Az első világégés hosszan tartó, elkeseredett harcainak végkimenetelét az antanthatalmak gazdasági fölénye, aktívabb diplomáciája és tagországainak a háborús célok elérése érdekében megnyilvánult erősebb belső kohéziója döntötte el, meghozva számukra a győzelmet a központi hatalmakkal szemben. A négy évig tartó öldöklő küzdelem olyan vérveszteséget okozott Magyarországnak, amelyhez hasonló nagyságrendűt a török hódoltság idején szenvedett el utoljára, de akkor sem ilyen rövid idő alatt.
Jóllehet az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztes oldalon fejezte be a küzdelmet, de a hazáért szenvedett milliónyi honfitársunkról mégsem feledkezhetünk meg. A világháború ugyan elveszett számunkra, és az azt követő trianoni békediktátum aránytalanul nagy szenvedést hozott a magyarságra, de a hősök példája erőt adott és adhat ma is - a nemzet fennmaradásához. A haditetteikről, vitézségükről, önfeláldozásukról, mindent elsöprő rohamaikról szóló megannyi igaz történet sokáig közismert volt a kortársak és az utódok előtt. A XX. század második felében azonban - mint mindent, ami a nemzeti büszkeséget táp­lálja és fokozza - helytállásukat, példájukat igyekeztek elfeledtetni velünk.

A Hősök naptára című kötet történelmi adósságot törleszt azzal, hogy megidézi nagyapáink, dédapáink emlékét, és bemutatja, hogyan harcoltak a magyar katonák a „Nagy Háborúban".