A Magyar Királyi Honvédség egyik lényeges alkotóeleme volt
a – később az egységes gyorsfegyvernembe tagozódott –
kerékpáros csapatnem.
Fennállásuk 25 éve alatt több tízezer magyar tiszt és legénységi állományú
katona szolgált és harcolt a kerékpáros zászlóaljak kötelékében.
Az I. világháborút lezáró békeszerződések rendelkezései nagyon szigorúan
megszabták a vesztes felek számára a rendszerben tartható haderő nagyságát.
Vegyes dandáronként egy kerékpáros zászlóalj felállítását engedélyezték,
amelynek maximális létszáma 18 tiszt és 450 fő toborzott legénység, lehetett.
1921-re a haditapasztalatok alapján és lehetőségek függvényében a megalakuló hét
vegyes dandár alárendeltségébe egy-egy kerékpáros zászlóaljat szerveztek.
A haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül
1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Az
anyagi fejlesztésekkel egy időben jelentős átszervezések is végbementek, annak
érdekében, hogy a honvédség megfeleljen a korszerű háború követelményeinek. Így
– mint ahogy összeállításunkból is kitűnik – a kerékpáros csapatokat is többször
áthelyezték, átszámozták, végül pedig nagyrészt a szerveződő magyar páncélos
fegyvernem alapjaiul szolgáltak.
Összeállításunkkal szerettünk volna kiindulási alapot adni azok kezébe, akik
család- vagy helytörténeti kutatásaikkal kapcsolatban szembesültek egy-egy
kerékpáros alakulat jelenlétével,áthelyezésével, veszteségi adataival.
Nyilvánvaló, hogy az adatok nem teljesek, s nem is feltétlenül pontosak.
Amennyiben észrevétele, kiegészítenivalója van, kérjük,
írja meg nekünk.
Ez az alkalmazás lehetőséget ad arra, hogy
szerint keressük meg az adatokat