|
 |
A „Nagy Háborúban” a két meglett férfi a biztonságos polgári életből önként jelentkezett harctéri szolgálatra.
Sándor a szerb harctérre került népfelkelő tizedesként. A polgári életben vívómesterként dolgozó, kisportolt 39 éves ember, példaadó vitézségről tett tanúbizonyságot.
1914. szeptember 9-én járőrszolgálatot teljesített, amikor egy 30-40 fős szerb csapattal találta magát szembe. Azonnal felvette a küzdelmet a túlerővel. A szuronyharc közben többször megsebesült, de neki nem csak üres szavak, voltak, hogy "A Hazáért mindhalálig!"
Öt évvel idősebb Gyula bátyja tanáremberként, a besztercebányai 16. népfelkelő gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot, majd 1919-ben önkéntes százada élén, Rimaszombat környékén akadályozta meg a cseh légiósok előnyomulását.
|
