MAGYAR FEGYVERES ERŐK

A hadba vonult ember, mióta birtokolja az írni tudás képességét, nem csak a fegyvert, hanem a tollat is forgatta. A harctéren vezetett napló külön műfaj, amely a magyar hadtörténelemmel foglalkozó irodalom mostohagyermekének tekinthető. Azonban a szintézismunkák évtizedei után mára eljött az ideje azoknak a kiadványoknak is, ahol az ember áll a középpontban.
Az első, vagy második világháborús frontjegyzeteket, visszaemlékezéseket feldolgozó "Hadinapló Könyvek" című sorozatával a baróti Tortoma Könyvkiadó kettős célt tűzött maga elé: az előtanulmányokkal és lábjegyzetekkel ellátott kötetek egyfelől forráskiadványként szolgálnak a kutatók számára, másfelől érdekes kortörténeti dokumentumot és a háború "alulnézetből" történő megvilágítását jelenthetik a szélesebb olvasóközönségnek is.

Hegyitüzérek?

Erre a szóra ma már egyre kevesebben kapják fel a fejüket, az emberek nagy része nem is tudja, mit takar ez a fogalom. A mai nemzedékhez tartozók közül csak azoknak mond ez valamit, akik valamilyen okból jártasak a katonai szakmában, vagy a hadtörténelemben. Varga Ferenc 1941 és 1944 között a Magyar királyi Honvédség tartalékos zászlósaként teljesített szolgálatot egy olyan különleges tüzéralakulatnál, amelyet fegyverzete és felszerelése alkalmassá tett a hegyek közt megvívandó harcra. Az észak-erdélyi Beszterce városában és környékén töltött katonaidejének főbb állomásait és harctéri élményeit naplójába is lejegyezte, s az túlélve az elmúlt fél évszázadot, most kerül először a nagyközönség elé.
A kötet lapjain egy eltűnt világ alakjai elevenednek meg, azonban a lejárt idők tanúi hirdetik a jövendőnek, hogy a harminchármas hegyitüzérek megtették kötelességüket, amikor a haza fegyverbe szólította őket!

Amennyiben vásárolni szeretne a könyvből, kérem küldjön levelet.

VISSZA