Rimely Andor
M. kir. 22. h. gye.

A marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred egyik legkiválóbb katonája volt Rimély Andor hadnagy. A fiatal, bátor és kiválóan képzett honvédtiszt 1913-ban került ki a nagyváradi honvéd gyalogsági hadapródiskolából, zászlósi rendfokozatban. A háború első napjától kezdve megszakítás nélkül az első vonalban szolgált. A gorlicei áttörés utáni időszak meg-megtorpanó üldöző harcai közben, már hadnagyként, mint századparancsnok körültekintő, példamutató vitézséggel vezette honvédjeit. Mindig a rohamozók élén haladt, lendületével magával ragadva beosztottjait, s így is halt hősi halált a Łukawica Niżna – Stryj térségében lefolyt ütközet során. Ezredtársai, honvédjei tiszteletét a legjobban az fejezte ki, hogy a sírkeresztjére csak ennyit írtak: „A vitéz hadnagy úr.”

Mikuleczky Ferenc
Cs. és kir. haditengerészet

A fiumei Haditengerészeti Akadémián tanult, 1905-ben nevezték ki I. osztályú tengerész hadapróddá. Érdeklődése 1908 után fordult a repülés, és repülőgyártás problémái felé.
1913. július 31-én tette le a pilóta vizsgát Wiener Neustadtban, az ÖAeC 128 (13.07.31.) számú pilóta igazolvány tulajdonosa. 1914. szeptember 3-tól a Polai tengerészeti repülőbázis (SFS Pola) parancsnoka, mint fregatthadnagy.
Nevét 1914. októberében említik először a hadijelentésekben, mint aki Fontaine fregatt-hadnaggyal együtt az E-34-es jelzésű hidroplánon résztvett az Antivári ellen intézett bombatámadásban október 23-án.

1915. június 1-én a kumbori támaszpontról, négy gép startolt Brindisi bombázására. A város fölé azonban csak Mikuleczky Ferenc sorhajóhadnagy jutott el az M 39-el, ahol az olajtartályokat bombázta, majd hazatért. Ez után kapta meg a haditengerész repülő jelvényt.

1915. július 17-én három gép emelkedett a magasba a kumbori repülőgép-állomásról: az L 43 (Maglics, Wollemann), az L 45 (Mikuleczky, Poljanec), és az L 49 (Herzberg, Kunsti). Bari és Barletta fölé repültek, s az erős elhárítás ellenére 800 méter magasból 50 kg-os bombákat dobtak a pályaudvarra, valamint behajózó csapat- és hadianyag szállítmányokra. Vissza-térőben az L 49-nek az olasz parttól 5 mérföldre leállt a motorja. Mikuleczky melléje ereszkedett, s megállapították, hogy a benzintartályt lövés érte, és elfolyt az üzemanyag. Miután a part felől olasz motorcsónakok közeledtek, kiverték az L 49 fenekét, kilyukasztották a szárnyak alatti úszókat, majd Kunsti és Herzberg felkapaszkodott az L 45-re. A saját partoktól 16 mérföldnyire az L 45-nek is leállt a motorja. A cattarói megfigyelő állomásról azonban észrevették őket, s egy torpedónaszád kifutott értük.
Pólából október 24-én nyolc gép startolt, s összehangolt légitámadást vezettek Velence ellen. Menet közben csatlakozott hozzájuk a Triesztből felszálló, már említett L 42 és L 46. Pólából a következők indultak: az L 61 (Mikuleczky, Kunsti), az L 59 (Marchesani, Babics), az L 51 (Molnár, Dyrna), az L 64 (Banfield, Boykow) és az L 65 (Ockermüller, Strobl). Bombázták a Tre Porti erődöt, az Arzenált és a pályaudvart és Rocco gyártelepeit. Másnap hét gép ismételte meg ezt a támadást, erős légelhárítás mellett.
November 18-án hat gép indult Pólából támadásra Velence ellen: az L65 (Mikuleczky, Marchesani), az L64 (Banfield, Strobl), az L59 (Konyovics, Stenta), az L62 (Fontaine, Erich Hunke sorhajóhadnagy), az L 67 (Molnár, F. Dyrna sorhajóhadnagy) és az L68 (Csaszlovsky, Lettner). Az erős elhárítótűzben az L 59 súlyos sérüléseket szenvedett, de mindegyik gépnek sikerült hazatérnie