36. M. azonosító jegy |
1929-ben a Nemzetközi Vöröskereszt "azonossági jegy" rendszeresítését
határozta el. A magyar királyi belügyminiszter 70.300/1937 BM rendelete
szabályozta ennek, a katonák között csak "dögcédula"-ként emlegetett
azonosítónak a bevezetését. A 36. mintájú azonosító jegy tokján kialakított
10x10-es táblázaton a megfelelő számjegyeket perforálták, így alakult ki a 10
számjegyből álló azonosító. A fém tokban megtalálható volt a papír alapanyagú összehajtogatott sebesülési jegy és az azonosító jegy. Ezek az említett számsor mellett tartalmazták az illető részletes személyi és az alap katonai (rendfokozat, alakulat), a sebesülésre vagy halálra, valamint az eltemetésre vonatkozó adatokat is. A tíz számjegyű azonosítóból az első négy számjegy az anyakönyvi kerület sorszáma, a következő két számjegy az anyakönyvi bejegyzés éve, (ami az esetek zömében) a születési év utolsó két számjegye. Az utolsó négy számjegy a születési anyakönyvi bejegyzés folyószáma. Ha az első és utolsó számjegycsoport négy jegynél rövidebb, akkor azt négyjegyűvé kell kiegészíteni a szám elé írandó nulla számjegyekkel. |
Az 1895.10.01. elött születettek részére vezették be a 39. mintájú személyi azonossági jegyet. Az állami anyakönyvezést csak 1895.10.01- től vezették be, így egy anyakönyvezési területen korábban több felekezetnél is vezethettek anyakönyveket. A 39. mintájú 12 oszlopos azonosító jegy 5. oszlopába az adott területen lévő 1895.10.01. elött anyakönyvet vezető felekezet kódszámát kellett beírni. (lyukasztani) 0=római katolikus 1=görög katolikus 2=református 3=evangélikus 4=unitárius 5=görög keleti 6=izraelita Ha egy településen több azonos felekezethez tartozó helyen vezettek anyakönyvet, akkor 6. oszlopban jelezték, hogy melyikben. Így az anyakönyvi bejegyzés évének utolsó két számjegyét a 7. és 8. oszlop tartalmazza. |
39. M. azonossági jegy |