A marosvásárhelyi magyar királyi

Budapesten született 1919. szeptember 15-én. Édesanyja: Bund Ilona, édesapja: n.a.^{^[1]} 1942 októberében kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a szentendrei 101. vasútépítő-ezrednél. 1943 januárjától a budapesti műszaki gépész-zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Az év folyamán végezte el Budapesten a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1944 januárjától a 62. határvadász pótosztály szakaszparancsnokaként szolgált. Mint hadapród őrmestert, 1944 szeptemberében szakaszparancsnoki minőségben a 27. könnyű hadosztály utászzászlóaljához vezényelték. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Csapattestével részt vett az erdélyi és észak-magyarországi védelmi harcokban. 1945 februárjában a mosonmagyaróvári kiegészítő parancsnoksághoz osztották be, amellyel Bajorországba vonult vissza. Tannál 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba esett, ahonnan december 24-én (másutt 1946. január 7-én) tért haza.

Kevevárán született 1913. június 3-án. Édesanyja: Szmollény Mária, édesapja: dr. Rédiger Aladár. 1935. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. 1940. május 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a tiszaújlaki 34. határvadász-zászlóalj századparancsnokaként vett részt. 1940. december 17-én a széki 60/3. portyázó-század parancsnokává nevezték ki. 1942. március 30/31-én századossá léptették elő. 1944. augusztus 4-től már a határvadász-zászlóaljjá átszervezett portyázó osztály kötelékében teljesített harctéri szolgálatot. Leharcolt csapattestét az újjászervezett 27. gyaloghadosztályba olvasztották, amelynek következtében az 57/I. gyalogzászlóaljnál nyert századparancsnoki beosztást. Mátraballánál december 22-én szovjet hadifogságba esett, majd röviddel ezután – 1945. január 5-től – a népi demokratikus hadsereg kötelékében, az 1/III. vasútépítő-zászlóalj parancsnokaként 1945. június 5-ig szolgált.

Cigándon született 1911. szeptember 10-én. Édesanyja: Wemme Vilma, édesapja: Ádám József. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd 1942. szeptember 1-jével tartalékos hadnaggyá léptették elő. A székelyudvarhelyi 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj századparancsnoka volt. Nyíregyházán halt meg 1980. július 23-án.

Fehértemplomon született 1899. június 24-én. Édesanyja: Ábrahám Kornélia, édesapja: Ádám Sándor. 1918. augusztus 17-én avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban egy ellátó oszlop parancsnokaként vett részt, őrnagyi rendfokozatban. 1940 és 1944. szeptember 4. között az ódalmandi csikótelep parancsnok-helyettese. 1942. szeptember 29-én alezredessé nevezték ki. Ezt követően hadibeosztásban, Tordatúr és Bányabükk térségében tevékenykedő 2. hegyi pótdandár egyik harccsoportjának volt a parancsnoka. A seregtest mezőnyárádi feloszlatása után a 27. gyaloghadosztály állományába helyezték át. 1945 januárjában alakulata német alárendeltségbe került részeinek Dunaszerdahelyre történő átcsoportosításával bízták meg. Márciusban alakulata a Felvidéken át osztrák területre vonult vissza. Hornnál esett 1945. május 30-án szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. július 24-én került haza. Pécsen hunyt el 1990. október 21-én.

Budapesten született 1897. március 16-án. Édesanyja: Kolener Jolán, édesapja: Heiling János. 1914. október 15-én szerezte meg zászlósi rendfokozatát. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. november 1-jétől a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj visszamaradó különítményének volt a parancsnoka, alezredesi rendfokozatban. Tisztségét 1941. szeptember 30-ig töltötte be, amikor légoltalmi kiképzőtisztté nevezték ki. 1943. május 1-jén ezredessé léptették elő. Ebben a beosztásban került 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba, ahonnan november 13-án szabadult. Budapesten halt meg 1964. január 4-én.

Miskolcon született 1919. szeptember 13-án. Édesanyja: Pozsgai Mária, édesapja: n.a. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jén került a 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a galíciai hadszíntérre. 1944. augusztus 9-én a jamnai hídnál, haslövés következtében hősi halált halt. Worochtán temették el a 25197 sírjelszám alatt. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették.

Alpár (Imberg) Lucián Jenő, dr. tartalékos római katolikus tábori lelkész

Zircen született 1916. február 18-án. Édesanyja: Wilde Irma, édesapja: n.a. 1941. július 21-én szentelték pappá. 1941–44 között a budapesti Szent Imre gimnázium tanára volt. 1943. január 1-jén nevezték ki római katolikus tábori lelkésszé. 1944 áprilisától 1945-ig a 27. székely könnyű hadosztály római katolikus vezető tábori lelkészeként teljesített hadiszolgálatot. 1945 és 1947 között szovjet hadifogságban volt. 1955-től Nagykapornakon volt plébános. Ott is halt meg 1988. augusztus 24-én. Szülőfalujában temették el.

1914. december 25-én született Budapesten. Édesanyja: Lechner Margit, édesapja: dr. vitéz Ambrus István. 1939. október 1-jétől továbbszolgáló hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a miskolci 204. légvédelmi tüzérosztálynál osztálysegédtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1940. november 1-jén, 1939. augusztusi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1941. október 1. és 1942. június 1. között Hajmáskéren főtiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően a miskolci 104. légvédelmi tüzérosztály gépágyús ütegénél elsőtiszt, majd 1943. június 1-jéig a légvédelmi kiképző alosztály parancsnoka volt, 1942. október 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ezt követően Diósgyőrbe vezényelték, ahol 1943. szeptember 20-ig légvédelmi csoportparancsnokként tevékenykedett. Utána Marosvásárhelyen, a Székely Határvédelmi Erők Parancsnokságánál látott el légvédelmi és páncéltörő előadói, illetve légvédelmi kiképzőtábor-parancsnoki feladatokat. 1944. március 22-i mozgósítást követően, április 1-jétől a 27. önálló légvédelmi gépágyús üteg parancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre, ahol ütegével kiváló teljesítményt ért el: Stryj körzetében alkalmazott ütege 19 ellenséges repülőgépet lőtt le. 1944. szeptember 1-jétől az erdélyi és a tiszai arcvonalon harcolt. 1944. október 10-től a 27. páncélvadászosztály gépágyús ütegének a parancsnokává nevezték ki. Ütegével 1944. december 28-tól a Felvidékre, majd 1945. február 28-tól Nyugat-Magyarország területére vonult vissza. Innen 1945. április 28-án osztrák területre sodródott, ahol május 9-én Unterhaidnál megadta magát az amerikai csapatoknak. Röviddel ezután szovjet hadifogságba került, ahonnan 1948. június 9-én tért haza.

1908. június 8-án született Marosvásárhelyen. Édesanya: Soós Emma, édesapja: Ambrus József. A 27. székely könnyű hadosztály törzsének kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Battonyán született 1916. szeptember 12-én. Édesanyja: Polgár Anna, édesapja: Ambrus Péter. 1941 augusztusa és októbere között a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál, majd a parajdi kiképzőtáborban volt átképzés alatt. 1942/43-ban az árkosi és a várpalotai kiképzőtáborokban fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. április 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. A székely hadosztály mozgósításakor a 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századához hívták be, amelynek szakaszparancsnokaként 1944. március 23-án hadműveleti területre vonult. A Kosow környéki harcokban Manastyrskotól délre, 1944. július 12-én bal kezén aknaszilánktól sebesült. A nagyarányú tiszti veszteség miatt rövid ideig századparancsnoki, illetve zászlóalj segédtiszti beosztásban is tevékenykedett. A visszavonulás során, Mezőkövesdnél 1944. november 11-én jobb lábán szilánksérülést szenvedett. Az egri, a putnoki, a rozsnyói, majd a landshuti kórházakban volt 1945 januárjáig kezelés alatt. Felépülését követően a szombathelyi Kiképző és Felszerelő Központnál, majd 1945. márciustól ennek kámoni részlegénél teljesített szolgálatot, amelynek kötelékében osztrák területen szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948 júniusában tért haza.

1909-ben született Csíkszentmártonban. Édesanyja: Róka Mária, édesapja: n.a. 1944. október 1-jétől a 27. gyaloghadosztály parancsnokságához osztották be tábori lelkészi minőségbe. A háborút követően nyugaton maradt.

Gebén született 1912. június 24-én. Édesanyja: Takács Kornélia, édesapja: n.a. 1941. január 1-jén, 1940. január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. felderítő-osztály kerékpáros századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. A kosowi szovjet áttörést követő harcok során, 1944. július 12-én fejlövés következtében hősi halált halt. Dobri János tábori lelkész temette el a horodi hősi temetőben, a 30422-es sírjelszám alatt. 1944. július 1-jei ranggal posztumusz hadnaggyá nevezték ki és 1944. december 14-i legfelsőbb rendelettel a MÉR Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kapta meg.

Brassóban született 1906-ban. Édesanyja: Szőcs Borbála. 1943. május 1-jével, 1942. június 1-jei ranggal tartalékos orvos zászlóssá nevezték ki. A 70/II. gyalogzászlóalj vezető orvosa volt.

Sajóvárkonyban született 1919. május 6-án. Édesanyja: Kovács Hagyó Rozália, édesapja: Antal Kis József. 1940. december 6-án vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz, mint karpaszományos honvéd. Az alapkiképzés után, 1941. február és 1942. május között Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát. Hadapród őrmesteri előléptetését követően szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943-ban egy hónapra Salgótarjánba vezényelték gránátvető tanfolyamra, majd szeptember 28-án leszerelték. A 27. könnyű hadosztály mozgósításakor hívták be hadiszolgálatra. A marosvásárhelyi 57/III. ikerzászlóalj aknavető szakaszának parancsnokaként a galíciai hadszíntérre került. 1944. április 27-én Tudiovnál súlyosan megsebesült. Előbb a kőrösmezői és a kolozsvári, majd a debreceni és a zalaegerszegi hadikórházban ápolták. Felépülését követően, 1945. január 20. és március 30. között a barbacsi 3/III. Kiképző és Felszerelő Központnál teljesített szolgálatot. 1945. május 7-én angol hadifogságba esett, ahonnan szeptember 28-án került haza. Ózdon hunyt el 1979. november 13-án.

Székelyabodon született 1915. március 5-én. Édesanyja: Demény Ida, édesapja: Antalfi Ferenc. 1941 tavaszán vonult be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. Az alapkiképzés után leszerelték, majd 1942/43-ban Várpalotán, illetve Jutason egy-egy hónap fegyvergyakorlatot teljesített. A fegyvergyakorlatokat követően, 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki és újból leszerelték. Az 1944. augusztus 23-i román kiugrást követően a mozgósított 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj szakaszparancsnokaként a dél-erdélyi arcvonalon került bevetésre. Dicsőszentmárton és Oláhkocsárd között, 1944. szeptember 9-én lábán aknaszilánktól sebesült. Maroscsapóra, majd a marosvásárhelyi hadikórházba szállították. A város kiürítésekor a debreceni, onnan pedig a nagykanizsai hadikórházba került. Felépülését követően a szombathelyi elosztó állomásra vezényelték, ahol bombatámadás következtében fejsérülést és légnyomást szenvedett. Újra kórházi kezelésre szorult, majd 1945 tavaszán német területre sodródott, ahol angol hadifogságba esett. A hadifogságból 1945. október 16-án került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2007. április 21-én.

Dicsőszentmártonban született 1918. szeptember 12-én. Édesanyja: Kovács Julianna, édesapja: dr. Apáthy Zoltán. 1941. március 15-én hívták be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27. székely tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát Marosvásárhelyen végezte el, majd Hajmáskérre vezényelték, ahol 1941. szeptember 30-ig volt kiképzés alatt. Rövid csapatszolgálat után, 1942. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd február 10. és 20. között távbeszélő tanfolyamot végzett. 1944. március 24-én hívták be frontszolgálatra és április 23-án a 27. tábori tüzérezred-törzs beosztott tisztjeként a keleti hadszíntérre vonult. A galíciai harcok alatt, 1944. július 1-jén hadnaggyá léptették elő. 1944. szeptember elején csapattestével az észak-erdélyi hadszíntéren, majd a Tisza-vonal védelmében volt bevetve. Leharcolt csapattestét 1944 végén a Felvidéken át a Csallóközbe vonták hátra, ahol 1945 márciusáig pihenőben és feltöltés alatt volt. 1945. április elején az ezredtörzzsel zárt kötelékben osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 8-án amerikai, röviddel ezután pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 14-én került haza. Budapesten hunyt el 2008-ban.

Szovátán született 1911. május 28-án. Édesanyja: Simonffy Erzsébet, édesapja: Arros János. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27. könnyű hadosztály élelmezőoszlopánál teljesített harctéri szolgálatot. Szovátán hunyt el 1963. december 4-én.

Budapesten született 1919. március 12-én. Édesanyja: Hegedüs Erzsébet, édesapja: n.a. Tényleges szolgálatát 1940. december 3-án a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál kezdte meg. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyam I., 1942-ben pedig a II. évfolyamát. Ezt követően 1942. szeptember 1-jéig, a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. Utóbbi dátummal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. március 1-jéig a balassagyarmati 23/II., 1943. október 1-jei leszereléséig pedig a 27/II. gyalogzászlóaljnál volt szakaszparancsnok. 1944. április 1-jén hívták be hadiszolgálatra. A 27/II. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és az észak-magyarországi harcokban, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1944. november 13-án Mezőkövesdnél elszakadt alakulatától, majd 1945. április 1-jén a VII. hadtestparancsnokság propaganda-osztályára került. Ebben a beosztásban érte meg a háború végét, majd hazatért.

Marosvásárhelyen született 1920. október 9-én. Édesanyja: Herberth Anna, édesapja: Aszalos Dániel. 1942 novemberében kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a szamosfalvi IX. tüzér és fegyverjavító műhelynél, mint karpaszományos honvéd. 1943. január 1. és július között a budapesti tüzérszertárnál elvégezte a tartalékos tiszti iskolát. Innen Vácra, harckocsizó tanfolyamra vezényelték. A tanfolyam befejeztével, 1943. november 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és továbbszolgálóként az I. rohamtüzérosztályhoz osztották be. Kérésére, 1944. február 28-án Marosvásárhelyre, a 27. székely tüzérosztályhoz helyezték át. A mozgósítást követően, a 27. székely tábori tüzérezred műszaki szertisztjeként, 1944. április 23-án a keleti hadszíntérre került. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944. március 1-jén, 1941. november 1-jei ranggal átvették a hivatásos állományba és 1944. szeptember 1-jén, szeptember 1-jei ranggal szertári hadnaggyá nevezték ki. A 27. tüzérezred-törzzsel 1945. május 9-én Unterhaidnál tette le az amerikaiak előtt a fegyvert, akik néhány nappal később átadták a szovjeteknek. A szovjet lágerekből 1947 szeptemberében került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2007. április 22-én.

1919-ben született Brassóban. Édesanyja: Szabó Eszter, édesapja: n.a. 1942. október 1-jével, október 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki.

Tokajban született 1917. április 18-án. Édesanyja: Hegyessy Julianna, édesapja: Azary Mihály. 1939-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra a rimaszombati 1. határvadász-zászlóaljhoz. Az Ipolyságban végezte el 1940. január 1. és május 1. között a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. 1940 szeptemberében csapattestével részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, majd októberben az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj állományába került. Marosvásárhelyen végezte el 1941. január 1. és március 15. között a tartalékos tiszti tanfolyam II. évfolyamát, majd május 1. és július 1. között Nagyváradon a vonatparancsnoki tanfolyamot. 1941. szeptember 29-i leszereléséig szakaszparancsnoki beosztásban a 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot. 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 1-jén hívták be hadiszolgálatra és az 57. gyalogezred vonatparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Részt vett az ezred galíciai, erdélyi és magyarországi harcaiban. Csapattestével 1945. elején osztrák területre vonult vissza, ahol szovjet hadifogságba esett. 1945. június 2-ig Sopronkőhidán raboskodott, majd innen a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágerekből 1948. május 22-én tért haza.

1913-ban született. Édesanyja: Dánffy Jolán, édesapja: n. a. Békeidőben a 27. székely könnyű hadosztály parancsnokság beosztott vezérkari tisztje volt.

Cservenkán született 1906. szeptember 5-én. Édesanyja: Raus Vilma, édesapja: Benyács Gusztáv. 1930. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1933-tól főhadnagy, 1935. május 1-jétől pedig százados. 1940. május 1. és 1944. május 1. között a kassai VIII. hadtesparancsnokságnál volt beosztott vezérkari tiszt, majd ezt követően kinevezték a III. hadtest M (mozgósítási) osztályának parancsnokává. Tisztségét 1944. július 15-ig töltötte be, amikor átvette a kosowi arcvonalon harcban álló marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát. Ebben a beosztásban a galíciai, az erdélyi, majd a magyarországi hadszíntéren, 1944. november 11-ig tevékenykedett. Ekkor Zalaegerszegre vezényelték, ahol 1945. január 2-ig a Görgei hadosztálynál látott el zászlóalj-parancsnoki feladatokat.

Budapesten született 1894. január 20-án. Édesanyja: Németh Mária, édesapja: Bakay Szilárd hivatásos tiszt. 1918. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a gyulai 20. határvadász-zászlóalj parancsnoka volt, alezredesi rendfokozatban. 1941. október 1-jén a békéscsabai 19. gyalogezred állományába került, ahol előbb a tartalékos tiszti iskola parancsnoki tisztét látta el, majd szolgálati állása alól felmentették. 1942. március 31-én szolgálaton kívül ezredessé léptették elő. 1942. október 1-jén reaktiválták és kinevezték a marosvásárhelyi 27. székely honvéd gyalogezred parancsnokává. Alakulatával 1944. április 1-jétől részt vett a galíciai hadműveletekben, ahonnan 1944. augusztus 1-jén Székesfehérvárra, a II. hadtest levente-parancsnokságához vezényelték. Újbóli felmentését követően, 1944. október 15-én vette át a székesfehérvári 1. újoncezred parancsnokságát, amelynek kötelékében Bajorországban amerikai hadifogságba esett. A fogságból 1945. október 16-án került haza. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének a tulajdonosa. Szabadkán halt meg 1948-ban.

Budapesten született 1907. április 17-én. Édesanyja: Tömösváry Irma, édesapja: nemes hetei Bakó László. 1929. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. 1932. szeptember 1-jétől főhadnagy, 1939. november 1-jétől pedig százados. Az észak-erdélyi bevonulásban a villányi 15. határvadász üteg parancsnokaként vett részt. 1940 novemberében az újonnan felállított marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály kötelékébe került, amelynél 1941. február 1-jétől osztály segédtisztként, majd július 31-től október 5-ig a 3. közepes tarackos üteg parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően 1942. szeptember 30-ig a 4. huszárütegnek volt a parancsnoka. 1942. október 1-jétől a kassai 2. gépkocsizó tüzérosztályhoz vezényelték, amelynél 1943. április 30-ig pótkeret-, október 18-ig pedig ütegparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. Utóbbi dátummal a 8. rohamtüzérosztálynál nyert beosztást, majd 1944. április 1-jétől már hadibeosztásban, a kassai 24. rohamtüzérosztály parancsnokaként tevékenykedett. 1944. július 1-jén őrnaggyá léptették elő. Osztálya részeivel, a Billnitzer-csoport alárendeltségében, Budapest körülzárásakor a gyűrűben rekedt és a harcok befejeztével, 1945. február 11-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. július 18-án tért haza. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetés tulajdonosa. Budapesten hunyt el 1988. május 9-én.

Segesváron született 1906. szeptember 13-án. Édesanyja: Bakó Irén, édesapja: Gross Ferenc. 1939-től hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a hódmezővásárhelyi 9/III. gyalogzászlóalj 7. századának volt a parancsnoka. 1941. február 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. november 1-jével, 1939. május 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. 1941. február 1. és szeptember 15. között a Ludovika Akadémián alantostiszti tanfolyamot végzett. Október 1-jétől csapattesténél géppuskás századparancsnoki beosztásban szolgált. 1942. május 11. és június 6. között Orgoványban rohamtanfolyamot, június 12. és 20. között Szegeden gázvédelmi főtiszti tanfolyamot, 20. és 27. között Várpalotán pedig haditapasztalatokat kiértékelő tanfolyamot végzett. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. 1942. november 28-tól zászlóaljánál pótkeretparancsnokként tevékenykedett. 1944. április 1-jétől a mezőmadarasi 22. székely határőr-zászlóalj parancsnoka volt, szeptember 13-tól harcban a Borsai- és a Radnai-hágók környékén. Október 13-tól vesegyulladással a 9. határvadászdandár vonatával, mint beosztás nélküli vonult vissza, majd november 19-ig a parádfürdői hadikórházban ápolták. Ezt követően a 27. kiképző zászlóaljhoz osztották be, amelynél 1945. március 29-ig század- és csoportparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot, visszavonulásban Cered–Losonc–Kányahegy–Bajmóc–Kislucs menetvonalon. A németek által lefegyverzett alakulatából Haselbergnél munkásezred alakult, amelynek segédtisztjeként május 15-ig szolgált. Ekkor Stockeraunál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 20-án tért haza.

Holtmaroson született 1918. március 22-én. Édesanyja: Márton Anna, édesapja: Bakos György. 1941-ben hívták be átképzésre a magyar királyi Honvédségbe. 1941. augusztus 1. és november 1. között végezte el Tusnádfürdőn a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd december 2-tól 23-ig a csíkszeredai 32. határvadász-zászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1942. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Január 24-én Budapesten levente körzetparancsnoki tanfolyamra jelentkezett, amelyet március 20-án végzett el. Ezt követően 1944. április 22-ig a 27. kiegészítő levente-parancsnokság kötelékében működő holtmarosi körzet parancsnoka volt. 1943. szeptember 1-jével átvették a hivatásos állományba és 1942. július 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. A 27/III. menetszázaddal vonult el a keleti hadszíntérre, ahol az 1944. június 22-től megalakult 27. kiképző zászlóalj nehézfegyverszakasz-, majd századparancsnoka volt. Ebben a beosztásban vett rész a galíciai, az észak-erdélyi harcokban. 1944. október 10-én századparancsnoki minőségben az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóaljhoz került. Mivel a zászlóalj zöme október 21-én Nagysikárlónál szovjet hadifogságba esett, újból a 27. kiképző zászlóaljnál nyert beosztást, amellyel a Felvidéken át a Csallóközbe menetelt. 1945. március végén a 27. rohamzászlóalj egyik rohamszakaszának élén egy, Dunaszerdahely közelében lévő tanyához vezényelték páncélelhárítás céljával, ahol a román csapatok fogságába került. Kiszállítás közben a segesvári állomáson veszteglő fogolytranszportból megszökött. Egy ideig Nagygalambfalván élő testvérénél bujkált, majd a román üldöztetés elől Magyarországra távozott. Vácharkányban hunyt el 1991. július 20-án.

1917. október 5-én született Bárándon. Édesanyja: Szabó Edit, édesapja: Balassa József. 1940-től a kolozsvári Tudományegyetem Bölcsészeti Kara Magyar Nyelvtudományi Tanszékén Szabó T. Attila mellett gyakornokoskodott, 1941. szeptember 4-től pedig, mint múzeumi segédőr, a Székely Nemzeti Múzeumnál dolgozott. 1942-ben hívták be átképzésre Losoncra, de kérésére a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz helyezték át. A tartalékos tiszti átképző tanfolyam elvégzése után, mint hadapród őrmestert szerelték le. 1944 áprilisában hívták be hadiszolgálatra. Az 57/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre, ahol 1944. augusztus 11-én a babini templomnál géppisztolylövéstől megsebesült. A sátoraljaújhelyi és a debreceni hadikórházakban ápolták. Felépülését követően már nem tért vissza csapattestéhez, hanem mint muzeológust 1944 októberétől, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumában alkalmazták. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Utóbbi beosztásában érte meg a háború végét. Budapesten hunyt el 2002. november 1-jén.

Árkoson született 1907. március 12-én. Édesanyja: Balázs Mária, édesapja ismeretlen. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot Marosvásárhelyen, 1942. július 18-án végezte el. 1944. március 24-én került ki a 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre, ahol 1944. június 28-án Kosownál megsebesült. Sebesülését követően előbb Rahón ápolták, majd szeptember 9-én adták le a marosvásárhelyi 558. hadikórház sebészetére. A város szeptember 12-i kiürítésekor a 155. kórházvonattal Sümegre szállították, majd felépülését követően csapattestéhez irányították. Útközben egy székely lóellátó oszlophoz csatlakozott, amelynek kötelékében felsőosztrák területre sodródott. 1945 tavaszán Ried közelében esett amerikai hadifogságba, ahonnan október végén tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1978. szeptember 6-án.

Parasznyán született 1919. szeptember 5-én. Édesanyja: Lorkó Mária, édesapja: n.a. 1940. december 2-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 5. puskásszázadánál. 1941. február 15. és július 20. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd Rettegen csapatszolgálatot teljesített. 1942. január 19. és május 30. között a tartalékos tiszti tanfolyam II. évfolyamát is elvégezte, majd hadapród őrmesterként június 28-ig szakaszparancsnoki, július 3-ig a pótkeretnél nyilvántartó-, augusztus 15-ig pedig anyagi tiszti beosztásban, csapatszolgálatot teljesített. Ezt követően Sepsiszentgyörgyön, augusztus 30-ig nehézfegyver tűzvezetői tanfolyamon vett részt. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Október 25-től 1943. január 15-ig a székelyudvarhelyi zászlóalj pótkereténél látott el segédtiszti feladatokat, majd kiképző szakaszparancsnokként Balassagyarmatra, a 23/II. gyalog pótzászlóaljhoz vezényelték. 1943. április 9-én tért vissza Székelyudvarhelyre, ahol a szeptember 28-i leszereléséig segédtiszti feladatokat látott el, 1943. augusztus 1-jétől 15-ig Sepsiszentgyörgyön, a 27. könnyű hadosztály tartalékos tiszti és tiszthelyettesi tanfolyamán. 1944. február 14-én hívták be hadiszolgálatra. Előbb a 27/II. gyalogzászlóalj pótkereténél volt nyilvántartó tiszt, majd kiképzőként a parajdi 18. székely határőr-zászlóaljhoz került. Április 9-én a székelyudvarhelyi zászlóalj pótkeretének, majd a 27/II. tábori pótzászlóalj anyagi tisztjeként tevékenykedett. Erdély kiürítését követően előbb Vörösberénybe, majd Rábakovácsira települt hátra. December 28-án a szombathelyi karhatalmi-zászlóaljhoz vezényelték, kiképzőtiszti minőségben. Beosztását 1945. február 9-ig töltötte be, amikor a muraszerdahelyi 3/3. őrszázadhoz irányították. A század szakaszparancsnokaként 1945. április 15-én szovjet hadifogságba esett, akik szabadon engedték. Miskolcon halt meg.

Diósgyőrön született 1910. április 30-án. Édesanyja: Iliás Anna, édesapja: n.a. 1939. január 1-jétől tartalékos hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban, mint próbaszolgálatos, a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és egyben főhadnaggyá léptették elő. 1940. december 1-jétől az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 8. puskásszázadánál látott el 1941. február 1-jéig (máshol május 1-jéig) szakaszparancsnoki feladatokat. Ezt követően a besztercei 33. határvadász-zászlóalj állományába került, de feltehetőleg beosztása nem volt. 1941. február 1-jén a Ludovika Akadémiára, alantostiszti tanfolyamra vezényelték, amelyet október 1-jén fejezett be. Ezt követően a 27. könnyű hadosztály állományában Kovásznán járási leventeparancsnok lett. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. 1943. június 1. és december 15. között a bajai járás leventeparancsnoka volt. Utóbbi dátummal Kézdivásárhelyre vezényelték, ahol átvette a 24. határvadász-zászlóalj pótkeretének, 1943. december 24-től pedig a pótzászlóalj parancsnokságát. 1944. április 1. és szeptember 9. között hadiszolgálatot teljesített, majd október 1-jétől Andráshidán, a pótkeretből megalakult 24. határvadász törzspótszázad parancsnoka volt. November 9-én az újdörögdi Kiképző és Felszerelő Központhoz vezényelték, december 6-án pedig hadibeosztásban a 26/III. gyalogzászlóalj ideiglenesen megbízott parancsnokaként Balatonfüred–Tihany térségében harcolt. 1944. december 12-én, a szovjetek elleni hadműveletek során, augusztus 27. és szeptember 9. közötti átlagon-fölötti teljesítményéért, a MÉR Lovagkeresztjét hadiszalagon érdemelte ki. 1945. január 10-én a Vid községben állomásozó 27. gyaloghadosztály (más adat szerint a 3. hadsereg) kiképzőtáborához került amelynél, mint kiképzőtiszt 1945. március 24-ig teljesített szolgálatot. Ekkor a táborral Kőszegre, március 28-án pedig zárt kötelékben Graz mellé települt. Steierben 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 3-án tért haza.

1918. október 28-án született Gyergyószentmiklóson. Édesanyja: Pálffy Terézia, édesapja: Bálint Ákos. 1942-ben végezte el a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot, melynek eredményeként 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Az 1944. március eleji mozgósításkor hívták be hadiszolgálatra. A 27. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának I. szakaszparancsnokaként, április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Április 23-tól részt vett a Kosow–Pistyn–Sokolowka, majd a Babin és Jaworow környéki harcokban. 1944. szeptember elején csapattestével az erdélyi hadszíntérre került. Október 1. és 8. között Naszód–Aldorf–Borgóprund védőszakaszon került bevetésre, majd Magyarlápos–Dióshalom–Nagybánya útvonalon állandó visszavonulásban volt. Erdély kiürítését követően, október 24-től a Tisza-vonal, majd 1944. november 13-tól Novaj község védelmébe volt bevetve. E harcok során, november 19-én szilánksérülést szenvedett. Salgótarjánba szállították, ahol lábát megműtötték. November 24-én Csízfürdőre, december 3-án pedig Érsekújvárra szállították. A város kiürítésekor egy kórházvonattal Memmingenbe került. Mint lábadozó innen Sopron–Szombathelyen át Tanakajdra tért vissza. 1945. február 19-én Győrben, március 24-én pedig a keszthelyi laktanyában jelentkezett, ahonnan, mint beteget hazabocsájtották. Nagybányán halt meg 1998. június 29-én.

Marosvásárhelyen született 1905-ben. Édesanyja: Papp Anna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Nyárádszeredában született. Édesanyja: Turóczi Róza, édesapja: n.a. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot, majd a komáromi kórházhoz osztották be. 1944. december 8-án Székesfehérvárnál nyoma veszett.

Székelykeresztúron született 1892. február 20-án. Édesanyja: Bodó Zsuzsanna, édesapja: Bálint Dániel. 1913-tól hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. december 1-jén vette át az újonnan megalakult marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály parancsnokságát, alezredesi rendfokozatban. 1941. május 1-jén ezredessé léptették elő. Tisztségét 1943. szeptember 1-jéig töltötte be, amikor kinevezték a kolozsvári IX. hadtest fegyver és tüzér javítóműhelyének parancsnokává. Észak-Erdély kiürítését követően a műhellyel előbb Tanakajdra, majd innen 1945. elején Naumburgba települt át. Itt 1945. április 14-én francia hadifogságba esett, ahonnan 1946. április 8-án szabadult. A Magyar Érdemrend Tiszti-, és Lovagkeresztjének a tulajdonosa.

Bethlenszentmiklóson született 1902-ben. Édesanyja: László Anna, édesapja: n.a. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A Székelyföldért (Bélbor–Cserbükk–Jávoros-tető térségében) vívott harcokban a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóalj 3. századának parancsnokaként vett részt. 1944. május 1-jétől tartalékos hadnagy. 1944. október 9-től az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóalj századparancsnokaként harcolt Vinda–Magyarlápos–Misztótfalu térségében. 1944. október 21-én Nagysikárlónál szovjet hadifogságba esett. 1947-ig a szovjet lágervilágban raboskodott. Marosvásárhelyen hunyt el.

1909. június 16-án született. 1939. július 1-jén nevezték ki orvos hadnaggyá, 1942. március 31-én pedig századossá. 1944 novemberétől a 70. gyalogezred vezető orvosa volt. 1945. május 9-én, osztrák területen szovjet hadifogságba esett.

Bihardiószegen született 1913. július 25-én. Édesanyja: Varga Zsuzsanna, édesapja: n.a. 1942. május 16. és október 29. között végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, a nagyváradi 25. tüzérosztálynál, illetve egy hónapi továbbképzést Hajmáskéren, a tábori tüzér Központi Iskolánál. 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 22-től a 27. honvéd gyalogezrednél, mint tábori postavezető és személyirányító állomásvezető teljesített harctéri szolgálatot. 1945. május 13-án esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. június 28-án került haza.

Csércsen született 1917. március 25-én. Édesanyja: Csiszárik Olga, édesapja: Balkányi (Bihum) János. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj számvevője volt őrmesteri rendfokozatban. Ezt követően ugyanabban a beosztásban a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj állományába került. Marosvásárhelyen tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, amelynek eredményeként 1943. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1941. április 17-én gyakorlatra a kolozsvári 9. élelmező raktárhoz vezényelték. Ennek kötelékében október 16-ig teljesített szolgálatot, majd a 27. egészségügyi oszlop állományába osztották be. A mozgósítást követően a 27. egészségügyi oszlop gazdasági hivatalának főnökeként, 1944. március 20-án a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. A visszavonulás során a 27. lóellátó oszlop gazdasági hivatalát is vezette. Zwettlnél esett 1945. május 10-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1946. augusztus 29-én tért haza.

Budapesten született 1919. szeptember 1-jén. Édesanyja: Waszkant Mária, édesapja: n.a. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elejétől a 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot a galíciai hadszíntéren. Augusztus 8-tól Mikuliczynben bőrgyulladással kezelték. Alakulatának Erdélybe való visszavonulását követően, 1944 szeptemberében ismeretlen okok miatt önkezűleg vetett véget életének. Besztercén temették el.

Budapesten született 1919. május 1-jén. Édesanyja: Chmelár Franciska, édesapja: n.a. 1940. december 2-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a budapesti 15/II. gyalogzászlóaljnál. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1941. február 1. és június 1. között Vácott végezte el, majd ezt követően a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz helyezték át. A hadapród tanfolyamot 1942. január–júniusa között Marosvásárhelyen végezte el, majd ezt követően hadapród őrmesterként a 27/III. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszánál látott el szakaszparancsnok-helyettesi és szakaszparancsnoki feladatokat. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá és egyévi rendkívüli fegyvergyakorlatra visszatartották. 1943 szeptemberében szerelték le, majd a következő év márciusában hívták be hadiszolgálatra. 1944. április elején az 57/III. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszparancsnokaként vonult ki a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, észak-erdélyi és a magyarországi harcokban, 1944 októberétől századparancsnoki beosztásban. Csapattestével Bécs mellett 1945. május 8-án amerikai, majd hazafele jövet júniusban szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 7-én tért haza.

1919. szeptember 13-án született Brassóban. Szüleinek neve eddig ismeretlen. 1940. július 1-jén avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Ezt követően a villányi 15. határvadász-zászlóalj kötelékében nyert beosztást, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jétől a 27/I. gyalogzászlóalj segédtisztje volt, 1943. május 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Tisztségét 1944. július 1-jéig töltötte be, amikor pótlásként a hadműveleten tevékenykedő kolozsvári 26/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték. Csapatteste kötelékében részt vett a galíciai, majd a súlyos tordai harcokban. 1944. november 1-jén Kópházára irányították. További sorsa ismeretlen.

Hajdúhadházán született 1912. február 1-jén. Édesanyja: Trestyák Ida, édesapja: Balogh Gyula. 1936-tól tartalékos zászlós. 1939. február 2-tól a beregszászi 7. határvadászdandár-parancsnokságon volt rejtjelezőtiszt. 1940-ben Beregszászon rejtjelzőtiszti tanfolyamot végzett. Tisztségét 1940. november 19-ig töltötte be, amikor a tiszaújlaki 34. határvadász-zászlóaljhoz vezényelték, amelynél 1941. augusztus 31-ig látott el szakaszparancsnoki feladatokat, próbaszolgálatos hadnagyi rendfokozatban. 1941. szeptember 1. és 1943. április 30. között előbb a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 6. puskásszázadánál volt szakaszparancsnok, majd az 5. puskás (lövész) századnak volt a parancsnoka. 1942. január 1-jén főhadnaggyá nevezték ki. 1943/44-ben Budapesten, hivatásos főtiszti tanfolyamot végzett, ezért hivatásos állományba vették. 1944. május 1-jén a marosvásárhelyi 27. kiegészítő kerületi leventeparancsnoksághoz került, amelynél kiképző előadóként, 1944. november 11-ig teljesített szolgálatot. Ezt követően hadibeosztásban 1944. december 21-ig a 10. gyaloghadosztály hadműveleti segédtisztje, majd 1945. február 3-ig a visszamaradó különítmény-parancsnokság beosztott tisztje volt. Utóbbi dátummal felmentették és Öttevénybe, a 2. gyalogsági Kiképző és Felszerelő Központhoz osztották be századparancsnoki minőségben. Ennek kötelékében Freistadtnál 1945. május 9-én amerikai, majd 14-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan már másnap elengedték.

Kolozsváron született 1921-ben. Édesanyja: nagyernyei Kelemen Irén, édesapja: n.a. 1944. október 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. gyaloghadosztály egészségügyi oszlopának kötelékében teljesített harctéri szolgálatot.

1913. szeptember 18-án született Tekerőpatakon. Édesanyja: Péter Erzsébet, édesapja: Balogh János. 1942. május 1. és október 1. között végezte el a 27. gyalogezred tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, amelynek eredményeként 1943. május 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően Tekerőpatakon, Gyergyócsomafalván és Gyergyóbékáson segédjegyzőként, illetve segédtanítóként dolgozott. 1943. december 5-től 1944. június 20-ig a szászrégeni kiképzőtábornál, majd a 27. tábori gyalog pótezrednél látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1944. október 6-án a szombathelyi 5. (más forrás szerint a kassai 21.) gyalogezredhez osztották be, amelynek kötelékében a Kecskemét–Nagykőrös–Cegléd–Erdőtelek környéki védelmi harcokban vett részt. 1944. november 20-án Kisnána községnél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 15-én tért haza.

1911. november 27-én született Balázsfalván. Édesanyja: bikfalvi Kováts Nagy Erzsébet, édesapja: Bándy (Bauer) Zsigmond törvényszéki bíró. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. december 1-jétől, mint századparancsnok és GH főnök, a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot főhadnagyi, majd 1942. március 30-tól századosi rendfokozatban. 1943-ban tartalékos tiszti átképző tanfolyam parancsnokként is szolgált. 1944. március 23-án az 57/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kuty–Wiznyca, 1944 szeptemberétől a Máramarossziget–Nagybánya környéki, majd a nyírségi és tiszai harcokban. Vitéz magatartásával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést érdemelte ki. 1944. december 1-jétől 1945. április 1-jéig a 27/II. gyalogzászlóalj parancsnokaként csapattestével a Csallóközben pihenőben és feltöltés alatt volt. Ezt követően zárt kötelékben osztrák területre hátravont alakulatát 1945. április 7-én elhagyta és a szovjet csapatok elől bujkálva hazatért.

Margittán született 1911. október 10-én. Édesanyja: Morvai Mária, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát 1932-ben Debrecenben végezte el. 1936. július 1-jétől tartalékos zászlós, 1939. január 1-jétől pedig hadnagy. 1939. december 18. és 1943. augusztus 30. között a hajdúszoboszlói városi leventeparancsnokságon körzetparancsnok, 1942. április 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. 1943. szeptember 1-jétől 1944. január 31-ig Budapesten főtiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően vette át a keleti hadszíntérre elvonuló 108/8. zsidó munkásszázad parancsnokságát, amelynél július 10-ig szolgált. Ekkor kinevezték az akkor Zabiéban működő 27. hadosztály-parancsnokság munkavezető-törzsének parancsnokává. 1944 októberében tífusszal kórházba került, majd 1944 decemberében Németországba szállították, ahol 1945. április 7-én amerikai hadifogságba esett. A badkissingen–markburgi táborból 1945. november 10-én tért haza. Budapesten halt meg 1982. január 15-én.

Kovásznán született 1913. július 31-én. Édesanyja: Hollaky Irén, édesapja: Barabás Béla. 1942. május 1-jén hívták be átképzésre a debreceni 17. tábori tüzérosztályhoz. Innen 1942. augusztus 2-án Hajmáskérre, tartalékos tiszti tanfolyamra vezényelték. Szeptember 26-tól, mint hadapród őrmester, az említett osztálynál csapatszolgálatot teljesített. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki és leszerelték. 1944. augusztus 1-jén egyhónapi fegyvergyakorlatra Marosvásárhelyre, a 27. tüzérezred pótkeretéhez vezényelték. 1944. november 27-én hadiszolgálatra hívták be és 1945. március 30-án bekövetkezett fogságba eséséig Pinnyén, majd Karátföldön állomásozó 27. tábori törzspótütegnél teljesített szolgálatot. A szovjet hadifogságból 1948. június 10-én tért haza.

Gödemesterházán született 1911. október 24-én. Édesanyja: Nemes Lídia, édesapja: Barabás Domokos. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanár. 1941. augusztus 1-jén hívták be három hónapos átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. Október 25-én leszerelték. 1942-ben Hajmáskéren egyhónapos kiképzésben részesült. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 19-én hívták be harctéri szolgálatra. A 27. tüzérezred kötelékében került ki a keleti hadszíntérre. A Zabie–Sokolowka, 1944 szeptemberétől pedig a Borsai-hágó környéki harcokban vett részt. Ezt követően Szinérváralja–Nyírség–Mezőkövesd–Eger útvonalon volt visszavonulásban. Az Eger környéki harcok után egységét előbb Pétervásárra, majd a Felvidéken át a Csallóközbe vonták hátra. 1945 februárjában vizes mellhártyagyulladással a Szentgotthárdon állomásozó Budakeszi TBC Szanatóriumba került, ahonnan a kórházzal együtt a bajorországi Neuburgba (Donau) szállították. Itt esett 1945. május 9-én amerikai hadifogságba, ahonnan 1945 novemberében került haza. A marosvásárhelyi TBC-klinikán hunyt el 1982. január 28-án.

Egeresen született 1917. március 14-én. Édesanyja: Székely Margit, édesapja: dr. makfalvi Barabássy Albert. Ügyvéd. Tartalékos tiszti átképzésen 1941-ben Keszthely mellett (?) vett részt. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a 27. székely könnyű hadosztály kötelékében, mint hadtápos tiszt vett részt a galíciai harcokban. 1944 szeptemberétől az erdélyi és a magyarországi harcok alatt a 27. lóellátó oszlop parancsnoka volt. 1945. március végén csapattestével német területre vonult vissza, ahol május 9-én amerikai hadifogságba került. Az amerikaiak május 11-én Tamswegben az angoloknak adták át. 1945. október 22-ig a Weissenstein bei Villach-i fogolytáborban raboskodik. Ezután családjával együtt egy angol fogolyszállító vonattal Kaposváron keresztül Budapestre, majd Biharkeresztesen át Erdélybe, Marosvásárhelyre tért vissza. Elismert jogászként ugyanott halt meg 1991. november 29-én.

Jabloncán született 1913. november 22-én. Szülei nevét nem ismerjük. 1937-ben végezte el a tartalékos tiszti iskolát. 1939. szeptember 1-jétől tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulást követően a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály állományába került. Mint beosztott próbaszolgálatos tiszt a 3. ütegnél teljesített szolgálatot. 1941. november 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1939. augusztusi rangszámmal hadnaggyá nevezték ki. 1942. június 1. és szeptember 30. között alantostiszti tanfolyamot végzett, melynek eredményeként október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Súlyos betegség következtében hunyt el 1943. július 23-án, Budakeszin, a József főherceg szanatóriumban.

Felsőőrön született 1915. március 1-jén. Édesanyja: Fuith Mária, édesapja: n.a. Mint tartalékos zászlós, az észak-erdélyi bevonulásban a kevermesi 19. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. A zászlóalj megszűnését követően az újonnan alakult nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj állományába került. Innen 1941 decemberében a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlóaljhoz vezényelték. Századparancsnoki minőségben 1943 decemberéig teljesített szolgálatot, 1943. január 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Ezt követően Kőszegen főtiszti tanfolyamot végzett, majd a mozgósított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, amelynek 2. századparancsnokaként 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Pistyn elfoglalásáért vívott harcokban, április 28-án aknaszilánktól megsebesült. Augusztus 28-ig a kalocsai hadikórházban ápolták, majd a 27/I. tábori gyalog pótzászlóaljhoz osztották be, amelynek századparancsnokaként 1944. szeptember 5-től az erdélyi hadszíntéren harcolt. Szeptember 7-én Illyefalvánál újabb sebesülést szenvedett, amellyel a debreceni, majd a miskolci hadikórházakban ápolták. Felépülését követően a magyar királyi szombathelyi 3. honvéd kerületi kirendeltség karhatalmi-zászlóaljánál teljesített szolgálatot 1945. március 25-ig.

Szegeden született 1911. november 13-án. Édesanyja: Fráter Erzsébet, édesapja: Bárkányi Zoltán. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jén 1938. évi rangsorolással főhadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban a nagykanizsai 14. tábori tüzérosztály alantostisztjeként vett részt. 1941. január 1. és október 1. között a Ludovika Akadémián alantostiszti tanfolyamot végzett, majd 1942. február 1-jéig a munkácsi 24. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot. Ekkor Marosvásárhelyre vezényelték, ahol kinevezték az újonnan felállított, osztályon kívüli 27/2. könnyű ágyús üteg parancsnokává. A kassai 21. gyalogezrednek alárendelt kísérőüteg élén 1942. június elején a doni harctérre vonult, ahol részt vett a nyári-őszi védelmi és az 1943. eleji veszteséges visszavonuló harcokban. 1942. július 8-án Kurszknál bombaszilánktól sebesült. Ütegének hazaszállítását és feloszlatását követően, 1943. október 1-jéig a 27. tábori tüzérosztálynál, 1944. augusztus 1-jéig pedig a 14. tábori tüzérosztálynál látott el ütegparancsnoki feladatokat, 1944 áprilisától hadműveleti területen. 1944. július 1-jén századossá léptették elő. A hadműveleti területről, mint hadbíró jelöltet Budapestre, az I. hadtesparancsnokság bíróságára rendelték, ahol 1945. február 1-jéig teljesített szolgálatot. Ezt követően Sopronban, a III. hadtestparancsnokságon szolgált. 1945. március 29-én egy Sopront ért repülőtámadás alkalmával megsebesült. A székesfehérvári, majd innen egy müncheni hadikórházba szállították, ahol 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1946. január 16-án tért haza.

Sopronban született 1923. január 28-án. Édesanyja: Kmetty Margit, édesapja: Barsi Adolf. 1941-ben érettségizett és a Ludovika Akadémiára készülve néhány hónapot magántisztviselőként dolgozott. 1941. október 13-án karpaszomány viselésére jogosult akadémikus-jelöltként vonult be egyéves csapatszolgálatra a rahói 3. hegyizászlóaljhoz. 1942. január 4. és június 30. között végezte el a tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát, majd címzetes tizedessé előléptetve szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban teljesített szolgálatot. 1942. szeptember 27-én vették fel az Akadémiára, ahol 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. A gyergyótölgyesi 21. székely határvadász-zászlóaljhoz nyert beosztást, de a hadihelyzet alakulása miatt Pókaszepetken állomásozó pótzászlóaljhoz, illetve törzspótszázadhoz irányították, ahol beosztás nélküli tisztként, létszámfeletti állományban volt és futárként tevékenykedett. 1944. november elején indították útba Parádon lévő csapattestéhez, amelynél 16-án jelentkezett. Mivel zászlóalja közben megszűnt, a 30/III. gyalogzászlóalj 7. századához osztották be, szakaszparancsnoki minőségben. A Miskolc környéki harcokat követően, 1944. december 9-től, a Sajóbábony községnél történt beolvasztás következtében az újonnan megalakult 70/III. gyalogzászlóalj 7. századának szakaszparancsnokaként harcolt a Sajó völgyében. Zászlóalját Putnok térségében a harcokból kivonták és az egész 27. gyaloghadosztállyal Losoncon át pihenőbe vonult. Alosztályával előbb Malá Lihotka faluban állomásozott, majd január végén a Komárom megyei Felbárig menetelt. 1945. február 24-től március 27-ig a gyalogzászlóalj géppuskás századának volt a parancsnoka. Ekkor zászlóalját feloszlatták és őt az 57/II. gyalogzászlóalj 5. századának parancsnokságával bízták meg, amelynek élén Csallóköztárnok–Pozsony vonalon vonult vissza. 1945. április 1-jén a szovjet csapatok gyors előretörése miatt százada Pozsonysárfőnél bevetésre került, majd osztrák területre sodródott, ahol folyó-megfigyelésre és arcvonal mögötti szolgálatra osztották be. Mivel a németek megbízhatatlan csapattestnek nyilvánították, lefegyverezték őket, és Laa an der Thaya-ba, innen pedig Sauggernbe meneteltették, ahol a falut nem hagyhatták el. A fegyverletétel Freistadtnál érte, majd beosztása megszüntével hazaindult és 1945. július 24-én érkezett meg betegen Magyarországra. Budapesten hunyt el 1985. június 19-én.

1920. március 7-én született Szarvaskőn. Édesanyja: Nagy Ilona, édesapja: Barta Simon. Tényleges katonai szolgálatát 1941. január 3-án a losonci 23/I. gyalogzászlóalj aknavető szakaszánál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát 1941. február 1. és július 30., illetve december 1. és 1942. április 30. között Losoncon végezte el. Mozgósított alakulatával, mint hadapród őrmester a doni hadszíntérre vonult. Szakaszparancsnoki beosztásban vett részt a súlyos Uriv–Sztorozsevoje környéki hídfőcsatákban, majd az 1943. januári veszteség teljes visszavonulásban. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. Hazatérését követően leszerelték. Újabb frontszolgálatára a 23/I. tábori gyalog pótzászlóalj kötelékében, 1944. augusztus 28-tól a tordai hadszíntéren került sor. Zászlóaljának megszűnését követően a 70/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázad aknavető szakaszának parancsnokságát vette át, amelynek kötelékében a tiszai és Eger környéki harcokban vett részt. 1944. november 1-jétől hadnagy. Zászlóaljával 1944 végén, Losoncon át a Csallóközbe, majd 1945 elején osztrák területre vonult vissza. Május 9-én Freistadtnál amerikai, néhány nappal később Zwetlnél szovjet hadifogságba esett. A don lebediáni és a rjazani hadifogoly lágereket megjárva, a fogságból 1947. július 4-én tért haza.

Érsekújváron született 1916. szeptember 5-én. Édesanyja: Gál Lujza, édesapja: n.a. 1940. december 6-án vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27. székely tüzérosztályhoz, mint karpaszományos honvéd. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, 1941. június 15-től hadapród őrmesterként, az 27/1. üteg szakaszparancsnoka volt. 1942. május 1-jén zászlóssá nevezték ki s az újonnan felállított, osztályon kívüli 27/2. könnyű ágyús üteg elsőtisztjeként a doni hadszíntérre vonult. Kolovertnél, 1942. július 24-én aknaszilánktól sebesült. Az 1943. januári visszavonulást megszenvedett és májusban hazaszállított ütegének feloszlatása után a 27/1. ütegnél, mint továbbszolgáló próbaszolgálatos beosztott szakaszparancsnok teljesített szolgálatot. A mozgósítást követően a 27. tüzérezred 6. ütegének elsőtisztjeként, 1944. április 1-jétől újra hadműveleti területre került. 1944. július 1-jétől hadnagy. A galíciai (Kosow–Sokolowka), 1944 szeptemberétől a Borsai-hágó környéki, majd az észak-magyarországi (Tisza-vonal–Mezőkövesd–Eger–Pétervására) harcokban vett részt. 1945 januárjában Csallóközbe, majd március utolsó napjaiban osztrák területre hátravont ütegével, mint súlyos beteg Rosenbergnél esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. június 4-én tért haza. Budapesten hunyt el 1970. február 12-én.

Nagyszebenben született 1908. november 10-én. Édesanyja: Better Mária, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1930-ban a rozsnyói 4. határvadász-zászlóaljnál töltötte. 1940 szeptemberében, csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1941-ben elvégezte a marosvásárhelyi 27. gyalogezred tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, majd 1941/42-ben a 27. gyalogezrednél szakaszparancsnoki beosztásban, csapatszolgálatot teljesített. 1943. május 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ugyanabban az évben csapattisztként és tolmácsként, a szászrégeni kiképzőtábornál is tevékenykedett. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra és április elején az 57. gyalogezred kötelékében a Kuty-i arcvonalra vezényelték. 1944 májusában kórházba került és júniusban leszerelték, majd szeptemberben újra behívták és egy miskolci alakulat kötelékébe nyert beosztást, amellyel részt vett az Ipoly-menti harcokban. 1944. december 14-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 18-án tért haza.

A 27. menetzászlóaljjal került ki a keleti hadszíntérre, ahol szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. (Tábori levelező lap aláírásából)

Budapesten született 1919. március 12-én. Édesanyja: Serfőző Margit, édesapja: Bartók Gábor. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942-ben a II. évfolyamát. Ugyanabban az évben Sepsiszentgyörgyön 81 mm-es aknavető tanfolyamon vett részt. 1942. november 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és 1943. szeptember 28-án bekövetkezett leszereléséig csapattesténél szakaszparancsnoki beosztásban tevékenykedett. 1944. április 6-án hívták be hadiszolgálatra. Az 57/II. gyalogzászlóalj segédtisztjeként részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1945. május 9. és július 7. között amerikai hadifogságban volt. Miskolcon hunyt el 1972. július 2-án.

Mezősámsondon született 1917. május 27-én. Édesanyja: Kirkósa Anna, édesapja: zabolai Basa Géza. Ténylegesként a kolozsvári IX. önálló huszárszázadban szolgált, ahol a tartalékos tiszti tanfolyamot is elvégezte. 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jén a Gernyeszegen megalakult 27. felderítő-osztály huszárszázadának nehézfegyverszakasz-parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kuty–Kosow–Pistyn–Jaworow környéki harcokban, majd szeptember 11-től 20-ig a Visó-völgyében volt védelemben. Október 1-jétől századával a Bistroi Cioara 1998 magassági pontot védte. Október 7-től állandó visszavonulásban volt, majd 31-től november 6-ig Mezőcsát térségében harcolt. A Tisza-vonal feladása után a Détérnél vívott harcokban 1944. december 1-jén arcroncsolást szenvedett, melynek következtében fél szemét is elvesztette. A rimaszombati, würzburgi, heidingsfeldi kórházakban, majd a Badkissingenbe települt 559. hadikórházban ápolták. Ennek kötelékében esett 1945. április 7-én amerikai hadifogságba. A hainai fogolytáborba került, majd innen kezelésre a frankerbergi kórházba szállították. 1945. augusztus 25-től az allendorfi, szeptember 28-tól pedig a laufeni fogolytáborban raboskodott. Utóbbiból szabadult 1946. január 23-án. Marosvásárhelyen hunyt el tífuszban, 1947. december 6-án.

Budapesten született 1917. március 25-én. Édesanyja: Málnási Erzsébet, édesapja: n.a. 1942. október 10-én vonult be katonai szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, 1944. április elején, mint tartalékos hadapród őrmester az 57/I. gyalogzászlóalj 1. lövészszázadának kötelékében a keleti hadszíntérre került. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944. december 5-én önként jelentkezett a Hunyadi SS gránátos hadosztályba. Beosztásáról és tevékenységéről nem rendelkezünk adatokkal. 1945. március 29-től, mint gépkocsizó szakaszparancsnok-helyettes, a 9. határvadász-hadosztálynál teljesített szolgálatot. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Csapatteste kötelékében Szencnél hagyta el a magyar területet és a Német Birodalom területére vonult vissza, ahol 1945. május 2-án amerikai hadifogságba esett. A Bad-Aibling-i hadifogolytáborból szabadult 1945 őszén.

Nagybányán született 1915. szeptember 15-én. Édesanyja: Anderko Emília, édesapja: n.a. 1944 júniusában a 27/I. menetszázad szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. 1944. augusztus 7-én Jamnától DNy-ra, aknatelitalálat következtében hősi halált halt. Mikuliczynben temették el.

Marosbogáton szültett 1920. január 19-én. Édesanyja: Veress Lujza, édesapja: Báthory János. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a 27. székely tábori tüzérosztályhoz, mint karpaszományos honvéd. 1942. január–júniusban végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskolát, majd 1943. január–júliusban Hajmáskéren a tüzér felderítőtiszti tanfolyamot. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A mozgósítást követően hívták be frontszolgálatra, s a 27. tüzérezred 1. ütegének felderítő tisztjeként, 1944. április 23-tól a keleti hadszíntéren harcolt. Ebben a beosztásban a galíciai, a Borsai-hágó környéki, a tiszai és az észak-magyarországi hadműveletekben vett részt. Felső-Ausztriában 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 12-én került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2000. október 20-án.

Penészleken született 1907. május 28-án. Édesanyja: Szombathy Erzsébet, édesapja: Báthory Gábor. Az észak-erdélyi bevonulásban a losonci (vámosmikolai) 4. határvadász-zászlóalj anyagi tiszthelyetteseként vett részt. Ezt követően az újonnan felállított 27. gyalogezred-parancsnokság kötelékébe került, írnoki beosztásba. 1941-ben Kolozsváron írnok tiszthelyettesi rangban, 1943-ban Budapesten tisztviselői szakvizsgát tett. 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. szeptember 13-ig a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj, október 4-től pedig a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj nyilvántartó tisztje volt. 1944. november 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1943. szeptember 1-jei ranggal nyilvántartó hadnaggyá léptették elő. 1945. január 1-jéig a Zalaegerszegre települt 27/III. törzspótszázadnál teljesített szolgálatot, majd a 3. kerületi parancsnokság devecseri kirendeltségéhez osztották be. 1945. március 25-én alakulatát elhagyta és hazatért Zalaegerszegen lakó családjához. Budapesten halt meg 1977-ben.

Pécsen született 1917. január 18-án. Édesanyja: Csársch Ilona, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát a pécsi IV. fogatolt vonatosztálynál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. és II. évfolyamát a budapesti I. fogatolt vonatosztálynál végezte el 1940. január és május, illetve 1941. január és április között. 1941. szeptember 20-án a IV. hadtest alárendeltségében működő 108. kocsioszlop műhelyparancsnokaként hadműveleti területre vonult. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942 novemberében a hátországba vezényleték. 1943 szeptemberéig az I. fogatolt vonatosztály kötelékében teljesített szolgálatot állategészségügyi iskola oktatóként. 1943. január és május között állategészségügyi tanfolyamot is végzett. 1943 szeptemberében, mint átképző tisztet a csíkszeredai X. székely vonatosztályhoz helyezték át. 1944. január és május között Sopronban főtiszti tanfolyamot végzett. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. Ezt követően hadműveleti területre vezényelték. A 27. székely könnyű (később gyalog) hadosztály 2. kocsioszlopának parancsnokaként, 1945. május 12-ig hadiszolgálatot teljesített. 1945. február 17-ei rendelettel, 1943. november 1-jével 1942. július 1-jei ranggal átvették a honvédség hivatásos állományába. Osztrák területen szovjet hadifogságba esett. A don-lebediani, illetve rjazanyi lágerekből 1947. július 10-én tért haza.

Nagyenyeden született 1921. december 5-én. Édesanyja: Gergely Anna, édesapja: Becze Gergely. 1940. december 1-jén vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. 1941-ben Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942-ben Budapesten a Károlyi híradó-laktanyában, a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Mint híradó szakaszparancsnok, 1943. október 1-jéig, mint továbbszolgáló zászlós csapatszolgálatot teljesített. Utóbbi dátummal leszerelték. 1944. március 1-jén hívták be frontszolgálatra. Az 57/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként, április 24-én hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai hadműveletekben, majd az észak-erdélyi visszavonulásban. A galíciai hadszíntéren véghezvitt fegyvertényéért, amikor egy vállalkozás során harmadmagával a szovjet vonalak mögött azok összeköttetési vonalait szétrombolta és foglyokat is ejtett, a német Vaskereszt II. fokozatát és Magyar Koronás Bronz Érdemérmet hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. 1944. október 17/18-án Nagybányánál szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. július 19-én tért haza. Meghalt Sepsiszentgyörgyön, 2004 augusztusában.

1912. december 8-án született Orbaiteleken. Édesanyja: Tóth Anna, édesapja: Bede Károly. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941. november 23. és december 20. között Marosvásárhelyen, a 27. gyalogezrednél végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. október 5-től november 2-ig a 27/I. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített, majd 1943. júniustól augusztus 10-ig Jutason páncéltörő átképző tanfolyamon vett részt. Hadműveleti területen nem volt. További sorsa ismeretlen.

Mezőménesen született 1914-ben. Édesanyja: Szőllősi Berta, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, majd 1942-ben Hajmáskéren volt kéthónapos átképzésen. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd oktatótisztként a tüzérosztály állományában szolgált.

Gyergyószentmiklóson született 1913. március 28-án. Édesanyja: Berecz Anna, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos gazdászati zászlóssá. Hadműveleti területen előbb a 27. felderítő-osztály gazdasági hivatalát vezette, majd miután szolgálati mulasztás miatt tisztsége alól felmentették, a hadosztály parancsnokságnál volt tartalékállományban, a háború vége felé pedig a 27. rohamzászlóalj gazdasági hivatalának parancsnoka volt. Kolozsváron halt meg 1992. január 21-én.

Tápiószelén született 1910. július 20-án. Édesanyja: Szunyogh Matild, édesapja: Beke József. 1933. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1935. május 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a 16. gyalogezrednél teljesített szolgálatot. 1941. szeptember 1-jén századossá léptették elő. 1942. december 1-jétől a kőszegi Hunyadi Mátyás középiskola nevelőintézetének volt a parancsnoka. Tisztségét 1944. február 15-ig töltötte be, amikor Kisilvára az 1. erődzászlóaljhoz, innen pedig a 62. határvadász pótosztály borsai 2/1. erődszázadához vezényelték. Az erődszázad parancsnokaként vett részt az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Csapatteste megsemmisülését követően, 1945. február 10-én vette át a 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát. Alakulatával osztrák területre vonult vissza, ahol március 30-án szovjet hadifogságba esett. Győrben hunyt el 1990. január 29-én.

1920. augusztus 17-én született Tusnádon. Édesanyja: Szilágyi Ráchel, édesapja: Beke Lajos. A 27. hadosztály tábori bíróságának írnoka és jegyzőkönyvvezetője, illetve élelmezési kocsioszlopának parancsnoka volt.

Besztercén született 1920-ban. Édesanyja: Hechler Gabriella, édesapja: n.a. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot eddig ismeretlen beosztásban.

Budapesten született 1918. december 25-én. Édesanyja: Csegődi Julianna, édesapja: n.a. 1940. december 2-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 14/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyama után, mint hadapród őrmester a 14. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnokaként a doni hadszíntérre került. A súlyos nyár-őszi harcokat követően 1943. január 3-án szabadságolták, így a szovjet offenzívát szerencsés módon elkerülte. Hadiszolgálatra 1944. október elején a 14/I. törzspótszázadhoz hívták be újra. Mivel alakulatát a Német Birodalom területére irányították úgy döntött, hogy Egerben marad és az itt átvonuló 27. székely gyaloghadosztályhoz csatlakozott. A hadosztállyal a Csallóközön át osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 3-án szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. július 18-án tért haza.

1903. november 5-én született Ungváron. Édesanyja: Makkai Mária, édesapja: Bélteki Ferenc. 1940 áprilisában vonult be katonai szolgálatra a 3. gépkocsizó utászszázadhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, 1940. május 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Százada kötelékében, mint vezető orvos 1941 júniusában a keleti hadszíntérre vonult. Hathét után tüdővérzést szenvedett és leváltották. 1944. március 13-án újra hadibeosztást kapott. Mint belgyógyászt a 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be. Az oszlop kötelékében vett részt a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. december 22-én elszakadt alakulatától, de a németek elfogták. Újra megszökött és egy munkásszázadhoz csatlakozott. Mivel körözés alatt volt, 1945 márciusában Paksikovnál átállt a partizánokhoz. Május 6-án a szovjetek kezébe került, akik a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágerekből 1948. július 12-én térhetett haza.

1916. március 30-án született Sinfalván. Édesanyja Márkus Rozália, édesapja: n.a. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 4. századának kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá, majd július 1-jén hadnaggyá nevezték ki. 1944. október 25-én Sárköznél nyoma veszett. Egyes források szerint elhagyta alakulatát.

1910. augusztus 20-án született Homoródalmáson. Édesanyja: Bencző Krisztina. édesapja: Bencző György. 1941. augusztus 1-jén vonult be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. A tüzérosztály kötelékében végezte el 1941 őszén a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot, majd 1942-ben Hajmáskéren kéthónapos továbbképzésen vett részt. 1942. április 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Harctéri szolgálatáról és hadifogságáról nincs tudomásunk. Meghalt 1985. március 2-án Homoródalmáson.

Ozsdolán született 1911. november 11-én. Édesanyja: Lázár Mária, édesapja: Bende György. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban szerzett érettségi diplomát. Tényleges katonai szolgálatát a román hadseregben töltötte. Észak-Erdély visszacsatolását követően, 1941-ben hívták be átképzésre, Marosvásárhelyre a 27. honvéd gyalogezredhez. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot is itt végezte el, majd 1942. október 5. és november 28. között fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően Nagyváradra helyezték, ahol frontszolgálatra való behívásáig rendőrnyomozóként tevékenykedett. 1944 októberében (?) hívták be hadiszolgálatra a székely seregtesthez. Beosztásáról nem rendelkezünk pontos adatokkal. Részt vett az erdélyi, majd a magyarországi harcokban. Seregtestével a felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza. Röviddel a háború előtt szovjet hadifogságba esett és a ceglédi hadifogolytábor kórházában tevékenykedett, ahonnan megszökött és hosszas bujkálás után előbb Nagyváradra, 1947 tavaszán pedig haza tért. A háborút követően koholt vádak alapján több ízben szenvedett sérelmeket és börtönbüntetést az új hatalom pribékjeitől. Nem sokkal utolsó letartoztatása után, 1985. december 23-án hunyt el Ozsdolán.

Szilágysomlyón született 1914-ben. Édesanyja: Lendvai Klementina, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, 1942. szeptember 1-jei ranggal tartalékos hadnaggyá nevezték ki. A marosvásárhelyi 27. tábori tüzérezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Nagyajtán született 1907. február 12-én. Édesanyja: Paxy Karola, édesapja: dr. Benedek Zoltán. 1930. augusztus 18-án avatták hadnaggyá, 1943. november 1-jétől pedig főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a szombathelyi 5. honvéd gyalogezred tartalékos tiszti iskolájának volt a parancsnoka, 1940. május 1-jétől századosi rendfokozatban. 1941. október 1-jén Marosvásárhelyre vezényelték, ahol 1942. december 10-ig osztálytiszti minőségben, a Csaba királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolánál nyert beosztást. Ezt követően a gyimesfelsőloki 32. határvadász-zászlóalj pótkeretének-, majd 1944. február 1-jétől a 32. határvadász-pótzászlóaljnak parancsnokává nevezték ki. Az 1944. szeptemberi szovjet betörést követően csapatteste élén a gyimesi harcoknál vetették be. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. 1944. október 15-től zászlóaljával, a német 42. gyalogzászlóalj alárendeltségében, Gyimes–Szászrégen–Debrecen–Hatvan–Salgótarján–Zólyom–Komárom útvonalon vonult vissza és vívott súlyos elhárító harcokat. 1945. február 10-én Szombathely térségében zászlóalját a 27. gyaloghadosztályba olvasztották, amelynek következtében március 1-jétől a 70/I. gyalogzászlóaljnál nyert beosztást. A csapattest kötelékében előbb a Csallóközbe, majd Pozsonyon át Freistadtba vonult vissza, ahol 1945. május 9-én tette le a fegyvert az amerikai csapatok előtt, akik röviddel azután átadták a szovjeteknek. Az Edelbach-Zwettl táborból a Szovjetunióba került, ahonnan 1947. július 12-én tért haza.

Alsórákoson született 1901-ben. Édesanyja: Petke Karolina, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941/42-ben Sepsiszentgyörgyön végezte el. 1942. április 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd 1942. október 5. és november 2. között a 27/I. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1944 júniusában a 27. könnyű hadosztály veszteségeinek pótlására útba indított menetszázadok egyikével került ki a keleti hadszíntérre, ahol a menetszázadokból létrehozott 27. kiképző zászlóalj segédtiszti feladatait látta el. 1944. július 4-én szervi szívbajjal a horodi tábori kórházba szállították. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Mezőpaniton született 1910. március 2-án. Édesanyja: Benedek Berta, édesapja: Benkő Árpád. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot.

Sepsiszentgyörgyön született 1905. április 28-án. Édesanyja: Pintér Ilona, édesapja: nemes kézdivásárhelyi Benkő Pál. 1929. augusztus 20-tól főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a soproni katonai főreáliskola, 1941. szeptember 9-től pedig a marosvásárhelyi Csaba királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola testnevelés vezetője volt századosi, majd 1944. május 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1944. szeptember 9-én vette át a 27/I. tábori pótzászlóalj parancsnokságát, amelynek élén részt vett a Sepsiszentgyörgy–Szászrégen–Dedrád–Prügy–Monok környéki védelmi harcokban. 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1944. november 8-án hadbírósági eljárást indítottak ellene Prügynél történt támadási parancs megtagadása miatt. Öt napig volt letartóztatva. Tekintve, hogy november 29-től kórházi kezelésre szorult, ügye függőben maradt. 1945. május 5-én Linznél amerikai hadifogságba esett. A pockingi fogolytáborból 1946. december 31-én szabadult. Gödöllőn hunyt el 1988 áprilisában.

Budapesten született 1893. szeptember 7-én. Édesanyja: Rössler Berta, édesapja: Bérczy Béla. 1938. november 1-jétől alezredes. 1940. november 1-jétől a szekszárdi 12. honvéd kiegészítő parancsnokság lónyilvántartó tisztje volt. Ezt követően, 1941. október 1-jétől Csíkszeredában a 27. gyalogdandár-, majd könnyű hadosztály-parancsnokság összekötő tisztje. Tisztségét 1943. január 1-jéig töltötte be. Ekkor a „fajvédelmi törvény alapján” kényszernyugdíjba helyezték. 1944. augusztus 1-jétől újra szolgálatba lépett és a 27. honvéd kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot. 1944. december 15-én beosztását elhagyta, Budapestre távozott és jelentkezett a népi demokratikus honvédségbe. Budapesten hunyt el 1966. május 19-én.

Budapesten született 1887-ben. Édesanyja: Harcsarik Piroska, édesapja: Berencsváry Gyula. Az észak-erdélyi bevonulást követően az újonnan felállított 27. gyalogdandár, majd könnyű hadosztály állománnyal Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely város összekötő törzstisztje volt.

1911-ben született Nagybányán. Édesanyja: Janovszky Erzsébet, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá, 1944. január 1-jével pedig tartalékos hadnaggyá nevezték ki. Hadműveleti területen a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot.

1904. július 18-án született Léván. Édesanyja: Holló Anna, édesapja: n. a. 1926. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1943. május 1-jétől alezredes. 1945. március 6-tól május 9-ig a 27. gyaloghadosztály vezérkari főnöke volt.

Kerepesen született 1914. február 19-én. Édesanyja: Stagh Julianna, édesapja: Berta Mihály. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a losonci 4. határvadász-zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként vett részt. 1940. november 16-tól a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj, majd 1943. június 1-jétől a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj egyesített távbeszélő szakaszának volt a parancsnoka, 1942. szeptember 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. A mozgósítás után vette át a 27. gyalogezred közvetlen távbeszélő szakasz parancsnokságát, amellyel 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. 1945. március 30-ig teljesített frontszolgálatot a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Sárosfa községnél ezredétől lemaradt és egy ideig bujkált, majd a szovjet csapatok kezébe kerülve munkára osztották be. 1945. május 20-án elengedték és 25-én jelentkezett a budapesti I. honvéd kerületi parancsnokságon. Budapesten halt meg 1969. június 30-án.

Korondon született 1914. február 3-án. Édesanyja: Vincefy Veronka, édesapja: Bertalan Sándor. 1933/38-ban végezte el teológiai tanulmányait és 1938. június 26-án szentelték pappá. 1939-ig Kolozsváron, 1940/42-ben Csíkszentmártonban, majd 1942/43-ban Sepsiszentgyörgyön volt káplán. 1942. január 1-jén nevezték ki tábori lelkésszé. Ezt követően Kolozsváron hitoktatóként tevékenykedett. 1944-ben hívták be tábori lelkészi szolgálatra. A háború végéig az 57. gyalogezred római katolikus tábori lelkészeként, illetve 2. segédtiszjeként teljesített harctéri szolgálatot. 1945. május 11-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948-ban tért haza. 1989. november 19-én halt meg. Szülőfalujában, Korondon temették el.

Kisszebenben született 1916. május 24-én. Édesanyja: Rozs Malvin, édesapja: n.a. 1939. február 1-jén vonult be tényleges szolgálatra a rimaszombati 1. határvadász üteghez. 1939/40-ben végezte el Miskolcon, kiváló eredménnyel, a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát. 1940. november 15-től az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály állományába került. December 10-én Hajmáskérre, a tüzér lőiskola-parancsnoksághoz vezényelték, ahol 1941. március 30-ig beosztott tisztként teljesített szolgálatot. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. október 1-jén a IX. hadtestparancsnokságnál letett sikeres próbaszolgálatos vizsga után, 1942. december 31-ig a 27. tábori tüzérosztály 2. segédtisztje volt. Utóbbi dátummal 1943. március 15-ig tartalékos viszonyba helyezték. Ekkor a marosvásárhelyi honvéd állomásparancsnoksághoz rendelték, ahol 1943 novemberéig állomástiszti beosztásban szolgált. 1944. január 8. és június 1. között a kolozsvári 5. számú lóvásárló-bizottság tagja volt. Ezt követően a keleti hadszíntérre vezényelték, ahol a 27. tüzérezred kötelékében segéd-, távbeszélő- és felderítőtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1944 szeptemberétől az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. 1945. január 18-án esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 1-jén került haza.

Miszticén született. Édesanyja: Darocsinecz Ilona, édesapja Biba Péter. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Pistynnél, az 1944. május 12-ei szovjet betörés során nyoma veszett.

1913. november 14-én született Budapesten. Édesanyja: Filöp Ilona, édesapja: Bille Sándor. 1939. augusztus 25-én vették át a hivatásos állományba. 1941. november 1-jétől főhadnagy. A 27/I. gyalogzászlóaljnál, majd hadműveletei területen a 23. határvadász-zászlóaljnál volt árkász szakaszparancsnok. 1945 és 1948 között szovjet hadifogságban volt. További sorsa ismeretlen.

Mezőkövesden született 1917. december 3-án. Édesanyja: Salóky Borbála, édesapja: n.a. 1940 decemberében vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. 1941/42-ben Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd szakaszparancsnokként csapatszolgálatot teljesített. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1942 novemberében a doni arcvonalon tevékenykedő kaposvári 6/I. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadához vezényelték, amelynél szakaszparancsnokként 1943 áprilisáig frontszolgálatot teljesített. Visszatérve előbbi csapattestéhez, október 1-jén leszerelték. 1944. március 19-én újra behívták és az 57/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának kötelékében, mint szakaszparancsnok, április 21-én a galíciai hadszíntérre vonult. Május 14-én Tudiow és Kuty között ellenséges puskalövéstől – a comb lágy részén – sebesült. Sebesülését követően a háború végéig egészségügyi szabadságon volt. (Más források szerint felépülését követően, csapatteste kötelékében a háború végéig harcolt.)

Tapolcán született 1913. november 5-én. Édesanyja: Fodor Etelka, édesapja: Birkás Gáspár. 1937. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. március 1. és április 1. között Várpalotán, aknavető és páncéltörő ágyús szakaszparancsnoki tanfolyamot végzett. 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a szigetvári 14. határvadász-zászlóalj segédtisztje volt. Ezt követően a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál szolgált anyagtiszti, nehézfegyverszázad-, illetve tartalékos tiszti iskola parancsnoki beosztásban, 1943. május 1-jétől századosi rendfokozatban. 1941 nyarán aknavető, majd 1943. július 1-jétől a németországi Döberitzbe, egy hónapos nehézpáncéltörő ágyús tanfolyamot végzett, kiváló eredménnyel. 1944. április 1-jétől a 27. gyalogezred nehézpáncéltörő ágyús századának, majd május 1-jétől a 27/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként teljesített frontszolgálatot a galíciai hadszíntéren. A Kosow–Horod környéki 710 sz. magassági pont ellen végrehajtott 1944. július 11/12-i sikeres ellentámadásért, 1944. december 14-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. 1944. szeptember 1-jétől a Hadiakadémiára vezényelték és hallgatóként a solti gyalogezrednél nyert hadibeosztást. Az ezred kötelékében a Balatonfüred környéki harcok után Németország területére vonult vissza. Zászlóalja élén Lenggriesnél 1945. május 16-án amerikai hadifogságba esett, ahonnan november 1-jén került haza. Győrben hunyt el 1983. november 5-én.

Székelymagyaroson született 1914. február 4-én. Édesanyja: Séra Berta, édesapja: Biró Mózes. 1941. október 1-jén vonult be a magyar királyi honvédséghez. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti, majd Budapesten a levente körzetparancsnoki tanfolyamot. Ezt követően, mint próbaszolgálatos Zetelakán volt levente körzetparancsnok, 1942. január 1-jétől zászlósi rendfokozatban. 1943. szeptember 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1943. január 1-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. Tisztségét 1944. április 5-ig töltötte be, amikor átvette a székelyudvarhelyi 14. székely határőr-zászlóalj 4. századának parancsnokságát. Ebben a beosztásban május 8-ig szolgált, majd május 24-ig újra a zetelaki leventekörzet parancsnokaként tevékenykedett. Május 28-án pótlásként, a hadműveleti területen lévő 57/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték. Július 10-én (?) vette át a gyalogzászlóalj 2. századának a parancsnokságát, amelynek élén szeptember 9-ig a galíciai, szeptember 31-ig a Dorna-Vatra környéki, október 9-ig pedig a Nagyilva-Felső környéki, illetve a tiszai harcokban volt bevetve. Leharcolt alakulatával a Felvidéken át a Csallóközbe került, ahol 1945. március 22-ig pihenőben volt. Ezt követően március 31-ig az iharosberényi 13. erődzászlóalj 3. századának volt a parancsnoka, majd április 10-től 22-ig az 1. honvéd gyalogezred, május 5-ig pedig a 25. felderítő-osztály családgondozó oszlopának beosztott tisztje. Utóbbi kötelékében Feldkirchen mellett esett amerikai hadifogságba. A poitschachi fogolytáborból 1945 novemberében került haza.

Medgyesen született 1920. március 1-én. Édesanyja: Józsa Ilona, édesapja: Bíró Sándor. 1941. október 1-jén kezdte meg tényleges szolgálatát a 27. székely tábori tüzérosztálynál, mint karpaszományos honvéd. 1942-ben Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti iskolát, majd 1943-ban Hajmáskéren, a tüzér felderítőtiszti tanfolyamot. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd az osztály kötelékében, 1944. március 19-ig csapatszolgálatot teljesített. A mozgósítást követően a 27. tüzérezred 5. ütegének szakaszparancsnokaként, 1944. április 23-án a keleti hadszíntérre került. Vitéz magatartásával már az augusztusi horodi harcok alatt majd, mint felderítőtiszt 1944. szeptember 27-én Idecspatak, november 3-án pedig a Tiszadorogma környéki súlyos védelmi harcokban vívta ki elöljárói elismerését. 1945. április 3-án osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. szeptember 16-án tért haza.

Gyergyószentmiklóson született 1916. március 13-án. Édesanyja: Balogh Ilona, édesapja: Blénessy Jenő. 1941. március 1-jén vonult be átképzésre a békási 21. határvadász-zászlóalj 1. tiszti őrséhez. 1942-ben a csíkszeredai 32. határvadász-zászlóalj keretében felállított tartalékos tiszti tanfolyamra került. Három hónap alapkiképzés és szakszolgálat után, egy hónap csapatszolgálatot teljesített, szakaszparancsnoki beosztásban. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően, mint tanfolyamelsőt „kiemelték” és a 9. határvadászdandár-parancsnoksághoz vezényelték, ahol vezérkari anyagi segédtisztként teljesített szolgálatot. December 10-től a 27. gyaloghadosztály-törzs anyagi segédtisztje volt. Rosenbergnél 1945. május 9-én amerikai hadifogságba esett. Fogvatartói pár nappal később átadták a szovjeteknek. A hadifogságból 1948. április 30-án tért haza.

1891. február 4-én született Zayugrócon. Édesanyja: Krupala Mária, édesapja: Bobok István. 1914. január 1-jétől zászlós. Az I. világháborúban mint szakasz és századparancsnok 30 hónap arcvonalszolgálatot teljesített Galíciában, Erdélyben és az olasz hadszíntéren. Az észak-erdélyi bevonulásban a rimaszombati 1. határvadász-zászlóalj parancsnokaként vett részt, alezredesi rendfokozatban. 1940. november 16-án az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokává nevezték ki. Tisztségét december 6-ig töltötte be, amikor, mint különleges alkalmazású törzstisztet Orosházára, a 66. határvadász ezredhez helyezték át. 1941. július 8-tól augusztus 16-ig Stanislawban, a Keleti Közigazgatási Parancsnokságnál tolmácsként tevékenykedett, majd szeptember 30-ig újra az orosházi ezrednél szolgált. Október 1-jétől egy éven át a II. hadtestparancsnokság tiszti személyügyi előadója, majd 1942. október 31-től 1943. június 7-ig a 3. pótezred parancsnoka volt, 1942. szeptember 29-től ezredesi rendfokozatban. Ezt követően 1944. július 27-ig a II. hadtestparancsnokság határszolgálat-vezetője, szeptember 4-ig pedig irodavezetője volt. Utóbbi dátummal egészségügyi szabadságra ment, majd a 2. honvéd kerületi parancsnokság állományában 1945. január 21-én Bajorországba települt át. Ott esett április 21-én amerikai hadifogságba, ahonnan 1946. október 3-án tért haza.

Lugoson született 1906. május 4-én. Édesanyja: Papp Mária, édesapja: Bod Antal. 1929. július 20-tól főhadnagy. 1939. július 21-től a debreceni 22. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot portyázószázad-, pótkeret-, puskásszázad-, illetve pótzászlóalj-parancsnoki beosztásban, 1939. november 1-jétől századosi, 1944. július 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1944. szeptember 16-tól vette át az erdőszentgyörgyi 20. székely határőr-zászlóalj parancsnokságát, amely visszavételben volt a Borsai-hágó térségéből Máramarossziget–Avas-hegység–Sajóhidvégen át a Bükk-hegységbe. Ez idő alatt 1944. október 19-től 1944. december 20-ig a visszavétel közben az Avas-hegység térségében történt átszervezés után a 28/I. határvadász-zászlóalj parancsnokaként, később pedig – 1944. december 6-tól – az 57/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként német alárendeltségben, német összekötő törzs beosztása és ellenőrzése mellett védelmi harcokat folytatott Eger térségében. December 20-án egységét a Bükkszéknél lévő erdei védőállásból kivonták és a német 8. vadászhadosztályhoz osztották be, majd zárt kötelékben december 31-én Litkénél, Szlovákia területére vonták hátra. Csapatteste 1945. január 6-án Privigyénél a 27. hadosztály kötelékébe került vissza s Szereden keresztül Dunaszerdahely térségébe vonult, ahol 1945. március 9-ig feltöltés és átszervezés alatt volt. 1945. március 10-én vette át a 70/II. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amelynek élén Pozsony–Malacka–Stofenreit–Margrafneusiedel útvonalon Gross-Sieghartsig vonult vissza. Itt a németek, a bevetési parancs megtagadása miatt lefegyverzett zászlóaljával Freistadt környékére irányították, ahol 1945. május 11-én amerikai, majd pár nappal később szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. szeptember 10-én tért haza. Debrecenben halt meg 1976. július 25-én.

Mosonban született 1908. április 19-én. Édesanyja: Popovich Klára, édesapja: Boda János. 1939. május 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a mátészalkai 23. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba. 1941. február 1. és október 1. között Budapesten főtiszti tanfolyamot végzett. 1941. május 31-től a tihucai 33., 1942. június 1-jétől pedig a tölgyesi 21. határvadász-zászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot szakasz-, illetve századparancsnoki beosztásban. 1943. május 1-jén századossá léptették elő. 1944. szeptember 4-én Túrterebesen a 30. gyalogezredhez osztották be, századparancsnoki minőségbe. Csapattestével október 2-ig harcban, majd november 15-ig Balassagyarmaton ezredtartalék volt. Ekkor a Gömörpéterfalván állomásozó 27. kiképző zászlóaljhoz vezényelték. Mint századparancsnok alakulatával Losoncon át Behetfa (Csallóköz) térségébe vonult vissza. 1945. március 20-án Alistálra, a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz helyezték, amelynek kötelékében május 11-ig Pozsonynál védelmi harcban, majd Leopoldschlagig állandó visszavonulásban volt. Itt szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 5-én került haza. Meghalt Budapesten, 1967. július 22-én.

Főnyeden született 1917. február 19-én. Édesanyja: Novák Mária, édesapja: Bodai József. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a budapesti 3. tábori tüzérosztályhoz. Röviddel ezután Marosvásárhelyre a 27. tábori tüzérosztályhoz helyezték, ahol 1941. januártól karpaszományos iskolát, majd állatorvosi tanfolyamot végzett. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Mint beosztott állatorvos 1942 márciusáig a 27. tüzérosztálynál, 1943. március 1-jei leszereléséig pedig a besztercei 33. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1944. március 17-én hadiszolgálatra hívták be és a 2. hegyi tüzérosztály vezető állatorvosaként 1945. január 13-ig különböző hadszíntereken tevékenykedett. Losoncnál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 szeptemberében került haza. Kisbéren halt meg 2007. október 21-én.

Kászonimpéren született 1898. január 22-én. Édesanyja: Bodó Anna, édesapja: nagykászoni Bodó Antal. 1936–1940 között a budapesti I. lovas tüzérosztály parancsnoka volt, majd a lovasdandár tüzérparancsnoka mellé beosztott tiszt, századosi rendfokozatban. Ebben a beosztásban vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően a 27. tábori tüzérosztályhoz vezényelték, amelynél 1940/41-ben látott el távbeszélő szakasz-, illetve osztálytörzs-parancsnoki feladatokat, miközben a törzstiszti tanfolyamot is elvégezte. 1941. november 1-jén őrnaggyá léptették elő, majd Örkénytáborban lovaglótanár. 1942 áprilisától a 12/II. tábori tüzérosztály parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. A doni harcok alatt, 1942. augusztus 10-én súlyos csigolyatörést és ebből adódó bénulást szenvedett. 1943 végéig kórházi kezelés alatt volt. 1942. november 1-jén alezredessé léptették elő. Felépülését követően Hajmáskéren, a tüzér lőiskolánál beosztott tiszt, majd 1945 elején a Pramba (Ried) települt tüzér altiszti lőiskolánál volt beosztott parancsnok-helyettes. 1945. május 3-án amerikai hadifogságba esett, ahonnan október 10-én tért haza.

Torján született 1914. február 17-én. Édesanyja: Szász Ilona, édesapja: Bodó Albert. A 27. tábori tüzérosztály karpaszományosaként 1941-ben Marosvásárhelyen tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, majd Hajmáskéren 1942-ben kéthónapos továbbképzésen vett részt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április 23-tól a 27. tüzér pótosztály kötelékében, mint bemérőtiszt frontszolgálatot teljesített. 1945-ben esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947-ben tért haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1966. szeptember 8-án.

Sajókazán született 1918. december 22-én. Édesanyja: Házay Ilona, édesapja: Bodor Sándor. 1939. február 1-jétől a 13/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának volt a parancsnoka zászlósi rendfokozatban. 1941. szeptember 31-től 1942. november 1-jéig a Nyugati Megszálló Csoport alárendeltségébe tartozó 43/II. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként, Proszkurov környékén harctéri szolgálatot teljesített. Utóbbi dátummal átvették a hivatalos állományba, hadnaggyá léptették elő és a budapesti Központi Híradó-iskolához vezényelték, távbeszélő tiszti tanfolyamra. 1943. január 1-jén visszakerült csapattestéhez, ahonnan június 1-jén Kőszegre irányították, ahol szeptember 15-ig főtiszti tanfolyamon vett részt. Ezt követően, távbeszélő szakaszparancsnokként a miskolci 13. tábori gyalog pótezrednél nyert beosztást. 1944. július 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Csapattestével, a 7. tábori póthadosztály kötelékében a Kolozsvár–Torda környéki súlyos harcokban vetették be. Tisztségét 1944. november 6-ig töltötte be, amikor kinevezték a 70/I. gyalogzászlóalj 2. századának parancsnokává. Csapattestével a Felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza, ahol 1945 márciusáig feltöltés alatt volt. A garamvölgyi harcok után százada maradékával osztrák területre sodródott, ahol 1945. május 9-én amerikai, 30-án Zwettlnél pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. augusztus 4-én tért haza.

1920. május 7-én született Szombathelyen. Édesanyja: Öhm Mária, édesapja: n.a. 1941-ben kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a jászberényi 2. gyalogezred III. zászlóaljánál. A karpaszományos iskolát 1942. január és július 30. között Lajosmizsén végezte, majd októbertől a gyergyótölgyesi 21. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át. Gyimesfelsőlokon végezte el 1942. október és 1943. január 20. között a hadapród tanfolyamot, majd 1943 nyarán az árkosi kiképzőtáborban harcászati és tűzvezető tanfolyamot is végzett. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és rendkívüli határvédelmi szolgálatra a 65. határvadász-csoport 21/6. erődszázadához vezényelték. Csapattestét 1944. március 7-én mozgósították, majd augusztus 23. után a Székelyföld védelméért folytatott harcokban került bevetésre. Megfogyatkozott egysége feloszlatását követően előbb a 9. hegyidandárnál, majd 1944. október 11-től a 70/III. gyalogzászlóaljnál nyert nehézfegyverszázad-parancsnoki beosztást. 1945. elején a 30. gyalogezredhez helyezték át, amelynek kötelékében 1945. március 26-tól osztrák területre vonult vissza. Itt esett május 15-én szovjet hadifogságba. A szovjet lágerekből 1947. augusztus 1-jén tért haza.

1905-ben született Sepsikőröspatakon. Édesanyja: Ráduly Anna, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől hadműveleti területen az 57. gyalogezrednél volt lövészszakasz parancsnok. 1946-ban halt meg eddig ismeretlen helyen és körülmények között.

Alsódabronyban született 1914. november 10-én. Édesanyja: Duráth Eulália, édesapja: Bokor Dezső. 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a rimaszombati 1. határvadász üteg beosztott tisztjeként vett részt. 1940. szeptember 30-tól a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály kötelékébe került, amelynél 1942. szeptember 30-ig elsőtiszti és alosztály-parancsnoki beosztásban szolgált. 1942. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő és a gyergyótölgyesi 21. hegyi-határvadász üteghez vezényelték, amelynél 1943. szeptember 30-ig látott el elsőtiszti, majd ütegparancsnoki feladatokat. Ezt követően a csíkszeredai 1. hegyi tüzérosztály elsőtisztje, majd ütegparancsnoka, 1944. szeptember 15-től pedig hadibeosztásban, a 89. tábori tüzérosztály ütegparancsnoka volt. 1945. március 10-én segéd élelmezőtisztként, a győrszabadhegyi Kiképző és Felszerelő Központhoz került amellyel, röviddel ezután német területre települt át. Itt esett 1945. május 2-án amerikai hadifogságba. Franciaországi fogolytáborba került, ahonnan 1946. március 8-án tért haza. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének hadiszalagon a kardokkal tulajdonosa.

Székelyudvarhelyen született 1914. január 3-án. Édesanyja: András Katalin, édesapja: Bokor Ignácz. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált. Székelyudvarhelyen halt meg 2000. április 29-én.

Nagybányán született 1903. január 11-én. Édesanyja: Kollár Mária, édesapja: Bónis István. 1928. február 1-jétől főhadnagy. 1933. augusztus 1-jétől 1940. november 15-ig a szentendrei 101. vasútépítő ezred zászlóalj- és ezred vezető orvosa volt, 1935. november 1-jétől századosi rendfokozatban. Ezt követően a kolozsvári 9. honvéd helyőrségi kórház belgyógyászati osztályának volt a vezetője. Tisztségét 1941. július 26-ig töltötte be, amikor az I. gépkocsizódandár vezető orvosaként a keleti hadszíntérre vonult. A Gyorshadtest kivonását követően, 1941. december 16-án visszakerült a 9. helyőrségi kórház belgyógyászati osztályának élére. 1942. november 1-jén őrnaggyá léptették elő. A marosvásárhelyi könnyű hadosztály mozgósítását követően, 1944. március 26-án vette át a keleti hadszíntérre elvonuló 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopának a parancsnokságát. Oszlopa élén vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. A visszavonulás során 1945. április 1-jén Szencnél, az oszlop javarészével szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. szeptember 16-án tért haza.

Budapesten született 1912. január 17-én. Édesanyja: Heim Mária, édesapja: n.a. 1941. április 1-jén hívták be átképzésre a szombathelyi III. híradó-zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, 1941. június 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően, mint távbeszélőközpont-kezelő, a szombathelyi 103. vasútvonal-parancsnokságnál teljesített szolgálatot. 1943. április 1-jén leszerelték. 1944. március 20-án a mozgósított 27. könnyű hadosztályhoz vezényelték, amelynek kötelékében, mint tábori postavezető 1944. április 1-jétől frontszolgálatot teljesített. 1945. január 15. és március 15. között hadikórházban ápolták, majd felépülését követően a Központi Tábori Postahivatalhoz került, amelynek kötelékében 1945. május 15-én, német területen francia hadifogságba esett. A fogságból 1946. május 9-én tért haza.

1900-ban született Egriben. Édesanyja: Ráduly Anna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Szombathelyen született 1910. szeptember 18-án. Édesanyja: Keszei Rózália, édesapja: Bakucz Lajos. 1939. január 1-jén léptették elő hadnaggyá. 1940. május 1. és szeptember 30. között vonattisztként a szombathelyi 5. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot. Ezt követően leszerelték. 1942. szeptember 10-én újra behívták és az említett gyalogezrednél 1943. január 20-ig beszerzőtiszti beosztásban tevékenykedett. 1943. április 1-jétől a margittai bevonulási központnál, majd szeptember 20-tól a losonci 23. honvéd gyalogezrednél (más forrás szerint a dési 26.-nál) látott el szakasz-, illetve századparancsnoki teendőket. 1944. május 10-én pótlásként került a hadműveleti területen lévő 57/I. gyalogzászlóaljhoz. Mint szakaszparancsnok vett részt a galíciai hadműveletekben. Babinnál 1944. augusztus 11-én géppisztolylövéstől megsebesült. Felépülését követően az észak-erdélyi, majd a magyarországi hadszíntéren teljesített frontszolgálatot. Alakulata töredékével 1945. május 5-én megadta magát az amerikaiaknak. A hadifogságból 1946. február 1-jén került haza. Szombathelyen halt meg 1986-ban.

1914. november 25-én született Kölesden. Édesanyja: Tóth Zsuzsanna, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1939. február 1. és 1940. november 22. között a 3/II. gyalogzászlóaljnál teljesítette. A tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát is ez időszakban végezte el Székesfehérváron. 1942 októberében hadibeosztásban kapott és 1943. január végén, a Székesfehérváron megalakult 252. menet gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnokaként a megszállt ukrán területre vonult. Hadiszolgálatának lejártával, 1944 februárjában leszerelték. Augusztus 31-én újabb hadibeosztást kapott. A 3. gyalog tábori pótezred ezredközvetelen páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnokaként az erdélyi hadszíntérre került. Alakulatát a székelyföldi és az észak-erdélyi harcokba vetették be, majd innen a Tisza-vonal és Tokaj térségében volt védelemben. December elején egy rajjal német alárendeltségben a felvidéki Gyetva és Somodi községek védelmébe harcolt. Ezt követően a Csallóközbe pihenőben és átszervezés alatt lévő 27. gyaloghadosztályhoz osztották be. A székely seregtest kötelékében vett részt a nyugat-magyarországi harcokban, majd osztrák területre sodródva 1945. május 9-én Freistadtnál amerikai hadifogságba esett. Három hét múlva bajtársaival együtt az amerikaiak átadták a szovjeteknek. A szovjet lágervilágból 1948. május elején tért haza.

Homonnán született 1916. október 10-én. Édesanyja: Lázay Margit, édesapja: Botos Márton. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a miskolci 13. gyalogezredhez. 1941. január 1. és augusztus 21. között végezte el a tartalékos tiszti tanfolyam I., majd november 1. és 1942. április 21. között a II. évfolyamát. 1943. június 2-ig raj- és szakaszparancsnoki beosztásban szolgált, 1942. október 1-jétől zászlósi rendfokozatban. Ekkor hadibeosztást nyert és a 43/II. gyalogzászlóalj 4. századának szakaszparancsnokaként keleti hadszíntérre vonult. Csapattestével Kubistya környékén vasútbiztosítóként tevékenykedett. 1944 júliusában szabadságra ment, de a hadiesemények miatt 1944 októberében csapattestét már nem tudta elérni, így 1944. október 1-jén a 13. tábori gyalog pótzászlóaljhoz osztották be, amellyel Békéscsaba környékére vonult vissza. Innen a Sajó-völgyében harcoló 70/I. gyalogzászlóaljhoz került szakaszparancsnoki beosztásba. Vitéz magatartásával 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Csapattestével a Csallóközbe, majd osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. április 15-én lemaradt és Miskolcon lévő családjához tért vissza.

Budapesten született 1915-ben. Édesanyja: Heyek Etel, édesapja: n.a. 1940. november 1-jétől zászlós. 1941 nyarán távbeszélő tanfolyamot végzett. A 27/III. gyalogzászlóalj 8. puskásszázadánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1942-ben hadtestparancsnoki dicséretben részesült.

Marosvásárhelyen született 1902. július 24-én. Édesanyja: Fodor Zsuzsanna, édesapja: Böjthe János hivatásos őrmester. 1941-ben hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. Július 1-jén Budapestre, gazdászati tiszti tanfolyamra vezényelték, amelyet november 1-jén fejezett be. Ezt követően, mint gazdászati tiszt Marosvásárhelyen, a 27. gyalogezred-parancsnokság gazdasági hivatalánál nyert beosztást. 1943. július 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 márciusában hadiszolgálatra hívták be, de nagyfokú foghiányossága miatt felmentették. A román kiugrást követően SAS-behívót kapott és hadiszolgálatra a 25. gyaloghadosztályhoz vezényelték. Szeptember 26-tól 1945. január 1-jéig a hadosztály kiképzőtáborának GH-főnöke volt, majd februártól a 7. újonckiképző ezred élelmező tisztje, hadműveleti területen. 1945. március 26-án csapattestétől elszakadt és néhány nap múlva megadta magát a szovjet csapatoknak, amelyek elengedték. Tengelicen (Tolna megye) hunyt el 1952. január 14-én.

1906. július 23-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Szövérffy Zsuzsanna, édesapja: Bölöni Domokos. 1942. augusztus 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 2-tól hadműveleti területen a 27. utászszázadnak volt a szakaszparancsnoka. Marosvásárhelyen halt meg 1964. november 7-én.

1910. június 6-án született Székelyudvarhelyen. Édesanyja: Faluvégi Vilma, édesapja: Bölöny Vilmos unitárius lelkész. 1933. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. Avatását követően, 1937-ig a tolnai tüzérosztálynál teljesített szolgálatot. 1937-ben főhadnaggyá nevezték ki. Utóbbi dátummal a pécsi IV. önálló gépvontatású közepes tarackos üteghez helyezték át, majd 1939-ben a vásárosnamény-nagyszőllősi 14. kerékpáros zászlóalj gépkocsizó közepes tarackos ütegének parancsnoki teendőit látta el, utóbb Gyüre és Nagyszöllős állomáshellyel. Ebben a beosztásban vett részt 1941. július 1. és december 18. között a Gyorshadtest keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 1942. január 1-jétől a kiskunhalasi 15. kerékpáros zászlóalj közepes tarackos ütegének parancsnoka volt Szegeden. Szeptember 1-jétől a pécsi IV. gépvontatású tüzérosztályhoz vezényelték, amelynél ütegparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot, 1944. április 1-jétől hadműveleti területen, a 27. könnyű hadosztály alárendeltségében. Szeptember 1-jétől a Hadiakadémia hallgatója volt. Vezérkari beosztású századosként előbb az Erődítési Parancsnokságnál, majd a 27. gyaloghadosztály szállító osztályánál, illetve anyagi törzsénél volt vezérkari szolgálaton. 1945. február 5-én az egész évfolyamot a Német Birodalom területére irányították, ahol német akadémiai rend szerint előadásokat hallgattak. Az események hatására Berlinből Dél-Bajorországba települt hátra, majd május 8-án Lengriessnél amerikai hadifogságba esett. Hathétig a garmisch-partenkircheni fogolytáborban raboskodott, majd innen Bad-Aibling területére irányították. 1946 márciusáig Höglingben tartották fogva, majd innen családjával együtt december 6-án érkezett vissza Magyarországra. Budapesten hunyt el 1954-ben.

Zalaszentlászlón született 1913. november 17-én. Édesanyja: Szücs Róza, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát a nagykanizsai 6. honvéd gyalogezrednél kezdte meg. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1933-34-ben Kaposváron végezte el. Az észak-erdélyi bevonulást, mint szakaszparancsnok a sátoraljaújhelyi 27. határvadász-zászlóalj kötelékében élte meg. Ezt követően leszerelték, majd 1941 és 1944 között a zilahi 25/II. gyalogzászlóaljnál három ízben, egyenként három hónapos rendkívüli fegyvergyakorlaton vett részt, 1941. január 1-jétől tartalékos hadnagyi rendfokozatban. 1944. augusztus 1-jén pótlásként a hadműveleti területen tevékenykedő marosvásárhelyi 57/III. gyalogzászlóalj 9. lövésszázadához vezényelték. Mint szakasz-, illetve századparancsnok részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi harcokban. A visszavonulás során, 1944. szeptember 4-én Halicz és Kremenica között szilánktól bal térdsérülést szenvedett. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, amellyel osztrák területen, 1945. május végén szovjet hadifogságba esett. Előbb Sopronkőhidán őrizték, majd innen a Szovjetunióba szállították. A csernigovi lágerből 1948. május 22-én tért haza.

Sopronban született 1916-ban. Édesanyja: Miléder Janka (másutt Jusztina), édesapja: n.a. A tartalékos tábori lelkészi tanfolyamot a kolozsvári 9. helyőrségi kórháznál végezte el. 1944. október 1-jén a 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be, amelynek kötelékében hadiszolgálatot teljesített. 1945. május 5-én magas lázzal kórházba került.

Maros-Torda vármegyében született. Édesanyja Kun Vilma, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. A 27. tábori tüzérezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. november 18-án Hatvannál szovjet hadifogságba esett.

27. hadosztály-parancsnokság kötelékében teljesített szolgálatot. (Mirk-napló)

Budapesten született 1917. április 1-jén. Édesanyja: Doma Erzsébet, édesapja: n.a. 1941. október 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1942. február–júniusban Marosvásárhelyen, a II. évfolyamát 1943. január–júniusban Sepsiszentgyörgyön végezte el. Ugyanabban az évben géppuskás tanfolyamot végzett. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. január 31-én felülvizsgálat folytán végleg leszerelték. A nyilas hatalomátvételt követően a behívásnak nem tett eleget és Budapesten bujkálva várta be a háború végét.

Nyárádszeredában született 1920. február 14-én. Édesanyja: Wolf Irén, édesapja: Bugán János. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 23-tól a 27. tüzérezred 6. ütegének bemérőtisztjeként, majd parancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. Személyes bátorságával először az 1944. július 11-i kosowi harcokban tűnt ki, majd október 3-án a Holtmaros–Marosvécs, november 11-én pedig a Mezőkövesd környéki súlyos elhárító harcokban vívta ki elöljárói elismerését. A háború végén a 27/6. üteg parancsnoka volt. 1944. december 11-én szovjet hadifogságba esett. Szilágycseh községben hunyt el 1998. április 16-án.

1920-ban született Holtmaroson. Édesanyja: Triff Fira, édesapja: n.a. 1944. április 1-jétől hadműveleti területen a 27. gyalogezred ezredközvetlen árkászszakaszának volt a parancsnoka.

Tatranyban született 1918. november 11-én. Édesanyja: Kosztorob Anna, édesapja: n.a. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A 27. felderítő-osztály kerékpáros századának szakaszparancsnokaként került a keleti hadszíntérre, ahol 1944. augusztus 9-én Mikuliczynnél eltűnt. További sorsáról nincsenek adataink.

Gyergyóalfaluban született 1913-ban. Édesanyja: Köllő Marcella, édesapja: n.a. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 9. századának szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot.

Újszékelyen született 1906. december 19-én. Édesanyja: Mátéfi Anna, édesapja: újszékelyi Buzogány Péter Mózes. 1941. március–júliusa között átképzésen vett részt a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál. 1942. március 10. és június 14., október 5. és november 2., illetve 1943. június 1. és augusztus 1. között három ízben szakaszparancsnokként csapatszolgálatot teljesített, 1942. április 1-jétől zászlósi rendfokozatban. 1944-ben hívták be frontszolgálatra és az 57/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként, a keleti hadszíntérre került. 1944. április 28-án, Kuty elfoglalásáért vívott harcokban súlyosan megsebesült. Térdkalács-roncsolást szenvedett. További sorsáról nincsenek adataink.

Marosvásárhelyen született 1911. június 23-án. Édesanyja: Jeney Zelma, édesapja: Bükkhely Gábor ezredes. 1935. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. november 15-től a 27. székely tábori tüzérosztály segédtisztje volt főhadnagyi rendfokozatban. 1941. szeptember 1-jétől az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola tanára. 1942. november 1-jétől százados. A mozgósítást követően vette át a 27. székely tábori tüzérezred 3. ütegének az irányítását, amellyel 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Április 28-tól július 1-jéig a Kutynál megsebesült Görgényi százados helyett a 27/I. tüzérosztály parancsnoki tisztét látta el. 1944. július 1-jén, február 1-jei rangnappal őrnaggyá léptették elő. Ezt követően a Kosow–Pistyn, 1944 szeptemberétől pedig a Dorna-Vatra-i vonalon, a 27/7. üteget, majd október 1-jétől újra a 27/I. tüzérosztályt irányította. 1944. október 17-én Nagybányán szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 26-án tért haza. Budapesten hunyt el 1986. január 6-án.

1898. október 13-án született. Szülei nevét nem ismerjük. Katonai tevékenységéről is igen keveset tudunk. 1917. augusztus 17-én kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. 1940 decemberében került a 27. székely gyalogezredhez, mint különös alkalmazású törzstiszt.

Alsóvárosvízen született 1912. szeptember 30-án. Édesanyja: Szabó Ilona, édesapja: Czáka Alajos. 1934 júliusában léptették elő zászlóssá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a rahói 3. honvéd határvadász-zászlóalj vezető orvosa volt, főhadnagyi rendfokozatban. 1941. december 16-án zászlóalj orvosként Sepsiszentgyörgyre, a 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, ahol 1942. március 31-én századossá léptették elő. A könnyű hadosztály mozgósítását követően a 27. honvéd gyalogezred vezető orvosaként hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Freistadtban esett 1945 márciusában amerikai, majd később szovjet hadifogságba. Egy hadifogoly transzporttal Bécsig szállították, ahonnan katonáival és családjával 1945. március 31-én hazatért. Gyöngyösön halt meg 1991. március 13-án.

Budapesten született 1914. december 12-én. Édesanyja: Czebe Lilla, édesapja: Moga Valér császári és királyi százados. 1940. május 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj portyázó századának segédtisztjeként vett részt. Ezt követően 1940. december 20-ig az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj segédtisztje volt. Ekkor Kolozsvárra, a 60. határvadász pótosztályhoz vezényelték, ahol átvette a 60/2. portyázó század parancsnokságát. Tisztségét 1941. október 1-jéig töltötte be, amikor a Hadiakadémiára került. Innen 1942. április 9-én csapatszolgálatra a kolozsvári 26. tábori tüzérosztályhoz osztották be. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. 1942. június 18-tól a komáromi 22. gyalogezred 4., majd a 9. puskásszázadának parancsnokaként Arhangelszkoje térségében harcolt. Július 18-án Jablocsnojén, a kaposvári 6. könnyű hadosztály hadműveleti osztályához osztották be. Augustus 18-tól Arhangelszkojén a 22/III. gyalogzászlóalj parancsnokaként harcolta végig az 1942. őszi és az 1943. eleji veszteségteljes védelmi harcokat. 1943. június 16-tól újból a Hadiakadémia hallgatója volt, majd 1944. április 1-jétől vezérkari próbaszolgálatra a Vkf. 3. osztályára nyert beosztást. (Papíron viszont az I. hadtest parancsnokságának személyi tartalékaként szerepelt.) 1944. május 30-tól az 1. hegyidandár I. c. osztályának, augusztus 30-tól pedig az 1. hadsereg-parancsnokság beosztott vezérkari tisztje volt. 1944. szeptember 1-jén vették át a vezérkari testületbe és a 7. tábori póthadosztály I. c. osztályára helyezték át. Seregtestével október 30-án a Csallóközbe vonult vissza, ahonnan november 1-jén Budapestre, majd Für községbe betegszabadságra ment. 1945. január 10-től szökésben volt, de február 4-én elfogták és Sopronkőhidára irányították. Önkényes eltávozás bűntette és alakulata átállásának előkészítése miatt ellene feljelentést tettek és nyomozó eljárást indítottak. Február 23-án eltávolították a vezérkarból. A vizsgálati fogságból március 28-án megszökött és jelentkezett a szovjeteknél. Őrnagyi előléptetése 1945. április 1-jén jelent meg. Mint beteget a 246. vöröskeresztes hadikórházba utalták, majd felépülése után, 1945. április 2-án jelentkezett a soproni állomás-parancsnokságon. 1947. június 7-én Budapesten az ÁVO áldozata lett.

Algyőn született 1910. február 2-án. Édesanyja: Zombori Teréz, édesapja: Czirok Mihály. 1934. január 1-jétől tartalékos zászlós, 1939. január 1-jétől pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a villányi 15. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. A zászlóalj megszűnését követően az újonnan felállított 27/I. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1943 júliusáig szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. Ezt követően leszerelték, majd 1944 augusztusában a 27. tábori gyalog pótezredhez hívták be hadiszolgálatra. Szakaszparancsnoki minőségben vett részt az erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. december 2-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945. június 9-én hazaengedték.

Szomolányban született 1915. január 10-én. Édesanyja: Reith Júlia, édesapja: n.a. 1939. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a villányi 15. határvadász-zászlóaljhoz. Az észak-erdélyi bevonulás után Sepsiszentgyörgyre, a 27/I. gyalogzászlóaljhoz került, ahol elvégezte a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát. 1941. október 1-jén zászlóssá nevezték ki, majd október 5-én leszerelték. 1942. május 1-jétől egy hónapos átképzésen vett részt, majd 1943. augusztus 1. és 30. között, mint újonckiképző, fegyvergyakorlatot teljesített. A mozgósítást követően hívták be frontszolgálatra. Az 57/I. gyalogzászlóalj 1. lövészszázadának parancsnokaként hadműveleti területre került. 1944. április 28-án Kutynál gránátszilánktól súlyosan megsebesült. Október 1-jéig a kalocsai hadikórházban ápolták, majd 25%-os rokkantként a háború végéig egészségügyi szabadságon volt. Pécsen hunyt el 1962. május 29-én.

1916. november 4-én született Mezőhegyesen. Édesanyja: Császár Julianna, édesapja: Csáka Ferenc. Az észak-erdélyi bevonulás idején a szegedi 5. élelmezési raktárnál anyagi tiszt mellé beosztott hadapród őrmesterként teljesített szolgálatot. 1940. október 30. és 1941. május 1. között Budapesten főtiszti tanfolyamot végzett. 1941. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és később meghatározott rangszámmal hadnaggyá nevezték ki. 1941. november 1. és 1943. október 1. között a kolozsvári 9. élelmezési raktár anyagi tisztje volt. Ezt követően a budapesti 1. élelmezési raktár karpaszományos iskoláján előadó, majd 1944. február 1-jétől március 30-ig Kolozsvárott korábbi beosztásában szolgált. A mozgósítást követően, április 1-jén kinevezték a hadműveleti területre elvonuló 27. székely könnyű hadosztály élelmező oszlopának parancsnokává. Csapatteste kötelékében vett részt a galíciai, észak-erdélyi és magyarországi harcokban, 1944. július 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. 1944. november 28-tól Bélapátfalva–Losonc–Nádasér–Pódafa útvonalon osztrák területre vonult vissza. 1945. május 9-én Gross-Siegharts közelében esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. július 22-én tért haza.

1922. március 24-én született. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. A 70. gyalogezrednél szolgált.

Kassán született 1919. szeptember 28-án. Édesanyja: Leivándovszky Erzsébet, édesapja: n.a. 1938. október 1-jétől tartalékos zászlós, 1940. szeptember 1-jétől pedig továbbszolgáló hadnagy. 1941. július 1-jétől a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság hadbiztosságának számvevőségi alosztályán volt könyvelő és csekk-kezelő. 1944. március 1-jén a 27. hadosztály-parancsnokság hadbiztosságára helyezték át, amelynél 1945. május 8-ig számvevőségi tisztviselőként teljesített szolgálatot. 1944. augusztus 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. augusztus 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. A háború utolsó napjaiban alakulatától elszakadt és hazatért.

1944 márciusában Móróckacsán állomásozó 70/II. gyalogzászlóalj segédtisztje volt. (Éltető Gábor-napló)

Türjén született 1919. december 15-én. Édesanyja: Jankovics Ilona, édesapja: Császár Lajos. 1941. október 15-én vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27. gyalogezredhez. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyam I., 1943-ban Sepsiszentgyörgyön a II. évfolyamát. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elején az 57/III. gyalogzászlóalj törzsalosztályának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Részt vett a könnyű hadosztály galíciai és erdélyi hadműveleteiben. A súlyos tiszai harcok alatt jobb kezén és arcán lősérülést szenvedett. A 6. helyőrségi kórházba került, amellyel 1945-ben a németországi Würzburgba települt át, ahol amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1946. június 3-án tért haza. Budapesten hunyt el 1977. április 1-jén.

Vágkohányban született 1890. január 17-én. Édesanyja: Modla Anna, édesapja: n.a. 1909. szeptember 1-jén léptették elő zászlóssá. 1939. november 1-jétől ezredes. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. november 15-én Marosvásárhelyre, a 27. székely honvéd gyalogezredhez irányították ahol december 1-jén ezredparancsnoknak nevezték ki. Tisztségét 1942. október 1-jéig töltötte be, amikor szolgálati állása alól felmentették. Szolgálataiért megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. 1945. február 17-én került szovjet hadifogságba, ahol 1947 környékén nyoma veszett.

Bugacon született 1911. augusztus 24-én. Édesanyja: Szénási Mária, édesapja: Csengey Miklós. 1933. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. 1937. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1940 augusztusától a perecsenyi, majd szolyvai, az észak-erdélyi bevonulás után pedig Máramarosszigetre települt 1. hegyi tüzérosztálynál látott el ütegparancsnoki, tartalékos tiszti iskola-, illetve iskolaparancsnoki feladatokat, 1941. november 1-jétől századosi rendfokozatban. 1941-ben, mint ütegparancsnok, a Gyorshadtest kötelékében Ukrajnában harcolt. 1943-ban Csíkménaságon hegyitüzér lőiskolát végzett. 1944. szeptember 12-től az 1. hegyi pótdandár ütegparancsnokaként került bevetésre a dél-erdélyi hadszíntéren. 1944. október 10-én vette át a marosvásárhelyi 27/II. tüzérosztály parancsnokságát, amelynek élén részt vett a súlyos tiszai és Eger környéki harcokban. Osztályával a Felvidéken át a Csallóközbe, majd 1945. márciustól osztrák területre vonult vissza, ahol május 13-án szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 11-én tért haza. Homokszentlőrincen halt meg 1972-ben.

Kalocsán született 1912. augusztus 26-án. Édesanyja: Utry Erzsébet, édesapja: Cserei Ferenc. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a villányi 15. határvadász-, majd ennek megszűnése után a 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának volt a parancsnoka, főhadnagyi rendfokozatban. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba. 1941. február 1. és szeptember 30. között elvégezte a Ludovika Akadémia alantostiszti tanfolyamát. Ezt követően visszakerült csapattestéhez, ahol 1942. október 1-jén századossá léptették elő. Röviddel ezután a doni hadszíntérre vezényelték, ahol beosztott oktatóként, a VII. hadtestparancsnokságnál teljesített szolgálatot. A visszavonulás alatt, mint a hadtestközvetlen sízászlóalj századparancsnoka, 1943. február 3-án Ternowojetól északra bal alkarján és jobb térdén szilánksérülést szenvedett. A kolozsvári hadikórházban ápolták, majd felépülését követően újra a 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, ahol 1943. szeptember 30-ig géppuskás századparancsnokként tevékenykedett. Október 1-jétől a 33. hegyivadász-zászlóalj kiképző táborának a parancsnoki tisztét látta el. Tisztségét 1944. május 26-ig töltötte be, amikor kinevezték a 27/I. menetszázad parancsnokává. Ezt követően beosztása rövid időközönként váltakozott: 1944. június 9. és 26. között a 27. kiképző zászlóaljnál volt századparancsnok, majd június 27. és július 31. között a 27/III. gyalogzászlóaljat, augusztus 1. és október 7. között a 27. kiképző zászlóaljat, október 8-tól pedig az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóaljat irányította. 1944. október 20-án Nagysikárlótól nyugatra lévő erdő közelében, partizán rajtaütés során megsebesült. Comblövéssel a pápai kórházba került, ahol november 15-ig ápolták. 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. Felépülését követően, mint síoktatót a Hunyadi páncélgránátos hadosztályhoz vezényelték. 1945. május 9-én eltávozott alakulatától és önként megadta magát az amerikaiaknak. A hadifogságból 1945. szeptember 29-én szabadult.

Medgyesen született 1916. október 5-én. Édesanyja: Gaál Rozália, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti tanfolyamot a debreceni 11. gyalogezrednél végezte el. 1940. szeptember 1-jétől tartalékos zászlós. 1938 és 1941 között a debreceni 11. gyalogezrednél, 1942-ben pedig a debreceni 6. honvéd kiegészítő parancsnokságnál teljesített szolgálatot, miközben Szászfenesen fegyvergyakorlaton vett részt. 1944-ben hadiszolgálatra lett beosztva. A 25. gyaloghadosztály híradószázadának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre, ahol 1944. augusztus 27-én megsebesült. A máramarosszigeti hadikórházban ápolták, majd felépülését követően rohamszakasz-parancsnokként a 27. gyaloghadosztályhoz osztották be. Csapatteste kötelékében osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 15-én szovjet hadifogságba esett. Celldömölkön tartották fogva, majd június 15-én elengedték.

1913. június 13-án született Nagytétényben. Édesanyja: Kurán Julianna, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1935. október 1-jén, a győri 2. tábori tüzérosztálynál kezdte meg. 1937-ben és 1938-ban Hajmáskéren, egy-egy hónapig távbeszélő tiszti tanfolyamot végzett. Mint hadapród őrmester 1939 márciusától Párkánynánán, a II. légvédelmi tüzérosztálynál látott el figyelő őrsparancsnoki feladatokat. 1941. január 1-jén, 1940. január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1941 áprilisában a kolozsvári IX. légvédelmi tüzérosztálynál gépágyús ütegénél nyert alantostiszti beosztást. 1943-ban Eszterházán kéthónapos alosztályparancsnoki tanfolyamot végzett, melynek eredményeként május 1-jén, 1943. január 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki, és egyúttal átvette a gépágyús üteg parancsnokságát. Ütegét, 1944. április 1-jén mozgósították, és a hadműveleti területre vezényelt 27. székely könnyű hadosztálynak rendelték alá. A IX/1. gépágyús üteg parancsnokaként 1944 augusztusáig hadműveleti szolgálatot teljesített. Ekkor a pótkerethez, majd 1944. október 30-án a pótosztályhoz vezényelték, amelynél 1945 februárjáig beosztott tiszti feladatokat látott el, Sarkifaludon. Innen a Csallóköznádasdon állomásozó 23. légvédelmi tüzérosztályhoz irányították. Ennek kötelékében, mint gépágyús ütegparancsnok 1945 áprilisában, a Ruhr-vidéken hadifogságba esett. A hírhedt francia lágerekből (Remgen, Attischy, Mailly sur Senne, Reims) 1946-ban tért haza.

1922. február 14-én született Budapesten. Édesanyja: Tóthy Mária, édesapja: n.a. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a kézdivásárhelyi 24. határvadász üteghez. 1941-ben Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd ugyanabban az évben Hajmáskéren bemérőtiszti tanfolyamot végzett. 1943. augusztus 23-án leszerelték, ui. többedmagával feljelentette ütegparancsnokát durva bánásmód miatt. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra és az 1. majd a 2. székely hegyi tüzérosztálynál teljesített harctéri szolgálatot bemérő-, illetve fogatostiszti beosztásban. 1944. július 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 novemberétől 1945. április végéig az újonnan felállított 27. aknavető üteg II. szakaszában szolgált. Ekkor amerikai hadifogságba esett, ahonnan november 30-án tért haza. Budapesten halt mag 2002-ben.

1903. szeptember 8-án született Csíkszeredán. Édesanyja: Boga Róza, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1925 novemberében kezdte meg. Gazdászati és számvevői tanfolyamot végzett. 1928. november 1-jén főhadnaggyá, 1940. szeptember 1-jén pedig századossá nevezték ki. GH főnökként 1941. október 1-jén helyezték át Maroshévízre, a 80. bevonulási központhoz. Erdély kiürítését követően a központtal Kapuvárra települt. 1945-ben, mint beosztott gazdászati tisztet, a központ megszűnt gazdasági hivatalától a Bősön állomásozó 27. gyaloghadosztály parancsnokság gazdasági hivatalához helyezték át.

Harkányfürdőn született 1922. augusztus 12-én. Édesanyja: Kresz Ida, édesapja: nemes ditrói Csiby Ödön. Tényleges szolgálatát a budapesti 15. gyalogezrednél, 1940. december 16-án kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát Vácon, 1941. január 7. és március 30. között végezte el, majd szeptember 1-jén a kolozsvári 60. portyázó-osztály kötelékébe került őrsparancsnok-helyettesi beosztásba. 1941. november 1. és 1942. március 30. között Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát, és ezt követően 1942. szeptember 10-ig a 27/III. gyalogzászlóaljnál látott el páncéltörő ágyús, illetve lövészszakasz-parancsnoki feladatokat, miközben 1942. január 10. és február 20. között Hargitafürdőn síoktató kiképző-, augusztus 1. és 30. között Árkoson pedig nehézfegyver tűzvezetői tanfolyamot végzett. 1942. szeptember 10-én a kézdivásárhelyi 24. határvadász-zászlóaljhoz osztották be szakaszparancsnoki minőségben és október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Beosztását 1943. november 16-ig látta el, amikor a budapesti Hadbiztosi Iskolához vezényelték hivatásos gazdászati tiszti tanfolyamra. A tanfolyam elvégzését követően, 1944. november 30-án a 24. határvadász-zászlóalj törzspótszázadának gazdasági hivatal főnökévé nevezték ki. Tisztségét 1945. március 24-ig töltötte be, április 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Ezt követően április 24-ig beosztás nélkül családjával Velemér községben tartózkodott, majd jelentkezett a népi demokratikus honvédségbe.

A galíciai és az erdélyi hadszíntéren Bükkhely Gábor százados segédtisztje volt. 1944. október 17-én Nagybányánál, Bükkhely Gábor századossal és Dobri János tábori lelkésszel együtt szovjet hadifogságba esett. (László Ferenc visszaemlékezés)

Gyergyócsomafalván született 1899. augusztus 28-án. Édesanyja: Székely Viktória, édesapja: Csiki Tóbiás. Legénységi állományúként 1918. november 15. és 1919. augusztus 15. között tagja volt a Székely Hadosztály 21. gyalogezredének. A két világháború között, mint hivatásos számvivő tiszthelyettes teljesített szolgálatot. 1939. január 10-től a 2. gépvontatású tüzérosztály, 1940. október 15-től pedig a 25. tábori tüzérosztály állományába tartozott. 1941. október 1-jén került a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz, ahol nyilvántartó tiszti teendőket látott el. A nyilvántartó tisztviselői tanfolyam elvégzését követően 1943. október 1-jén nyilvántartó gyakornokká, 1944. november 1-jén pedig nyilvántartó hadnaggyá nevezték ki.

Marosvásárhelyen született 1906. augusztus 19-én. Édesanyja: Kelemen Rebeka, édesapja: Csiki Sándor. 1941. augusztus 1-jén hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. Augusztus 3-án Budapestre, a tartalékos gazdászati tiszti tanfolyamra vezényelték. A tanfolyam elvégzését követően, október 25-én hadapród őrmesterré léptették elő és leszerelték. 1941. november 23-tól december 21-ig és 1942. március 13-tól április 29-ig a tüzérosztály kötelékében fegyvergyakorlatot teljesített. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1942. október 29-én hívták be hadiszolgálatra és 1944 áprilisáig a 27. tábori tüzérosztály, majd 1944. december 15-ig a tüzér pótosztály kötelékében teljesített szolgálatot gazdászati tiszti beosztásban, 1943. október 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Utóbbi dátummal a IX. hadtestparancsnokság a Csallóközben feltöltés alatt lévő 27. tüzérezred-parancsnoksághoz vezényelte GH-főnöki beosztásba. A tüzérezred kötelékében 1945. április elején Pozsony–Malacka útvonalon Göpfritz környékére vonult vissza, ahol május 6/7-én szovjet hadifogságba esett. Innen előbb zwettli, majd tallinni, illetve a valki hadifogolytáborba került, ahonnan 1946. augusztus 8-án betegen hazaengedték. Kecskeméten halt meg 1980-ban.

Zalaegerszegen született 1923. augusztus 13-án. Édesanyja: Knopp Anna, édesapja: Csiky György. 1941. október 13-án vonult be akadémikus-jelöltként csapatszolgálatra a szombathelyi III. légvédelmi tüzérosztály 3. ütegéhez. 1942. január 6. és június 1. között végezte el Pécsen az V. hadtest légvédelmi tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát, majd október 1-jén bevonult a Ludovika Akadémiára. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a gyergyószentmiklósi 65. székely határvadász csoport palotailvai 21/6. erődszázadához nyert szakaszparancsnoki beosztást, amelynek kötelékében október 8-tól (máshol 12-től) visszavonulásban volt Besztercén át a Nyírség felé. Október 16-án Mátészalka mellett csapattestét az újonnan alakuló 70. gyalogezredbe olvasztották, melynek során a 70/II. gyalogzászlóalj 6. századának parancsnoka lett. Századát 1944. november 2-án Tiszakeszinél vetették be. A harcok során november 4-én (másutt 6-án) megsebesült. A salgótarjáni és a budapesti hadikórházban ápolták, majd november 20-tól 1945. január 13-ig Zalaegerszegen, egészségügyi szabadságon volt. Január 15-én Csömödérre, a 8. póthadosztály kiképzőtáborához osztották be, majd kiképzőtisztül Iklódbördőcére. 1945. február 8-tól a póthadosztály Dráva ezredénél látott el századparancsnoki feladatokat, harcban Bak térségében, majd visszavonulásban Ortaháza–Páka–Muraszerdahely útvonalon, április 2-án pedig Stridovárnál átlépte a magyar határt. Április 12-től az ezred 1. századánál volt szakasz-, majd május 2-tól az ezredből szervezett Dráva zászlóaljnál páncélromboló szakaszparancsnok. Preiteneggnél 1945. május 11-én angol hadifogságba esett, majd Wandelitzenben, Töllerbergben és Steinachban volt munkára beosztva. November 19-én megszökött és 22-én hazaérkezett Zalaegerszegre.

Pásztón született 1919-ben. Édesanyja: Marcsányi Mária, édesapja: n.a. 1941. október 1-jével tartalékos zászlós. 1942-ben a 27/9. puskásszázadnál, 1943-ban a 27. gyalogezred páncéltörő ágyús századánál látott el alantostiszti és szakaszparancsnoki feladatokat.

1905. november 1-jén született Mátészalkán. Édesanyja: Kósa Zsuzsanna, édesapja: Csizmadia Zsigmond. Tényleges katonai szolgálatát 1930. augusztus 31-én Debrecenben, a 12/I. gyalogzászlóaljnál kezdte meg. Tartalékos zászlósi és hadnagyi kinevezésének ideje ismeretlen. 1939. január 1-jén tartalékos főhadnaggyá nevezték ki. 1939. október 1. és 1940. április 1. között Budapesten hivatásos gazdászati tiszti tanfolyamot végzett. A hivatásos állományba való átvételének ideje is bizonytalan. Személyi lapja szerint 1940. június 1-jén vették át a hivatásos állományba később meghatározott ranggal, amit 1943. június 23-án módosítottak. Eszerint 1940. szeptember 1-jén vették át a hivatásos állományba, 1935. évi rangsorolással, 10. rangszámmal. Az észak-erdélyi bevonulás idején a 12/I. gyalogzászlóalj állománnyal, a budapesti Központi Ruhatárnál volt beosztott gazdászati tiszt. 1940. december 1-jétől a szatmárnémeti honvéd csapatkórház gazdasági hivatalának főnökeként tevékenykedett. 1942. október 1-jei ranggal gazdászati századossá nevezték ki. 1944. április 23-tól a hadműveleti területre elvonuló 27/I. tábori tüzérosztály GH főnökévé nevezték ki. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, erdélyi és magyarországi harcokban. Az ország területét 1945. április 3-án Pozsonynál hagyta el és osztálya kötelékében osztrák területre vonult vissza. 1945. május 8-án Unterhaidnál szovjet hadifogságba esett. Július 2-án Máramarosszigeten és Aknaszlatinán keresztül a Szovjetunióba szállították. A Don-Lebedian-i és a rjazányi lágerekben raboskodott, ahonnan 1947. július 15-én tért haza. Mátészalkán hunyt el 1949. június 22-én.

Mezőbándon született 1918. április 27-én. Édesanyja: Egerházy Eszter, édesapja: n.a. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. egészségügyi oszlop kötelékében teljesített hadiszolgálatot. Meghalt Marosvásárhelyen, 2004. június 23-án.

Mezőkapuson születt 1903-ban. Édesanyja: Papp Anna, édesapja: n.a. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot. Marosvásárhelyen halt meg 1968. március 31-én.

Sellyén született 1912. január 22-én. Édesanyja: Kovács Erzsébet, édesapja: Csorsz János. 1940. május 1-jétől továbbszolgáló főhadnagy. 1940. november 1-jén 1936. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1941. február 1-jén századparancsnokként a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz került. Ebben a beosztásban 1942. október 10-ig teljesített szolgálatot. 1940. november 1-jén századossá léptették elő és Gyimesfelsőlokra, a 32. határvadász-zászlóaljhoz vezényelték. A zászlóaljnál 1943. május 10-ig látott el századparancsnoki teendőket. Ezt követően a 27/I. gyalogzászlóalj visszamaradó különítményének, majd a 27/I. tábori pótzászlóaljnak volt a parancsnoka. A visszavonulás alatt Pécs közelében, 1944. október 30-án aknaszilánktól súlyosan megsebesült s röviddel ezután a 4. honvéd helyőrségi kórházban elhunyt. Szülőfalujában temették el 1944. november 2-án.

1919. január 4-én született Vulkánban. Édesanyja: Szabó Laura, édesapja: n.a. 1942. június 21-én szentelték pappá Kolozsváron. Ezt követően Lemhényben és Marosvásárhelyen volt káplán. 1944-ben hívták be hadiszolgálatra. A 27. könnyű hadosztály vonatosztályához osztották be, amelynek kötelékében a háború végéig teljesített szolgálatot. 1948-ban papi tisztsége alól felmentették.

1909. február 20-án született Kovásznán. Édesanyja: Szabó Polixénia, édesapja: Csutak József. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. Leszerelését követően az Országos Nép- és Családvédelmi Hivatal alkalmazottjaként dolgozott. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943 júniusában Várpalotán szakaszparancsnoki beosztásban egyhónapos továbbképzésen vett részt. 1944. március 20-án hívták be hadiszolgálatra és április elején a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a galíciai hadszíntérre vonult. Részt vett a Pistyn–Kosow környéki harcokban, majd szeptember 9-től az erdélyi hadszíntéren tevékenykedett. 1944. október 6-án a Beresztelke–Magyarfülpös térségében lezajlott harcok során szovjet hadifogságba esett. A brassói, majd a focşani hadifogolytáborban tartották fogva, ahonnan a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágervilágból 1947. szeptember 17-én tért haza. Kovásznán hunyt el 1985. február 5-én.

Poroszlón született 1915. június 22-én. Édesanyja: Szathmáry Erzsébet, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát 1942/43-ban Marosvásárhelyen, illetve Sepsiszentgyörgyön végezte el. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. 1944. május 25-én bőrgennyesedéssel a kosowi hadikórházba került.

Pakson született 1913. január 21-én. Édesanyja: Goldschmied Teréz, édesapja: Dala Lajos. 1935. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1939. november 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a losonci 4. határvadász-zászlóalj segédtisztje és századparancsnoka volt. Ezt követően a 27/II. gyalogzászlóalj állományába került ahol először anyagi tisztként, majd a visszamaradó különítmény és a 4. század parancsnokaként tevékenykedett. 1942. március 31-én századossá léptették elő. A könnyű hadosztály mozgósításakor kinevezték az 57/II. gyalogzászlóalj parancsnokává, amelynek élén, 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a súlyos Kuty–Kosow és a Delatyn–Mikuliczyn környéki, majd az észak-erdélyi harcokban. Erdély feladása után csapattestével a Nyírségen át a Tisza-vonalra vonult vissza. 1944. november 7-én a tiszavalki hídfőállásban aknagránáttól sebesült. Vitéz magatartásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésre terjesztették fel, de ügye függőben maradt. 1945. február 13-ig a szombathelyi kórházban ápolták. Csapattestéhez visszatérve osztrák területen a szovjetek elfogták, majd 60 emberével együtt hazairányították.

Havadtőn született 1917. július 30-án. Édesanyja: Bodó Erzsébet, édesapja: Darabont József. Tényleges katonai szolgálatát a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztálynál kezdte meg, majd ugyanitt végezte el a tartalékos tiszti iskola I. évfolymát. Ezt követően Hajmáskéren volt továbbképzésen. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. tüzérezred kötelékében, mint felderítőtiszt teljesített harctéri szolgálatot, 1944. július 1-jétől, hadnagyi rendfokozatban. 1945. és 1948. között szovjet hadifogságban volt. Marosvásárhelyen hunyt el 1996. január 4-én.

Sümegen született 1905. január 17-én. Édesanyja: jobaházi Dőry Olga, édesapja: szentmártoni Darnay Károly nyugállományú huszár őrnagy. 1927. augusztus 20-tól főhadnagy, 1938. november 1-jétől pedig százados. 1939. október 1-jétől a szeghalmi 32. határvadász üteg parancsnoka volt, amelynek élén részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 szeptemberétől ütegével Gyimesfelsőlokon települt. 1942. november 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1943. február 1-jétől az orosházi 18. tábori tüzérosztályt, 1943. november 1-jétől pedig a csíkszeredai 1. székely hegyi tüzérosztályt irányította. 1944. március 1-jén a 9. határvadászdandár tüzérparancsnokává nevezték ki. A dandár kötelékében 1944. augusztus 31-étől hadműveleti területen, a Radnai-havasokban, a Priszlop-tető térségében tevékenykedett. Október 15-től Máramarosszigeten a dandár tüzérparancsnokságtól levált és a 9/I. hegyi tüzérosztály parancsnokaként vett részt a tiszai, illetve az Eger környéki harcokban. Az 1944 novemberében történt átszervezések során vette át az újonnan megalakult 27/III. tüzérosztály parancsnokságát, amellyel december 1-jén Bátor községtől Zólyom környékére vonult vissza. 1945. február 1-jétől osztálya Dunaszerdahely környékén volt feltöltés és átszervezés alatt. Osztályát, mint megbízhatatlan csapattestet a németek lefegyverezték és osztrák területre irányították, ahol 1945. május 31-én amerikai, június 1-jén pedig szovjet hadifogságba esett. Július 26-án, mint betegállományút, a szovjetek leadták a debreceni vöröskeresztes kórháznak. Meghalt 1982. július 19-én, Budapesten.

Marosvásárhelyen született 1921. március 21-én. Édesanyja: Cihlár Jusztina, édesapja: Dávid Győző. 1942 őszén kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a 27. tábori tüzérosztály 2. ütegénél. 1943-ban végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskolát, melynek eredményeként 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április elején a 27. tüzérezred kötelékében a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig a Borsai-hágó környéki és észak-magyarországi hadműveletekben. 1945 márciusában, Fertőszentmiklós körzetében, egy német egységgel való összetűzés során egy német tiszt hasba lőtte. Súlyos sebesülten esett 1945 májusában szovjet hadifogságba, ahol felépült és 1946. szeptember 21-én szerencsésen hazakerült. Marosvásárhelyen hunyt el 1997. október 14-én.

Budapesten született 1918. január 11-én. Édesanyja: Lőrinczy Magdolna, édesapja: De Galateó Aurél alezredes. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá, majd ezt követően a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál nyert századparancsnoki beosztást. 1944 márciusáig teljesített szolgálatot, amikor átvette a mozgósított 57/II. gyalogzászlóalj 4. lövészszázadának parancsnokságát, amellyel április elejétől részt vett a 27. könnyű hadosztály galíciai hadműveleteiben. A visszavonulás során, a Besztercéhez közeli Vinda község környékén vívott súlyos védelmi harcok alatt nyoma veszett. (Szemtanúk szerint tüzérségi telitalálat érte.)

Ditróban született 1920. november 6-án. Édesanyja: Bege Júlia, édesapja: Deák Ignác. 1940. december 2-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századához. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti tanfolyam mindkét évfolyamát, majd az 1942. november 15-i leszereléséig a marosvásárhelyi csapattestnél szakaszparancsnokként, az 1942. júliusi tartalékos átképző tanfolyamon pedig kiképző tisztként csapatszolgálatot teljesített. 1942. május 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. július 30. és szeptember 19. között a géppuskás századnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1944. március 20-án hívták be hadiszolgálatra és április 1-jén a 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig a súlyos Beszterce környéki, tiszai és Eger környéki harcokban. 1944. december 1-jén hadnaggyá nevezték ki. 1945. február 7-től sebesülten egy német hadikórházba került, majd felépülését követően a 88/5. újoncezredhez osztották be, amelynek kötelékében 1945. április 1-jén amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1946. március 27-én tért haza. Sáromberkén halt meg 1978. április 1-jén.

1900-ban született Nagyszebenben. Édesanyja: Berbek Anna, édesapja: n.a. 1942-ben a 27/I. gyalogzászlóaljnál 225/2. sz. zászlóaljparancs értelmében hadapród őrmesterré léptették elő. 1943. augusztus 20-ával, október 1-jei ranggal tartalékos zászlós.

Kenézlőn született 1916-ban. Édesanyja: Bihon(r) Erzsébet, édesapja: n.a. 1941. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. augusztus 23-tól a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj segédtisztje volt. Ebben a beosztásban 1944. szeptember 8-án a dél-erdélyi hadműveletek alatt, Dicsőszentmártonnál aknatalálat következtében hősi halált halt. Eltemetésének helye eddig ismeretlen.

Kovásznán született 1906-ban. Édesanyja: Barabás Klára, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. február 4-től március 31-ig a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

1917-én született Torján. Édesanyja: Hollanda Karolina, édesapja: n.a. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyamot. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot eddig ismeretlen beosztásban.

Marosvásárhelyen született 1917. június 3-án. Édesanyja: Deák Róza, édesapja: Deák Ferenc. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá léptették elő. A 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt a dél-erdélyi hadműveletekben. Dicsőszentmártonnál 1944. szeptember 8-án, aknatalálat következtében hősi halált halt. Dicsőszentmártontól északra temették el mindeddig ismeretlen helyen.

Tordán született 1913-ban. Édesanyja: Maksay Borbála, édesapja: n.a. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a 27. könnyű hadosztály-parancsnokság kötelékében teljesített hadiszolgálatot a galíciai és az erdélyi hadszíntéren.

Kolozsváron született 1889. augusztus 18-án. Édesanyja: Mayer Anna Mária, édesapja: Debreczeny Ödön. Az I. világháborút a marosvásárhelyi 5. honvéd tüzérezred 3. ütegének alantos tisztjeként, majd parancsnokaként harcolta végig. 1938. november 1-jétől százados. 1940. október 1-jétől a marosvásárhelyi katonai közigazgatási parancsnokság megbízásából Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely karhatalmi parancsnoka volt. December 1-jétől a 27. székely hadosztály-parancsnoksághoz nyert beosztást, majd 1942. szeptember 1-jétől a 27. székely tábori tüzérosztály állományába került, amelynél 1944. március 1-jéig segédtiszti beosztásban szolgált, 1942. november 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. Ezt követően a 27. tüzér pótosztály parancsnokaként tevékenykedett. Röviddel nyugállományba való helyezése után 1944. augusztus 8-án kelt legfelsőbb elhatározással 1942. november 15-vel, 1938. november 1-jei századosi ranggal vették vissza a tábori tüzérség hivatásos állományába. 1944. augusztus 30-án, Mezőörményes térségében bekövetkezett román betörés ellen indított ellentámadásban, mint harccsoport tüzérparancsnok vett részt. Másnap súlyos gyomorvérzéssel a marosvásárhelyi 558. székely hadikórházba szállították, majd a város szeptember 10/14-i feladását követően a kórházzal Szentgotthárdra, 1945. március 27-én pedig Bajorországba került, ahol május 5-én amerikai hadifogságba esett. A fogságból 1945. november 12-én tért haza.

1913. március 7-én született Szentkatolnán. Édesanyja: Bálint Mária, édesapja: n.a. 1943. január 1-jétől tartalékos zászlós, 1944. július 1-jétől pedig hadnagy. 1944 áprilisától hadműveleti területen, a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot. 1944. augusztus 11-én magas lázzal a mikuliczyni hadikórházba szállították.

Nagyenyeden született 1920. november 5-én. Édesanyja: Lillin Irma, édesapja: Demeter András. 1942. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. 1943. március 1. és 1944. március 1. között Budapesten a Mária Terézia laktanyában elvégezte a tartalékos gazdászati tiszti iskolát. A mozgósításkor a 27. gyalogezred gazdasági hivatalának beosztott gazdászati tisztjeként, 1944. április 9-én hadműveleti területre került. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Osztrák területen esett 1945. május 11-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. április 28-án tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1985. október 12-én.

Sajókazincon született 1913. január 30-án. Édesanyja: Iván Piroska, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 5-én, a miskolci 13. gyalogezrednél kezdte meg. 1938-ban végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd hadapród őrmesterként részt vett a felvidéki bevonulásban. Ezt követően rövid ideig tanítóként tevékenykedett, majd 1940 júliusában a 13/II. gyalogzászlóaljhoz vonult be, amelynek szakaszparancsnokaként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Csapattestével Zetelakára települt. 1940. szeptember 15-én nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1940 októberében szerelt le, majd 1942 áprilisáig Hejőcsabán tanítóskodott. 1942 májusában vonult be hadiszolgálatra. Csapatteste kötelékében a doni frontra vezényelték. Szakaszparancsnoki beosztásban vett részt a súlyos nyári-őszi hídfőcsatákban. A szovjet áttörést követően, 1943. január 13-án Ilinkánál megsebesült. A harkovi, majd a kijevi hadikórházban ápolták. 1943. május 1-jén hadnaggyá léptették elő. A keleti hadszíntérről 1943. május 20-án tért haza, majd rövid szabadság után újra bevonult. Augusztustól a 13/II. gyalogzászlóalj irodáján, majd az ezredirodán látott el nyilvántartói feladatokat. 1944. augusztus 20-án a 13. tábori gyalog pótezred II. segédtisztjeként a dél-erdélyi hadszíntérre vonult. Részt vett a súlyos Torda környéki harcokban, majd csapattestének feloszlatása után a 19/I. tábori gyalog pótzászlóaljhoz osztották be. Ennek kötelékében észak-magyarországi védelmi harcokban volt bevetve. A zászlóalj megsemmisülése után a Csallóközbe vezényelték, ahol a feltöltés alatt lévő 70/I. gyalogzászlóalj II. segédtisztjévé nevezték ki. 1945. március elején, a garami védelmi harcokat követőn Felső-Osztrák területre sodródott, ahol a németek által lefegyverzett alakulatával május 11-én amerikai, egy hónappal később pedig szovjet hadifogságba esett. A Don-Lebedian-i és rjazányi hadifogoly lágerekből 1947. július 5-én tért haza.

Bátyún született 1921. szeptember 12-én. Édesanyja: Bara Sára, édesapja: n.a. 1942. október 4-én vonult be tényleges szolgálatra, Ökörmezőre, a 10. hegyivadász-zászlóalj távbeszélő szakaszához. 1943. január 6. és május 30. között Ungváron végezte el a karpaszományos iskolát, majd 1944. február 28. és május 30. között Budapesten a hadapród tanfolyamot. Rövid csapatszolgálatot követően 1944. július-augusztusában Abaújszántón, hadtest távbeszélő tanfolyamot végzett. 1944. szeptember 2-tól a 10. hegyivadász pótzászlóaljjal Ökörmezőről Mezőkövesd környékére vonult vissza, ahol a zászlóalj 1945 elején beolvadt az 57/II. gyalogzászlóaljba s ennek eredményeként, mint szakaszparancsnok nyert hadibeosztást. 1944. október 1-jétől zászlós. A magyarországi harcokat követően alakulatával osztrák területre sodródott, ahol 1945. április 13-án Stockerau közelében szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. október 3-án tért haza.

1914-ben született Bonyhán. Édesanyja: Taricska Vilma, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. október 5. és november 2. között fegyvergyakorlatot teljesített.

1917-ben született Aranyosgyéresen. Édesanyja: Gábel Mária, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos egészségügyi zászlóssá. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot.

1919. február 4-én született Bekölcén. Édesanyja: Derkó P. Borbála, édesapja: n.a. Tényleges szolgálatát 1940. december 2-án kezdte meg a marosvásárhelyi 27. gyalogezred ezredközvetlen aknavető szakaszánál. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1941. február 20. és június 30. között Marosvásárhelyen végezte el, majd szeptember 1. és december 30. között segédtiszti tanfolyamot is végzett. A hadapród tanfolyamot 1942. május 5-én fejezte be, majd augusztus 1. és 30. között Sepsiszentgyörgyön aknavető tűzvezetői tanfolyamon vett részt. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943 júniusában háromhetes aknavető tűzvezetői tanfolyamot végzett, majd 1943. szeptember 30-i leszereléséig a 27/III. gyalogzászlóalj aknavető szakaszának parancsnoka volt. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra. Az 57/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre. 1944. augusztus elején a hősi halált halt Hajdú László főhadnagy helyett egy időre a század parancsnoki tisztét is betöltötte. A nehézfegyverszázad szakaszparancsnokaként vett részt az erdélyi és magyarországi védelmi harcokban. 1944. november 11-én Novaj és Eger között aknaszilánktól súlyos tüdősérülést szenvedett. Az egri, majd a salgótarjáni hadikórházban ápolták, majd a szovjet előrenyomulás miatt Csízfürdő–Érsekújvár–Guta–Somorja útvonalon, az osztrák területen levő Altüttingbe szállították, ahol 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba esett. A rosenheimi hadifogolytáborból 1946. január 30-án szabadult.

Kunszentmártonban született 1920. november 27-én. Édesanyja: Balla Mária, édesapja: Devánszky Antal. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Az 1944. október eleji átszervezések után a 70. gyalogezred aknavető szakaszának parancsnokaként teljesített szolgálatot. Érdemeiért a Magyar Érdemrend hadiszalagos Lovagkeresztjére terjesztették fel, de ügye függőben maradt. Az erdélyi harcokat követően a Tisza vonalán volt védelemben, majd csapattestével a Felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza, ahol 1945 elejéig pihentetés és feltöltés alatt állt. A szovjet csapatokkal Pozsony alatt került újra harcérintkezésbe, akikkel szemben Bécs környékére szorult vissza. Itt esett szovjet hadifogságba 1945 áprilisában. Rövid raboskodás után a szovjetek elengedték és így tért vissza előbb Egerbe, majd Börvelybe, ahol a háború előtt kántortanítóként dolgozott. Egerben hunyt el 2009. február 19-én.

Nagyajtán született 1917-ben. Édesanyja: Liess Irén, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály állományában szolgált.

1909. június 1-jén született Rákospalotán. Édesanyja: Schich Ilona, édesapja: Diénes József. 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. A budapesti 1. gyalogezred szakaszparancsnokaként léptették elő főhadnaggyá 1934. november 1-jén. 1940. szeptember 1-jétől százados. Az észak-erdélyi bevonulásban a salgótarjáni 23/III. gyalogzászlóalj századparancsnokaként vett részt. Ebben a beosztásban 1941. szeptember 1-jéig tevékenykedett, amikor gyalogsági kiképzőként a nagyváradi Gábor Áron tüzérségi hadapródiskolához irányították. 1942-ben Várpalotán rohamtanfolyamot végzett. Tisztségét 1943. október 1-jéig töltötte be. Ezt követően a Nagyilván (később Oláhszentgyörgyön) állomásozó 62. határvadász portyázó osztálynál látott el pótkeret-parancsnoki feladatokat. 1944. július 1-jétől a 9. székely határvadászdandár alárendeltségében felállított 65. határvadász csoport parancsnokának, később pedig gyalogsági parancsnokának segédtisztjeként tevékenykedett, 1944. augusztus 23. után harcban Borsafüred–Poroszló–Parád–Ipolyszécsénke térségében. December 9-én a Cereden állomásozó 27. gyaloghadosztályhoz vezényelték. A székely seregtest gyalogsági parancsnokának segédtisztjeként Cered–Losonc–Gács–Kovacsova–Privigye útvonalon halogató harcokban vett részt. 1945. március 4-én Szencen vette át a 9. önálló hadosztály III. zászlóaljának parancsnokságát, amellyel május 2-án Unterneubibergnél amerikai hadifogságba esett. A Bad Aibling-i hadifogolytáborból július 3-án megszökött és október 7-én tért vissza Magyarországra. Budapesten hunyt el 2005. szeptember 19-én.

Ózdon született 1916. október 16-án. Édesanyja: Török Mária, édesapja: n.a. 1939-ben kezdte meg tényleges szolgálatát a losonci 4. határvadász-zászlóaljnál. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát Ipolyságban végezte el, majd rajparancsnokként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően az újonnan felállított 27/II. gyalogzászlóalj állományába került. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a hadapród tanfolyamot, majd 1941 októberéig szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1942-ben nevezték ki tartalékos zászlóssá. Leszerelését követően a budapesti Protestáns Országos Árvaháznál, majd az Iparos és Kereskedelmi Nevelőotthonban volt tanító-nevelő. 1942. március–áprilisában Várpalotán fegyvergyakorlatot teljesített. 1944. április elején hadibeosztást kapott. A 27/II. gyalogzászlóalj vonatparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban, 1944. július 1-jétől tartalékos hadnagyi rendfokozatban. A visszavonulás során, 1944 decemberében esett hadifogságba. Az eggenthali hadifogolytáborból 1945 októberében szabadult.

Dunapatajon született 1916. július 28-án. Édesanyja: Kovács Terézia, édesapja: Dobor József. 1939. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a tolnai 18/III. gyalogzászlóalj 9. puskásszázadához. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, 1941. szeptember 28-ig szakaszparancsnok-helyettesi, illetve szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és leszerelték. November 16. és 1942. február 4. között a pécsi 4. élelmezési raktárnál szakaszparancsnoki beosztásban csapatszolgálatot teljesített, miközben elvégezte a szakaszparancsnoki továbbképző tanfolyamot. 1942. április 30-án hívták be hadiszolgálatra. A tolnai 48/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának kötelékében, mint szakaszparancsnok és zászlóalj-segédtiszt vett részt a doni arcvonalon, 1942 végén a védelmi és 1943 elején az elhárító harcokban. A harctérről való hazatérését követően, 1943. július 31-én leszerelték. 1944. július 1-jén hadnaggyá léptették elő, majd szeptember 22-én újra hadműveleti területre vezényelték. Előbb a tolnai 18/III. gyalogzászlóaljnál látott el szakasz-, illetve századparancsnoki feladatokat, majd a 27. gyaloghadosztály harcfegyelembiztosító-századához osztották be segédtiszti minőségben. Ennek kötelékében 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 1-jén tért haza. Budapesten halt meg 2000. június 19-én.

Kecskeméten született 1923. november 26-án. Édesanyja: Labancz Julianna, édesapja: dr. Dobos István. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a 27. tábori gyalog pótezrednél nyert 2. segédtiszti beosztást, amelynek kötelékében részt vett a Görgényszentimre–Déda környéki harcokban. December 10-én a szombathelyi honvéd gyűjtőállomás-parancsnokságra került irányítótiszti beosztásba. Tisztségét 1945. március 21-ig töltötte be, amikor az 5. Kiképző és Felszerelő Központ zászlóalj segédtisztjévé nevezték ki. Alakulatával osztrák területre vonult vissza, ahol május 10-én Gardenfeld közelében szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. július 27-én tért haza.

1921. október 16-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Böjthe Anna, édesapja: Dobos Dénes. Hadműveleti területen a 27. páncélvadász század szakaszparancsnoka volt. Marosvásárhelyen hunyt el 1991. február 21-én.

Brassóban született 1914. november 23-án. Édesanyja: Bíró Ágnes, édesapja: Dobri János. 1940-től kolozsvári lelkész. 1941-ben átképzésen volt a kolozsvári 9. helyőrségi kórháznál. 1942. január 1-jén nevezték ki tábori lelkésszé. 1944 áprilisától a 27. könnyű hadosztály protestáns vezető lelkészeként teljesített harctéri szolgálatot a galíciai, majd az észak-erdélyi hadszíntéren. A Kosow-környéki harcok alatti vitéz helytállásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. 1944. október 17-én Nagybányánál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. június 23-án tért haza. Kolozsváron hunyt el 1990. október 1-jén.

Dányon született 1912. március 8-án. Édesanyja: Dóczy Ágnes, édesapja: Dóczi András. Mint hadapród őrmester az észak-erdélyi bevonulásban a rimaszombati 1. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április 1. és 1945. május 9. között a 27. gépkocsizó légvédelmi géppuskás század szakaszparancsnokaként harcolta végig a galíciai (Zabie Slupejka), az erdélyi és magyarországi (Mezőkövesd–Eger) védelmi harcokat. Csapattestével osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. szeptember 14/18-án tért haza. Szegeden hunyt el 1975. augusztus 12-én.

Virágosvölgyön született 1913-ban. Édesanyja: Gráma Ágnes, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos orvos zászlóssá. 1943-tól a 27. tábori tüzérosztály, 1944 áprilisától pedig hadműveleti területen, a 27. tábori tüzérezred egyik osztályának vezető orvosa volt. Füstmérgezésben halt meg a veresicai hadifogolytáborban.

Marosvásárhelyen született 1917. június 13-án. Édesanyja: Retteghely Mária, édesapja: primor makfalvi Dósa István dr. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Szeptember 15-től a 27. székely tábori tüzérosztály 1. ütegénél alantostiszt, majd az 1944. március 22-i mozgósítást követően a keleti hadszíntérre elvonuló 27/2. üteg parancsnoka volt. Galíciában a Kuty–Kosow-i frontszakaszon, majd 1944 szeptemberétől a Borsai-hágónál vívott harcokban vett részt. 1944. október 4-én a borsai Maguránál aknaszilánktól sebesült. Felépülését követően ütegével a tiszai, majd a Mezőkövesd–Eger körüli harcokban került bevetésre. A Csallóközben feltöltött alakulatát 1945. március 26-án, német alárendeltségben utolsó alkalommal Szencnél vetették harcba, majd innen osztrák területre visszavonulva Unterhaidnál esett szovjet hadifogságba. A szovjet lágerekből 1947. július 15-én került haza. Budapesten hunyt el a 80-as években.

Szászvárosban született 1907-ben. Édesanyja: Dósa Aranka, édesapja: n.a. 1941. január 1-jével tartalékos hadnagy. 1941-ben a 27/III. gyalogzászlóalj 9. puskásszázadának alantostisztjeként szolgált.

Kolozsvárott született 1918. április 18-án. Édesanyja: kálnoki Bedő Irma, édesapja: Dósa Aladár. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. November 14-ig a kiskunhalasi 15. tábori tüzérosztálynál volt üteg alantostiszt. Ezt követően a 27. székely tábori tüzérosztályhoz került, amelynél mint osztály – később ezred – távbeszélő- és alantostiszt, illetve törzsalosztály-parancsnok teljesített szolgálatot, 1943. augusztus 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ebben a beosztásban 1944. április 24-től a Zabie–Kosow, szeptembertől pedig az Idecspatak–Marosvécs–Disznajó, Beszterce–Vinda–Nagybánya, a Tisza, illetve a Mezőcsát–Mezőkeresztes–Mezőkövesd–Bogács környéki harcokban vett részt. 1944 decemberétől a 27/5. üteg parancsnoka. Leharcolt ütegét Bakóháza–Nyitrabánya–Somorja környékére vonták vissza, majd 1945. elején osztrák területen, a Schönfeld–Breitensee–Volkersdorf–Bécs környéki harcokban újra bevetették. A németek által, Gross-Siegharts területén leszerelt ütegével Unterhaid környékére vonult vissza, ahol 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. szeptember 13-án került haza. Grazban hunyt el 1989-ben.

Szászrégenben született 1918. április 30-án. Édesanyja: Fáy Elvira, édesapja: primor makfalvi Dósa István. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Szeptember 15-től a 27. székely tábori tüzérosztály 1. ütegének elsőtisztjeként teljesített hadiszolgálatot, 1944 áprilisától hadműveleti területen. A későbbiekben ütegparancsnoki beosztásban is szolgált.

Az 1945 elején felállított 27. rohamzászlóalj orvosaként teljesített harctéri szolgálatot. (A rohamzászlóalj névjegyzéke, 1945-ből)

1916-ban született Nagykárolyban. Édesanyja: Toma Ilona, édesapja: n.a. 1944. október 1-jén, október 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos gazdászati zászlóssá. A 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot eddig ismeretlen beosztásban.

Rudabányán született 1912. november 30-án. Édesanyja: Grusz Irma, édesapja: n.a. 1939-től tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a tornaljai 13/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1941-ben VII. élelmezőoszlop beszerző tisztjeként csapatszolgálatot teljesített. 1942. január 1-jén tartalékos hadnaggyá nevezték ki. 1942. október 1-jén került ki a doni hadszíntérre, ahol a miskolci 13. gyalogezred rozsnyói 13/I. zászlóaljának vonatparancsnoki tisztségét vette át. Részt vett a 1943. eleji súlyos védelmi harcokban és a veszteséges visszavonulásban. A hadszíntérről való hazatérését követően, 1943. május 1-jén leszerelték. 1944. április 17. és november között Sopronban kórházi kezelés alatt volt. Felépülését követően újra hadibeosztást nyert. A Csallóközben állomásozó és feltöltés alatt lévő 57. gyalogezredhez osztották be szakaszparancsnoki minőségbe. A garami harcokat követően a szovjet előnyomulás elől csapattestével osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 9-ig harcolt. A fegyverszünet Salzburg közelében érte, majd visszafelé jövet Bécsnél május 30-án szovjet hadifogságba esett. Sopronkőhidára, majd a focşani hadifogoly lágerbe szállították, ahonnan a Szovjetunióba irányították. A csernyikovi és kievi lágerekben raboskodott, ahonnan 1948. május 20-án tért haza.

Miskolcon született 1919. április 22-én. Édesanyja: Tóth Erzsébet, édesapja: n.a. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. 1941. január 1. és július 27. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942. január 9. és augusztus 1. között a II. évfolyamát. Ezt követően raj- és szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és egyévi rendkívüli szolgálatra visszatartották. 1943. október 1-jén helyezték tartalékos állományba és leszerelték. 1943. december 20-tól a miskolci törvényszéki fogháznál volt alkalmazott. 1944. március 25-én hívták be hadiszolgálatra és április 22-én az 57. gyalogezred aknavetőszázadának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai hadműveletekben, majd 1944 októberétől a Nagybánya–Fehérgyarmat–Nyíregyháza–Mezőkövesd–Eger környéki harcokban. Ezt követően csapattestét Losoncon át Privigyére, majd Dunaszerdahely térségébe meneteltették. Itt vette át az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver századának aknavetőszakasz parancsnokságát. 1945 elején osztrák területre sodródott, ahol május 5-én Bécs közelében szovjet hadifogságba esett. Az alsópataji hadifogolytáborban raboskodott, majd innen 1945. június 16-án a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágervilágból 1947. november 1-jén tért haza.

Budapesten született 1919. szeptember 23-án. Édesanyja: Viola Erzsébet, édesapja: Édelkraut Gyula. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. Az 57/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként, 1944. április 21-én a keleti hadszíntérre került. Május 14-én a rivnai segélyhelyen, az egy nappal előbb Krzyworownianál szerzett hasi és mellkasi szilánksérülésébe halt bele. Dr. Alpár Jenő római katolikus tábori pap temette el a krzyworowniai községi temetőben kialakított hősi parcellában, a 30311-es sírjelszám alatt. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült.

Pécsen született 1914. augusztus 18-án. Édesanyja: Krisztián Ilona, édesapja: Édenhoffer Gyula. 1939-ben vonult be a szekszárdi 18/I. gyalogzászlóaljhoz, ahol 1939 decembere és 1940 júniusa között elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. Az észak-erdélyi bevonulást követően a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál nyert beosztást. 1940 decembere és 1941 májusa között, Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát, amelynek eredményeként 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1942. március 1. és 1944. január 20. között, rövid megszakításokkal szakaszparancsnoki minőségben, három ízben teljesített csapatszolgálatot. 1944. augusztus 16-án (másutt 25-én) pótlásként hadműveleti területre vezényelték, ahol átvette a 27/I. gyalogzászlóalj aknavető szakaszának a parancsnokságát. Az észak-erdélyi hadműveletek alatt, 1944. szeptember 24/25-én Görgényszentimrénél súlyosan megsebesült. A budapesti, a pécsi, majd a lónyaikúti hadikórházban ápolták. 1945. január végén Győrben egészségügyi szabadságra távozott, ahol bevárta a háború végét.

1912. január 3-án született Kemenesszentpéteren. Édesanyja: Köri Magda, édesapja: Egyházi Jenő. 1939. február 1-jétől hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban, mint próbaszolgálatos a pécsi 4. tábori tüzérosztály felderítő tisztjeként vett részt. Tisztségét 1941. június 1-jéig töltötte be, amikor a csíkszeredai 32. határvadász üteghez vezényelték. Innen októberben Nagyváradra, bemérő és lovagló tanfolyamra került. 1941. november 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1939. februári rangsorolással főhadnaggyá léptették elő. 1942. március 31-én Hajmáskérre, kéthónapos lőiskolára vezényelték. Ezt követően 1942. október 1-jéig a besztercei 33., 1944. április 1-jéig pedig a dési 22. határvadász ütegnél volt ütegtiszt. Utóbbi dátummal a marosvásárhelyi 2. székely hegyi tüzérosztály ütegparancsnokává nevezték ki. Ütege élén vett részt 1944 szeptemberétől az erdélyi harcokban. 1944. október 10-én vette át a 27/III. tüzérosztály 8. ütegének a parancsnokságát, melynek élén részt vett a súlyos tiszai és Eger környéki védelmi harcokban. 1944 végén ütegével Felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza, majd 1945 elején a garami harcokban volt bevetve. Ezt követően ütegét, mint megbízhatatlan csapattestet leszerelték és osztrák területre meneteltették. Gross-Siegharts–Unterhaid környékén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 11-én tért haza. Meghalt Budapesten, 1986. június 10-én.

1904. április 30-án született Mezőbegyen. Édesanyja: Budiálek (Bundialck) Mária, édesapja: Ehrenberger Ferenc. 1928. augusztus 20-tól főhadnagy, 1938. április 1-jétől pedig százados. 1939. november 1. és 1940. november 2. között a miskolci 7. vonatosztálynál volt alosztály parancsnok. Ezt követőn a nagyváradi IX. vonatosztályhoz került, amelynél 1943. október 1-jéig látott el századparancsnoki teendőket, 1943. augusztus 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1943. október 1-jétől a csíkszeredai X. székely vonatosztály századparancsnoka volt. A mozgósítást követően a 27. székely könnyű hadosztály vonatparancsnokává nevezték ki, amelynek élén 1944. április elején hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi harcokban. Alakulatával Zwettlnél esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. december 6-án tért haza. Budapesten halt meg 1988. december 8-án.

Székelykeresztúron született 1915. július 25-én. Édesanyja: Bíró Gabriella, édesapja: n.a. 1942-ben hívták be átképzésre, Marosvásárhelyre a 27. tábori tüzérosztályhoz. Itt végezte el a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd ezt követően Hajmáskérre, tüzértanfolyamra vezényelték. A tanfolyam befejeztével, 1942. április 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943 márciusától a 27. tábori tüzérosztály-törzs kötelékében teljesített szolgálatot. 1944-ben hadműveleti területen, hadnaggyá léptették elő. 1945. május 10-én esett Zwettlnél szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 júliusában került haza. Meghalt 1970. november 20-án.

Budapesten született 1919. szeptember 4-én. Édesanyja: Kulicza Mária, édesapja: Elekes Dénes. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. Az 57/I. gyalogzászlóalj 3. századának szakaszparancsnokaként került 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre. Wyznicánál (Wizenkától DK-re) 1944. június 5-én haslövés következtében hősi halált halt. Bertalan Balázs tábori lelkész temette el Roztokiban (máshol Rosztracén), június 6-án.

1919. szeptember 4-én született Budapesten. Édesanyja: Kulicza Mária, édesapja: Elekes Dénes. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 21-étől az 57/I. gyalogzászlóalj 3. lövészszázadánál géppuskás szakaszparancsnoki beosztásban teljesített harctéri szolgálatot. 1945. január 13-án 18 órakor a felvidéki Péterfalu térségében (Nyitra vármegye) szovjet hadifogságba esett. További sorsáról nincsenek adataink.

Segesváron született 1921-ben. Édesanyja: Lengyel Mária, édesapja: Elekes Domokos. 1940 októberében vonult be a magyar királyi Honvédségbe azután, hogy letette felvételi kérelmét a Ludovika Akadémia parancsnokságánál. A felvétel után a pécsi 11. tábori tüzérosztály 3. ütegéhez vezényelték amelynél – a tiszti iskola mellett – kilenc hónap csapatszolgálatot teljesített. 1941. december 1-jén, miután a tiszti iskolát folytatni nem akarta, mint tartalékost a marosvásárhelyi 27. székely tábori tüzérosztályhoz vezényelték, ahonnan azonnali hatállyal Hajmáskérre, tüzér felderítőtiszti tanfolyamra irányították. 1942. május 1-jén visszakerült Marosvásárhelyre, s mint beosztott hadapród őrmester, a 27. tüzérosztály 2. ütegénél teljesített szolgálatot. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd egy év továbbszolgálatra visszatartották. 1943 őszén leszerelték, majd a 1944. március eleji mozgósításkor hívták be frontszolgálatra. A 27. székely tábori tüzérezred 3. ütegének felderítő tisztjeként, 1944. április 21-én a keleti hadszíntérre vonult. 1944 augusztusában kézigránáttól megsebesült. Felépülését követően ütegével az erdélyi hadszíntéren, a Dorna Vatra-i, majd a Beszterce és Dés környéki harcokban került bevetésre. Erdély kiürítése után a tiszai védelmi vonalon harcolt, majd ütegével Felvidékre vonult vissza, ahol 1945. január 13-án, Turicska (Etrefalva) község közelében szovjet hadifogságba esett. 1945 májusában egy sikertelen szökési kísérlet után elítélték, így a szovjet fogolytáborokból csak 1951. november 15-én került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2004. november 7-én.

Dragomérfalván született 1906. augusztus 10-én. Édesanyja: Szilágyi Mária, édesapja: Éltes Kamill. 1930. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a rahói 3. határvadász-zászlóalj távbeszélő szakaszának volt a parancsnoka. 1941-ben a zászlóalj kötelékében századparancsnokként, majd 1942. elejétől pedig a losonci 23. gyalogezred pótkeretének, illetve aknavetőszázadának a parancsnokaként tevékenykedett. 1942. október 1-jétől az Ukrajnában megszálló és biztosító feladatokat ellátó 102. gyalogdandár kötelékébe tartozó 53. gyalogezrednél látott el zászlóaljparancsnoki (52/II. zászlóalj), illetve ezredsegédtiszti feladatokat, századosi rendfokozatban. 1943. október 8-án Telek(h)ánynál légnyomástól és aknaszilánktól sebesült. Felépülését követően, 1944. január 2-tól március 30-ig a debreceni 11/I. gyalogzászlóalj erődszázadának, majd 1944. április 1-jétől 1945. május 10-ig a Vág I. gyalogzászlóalj, illetve (egyes források szerint 1944. október 18-tól) a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj parancsnokaként vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. szeptember 5-én tért haza.

1914-ben született Sepsiszentgyörgyön. Édesanyja: Pulugor Ilona, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos állatorvos zászlóssá nevezték ki. Az 1943. évi 4. sz. állomásparancs értelmében a 21. határvadász-zászlóalj nemtényleges állományából a 27/I. gyalogzászlóalj nemtényleges állományába helyezték át. Egyes adatok szerint a 27. gyalogezred állatorvosaként hadműveleti területen szolgált.

1915. január 8-án született Kecskeméten. Édesanyja: Sziklási Mária, édesapja: Éltető József. 1937. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Szakaszparancsnokként a jászberényi 5. kerékpáros zászlóaljhoz került, ahonnan 1939. január 23-án a rimaszombati (július 1-jétől aknaszlatinai) 2. határvadász-zászlóaljhoz vezényelték. A zászlóalj kerékpáros századának beosztott tisztjeként október 1-jéig szolgált. Ekkor századával együtt a Nyíradonyban állomásozó 33. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá nevezték ki. Zászlóalját 1940. december 1-jén Besztercére helyezték át. Mint századparancsnok 1943. október 1-jéig teljesített szolgálatot, május 1-jétől századosi rendfokozatban. Utóbbi dátummal a Báránykőre kihelyezett 62. határvadász portyázó osztály kötelékében szolgált, 1944 szeptemberétől hadműveleti területen. Csapattestének október végi feloszlatása után előbb a 28/II. zászlóalj parancsnoka, majd december 10-től a 27. kiképző-zászlóalj századparancsnoka volt. A Csallóközben pihenőben és feltöltés alatt lévő zászlóaljtól 1945. február 12-én egy németországi tanfolyamra vezényelték, ahonnan visszatérve a 70/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadának parancsnokságával bízták meg. Csapattestével április 1-jén osztrák területre vonult vissza, ahol előbb amerikai, majd május 30-án szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. július 16-án tért haza.

Sárándon született 1913. szeptember 15-én. Édesanyja: Máté Eszter, édesapja: Engi Károly. Mint továbbszolgáló hadnagyot 1940. július 1-én 1939. februári rangsorolással vették át a hivatásos állományba. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a munkácsi 24. tábori tüzérosztálynál alantos-, 2. segédtiszti, illetve alosztályparancsnoki beosztásban szolgált. 1941. november 1-jétől főhadnagy. 1942. szeptember 5. és 1943. szeptember 15. között, mint alosztályparancsnok hadműveleti területen tevékenykedett. November 1-jétől a 27. székely tábori tüzérosztály tüzér kiképzőtáboránál volt segédtiszt, majd 1944. április 1-jétől október 15-ig a 27/6. üteg parancsnokaként a Pistyn–Kuty–Kosow és az észak-erdélyi arcvonalon harcolt. Ekkor tüzér aknavető tanfolyamra vezényelték. Ezt követően, november 13-ig a 24/5. aknavető üteg, 1945. január 3-ig a tüzér aknavető kiképzőtábor, május 9-ig pedig a 23. aknavető tüzérosztály alosztályparancsnoka volt. A hadműveleti területen szerzett érdemeiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 16-án tért haza.

Szarvkőn született 1900. február 2-án. Édesanyja: Huber Jozefin, édesapja: nemes lászlófalvi Eördögh György. 1919. szeptember 1-jétől zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a nagyszőlősi 14. kerékpáros zászlóalj kötelékében vett részt. 1941-ben törzstiszti tanfolyamot végzett. 1941. július 1-jén a szekszárdi 18. gyalogezredhez vezényelték. Szeptember 30-ig a szekszárdi járás katonai parancsnoka, 1942. március 30-ig pedig a gyalogezred különös alkalmazású tisztje volt, 1941. november 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. Ezt követően a budapesti repülőtérépítő-parancsnokságnál látott el század- és osztályparancsnoki feladatokat. 1942. október 29-én alezredessé léptették elő. 1944. április 1-jén vette át a hadműveleti területre elvonuló 27. székely könnyű hadosztály felderítő-osztályának parancsnokságát. Ebben a beosztásban 1945. március 5-ig részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi (Mezőcsát–Mátra–Bükk környéke) hadműveletekben. A hadműveleti területen szerzett érdemeiért 1945-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1945. március 6-tól a 27. gyalogezred egyesített vonatának volt a parancsnoka, röviddel ezután pedig az 57. gyalogezred-parancsnokság különös alkalmazású törzstisztjeként szolgált. 1945. május 10. és július 1. között felügyelet alatt volt, majd szabadon engedték. Budapesten hunyt el 1971. július 31-én.

Fonón született 1913. július 13-án. Édesanyja: Árvay Jolán, édesapja: Eőry Géza. 1939. február 1-jétől (máshol január 15-től) hadnagy. 1939. augusztus 25-én, 1939. februári rangsorolással vették át a hivatásos állományba. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a szombathelyi 8. tábori tüzérosztály alantos, illetve anyagi tisztje volt. 1940. október 15-én az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály 3. ütegéhez került anyagi-, majd alantostiszti beosztásba. 1941. július–augusztusában Nagyváradon anyagi tiszti tanfolyamot végzett. 1941. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1942. március 15-től a hajmáskéri tüzér bemérő tanfolyam előadó-parancsnoka volt. 1943 májusában visszakerült Marosvásárhelyre, ahol 1944 januárjáig a 2. ütegnél látott el alantostiszti és parancsnoki feladatokat. Ez idő alatt az osztályparancsnokság törzsalosztályát is vezette. Ezt követően pedig a marosvásárhelyi tüzér tartalékos tiszti tanfolyam parancsnoki tisztét látta el. 1944. április 1-jén a 27. tüzérezred anyagi segédtisztjeként a keleti hadszíntérre vonult. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. Az ezredtörzzsel együtt esett Zwettlnél 1945. május 13-án szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. május 25-én tért haza. Miskolcon halt meg 1980. november 20-án.

Egerben született 1919. március 18-án. Édesanyja: Horváth Erzsébet, édesapja: Erdész Sándor. 1939. október 4-én vonult be tényleges szolgálatra a rozsnyói 29. határvadász-zászlóaljhoz. Ipolyságban, az 1. határvadász-dandárnál végezte el 1940. január 1. és április 30. között a tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát. Az észak-erdélyi bevonulásban, mint rajparancsnok vett részt. 1941. január 1. és április 30. között a hadapród tanfolyamot is elvégezte, majd 1941. október 1-jei tartalékos zászlósi kinevezését követően a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál látott el távbeszélő szakaszparancsnok-helyettesi feladatokat. 1941 nyarán távbeszélő tanfolyamot végzett. 1943. január 1. és május 15. között Budapesten távbeszélő tiszti tanfolyamot végzett, majd 1944. március 31-ig a 27. gyalogezred távbeszélő szakaszánál volt parancsnok-helyettes. A mozgósítást követően vette át a keleti hadszíntérre elvonuló 57. gyalogezred ezredközvetlen távbeszélő szakaszának parancsnokságát, amelynek élén részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban, 1944. október 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1945. február 17-i rendelettel, 1943. november 1-jével 1942. július 1-jei ranggal átvették a honvédség hivatásos állományába. Alakulatával 1945. május 12-én Bécs mellett szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 22-én került haza. Tiszafüreden hunyt el 1991. november 15-én.

1921. január 15-én született Budapesten. Édesanyja: ditrói Puskás Mária, édesapja: Eteley Károly. 1942. június 18-án avatták a Ludovika Akadémián, majd a 10/I. zászlóalj 2. századának parancsnokságát vette át. Október 1-jén Magyaróvárra vezényelték, ahol 1943. március 1-jéig árkásztiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően június 1-jéig az 1. hadsereg műszaki tartalékos tiszti iskola I. évfolyamának, július 10-ig pedig a VI. árkásztábor 3. árkász átképzőszázad parancsnoki tisztét látta el. Utóbbi dátummal hadműveleti területen a 40. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázadának parancsnokaként tevékenykedett. Január 13-án Kirwinnél lövéstől megsebesült. December 12-ig a 205. hadikórházban ápolták, majd felépülését követően VI. önálló utász pótszázad beosztott tisztje volt. 1945. január 1-jén Magyaróvárra, a 4. Kiképző és Felszerelő Központhoz irányították, ahol oktatótiszti feladatokat látott el. Március 1-jén szakaszparancsnoki minőségben a Szap községben állomásozó 27. utászzászlóalj 3. századához osztották be. „1945. március 28-án Podatejed községben (Dunaszerdahely DK 3 km.) a 27/III. zászlóalj kötelékében, mint műszaki szemrevételezésre odarendelt tiszt a gyorsan előretörő orosz csapatok arcvonala mögé kerültem. Tartván az élcsapatok esetleges ellenséges magatartásától az éjszaka folyamán egy közeli tanyában húzódtam meg. Ide reggel gépkocsizó SS alakulatok érkeztek. Ezek szökevényként ki akartak végezni s csak német tudásom, fegyvertelen mivoltom és hosszas magyarázkodásom térítette el őket eredeti szándékuktól. Fedezet mellett gépkocsin az általam megadott irányban alakulatom menetvonalán visszaszállítottak, mikor is Szenc előtt a 27. utászzászlóalj menetben lévő részeivel találkozva igazolás után átadtak.” Csapattestével Freistadtnál május 10-én amerikai hadifogságba esett. Május 27-én hazaindult Magyarországra, de a szovjetek elfogták és a zwetlli hadifogolylágerbe hurcolták, ahonnan 1945. június 1-jén a Szovjetunióba szállították. Előbb a lebediani 35., majd ezt követően a rjazani 454. sz. lágerben raboskodott, ahonnan 1947. június 13-án szabadult és július 16-án tért haza.

1903. augusztus 14-én született Székelybethlenfalván. Édesanyja: Lőrincz B. Róza, édesapja: Fábián Ferenc. A tartalékos tiszti átképző tanfolyam I. évfolyamát 1942-ban Marosvásárhelyen, a II. évfolyamát pedig 1943. január 15. és március 10. között Székelyudvarhelyen végezte el. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. Hősi halálának körülményeit a holttá nyilvánító végzésben a következőképpen írták le: „A Balaton melletti Enyingnél 1945. február 28-án aknarobbanás következtében olyan súlyosan megsebesült, hogy másnap, március 1-jén sebeibe belehalt. Halálát igazolja Antal Gábor gyógyszerész […] aki annak idején a súlyosan sebsültet a sebesültszállítmánnyal átvette, személyazonosságát kétségtelenül megállította és a halottat az enyingi temetőben, pontosan megjelölt helyen eltemette.”

Szombathelyen született 1920. május 5-én. Édesanyja: Nyári Júlia, édesapja: n.a. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra, Marosvásárhelyre, a 27/III. gyalogzászlóaljhoz. 1942. január–júniusa között Marosvásárhelyen, illetve 1942 szeptembere és 1943 februárja között Sepsiszentgyörgyön végezte a tartalékos tiszti iskola két évfolyamát. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A mozgósításig, szakaszparancsnokként csapatszolgálatot teljesített. 1944. április 2-án az 57/III. gyalogzászlóalj géppuskás szakaszának parancsnokaként hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, majd 1944 szeptemberétől az erdélyi védelmi harcokban. Az Eger környéki harcok alatt, 1944. december 10-én szabadságra ment és csapattestéhez nem tért vissza.

1915. december 1-jén született Budapesten. Édesanyja: Markovich Gabriella, édesapja: dr. Fábry Sándor. Tényleges katonai szolgálatra 1941. október 1-jén a budapesti I. önálló huszárszázadhoz vonult be. A tartalékos tiszti tanfolyam I. és II. évfolyamát Cegléden és Nyíregyházán végezte el. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Hadműveleti területre 1944. január 22-én vonult el az I. ö./1. huszárszázad szakaszparancsnokaként. 1944 júliusában a 27. felderítő-osztály huszárszázadához vezényelték szakaszparancsnoki minőségben. Szeptember 5-én Krasnoilánál, a huszárszázad vonatkörletét ért partizántámadás során váll-lövést szenvedett. 1945. május 1-jén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946. szeptember 11-én tért haza. Budapesten hunyt el 1993. május 18-án.

Nagykanizsán született 1909. július 12-én. Édesanyja: Kiss Katalin, édesapja: Faits József. Tényleges katonai szolgálatát 1929. október 1-jén kezdte meg a nagykanizsai 6. honvéd gyalogezrednél. 1939-ben gazdászati tanfolyamot végzett. 1940. január 1-jén tartalékos hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban a gyékényesi 13. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. A bevonulást követően leszerelték, majd 1942. augusztus 22. és 1943. március 1. között a besztercei 29. őrzászlóaljnál, 1943. július 9. és október 11. között pedig az ugyancsak besztercei 26/III. gyalogzászlóaljnál teljesített csapatszolgálatot, miközben 1943-ban az alosztály-parancsnoki tanfolyamot is elvégezte. 1944. július 17-én hívták be hadiszolgálatra. Augusztus 14-ig a 26/III. gyalogzászlóalj pótkereténél volt kiképzőtiszt, majd augusztus 22-én pótlásként a hadműveleti területen lévő marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, szakaszparancsnoki beosztásban. Részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944. október 17-én a Nagybánya környéki harcokban jobb combján szilánksérülést szenvedett. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, amelynek kötelékében 1945. április 11-én hadifogságba esett, ahonnan röviddel ezután szabadon engedték.

Pélmonostoron született 1920. február 23-án. Édesanyja: Thury Mészáros Matild, édesapja: Faludi Béla. 1939. október 6-án vonult be tényleges szolgálatra a villányi 15. határvadász-zászlóaljhoz, mint karpaszományos honvéd. Az újonckiképzés után a szekszárdi 18. gyalogezrednél végezte el a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. Az észak-erdélyi bevonulást követően, mint karpaszományos tizedes Zágon térségében teljesített harcelőőrsi szolgálatot. A 27. gyalogezred felállításakor a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban szolgált. 1941-ben Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát, melynek eredményeként 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően továbbszolgálóként 1943. október 2-ig kivonuló kiképzőtiszti, tisztesképző iskola előadótiszti, illetve tisztiétkezde-vezetői beosztásban szolgált. Utóbbi dátummal leszerelt és polgári alkalmazottként a gyergyószentmiklósi erődítési parancsnokság málnási, majd a tusnádfürdői kirendeltségeinél dolgozott. A 27. könnyű hadosztály mozgósításakor hívták be hadiszolgálatra, s a 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében, mint nehézfegyverszakasz-parancsnok, 1944. április 24-én hadműveleti területre vonult. Rohamszakasz-parancsnokként az 1944. július 11-ei Pistyn-környéki harcokban vívta ki elöljárói elismerését. 1944 szeptemberétől a 32. határvadász pótzászlóalj szakaszparancsnokaként az erdélyi harcokban került bevetésre. 1944. október 6-án a Szászrégen körüli harcokban, Körtvélyfájánál aknaszilánktól megsebesült. Szatmárnémetiben műtötték, majd a budapesti 11. helyőrségi kórházban ápolták. Felépülését követően egy újonckiképző alakulattal Németországba, Erlangen, majd Würtzburg térségébe vezényelték. Századával 1945. április 15-én Nürnbergnél amerikai hadifogságba esett. Rövid ideig a francia határ közelében lévő Böhnigenheimben, majd az ún. keleti gyűjtőtáborban, Heilbronnban raboskodott. Innen szabadult 1946. január 16-án. Mohácson hunyt el 2009. május 27-én.

Kolozsváron született 1916. október 13-án. Édesanyja: Boros Irén, édesapja: borbereki Farkas Albert. A kolozsvári IX. önálló huszárszázadnál végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, amelynek eredményeként 1942. április 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 26-tól a Gernyeszegen megalakult 27. felderítő-osztály huszárszázadának II. szakaszparancsnoki tisztét töltötte be, hadműveleti területen. 1944 júliusában véletlen folytán karlövést szenvedett. Felépülését követően százada kötelékében az erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. A háború végét betegen érte meg. Idecsen hunyt el 1976. július 27-én.

Sepsibodokon született 1914. szeptember 5-én. Édesanyja: Ütő Berta, édesapja: Farkas Aladár. 1942-ben vonult be Sepsiszentgyörgyre, a 27/I. gyalogzászlóaljhoz. Ugyanabban az évben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 májusától feltételezhetően a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság, majd a 27. gyalogezred pótkeretének kötelékében szolgált, amellyel Pécsen át Zalaegerszegre, majd a Szombathelyen megalakult Kiképző és Felszerelő Központhoz került. Innen páncéltörő ágyús szakaszparancsnokként egy nagykanizsai alakulathoz osztották be, amellyel Nagykanizsától délre harcba vetették. A harcok során szovjet hadifogságba esett. Bajára, majd a szegedi hadifogolytáborba szállították, ahonnan 1944 szeptemberében elengedték. Sepsibodokon hunyt el 1996. január 7-én.

1889-ben született. Édesanyja: Éltető Katalin, édesapja: n.a. 1942-től a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj pótkereténél teljesített szolgálatot. További sorsa ismeretlen.

Kassán született 1894. január 2-án. Édesanyja: Zátovszky Borbála, édesapja: Farkas István. 1915. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a budapesti 101. légvédelmi tüzérosztály visszamaradó különítményének volt a parancsnoka, őrnagyi rendfokozatban. 1940. december 1-jén a pécsi IV. légvédelmi tüzérosztály parancsnokává nevezték ki. Tisztségét 1941. május 1-jéig töltötte be. Ezt követően 1942. február 1-jéig a pécsi IV., 1942. október 1-jéig pedig a kassai VIII. hadtestparancsnokság – feltételezhetően – légoltalmi parancsnoka volt, 1941. november 1-jétől alezredesi rendfokozatban. Utóbbi dátummal légoltalmi előadóként a HM 35. osztályára került. 1944. október 31-én hadműveleti területre vezényelték, ahol a 27. gyaloghadosztály harcfegyelem biztosító századának parancsnokává nevezték ki, amelynek kötelékében szovjet hadifogságba esett. (Más forrás szerint egy légvédelmi tüzérosztállyal került ki a harctérre és Komáromnál esett hadifogságba.) A szovjet hadifogoly-kórházak egyikében halt meg 1948. június 4-én.

1905-ben született Zilahon. Édesanyja: Bikfalvi Anna, édesapja: n. a. 1942. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos tábori lelkésszé. Hadműveleti területen a 27. gyalogezred egyik tábori lelkésze volt.

1945 márciusában Móróskacsán állomásozó 70/II. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának volt a parancsnoka. (Éltető-napló)

Gagyon született 1907-ben. Édesanyja: Bokor Vilma, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. február 4-től március 31-ig a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített 4-es eredménnyel. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

Nyárádszentmártonban született 1897. február 7-én. Édesanyja: Tancsik Mária, édesapja: nemes kadácsi Fazakas Lajos. 1916. november 1-jétől hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a jászberényi 2/III. zászlóalj visszamaradó különítményének volt a parancsnoka, őrnagyi rendfokozatban. 1941. október 1-jén a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj parancsnokává nevezték ki és 1942. március 31-én alezredessé, 1944. július 1-jén pedig ezredessé léptették elő. Csapattestével 1944. április 24-től a galíciai hadszíntéren tevékenykedett. 1944. augusztus 1-jén vette át a 27. székely honvéd gyalogezred parancsnokságát. Az észak-erdélyi visszavonulás alatt 1944. október 17-én Nagybányánál jobb szemén foszforgránáttól sebesült, melynek következtében november 15-ig kórházi kezelés alatt volt. Felépülését követően, 1945. január 25-től a vasvári járás katonai parancsnokaként tevékenykedett. A hadműveleti területen nyújtott teljesítményéért 1944. december 28-i rendelettel a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. Március 27-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 30-án került haza. Budapesten hunyt el 1965-ben.

Erzsébetfalván született 1921. október 29-én. Édesanyja: Vérfy Margit, édesapja: Fehér Sándor. Katonai szolgálatát 1942. október 10-én, a 27. tábori tüzérosztálynál kezdte meg. Tartalékos tiszti kiképzést – mint tüzér felderítő tiszt – Marosvásárhelyen és Hajmáskéren kapott. 1944 nyarától hadapród őrmesterként alakulatával az Északkeleti-Kárpátokban, majd az erdélyi és a kelet-magyarországi hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1944. október 1-jével tartalékos tüzér zászlóssá nevezték ki. Rövid ideig kisebb betegséggel a fővárosban ápolták, majd december 1-je után csapattestével a Csallóközön át osztrák területig vonult vissza. 1945. május 10. és 1947. július 26. között szovjet hadifogságban volt. 1974. október 29-én halt meg Budapesten.

1944. április elejétől hadműveleti területen, a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj vonatparancsnoka volt. (Nuridsány Tibor-emlékezés)

Csíkszeredában született 1900. január 18-án. Édesanyja: Száva Margit, édesapja: Fejér Ferenc. 1942. január 1-jétől hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1941 május–júniusában a marosvásárhelyi, majd 1942. május–júliusában a kolozsvári 9. honvéd élelmezési raktárnál teljesített szolgálatot. 1943. január 1-jétől főhadnagy. A 27. könnyű hadosztály sütőoszlopának parancsnokaként, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. 1944 júliusában hastífusszal kórházi kezelésre szorult. Felépülését követően, 1944 decemberében a szombathelyi élelmezési raktárhoz vezényelték, amelynek kötelékében 1945 májusában angol hadifogságba esett. A weisensteini fogolytáborból 1945. október 6-án szabadult. Budapesten hunyt el 1968-ban.

1915. október 21-én született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Stich Irén, édesapja: Fejér István. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. június 9-én a 27/III. menetszázaddal vonult el a keleti hadszíntérre. A 27/I. gyalogzászlóalj 2. századánál nyert szakaszparancsnoki beosztást. Ismeretlen körülmények miatt zászlósi rangjáról lemondott, amit a gyalogezred parancsnokság 1944. június 13-án fogadott el úgy, hogy továbbra is szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1944. július 11-én „Kosow nyugaton levő megerődített szovjet támpont ellen intézett támadás alkalmával, mint rohamszakasz-parancsnok, szakaszával mélységbe tört előre, erős ellenséges tűz közepette, miközben megsebesült. A támadást tovább irányította és csak a befejezése után tért vissza a kötözőhelyre.” Az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás Bronz Érdemérme hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. További tevékenységéről nem rendelkezünk adatokkal.

Bánzaboson született 1910. október 24-én. Édesanyja: Friedmann Vilma, édesapja: Fejér Ferenc. 1934. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. 1938. november 1-jétől főhadnagy. A szigetvári 14. határvadász-zászlóalj kiképző századának parancsnokaként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jétől az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóaljnál látott el századparancsnoki feladatokat. 1941. november 1-jén a tusnádfürdői 59. portyázó osztályhoz került századparancsnoki beosztásban. 1942. március 30-án századossá léptették elő. 1942. július 1-jén a 27/I. zászlóaljhoz helyezték vissza (más források szerint 1942/43-ban a 27/III. gyalogzászlóalj 7. századának parancsnoka volt), majd 1943-ban a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj tisztes iskolájának parancsnoki tisztét látta el. 1944. január 1-jén vette át a lengyel területeken vasútbiztosító feladatokat ellátó 54/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amelynek élén 1944 szeptemberében már a magyarországi harcokban volt bevetve. 1944. október 7-én Földeák térségében önként kivonta magát a harcokból és 1945. február 15-ig szökésben volt, majd a pécsi 4. őrzászlóalj parancsnoki tisztségét vette át. 1950. június 7-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Honvédelmi Minisztérium előterjesztésére, háborús bűntett miatt kötél általi halálra ítélte, majd ítéletét megváltoztatva életfogytiglani fegyházzal sújtotta.

Zabolán született 1913. november 30-án. Édesanyja: Bogyó Anna, édesapja: Fejér Mihály. 1942-ben hívták be három hónapi átképzésre a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. 1943-ban az említett zászlóaljnál két alkalommal egy-egy hónap csapatszolgálatot teljesített. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A könnyű hadosztály mozgósítását követően hívták be frontszolgálatra és az 57/II. gyalogzászlóalj 4. századának szakaszparancsnokaként, 1944. április 21-én a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944 októberében hadnaggyá léptették elő. Századparancsnokként alakulatával Bécs környékén esett szovjet hadifogságba 1945. május 15-én, ahonnan 1948. október 7-én tért haza. Zabolán hunyt el 2002. május 5-én.

Csíkszeredán született 1914-ben. Édesanyja: Szeben Irén, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elejétől a székelyudvarhelyi 57/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot.

Sepsiszentgyörgyön született 1909. július 3-án. Édesanyja: Hunya Mária, édesapja: Fekécs Mihály. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz hívták be átképzésre, melynek eredményeként 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 áprilisától a 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. 1945 májusától angol hadifogságban volt, ahonnan az év őszén hazaengedték. Marosvásárhelyen hunyt el 1991. május 15-én.

Kissebesen született 1911. február 24-én. Édesanyja: Szika (Sziklai?) Margit, édesapja: Fekete Pál. 1939. január 1-jétől tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a szigetvári 14. határvadász üteg bemérőtisztjeként vett részt. 1941. január 1-jétől tartalékos hadnagy. 1942-ben, Hajmáskéren tüzér bemérőtiszti tanfolyamot végzett. A mozgósítást követően a 27/II. tüzérosztály üteg bemérőtisztjeként 1944. április 24-én hadműveleti területre vonult. Ebben a beosztásban 1945. május 9-ig teljesített frontszolgálatot. Ekkor osztrák területen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 18-án került haza. Szentendrén hunyt el 1993-ban.

Marosvásárhelyen született 1910. december 14-én. Édesanyja: Stracz Aliz (Alice), édesapja: dr. Fekete Andor ügyvéd. A 27. tábori tüzérezred 7. ütegének tisztjelöltjeként került a keleti hadszíntérre, ahol 1944. május 3-án, Oslawy Biale-nál fejroncsolás következtében hősi halált halt. Ugyanott temették el a 23941 sírjelszám alatt.

Aracson született 1914. július 13-án. Édesanyja: Aladi Anna, édesapja: Fekete András. 1940. július 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1939. augusztus 20-i rangnappal hadnaggyá nevezték ki. Röviddel ezután, 1939. november 1. és 1940. május 31. között a Ludovika Akadémián alantostiszti tanfolyamot végzett. A tanfolyam elvégzése után a berettyóújfalusi 10/II. gyalogzászlóaljnál nyert alantostiszti beosztást, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1941. február 1. és április 31. között Várpalotán rohamtanfolyamot végzett. 1941. október 1-jétől a tasnádi 74., 1943. március 1-jétől pedig a szinérváraljai 75. honvéd bevonulási központ beosztott tisztjeként tevékenykedett, 1942. október 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. 1944. november 1-jén a hadműveleti területen tevékenykedő 27/II. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, amelynek századparancsnokaként december 21-ig harctéri szolgálatot teljesített. Ezt követően a 85/VI. újoncképző zászlóaljnál nyert századparancsnoki beosztást, amellyel a németországi Ingolstadtba lett áttelepítve, ahol 1945. április 23-án amerikai hadifogságba esett. A Mailly le Camp-i hadifogolytáborból 1945. november 9-én tért haza.

Marosvásárhelyen született. Édesanyja: Stracz Aliz, édesapja: dr. Fekete Andor. 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntéren tevékenykedő 27. tábori tüzérezrednél, fogatostiszti beosztásban teljesített szolgálatot. Kanadába emigrált.

Cservenkán született 1920. június 17-én. Édesanyja: Welker Margit, édesapja: Ferenc Győző. 1941. november 13-án kezdte meg tényleges szolgálatát a kézdivásárhelyi 24. határvadász-zászlóaljnál. 1942-ben végezte el a tartalékos tiszti iskola I., 1943-ban pedig a II. évfolyamát. 1943. szeptember 30-án (október 1-jén) nevezték ki tartalékos zászlóssá. November 1-jével tartalékos szolgálatra visszatartották és a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj, majd a kászonújfalui 24/2. erődszázad kötelékében látott el szolgálatot szakaszparancsnoki beosztásban, 1944. augusztus 30-ig. Az erődszázad, majd ennek megszűnése után a 24. határvadász pótosztály kötelékében részt vett az észak-erdélyi és magyarországi harcokban. 1945. február 17-én Makrancnál lövéstől sebesült. A 111. tábori kórházba szállították, majd innen a 102. kórházvonattal a Giebbe (Németország) települt egri és a vele egyesített 547. hadikórházba szállították. Felépülését követően a kórház, mint egészségügyi katonát, belső szolgálatra visszatartotta. 1945. április 18-án amerikai hadifogságba esett. A Clausthal-Zellerfeld-i táborból 1946. november 28-án tért haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1996. június 1-jén.

Székelyudvarhelyen született 1909. július 11-én. Édesanyja: Höhr Matild, édesapja: Fernengel Frigyes. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941/42-ben Marosvásárhelyen, a 27. tábori tüzérosztály kötelékében végezte el, majd Hajmáskéren is volt továbbképzésen. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá, majd hadműveleti területen, 1944. július 1-jén hadnaggyá nevezték ki. A 27. tábori tüzérezred-törzs kötelékében teljesített 1944. április 1-jétől hadiszolgálatot. 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett. Az Ural környéki lágervilágból 1949. január-februárjában érkezett haza. Székelyudvarhelyen halt meg 1967. május 26-án

1916. december 20-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Csernáth Ilona, édesapja: Fülöp István. Kolozsváron végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1943. május–augusztusában felderítőtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1944. április 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá és néhány nappal később, mint felderítő tiszt, a 27/II. tüzérosztály kötelékében a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig a Maros-völgyi, a Szatmár környéki és a nyírségi harcokban. 1945. elején csapattestével osztrák területre vonult vissza, ahol május 9-én amerikai hadifogságba esett. 1945 augusztusáig a gronennterheiti fogolytáborban tartották fogva, majd átadták a szovjeteknek. Az oroszországi lágerekből 1947. december 4-én tért haza.

Gagyon született 1906-ban. Édesanyja: Fóris Ida, édesapja: n.a. 1941-ben hívták be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. 1942-ben fogatostiszti tanfolyamot végzett. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. május 1-jétől a 27. tábori tüzérezred 2. ütegének kötelékében látott el fogatostiszti feladatokat. 1945. január 13-án Etrefalvánál (1889-ig Turicska) szovjet hadifogságba esett.

Budapesten született 1919. október 27-én. Édesanyja: Kischner Emma, édesapja: n.a. Az 57/I. gyalogzászlóalj 3. századának kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a galíciai hadszíntéren. 1944. július 23-án Moskalowkától délre saját aknagránáttól jobb szemén és kezén megsebesült. További sorsáról nincsenek adataink.

1911-ben született Gagyon. Édesanyja: Zöld Mária, édesapja: n.a. 1943. január 1-jén nevezték ki hadnaggyá. 1944. augusztus 2-ig a 27. székely könnyű hadosztálynál teljesített szolgálatot. Ezt követően hadműveleti területen a 17. székely határőr-zászlóalj századparancsnoka volt.

Alsózsukon született 1907-ben. Édesanyja: Simon Ágnes, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály állományában teljesített szolgálatot.

1905-ben született Pécsett. Édesanyja: Pfeffer Ilona, édesapja: n.a. Katonai pályafutásáról igen kevés adattal rendelkezünk. Az észak-erdélyi bevonulás után került az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz, amelynél tartalékos zászlósi rendfokozatban szakaszparancsnoki és kiképzőtiszti feladatokat látott el. 1942. május 13-án szakaszparancsnokként a doni hadszíntérre elvonuló 47. gyalogezred kocsizó géppuskás századához osztották be. Csapatteste kötelékében részt vett a súlyos 1942. nyári-őszi hídfő- és az 1943. eleji védelmi harcokban. 1942. szeptember 1-jén tartalékos hadnaggyá nevezték ki. Súlyos betegen szállították vissza Magyarországra, ahol 1943. április 12-én a budapesti 11. helyőrségi kórházban elhunyt. 1944. szeptember 21-én kelt legfelsőbb elhatározással posztumusz a MÉR hadiszalagos és kardos Lovagkeresztjével tüntették ki.

Vasboldogasszonyon született 1916. augusztus 11-én. Édesanyja: Kiss Gizella, édesapja: n.a. 1943. január 1-jén nevezték ki római katolikus tábori lelkésszé. A 27. székely könnyű hadosztály egyik tábori lelkésze volt. 1998. április 24-én halt meg Szombathelyen. Április 30-án temették el Ábrahámhegyen a Szent László kápolnában.

1913. november 20-án született Gyöngyöshalászon. Édesanyja: Komjáti Mária, édesapja: Forgó Imre. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a rimaszombati 1. határvadász üteg szakaszparancsnokaként vett részt. 1940. november 15-től az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály távbeszélő szakaszánál nyert beosztást. Tisztségét 1942. március 15-ig töltötte be, amikor a zilahi 25. tábori tüzérosztályhoz irányították, amelynél szakaszparancsnokként 1943. október 1-jéig teljesített szolgálatot, 1943. augusztus 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ezt követően, 1944. szeptember 1-jéig a rimaszombati 150. gépkocsizó nehéz tüzérosztálynál volt szakaszparancsnok. December 15-ig a IV. hadtest, majd novembertől a solti hídfőnél bevett Matoltsy-csoport alárendeltségében harcoló 152. sorozatvető tüzérosztály szakasz-, illetve ütegparancsnoki tisztségeit látta el. Utolsó beosztása a kiképzés alatt lévő 44. tüzérosztálynál volt, amelynek kötelékében 1945. május 18-án szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 20-án került haza.

Szovátán született 1907-ben. Édesanyja: Csányi Piroska, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A székely seregtest állományában teljesített szolgálatot. Meghalt Marosvásárhelyen, 1989. március 28-án.

1942. június 18-val, július 1-jei ranggal hivatásos hadnaggyá nevezték ki. A 27. székely könnyű hadosztály székelyudvarhelyi zászlóaljánál teljesített szolgálatot.

Keresztényfalván született 1910. július 23-án. Édesanyja: Jatureczky Kornélia, édesapja: angyalosi Forró Iván József. 1942-ben hívták be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. október 5-től november 2-ig fegyvergyakorlatot teljesített. 1944. március 30-án a 27. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának IV. szakaszparancsnokaként hadműveleti területre került. Részt vett a galíciai, majd az észak-erdélyi harcokban. 1944. november 18-án Kerecsendnél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 januárjában tért haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 2002. december 26-án.

Kispesten született 1916. január 1-jén. Édesanyja: Rudnyák Mária, édesapja: Forstner Antal. 1939. otóber 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1939. augusztus 1-jei visszamenőleges ranggal hadnaggyá léptették elő. 1941. október 13-tól 1942. október 1-jéig bemérőtisztként a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály 3. ütegénél teljesített szolgálatot. Közben 1941 decembere és 1942 áprilisa között Marosvásárhelyen bemérőtiszti tanfolyamot végzett. 1942. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1943 januárjában Budapestre, a magyar királyi Térképészeti Intézethez vezényelték, ahol áprilisig topográfiai tanfolyamot végzett. Ezt követően leszerelték, majd 1943. október 1-jétől a Térképészeti Intézethez osztották be, amelynél 1944. március 15-ig topográfusként, majd háromszögelőként teljesített szolgálatot. Innen beosztott tisztként a budapesti Műszaki Szertárhoz került. 1944. december 8-án Esztergomnál légitámadás következtében megsebesült. Felépülését követően az Intézménnyel Németországba települt át, ahol 1945. május 6-án amerikai hadifogságba esett. Az Aschach-Donau-i hadifogolytáborból 1945. október 15-én szabadult.

1898-ban született Erzsébetvárosban. Édesanyja: Mózes Vilma, édesapja: n.a. Az I. világháborúban is, mint orvos teljesített szolgálatot. A marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály felállítását követően, 1940 és 1942 között látott el a csapattest kötelékében orvosi feladatokat. 1942-ben elismerték az I. világháború alatt viselt tartalékos hadnagyi rendfokozatát.

1921. augusztus 29-én született Budapesten. Édesanyja: Krokovits Mária, édesapja: Förster Rezső. 1942 októberében vonult be tényleges katonai szolgálatra a 27. tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1942-43-ban ugyanitt végezte el, majd 1943-44-ben Hajmáskéren bemérőtiszti tanfolyamot végzett. 1944 áprilisában hadapród őrmesteri rendfokozatban, mint felderítő tiszt a 27. tüzérezred 4. ütegének kötelékében a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kosow–Horod–Sokolowka, majd 1944 szeptemberétől a Borsai-hágó környéki, illetve a Tisza-menti védelmi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Kinevezését személyesen már nem kézbesíthették, mert időközben szabadságra, Budapestre távozott. A főváros körülzárása miatt csapattestéhez már nem térhetett vissza, így az ostromot átvészelve a szovjet hadifogságot is elkerülte.

Zomboron született 1911. május 10-én. Édesanyja: Klein Vilma, édesapja: Fraknóy (Frank) Mihály. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, 1938. november 1-jétől pedig főhadnaggyá léptették elő. 1939. november 1. és 1942. március 15. között a Hadiakadémia hallgatója volt. 1942. április 15-én, 1941. május 1-jei ranggal századossá léptették elő. A tanfolyam elvégzését követően 1943. január 15-ig, mint próbaszolgálatos beosztott vezérkari tiszt a budapesti Légvédelmi Erők parancsnokságánál, 1944. január 15-ig pedig a marosvásárhelyi 27. könnyű hadosztály-parancsnokságnál teljesített szolgálatot. Ezt követően hadibeosztást kapott. 1944. augusztus 27-ig a 18. könnyű hadosztály-parancsnokság szállásmestereként a galíciai hadszíntéren tevékenykedett. Az erdélyi és magyarországi harcok alatt a Székely Határvadászezred parancsnokságánál, 1944. szeptember 22-től a 3. hadsereg főszállásmesteri csoportjánál, 1945. február 2-től pedig az I. légvédelmi hadosztály-parancsnokságnál volt beosztott vezérkari tiszt. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért, 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. Csapattestével május 9-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. május 31-én tért haza. Budapesten hunyt el 1977-ben.

Marosvásárhelyen született 1920. november 30-án. Édesanyja: Nágel Lujza, édesapja: Friedrich Árpád. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a 27. tábori tüzérosztályhoz, mint karpaszományos honvéd. Az alapkiképzést követően, 1942. január és júniusa között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1943. január és júliusa között Hajmáskéren, a II. évfolyamát. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április elején a 27/I. tüzérosztály 1. ütegének bemérő tisztjeként a keleti hadszíntérre vonult. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig a borsai és az észak-magyarországi harcokban. 1945 márciusában csapattestével Felvidéken át Nyugat-Magyarországra, majd osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett. A hadifogságból 1948. július 2-án került haza.

1914. január 1-jén született Budapesten. Édesanyja: Schneider Terézia, édesapja: n.a. Zászlósi kinevezésének időpontja ismeretlen. Hadműveleti területen a 27. tüzérezred kötelékében szolgált. Szovjet hadifogságba esett, majd 1945. november 13-án hunyt el a szverdlovszki fogolytáborban. Feltételezhetően ugyanott temették el.

Debrecenben született 1906. július 15-én. Édesanyja Klemm Margit, édesapja nemes friedenliebi Fritz Pál. 1928. augusztus 20-án, a Ludovika Akadémia elvégzése után avatták főhadnaggyá. 1939. május 1-jétől százados. Az erdélyi bevonulás előtt, 1940. január 1-jétől a 21. határvadász-zászlóalj portyázó századának parancsnoka volt Berettyóújfaluban. Alakulatát 1940. december 1-jén Gyergyótölgyesre vezényelték. 1942. április 10-től a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál 5. századának volt a parancsnoka. 1943. január 3-tól (másutt február 3-tól) a 2. hadsereg doni hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített, kezdetben beosztás nélkül, majd a 23/II. gyalogzászlóalj parancsnokaként. 1943. április 22-től a 18. könnyű (később tartalék) hadosztály 40/II. zászlóaljának parancsnoka lett. 1943. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1944 márciusától zászlóalja élén a galíciai, majd a kárpáti hadszíntéren került bevetésre. Július 20-tól egy vezényeltekből álló tanzászlóalj, ezt követően pedig a 10/II. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. Alakulatai eredményes vezetéséért 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, illetve a MÉR Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal kapta meg. 1945. február 15-én hadibeosztásként az Önkéntes rohamzászlóalj vezetésével bízták meg. Nyugati hadifogságából nem tért vissza. 1948-ban Angliában, majd 1956 márciusában, Kanadában telepedett le. Montrealban hunyt el 1985. március 5-én.

Recsenyéden született 1911-ben. Édesanyja: Koronka Mária, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

1908. november 18-án született Rozsnyón. Édesanyja: Nánik Emilia, édesapja: n.a. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot a galíciai és az erdélyi hadszíntéren. 1944. október 11-én a Vindánál bekövetkezett szovjet betörést követő súlyos harcok során nyoma veszett.

Kézdivásárhelyen született 1915. április 1-jén. Édesanyja: Vertán Mária, édesapja: dr. Gábor László. 1941 márciusában hívták be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. Az év nyarán, Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Leszerelését követően, 1942-ben és 1943-ban szakaszparancsnoki beosztásban a nevezett zászlóaljnál, egy-egy hónap fegyvergyakorlatot teljesített. A székely hadosztály mozgósításakor hívták be hadiszolgálatra s a 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként, 1944. április 24-én hadműveleti területre vonult. A Kosow környéki harcokban, 1944. július 11-én megsebesült. Vitéz magatartásával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Felépülését követően részt vett az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944 decemberében, Budapesten, szovjet hadifogságba esett. Budapesten hunyt el 2003. december 30-án.

Gyergyóditróban született 1901. február 15-én. Édesanyja: Csonka Katalin, édesapja: n.a. 1920. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a soproni 7. tábori tüzérosztály kötelékében vett részt. 1940. november 15-től a 27. székely tábori tüzérosztály 3. ütegének, majd pótkeretének, illetve tartalékos tiszti iskolájának volt a parancsnoka, századosi rendfokozatban. 1942. február 1. és június 15. között törzstiszti tanfolyamot végzett. 1942. március 30-án őrnaggyá, 1943. május 1-jén pedig alezredessé léptették elő. 1944. április 1-jétől a 27/II. tüzérosztály parancsnokaként hadműveleti területen tevékenykedett. Washingtonban hunyt el 1977-ben.

1907. szeptember 20-án született Glinán. Édesanyja: Weising Ilona, édesapja: gaádi Kayser Sándor. 1930. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1933. november 1-jétől főhadnagy, 1940. május 1-jétől pedig százados. Az észak-erdélyi bevonulásban a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj kerékpáros-századának parancsnokaként vett részt. Ezt követően az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 9. századának élére került, amelyet 1942. május 1-jéig vezetett, miközben Várpalotán nehézpuska-tanfolyamot végzett. Utóbbi dátummal sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél július 10-ig tevékenykedett. Ekkor a tusnádfürdői 59. portyázó-osztály parancsnokságához vezényelték. Segédtiszti, pótkeret-, század- (59/1. erődszázad) és osztályparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot, 1944. szeptember elejétől hadműveleti területen. A szászrégeni hídfőben sebesülés érte. A máramarosi hadikórházban ápolták, majd 1944. október 15-én Budapestre szállították. Felépülését követően az osztály pótkereténél egészségügyi szabadságon volt, majd a 88/V. újonc-zászlóalj parancsnokaként Erfurtban tevékenykedett. Alakulatával 1945. április 12-én Hetschburgnál amerikai hadifogságba esett. A franciaországi Altichy és Mailly le Camp-i hadifogolytáborból 1945. november 11-én tért haza. Budapesten hunyt el 2000. november 5-én.

Nyárádtőn született 1913. szeptember 2-án. Édesanyja: Dandori Anna, édesapja: n.a. A 27/II. tábori tüzérosztály 6. ütegének kötelékében került 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre. 1944. július 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. augusztus 12-én Sokolowkánál aknaszilánktól hősi halált halt. Ugyanott temették el a 30452 sírjelszám alatt.

1913. november 1-jén született Etéden. Édesanyja: Máthé Irma, édesapja: Gagyi Elek. A tartalékos tiszti tanfolyamot Marosvásárhelyen végezte el, majd 1942 júliusában, illetve 1943. április 2-től 30-ig, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen csapatszolgálatot teljesített, 3-as eredménnyel. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 4. századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. 1944. június 25-én Kosownál bal lábfején lövéstől megsebesült. Sebesülését követően a munkácsi hadikórházban ápolták, majd 1944 őszén Szovátára került egészségügyi szabadságra. 1944. július 1-jén léptették elő tartalékos hadnaggyá. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, amelynek kötelékében Nyugat-Magyarországon át osztrák területre sodródott. 1945 nagypéntekén esett szovjet hadifogságba. A hírhedt temesvári hadifogolytáborba szállították, ahol megkapta a kiütéses tífuszt, de ez nem akadályozta fogvatartóit, hogy a focşani gyűjtőlágerbe szállítsák. Állapotára való tekintettel itt sorsára hagyták, de szerencsés módon felépült és gyalog tért haza 1945 őszén Etédre. Súlyos betegségének nyomát haláláig viselte, hiszen bal karjára nyomorék maradt. Gazdag és tartalmas életpályát követően hunyt el Etéden 1996. november 19-én.

Füzesabonyban született 1919. október 10-én. Édesanyja: Gáll Ilona, édesapja: Gál János. Mint karpaszományos honvéd 1940. december 2-án vonult be a 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A karpaszományos iskolát 1941 februárja és júliusa, a hadapródiskolát 1942 februárja és júliusa között végezte el alakulatánál. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27. gyalogezred szakaszparancsnokaként, júliustól pedig századparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. 1944. július 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1945. április 1-jéig, a Dunaszerdahelyig történő visszavonulásig alakulata kötelékében maradt.

Gagyon született 1900. április 24-én. Édesanyja: Firtos Róza, édesapja: Gálfalvy János unitárius lelkész. A civil életben ügyvéd volt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. tábori tüzérezred pótkereténél teljesített szolgálatot, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1944. szeptember közepén a város kiürítésekor Marosvásárhelyről családjával Pápára került, ahol 1944. november közepén leszerelték. 1945-ben családjával Németországban egy amerikai lágerbe került, már polgári személyként, 1946 októberében tért haza Marosvásárhelyre, ahol 1976. február 11-én hunyt el.

Marosvásárhelyen született 1914. szeptember 10-én. Édesanyja: Balogh Lujza, édesapja: Gálffi Mózes. 1942. augusztus 1-jétől tartalékos zászlós. 1944 áprilisától a 27. könnyű hadosztály műszaki-anyagi tisztjeként teljesített harctéri szolgálatot, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1945 és 1948 között szovjet hadifogságban volt. Marosvásárhelyen hunyt el 2000. január 23-án.

Tordán született 1912-ben. Édesanyja: Bari Erzsébet, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/1. üteg fogatos tisztjeként vonult el 1944. április elején a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Marosvásárhelyen hunyt el 1988. augusztus 15-én.

Sepsiszentgyörgyön született 1898. április 3-án. Édesanyja: Portik Karolina, édesapja: Gáll Sándor. 1915. március 15-én nevezték ki zászlóssá. Az észak-erdélyi bevonulás után a 27. székely honvéd gyalogezredhez került mint 1. segédtiszt, századosi, majd 1941. november 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. A magyar 2. hadsereg mozgósítását követően a rozsnyói 13/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként 1942 júniusától részt vett a doni hadműveletekben. 1942. október 29-én alezredessé léptették elő. A visszavonulás alatt tanúsított vitéz magatartásáért 1942. december 22-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kitüntetést adományozták részére. Alakulatának a harcokból való kivonását követően, 1943. június 2-án újra Marosvásárhelyre került, ahol 1944. március 10-ig a 27/III. gyalogzászlóalj parancsnoki tisztségét töltötte be, majd 1944. március 11-én kinevezték a mozgósított 57. gyalogezred parancsnokává. Alakulata élén részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. december 14-én a MÉR Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal kapta meg, majd 1945-ben, 1944. november 1-jei ranggal soron kívül ezredessé léptették elő. 1945. május 11-én, az osztrák területen levő Unterhaidnál esett szovjet hadifogságba, ahonnan június 20-án szabadult. Sződligeten hunyt el 1962. július 12-én.

Budapesten született 1922. április 3-án. Édesanyja: Szűcs Erzsébet, édesapja: vitéz Gáll Sándor ezredes. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1943. szeptember elejétől a szombathelyi 8. tábori tüzérosztálynál volt elsőtiszt. 1944 áprilisától a 8/1. üteg elsőtisztje, majd parancsnokaként, a keleti hadszíntéren, Nadvorna–Stanislaw térségében került bevetésre. Innen, 1944. augusztus 20-án a 27/1. üteghez vezényelték, amelynek kötelékében, mint elsőtiszt szeptember elejétől a Borsai-hágó környéki, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. 1945-ben ütegével osztrák területre vonult vissza, ahol május 10-én Zwettl közelében szovjet hadifogságba esett. Innen Bécs közelébe szállították, ahol a GPU (szovjet katonai rendőrség) átvizsgálta, majd hazaengedték. Ausztriában telepedett le.

Gyulán született 1915. március 9-én. Édesanyja: Gyene Vilma, édesapja: Galyasi Béla. Tényleges katonai szolgálatát a debreceni 11. hajdúezrednél 1937-ben kezdte meg. A tartalékos tiszti iskolát 1938. május 1-jén Debrecenben abszolválta. Ugyanitt 1938–39-ben alantostiszti, géppuskás és páncéltörő ágyús tanfolyamot is végzett. 1939-ben a Berettyóújfaluban elhelyezkedő 21. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át, amelynél próbaszolgálatra jelentkezett. A zászlóalj kötelékében szakaszparancsnoki, illetve a zászlóalj kerékpáros századnál páncéltörő ágyús szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1939. október 1-jén, 1940. január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. A Gyergyótölgyesre helyezett csapattesténél 1941. október 1-jén hadnaggyá nevezték ki. 1942. január 1-jén előbb a sepsiszentgyörgyi 27/I., majd a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz helyezték át, ahol kiképzőtiszti minőségben szolgált. 1943-ban leszerelték. Többszörös kérelme ellenére 1944 szeptemberében a 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj nehézfegyver szakaszparancsnokaként hadiszolgálatot nyert. Csapattestével a Szászrégen környéki, majd Erdély feladását követően a tiszai harcokban volt bevetve. Innen csapattestével folyamatos visszavonulásban volt, melynek során 1944. december 24-én Tornánál megsebesült. A trencsénteplicei hadikórházba irányították. A kórházvonaton kiütéses tífuszt is megkapta, melynek következtében négy hónapig kórházi kezelésre szorult. A front közeledtével német területre szállították hátra. Mittenwaldban 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba esett. Mint lábadozó beteget a Heilbronn-i hadifogoly lágerbe szállították, ahonnan 1946. január 19-én szabadult. Debrecenben hunyt el 1984. május 25-én.

Nagyölyvesen született 1913. november 27-én. Édesanyja: V. Filep Jolán, édesapja: Gámán Sándor. 1941-ben a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérezredhez vonult be átképzésre, majd Hajmáskéren felderítőtiszti tanfolyamot végzett. 1943. május 1-jétől tartalékos zászlós. 1944 áprilisától a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren, a 27. tábori tüzérezred 1. ütegének felderítő tisztjeként teljesített harctéri szolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1984. július 17-én.

Besztercén született 1892-ben. Édesanyja: Triff Róza, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, 1942. január 1-jei ranggal tartalékos hadnagy. 1944. április elejétől, szakaszparancsnoki minőségben, a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Varbón született 1917. február 19-én. Édesanyja: Kovács Zsuzsanna, édesapja: Poczik András. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1941. január 1. és június 30. között, a II. évfolyamát pedig december 1. és 1942. május 30. között Marosvásárhelyen végezte el. A tanfolyam alatt megműtötték, így csapatszolgálatra alkalmatlannak minősült:1943. március 1. és október 15. között a sepsiszentgyörgyi csapattestnél segédtiszti beosztásban szolgált, 1942. október 1-jétől tartalékos zászlósi rendfokozatban. 1944. április 15-én hívták be hadiszolgálatra, de betegsége miatt a 27/I. tábori gyalog pótzászlóaljhoz osztották be segédtiszti minőségben. 1944 szeptemberétől hadműveleti területen tevékenykedett, majd 1944. október 19-én alakulatát elhagyta és hazatért.

1912. október 5-én született Balassagyarmaton. Édesanyja: Marendiák Anna, édesapja: Garam Lajos. Mint továbbszolgáló zászlós a losonci 4. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 1-jével vették át a hivatásos állományba és február 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. Ezt követően az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1942. szeptember 30-ig látott el szakasz-, illetve századparancsnoki feladatokat. 1941. november 1-jén főhadnaggyá nevezték ki. 1942. november 1-jétől a 20. központi lőszerraktárnál teljesített szolgálatot. 1944. április 24-től betegállományba helyezték. A mezőcsáti 7. honvéd csapat-, illetve az újpesti 513. és a szombathelyi 503. hadikórházban 1945. május 12-ig volt kezelés alatt. Budapesten halt meg 1968. szeptember 25-én.

Csanádpalotán született 1909. szeptember 1-jén. Édesanyja: Csibrán Erzsébet, édesapja: Csibrán István. 1937-ben továbbszolgáló hadnaggyá nevezték ki, 1940. szeptember 1-jén pedig főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulásban a makói 30. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. Zászlóalja megszűnését követően 1944. november 14-én ugyanabban a beosztásban az újonnan megalakult nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj állományába került. 1941. január 31-étől a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj századparancsnoka, április 25-től október 31-ig pedig Marosvásárhelyen, a karpaszományos iskolánál volt kiképző és előadó. Ezt követően a csíkszeredai járás leventeparancsnokaként szolgált, majd 1942. május 10-től újból a 27/I. gyalogzászlóalj századparancsnokaként tevékenykedett. 1941. november 1-jén vették át a hivatásos állományba. 1943. február 1. és június 30. között Kőszegen főtiszti tanfolyamot végzett. 1943. augusztus 1-jén századossá lépetették elő. 1943. szeptember 23-tól a szovátai kiképzőtáborhoz irányították, ahol előbb századparancsnoki, majd táborparancsnoki feladatokat látott el. A román kiugrást követően 1944. szeptember 1-jétől a mozgósított 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj nehézfegyver-századának parancsnokaként vett részt az észak-erdélyi harcokban, majd október 20-tól a 16/III. tábori pótzászlóalj század-, december 8-tól pedig a 3/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt a felvidéki visszavonulás alatt. December 31-én vette át a 22/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amelynek élén 1945. január 14-ig harcolt. Ezt követően az 5. tartalék hadosztály forgalomszabályzó és irányító tisztje, március 1-jétől pedig a szlovák területen harcban álló 52/III. gyalogzászlóalj, illetve az 52. ezredcsoport parancsnoka volt. 1945. március 27-én a szlovákiai Spania-dolina 1101 magassági pontján jobb felsőkarján aknaszilánktól sebesült. Kórházvonattal Felső-Bajorországba szállították, ahol 1945. május 5-én amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1945. november 13-án tért haza.

1894. május 12-én született Hódmezővásárhelyen. Édesanyja: Leristein Wolf Matild, édesapja: Grossmann Benedek. 1914. október 25. és 1915. április 5. között végezte el Temesváron a tartalékos tiszti iskolát. 1917. november 1-jétől főhadnagy, 1926. november 1-jétől pedig százados. 1936. október. 1. és 1937. március 30. között Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően járási katonai parancsnokként Monorra vezényelték. Tisztségét 1940. november 11-ig töltötte be, miközben 1939. szeptember 1. és november 1. között vonattechnológiai tanfolyamot is elvégezte. 1938. május 1-jén őrnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulás után a 27. gyalogdandár alárendeltségében Sepsiszentgyörgyön működő vármegyei katonai parancsnokságon nyert beosztást. 1940. november 9-én névtelen feljelentést tettek ellene a zsidó munkaszolgálatosokkal szembeni engedékeny fellépése miatt, de ügye függőben maradt. 1942. július 5-én a 2. magyar hadsereg parancsnokságnak alárendelt hadihíd-csoport kötelékében hadműveleti területre vonult. 1943. május 30-án tért vissza Sepsiszentgyörgyre, ahol a vármegyei katonai parancsnokság összekötő tiszti feladatait látta el. November 11-től a marosvásárhelyi 27. kiegészítő levente parancsnokság, 1944. április 5-től pedig a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság kötelékében teljesített szolgálatot. Október 6-tól, mivel felmenői között zsidó származásúak is voltak, felülvizsgálati szabadságra kényszerült és alezredessé való kinevezését célzó kérelmét is elutasították. Közben a Gestapo figyelme is ráirányult, ezért bujkálni kényszerült. 1945. március 30-án a soproni 3. kerületi parancsnokság állományába osztották be, amellyel osztrák területre vonult vissza. Május 10-én előbb amerikai, majd röviddel ezután szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. augusztus 10-én tért haza.

1909. február 4-én született Firtosmartonoson. Édesanyja: Benczédi Ágnes, édesapja: n.a. 1943. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1943. április 12-től május 9-ig a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. Az 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében, mint lövészszázad-parancsnok, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre került, ahol augusztus 11-én Mikuliczyn–Markowiczanál szilánktól lábfejroncsolást szenvedett. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

1905. április 16-án született Ungváron. Édesanyja: Pásztor Anna, édesapja: Gáspár István. Tényleges szolgálatát 1927. január 3-án, a 13/II. zászlóaljnál kezdte meg. Egyéves egyetemi tanulmányait követően, mint gazdászati jelölt szolgált. 1928. október 1. és 1929. május 31. között Budapesten gazdászati tanfolyamot végzett. A tanfolyamot követően továbbszolgálatot vállalt és az észak-erdélyi bevonulásig GH főnökként több alakultnál teljesített szolgálatot. 1935. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és november 1-jei ranggal gazdászati főhadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulás idején a sárospataki 69. bevonulási központ GH főnöke volt, majd betegég miatt várakozási illetményekkel szabadságolták. 1941. november 1-jén századossá nevezték ki. Felgyógyulása után, 1942 májusától a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj, 1943. október 1-jétől pedig a 67. határvadászcsoport-parancsnokság GH főnöke volt. A mozgósítást követően a 27. gyalogezred gazdasági hivatalának főnökeként, 1944. április 9-én a keleti hadszíntérre vonult. 1944. július 10-től az 1. hadsereg-parancsnokságnál, 1945. február 26-tól pedig a 2. póthadosztálynál látott el anyagi tiszti feladatokat. Alakulata kötelékében 1945. április 23-án német területen amerikai hadifogságba esett, ahonnan október 23-án tért haza.

Gidófalván született 1916. február 3-án. Édesanyja: Kicsi Ágnes, édesapja: Gecse Ferenc. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elején az 57/III. gyalog-zászlóalj 9. századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. 1944. augusztus 9-én hasi hagymázzal Rosen Velikyn kórházba került.

Szolnokon született 1909. szeptember 7-én. Édesanyja: Hámoki Ilona, édesapja: Gelléri József. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a szolnoki 10. honvéd gyalogezred I. pótzászlóalja gazdasági hivatalának volt a főnöke, hadnagyi rendfokozatban. 1940. december 2. és 1941. június 30. között kiváló eredménnyel Budapesten hivatásos gazdászati tiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően, mint próbaszolgálatra beosztott gazdászati tiszt a debreceni 11/I. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalához nyert beosztást. Tisztségét 1941. október 1-jéig töltötte be, amikor a VI. gépkocsizó vonatosztály gazdasági hivatalának főnökévé nevezték ki. 1943. augusztus 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1941. május 1-jei ranggal főhadnaggyá, 1944. augusztus 1-jén pedig századossá léptették elő. 1944. szeptember 10-én a galíciai hadszíntérről visszavonulóban lévő és ekkor Borgóprundon állomásozó 57. gyalogezred-parancsnoksághoz vezényelték, anyagi tisztként. Az ezred kötelékében vett részt az erdélyi és magyarországi harcokban, majd csapattestével a Felvidéken át a Csallóközbe menetelt. Innen 1945. elején osztrák területre vonult vissza, ahol május 8-án amerikai, 29-én pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. augusztus 15-én tért haza. Szolnokon hunyt el 1995. december 30-án.

Benedekfalván született 1916. március 8-án. Édesanyja: Donovák Etelka, édesapja: nemes gencsi és érmihályfalvi Gencsy Bertalan. 1942. november 3. és 1942. december 6. között végezte el a Ludovika Akadémiát. Hadnaggyá avatását követően, 1943. október 1-jéig alantos tisztként a kolozsvári 14. kerékpáros zászlóaljnál, 1944. április 1-jéig pedig páncéltörő ágyús szakaszparancsnokként a 25. felderítő-osztálynál teljesített szolgálatot, 1944. január 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. A mozgósított 27. felderítő-osztály páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokaként április 1-jén a keleti hadszíntérre került. Részt vett a Tudiov–Kuty–Kosow, 1944 szeptemberétől Észak-Erdély területén, majd Mezőcsát–Eger–Putnok környékén vívott védelmi harcokban. Leharcolt alakulatával a Felvidéken át a Csallóközbe, majd innen 1945. elején osztrák területre vonult vissza. A fegyverletételt követően Grünbach közelében esett szovjet hadifogságba 1945. június 3-án, ahonnan 1948. június 10-én tért haza. Budapesten hunyt el 1999-ben.

1906. február 6-án született Magyarbodzán. Édesanyja: György Ida, édesapja: Gerendi József. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. október 5-től november 2-ig a székely csapattestnél fegyvergyakorlatot, 1943-ban pedig tartalékos tiszti továbbképző tanfolyamot végzett. 1944. április 1-jén a 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. További sorsa ismeretlen.

Budapesten született 1926. január 11-én. Édesanyja: Hemela Etel, édesapja: Gergely József. 1944. november 15-én avatták zászlóssá a Vasvárra települt soproni magyar királyi II. Rákóczi Ferenc honvéd gyalogsági hadapródiskolán, majd 23-án zárt szállítmányban tanfolyamra Drezdába vitték. 1945. január 20-án, szakaszparancsnoki minőségben, az Erlangenben állomásozó 86/III. újonckiképző zászlóalj géppuskás századához osztották be, ahol újonckiképzést folytattak. Innen március 23-án Kirchbergbe, az 54/II. zászlóaljhoz, majd április 20-án Kollmitzgrabenbe, az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadához helyezték. Mint páncéltörő ágyús szakaszparancsnok a garami harcokban két bevetésen vett részt, majd május 8-án csapattestével amerikai, 18-án pedig szovjet hadifogságba esett. A hadifogoly oszloptól 25-én lemaradt és Budapestre tért vissza. 1980-ban halt meg Budapesten.

1912-ben született Kolozsváron. Édesanya: Bogyó Erzsébet, édesapja: n.a. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki egészségügyi zászlóssá. Az 57. gyalogezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Léván született 1912-ben. Édesanyja: Piroska Matild, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisában a 27/II. gyalogzászlóalj 2. századának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre került. A galíciai hadműveletek alatt, 1944. július 1-jén léptették elő hadnaggyá. A visszavonulás során torokgyíkkal a besztercei kórházba szállították, ahol 1944. október 1-jén elhunyt. Besztercén temették el.

Boldogasszonyon született 1897. május 1-jén. Édesanyja: Kürthy Blanka, édesapja: Gobóczy Károly. 1939. január 1-jétől az 1., majd a 2. határvadász üteg parancsnoka volt, századosi rendfokozatban. 1940-ben törzstiszti tanfolyamot végzett. Ütegparancsnoki beosztásban vett részt az észak-erélyi bevonulásban. 1940. november 17-től a 27. tábori tüzérosztály visszamaradó különítményének volt a parancsnoka. 1941. május 1-jén őrnaggyá, 1942. október 1-jén pedig alezredessé léptették elő. Tisztségét 1942. október 10-ig töltötte be, amikor lőszer-előadóként Budapestre, a HM 3/c. osztályára került. 1944. szeptember 27-én Nagyvárad térségében, a 12. könnyű hadosztály alárendeltségében tevékenykedő 41. tüzérosztály parancsnokává nevezték ki, de kinevezését a hadtestparancsnokság röviddel ezután megváltoztatta, s a 12. könnyű hadosztály tüzérparancsnok-helyettesi, később a tüzérparancsnoki teendőit bízta rá. 1945-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. Budapest körülzárásakor a hadosztály részeivel a gyűrűben rekedt s 1945. február 5-én Budán megadta magát a szovjeteknek. Az oroszországi lágerekből 1948. július 18-án tért haza. Meghalt 1982. május 14-én, Orange-ban (AEÁ).

1921. április 29-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesanyja: Ferencz Brigitta, édesapja: Gocz Mózes. 1940. december 13-án vonult be önkéntesként a 27. tábori tüzérosztályhoz. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti tanfolyam első évfolyamát. Egy baleset folytán a hajmáskéri továbbképzőt nem végezhette el, hadapród őrmesterként szerelt le 1943 őszén. Az 1944. márciusi mozgósításkor, mint felderítőjárőr-parancsnok a 27. tüzérezred 3. ütegéhez került, amellyel 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Pistyn–Kosow, majd 1944 szeptemberétől a Dorna-Vatra–Vinda környéki harcokban. Ezt követően ütegével a Nagybánya–Szinérváralja–Nyírség–Tiszalök útvonalon visszavonulásban volt, majd a Tisza-vonal védelmében került bevetésre. Innen Eger–Zagyvapálfalván át Felvidékre, majd a Csallóközbe került pihenőbe. 1945 márciusában a németek által lefegyverzett ütegét osztrák területre meneteltették, ahol 1945. május 9-én, a Moldava folyó mellett amerikai hadifogságba esett. Hazatérése közben a szovjetek elhurcolták, s a szovjet lágerekből 1948. július 2-án került haza. Sepsiszentgyörgyön halt meg 2009. március 11-én.

Gyulán született 1913. november 18-án. Édesanyja: Gácsi Teréz, édesapja: Góg István. Az észak-erdélyi bevonulásban a gyulai 20. határvadász-zászlóalj géppuskás századának parancsnokaként vett részt, hadnagyi rendfokozatban. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. Ezt követően, 1941. szeptember 1-jétől átvette a Mezőbándon állomásozó 22. székely határőr-zászlóalj parancsnokságát. A 27. könnyű hadosztály mozgósításakor századparancsnoki beosztásban Marosvásárhelyre, a 27/III. gyalogzászlóalj pótkeretéhez került. Menetszázad élén vonult hadműveleti területre, ahol 1944. június 26. és 29. között, a kosowi harcokban hősi halált halt Medgyesi Lajos százados helyett, rövid időre átvette a 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát. Ezt követően a zászlóalj géppuskás századának a parancsnoka volt, 1944. július 1-jétől századosi rendfokozatban. A visszavonuló harcok alatt, 1944. október 10/11-én Vinda községnél, a zászlóalj ütközetvonatának és mozgókonyháinak az ellenséges gyűrűből történt kimentése közben mutatott átlagon felüli teljesítményéért és személyes bátorságáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1944. november 18-tól 1945. április 20-ig Nyírség–Szentistván–Mezőkövesd–Eger–Felvidék–Csallóköz útvonalon viszszavonulásban a 27/III., illetve a 27/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. Ezt követően vette át az újonnan megalakult 27. gyalogezred ezredközvetlen páncélromboló-századának parancsnokságát, amelynek kötelékében 1945. május 11-én osztrák területen szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. július 4-én tért haza. (1944-ben két ízben: a Kárpátok előterében és Vindánál sebesült.)

Debrecenben született 1911. április 9-én. Édesanyja: Kovács Borbála, édesapja: Gombássi György. 1931. szeptember 28-tól zászlós, majd 1939. május 1-jétől hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a debreceni 22. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot szakasz-, illetve századparancsnoki beosztásban. 1941. május 2-tól a székelyudvarhelyi 34. határvadász-zászlóalj század-, 1943. szeptember 3-tól pedig a 25/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnoka volt, 1943. november 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Pótlásként kerület a hadműveleti területre, ahol augusztus 4-től a 27/III. gyalogzászlóalj 8. századparancsnokaként tevékenykedett. Részt vett a galíciai, majd az észak-erdélyi és a magyarországi védelmi harcokban. A harcok alatt bokalövést és kétszer légnyomást szenvedett. 1945. március 23-án esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 21-én került haza.

1918-ban született Nagybányán. Édesanyja: Less Flóra, édesapja: n.a. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

1916-ban született Hevesen. Édesanyja: Sahajda Ilona, édesapja: n.a. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1943-ban a 27/III. gyalogzászlóalj tisztes iskolájának oktatója volt. 1944. április 21-től hadműveleti területen az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében szakasz-, illetve századparancsnoki beosztásban szolgált.

1910. március 26-án született Kolozsváron. Édesanyja: Balogh Katalin, édesapja: Gorbay József. 1942. április 1-jén hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyamot Marosvásárhelyen végezte el, majd június 30-án leszerelték. Augusztus 1. és szeptember 30. között Várpalotán fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. augusztus–októbere között a 27/III. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki és zászlóalj segédtiszt-helyettesi feladatokat. 1944. április 1-jén hívták be hadiszolgálatra, de Marosvásárhelyen maradt a pótkeretnél segédtiszti beosztásban. 1944. augusztus 1-jén vezényelték ki a hadműveleti területen lévő 57. gyalogezredhez (más források szerint már 1944. április 1-jétől az 57. gyalogezred 2. segédtisztjeként tevékenykedett), amelynél előbb zászlóalj segédtiszti, majd ezred 2. segédtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. Csapattestével 1944 szeptemberétől Máramarossziget–Dorna-Vatra–Beszterce–Nagykároly, majd a tiszai harcokat követően Eger–Érsekújvár–Pozsony vonalon vonult vissza. 1945. április 1-jén Pozsony előtt, Szenc községnél jobb felső karján lövéstől sebesült. Sebesülten több bajtársával alakulatától lemaradt és Érsekújvár–Szob útvonalon tért vissza április 8-án Budapestre.

Dobsinán született 1913. május 24-én. Édesanyja: Kreutzer Róza, édesapja: Göbölös István. 1940. december 12-től hadbíró-jelöltként Székesfehérváron, Budapesten és Kolozsváron tevékenykedett és végezte el a hadbírói tanfolyamot. 1942. április 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá léptették elő. 1942. május 1-jétől 1943. augusztus 15-ig a kolozsvári és a marosvásárhelyi Katonai Törvényszéken teljesített szolgálatot, 1943. augusztus 1-jétől századosi rendfokozatban. 1943. augusztus 15-től 1945. január 14-ig az 1. tábori hegyi pótdandár vezető hadbírója volt, majd 1945. március 10-ig a IX. kerületi parancsnokság bíróságán tevékenykedett. Utóbbi dátummal a 27. gyaloghadosztály vezető hadbírájává nevezték ki. Röviddel ezután, 1945. március 27-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 26-án tért haza. Pécsett halt meg 1988. október 8-án.

Kolozsváron született 1912. május 12-én. Édesanyja: Göllner Eta, édesapja: Göllner János. 1940. szeptember 1-jétől főhadnagy. 1941. június 16. és szeptember 30. között volt a 27. tábori tüzérosztály vezető orvosa. 1941. június 16-án 1936. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1941. október 1-jétől tífuszos megbetegedéssel kórházi kezelésre szorult. Felépülését követően a 11. helyőrségi kórház gégeosztályát vezette. 1942. október 1-jén századossá léptették elő. 1943. november 3-tól 1944. október 20-ig a HM 43. osztályán beosztott orvosaként szolgált, majd október 20-tól 1945. május 9-ig a HM 42. osztályának vezető orvosa volt. Az angol–amerikai hadifogságból 1945. június 9-én tért haza. Budapesten hunyt el 1949. június 16-án.

Fehérvárcsurgón született 1919. március 12-én. Édesanyja: Varga Jolán, édesapja: Gömbös Sándor. 1940. december 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát 1941. január és június között Marosvásárhelyen, II. évfolyamát pedig 1942. január és június között Sepsiszentgyörgyön végezte el. 1942 júliusában Sepsiszentgyörgyön nehézpuska tanfolyamot végzett. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá és 1943. október 1-jei leszereléséig a székely zászlóaljnál szakaszparancsnoki beosztásban csapatszolgálatot teljesített. 1944 áprilisában hívták be hadiszolgálatra, de súlyos betegsége miatt (vesegyulladásból visszamaradt szervi szívbaj) leszerelték. 1944. október 6-án újból behívták és egy kiképző alakulattal október 31-ig Kecskemét környékén első vonalba került. Ekkor betegen a ceglédi, majd a budapesti szükségkórházba utalták. A főváros kiürítésekor kórházvonattal a kassai 8. helyőrségi kórházba szállították, amellyel 1945-ben osztrák területre települt át. Lübtheennél amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. október 16-án tért haza. Pápán halt meg 1977-ben.

Szombathelyen született 1909. augusztus 29-én. Édesanyja: Bokor Teréz, édesapja: Göncz Lajos. 1931 júniusától zászlós, 1932 júniusától pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a villányi 15. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt, mint próbaszolgálatos továbbszolgáló főhadnagy. 1941. január 18-tól az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál nyert századparancsnoki beosztást. A hivatásos állományba való átvételét követően, 1942. március 31-én századossá léptették elő. 1942 júniusa és szeptembere között Pécsett főtiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően 1943. október 1-jéig a gyimesfelsőloki 32. határvadász-zászlóaljnál századparancsnoki, 1944. március 31-ig a marosvásárhelyi 69. határvadász csoportnál pedig zászlóalj-parancsnoki beosztásban tevékenykedett. 1944. április 1-jével a 27. kiegészítő leventeparancsnoksághoz vezényelték és kinevezték a mezőbándi járás leventeparancsnokává. Erdély kiürítését követően a 27. kiegészítő leventeparancsnokságnál teljesített szolgálatot. 1945. január 22-től a szentgotthárdi 106. gyalogezrednél zászlóalj-parancsnoki tisztséget töltött be. Osztrák területre hátravont alakulatával, Steyer térségében 1945 márciusában angol hadifogságba esett, ahonnan 1946 júliusában tért haza.

Versecen született 1908. november 29-én. Édesanyja: Tullics Irén, édesapja: Gerzanits Gyula. 1930. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a kecskeméti 13. tábori tüzérosztály ütegparancsnokaként vett részt, századosi rendfokozatban. 1941. január 1-jétől a kiskunhalasi 15. tábori tüzérosztálynál, majd július 31-től a tüzér hadapródiskolánál látott el ütegparancsnoki teendőket. 1944. március 27-én hadibeosztásba került. A 27/I. tüzérosztály parancsnokaként, 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. Április 28-án, Kutynál, bal felső karján géppisztolylövéstől sebesült. A debreceni, az egri és a nagyváradi hadikórházakban ápolták. Június 24-én került vissza az arcvonalba, eredeti beosztásába. 1944. szeptember elején osztálya élén a 9. határvadászdandár alárendeltségében a Borsai-hágónál lezajlott védelmi harcokban került bevetésre. 1944. november 1-jén őrnaggyá léptették elő. A tiszai harcokat követően, 1944 novemberétől Észak-Magyarországon és Szlovákián át a Csallóközig állandó visszavonulásban volt. Helytállásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Osztályával 1945 áprilisában Raabs területére sodródott, ahol 1945. május 9-én tette le a fegyvert az amerikai csapatok előtt. Három nappal később szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. szeptember 10-én tért haza. Budapesten halt meg 1992. december 14-én.

1911. november 1-jén született Zsujtán. Édesanyja: Győry Vilma, édesapja: Görgey János. 1931. június 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a II. gépkocsizó vonatosztály tehergépkocsi oszlopának parancsnokaként vett részt. 1939. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba és egyben főhadnaggyá nevezték ki. 1941. február 1-jétől a központi gépkocsizó tanezred 1. századánál látott el alantostiszti, majd századparancsnoki feladatokat. Október 1-jén hadműveleti területre került. A Magyar Megszálló Csoport-parancsnokságnál 1942. február 23-ig, mint gépkocsizó előadó és üzemanyagtiszt teljesített szolgálatot. Ezt követően előbbi beosztásába tért vissza, majd 1943. február 1-jétől rövid ideig az I. gépkocsizó vonatosztálynál, mint anyagi tiszt mellé beosztott szolgált. Innen Sopronba, főtiszti tanfolyamra vezényelték s közben 1943. augusztus 1-jei ranggal századossá léptették elő. A tanfolyam elvégzését követően, 1943. október 1-jétől vette át a X. székely vonatosztály 2. századának parancsnokságát. Ebben a beosztásban az 1944. augusztus 1-jei mozgósításig teljesített szolgálatot, amikor a 9. határvadászdandár (később hadosztály) vonatparancsnokának nevezték ki. Alakulata élén részt vett az észak-erdélyi és magyarországi harcokban, majd december 10-én a 27. gyaloghadosztály kötelékébe került. A székely seregtest gépkocsizó vonatcsoportjának és műhelyszázadának parancsnokaként vett részt a felvidéki és az osztrák területen vívott harcokban, majd alakulatával 1945. május 10-én Unterhaidnál amerikai, majd röviddel azután szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 3-án tért haza. Balassagyarmaton hunyt el 1999. július 27-én.

Szászrégenben született 1919. április 29-én. Édesanyja: Philippi Erzsébet, édesapja: Gräffius Heinrich. 1940. december 1-jétől teljesített tényleges szolgálatot a 27. tábori tüzérosztálynál, ahol a tartalékos tiszti iskolát is elvégezte. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. szeptember 1-jéig beosztott tisztként a 27. tábori tüzérosztály 3. ütegénél teljesített kiképzőtiszti szolgálatot. Ezt követően a Wehrmacht állományába került.

A 27. önálló légvédelmi gépágyús üteg beosztott tisztjelöltjeként teljesített harctéri szolgálatot. (A hadosztály tábori újsága)

Sepsiszentgyörgyön született 1921-ben. Édesanyja: Gál Mária, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. tábori tüzérezred kötelékében szolgált.

Hátszegen született 1919. március 27-én. Édesanyja: Csegezy Piroska, édesapja: Gröller Frigyes. 1940. december 16-án vonult be tényleges szolgálatra, Nagyváradra, a Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred I. osztályához. 1941. március–augusztusa és 1941 novembere, illetve 1942 áprilisa között végezte el Budapesten a gazdászati tiszti tanfolyamot, majd gyakorlati kiképzésre a huszárosztály gazdasági hivatalához volt beosztva, ahol 1942. szeptember 12-ig teljesített szolgálatot. Ekkor a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalához került, 1942. október 1-jéig élelmezőtiszti, zászlósi előléptetését követően, 1944. szeptember 12-ig pedig GH-főnöki beosztásba. 1943. augusztus 20-án szeptember 1-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. Az 1944. április eleji mozgósításkor a pótkeretnél maradt. Az észak-erdélyi és a magyarországi harcokban (Vörösberény–Rábakovácsi) a 27/II. gyalog pótzászlóalj, illetve annak megszűnése után a törzspótszázad, 1945. január 1-jétől pedig Csempeszkopácson, a 27. gyalogezred törzspótszázadának GH-főnöke volt. 1945. április 18-án megvált alakulatától és Grazban, a 204. honvéd munkásdandár szakaszparancsnokaként esett 1945. május 9-én szovjet hadifogságba. A szovjet lágerekből 1947. július 23-án tért haza.

1905. július 9-én született Kolozsváron. 1944 áprilisától beosztott orvosként a 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopánál teljesített hadiszolgálatot a keleti hadszíntéren. Marosvásárhelyen hunyt el 1972. október 18-án.

Porcsalmán született 1918. december 3-án. Édesanyja: Lisznyai Rózália, édesapja: Gyene Zsigmond. Tényleges katonai szolgálatát 1939. november 3-án kezdte meg a 23. határvadász-zászlóaljnál. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1940. január és március 30. között Beregszászon, a II. évfolyamát pedig március 30. és május 20. között Komáromban végezte el. Az észak-erdélyi bevonulásban, mint hadapród őrmester, a 23. határvadász-zászlóalj kötelékében vett részt. Leszerelését követően, 1941 végén a debreceni Gazdasági Akadémiára jelentkezett, majd 1942. december és 1943. május, illetve 1943. augusztus és október 30. között a 23/1. portyázó század kötelékében látott el őrsparancsnoki feladatokat előbb Nagyteremin, majd Székelycsókán. 1943. október 1-jével, június 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. augusztus 18-án hívták be hadiszolgálatra, Marosvásárhelyre. A 69. határvadászcsoport 23/1. portyázó századának szakaszparancsnokaként Bihardiószegre irányították. A Torda környéki, illetve az azt követő halogató harcok és visszavonulás alatt az 1. és a 13. hegyivadász tábori pótzászlóaljak kötelékében is harcolt. Az említett zászlóaljak megszűnése során az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékébe került, amelynél, mint szakaszparancsnok részt vett a súlyos Eger-környéki és Garam-menti harcokban. 1945 elején csapattestével a Csallóközben volt pihenés és feltöltés alatt, majd innen a szovjet csapatok előretörése miatt osztrák területre vonult vissza. A 27. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett. A zaporozsjei lágerből 1947. október 1-jén érkezett haza.

Sepsiszentkirályon született 1898-ban. Édesanyja: Magyari Róza, édesapja: n.a. 1942-ben ismerték el első világháborús rendfokozatát. A székely határőrségnél, majd ezt követően a 70/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat.

1915. március 7-én született Brassóban. Édesanyja: Bökönyi Mária, édesapja: Győrbíró Artúr. 1940-től a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 7. és 9. puskás-, illetve nehézfegyver-századánál teljesített alantostiszti szolgálatot. 1941. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jétől az 57. gyalogezred páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnokaként vett részt a hadosztály galíciai, erdélyi és magyarországi harcaiban. 1945. május 9-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. március 25-28-án tért haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1996-ban.

Fogarason született 1902. május 6-án. Édesanyja Demeter Etelka, édesapja: Győrbíró Artúr. 1944. január 1-jén, 1942. január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj 2. századának kötelékében vonult el 1944. május elején a keleti hadszíntérre. Mykietynce közelében, 1944. május 5-én aknaszilánktól hősi halált halt. Szeszoryban temették le. (Halotti jegyzőkönyve szerint Pistynnél, akna telitalálat következtében halt meg és holtteste ellenséges kézen maradt).

1898. január 24-én született. Szüleinek nevét nem ismerjük. Tanító. 1941. június 29-től a IX. hadtesparancsnokság rendelkezése értelmében Marosvásárhelyen öthetes leventeparancsnoki tanfolyamot végzett, majd 1942. április 27-től a szászrégeni 81. hadkiegészítő kirendeltségnél volt tíznapos átképzésen. Ezt követően, mint gazdászati tisztet a doni hadszíntérre vezényelték. Hazatérését követően, 1943. május 5-i leszereléséig a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalánál teljesített szolgálatot, zászlósi rendfokozatban.

Csíkszeredában született 1911. október 5-én. Édesanyja: Gurizatti Róza, édesapja: dr. György Gábor. Az átképzést követően 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27. székely gyalogezred ezredközvetlen lovasszakaszának parancsnokaként vett részt a galíciai hadműveletekben. 1944. június 25-én a Kosowhoz közeli 710 magassági ponton lábszárán ellenséges géppisztolylövéstől sebesült. Az egri kórházban ápolták, majd a háború utolsó hónapjaiban egy huszár újonckiképző alakulat beosztott tisztje volt. Német területen esett 1945. május 12-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. július 5-én tért haza. Csíkszeredában hunyt el 1976. november 17-én.

Zabolán született 1912. október 24-én. Édesanyja: Balogh Zelinda, édesapja: György Benedek. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elejétől a keleti hadszíntéren a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot, szakaszparancsnoki beosztásban. 1944. szeptember 3-án betegen a marosvásárhelyi 558. hadikórházba került. Néhány napi gyógykezelést követően, mint szakaszparancsnokot, a 27/I. gyalog pótzászlóalj kötelékébe osztották be. Szeptember 7-én, a román csapatokkal vívott harcokban Árkos és Illyefalva között súlyos medence- és láblövést szenvedett. Előbb Marosvásárhelyen ápolták, majd szeptember 12-én a 155. kórházvonattal Sümegre került. Innen a debreceni hadikórházba, majd Bécsbe szállították, ahol megműtötték. A háború végét lábadozóként érte meg és röviddel ezután hazaengedték. Baróton halt meg 1992. február 12-én.

Nagyernyében született 1907. december 29-én. Édesanyja: Kiss Katalin, édesapja: György Sándor. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált. Nagyernyében halt meg 1991. január 3-án.

Gyergyószentmiklóson született 1911-ben. Édesanyja: Ferenczy Karola, édesapja: n.a. 1943. július 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jétől a 27. könnyű hadosztály gépkocsizó tisztjeként teljesített hadiszolgálatot. További sorsáról nincsenek adataink.

1904-ben született Rimaszombaton. Édesanyja Gyuraj Zsuzsanna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely hadosztály állományában teljesített szolgálatot.

Köbölkúton született 1905-ben. Édesanyja: Nagy Róza, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/II. gyalog tábori pótzászlóalj segédtisztje volt.

Nyújtódon született 1910. augusztus 17-én. Édesanyja: Kovács Erzsébet, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. február 4-től március 31-ig a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. október 10-én Mezőkövesdnél szovjet hadifogságba esett. Meghalt Marosvásárhelyen, 1973. április 2-án.

A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának aknavető szakaszánál, majd a 27. rohamzászlóaljnál szolgált. (A rohamzászlóalj névjegyzéke)

1920. június 4-én született Mezőhegyesen. Édesanyja: Szőke Katalin, édesapja: Hajdú László. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1942. december 6-tól a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot, századparancsnoki minőségben, majd 1943-ban a zászlóalj tisztes iskolájának oktatójaként is tevékenykedett. 1944. január 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A mozgósítást követően, az 57/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. 1944. augusztus 6-án Worochtánál, egy magaslati állásért vívott ütközetben aknaszilánktól tüdőroncsolást szenvedett. 12-én a 25. hadosztály tábori kórházában sérülésébe belehalt. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kapta meg.

1922. február 7-én született Izsákon. Édesanyja: Németh Terézia, édesapja: Hajma László kereskedő. 1941-ben került Erdélybe, mint tanító és egy éven át Erdőszengyelben tanított. 1942 nyarán vonult be önkéntesen a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskolát 1943. január-februárjában végezte el, majd 1944. április elején, mint hadapród őrmester, szakaszparancsnoki beosztásban a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1945 februárjában hazatért Izsákra és otthon várta be a háború végét, elkerülve ez által a szovjet hadifogságot. Izsákon halt meg 1984. december 7-én.

Pécsett született 1923. augusztus 23-án. Édesanyja: Kontrasty Gizella, édesapja: Hajnal Gyula. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a miskolci VII. hadtest híradó-zászlóaljánál nyert szakaszparancsnoki beosztást. 1944. március 20-án a keleti hadszíntérre elvonuló 27. székely könnyű hadosztály híradószázadának parancsnokává nevezték ki. Százada élén vett részt a galíciai, erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1945. június 2-án osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 3-án tért haza. Pécsett hunyt el 2003. január 13-án.

Dorogon született 1912. október 7-én. Édesanyja: Magyar Margit, édesapja: Halász Ernő. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, majd 1939. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a nagybereznai 26. határvadász-zászlóaljnál töltött be századparancsnoki tisztséget. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. 1943. október 1-jétől a 65. székely határvadász-csoport parancsnokságánál látott el segédtiszti teendőket. Tisztségét 1944. március 25-ig töltötte be. Ezt követően, 1944. október 19-ig a 22. határvadász-zászlóaljnál, december 6-ig a 28/I. gyalogzászlóaljnál, 1945. március 25-ig pedig az 57/I. gyalogzászlóaljnál teljesített harctéri szolgálatot századparancsnoki beosztásban. Utóbbi csapattestével osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. szeptember 4-én tért haza.

Máramarosszigeten született 1905. november 27-én. Édesanyja: Kunis Irén, édesapja: Hamza Gyula. 1928. augusztus 20-tól főhadnagy, 1939. május 1-jétől pedig százados. Az észak-erdélyi bevonulásban a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj parancsnokaként vett részt. 1940. október 1-jétől a marosvásárhelyi 27. székely gyalogezredhez vezényelték, ahol a 8. század- és iskolaparancsnoki, valamint ezredsegédtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1941 nyarán távbeszélő tanfolyamot végzett. 1943. augusztus 1-jén őrnaggyá léptették elő. A könnyű hadosztály mozgósítását követően az 57/III. gyalogzászlóalj parancsnokaként 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a Kuty–Wiznica, a Borgói-hágó környéki, a tiszai, illetve az Eger környéki harcokban. A harctéren nyújtott kiváló teljesítményéért – a visszavonulás alatt bekerített zászlóalját az ellenséges gyűrűből kivágta – 1944. október 5-én a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és a kardokkal kitüntetésben részesítették. Csapattestével 1945. elején a Csallóközben állomásozott, majd Pozsonyon át osztrák területre vonult vissza. 1945. március 1-jétől a műszaki munkára beosztott 27. kiképző zászlóalj beosztott törzstisztje volt. Alakulatával május 14-én Stockeraunál szovjet hadifogságba esett. A râmnicul-sărati fogolytáborból a Szovjetunióba szállították, ahonnan 1948. július 17-én tért haza.

Piricsén született 1919. október 17-én. Édesanyja: Adametz Julianna, édesapja: n.a. 1940. december 2-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál. 1941. január 13. és május 31. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyam I., 1942. február 15. és május 31. között pedig a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd 1943. szeptember 30-ig a sepsiszentgyörgyi zászlóaljnál szakaszparancsnoki beosztásban, csapatszolgálatot teljesített. 1944. január 13-án hívták be hadiszolgálatra, majd április 1-jén a 27/I. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszparancsnokaként hadműveleti területre került. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi harcokban. 1945. május 8-án osztrák területen amerikai, majd június 7-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. augusztus 20-án került haza.

Marosvásárhelyen született 1915. október 4-én. Édesanyja: kaáli Nagy Jozefa, édesapja: Hána Ferenc. 1943. május 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. tábori tüzérezred kötelékében látott el szakaszparancsnoki feladatokat. Meghalt Marosvásárhelyen, 2005. június 20-án.

1921. március 5-én született Oberhollabrunnban (Ausztria). Édesanyja: Meixner Emma, édesapja: Hoffmann Oszkár. 1941. október 13-án vonult be akadémikus-jelöltként csapatszolgálatra a szombathelyi 5. gyalogezred I. zászlóaljához, majd 1942. október 1-jétől kezdte meg akadémiai tanulmányait. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az ökörmezői 10. hegyivadász-zászlóaljhoz nyert beosztást, de szeptember 15-én Bogácsra (Borsod vm.), a zászlóalj törzspótszázadához vonult be és 25-től átvette annak parancsnokságát. Századával november 1-jén Kisbelegre települt, majd százada feloszlatása után, december 10-én a Héderváron állomásozó győri 1. Kiképző és Felszerelő Központhoz került. Innen a Központ Ásványrárón lévő nehéz páncéltörő ágyús csoportjához, 1945. március 15-én Dunakilitibe, az akkor megalakult hegyivadász Kiképző és Felszerelő Központhoz osztották be. Az itt felállított zászlóaljjal 21-én Csorna–Bősárkány–Mosonszentjános térségében került bevetésre. Április 1-jén Féltoronynál szétvert zászlóalját egy Waffen SS alakulat lefegyverezte és gyűjtőtáborba kísérte, ahonnan megszökött és a 3. hegyivadász törzspótszázadhoz csatlakozott, majd azzal a 27. gyaloghadosztály visszavonulóban lévő részeihez. A 70/I. gyalogzászlóaljnál nyert beosztást, amellyel 1945. május 11-én amerikai, 14-én pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 16-án tért haza. Szekszárdon hunyt el 2000. július 2-án.

Bikfalván született 1914. okóber 25-én. Édesanyja: Kóré Margit, édesapja: Harkó Ferenc. 1941-ben hívták be három hónapi átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. Ezt követően 1942-ben Hajmáskéren kéthónapos tüzérkiképzésen vett részt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1944. március 23-án hívták be hadiszolgálatra a 27/1. üteghez, amelynek kötelékében, mint szakaszparancsnok hadműveleti területre vonult. A Priszlop-tető védelméért 1944. október 1. és 10. között lezajlott ütközetben nyújtott átlagon felüli teljesítményéért, amikor a támadó szovjeteket több ízben, kézitusában verte vissza, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi harcokban. 1945 májusában esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. május 5-én jött haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1999. május 23-án.

Marosvásárhelyen született 1919. január 19-én. Édesanyja: Izmael Anna, édesapja: Harmat Sándor. Tanárjelölt. Mint karpaszományos honvéd tényleges katonai szolgálatra 1941. október 10-én a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz vonult be. 1942. január és június között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1943. január és július között a II. évfolyamát. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Az 1944. március eleji mozgósításig szakaszparancsnokként csapatszolgálatot teljesített. A mozgósítást követően az újonnan felállított 57/III. gyalogzászlóalj 8. lövészszázadának szakaszparancsnokaként április 21-én a keleti hadszíntérre vonult, ahol április 28-án Kuty elfoglalásáért vívott harcokban lábán súlyos aknaszilánksérülést szenvedett. Előbb a máramarosi és a nagykanizsai hadikórházban ápolták, majd Marosvásárhelyre szállították, ahol lábát megműtötték. A város 1944. szeptember 4-i kiürítését követően Budapestre került, ahol 1944. október–novemberben betegszabadságon volt. 1944. december elejétől egy erdélyiekből szervezett rohamcsapatnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. Ezt követően visszakerült csapattestéhez, amellyel a Felvidéken át a Csallóközbe, majd innen osztrák területre vonult vissza. Steyer közelében esett 1945. május 10-én szovjet hadifogságba. 1945 augusztusáig stockeraui, majd a râmnicul-sărati lágerben volt őrizet alatt. Innen 1945. szeptember elején a Szovjetunióba szállították. A kiszállítás közben három társával a szerelvényből kiugrott és szerencsésen hazatért.

Harmathy László, dr. hivatásos hadbíró főhadnagy (1943-ig gyalogos hadnagy)

Barcson született 1914. október 9-én. Édesanyja: Bencsik Julianna, édesapja: Harmathy Imre. 1939/40-ben alantostiszti tanfolyamot végzett. 1940. július 1-jén vették át a hivatásos állományba és egyben hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a szigetvári 14. határvadász-zászlóalj nehézfegyver-századánál volt aknavető szakaszparancsnok. 1940. december 5-től 1942. szeptember 10-ig az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadánál látott el aknavető szakaszparancsnoki feladatokat. 1941 nyarán aknavető és páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. Ezt követően hadbírói tanfolyamra jelentkezett. A sikeres hadbírói vizsga után, 1943 decemberétől 1945. március 20-ig a miskolci honvéd törvényszéken és ügyészségen volt beosztott hadbíró, főhadnagyi rendfokozatban. Utóbbi dátummal a 2. páncéloshadosztály tábori bíróságához vezényelték, amelynél 1945. május 13-án bekövetkezett fogságba eséséig, mint beosztott hadbíró teljesített szolgálatot. A szovjet lágerekből 1947. július 21-én került haza.

1902. július 21-én született Komáromújvárosban. Édesanyja: Leeb Terézia, édesapja: Hoschopf Mátyás. 1924. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a szigetvári 14. határvadász-zászlóalj segédtisztjeként vett részt. 1940. november 1-jétől az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál nyert géppuskás századparancsnoki beosztást, századosi rendfokozatban. 1942. július 1-jétől a 27. gyalogezrednél volt ezredsegédtiszt, illetve harcászattanár, szeptember 25-től pedig a 27/III. gyalogzászlóaljnál századparancsnok. 1943-ban Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett. 1943. március 31-én őrnaggyá, majd augusztus 1-jén alezredessé léptették elő. 1944 júniusában a székely seregtest egységei által elszenvedett veszteségek pótlására a keleti hadszíntérre irányított székely menetszázadok, majd az ezekből felállított 27. kiképző zászlóalj parancsnoka volt. 1944. augusztus 1-jén vette át a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amelynek élén részt vett a Tatár-hágó környékén, a Radnai- és a Máramarosi-havasokban, illetve a Tiszánál lezajlott védelmi harcokban. Helytállásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. 1945. február 10-től újra a 27. kiképző zászlóaljat irányította. A zászlóalj kötelékében, 1945. május 8-án Leopoldschlagnál szovjet hadifogságba került, ahonnan 1948. július 27-én tért haza. Kaposvárott halt meg 1968. december 3-án.

1908. október 17-én született Brassóban. Édesanyja: Orbán Berta, édesapja: Háromszéki Gyula. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Az 57/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített 1944 áprilisától harctéri szolgálatot a galíciai és az erdélyi hadszíntéren. 1944. október 5-én a 27/I. gyalogzászlóalj 2. századának szakaszparancsnokaként Beresztelke és Kisfülpös környéki harcokban megsebesült. 1944. október 7-től 1945. január 15-ig a Sümegre települt marosvásárhelyi 558. hadikórházban ápolták, majd felépülését követően a szombathelyi Kiképző és Felszerelő Központ állományába került. 1949. április 22-én koholt vádak alapján, mint háborús bűnöst a bukaresti katonai bíróság elítélte, de 1955-ben felmentették. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1989. január 14-én.

Budapesten született 1920. augusztus 23-án. Édesanyja: Préty Anna, édesapja: Harsághy Jenő. 1940. december 1-jén vonult be tényleges szolgálatra a budapesti 1. gépkocsizó zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után 1941. július 1-jén, mint hadapród őrmester, a Gyorshadtest kötelékében ukrajnai hadműveleti területre került ahol, mint kerékpáros szakaszparancsnok-helyettes, illetve szakaszparancsnok teljesített szolgálatot. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. november 1-jén a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság hadbiztosságára vezényelték, amelynél számvevőségi segédtisztként 1944. március 1-jéig tevékenykedett. Ekkor, mint beosztott tiszt, a 27. székely könnyű hadosztály hadbiztosságára került, amelynek kötelékében 1945. május 6-ig hadműveleti szolgálatot teljesített. 1944. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1943. szeptember 1-jei ranggal hivatásos honvéd számvevőségi segédtisztviselővé nevezték ki. A fegyverletételt követően szovjet hadifogságba esett. A focşani-i gyűjtőlágerből 1945. szeptember 8-án hazaengedték. Budapesten hunyt el.

Pinkafőn született 1915. december 2-án. Édesanyja Putsch Hildegard, édesapja Harsányi Gyula. Tényleges katonai szolgálatát 1937-ben a 2. honvéd gyalogezrednél töltötte le. 1940 decemberében orvosdoktori diplomát szerzett, majd 1941. január 1-jétől április 1-jéig egy katonai közkórháznál segédorvosként tevékenykedett. Ezt követően végezte el a 2. honvéd gyalogezrednél a hadapród tanfolyamot, majd 1941. május 23-tól, mint hadapród őrmester, a kaposvári honvéd csapatkórháznál teljesített szolgálatot. 1941. október 27-én tartalékos honvéd orvosi szakvizsgát tett „igen jó” eredménnyel. November 16-án, mint beosztott orvos a kolozsvári 9. helyőrségi kórház állományába került, ahonnan csapatorvosként előbb a besztercei 33. határvadász-zászlóaljhoz, majd a dési 59. utászzászlóaljhoz helyezték át. 1942. december 1-jén tartalékos orvos zászlóssá, 1943. augusztus 20-án pedig hadnaggyá nevezték ki. A dési csapattestnél 1943. november 15-ig tevékenykedett. Ekkor leszerelték és ezt követően az élesdi tüdőbeteg gyógyintézetnél helyezkedett el. 1944. június 15-én hívták be hadiszolgálatra. Belgyógyászként a galíciai hadszíntéren tevékenykedő 27. székely könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be. 1944 szeptemberétől az erdélyi és a tiszai harcok alatt a 27/I. tábori tüzérosztály osztályorvosa, 1944 novemberétől, a Miskolc környéki harcok alatt pedig a 70/I. gyalogzászlóalj vezető orvosa volt. Csapatteste maradványaival 1944 decemberében Dunaszerdahely közelébe, majd alakulatának feltöltése után 1945 márciusában Dévény térségébe vonult vissza. Itt csapattestét a németek lefegyverezték és munkára alkalmazták. 1945. május 9-én osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan a Szovjetunióba szállították. Előbb a lvovi és a novográd-volinszki, 1946 októberétől pedig a berdicsevi és novjunszki hadifogoly lágerekben raboskodott. Utóbbiból tért haza 1948. december 29-én.

Miskolcon született 1918. június 7-én. Édesanyja: Kopich Mária, édesapja: Havassi (Csillik) Antal. 1940. november 1. és 1944. április 1. között a 27. gyalogezrednél volt tábori írnok, illetve a 9. századnál szakaszparancsnok. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27. gyalogezred 2. (anyagi) segédtisztjeként a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. Június 6-án kiütéses tífusszal a worochtai tábori kórházba szállították. Innen november 11-én Ungvárra, majd Marosvásárhelyre került, ahol 1945. március 6-ig volt kezelés alatt. 1944. október 1-jén hadnaggyá nevezték ki.

Szatmárnémetiben született 1910. szeptember 28-án. Édesanyja: Böszörményi Margit, édesapja: Helmeczy Pál. 1941. április 24-én kezdte meg tényleges szolgálatát a kolozsvári IX. önálló huszárszázadnál. 1941. július 1-jén tette le a tartalékos tiszti vizsgát, majd augusztus 1. és szeptember 30. között csapatszolgálatot teljesített. 1941. november 15-től a 27. gyalogdandár nemtényleges állományába helyezték át. 1942. április 1-jén zászlóssá nevezték ki. 1943. március 28. és április 12. között fegyvergyakorlatra hívták be. 1944. április 1-jétől a 27. könnyű hadosztály törzsénél teljesített szolgálatot. 1944. július 1-jétől tartalékos hadnaggyá léptették elő, majd augusztus 1-jétől a 27/III. gyalogzászlóalj állományába került. Feltehetően a 27. gyalogezred-közvetlen lovasszakasz parancsnoki tisztét vette át.

Bécsben született 1914-ben. Édesanyja: Jancsó Rebeka, édesapja: n.a. Az 1943. évi 4. állomásparancs értelmében a 14. kerékpáros zászlóalj nemtényleges állományából a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj nemtényleges állományába helyezték át. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának III. szakaszparancsnokaként, majd az újonnan felállított 27. páncélvadászosztály századparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot.

Birtinben született 1916. július 4-én. Édesanyja: Szeri Etel, édesapja: n.a. 1941. július–októbere között végezte el Nagyváradon a tartalékos tiszti iskolát, majd december 23-ig a 25. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot. 1942. augusztus 4-én (20-án) nevezték ki tartalékos zászlóssá. A Székelyföld 1944. szeptemberi kiürítéséig, mint bányaüzemi tiszt, illetve bányaüzem-vezető, Szilágysomlyón dolgozott. Ezt követően a 27. gyaloghadosztály harcfegyelembiztosító-századához osztották be, amelynél szakaszparancsnokként, 1945. május 9-ig teljesített szolgálatot. A budapesti Népbíróságok Országos Tanácsa 1945-ben, katonaszökevények elfogásáért népellenes és háborús bűnösnek minősítette és 3 év börtönre ítélte.

Magyarremetén született 1918. május 22-én. Édesanyja: Török (Czira?) Rozália, édesapja: Hermann János. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát, majd 1942-ben Hajmáskéren nyolchetes átképzésen vett részt. 1943. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jétől a 27. könnyű hadosztály tábori postájának vezetője-, illetve I. c. (anyagi) osztályának segédtisztjeként teljesített frontszolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1991. április 24-én.

Veszprémben született 1915. október 16-án. Édesanyja: Fésüs Erzsébet, édesapja: n.a. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és egyben hadnaggyá nevezték ki. Ezt követően a soproni 4. gyalogezrednél nyert beosztást. 1942. január 1. és április 20. között Kőszegen alantostiszti tanfolyamot végzett, majd április 20. és 1943. április 20. között a soproni 4/I. gyalogzászlóalj segédtisztjeként részt vett a doni hadműveletekben. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. május 10-én került a Kuty-i arcvonalon harcban álló 57/1. lövészszázad élére. Századával részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az erdélyi védelmi harcokban. 1944. október 20-én, a súlyos tiszai harcok alatt lövéstől sebesült. Felépülését követően, 1945. január 10-től egy vegyesdandárhoz osztották be, amelynél szakaszparancsnoki beosztásban, 1945. március 1-jéig teljesített szolgálatot. Ekkor szökés bűntette miatt golyó általi halálra, majd ezt megváltoztatva tíz év börtönre és teljes lefokozásra ítélték. Mivel röviddel ezután szovjet hadifogságba esett, az ítéletet nem hajtották végre. A szovjet lágerekből 1950. december 1-jén tért haza.

Aranyosgyéresen született 1912. október 5-én. Édesanyja: nagyborosnyai Bartha Klára, édesapja: farkaslaki Hints Miklós József. 1941 márciusában hívták be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. 1941 augusztusában leszerelték, majd 1942 áprilisában felállított osztályon kívüli 27/2. könnyű ágyús üteg szakaszparancsnokaként 1942 júniusában a doni arcvonalra vezényelték. Részt vett a súlyos 1942. nyári-őszi védelmi harcokban, majd az 1943. januári–februári veszteséges visszavonulásban. 1943. április 1-jén nevezték ki tartalékos hadnaggyá. Ütegének hazaszállítása és ezt követő feloszlatása után 1943 szeptemberéig a 27. tábori tüzérosztálynál szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot, majd ezt követően végleg leszerelték. Marosvásárhelyen hunyt el 1984. augusztus 22-én.

Susákon született 1918. február 13-án. Édesanyja: Segman Natália, édesapja: Hoffmann Lajos. 1940 októberében vonult be tényleges szolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 1. századához, mint karpaszományos honvéd. 1941-ben elvégezte a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942-ben a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén kinevezték tartalékos zászlóssá. Románia kiugrását követően a 27/II. tábori pótzászlóalj szakaszparancsnokaként hadműveleti területre került. 1944. szeptember 18-án Bárándnál megsebesült. Felépülését követően a várpalotai lövészzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat.

Budapesten született 1922. április 3-án. Édesanyja: Pataky Klára, édesapja: nemes nagysötétági Hoffmann Sándor. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá. Ezt követően előbb a kolozsvári 26. tábori tüzérosztálynál, majd 1943. december 8-tól a 27. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot, 1944 áprilisától hadműveleti területen. 1944. június 28-án a Horodhoz közeli 710. magassági pont környéki harcokban géppisztolylövéstől comb és vállsérülést szenvedett. 1945-ben, a harctéren nyújtott teljesítményéért, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kitüntetést kapta meg. 1945. május 9-én amerikai hadifogságba esett. Az AEÁ-ban telepedett le.

Homorodkőhalmon született 1916-ban. Édesanyja: Leitinger Eugénia, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1942. október 5. és november 28. között a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

1895. június 26-án született Zomboron. Édesanyja: Blahó Teréz, édesapja: Höss Lipót. A budapesti cs. és kir. gyalogsági hadapródiskola elvégzését követően 1914. augusztus 1-jén kezdte meg tényleges szolgálatát. 1933-38 között, őrnagyi rendfokozatban a Vkf-2 rádiós csoportfőnöke volt. 1940. október 1-jén a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokává nevezték ki. 1941. november 1-jével nyugállományba helyezték. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének a tulajdonosa. 1942-ben Budapesten elhunyt. A Farkasréti temető katonai parcellájába temették el.

Dombóváron született 1916. június 1-jén. Édesanyja: Auguszt Gizella, édesapja: n.a. 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben. A magyarországi harcok alatt, 1944. november 4-én Tiszadorogmánál ellenséges géppisztolylövéstől súlyosan sebesült, majd 14-én a salgótarjáni hadikórházban hősi halált halt. Ugyanott temették el egy nappal később.

Budapesten született 1922-ben. Édesanyja: Hadnagy Rozália, édesapja: n.a. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 23-tól a 27/I. tábori tüzérosztály 2. ütegének felderítő tisztjeként teljesített frontszolgálatot. További sorsáról nincsenek adataink.

Kolozsváron született 1909. január 22-én. Édesanyja: Gajzágó Anna, édesapja: Horosz Béla. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal élelmezési zászlóssá nevezték ki. 1944. április elejétől a 27. könnyű hadosztály törzsénél, mint élelmezési tiszt teljesített hadiszolgálatot. 1945 után Kolozsvárott, majd Temesvárott élt. Ott halt meg 1993 augusztusában.

1912. július 12-én született. Szüleinek nevét nem ismerjük. 1940. szeptember 1-jétől, 1938-as rangsorolással hivatásos főhadnagy. Mint tüzér főhadnagy négy év tényleges szolgálatot teljesített a szegedi 14. honvéd gyalogezred kiegészítő kirendeltségénél. 1941-ben a szegedi V. honvéd hadtestparancsnokság ügyészségén, majd július 3-tól az említett parancsnokság honvéd törvényszékén teljesített szolgálatot. 1944 áprilisától 1945. március 10-ig a 27. székely könnyű hadosztály vezető hadbírója volt. Utóbbi dátummal, mivel Janzer Kornél százados ügyében, aki a tiszai védőharcok alatt zászlóalját önként feloszlatta, nem hozott a hadosztály-parancsnoknak tetsző ítéletet, beosztása alól felmentették és Sopronkőhidára helyezték. A háború végén nyugatra távozott.

Gyulafehérváron született 1911. április 14-én. Édesanyja: lovag szlodai Krzyzewsky Magda, édesapja: Horváth Jenő. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1941-ben a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztálynál végezte el, majd 1942-ben Hajmáskéren bemérő tiszti tanfolyamot végzett. 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően, mint kiképzőtiszt a tüzérosztály kötelékében több ízben fegyvergyakorlatot teljesített. A mozgósítás alkalmával a pótkeretnél maradt, majd a 27. tábori pótüteg bevonásával újonnan felállított 9. tábori tüzér pótosztály 3. ütegének bemérő tisztjeként 1944. szeptember 5-én a tordai hadszíntérre került. A súlyos harcokban felmorzsolódott osztálya maradványait Sopronba irányították. Eddig ismeretlen okok miatt őt Budapestre irányították, minek következtében a szovjet gyűrűben rekedt. A főváros ostromát az Operaház alagsorában vészelte át, majd a harcok befejeztével gyalog hazatért. Hadifogságban nem volt. Marosvásárhelyen hunyt el 1998. július 25-én.

Szombathelyen született 1910. április 10-én. Édesanyja: Volman Mária, édesapja: Horváth Gyula. 1932. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, 1936. november 1-jén pedig főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulásban a rimaszombati 1. határvadász-zászlóalj századparancsnokaként vett részt. 1940. november 1-jétől az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századparancsnokaként szolgált. 1941. május 1-jén századossá léptették elő. 1941 nyarán aknavető- és páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. 1943. április 1-jétől a székesfehérvári 3. gyalogezrednél látott el századparancsnoki és ezred segédtiszti feladatokat. 1944. január 23-tól (1944. április 27-től az 5. tartalék hadosztály alárendeltségében) a 33. gyalogezred századparancsnoka- és az 1. ezred segédtisztjeként lengyel területeken és Észak-Szlovákiában, 1945. február 9-től pedig a 46. gyalogezred első segédtisztjeként harcolt. Csapattestével 1945. május 9-én, Zsolna környékén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 20-án tért haza. Nagyatádon halt meg 1983. július 5-én.

1916. július 12-én született Ménfőcsanakon. Édesanyja: Kelemen Gizella, édesapja: Horváth József. 1939. október 10-én vonult be tényleges katonai szolgálatra losonci 4. határvadász- zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát Ipolyságban végezte el, majd 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Zászlóalj megszűnését követően az újonnan felállított 27/II. gyalogzászlóalj állományába került. A hadapródiskolát Marosvásárhelyen, 1941-ben végezte el. 1941. szeptember 30-án leszerelték és ezt követően tisztviselőként a diósgyőri MÁVAG-nál dolgozott. 1942. január 11-én fegyvergyakorlatra hívták be. Szakaszparancsnoki és kiképzőtiszti minőségben 1944. március 1-jéig előbb a 27/II. gyalogzászlóalj géppuskás századánál, majd áthelyezés folytán a 34. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1944. január 1-jén hadnaggyá nevezték ki. A mozgósítást követően, augusztus 29-től csapatteste kötelékében részt vett a súlyos Úz-völgyi harcokba, majd Erdély feladása után a Tisza-vonalán volt bevetve. A harcok során beosztása többször változott. Szakasz- és géppuskásszázad parancsnokként, illetve egy hónapig zászlóalj segédtisztként is tevékenykedett. 1944 novemberében súlyos tüdőgyulladással előbb a miskolci, majd a sajótarjáni hadikórházban kezelték. Felépülését követően kiképzőtisztként egy, Királyfán állomásozó rohamzászlóaljhoz osztották be, amelynek kötelékében 1945. március 30-án német területre meneteltették. Itt esett május 2-án amerikai hadifogságba, ahonnan november 3-án tért haza.

Pincehelyen született 1915. március 11-én. Édesanyja: Horváth Anna, édesapja: n.a. 1938-ban vonult be katonai szolgálatra a 18. gyalogezredhez. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1939-ben, a II. évfolyamát pedig 1939/40-ben a szekszárdi 18/I. gyalogzászlóaljnál végezte el. Ezt követően a villányi 15. határvadász-zászlóaljhoz került, amelynek szakaszparancsnokaként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 5-én már az újonnan megalakult 27/I. gyalogzászlóaljtól szerelt le, zászlósi rendfokozatban. 1942 februárjában rendkívüli fegyvergyakorlatra a sepsiszentgyörgyi zászlóaljhoz vonult be, amelynél decemberig kiképzőtisztként és szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot. 1943. január 1-jén tartalékos hadnaggyá nevezték ki. Újabb behívására az 1944. márciusi mozgósításkor került sor, de felülvizsgálat alapján, idegbénulás miatt leszerelték. 1944 szeptemberében SAS behívóval a budapesti Központi Tábori Postahivatalhoz került, ahonnan be- és szétosztóként a Szent László hadosztály tábori postájához osztották be. Seregteste kötelékében bajor területen, Griesbachnál amerikai hadifogságba esett. A Pocking-i hadifogolylágerből 1945 novemberében szabadult.

1897. augusztus 29-én született Fehérgyarmaton. Édesanyja: Bolika Anna, édesapja: nagymuzsnalyi Horváth Jenő. 1918. április 1-jétől tartalékos zászlós, augusztus 1-jétől pedig hadnagy. 1940. június 29. és augusztus 6. között, a huszti 24. határvadász-zászlóalj vezető orvosa volt, augusztus 7. és szeptember 14. között pedig a munkácsi csapatkórház belgyógyászati osztályát vezette. 1942. április 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1943. március 1-jétől december 10-ig Szatmárnémetiben, a 321. vöröskeresztes hadikórháznál hadiszolgálatot teljesített. Ezt követően tartalékos viszonyba helyezték és 1944. október közepéig Szatmárnémetiben élt és dolgozott. 1944. november 11-én hívták be hadiszolgálatra. A 27. gyaloghadosztály egészségügyi oszlopának parancsnok-helyetteseként 1945. március 18-ig a magyarországi hadszíntéren teljesített szolgálatot. Ekkor betegen a 212. repülő hadikórházba került, majd onnan a kitelepített egri üdülőbe. 1945. május 10-én Egerbe, majd onnan Fehérgyarmatra tért vissza.

Fehértemplomon született 1914. november 10-én. Édesanyja: Embery Mária, édesapja: Cerdónió Miklós, örökbefogadó apja Horváth Sándor. 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1941-ben főhadnaggyá, 1944. január 1-jén pedig századossá léptették elő. Az 1944. márciusi mozgósításig a kolozsvári 25. felderítő-osztálynál szolgált. Ekkor a 27. felderítő-osztályhoz vezényelték. A felderítő-osztály kerékpáros századának parancsnokaként április elején a galíciai hadszíntérre került. 1944. június 26-án, a Kosow környéki harcokban súlyos fej- és felkarsérülést szenvedett. Egy 1945 januárjában kelt sebesülési jegyzőkönyv szerint: „gránátszilánk a jobb arcát érte és állkapcsát eltörte, illetve jobb karjának főütőerét szakította szét.” Részleges felépülését követő a 24. felderítő törzspótszázad állományába került. Betegségének kiújulása miatt egy németországi hadikórházba szállították, amellyel amerikai hadifogságba esett. Többszöri sikertelen műtétet követően, 1947. december 7-én belehalt a harctéren szerzett sérüléseibe.

Szegeden született 1889. március 1-jén. Édesanyja: Bartesch Sarolta, édesapja: Horváth Antal. 1910. augusztus 18-án avatták hadnaggyá. Az I. világháború alatt századosi rendfokozatot ért el. Az erdélyi bevonulás idején Budapest városparancsnoka volt ezredesi, 1940. augusztus 1-jétől pedig tábornoki rendfokozatban. Ebben a beosztásban 1941. augusztus 1-jéig tevékenykedett. Ezt követően a IX., majd 1942. október 15-től az I. hadtest beosztott tábornoka. 1943. február 1-jén nyugállományba helyezték. 1944. október 16-án reaktiválták és kinevezték a 27. székely hadosztály parancsnokává. Ebben a beosztásban részt vett a Magyarország területén folytatott védelmi harcokban. Seregtestének a harcokból való kivonását követően a Felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza. Innen 1945 márciusában német alárendeltségben osztrák területre sodródott, ahol 1945. május 9-én az amerikaiak előtt tette le a fegyvert, akik május 30-án átadták a szovjeteknek. A szovjet hadifogságból 1950. december 13-án tért haza. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének a tulajdonosa. Budapesten hunyt el 1966. január 20-án.

Pancsován született 1913. január 20-án. Édesanyja: Kovács Hermina, édesapja: Horváth Mihály. 1937. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1939. október 1. és 1942. március 8. között a 3. hegyivadász zászlóalj újonc szakaszparancsnokaként, illetve századparancsnokként teljesített szolgálatot. Ezt követően 1943. május 1-jéig a zentai kémelhárító kirendeltséghez vezényelték. Utóbbi dátummal századossá léptették elő. 1943. december 1-jéig a 7/II., utána pedig a 20/I. gyalogzászlóalj századparancsnoki teendőit látta el. 1944. március 28-án a sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalogzászlóalj géppuskás századparancsnokaként vonult el galíciai hadműveleti területre. Frontszolgálata alatt a későbbiekben átvette az 57/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának vezetését, s részt vett a Nagybánya–Tiszavalk–Mezőkövesd–Novaj–Eger és az Egertől északra vívott harcokban. 1944 decemberétől ezrede kiképzőtisztjeként tevékenykedett. Csapattestével 1944 végén a Csallóközben volt pihenőben és feltöltés alatt, majd 1945 elején az újonnan felállított 27. rohamzászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1945. május 13-án Stockerauban szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 17-én tért haza.

Cseszneken született 1920. február 16-án. Édesanyja: Miklós Katalin, édesapja: n.a. 1941. október 13-án kezdte meg tényleges szolgálatát a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál, mint karpaszományos honvéd. 1942. január és március 30. között Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942. november 1. és 1943. január 15. között Sepsiszentgyörgyön a II. évfolyamát. Hadapród őrmesteként mint rajparancsnok, 1943 szeptemberéig csapatszolgálatot teljesített. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és Marosvásárhelyre, a 27. gyalogezred páncéltörő ágyús századához helyezték, ahol egy évi továbbszolgálatra visszatartották. A 27. könnyű hadosztály mozgósítását követően, 1944. április 1-jén az 57. gyalogezredközvetlen páncéltörő ágyús század szakaszparancsnokaként hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1945. március 6-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 27-én tért haza.

Nagyenyeden született 1918. július 14-én. Édesanyja: ónodi Weress Erzsébet, édesapja: kapronczai Horváth Károly. 1941 januárjában hívták be átképzésre a pécsi 11. tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamának elvégzése után, november 30-tól a kolozsvár-szászfenesi 26. tábori tüzérosztályhoz vezényelték, ahol elvégezte a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát s mint hadapród őrmester 1942 októberéig csapatszolgálatot teljesített. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd ezt követően egy év továbbszolgálatra visszatartották. 1942. december 15-én mint beosztott tisztet a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz helyezték át. A tüzérosztály mozgósítását követően a 27/II. tüzérosztály 5. ütegének elsőtisztjeként, 1944. április 23-án a keleti hadszíntérre került. Részt vett a galíciai, majd 1944 szeptemberétől az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. Személyes bátorságával 1944. október 27-én a nyíregyházi erdő környékén, majd november 7-én Mezőcsátnál vívott súlyos védelmi harcokban vívta ki elöljárói elismerését. 1945 elején ütegével osztrák területre vonult vissza. Ütegparancsnokként Weitránál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. szeptember 22-én tért haza. Hamburgban halt meg 1994. augusztus 12-én.

1906-ban született Dálnokon. Édesanyja: Dombora Anna, édesapja: n.a. A 27/I. gyalogzászlóalj 1942. évi 221/5. zászlóaljparancsa értelmében tartalékos karpaszományos honvédból tartalékos karpaszományos őrmesterré léptették elő.

Garbolcon született 1912. december 30-án. Édesanyja: Oroszlán Eszter, édesapja: Horváth László. A Ludovika Akadémián 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a 14. határvadász-zászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 novemberében az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékébe került. 1941. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1942-ben Pécsett három hónapos főtiszti tanfolyamot végzett. 1944. április elején a mozgósított 27/I. gyalogzászlóalj 3. századának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1945. május 10-én Stockeraunál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. november 20-án tért haza.

Gergelyin született 1921. május 1-jén. Édesanyja: Czomba Emilia, édesapja: n.a. 1942. október 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a nagyváradi 101/I. rádiófelderítő-zászlóaljhoz. December 1-jén a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz helyezték át. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1943. január 1. és június 1. között Sepsiszentgyörgyön, a II. évfolyamát pedig 1944. január 1. és március 27. között Marosvásárhelyen végezte el. A mozgósítás miatt a 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében maradt, amellyel 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Szakaszparancsnoki minőségben vett részt a galíciai, az erdélyi, majd a Tisza-menti védelmi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. November 7-én szovjet hadifogságba esett. A dél-ukrajnai és kaukázusi lágerekből 1948. november 5-én került haza.

Tolnán született 1916. június 29-én. Édesanyja: Rencz Mária, édesapja: Horváth János. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1939-ben Szekszárdon végezte el. 1940. november 20-án tartalékos zászlóssá nevezték ki és leszerelték. 1941. január 4-től Székelyszentkirályon tanítóskodott. 1942. augusztus 24. és 1943. március 31. között Székelyudvarhelyen rádióforgalmi tanfolyamot végzett. 1944. március 22-én hívták be hadiszolgálatra és a 27/II. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, majd 1944 szeptemberétől az észak-erdélyi hadműveletekben, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1944. október 21-én Máramarosszigeten (Mózesfalvánál) megsebesült, melynek következtében fél szemét elvesztette. Felépülése után kisegítő (KS) beosztással Szombathelyen szolgált a háború végéig, majd hazatért Tolnára. Szekszárdon hunyt el 1998. augusztus 18-án.

1895. június 19-én született Aradon. Édesanyja: Reischenberger Apollónia, édesapja: Hődl Alajos. 1915. november 1-jétől hadnagy. A komáromi 22/II. gyalogzászlóalj parancsnok-helyetteseként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban, őrnagyi rendfokozatban. Ezt követően, 1941. október 1-jétől a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. 1942. március 31-én alezredessé léptették elő. 1943-ban hadműveleti területre vezényelték. 1943. szeptember 11-én Lembergnél vonatrobbanás következtében megsebesült. A budapesti tiszti korházban ápolták. Felépülését követően, 1943. november 1-jétől a 27. gyalogezred lő- és fegyverszaki tisztje volt, majd 1944. augusztus 4-től a 27. könnyű hadosztálynál töltött be segédtiszti, törzsszázad-, illetve családgondozó csoport-parancsnoki beosztást az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1945. május 7-én, osztrák területen amerikai, június 2-án pedig szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. június 28-án került haza.

Sepsiszentgyörgyön született 1911. május 6-án. Édesanyja: Kreigher Paula, édesapja: Marton Péter. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1942-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1942. október 5. és november 28. között a 27/I. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 21-étől 1945 májusáig az 57/I. gyalogzászlóalj kötelékében, mint géppuskás szakaszparancsnok harctéri szolgálatot teljesített. Utóbbi dátummal szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 augusztusában került haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1998. április 23-án.

Abafáján született 1914. május 29-én. Édesanyja: mezőkövesdi Huszár Mária Terézia, édesapja: mezőkövesdi báró Huszár László. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. A tartalékos tiszti iskolát a kassai 23. tábori tüzérosztálynál végezte el. A továbbiakban is a tüzérezred kötelékében teljesített szolgálatot. 1941. január 1-jével, 1940. január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1942-ben a 27. gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot. További beosztása ismeretlen. 2008. június 28-án hunyt el az olaszországi Caldaroban.

Pozsonyban született 1915. július 14-én. Édesanyja: Szevera Feodora, édesapja: dr. Hutiray Gyula. 1938. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. február 1. és 1941. február 1. között a 32. határvadász ütegnél szolgált elsőtiszti beosztásban, 1940. szeptember 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ezt követően a 27. tábori tüzérosztályhoz vezényelték, ahol 1942. március 15-ig távbeszélő szakaszparancsnokként, 1943. szeptember 1-jéig pedig ütegparancsnokként tevékenykedett. Ekkor a kolozsvári 26. tábori tüzérosztályhoz került segédtiszti beosztásba. 1943. december 31-én századossá léptették elő. A mozgósítást követően a 26. tüzérezred kötelékében, 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Beosztását szeptember 20-ig töltötte be, amikor kinevezték az újonnan felállított 88/1. üteg parancsnokává. A magyarországi harcok alatt, 1944. október 6-án Apátfalvánál eltűnt. (Más forrás szerint Makó és Földeák között megsebesült, majd október 25-ig kórházi kezelés alatt állt. Ezt követően pedig kivált a honvédségből.)

Etyeken született 1908-ban. Édesanyja: Sculler Anna, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 júniusában pótlásként került ki a keleti hadszíntérre. A 27. kiképző-zászlóaljnál szakaszparancsnoki beosztásban szolgált.

1912. július 20-án született Gömörpanyiton. Édesanyja: Németh Borbála, édesapja: n.a. 1937. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1940. április 5-től a 21. gyaloghadosztály recski, majd a pétervásári leventeközpontjának volt a parancsnoka, 1942. március 30-tól hadnagyi rendfokozatban. 1940 júniusában levente központ parancsnoki tanfolyamot végzett. 1944. augusztus 30-tól hadibeosztásban a nagytoronyai VII. műszaki zászlóalj erődépítő századának a parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a 27. gyaloghadosztály állományába került. 1944. október 25-től előbb a 27. gyaloghadosztály törzspótszázadánál, majd a 27. kiképző zászlóaljnál látott el szakasz-, illetve századparancsnoki feladatokat. 1944 decemberében a Salgótarján–Losonc környéki harcokban megsebesült. Felépülését követően a 27. gyaloghadosztály harcfegyelembiztosító-századánál szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. Csapattestével 1945. május 8-án esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. május 4-én tért haza.

Budapesten született 1920. január 17-én. Édesanyja: Jancsó Margit, édesapja: dr. Illés Gyula. A Ludovika Akadémián 1942. június 18-án avatták hadnaggyá. A keleti hadszíntérre 1944. április elején, a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj századparancsnokaként vonult el. A Szőrösdombért vívott harcok során Krzyworownianál, 1944. június 29-én haslövés következtében hősi halált halt. Ugyanott temették el a 30325-ös sírjelszám alatt. 1944. december 14-i legfelsőbb rendelettel posztumusz a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal, kitüntetésben részesítették.

Nagybányán született 1917-ben. Édesanyja: Lánczki Margit, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Hadműveleti területen a 27. sebesültszállító gépkocsioszlop parancsnoka volt. 1944. október 17-én elszakadt alakulatától és hazatért.

1919. december 4-én született Nyárádszeredában. Édesanyja: Papp Ilona, édesapja: dr. szentgericei Iszlay Géza. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jén az 57. gyalogezred páncéltörő ágyús századának szakaszparancsnokaként került a keleti hadszíntérre, majd a 27. páncélvadász-osztály állományában látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1944. július 10-én megsebesült. Drócsa Sándor szemtanú elmondása szerint 1945 elején, Dunaszerdahely környékén szovjet hadifogságba esett, akik agyonlőtték.

Marosvásárhelyen született 1913. január 30-án. Édesanyja: Szabó Anna, édesapja: n.a. 1942. augusztus 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. 1944. július 1-jétől hadnagy. Tífuszos megbetegedéssel a 27. egészségügyi oszlopnak adták le, ahol 1944. július 17-én elhunyt. Krzyworownián temették el.

Szatmárnémetiben született 1914. augusztus 13-án, más források szerint 18-án. Édesanyja: Fazekas Mária, édesapja: Jakab Antal. Újságíró. 1942-ben hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. 1943. május 1-jei tartalékos zászlósi kinevezését követően tolmács-beosztottként szolgált a határincidenseket vizsgáló német–olasz tiszti bizottság sepsiszentgyörgyi magyar segédtiszti irodáján. Ezt követően rövid ideig Marosvásárhelyen, a román nemzetiségű munkaszolgálatosok kiképzésénél tevékenykedett. 1944 áprilisától a 27/III. gyalogzászlóalj segédtisztjeként teljesített harctéri szolgálatot a galíciai, majd az észak-erdélyi hadszíntéren. 1944 őszén, a Mezőkövesdet ért szovjet támadás zűrzavarában szakadt el egységétől és vergődött haza szülővárosába. Kolozsváron hunyt el 1999. december 4-én.

Szekszárdon született 1908. február 7-én. Édesanyja: Kecskés Antónia, édesapja: Jakab László. 1930. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. május 1-jétől százados. 1940. május 1-jétől az 1. hadsereg-parancsnokság útügyi előadója volt. Ebben a beosztásban vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jétől a Ludovika Akadémia műszaki előadójaként szolgált. 1944. augusztus 21-én a hadműveleti területen lévő 27. könnyű hadosztály-parancsnoksághoz vezényelték, amelynek kötelékében mint műszaki parancsnok teljesített szolgálatot a galíciai, erdélyi és a magyarországi harcokban. 1944. november 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1944 őszén, Eger környékén vette át az újonnan megalakított utászzászlóalj parancsnokságát, amellyel a Losonc környéki harcokat követően Nyitrabányán át a Csallóközbe vonult vissza. Vitéz magatartásáért 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1945 márciusától alakulatával Csehországon át Freistadtig állandó visszavonulásban volt. 1945. május 9-én Unterhaidban amerikai hadifogságba esett, akik május 30-án átadták a szovjeteknek. A szovjet lágervilágból 1950. december 1-jén tért haza, majd a következő évtől két éven át a kazincbarcikai internáló tábor fogja volt. Szekszárdon halt meg 1982. december 1-jén.

1909. október 28-án született Szabédon. Édesanyja: Rediger Jolán, édesapja: Jakab Elek. Katonai tevékenységéről igen keveset tudunk. A tartalékos átképző tanfolyamot 1941-ben Marosvásárhelyen, a 27. tábori tüzérosztálynál végezte el. 1944. július 1-jén nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. A 27. tábori tüzér pótosztály kötelékében teljesített szolgálatot. Hadifogságban nem volt. Szabédon halt meg 1984. október 16-án.

Pürkerecen született 1908-ban. Édesanyja: Fejér Jolán, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. tábori tüzérezred 1. ütegének volt a szakaszparancsnoka, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Nagykanizsán született 1918. január 18-án. Édesanyja: Bury Zsófia, édesapja: n.a. 1940 decemberében kezdte meg tényleges szolgálatát a váci 15/II. gyalogzászlóaljnál. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után szakaszparancsnoki beosztásban, 1941 júniusáig a váci alakulatnál, 1943 szeptemberéig a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál szolgált, 1942. október 1-jétől tartalékos zászlósi rendfokozatban. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra. A székelyudvarhelyi csapattest törzsének kötelékében került ki a keleti hadszíntérre. 1944. június 26-án idegösszeroppanással kórházi kezelésre szorult. Július 1-jén hadnaggyá léptették elő. A visszavonulás alatt, 1944. szeptember 2-án csapattestét elhagyta és a háború végéig bujkált.

Szegeden született 1909. február 12-én. Édesanyja: Janky Mária, édesapja: nemes Hausner Adolf. 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1934. november 1-jén főhadnaggyá, 1939. november 1-jén pedig századossá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a sátoraljaújhelyi 27. határvadász üteg parancsnoka volt. Ütegének feloszlatása után, 1940. november 1-jétől az újonnan megalakult szilágysomlyói (1941. november 1-jétől nagyváradi) 25. tábori tüzérosztály anyagi tisztjeként teljesített szolgálatot. 1942. április 1-jén Marosvásárhelyre vezényelték, ahol 1943. január 31-ig a 27. tábori tüzérosztály segédtisztje és 3. ütegének parancsnoka volt. Ezt követően 1944 augusztusáig a Székely Határvédelmi Erők tüzérségi parancsnokságának parancsnoki, majd segédtiszti feladatait látta el. A román kiugrást követően az erdélyi hadszíntéren a IX. hadtestparancsnokság, majd az ebből megalakult magyar 2. hadsereg-parancsnokság tüzérségi parancsnokának segédtisztjeként tevékenykedett. 1944 októberétől a 2. tábori tüzér pótosztály parancsnokaként vett részt az észak-magyarországi harcokban, majd a Felvidéken át az osztrák területekig tartó visszavonulásban. 1945. március elején a Kossuth hadosztály III. tüzérosztályának parancsnokságával bízták meg. Ennek kötelékében esett 1945. április 20-án Grafenwöhr térségében amerikai hadifogságba. A Mailly le Camp-i hadifogolytáborból 1946. március 10-én tért haza.

1913. szeptember 20-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Lázár Anna, édesapja: Jánosi György. Várpalotán volt átképzésen. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. szeptember 9-től az erdélyi hadszíntéren a 27/I. tábori gyalog pótzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. Szovjet hadifogságban volt, ahonnan súlyos idegbetegen tért haza. Meghalt Marosvásárhelyen, 1982. május 12-én.

1914-ben született Szászsebesen. Édesanyja: Király Mária, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A doni arcvonalra kivezényelt marosvásárhelyi 27/2. könnyű ágyús üteg 2. szakaszának parancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot, 1942. május és 1943. április között. A harctérről való hazatérését követően a 27. tábori tüzérosztály pótkereténél volt alosztályparancsnok, hadnagyi rendfokozatban.

Szilágycsehen született 1914. szeptember 14-én (július 1-jén?). Édesanyja: Balázs Irma, édesapja: Jánossy Ferenc. 1940. július 1-jén vették át a hivatásos állományba és egyben hadnaggyá nevezték ki. December 1-jétől a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál, 1941. október 1-jétől a pápai 1. ejtőernyős-zászlóaljnál, majd 1943. február 15-től újra a 27/II. gyalogzászlóaljnál látott el századparancsnoki feladatokat. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A március eleji mozgósításkor vette át az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának parancsnokságát, amellyel 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Rosen Mali községtől 2 km-re északnyugtra lezajlott utóvédharcban, 1944. július 29-én comblövést kapott. Felépülését követően, 1944. november 18-tól a vezérkari osztálynál beosztott tisztként teljesített szolgálatot. Meghalt 2002-ben Detroitban (AEÁ).

1916-ban született Miklósfalván. Édesanyja: Orbán Karolina, édesapja: Jánossy Lajos. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941. szeptember 10-én végezte el. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Szakaszparancsnokként a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot. Egy pár nappal a háború vége előtt eddig ismeretlen helyen és időben lövéstől hősi halált halt. Eltemetésének helye napjainkig ismeretlen.

Báldon született 1909. január 6-án. Édesanyja: Balázs Irma, édesapja: n.a. 1939. május 1-jétől továbbszolgáló főhadnagy. 1941. november 1-jén, 1934. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1942. március 30-tól századossá nevezték ki. Románia kiugrását követően a Tabay-harccsoportnak alárendelt 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj parancsnokaként került ki a dél-erdélyi hadszíntérre. 1944. szeptember 8-án Dicsőszentmártonnál, törzsroncsolás következtében hősi halált halt. Dicsőszentmár-tonban temették el, mindeddig ismeretlen helyen. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére.

Esztergomban született 1910. január 10-én. Édesanyja: Prohászka Ilona, édesapja: Janzer István. 1939. november 1-jétől próbaszolgálatos főhadnagy. A budapesti 2. gyalogezred kötelékében vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 őszén Esztergomtáborba települt 2/I. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1941. február–márciusában vették át a hivatásos állományba. 1941. június 1-jén a nagybereznai 26. határvadász-zászlóaljhoz helyezték, amelynek századparancsnokaként 1941. szeptember–decemberében az 1. hegyidandár alárendeltségében részt vett a Gyorshadtest keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 1942. január 1. és május 1. között Kőszegen alantostiszti tanfolyamot végzett, miközben 1942. március 31-én századossá léptették elő. 1942 májusától újra Nagybereznán szolgált, majd zászlóaljával 1943 júniusában Sepsiszentgyörgyre települt át. Itt 1943 novemberéig látott el századparancsnoki feladatokat, amikor a 65. határvadász csoport alárendeltségébe tartozó palotailvai 21/6. erődszázad parancsnokává nevezték ki. Csapatteste élén 1944. augusztus végétől részt vett a súlyos észak-erdélyi védelmi harcokban. 1944 novemberében az újonnan felállított 70/III. gyalogzászlóalj parancsnokságával bízták meg, amellyel a tiszai harcokban került bevetésre. Mivel a védelmi harcok alatt zászlóalját saját felelősségére feloszlatta, 1944. november 23-án hadbírósági eljárást indítottak ellene, melynek eredményeként 5 év börtönre és 3 év hivatalvesztésre, illetve lefokozásra ítélték. Gyenge fizikai állapotban volt, gyengélkedő kocsin Bécs közelébe szállították, ahol szovjet hadifogságba esett. Innen Sopronkőhidára, röviddel azután pedig a Szovjetunióba került. A szovjet lágerekből 1947 júliusában tért haza.

Serélen született 1914. március 1-jén. Édesanyja: Lukács Irma, édesapja: Járy László. 1944. július 11-től a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében, majd a szombathelyi karhatalmi csoportnál teljesített hadiszolgálatot. 1945. március 16-án Ötvöskónyinál hősi halált halt. A településen temették el, majd később földi maradványait Böhönyén helyezték végső nyugalomra.

Nagyernyében született 1918. július 13-án. Édesanyja: Zoltáni Ilona, édesapja: Jenei Sándor. 1942. október 6-án vonult be katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlóaljhoz. Innen december 1-jén Sepsiszentgyörgyre, a 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, ahol 1943. január és június között elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. Az 1944 januárjában elkezdett II. évfolyamot, a mozgósítás miatt nem fejezhette be. Csapattestéhez visszatérve, 1944. április 20-án hadibeosztást nyert. Az 57/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. A Kosowtól délnyugatra harcokban június 29-én, fején és bal felkarján aknaszilánktól súlyosan megsebesült. A worochtai, majd július 2-tól az egri, illetve a margitszigeti hadikórházban volt kezelés alatt. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 decemberében tért vissza Csempeszkopácson lévő pótalakulatához, amellyel a Szombathely–Trostberg–Traustein vonalon vonult vissza. Utóbbi helységnél esett 1945. május elején amerikai hadifogságba. A chiemseei fogolytáborból 1945 októberében hazairányították. Brassóban halt meg.

1914. március 10-én született Nagymaroson. Édesanyja: Janka Karolin, édesapja: n.a. Katonai szolgálatát 1939. február 1-jén, a lévai 6. határvadász-zászlóaljnál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1939. február 1. és április 1. között Komáromban, a 2. határvadászdandár keretében végezte el. A hadapród tanfolyamot pedig ugyanaz az év december 21-én, Galántán fejezte be. Az észak-erdélyi bevonulást követően Kolozsvárra, az újonnan felállított 26/I. gyalogzászlóaljhoz került. 1940. december 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Továbbszolgálatot vállalva 1941. január 15-től a gyergyótöl-gyesi 21. határvadász-, április 1-jétől pedig a 27/I. gyalogzászlóaljnál volt puskásszakasz parancsnok. 1941 nyarán páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. A székely csapattesttől 1943. január 7-én Zilahra, a 25/II. gyalogzászlóaljhoz helyezték át, ahol kiképzőtiszti feladatokat látott el. 1944 májusában a marosvásárhelyi csapatkórházba került, majd vérszegénységéből felépülve egy menetszázad kötelékébe, mint szakaszparancsnokot a tordai arcvonalra vezényelték. Részt vett a Torda–Harasztos környéki harcokban, majd 1944 októberében a nyíregyházi ütközetben. 1944 augusztusában hadnaggyá nevezték ki. Betegségének kiújulása miatt szabadságra ment, és a főváros ostromát átvészelve 1945 januárjában Pesten hadifogságba esett. A gödöllői táborból február végén hazaengedték.

1914. október 24-én született Zalaszentgróton. Édesanyja: Kutasi Rozália, édesapja: Jobbágyi József. 1937-től tartalékos zászlós. 1940 augusztusáig Szeghalmon, a 32. határvadász-zászlóaljnál volt kerékpáros szakaszparancsnok. Zászlóaljának Észak-Erdélybe való áthelyezését követően, 1942 szeptemberéig Csíkszeredában, 1943 októberéig pedig Gyimesfelsőlokon volt lövészszázad-parancsnok, miközben 1943. február 1. és június 15. között Sopronban főtiszti tanfolyamot végzett. 1941. február 5-én, 1940. november 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1939. szeptember 1-jei rangnappal hadnaggyá, 1942. október 1-jével pedig főhadnaggyá nevezték ki. 1943. október 1-jén vette át a gyimesközéploki 32/3. erődszázad parancsnokságát, amellyel 1944 márciusában (?) az Úz-völgyébe települt. 1944. augusztus 28-án került harcérintkezésbe a szovjet csapatokkal, majd Bothavasnál szeptember 1-jén (más forrás szerint 4-én) megsebesült. Szatmárnémetibe, az 503. vöröskeresztes hadikórházba került, majd szeptember 25-től a margitszigeti ortopéd, december 5-től pedig Szombathelyen, az 503. vöröskeresztes hadikórházban ápolták. Felépülését követően, január 21-én vonult be a 32. határvadász-zászlóalj törzspótszázadához, majd onnan Bősre vezényelték, ahol a 70/I. gyalogzászlóalj egyik századának parancsnokává nevezték ki. Századával zárt kötelékben március 30-án osztrák területre vonult vissza. 1945. május 11-én Freistadtnál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 15/16-án tért haza. Budapesten halt meg 1982 őszén.

Bonyhán született 1907. november 18-án. Édesanyja: Fizély Margit, édesapja: Jodál Rezső. 1942. augusztus 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. február 16. és március 31. között a 27/I. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlaton vett részt. 1944. április elejétől hadműveleti területen az 57. gyalogezred kötelékében szolgált. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Beregrákoson született 1918. január 17-én. Édesanyja: Székely Piroska, édesapja: Joó Miklós. 1939. október 4-én vonult be tényleges szolgálatra a losonci 4. határvadász-zászlóalj géppuskás századához. A tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát 1940. január–áprilisa között az Ipolyságban végezte el, majd karpaszományos tizedesként a mozgósított zászlóaljával 1940 májusában Nagybocskóra települt, ahonnan szeptemberben az észak-erdélyi területekre vonult be. Zászlóalja Bereck és az Ojtozi-szoros területén határvédelmi feladatokat látott el, majd 1940 novemberében Székelyudvarhelyen a 27/II. gyalogzászlóaljjá alakult át. Ennek eredményeként a 27/II. gyalogzászlóalj géppuskás századánál nyert beosztást. 1941 januárjában Marosvásárhelyre, a tartalékos tiszti tanfolyam második évfolyamára vezényelték. A tanfolyam elvégzését követően, 1941. szeptember 28-án történt leszereléséig szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban szolgált. 1943. április 1. és 28. között, illetve 1943. július 1. és augusztus 15. között a 27/II. gyalogzászlóalj 6. lövészszázadánál csapatszolgálatot teljesített. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá léptették elő. 1944 tavaszán behívták hadiszolgálatra, de a tiszai hidak lezárása miatt csapattestét nem érhette el, így leszerelték. 1944 áprilisában újra behívták és május 1-jével Jutasra, három hónapos alosztályparancsnoki tanfolyamra vezényelték. Ezt követően Székelyudvarhelyre, a 27/II. tábori gyalog pótzászlóaljhoz, majd kiképzőként rövid időre Szászrégenbe, az újonckiképző-táborhoz került, ahol újonckiképző tanfolyamot is végzett. A román kiugrás miatt a tanfolyamot feloszlatták és őt egy különítmény kötelékében Oklándra vezényelték, ahol határőrizetet láttak el. Székelyzsombornál kerültek harcérintkezésbe az ellenséggel, majd a különítmény felváltását követően Székelyudvarhelyre, utóbb zárt kötelékben Szászrégenig vonultak vissza. Innen vasúton Veszprémbe, majd 1944. október elején Vörösberénybe került. 1944. november 1-jén Szombathelyre irányították, ahol előbb őrparancsnokként tevékenykedett, majd az újonnan felállított Bakony-ezred II. zászlóaljának segédtiszti feladatait látta el. 1944. december 1-jén került újra bevetésre Iharosberény, majd Ötvöskónyi térségében. 1944. március végén Nagykanizsa–Letenye vonalig vonult vissza, ahol civil ruhába öltözve lemaradt alakulatától. Annak reményében, hogy felveszik a népi demokratikus honvédségbe, jelentkezett a bajai katonai parancsnokságon. Itt azonban már hadifogolyként kezelték és 1945 májusában Szegedre, onnan a focşani-i gyűjtőlágerbe, majd augusztus végén a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágervilágból 1948. július 4-én tért haza. Egerben halt meg 2006-ban.

Jászdózsán született 1913. június 24-én. Édesanyja: Krista Margit, édesapja: Juhász H. Pál. 1935/36-ban végezte el Esztergomban a tartalékos tiszti iskolát. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a jászberényi 9. kerékpáros zászlóalj szakaszparancsnoka volt. 1940. december 9. és 1941. június 1. között Budapesten, a Mária Terézia laktanyában gazdászati tiszti tanfolyamot végzett. 1941. január 1-jétől tartalékos zászlós. Mint gyakornok a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalánál nyert beosztást. 1941 júliusától, mint próbaszolgálatos zászlós, a csíkszeredai 32. határvadász-, 1941 szeptemberétől pedig a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalának főnöke volt. 1941. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1939. május 1-jei ranggal hadnaggyá, 1941. november 1-jével pedig főhadnaggyá léptették elő. 1943 októberében vette át a székelyudvarhelyi 68. határvadász csoport-parancsnokság, majd 1944 májusától az ugyancsak udvarhelyi 14. székely határőr-zászlóalj gazdasági hivatalának vezetését, amelynek kötelékében 1944 októberétől hadműveleti területen tevékenykedett. A határőr-zászlóalj megszűnése után előbb a 30/II. és 30/III., majd a 70/III. gyalogzászlóalj, ezt követően pedig a 27. tábori pótezred egyik zászlóaljának GH-főnöke volt. Csapattestével 1945. május 10-én, osztrák területen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. december 1-jén tért haza.

Budapesten született 1921. december 18-án. Édesanyja: Fenyvesi Gizella, édesapja: dr. Juhász Péter. 1942. június 18-án avatták hadnaggyá. Avatását követően a zilahi 25/II. gyalogzászlóaljnál nyert szakasz-, majd századparancsnoki beosztást. Tisztségét 1943. december 31-ig töltötte be, amikor a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz vezényelték századparancsnoki, majd segédtiszti minőségbe. Csapatteste kötelékében, mint zászlóaljsegédtiszt, 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. 1944. augusztus 1-jétől a 27. gyalogezred 1. segédtisztjeként tevékenykedett. Ebben a beosztásban az erdélyi és magyarországi harcokban vett részt, 1944. november 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. 1945. március 29-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 17-én került haza.

Budapesten született 1922. május 25-én. Édesanyja: Kovács Eszter, édesapja: n.a. 1944. április 1-jétől a 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnoka, részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944. szeptember 20-án Tekénél, gerinclövés következtében hősi halált halt. Tekében temették el egy nappal később. 1944. október 1-jén, október 1-jei ranggal posztumusz zászlóssá nevezték ki.

Ózdon született 1917. január 21-én. Édesanyja: Schimenetz Matild, édesapja: n.a. 1940. január–május között végzte el Miskolcon a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. Az észak-erdélyi bevonulást követően az újonnan megalakult 27. tábori tüzérosztályhoz került. Innen 1940 decemberében Hajmáskérre, tüzérbemérő tanfolyamra vezényelték, majd 1941. májustól októberig a 27. tüzérosztálynál, mint hadapród tűzmester teljesített szolgálatot. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942 decemberében bekövetkezett leszereléséig osztály-bemérőtisztként tevékenykedett. A tüzérezred mozgósításakor hívták be frontszolgálatra és a 27/I. tüzérosztály 2. ütegének bemérőtisztjeként 1944. április 23-án a keleti hadszíntérre vonult. A galíciai hadműveletek alatt mint segédtisztet, 1944. július 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1944 szeptemberétől ütegével az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren került bevetésre, majd 1945. elején Felvidéken át osztrák területre vonult vissza. 1945 májusában esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 júliusában került haza.

Székelyudvarhelyen született. A 27. tábori tüzérezred beosztott tisztjeként teljesített hadiszolgálatot. Budapesten hunyt el 1981-ben. (Elekes Sándor-emlékezés)

Kismartonban született 1905. december 12-én. Édesanyja: Zechmeister Anna, édesapja: Jarisch Ferenc. 1934. november 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban az egri 14/II. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalának főnökeként vett részt. 1940. december 1-jétől Marosvásárhelyre került, ahol előbb a csapatkórház, majd a 27/III. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalának főnöke volt. 1941. május 1-jén századossá léptették elő. 1944. április 1-jétől a hadműveleti területre elvonult 27. könnyű hadosztály-törzs gazdasági hivatalát vezette. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Sankt Pöltennél esett szovjet hadifogságba 1945. május 16-án. A Szovjetunióból 1946. augusztus 21-én tért haza.

1910. február 10-én született Kommandón. Édesanyja: Szilveszter Ilona, édesapja: Kabay Gábor. Ügyvéd, lapszerkesztő. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, majd Hajmáskéren volt átképzésen. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. 1984. november 16-án hunyt el Sepsiszentgyörgyön.

Erzsébetvárosban született 1901. február 24-én. Szülei nevét nem ismerjük. 1920. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás idején a bajai 20/III. gyalogzászlóalj parancsnoka volt, századosi rendfokozatban. 1940. december 1-jétől Erdőszentgyörgy katonai-, majd 1941. október 1-jétől a vezérszállási 25. határvadász-zászlóalj visszamaradó különítményének a parancsnoka volt. 1942. március 30-án őrnaggyá léptették elő. 1942. október 1-jétől 1943. augusztus 1-jéig a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot, 1943. május 1-jétől alezredesi rendfokozatban. Ezt követően 1944. augusztus 24-ig a nyírbátori 12/III. gyalog-, majd 1945. január 9-ig a pécsi 12/II. újonczászlóalj parancsnoki teendőit látta el, 1944 áprilisától hadműveleti területen. Utóbbi dátummal a 93/V. újonckiképző-zászlóalj parancsnokaként feltételezhetően a háború végéig szolgált. Dillingen an der Donauban (Németország) hunyt el 1989. július 9-én.

Székelyudvarhelyen született 1903. április 1-jén. Édesanyja: Zakariás Vilma, édesapja: n.a. 1927. május 25-től főhadnagy, 1939. szeptember 1-jétől pedig százados. 1940 novemberétől a 27. székely tábori tüzérosztály vezető állatorvosa volt. 1942. november 1-jén léptették elő őrnaggyá. A mozgósítást követően, a 27. könnyű hadosztály-parancsnokság vezető állatorvosaként, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. szeptember 17-én Leordinánál fertőzést kapott és kórházi kezelésre szorult. 1945. május 14-én, a 27. gyaloghadosztály anyagi törzsével együtt Gross-Siegharts és Freistadt között esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. július 18-án tért haza. 1963-ban hunyt el Kecskeméten.

1915. március 15-én született Mezőveresegyházán. Édesanyja: Szőke Margit, édesapja: Bodó N. Nevelőapja: Kacsó Lajos, református lelkész. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban volt helyettes tanár. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Lőszerkezelő tisztként előbb a 27. gyalogezred, majd a 23. határvadász-zászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1992. szeptember 23-án.

1914-ben született Pélyen. Édesanyja: Vágány Borbála, édesapja: n.a. 1943. augusztus 20-án nevezték ki tartalékos nyilvántartó zászlóssá. A keleti hadszíntéren a 27. könnyű hadosztály parancsnokság IV. d. (személyügyi) osztályán teljesített hadiszolgálatot. További sorsa ismeretlen.

Miskolcon született 1919. február 18-án. Édesanyja: Eke Róza, édesapja: Kádár István. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. 1941. február–júliusa között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyam I., 1942. január–júniusa között pedig a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. január 30-tól továbbszolgálatot vállalt, és mint ilyen az év szeptemberéig a sepsiszentgyörgyi csapattestnél csapatszolgálatot teljesített. Ezt követően Désre, a 27. gyalogezred ezredközvetlen árkászszázadánál nyert szakaszparancsnoki beosztást. 1944. január 31-én leszerelték, de röviddel ezután, március 1-jén hadiszolgálatra hívták be. Március 25-ig Baróton volt kiképzőtiszt, majd szakaszparancsnoki minőségben a keleti hadszíntérre elvonuló 57/I. gyalogzászlóalj 3. századához osztották be. Alakulatával részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban, majd 1945 elején osztrák területre vonult vissza, ahol május 2-án szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. október 6-án tért haza.

1917. május 3-án született Tiszafüreden. Édesanyja: Schuszter Etelka, édesapja: Kadocsa Béla. Katonai szolgálatát 1940. december 2-án a miskolci VII. híradó-zászlóaljnál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát, 1941. február 1. és december 31. között Budapesten végezte el. Ezt követően a miskolci csapattest kötelékében látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1942. október 1-jén tartalékos műszaki zászlóssá nevezték ki. Október 5-én a szegedi honvéd ügyészségre helyezték, ahol 1943. december 16-ig volt joggyakornok. 1943. november 1-jével felvették a hivatásos hadbírák állománycsoportjába, és 1941. november 1-jei ranggal, 1939. februári sorolással főhadnaggyá nevezték ki. 1944. március 28-ig a szegedi honvéd törvényszéken volt hadbíró. Utóbbi dátummal a keleti hadszíntérre elvonuló 27. székely hadosztály tábori bíróságára helyezték, amelynek kötelékében, mint beosztott hadbíró 1945. május 9-ig teljesített hadiszolgálatot. Az ausztriai Unterhaidnál előbb amerikai, majd Zwettlnél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 1-jén tért haza.

1922. október 30-án született Vasváron. Édesanyja: Sujok Marcela, édesapja: n.a. A 27. felderítő-osztály szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. 1945. január 27-én Igarnál nyoma veszett.

Egerben született 1926. március 13-án. Édesanyja: Grónay Irén, édesapja: Kakuk Jenő. 1944. november 15-én avatták zászlóssá a Vasvárra települt soproni magyar királyi II. Rákóczi Ferenc honvéd gyalogsági hadapródiskolán, majd 23-án zárt szállítmányban tanfolyamra Drezdába vitték. 1945. január 20-án, szakaszparancsnoki minőségben, az Erlangenben állomásozó 86/III. újonckiképző zászlóalj géppuskás századához helyezték, ahol újonckiképzést folytattak. Innen március 23-án Kirchbergbe, az 54/II. zászlóaljhoz, majd április 20-án Kollmitzgrabenbe, az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadánál nyert beosztást. Mint géppuskás szakaszparancsnok a garami harcokban két bevetésen vett részt, majd május 8-án csapattestével amerikai, 18-án pedig szovjet hadifogságba esett. Röviddel ezután a hadifogoly oszloptól elmaradt és hazatért.

Parajdon született 1909-ben. Édesanyja: Veres Ilona, édesapja: Kakucs Endre tanító. Sporttanár. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntéren, a 27. könnyű hadosztály törzsszázadánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. Marosvásárhelyen hunyt el 1991. június 12-én.

Hejcén (Tiszafüreden) született 1902. szeptember 25-én. Édesanyja: Doliszta (Deliszta) Margit, édesapja: Kálnay Bertalan. 1939. január 1-jétől főhadnagy. 1944. április 1-jétől a 27. tábori tüzérezred állománnyal, a 27. könnyű hadosztály lőszerkezelő oszlopának volt a parancsnoka. 1944. augusztus 6-án Obecztől délre, véletlen szerencsétlenség folytán – kísérlet közben saját kézigránáttól – hősi halált halt. Dr. Köpeczy János tábori lelkész temette el Zabién, augusztus 7-én.

Budapesten született 1908. május 16-án. Édesanyja: Linhardt Angela, édesapja: Kapitánffy Dániel. 1930. augusztus 18-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás idején a gyalogságnál volt gyakorló- és kiképzőtábori beosztott, századosi rendfokozatban. 1942. november 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1944. június 15. és október 16. között a Honvéd Vezérkar főnökének a szárnysegédje volt. 1945 februárjában került a 27. székely hadosztály-parancsnoksághoz, amelynek vezérkari főnökeként 1945. március 6-ig teljesített szolgálatot. Ekkor a II. hadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. Ebben a beosztásban érte meg a háború végét. A fegyverletétel után nyugaton maradt, így 1945. június 19-én lefokozták és elcsapták a honvédségből. Innsbruckban halt meg 1979. március 16-án.

Budapesten született 1913. február 19-én. Édesanyja: Ráner Anna Jozefa, édesapja: Karai István József. 1937. január 1-jén zászlóssá, majd 1940. január 1-jétől hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a nagyszőllősi 14. kerékpáros zászlóalj szakaszparancsnoka volt, továbbszolgáló főhadnagyi rendfokozatban. 1941. szeptember 1-jétől a 26. felderítő-osztálynál teljesített szolgálatot, mint anyagi tiszt és századparancsnok. 1942. november 1-jén, 1938. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1944. július 1-jén századossá léptették elő. A IX. hadtestparancsnokság rendelkezése alapján, 1944. augusztus 15-től a 27. felderítő menetszázad parancsnokaként a hadműveleti területen lévő 27. felderítő-osztályhoz került, amelynél a továbbiakban segéd-, illetve anyagi tiszti feladatokat látott el. Részt vett a galíciai, a súlyos Déda környéki, illetve a magyarországi hadműveletekben. A visszavonulás alatt 1945 januárjában Balassagyarmaton, majd március 28-án Dunaszerdahely körzetében történt légitámadás következtében megsebesült. Mint magatehetetlen beteget az osztály magával vitte. Így került 1945. május 9-én Leopoldschlagnál szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. június 12-én tért haza.

Söjtörön született 1909. augusztus 15-én. Édesanyja: Rieger Teréz, édesapja: Karancsy István. 1937. június 30-tól hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a nagykanizsai 9. tábori tüzérosztálynál volt alantostiszt. 1940. november 1-jén, 1937. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba, majd 1941. február 1-jén a Ludovika Akadémiára vezényelték, ahol szeptember 15-ig alosztálytiszti tanfolyamot végzett, 1941. szeptember 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Alakulatához visszatérve október 1-jéig alosztályparancsnoki beosztásban szolgált. Ezt követően közel egy hónapon át a kézdivásárhelyi 24. határvadász üteg parancsnoki tisztét látta el. 1942. október 23-án a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz vezényelték. 1943. november 1. és 1944. február 28. között Marosvásárhelyen tüzértiszti lovastanfolyamot végzett. A tüzérosztálynál 1944. március 1-jéig anyagi tiszti, majd a mozgósítást követően augusztus 15-ig ütegparancsnoki beosztásban szolgált (feltételezhetően a 27. törzspótüteg parancsnoka volt), 1943. augusztus 1-jétől századosi rendfokozatban. Utóbbi dátummal hadibeosztásban a 9. tábori tüzér pótosztálynál üteg-, osztály- és hadosztály tüzérparancsnoki, illetve osztály segédtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1944. február 3-tól a 4. tábori tüzérosztálynál látott el ütegparancsnoki feladatokat. 1945. március 26-án Rábacsécsénynél súlyosan megsebesült és a csornai kórházban 1945. szeptember 17-ig volt kezelés alatt. A harctéren tanúsított vitéz helytállásáért 1945-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki.

Miskolcon született 1917. december 25-én. Édesanyja: Kasziner Vilma, édesapja: n.a. 1940. december 2-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál. 1941. február 8. és július 10. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyam I., majd 1942. január 20. és március 30. között a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően 1943 szeptemberéig alakulatánál szakaszparancsnoki beosztásban csapatszolgálatot teljesített. 1944. február 23-án hívták be hadiszolgálatra. Előbb a behívott tartalékosok kiképzésénél tevékenykedett, majd április elején az 57/I. gyalogzászlóalj 3. századparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kuty városáért vívott harcokban, majd augusztus 1-jétől a zászlóalj anyagi tiszti feladatait látta el. Ebben a beosztásban szeptember elejétől a Naszód–Nagybánya–Sárospatak–Szerencs–Borsodivánka–Mezőkövesd környéki védelmi harcokban vett részt. Eger környékén vette át a zászlóalj aknavető szakaszának a parancsnokságát, amelynek élén Fülek–Losonc–Zólyom vonalon Privigye környékére vonult vissza, ahonnan Dunaszerdahely környékére menetelt. Itt a Diósförgepatonyban pihenőben lévő 57/III. gyalogzászlóaljhoz került, amelynek kötelékében 1945. április 8-tól Pozsonyon át állandó visszavonulásban volt. Horn térségében érte a háború vége, majd hazafele menet Bécs mellett május 14-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 1-jén tért haza.

Miskolcon született 1918. október 16-án. Édesanyja: Lenkei Mária, édesapja: Károlyi Árpád. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jétől a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. A delatyn–mikulyczini harcok során, 1944. augusztus 6-án Bukownanál comblövést (más forrás szerint Jamnánál szilánksérülést) szenvedett. Miskolcon hunyt el 1994. június 7-én.

1905. február 8-án született Losoncon. Édesanyja: Dankó Mária, édesapja: n.a. 1929-ben végezte el a Pázmány Péter hittudományi egyetemet. 1937-ig teológiai tanár volt Szobon, 1931-től doktori címmel. 1937 és 1940 között pedig Pásztoriban szolgált. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1939-ben Szombathelyen végezte el, melynek eredményeként tartalékos tábori lelkész főhadnaggyá nevezték ki. 1940 elején ugyanott tábori lelkészi továbbképzésen vett részt. Tényleges katonai szolgálatra először 1940 júliusában hívták be a 3. határvadász ezredhez, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Novemberben visszatért polgári állásába, majd 1941 áprilisától folyamatosan katonai szolgálatot teljesített. Előbb a Keszthelyen állomásozó 53. határvadász portyázó osztálynál, majd 1942 júliusától a budapesti I. hadtestnél volt beosztott lelkész. Ezt követően a 201. és 202. vöröskeresztes-, illetve a máramarosszigeti csonkolt kórházak tábori lelkésze volt. 1944 februárjában hadműveleti területre került. Első ízben a megszálló feladatokat ellátó 101. könnyű hadosztálynál, majd annak megszűnése után a 40., 49. és végül a 27. székely gyalogezred ezredlelkészeként szolgált. Utóbbi csapattestével a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren tevékenykedett. A háború vége felé alakulata kötelékében osztrák területre vonult vissza. Leopoldschlágnál 1945. május 11-én szovjet hadifogságba esett. A tallini, a walki, a narvai illetve a leningrádi hadifogolytáborokban 27 hónapot töltött. 1947. július 27-én tért haza szülőföldjére. Budapesten hunyt el 1988. február 27-én.

1903-ban született Kecskeméten. Édesanyja: Rada Rózsa, édesapja: n.a. 1938. június 1-jétől zászlós. 1941 szeptemberében gazdászati tiszti próbaszolgálatra beosztott tartalékos főhadnagy volt. Békeidőben a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj GH főnöke volt. Nemzetvédelmi Keresztet kapott. 1943-ban a 79. honvéd bevonulási központ állományába helyezték át. A későbbiek során, eddig ismeretlen okok miatt rendfokozatától megfosztották, kitüntetéseit pedig megvonták tőle.

Pusztakeresztúron született 1914. december 15-én. Édesanyja: Serfőző Rózsa, édesapja: Kasza János. 1941-ben a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem Belgyógyászati és Diagnosztikai klinikáján volt gyakornok, majd tanársegéd. Ezt követően végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, amelynek eredményeként 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 27/28-tól 1945. május 9-ig a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj vezető orvosaként teljesített frontszolgálatot a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren. Linz környékén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948 novemberében került haza.

Szigetváron született 1912. augusztus 29-én. Édesanyja: Béry Mária, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát 1931–32-ben Pécsen és Kaposváron végezte el. 1933. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1937. július 1-jétől hadnagy. 1938-ban Hajmáskéren egyhónapos ütegparancsnoki tanfolyamot végzett. Az észak-erdélyi bevonulásban a szigetvári 14. határvadász üteg szakaszparancsnokaként vett részt, majd leszerelték. 1941–42-ben a 27. tábori tüzérosztály hadigondozó tisztje, illetve tartalékos tiszti átképző tanfolyamának kiképzőtisztje volt. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos tüzér főhadnaggyá nevezték ki. 1944. április és október között a 27. tábori tüzérezred fogatostisztjeként teljesített hadiszolgálatot a galíciai és az erdélyi hadszíntéren.

Zólyomban született 1909. július 5-én. Édesanyja: Simon Margit, édesapja: Kajánek József. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a rimaszombati 1. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot, továbbszolgáló próbaszolgálatos hadnagyi rendfokozatban. 1940. november 1-jétől az újonnan megalakított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 8. puskásszázadánál látott el szakaszparancsnoki teendőket. 1941. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Tisztségét 1942. március 18-ig töltötte be, amikor a nagykanizsai 17. gyalogezredhez vezényelték s átvette az ezredközvetlen géppuskás szakasz parancsnokságát. Röviddel ezután a 17/II. gyalogzászlóalj 5. lövészszázadának parancsnokaként a doni hadszíntérre vonult. 1942. július 9-től a 17/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának volt a parancsnoka. 1942. július 11-én Kosztyenkinél megsebesült, melynek során fél szemét is elvesztette. A 9. egészségügyi oszlopnál ápolták, majd felépülését követően, szeptember 1-jétől a 17/1. lövészszázad parancsnokságát vette át. 1942. október 10. és november 4. között Sztaro Nyikolszkojén rohamtanfolyamot végzett. Mint rohamszázadparancsnok, december 30-án Voronyezstől délre, Gremjatschenál súlyosan megsebesült. A súlyos harcokban tanúsított vitéz magatartásával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki, amelyet 1944. augusztus 10-én kelt legfelsőbb elhatározással kapott meg. A debreceni, majd innen a budapesti tiszti kórházba szállították. Felépülését követően, 1943. október 1-jén visszatért Marosvásárhelyre és átvette a 27/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának parancsnokságát. Százada élén 1944. április elején a galíciai hadszíntérre vonult. 1944. augusztus 20-án vették át a hivatásos állományba. 1944. július 26-án és augusztus 21-én Kosownál könnyebben, majd az erdélyi visszavonulás alatt Misztótfalunál, október 18-án súlyosan megsebesült. A budapesti vöröskeresztes kórházban, majd a gutai és szombathelyi hadikórházakban ápolták. Innen 1945. január 6-án a 105. kórházvonattal Bécsbe az 505. magyar hadikórházba, majd a weitzenkircheni és a genkoffeni magyar hadikórházakba került. Itt esett 1945. május 9-én amerikai hadifogságba. Május 21-én a regensburgi, június 10-én a donaui, szeptember 14-én pedig a landshuti hadifogolytáborba szállították, ahonnan október 2-án megszökött és 18-án hazatért. Budapesten halt meg 1981. július 31-én.

Átányon született 1913. március 31-én. Édesanyja: Czégel Éva, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát a tokaji 14. gyalogezrednél kezdte meg. Itt végezte el 1935-36-ban a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1939-ben Piliscsabán gáztanfolyamot, 1940-ben pedig a budapesti Meteorológiai Intézetnél szakidőjelző tiszti tanfolyamot végzett. 1939. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban árkászszakasz parancsnoki beosztásban vett részt a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj kötelékében. Ezt követően leszerelték, majd 1941. április 20. és július 22., illetve augusztus 1. és 1941. szeptember 27. között Szatmárnémetiben, a IX. árkásztáborban fegyvergyakorlatot teljesített. 1942. szeptember 18-án pótlásként a doni hadszíntéren tevékenykedő 6. könnyű hadosztály komáromi 22. gyalogezredének árkászszázadához vezényelték. Mint szakaszparancsnok Jablotsnojénál aknatelepítés közben megsebesült, s mivel sebe elfertőződött előbb Sztarij-Oszkolba, majd a kijevi, 1943. január 6-án pedig a zalaegerszegi 527. hadikórházba irányították. 1943. január 1-jén hadnaggyá nevezték ki. Felépülését követően a dési 59. utászzászlóaljnál tevékenykedett, majd 1944. március 19-én a 27. könnyű hadosztály utászszázadához vezényelték, amelynek kötelékében a galíciai hadszíntérre vonult. Mint árkász szakaszparancsnok és segédtiszt részt vett a Kosow–Horod, majd 1944 szeptemberétől a Visó-völgyi és a Borgó-környéki, majd Erdély feladása után a Tisza-menti (Mezőkövesd–Mezőkeresztes) és az Eger-környéki harcokban. Leharcolt alakulatával Bánréven és Losoncon át Gácsra vonult vissza, ahol már anyagi tiszti beosztásban szolgált. A visszavonulás során Dobsinánál, 1945. január 20-án román hadifogságba esett. A románok Felsőzsolcára szállították, majd február 12-én szabadon engedték.

Jászberényben született 1917-ben. Édesanyja: Sárközy Margit, édesapja: n.a. 1941. október 1-jével tartalékos zászlós. 1941-43-ban sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századánál látott el alantostiszti feladatokat.

1911. október 26-án született Kisborosnyón. Édesanyja: Vajna Mária, édesapja: Kelemen József. A magyar csapatok bevonulása idején, Sepsiszentgyörgyön volt matematika tanár. 1941. augusztus 1-jén vonult be átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. Szeptemberben Budapestre, a Magyar királyi I. hadtestparancsnokság tartalékos karpaszományos számvevő tiszthelyettesi és tisztesi iskolájára vezényelték, ahol gazdászati tiszti tanfolyamot végzett. Október 25-én szerelt le és tért vissza polgári foglalkozásához, miközben járási leventeparancsnokként is tevékenykedett. 1943. június 7. és 20. között, illetve szeptember 15. és november 16. között a tábori tüzérosztálynál rendkívüli fegyvergyakorlaton vett részt, majd ezt követően 62 napon át a sepsiszentgyörgyi 12. határőr-zászlóaljnál látott el számvevői teendőket. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki gazdászati zászlóssá. 1944. augusztus 14-től szeptember 7-ig a Szászrégenben működő tanuló munkatábor felügyelője volt. A frontszolgálat alól felmentették és hadifogságban sem volt. Marosvásárhelyen hunyt el 1993. december 14-én.

Felsőbudakon született 1894. augusztus 24-én. Édesanyja: Vizy Mária, édesapja: Kemenes István. 1914. október 15-én léptették elő zászlóssá. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. december 1-jétől a salgótarjáni 57. határvadász portyázó osztálynál volt főelőadó térképész, alezredesi rendfokozatban. 1941. október 1-jétől, mint beosztott törzstiszt a 23. gyalogdandár leventeparancsnokságához került. 1943. augusztus 1-jéig hadműveleti területen tevékenykedett. Itt nyújtott teljesítményéért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. Hazatérését követően Erdélybe vezényelték, ahol 1943. október 1-jétől a 4. székely határőr-zászlóalj, illetve a szépvízi járás leventeparancsnoka volt. 1944. május 1-jétől pedig a 19. székely határőr-zászlóalj parancsnokaként szolgált, 1944. január 1-jétől ezredesi rendfokozatban. A Bélbor–Cserbükk–Jávoros-tető térségében vívott harcokban megfogyatkozott alakulatát 1944 októberében a 27. székely hadosztályba olvasztották és ekkor vette át – október 20-tól – az akkor megsebesült Fazekas Lajos ezredestől, a 27. gyalogezred parancsnokságát. A tiszai és az Eger környéki harcokat követően, ezredével a Felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza, majd 1945. április 10-én osztrák területre sodródott, ahol szovjet hadifogságba került. A szovjet lágerekből 1949. július 2-án tért haza.

Mezőberényben született 1913. szeptember 29-én. Édesanyja: Braun Magdolna, édesapja: Kemény Gyula. 1939. január 1. és 1941. január 31. között a debreceni, majd Besztercére települt 22. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Ezt követően került a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz, ahol szakasz-, majd századparancsnoki beosztásban tevékenykedett. 1942 júniusában léptették elő hadnaggyá. A marosvásárhelyi 57/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Április 19-től augusztus 1-jéig az 57/8. lövésszázadot irányította. A Kuty-Kremenica 708-as magassági pontnál 1944. augusztus 14-én súlyos lábszár- és comblövést szenvedett. A worochtai, a debreceni, a margitszigeti, az érsekújvári, majd a neuburgi hadikórházakban ápolták. 1945 májusában esett amerikai hadifogságba, ahonnan betegsége miatt november 19-én hazaengedték.

Budapesten született 1920. október 13-án. Édesanyja: Jánosi Ilona, édesapja: vitéz Keményffi Zoltán ezredes. 1941. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. Ezt követően a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 8. századánál látott el alosztály-parancsnoki feladatokat. 1942. május 1-jétől a 9. lövésszázad parancsnoka volt. 1944. január 1-jétől főhadnagy. A mozgósítást követően az 57/III. gyalogzászlóalj 8. lövészszázadának parancsnokaként, 1944. április 21-én a keleti hadszíntérre került. Április 28-án Kuty elfoglalásáért vívott utcai harcok során, fejlövés következtében hősi halált halt. Szemtanúk elmondása szerint a szovjetek által meggyalázott holttestét emberei néhány nappal később mentették ki és temették el, majd szülei exhumáltatták és Budapesten helyezték örök nyugalomra. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették.

Hosszúhetényben született 1916. május 5-én. Édesanyja: Marton Paula, édesapja: n.a. 1938-ban hívták be katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskola első évfolyamát Kaposvárott, a másodikat Pécsett végezte el. 1940. november 20-án nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1942. július–augusztusa, illetve 1943. március–szeptembere között a 27/I. gyalogzászlóaljnál, 1943 novemberétől pedig a baróti 13. székely határőr-zászlóaljnál teljesített csapatszolgálatot. A mozgósítást követően a 27/I. gyalogzászlóalj vonatparancsnokaként, 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben, majd csapattestével osztrák területen esett szovjet hadifogságba, 1945. május 10-én. A szovjet lágerekből 1948. május 3-án szabadult.

1917. október 29-én született Fonyban. Édesanyja: Hankovics Jozefa, édesapja: Kerekes Lajos. 1940. december 10-én kezdte meg tényleges szolgálatát a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál. 1941/42-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát, majd 1942 februárjáig raj- és szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot, 1942. január 1-jétől tartalékos zászlósi rendfokozatban. 1942 februárjától a salgótarjáni 23/III. gyalogzászlóalj tisztes iskoláján volt oktatótiszt. 1943 szeptemberében leszerelték. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra. 1944. április elejétől a könnyű hadosztály I. b. (hírszerző és kémelhárító) -, a 27/III. gyalogzászlóalj anyagi tisztjeként és géppuskás szakaszparancsnokaként vett részt a galíciai, erdélyi és magyarországi védelmi harcokban, 1944. május 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. A visszavonuló harcok alatt Csallóközben megsebesült, majd betegen Alsópatynál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 májusában elengedték. Szikszón halt meg, 1960. augusztus 16-án.

1914. október 1-jén született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Kovács Gizella, édesapja: Kerekes Konrád tartalékos hadnagy, az I. világháborúban eltűnt. 1941-ben hívták be átképzésre a 27. gyalogezred Szatmárnémetiben állomásozó árkászszázadához. A tartalékos tiszti átképző tanfolyam elvégzése után, 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A román kiugrást követően hívták be hadiszolgálatra a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóaljhoz. Mint árkász szakaszparancsnok vett részt a Székelyföldért (Bélbor és a Cserbükk-tető térségében) vívott súlyos harcokban. Leharcolt csapattestét, 1944. október 9-én az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóaljba olvasztották. Szakaszparancsnokként a Vinda környéki harcokban volt bevetve, majd innen csapattestével Szásztörpény–Felsőilosva–Magyarlápos útvonalon Nagysikárlóig vonult vissza. 1944. október 21-én a nagysikárlói erdőben szovjet hadifogságba esett. A talitzini és a krími lágerekben raboskodott, ahonnan 1948. augusztus 23-án tért haza. Marosvásárhelyen halt meg 2000. augusztus 1-jén.

Marosvásárhelyen született 1916. február 28-án. Édesanyja: Gergely Ilona, édesapja: Kerekes Árpád. 1942-ben vonult be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd a tüzérosztálynál, mint továbbszolgáló, felderítőtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1942/43-ban a tüzérosztály keretében felderítőtiszti, 1943/44-ben pedig elsőtiszti tanfolyamot végzett. 1943. január 1-jétől hadnagy. 1944 áprilisától szakaszparancsnoki beosztásban a galíciai hadszíntéren harcolt. 1944 szeptemberében a 27. könnyű hadosztály-parancsnokság állományvezetőségénél nyert beosztást Marosvásárhelyen, majd visszavonulásban Kaposváron, illetve Sümegen. 1944. november 1-jétől Győrszabadhegyen, ütegparancsnoki tanfolyamon vett részt. 1945. február 1-jétől a Balaton környékén harcban álló 26. tábori tüzérosztály pótkeretéhez osztották be, amellyel március 12-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 29-én tért haza.

Budapesten született 1919. július 28-án. Édesanyja: Valz Adél, édesapja: Kerényi József. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. 1942. március 1-jéig a losonci 23/I. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszának, majd nehézfegyver-századának volt a parancsnoka. Ezt követően Marosvásárhelyre, a 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századánál látott el alantostiszti és parancsnoki feladatokat. 1943. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A 27. könnyű hadosztály mozgósításakor az 57. gyalogezred ezredközvetlen aknavetőszázadának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Kutynál, június 19-én aknaszilánktól súlyosan megsebesült, s ebből kifolyólag 1946. február 10-ig kórházi kezelésre szorult.

Sajószentpéteren született 1913. szeptember 26-án. Édesanyja: Heinemann Margit, édesapja: nemes tasnádi Keresztessy Sándor. Az észak-erdélyi bevonulásban, mint hadapród tűzmester az ipolysági 5. határvadász üteg segédtiszt-helyetteseként vett részt. 1940. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd november 15-én az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály állományába került, amelynél továbbszolgálatot vállalt. Mint osztály segédtiszt, pótkeret parancsnok-helyettes, illetve pótkeret parancsnok 1944. október 5-ig teljesített szolgálatot. 1941. október 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1939. szeptember 1-jei ranggal hadnaggyá, majd 1942. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. október 5-től december 9-ig Pinnyén, majd Peresztegen, a 27. tábori tüzérosztály pótkereténél látott el kiképzőtiszti feladatokat. Ezt követően a 811. munkásezred keretében egy magyar munkás üteggel Karátföldön (Vas megye) erődítési munkálatokat végzett. Alakulatával 1945. március 23-án Ondód községbe, majd innen osztrák területre települt, ahol alakulatától lemaradva bevárta a szovjet csapatokat. Március 29-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. június 13-án került haza.

Bálon (?) született 1920. január 31-én. Édesanyja: Biliczky Erzsébet, édesapja: Keviczky István. 1940. szeptember 1-jén vették fel a Ludovika Akadémiára, ahol 1942. december 6-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a rahói 3. hegyivadász-zászlóaljnál nyert beosztást közepes aknavető szakaszparancsnoki minőségben. 1943. február–márciusában Rahón síoktató, júliusban Báránykőn pedig sziklamászó tanfolyamot végzett. 1944. január 10-én a 62. határvadász portyázó osztály 2/1. erődszázadának aknavető csoportparancsnokává nevezték ki. 1944 júniusában Hajmáskéren közepes aknavető tűzvezető, ütegparancsnoki, illetve felderítő tiszti tanfolyamot végzett. A román átállást követően csoportjával a 9. határvadászdandár tüzérparancsnokának alárendeltségében a Borsai-hágó környékén került bevetésre. Október 15. és december 1. között a kelet-magyarországi harcokban a 9/I. hegyi tüzérosztály felderítő- és összekötő tisztjeként harcolt. Utóbbi dátummal a 27/III. tábori tüzérosztályhoz nyert beosztást (előbb a VII/1. üteg, majd a 44. fogatolt hegyi üteg, illetve a 27/8. üteg elsőtisztjeként). Röviddel ezután Répáshutától északkeletre aknaszilánktól súlyosan megsebesült. Előbb a német 472. hadikórházban, majd a Nyékvárkonyban lévő 27. gyaloghadosztály egészségügyi oszlopánál ápolták, amellyel osztrák területre települt át. 1945. április 26-án a németek által feloszlatott kórházból még betegen a már lefegyverzett 27/III. tüzérosztályhoz került vissza. Osztályával Unterhaidnál esett az amerikaiak fogságába, akik elbocsájtották. Június 1-jén a szovjetek az edelbachi táborba kísérték, ahonnan július 13-án elszállították és 26-án a debreceni vöröskeresztes kórháznak adták át. Felépülését követően jelentkezett a 633. bevonulási központnál.

Iklandon született 1918. augusztus 7-én. Édesanyja: Újfalvi Ilka, édesapja: Kilyén Zsigmond. 1941. január 1-jén vonult be tényleges szolgálatra a kolozsvári 26/I. gyalogzászlóalj 1. századához. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Mint próbaszolgálatos, 1943. október 1-jéig csapatszolgálatot teljesített. Ezt követően Budapesten elvégezte a főtiszti tanfolyamot. A mozgósításkor a székelyudvarhelyi 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver századának aknavető szakaszparancsnokaként 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a Kuty–Kosow környéki, majd a súlyos Delatyn–Mikuliczyn-i védelmi harcokban, július 29-től nehézfegyverszázad-parancsnoki beosztásban. 1944. július 1-jén hadnaggyá léptették elő. 1944 szeptemberétől az erdélyi és a magyarországi harctéren tevékenykedett. 1945. március 28-án, a garami harcok alatt Köbölkútnál, egy rohamszázad parancsnokaként esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1954. január 3-án tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1996. február 26-án.

Hajdúböszörményben született 1914. június 8-án. Édesanyja: Máthé Jolán, édesapja: Kincses Gyula. 1939. február 1-jétől tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a huszti 24. határvadász-zászlóalj 2. századának kötelékében vett részt, majd zászlóaljával Sepsiszentgyörgyre, később pedig Kézdivásárhelyre került. 1940. december 6/7-től a sósmezői 24/1. határvadász tisztiőrs parancsnoki tisztét látta el. (Más adatok szerint 1941 decemberéig a 24/2. határvadász-századnál szolgált.) 1941. január 4. és február 10. között a budapesti Mária Terézia laktanyában határvadásztiszti őrsparancsnoki tanfolyamot végzett. 1941 októberétől (más forrás szerint november 16-tól) a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki és zászlóalj-segédtiszti feladatokat. (Egyes adatok szerint a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál is szolgált.) 1942. szeptember 30-án, haderőn kívüli szakmában próbaszolgálatra jelentkezett. 1943. október 15-én leszerelték. A mozgósítást követően, 1944. április 4-től október 3-ig a Székely Határvédelmi Erők különleges gazdasági, majd katonai parancsnokságán látott el segédtiszti feladatokat, hadnagyi rendfokozatban. Innen október 5-én beosztott tisztként, a tasnádi járás leventeparancsnokságához vezényelték. Mivel a parancsnokság Keszthely felé visszavonulóban volt, beosztását csak Bágyogszováton (Sopron vm.) vehette át. 1944 novemberétől Keszthelyen, a 953. levente munkásszázad szakasz-, illetve századparancsnoka volt. Tisztségét 1945. január 7-ig töltötte be, amikor a Szentgotthárdon, majd Felsőrönkön tevékenykedő 7/V. újonckiképző-zászlóaljhoz vezényelték, amelynél március 31-ig szakaszparancsnoki és segédtiszti beosztásban tevékenykedett. Ekkor a tisztikar elhatározása folytán egész zászlóaljával bevárta a szovjet csapatokat.

1908-ban született Marosújváron. Édesanyja: Hosszú Anna, édesapja: n.a. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot a galíciai, majd az erdélyi hadszíntéren.

1907. január 21-én született Déván. Édesanyja: Kiss Anna Netti, édesapja: Kiss József. 1941. augusztus 1-jén hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. Október 25. és december 23. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1942 elején Gyergyószentmiklóson lőszertiszti tanfolyamot végzett. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. október 8-tól 1944. június 12-ig a tábori tüzérosztálynál anyagi-, illetve irodatiszti beosztásban öt ízben teljesített csapatszolgálatot. Erdély kiürítésekor az anyaországba menekült, majd 1944. november 23-án a hajmáskéri tüzér központi lőiskolánál szolgálattételre jelentkezett. A 2. tábori tüzérosztály állománnyal ütegparancsnoki tanfolyamra osztották be. December 7-én a lőiskolával Westfalenhofba irányították, ahol 1945. április 23-án hadifogságba esett. A Mailly le Camp-i hírhedt hadifogolytáborból 1945. október 30-án szabadult.

1919. április 19-én született Budapesten. Édesanyja: Sinka Mária, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1939. október 5. és 1941. október 20. között a 2/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesítette. A 2. gyalogezred tartalékos tiszti iskolájának I. és II. évfolyamát is ezen időszakban abszolválta. 1941. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1942. július 1-jén a 32/III. gyalogzászlóalj 8. puskásszázadának szakaszparancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943. január 20-án Sztyepanovka mellett fagyási sérüléseket szenvedett. A 23. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához szállították hátra, majd a hazatérése után gyógykezelésben részesült. Felépülését követően a jászberényi 1/II. harckocsi zászlóaljhoz osztották be, ahonnan hamarosan a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz helyezték át. 1944. január 1-jével tartalékos hadnagy. 1944 nyarától a zászlóalj kötelékében részt vett a zászlóalj galíciai harcaiban. A román kiugrást követően a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj századparancsnokaként 1944. szeptember 5-én, a dél-erdélyi hadszíntéren került bevetésre. Szeptember 12-én Oláhkocsárd nyugati szélén, ellenséges tüzérségi becsapódás során légnyomást szenvedett. A marosvásárhelyi hadikórházban ápolták. További sorsa ismeretlen.

Miskolcon született 1919. szeptember 15-én. Édesanyja: Gallovich Ida, édesapja: Kiss Kálmán nyugalmazott altábornagy. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Ezt követően a 14. kerékpáros zászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást. Csapattestével részt vett a Gyorshadtest keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 1941. augusztus 15-én Kristoforovkánál megsebesült. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, majd ennek megszűnése után az újonnan megalakult kolozsvári 25. felderítő-osztálynál nyert szakaszparancsnoki beosztást, 1943. augusztus 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Feladatát 1944. április 2-ig töltötte be, amikor kinevezték a keleti hadszíntérre elvonuló 27. felderítő-osztály árkászszakaszának parancsnokává. Csapatteste élén részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi harcokban, ahol két alkalommal: Ratosnyánál 1944. szeptember 26-án, Mezőcsátnál pedig november 9-én megsebesült. A harcokban tanúsított vitéz magatartásáért 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Osztrák területen esett 1945. május 8-án szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 júniusában tért haza. Vecsésen hunyt el 1981. december 8-án.

Kerelőszentpálon született 1921. május 28-án. Édesanyja: Botár Teréz, édesapja: Kiss Mihály. 1942. október 6-án vonult be tényleges szolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 4. lövészszázadához. 1943-ban végezte el Sepsiszentgyörgyön a tartalékos tiszti iskola első, majd 1944 tavaszán, Marosvásárhelyen a második évfolyamát. Mint hadapród őrmestert az 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében, 1944. április elején a keleti hadszíntérre vezényelték. A 4. lövésszázad szakaszparancsnokaként részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Az osztrák területen levő Freistadtnál tette le a fegyvert 1945. május 9-én az amerikai csapatok előtt, majd alakulatát elhagyva hazatért. Meghalt Marosszentgyörgyön, 2006. március 5-én.

Maroscsapón született 1917. január 13-án. Édesanyja: Bucsy Berta, édesapja: Kiss Mihály. 1940 novemberében vonult be a 27. tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, 1942. március 15-ig az osztálytörzsnél volt beosztott hadapród őrmester. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően a marosvásárhelyi tüzér tartalékos tiszti iskolánál beosztott tisztként szolgált. 1944 áprilisától a 27. tábori tüzérezred kötelékében, mint a 27/I. tüzérosztály segédtisztje, harctéri szolgálatot teljesített, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1945. május 9-én amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. december 8-án tért haza. Tatán hunyt el 1998. június 29-én.

1908. április 6-án született Nyitrán. Édesanyja: Riger Mária, édesapja: Kiss Endre. Katonai pályafutását Salgótarjánban kezdte, majd Miskolcon, Vásárosnaményben és egy rövid ideig Marosvásárhelyen is szolgált. 1941-től Budapesten kétéves hadbiztosi tanfolyamot végzett, melynek ideje alatt a pécsi IV. hadtestparancsnokságnál, a doni arcvonalon gyakornok, 1941. november 11-től századosi rendfokozatban. A tanfolyam elvégzését követően, 1943 őszétől Pécsen teljesített szolgálatot. Röviddel a német megszállás után Marosvásárhelyre, a 27. könnyű hadosztály-parancsnoksághoz nyert beosztást, amelynek kötelékében, mint vezető hadbiztos, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. 1945. május 9-ig teljesített harctéri szolgálatot. Ekkor osztrák területen amerikai hadifogságba esett. Az amerikaiak 1945 júniusában átadták a szovjeteknek. Az oroszországi lágerekből 1948 júniusában került haza. Budapesten hunyt el 2002-ben.

1918. március 17-én született Lemhényben. Édesanyja: Németh Mária, édesapja: Klára András. Behívása előtt a Szatmár megyei Nántű községben tanító. Miután elvégezte a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát Marosvásárhelyen, 1943. május 1-jével, január 1-jei rangnappal tartalékos gyalogos zászlóssá nevezték ki. 1944-ben hívták be hadiszolgálatra és a család emlékezete szerint kivitték a galíciai frontra. A 27. gyalogezred ezredirodáján dolgozott. 1945 májusában esett fogságba. Az oroszok előbb Focşaniba hurcolták, utóbb pedig a Tiraszpol közelében levő Szujevo-Arhejov-i fogolytábor lakója. 1946-ban innen szabadult. A háborút követően orosz nyelvtanár. A szovjet hadifogságban tanult meg oroszul. Marosvásárhelyen hunyt el 1999. augusztus 28-án.

1913. január 29-én született Nagykanizsán. Édesanyja: Tóth Katalin, édesapja: n.a. 1938-ban tartalékos tiszti iskolát végzett. A budapesti 1. gépkocsizó lövészzászlóaljnál teljesített szolgálatot, feltételezhetően már 1941-ben hadműveleti területen, a Gyorshadtest kötelékében, majd 1942-ben a Don-menti harcokban. 1942. november 1-jével vették át a hivatásos állományba és 1940. július 1-jei ranggal gépkocsizó gyalogos hadnaggyá nevezték ki, 1943. augusztus 1-jén pedig főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren a 27. gyaloghadosztály parancsnokságánál teljesített szolgálatot. Beosztását nem ismerjük. 1945. január 30-án az egyesített páncélos és gépkocsizó lövész tartalékos iskolával a németországi Largenbe települt, majd március 7-én jelentkezett a Hunyadi SS gránátos hadosztályba, de felvételi kérését nem fogadták el. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Kecskeméten született 1913. május 21-én. Édesanyja: Fazekas Gizella, édesapja: Klein Gyula. Mint gyakornok 1941. május 15-től a szegedi 9. honvéd gyalogezrednél, majd 1941. december 6-tól a IX. hadtest besztercei honvédkórháznál volt kiképzés alatt. 1942. augusztus 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1943. október 1-jén a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került, ahol az árkosi A és B kiképzőtábor vezető orvosaként teljesített szolgálatot. A mozgósítást követően, a 27/I. gyalogzászlóalj vezető orvosaként, hadműveleti területre került. 1944. április 12-től részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1945. április elején alakulatával osztrák területre vonult vissza, majd május elején Zwettlnél szovjet hadifogságba esett. A fogságból 1948. július 11-én tért haza. Balassagyarmaton hunyt el 1989-ben.

Zalatnán született 1914-ben. Édesanyja: Vané Adél, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1944. október 3-án Marosborgónál motorbaleset következtében koponyaalapi törést szenvedett, amelybe belehalt. Besztercén temették el ugyanazon a napon.

1911-ben született Kézdivásárhelyen. Édesanyja: Bene Rózália, édesapja: n.a. Katonai pályafutásáról igen keveset tudunk. 1941 őszén végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot Marosvásárhelyen, illetve Parajdon. 1942. április 1-jével, 1941. október 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A 27. gyalogezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot eddig ismeretlen beosztásban.

Magyarón született 1915. július 21-én. Édesanyja: Vajda Mária, édesapja: Kocsis János. 1944. május 21-étől az 57/II. gyalogzászlóalj 4. lövészszázadának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. 1944. június 26-án a Kosow környéki harcokban, Rosen Velikynél megsebesült. 1944. július 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő. Marosvásárhelyen hunyt el 2000. augusztus 13-án.

Pécsett született 1919. június 3-án. Édesanyja: Tarr Borbála, édesapja: Kocsis Mihály. 1939. október 1-jén kezdte tényleges katonai szolgálatát a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljnál, amelynél elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. 1940. szeptember elején zászlóalja kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 novemberétől az újonnan felállított 27/I. gyalogzászlóalj állományába került. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát, 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943-ban bekövetkezett leszereléséig a 27/I. zászlóalj géppuskás századánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra és a dési 25. gyalogezred kötelékében, mint szakaszparancsnok a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai védelmi harcokban, majd Románia kiugrását követően csapattestével a tordai hadszíntéren került bevetésre. A súlyos Torda környéki védelmi harcokban, 1944. október 3-án megsebesült. November 10-ig a 10. helyőrségi kórházban ápolták, majd osztrák területre szállították. Linznél 1945 májusában amerikai hadifogságba esett, ahonnan október 10-én hazaengedték.

Debrecenben született 1919-ben. Édesanyja: Juhász Erzsébet, édesapja: n.a. 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntérre vonult. Előbb az 57. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának, majd az újonnan megalakult 27. székely hadosztály páncélvadász osztályának szakaszparancsnokaként szolgált. Október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. december 8-án Szenténél (más forrás szerint Bicskénél), akna telitalálat következtében hősi halált halt. Szentén temették el.

Kiskunhalason született 1920. augusztus 18-án. Édesanyja: Wick Emília, édesapja: Kodácz György. Tényleges katonai szolgálatát a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj aknavető szakaszánál töltötte. A tartalékos tiszti iskola elvégzését követően 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április 21-től az 57. gyalogezred ezredközvetlen aknavetőszázadának szakaszparancsnokaként a galíciai hadszíntérre vonult. Részt vett a Kosow–Kuty, majd a Mikuliczyn környéki harcokban. 1944 szeptemberétől az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren harcolt. A galíciai harcok alatt, 1944. június 1-jén mutatott átlagon felüli teljesítményéért, 1944. november 5-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1944. december 2-án szilánksérülést szenvedett. A 7. helyőrségi kórházban ápolták. Hadifogságban nem volt. Csíkszeredában halt meg 1999. július 4-én.

Brassóban született 1917-ben. Édesanyja: Szabó Eszter, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Vajdahunyadon született 1911. március 2-án. édesanyja: Allender Margit, édesapja: dr. Kolczonay István. 1939. május 15-től tartalékos orvos zászlós. A ténylegesítési próbaszolgálatot a 14. határvadász-zászlóalj vezető orvosaként 1939. október 1-től Szigetváron abszolválta. Miután alakulata 1940. október végén a 27/I. gyalogos zászlóaljjá alakult át, újdonsült csapattestével 1941. október 1-jéig Sepsiszentgyörgyön maradt. Ezt követően újfent vezető orvosi teendők ellátására Budapestre, a 3. gépkocsizó lövész zászlóaljhoz helyezték, mellyel 1941. október 15. és december 24. között az ukrajnai, 1942. június 15. és 1943. március 31. között pedig a Don menti hadműveletekben vett részt. 1940. május 1-jén orvos főhadnaggyá, 1942. november 1-jén pedig orvos századossá léptették elő. Karácsonyi szabadsága alatt a szovjet csapatok a fővárost körbezárták, s őt belgyógyász orvosnak a 11. honvéd kórházhoz osztották be. 1945. február 6. és 1946. szeptember 16. között szovjet hadifogságban volt. Budapesten hunyt el 1991. augusztus 13-án.

1911. július 17-én született Tardoskedden. Édesanyja: Zsilinszky Emma, édesapja: Kollár Vince. Tényleges katonai szolgálatát 1930. július 20-án kezdte meg a M. kir. „Hunyadi János” 9. honvéd gyalogezred kpvj. századánál. 1939. augusztus 23-ig a 7/III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál, illetve az 1. gránátos zászlóaljnál is teljesített szolgálatot, aknavető és géppuskás szakasz- és századparancsnoki beosztásban. Utóbbi dátummal a budapesti 1. gépkocsizó lövészzászlóalj állományába került. A fenti alakulatok kötelékében, mint továbbszolgáló próbaszolgálatos hadnagy, részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban. 1940. november 1-jén felvették a hivatásos állományba és május 1-jei rangszámmal főhadnaggyá nevezték ki. 1941. február 1. és szeptember 15-ig a Ludovika Akadémián alantos tiszti tanfolyamának hallgatója volt, miközben csapatteste kötelékében részt vett a délvidéki, június 9-től december 8-ig pedig a Szovjetunió elleni hadműveletekben. A hadműveleti területről hazatérve, 1942. január 5-ig az 1., február 15-ig pedig a 3. gépkocsizó lövészzászlóaljnál látott el szakasz- és századparancsnoki feladatokat. Ezt követően a gépkocsizó dandár javítóműhelyének és díszszázadának parancsnoki feladatait látta el. Október 1-jén századossá nevezték ki és századparancsnoki minőségben Aszódra, a 3. gépkocsizó zászlóaljhoz vezényelték. Aszódról 1944. május1-jén Gyergyószentmiklósra, a 65. határvadász-csoport parancsnokságához helyezték át, amelynél október 1-jéig határforgalmi és szervezési előadói feladatokat látott el. A Székelyföldről történt visszavonulás során vette át a 21. székely határőr-zászlóalj parancsnokságát. A Ratosnya–Déda környéki harcokban felmorzsolódott zászlóalja maradékával Besztercén át Túrterebesig vonult vissza, ahol beolvadás folytán átvette az újonnan felállított 30. gyalogezred egyik századának parancsnokságát. Századával részt vett a nyírségi, majd a tiszai védelmi harcokban. Ezredének maradványaival Heves–Borsodnásdasd útvonalon Zabarig vonult vissza, ahol a megmaradt részeket a 27. székely gyaloghadosztály ún. Szántó-gyűjtő csoportjába olvasztották be. A csoport kötelékében 1945. február 10-ig segéd- és anyagi tiszti, illetve századparancsnoki feladatokat látott el visszavonulásban Losonc–Privigye–Dunaszerdahely útvonalon. Somorján állomásozó alakulatától a grafenwöhri kiképzőtáborba irányították, ahol április 24-ig kiképzőzászlóalj parancsnok-helyettesként tevékenykedett, majd a tábor feloszlatását követően zászlóaljparancsnokként a 22. gyalogezredhez vezényelték. Csapatteste kötelékébe Neuburg térségében, április 24-én amerikai hadifogsága esett. A Mailly les Camp-i hadifogolytáborba szállították, ahonnan 1946. február 28-án térhetett haza. Március 16-án a budapesti 13. honvéd kiegészítő parancsnokságnál szolgálattételre jelentkezett. Budapesten hunyt el 1996. május 7-én.

Kassán született 1916. október 4-én. Édesanyja: Rózsa Irén, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1940. december 2-án Szatmárnémetiben, a 27. árkászszázadnál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1941. április–októbere között Szatmárnémetiben, a IX. utász-táborban végezte el, majd 1942 januárjáig csapatszolgálatot teljesített. Ekkor Szolnokra, a műszaki tartalékos tiszti iskolára vezényelték, amelyet 1942 áprilisában fejezett be. 1942/43-ban és 1944 elején Szatmárnémetiben, illetve Désen a 27. árkászszázadnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat, 1942. október 1-jétől zászlósi rendfokozatban. 1944. április elején a 27. gyaloghadosztály árkászszázadának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, erdélyi és magyarországi (Szolnok–Sopron) védelmi harcokban. 1945 elején a 27. gyaloghadosztállyal osztrák területre vonult vissza, ahol május 9-én amerikai, 13-án pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 11-én tért haza.

1902-ben született Csomaközön. Édesanyja: Angyal Erzsébet, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. Marosvásárhelyen végezte el 1942-ben a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Kolozsváron született 1915. február 20-án. Édesanyja: Kék Teréz, édesapja: Kolozsi Nagy József. A 27. felderítő-osztály kerékpáros századának szakaszparancsnokaként került hadműveleti területre. A ratosnyai harcok alatt, 1944. szeptember 25-én az 1273-as magassági pontnál szívlövés következtében hősi halált halt. Ugyanott temették el.

Felvincen született 1918-ban. Édesanyja: Nagy Lenke, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát, majd Hajmáskéren felderítő tiszti tanfolyamon vett részt. 1943. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 23-tól a 27/II. tábori tüzérosztály 6. ütegének felderítőtisztjeként teljesített frontszolgálatot.

Komáromban született 1891. november 9-én. Édesanyja: Fehér Anna, édesapja: Schreiber János. 1909. augusztus 18-án léptették elő zászlóssá. Az I. világháborút századosi rendfokozatban fejezte be. 1932. május 1-jétől alezredes, majd 1936. május 1-jétől ezredes. Az észak-erdélyi bevonulás előtt, 1940. július 1-jén léptették elő tábornokká. A bevonulást követően 1940. november 15-én kinevezték az újonnan alakult marosvásárhelyi 27. székely gyalogdandár, majd könnyű hadosztály parancsnokává. 1942. november 1-jével altábornagy. A könnyű hadosztályt november 15-ig vezette, amikor – egy, a személye ellen indított per következtében – szolgálaton kívül helyezték, majd 1943. február 1-jével nyugdíjazták. A szovjet csapatok elől 1945 márciusában Ausztriába menekült, ahonnan 1946 januárjában tért haza. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének a tulajdonosa. Várvölgyön hunyt el 1955. október 10-én.

Budapesten született 1922. július 23-án. Édesanyja: koltai Kolthay Ilona, édesapja: vitéz Kolthay Ferenc altábornagy. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá. Kinevezését követően a 27. tábori tüzérosztályhoz került alantostiszti, majd ütegparancsnoki beosztásba. 1943. június 15-én a kolozsvári 26. tábori tüzérosztályhoz vezényelték, amelynek kötelékében, mint fogatostiszt, 1944 márciusában a keleti hadszíntérre vonult. 1944. július 15-től a 150. sorozatvető osztálynál volt alantostiszt. 1944 szeptemberétől az erdélyi hadszíntéren harcolt. December 16-tól a 26. tábori tüzér pótosztály ütegparancsnokaként, majd 1945. január 15-től az 1. gyalogezred nehézaknavető szakaszának a parancsnokaként szolgált. Tisztségét 1945. február 15-ig töltötte be, amikor átvette a 4/4. önálló nehézaknavető üteg parancsnokságát. Ebben a beosztásban a háború végéig szolgált, amikor megadta magát az angol csapatoknak. Az angol hadifogságból 1946. január 4-én tért haza. Keszthelyen hunyt el 1997. március 5-én.

Olaszteleken született 1908-ban. Édesanyja: Márkó Irma, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. április 1-től május 26-ig a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

1918. április 19-én született Aradon. Édesanyja: Szabó Amália Anna, édesapja: Komlósi Ágoston. 1942. október 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a kolozsvári IX. híradó-zászlóalj Szamosújváron állomásozó könnyűvezetékes századához. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát "Jeles" eredménnyel 1943. május 25-én végezte el. Ezt követően a 27. székely könnyű hadosztály híradószázadához vezényelték, amelynek kötelékében 1944. április 22-én a keleti hadszíntérre vonult. 1944. május 1-jén hadapród őrmesterré nevezték ki. Mint vezetékes szakaszparancsnok részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Csapattestével osztrák területre vonult vissza, ahol amerikai hadifogságba esett. Hazafelé jövet május 10-12-én, Búcsúhely környékén a szovjetek elfogták. A soproni hadifogolytáborba került, ahol tüdőgyulladást kapott és ennek köszönhetően fogva tartói szabadon engedték.

Hátszegen született 1899. szeptember 20-án. Édesanyja: Sztojka Otília, édesapja: n.a. 1916. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. 1938. október 1-jétől 1939. szeptember 30-ig a 21. honvéd gyalogezred 1. ezred segédtisztje volt Miskolcon, majd Kassán, őrnagyi rendfokozatban. 1942. március 31-től alezredes. 1942-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Az 57/a. menetzászlóalj parancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Ostromeczerwonál 1944. július 18-án eltűnt.

Budapesten született 1918. március 1-jén. Édesanyja: Matheides Kornélia, édesapja: Kotaszek István. 1940. december 2-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos gazdászati tanfolyam első évfolyamát 1941-ben Budapesten, a Mária Terézia laktanyában végezte el, majd a tüzérosztály gazdasági hivatalánál tevékenykedett. 1942-ben ugyancsak Budapesten végezte el a hathónapos hadapród tanfolyamot és ezt követően a székesfehérvári sóstói repülőtér egyik alakulatához helyezték, ahol három hónapig, mint beosztott gazdászati hadapród őrmester teljesített szolgálatot. 1942. október 1-jén tartalékos gazdászati zászlóssá nevezték ki. Ezt követően visszatért Marosvásárhelyre és 1943 szeptemberéig GH főnök helyettesként szolgált. Utóbbi dátummal leszerelték. 1944. március 28-ig a Magyar Postatakarék Pénztárnál dolgozott, majd a mozgósítás alkalmával hadiszolgálatra hívták. A 27/II. tábori tüzérosztály gazdasági hivatalának főnökeként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai (Kosow–Horod–Sokolowka), majd 1944 szeptemberétől a Máramarossziget–Beszterce–Szinérváralja–Tisza-vonal–Eger környéki harcokban. 1944 decemberé-ben osztályát kivonták a harcokból és Szlovákián át a Csallóközbe irányították, ahol pihentették és átszervezték. A szovjet csapatok előretörése miatt osztályával 1945 márciusában osztrák területre vonult vissza, ahol május 9-én szovjet hadifogságba esett. A don-lebediáni, razsdasztavai és krasznogorszki lágerekben raboskodott, ahonnan 1947. december 5-én tért haza.

1915-ben született Gyergyószentmiklóson. Édesanyja: Nemes Anna, édesapja: n.a. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

1917-ben született Nagyváradon. Édesanyja: Sipos Anna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1944. július 1-jével tartalékos hadnaggyá léptették elő. A 27. tábori tüzérezred kötelékében szolgált.

Sepsimagyaróson született 1909. szeptember 4-én. Édesanyja: Fodor Ágnes, édesapja: Kóréh Ferenc. 1942-ben végezte el a marosvásárhelyi 27. gyalogezred tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, majd 1942. augusztus 30. és szeptember 27. között fegyvergyakorlaton vett részt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A mozgósítást követően a 27. könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot. Meghalt 1997. április 1-jén Engelewoodban (New Jersey, AEÁ).

Telekfalván született 1920-ban. Édesanyja: Péter Anna, édesapja: n.a. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944 áprilisától a 27. tüzérezred bemérő tisztjeként teljesített hadiszolgálatot a keleti hadszíntéren.

Szentbenedeken született 1920. február 2-án. (Más források szerint november 2-án.) Édesanyja: gróf Bethlen Berta, édesapja: gróf Korniss Károly IV. 1941. november 1-jén vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi tábori tüzérosztályhoz. 1941. december és 1942. április között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942. október és 1943. április között Hajmáskéren a II. évfolyamát. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően, mint szakaszparancsnok 1944. március 20-ig csapatszolgálatot teljesített. Ekkor a mozgósított 27. tüzérezred 7. ütegének elsőtisztjeként a keleti hadszíntérre került. 1944. április 23-tól részt vett a galíciai, majd szeptembertől a észak-erdélyi hadműveletekben. Észak-Erdély feladása után a tiszai, az Eger, majd a Salgótarján körüli harcokban került bevetésre. 1945 elején osztályával Felvidéken át osztrák területre vonult vissza, ahol ütegparancsnokként 1945. május 12-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1949. július 21-én került haza. Bécsben hunyt el 1999. február 14-én.

Budapesten született 1909. július 11-én. Édesanyja: Staudinger Mária, édesapja: n.a. 1932-ben végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot. 1934. január 1-jétől zászlós. 1943. július 29-től beosztott haderőn kívüli szakszolgálatos tisztként (állomásparancsnokként) teljesített szolgálatot a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében, főhadnagyi rendfokozatban. 1944. április 3-án vették át a hivatásos állományba, 1944. január 1-jével, 1943. augusztus 1-jei ranggal századossá léptették elő és a váci járási leventeparancsnoksághoz osztották be.

1942. október 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. 1941-42-ben a 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1943. szeptember 15-vel a székesfehérvári csendőrzászlóaljhoz helyezték át. 1944. szeptember 8-án a budapesti I. csendőrkerület gödöllői szárnyához került. További sorsa ismeretlen.

1910. február 13-án született Etéden. Édesanyja: Keresztély Eszter, édesapja: Korondi László. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941/42-ben Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen végezte el. Közben Tasnádmalomszegen leventeoktatóként is tevékenykedett. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került ki 1944. április elején a keleti hadszíntérre. 1944. augusztus 27-én Mikuliczynnél aknaszilánktól sebesülést szenvedett. Sebsülését követően a munkácsi hadikórházban ápolták, majd egészségügyi szabadságát családja körében töltötte. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, amelynek kötelékében a háború végéig hadiszolgálatot teljesített. 1945. március-áprilisában osztrák területen esett amerikai hadifogságba. A hírhedt franciaországi lágerekből 1946 novemberében tért haza. Etéden halt meg 1970. november 8-án.

Mezőbergenyében született 1905. december 10-én. Édesanyja: Budai Róza, édesapja: Koronka Ödön. 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1966. február 6-án.

Németújváron született 1912. szeptember 25-én. Édesanyja: Veder Ilona, édesapja: Korponay (Kreutz) Ede. Katonai tevékenységéről igen kevés adattal rendelkezünk. 1935. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. 1942. május 20-tól szeptember 1-jéig a 27. székely könnyű hadosztálynál beosztott anyagi vezérkari tisztként teljesített szolgálatot, ahonnan a Vezérkar főnöke 5. osztályára nyert beosztást. 1943. augusztus 10-től a vezérkari személyi tartalékként Budapestre, az I. hadtestparancsnokságra helyezték át. 1943 decemberében a székely seregtest kérésére, újra Marosvásárhelyre vezényelték. 1944. április 1-jétől október 16-ig hadműveleti területen anyagi vezérkari tiszti feladatokat a 27. székely könnyű hadosztálynál látott el. Ezt követően hadifogságba eséséig a Vkf. 2. különleges alosztályának parancsnokaként tevékenykedett. A hadműveleti területen mutatott teljesítményéért 1944. december 28-i rendelettel a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. A legendás Kopjás-mozgalom vezérkari főnöki tisztét is ellátta. A magyar katonai emigráció egyik kiemelkedő alakja volt. Torontóban hunyt el 1978. november 3-án.

1913. május 6-án született Mikeszászán. Édesanyja: Bordás Emma, édesapja: Korpos János. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940. október 10. és 1941. április 24. között Marosvásárhelyen volt joggyakornok. Utóbbi dátummal hívták be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. 1941 őszén, hadapród őrmesteri rendfokozatban szerelt le, majd 1943. május-júniusában Hajmáskéren fegyvergyakorlaton vett részt. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 májusában hívták be hadiszolgálatra, de a hadműveleti területre nem vonult el, hanem júniusig a pótkeretnél tevékenykedett. Marosvásárhely feladása után a pótkerettel előbb Pinnyére, majd 1945 elején osztrák területre vonult vissza. 1944. szeptember 18-án szerzett lábsérülése miatt többnyire orvosi felügyelet alatt állt. A háború végén amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945 őszén betegen Budapestre szállították, majd innen tért haza 1946 júliusában. Marosvásárhelyen halt meg 1998. február 16-án.

Kispesten született 1915-ben. Édesanyja: Lázár Erzsébet, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1942. április 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot.

Kézdivásárhelyen született 1898. február 12-én. Édesanyja: Keindl Anna, édesapja: közép-ajtai Kósa Reznek Károly. 1916. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás idején az örkénytábori olimpiai lovas ugrató csoport vezetője volt, őrnagyi rendfokozatban. E téren kifejtett eredményes tevékenységéért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére. 1941. november 15-én a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz került, amelynél osztályparancsnok-helyettesi beosztásban tevékenykedett. 1941. május 1-jén alezredessé léptették elő. 1942. augusztus 30-tól a nagykőrösi 2. lovas tüzérosztály, majd 1942. október 1-jétől a hajmáskéri 1. tábori tüzérosztály parancsnoka volt. 1943. május 1-jétől ezredes. 1944. május 15-én az 1. huszár osztály tüzérparancsnokaként hadműveleti területre vonult. A harctéren tanúsított vitéz magatartásáért 1944-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. Alakulatával 1945. május 7-én szovjet hadifogságba esett. 1945. szeptember 14-én a Petőfi laktanyába internálták. Budapesten halt meg 1965-ben.

Győrben született 1919. november 1-jén. Édesanyja: Sipos Julianna, édesapja: Kósi Gyula. Tényleges katonai szolgálatát 1940. december 2-án, a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj géppuskás századánál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát 1941/42-ben, Marosvásárhelyen végezte el. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. szeptember 28-i leszereléséig a székelyudvarhelyi zászlóalj géppuskás szakaszparancsnokaként teljesített csapatszolgálatot. 1944. március 28-án hívták be hadiszolgálatra és 1944. április elején az 57/II. gyalogzászlóalj géppuskás szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Május 31-én (más forrás szerint augusztus 28-án) Kutynál súlyos tüdőlövést szenvedett. Felépülését követően a Dunántúlon lévő pótalakulatához tért vissza. 1944. október 10-én elszakadt csapattestétől és hazatért.

Csíkjenőfalván született 1912. június 2-án. Édesanyja: Szopos Julianna, édesapja: Kosza Félix. 1944. október 1. és 1945 között a 27. tábori tüzérezred római katolikus tábori lelkésze volt. 1945. augusztus 26-án a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan 1947. augusztus 16-án került haza. 1957 és 1964 között börtönben sínylődött. Csíkjenőfalván hunyt el 1997. március 1-jén.

Pétervásárán született 1911. január 16-án. Édesanyja: lednicei Ledniczky Mária, édesapja: nemes szendrői Kovách Kálmán. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulást követően a 27/II. gyalogzászlóalj, 1941-től pedig a 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának volt a parancsnoka, főhadnagyi rendfokozatban. 1942. március 30-án századossá léptették elő. Ezt követően 1943 januárjától hadműveleti területen egy éven át az ungvári 54/I. gyalogzászlóaljat irányította. A mozgósítást megelőző két hónapban újra a 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának parancsnokaként szolgált, majd 1944. április elején az 57. gyalogezred páncélvadász-századának parancsnokaként hadműveleti területre vonult. Tisztségét 1944. októberig töltötte be, amikor kinevezték az újonnan megalakult 27. páncélvadászosztály parancsnokává. Az erdélyi és a magyarországi védelmi harcok alatt nyújtott átlagon felüli teljesítményéért 1945 márciusában a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést adományozták részére. 1945. május 7-én amerikai hadifogságba került. Bécsben halt meg.

Budapesten született 1900. július 5-én. Édesanyja: Wolsinszky Natália, édesapja: dr. monori Kovács Gyula. 1920. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás idején a szentesi 2/I. huszárosztály anyagi tisztje volt. 1940. november 20-tól a marosvásárhelyi 27., illetve a szászrégeni 81. kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje. Ebben a beosztásban 1942. június 1-jéig tevékenykedett. Ekkor ismét Szentesre került, ahol október 1-jéig a 2. huszárezred anyagi tisztje volt. 1940/41-ben törzstiszti tanfolyamot végzett. A 2. huszárezred kötelékében 1941. július 11. és augusztus 2. között Ukrajnában frontszolgálatot teljesített, majd a 1941. szeptember 19-ig lóüdültető állomásparancsnokként a megszállt ukrán területen maradt. 1942. október 1-jétől 2/I. huszárosztály nehézfegyver-századának, 1943. április 1-jétől pedig az 1. huszárezred pótkeretének parancsnoka, alezredesi rendfokozatban. Tisztségét 1944. június 1-jéig töltötte be, amikor a 2. huszárezred vonatparancsnokaként előbb Szabadkán, majd hadműveleti területen tevékenykedett. 1944. október 1-jétől az 1. huszárhadosztály törzsszázadának parancsnoka volt, amelynek kötelékében 1945. május 7-én amerikai, majd angol hadifogságba esett. A hadifogságból 1946. szeptember 1-jén tért haza. Budapesten hunyt el 1971. február 24-én.

Süttőn született 1909-ben. Édesanyja: Kiss Ágnes, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

Szombathelyen született 1914. február 7-én. Édesanyja: Bangha Karolina, édesapja: Kováts Sándor. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Ezt követően a fenyvesvölgyi 11. határvadász-zászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást, amelynél 1941. december 10-ig teljesített szolgálatot. Ezt követően a 8. határvadászdandár állományába került, 1942. október 1-jétől páncéltörő ágyús szakaszparancsnoki beosztásba. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A dandár kötelékében 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a dandár galíciai harcaiban, majd a visszavonulás alatt, 1944. október 23-án a 27. könnyű hadosztály páncéltörő ágyús századához vezényelték. Szakaszparancsnoki beosztásban vett részt az erdélyi és magyarországi harcokban. 1945. január 15-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan március 4-én elengedték.

1921. július 26-án született Máriatelepen. Édesanyja: Horváth Gizella, édesapja: n.a. 1942. október 22-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a máramarosszigeti 1. hegyi tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát 1943-ban Máramarosszigeten, a II. évfolyamát pedig 1943 novembere és 1944 áprilisa között Hajmáskéren végezte el. Ezt követően egy rövid ideig Aknaszlatinán, szolgált, majd augusztusig Kolozsváron, a tartalékos tisztek és legénységi állományúak számára indított távbeszélő és rádiós tanfolyam oktatója volt. A tanfolyam befejeztével Besztercére, a 1. hegyi tüzér pótosztályhoz került, amelynek kötelékében, mint szakaszparancsnok és felderítő tiszt, az erdélyi hadszíntéren került bevetésre. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. november elején a pótosztályt a 27. tábori tüzérezred újonnan megalakult III. osztályába olvasztották. Az osztály kötelékében vett részt a magyarországi és felvidéki harcokban, majd a háború vége felé osztrák területre vonult vissza. 1945. május elején esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948 augusztusában tért haza.

Fogarason született 1894. október 14-én. Édesanyja: Brettyei Amadea, édesapja: Kovács János. 1915. március 15-én avatták hadnaggyá. 1939. november 1-jén alezredessé léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a tiszaújlaki 34. határvadász-zászlóalj parancsnoka, illetve járási leventeparancsnok volt. 1941. október 1-jétől a 27. gyalogdandár-parancsnokság törzstiszti, november 1-jétől pedig a székelyudvarhelyi és a szászrégeni újonckiképző táborparancsnoki teendőit látta el. 1944. szeptember 13-tól a 27. kiegészítő leventeparancsnokság szászrégeni kirendeltségének beosztott tisztje, később pedig parancsnoka volt. A kiképzés terén elért eredményeiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták számára. Tisztségét 1945. január 31-ig töltötte be, amikor beosztott tisztként, a 3. kerületi parancsnoksághoz helyezték. Ennek kötelékében 1945. május 11-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan július 25-én hazaengedték.

1911. április 27-én született Küsmödön. Édesanyja: Ilona, édesapja: Kovács György. 1944. augusztus-szeptemberében a marosvásárhelyi 27/III. gyalog pótzászlóaljnál, majd ennek megszűnése után a zászlóalj törzspótszázadánál látott el alosztály-parancsnoki feladatokat. A háborút követően a RKP megrögzött híve lett. Marosvásárhelyen halt meg 1990. október 22-én.

Csurgón született 1913. január 10-én. Édesanyja: Bajcsi Teréz, édesapja: Kovács Gyula. 1939. augusztus 25-én vették át a hivatásos állományba és 1939. január 15-i rangnappal hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulás idején az 1. ejtőernyős-zászlóaljnál volt kiképzés alatt. 1940. december 1-jétől 1941. február 1-jéig a 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századnál szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1942. december 1-jéig pedig az 1. lövészszázad parancsnoka volt, 1941. november 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ekkor oktatóként Marosvásárhelyre, a tartalékos tiszti iskolába vezényelték. Ebben a beosztásban 1943. május 31-ig tevékenykedett, majd visszakerült az 1. lövészszázad élére. 1944. április 5-én átvette a 27/I. gyalogzászlóalj pótkereténél a kiképzőszázad parancsnokságát. Augusztus 27/30-án a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj nehézfegyver-századának parancsnokaként Mezőörményes térségében volt bevetve, ahol megsebesült. Felépülését követően, 1944. október 1-jétől a 27. gyalogezred kiképző századának, majd 18-tól a törzspótszázadának volt a parancsnoka. 1945. május 8-án, osztrák területen angol hadifogságba esett, ahonnan szeptember 16-án hazaszállították. Kanadába emigrált és ott is halt meg.

1944. december 14-ig a 27/I. törzspótszázadnál teljesített szolgálatot. Utóbbi dátummal pótlásként a 23. gyaloghadosztály-parancsnoksághoz helyezték át.

Nagylétán született 1918-ban. Édesanyja: Balogh Ilona, édesapja: n.a. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 23-tól a 27/I. tábori tüzérosztály kötelékében, mint távbeszélőtiszt teljesített frontszolgálatot. A nyírségi harcok alatt, 1944. október 22-én a Nyíregyházától keletre lévő Apagy településnél szerzett sebesülése következtében halt hősi halált. Eltemetésének helye ismeretlen. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették.

Somogyudvarhelyen született 1915. február 8-án. Édesanyja: Varga Teréz, édesapja: Kovács József. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulást követően alantos tiszti, majd géppuskás századparancsnoki beosztásban, a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került. 1943. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. április 1-jén a 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. november 11. és 1945. március 13. között a 27. kiképző zászlóalj géppuskás századának volt a parancsnoka. Ezt követően a 27/II. gyalogzászlóalj századparancsnokaként zárt kötelékben az osztrák területen levő Leopoldschlag környékére vonult vissza, ahol 1945. május 7-én szovjet hadifogságba esett. A rjazanyi lágerből 1947. július 11-én tért haza. Somogyudvarhelyen halt meg 2005. december 27-én.

Dálnokon született 1921. augusztus 1-jén. Édesanyja: n.a., édesapja: Kovács Sándor. 1942 októberében vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, mint hadapród őrmester a már mozgósított 57/I. gyalogzászlóaljhoz került, amelynek szakaszparancsnokaként 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Alakulatával 1945 áprilisában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 júliusában került haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1999. december 29-én.

Szegeden született 1912. október 26-án. Édesanyja: Plán Róza, édesapja: Kovács Dezső. A tartalékos tiszti tanfolyamot a dési 59. utászzászlóaljnál végezte el. Zászlósi kinevezésének időpontja ismeretlen. A 27. könnyű hadosztály utászszázadánál teljesített szolgálatot a keleti hadszíntéren, ahol 1944. augusztus 5-én Worochta és Zabie között eltűnt. További sorsáról nincsenek adataink.

1915. december 13-án született. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1941. évi sorolással hadnaggyá nevezték ki. 1944-ben a marosvásárhelyi állomásparancsnokság, majd a 27. könnyű hadosztály vezérkari főnökének segédtisztje volt.

Marosvásárhelyen született 1917. február 20-án. Édesanyja: Újvárosi Irma, édesapja: Kovács Mózes. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében került a keleti hadszíntérre. 1944. június 29-én Horodnál combján és nyakán aknaszilánktól megsebesült. 1944. július 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő.

Kerekegyházán született 1918. március 29-én. Édesanyja: Tőzsér D. Mária, édesapja: Kozák Árpád. 1940. november 20-tól tartalékos zászlós. Az 57/III. gyalogzászlóalj 9. lövésszázadának szakaszparancsnokaként, 1944. április 6-tól hadműveleti területen tevékenykedett. Augusztus 13-án Kutynál, szeptember 5-én pedig Halicz és Kremenica között megsebesült. Vitéz magatartásával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Felépülését követően részt vett az észak-erdélyi hadműveletekben, majd Ároktőnél, 1944. november 4-én aknaszilánktól hősi halált halt. Ároktőn, a római katolikus temetőben temették el november 5-én.

Székelykeresztúron született 1911. szeptember 11-én. Édesanyja: Geréb Ilona, édesapja: Kozma Endre. 1933. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, 1935. november 1-jén pedig főhadnaggyá léptették elő. 1937. november 1-jétől a budapesti 1. gyalogezrednél volt tanfolyamhallgató. 1938. október és 1941. május között végezte el a Hadiakadémiát, miközben, 1940. szeptember 1-jén századossá nevezték ki. 1941. június 1-jén, mint beosztott vezérkari (anyagi) tiszt a IX. hadtestparancsnokságra került, majd június 28-tól az 1. lovasdandár I/b. (felderítő és kémelhárító) osztályának parancsnokaként a keleti hadszíntéren első ízben teljesített hadiszolgálatot. Tisztségét november 1-jéig töltötte be. Ezt követően, mint beosztott vezérkari tiszt újra a IX. hadtestparancsnokságon tevékenykedett. 1942. március 15-én vették át a vezérkarba. 1944. április 25-től a 27. székely hadosztály vezérkari főnökeként, 1944. november 1-jétől őrnagyi rendfokozatban, a galíciai, az erdélyi és felső-magyarországi hadszíntéren harctéri szolgálatot teljesített. 1944. október 5-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 1944. december 14-én pedig a MÉR Tisztikeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1945 januárjától a Honvédelmi Minisztérium propaganda osztályának volt a vezetője. A háború végén amerikai hadifogságba esett és onnan Belgiumba emigrált. Liègeben hunyt el 1983. május 30-án.

Csíkszeredában született 1896. szeptember 9-én. Édesanyja: Székely Jolán, édesapja: felsőtorjai Kozma István. 1915. augusztus 18-án szerezte meg a hadnagyi, majd 1917. május 1-jén a főhadnagyi rendfokozatát. Az észak-erdélyi bevonulás előtt, 1940. május 1-jén léptették elő ezredessé, majd június 15-től kinevezték a VII. hadtest vezérkari főnökévé. Ebben a beosztásban 1942. március 1-jéig tevékenykedett. Ezt követően a IX. hadtest székelyföldi kirendeltségének parancsnoka volt. 1942. október 1-jei ranggal vezérőrnaggyá léptették elő. 1942. november 1-jétől a 27. székely könnyű hadosztály, 1943. február 1-jétől a Székely Határvédelmi Erők, majd 1944. július 1-jétől a 25. gyaloghadosztály parancsnoka volt. Érdemeiért 1944-ig a Magyar Érdemrend Közép-, Tiszti- és Lovagkeresztje kitüntetésekben részesült. A Rokieta magaslatért vívott harcokban 1944. július 29-én megsebesült. Vitéz magatartásáért a MÉR Középkeresztjét a csillaggal hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. Felépülése után a nyilas vezetés a leventék és nemzetőrök parancsnokává nevezte ki, de új beosztását nem fogadta el. 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba esett ahonnan december 20-án szabadult. A háború után koholt vádak alapján halálra ítélték és 1951. október 2-án Budapesten kivégezték.

Budapesten született 1915. január 15-én. Édesanyja: Babernits Mária, édesapja: Kozma János. Tényleges katonai szolgálatát 1939. október 4-én a beregszentmiklósi (később szolyvai) 2. hegyizászlóaljnál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1940-ben Beregszentmiklóson, a II.-at pedig Szolyván végezte el, majd raj- és szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot. 1941. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1941. július és december között a Kárpát-csoport kötelékében, mint géppuskás szakaszparancsnok-helyettes a galíciai hadszíntéren hadiszolgálatot teljesített. 1942. március 1-jén szakaszparancsnoki minőségben az aknaszlatinai 4. hegyizászlóaljhoz helyezték át, ahol 1943. április 11-én kézigránát robbanástól megsebesült, melynek következtében bal szemére megvakult. 1943. november 1-jétől 1944. március 1-jéig a nagyilvai 62. határvadász portyázóosztály segédtisztjeként, illetve a 33/1. erődszázadának szakaszparancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a borsai 66. határvadász portyázóosztály osztálysegédtisztje, majd 1944. augusztus 1-jétől a 9. határvadászdandár gyalogsági parancsnokának segédtisztje volt, szeptember elejétől hadműveleti területen. 1944. december 5-től a dandár harcos részeinek beolvasztása folytán a 27. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnokának 2. segédtisztjeként teljesített szolgálatot 1945. március 1-jéig. Ekkor szakaszparancsnokként a 9. határvadász hadosztály 3. zászlóaljához osztották be, amelynek kötelékében május 8-án amerikai hadifogságba esett. A bad-aiblingi hadifogolytáborból 1945 szeptemberében tért haza. (Rendfokozatával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy elmondása szerint 1944-ben átvették a hivatásos állományba és 1942. június 1-jével hadnaggyá nevezték ki. Annak ellenére, hogy a hivatalos okmányokban igazolás hiányában ezt a rendfokozatot sehol sem fogadták el, és őt csak próbaszolgálatos zászlósként tartják nyílván, egy korabeli naplóra hivatkozva – ahol hadnagyként van említve – ezt a rendfokozatot tüntettük fel.)

1893. július 23-án született Szomódon. Édesanyja: Molnár Júlia, édesapja: Könczöl Vince. 1915. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. november 1-jétől a tusnádfürdői 59. portyázóosztály parancsnoka volt őrnagyi, 1941. november 1-jétől alezredesi, 1943. augusztus 1-jétől pedig ezredesi rendfokozatban. 1943. november 1-jén Marosvásárhelyre vezényelték, ahol előbb a 23. határvadász-zászlóalj, majd 1944. március 1-jétől a 27. tábori gyalog pótezred parancsnoki tisztét töltötte be. Ebben a beosztásban 1944. szeptember 11-ig (?) tevékenykedett, amikor átvette a 3. kerületi parancsnokság személygyűjtő és elosztó állomásának parancsnokságát. Érdemeiért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és a kardokkal kitüntetésben részesítették. Az állomás kötelékében 1945. március 31-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. június 29-én tért haza.

Gyimesbükkön született 1907. augusztus 8-án. Édesanyja: Osváth Berta, édesapja: n.a. A Hittudományi Főiskolát 1925 és 1929 között Gyulafehérváron végezte el. Pappá szentelését követően, mint segédlelkész és hitoktató Nagykászonban, Besztercén, Dicsőszentmártonban, Lupényban, Szászrégenben és Kolozsváron tevékenykedett. Papként Gödemesterházán, Alsókapnikon és Gyergyóhodoson szolgált. 1943-ban tábori lelkészi tanfolyamra hívták be, melynek eredményeként 1944. július 1-jén tartalékos tábori lelkésszé nevezték ki. 1944 áprilisától a 27. székely könnyű hadosztály (27. tábori tüzérezred) római katolikus tábori lelkészeként teljesített szolgálatot a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren. 1945-ben osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947-ben tért haza. Kiskapuson halt meg 1981. június 25-én.

Kaposváron született 1918. december 10-én. Édesanyja: Burics Mária, édesapja: nemes Körmendy József. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj századparancsnoka volt. A zászlóalj megszűnése után, 1940. december 30-tól az újonnan megalakult marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 7. puskásszázadánál volt szakaszparancsnok. 1941. április 20-tól a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot századparancsnoki, valamint segédtiszti beosztásban. 1941 nyarán árkász tanfolyamot végzett. 1942-ben Marosvásárhelyen, a tartalékos tiszti átképző tanfolyam parancsnoka is volt. 1942. október 1. és 1943. november 10. között a 27. gyalogezred Désen állomásozó 27. árkászszázadánál is tevékenykedett. 1943. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944 áprilisától, a 27. könnyű hadosztály mozgósítását követően, az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében, mint segédtiszt, majd századparancsnok teljesített harctéri szolgálatot a galíciai hadszíntéren. 1944. április 26-án Tudiovnál puskalövéstől megsebesült. 1944 októberében a Zalaegerszegen állomásozó 27. törzspótszázadhoz irányították, ahol november 30-ig az őrszázad parancsnoka volt. Innen november 30-án a szentgotthárdi 7. újoncezredhez került, ahol előbb századparancsnokként, majd a raktárőrségek parancsnokaként szolgált. Ezredét 1945. január 10-én Németországba irányították. Mivel az országot elhagyni nem akarta, a Csallóközben feltöltés alatt álló 27. páncélvadászosztályhoz vezényelték, amelynek segédtisztjeként 1945. március 15-én szovjet hadifogságba esett. Vitéz magatartásával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. A focşani-i gyűjtőlágerből 1945. október 10-én megszökött és hazatért. Budapesten hunyt el 2001. augusztus 29-én.

Budapest született 1917. augusztus 21-én. 1940. december 1-jén bevonult tényleges katonai szolgálatra a 2. határvadász-zászlóalj ütegéhez Felsővisóra, ahonnan 1943. december 1-jén, mint tartalékos zászlós szerelt le. 1944. márciusban az 1. hegyi tüzérosztály bemérőtisztjeként indult hadműveleti területre. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1945. április 30-tól a 27. székely gyaloghadosztály-parancsnokság I. b. osztályán szolgált. Május 9-én a szovjetek fogságba vetették és a focsani-i gyűjtőtáborból szeptemberben betegen tért haza.

1921. május 18-án született Kecskeméten. Édesanyja: Kiss Zsuzsanna, édesapja: n.a. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 2. hegyidandár szolyvai 3. hegyi tüzérosztályának kötelékében került ki a keleti hadszíntérre. 1944. június 16-án Banja-Bercornál tífusszal kórházi kezelésre szorult. Felépülését követően visszatért egységéhez, amellyel részt vett a súlyos Csap–Pálóc–Szobránc környéki védelmi harcokban. A 2. hegyidandár 1944. november eleji feloszlatását követően a Felvidéken visszavonulóban levő 27. tábori tüzérezredhez osztották be. Csapattestét 1944 decemberében a Sajó-völgyében vetették harcba, melynek során december 12-én Sajóbábonynál hátlövést szenvedett. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Csíkszeredában született 1912. július 28-án. Édesanyja: Simó Ilona, édesapja: n.a. 1942. április 1-jétől tartalékos zászlós, október 1-jétől pedig hadnagy. 1944-ig a magyar királyi marosvásárhelyi 27. kiegészítő parancsnokságnál teljesített szolgálatot. További sorsáról nincsenek adataink.

1892. április 7-én született Nagykanizsán. Szülei nevét nem ismerjük. 1913. szeptember 1-jétől hadnagy. 1936. november 1-jén alezredessé és egyben a szegedi 9/I. gyalogzászlóalj parancsnokává nevezték ki. 1940. november 15-től Marosvásárhelyre helyezték át, ahol a 27. gyalogezrednél látott el különleges alkalmazású törzstiszti, illetve ezredparancsnok-helyettesi feladatokat, 1941. november 1-jétől ezredesi rendfokozatban. Ebben a beosztásban 1942. augusztus 1-jéig tevékenykedett, amikor átvette a pécsi Zrínyi Miklós nevelő intézet parancsnokságát. 1944. július 1-jén rangfelfüggesztés nélkül mellőzték, majd december 8-án alkalmatlansági fokának megállapítása végett felülvizsgálat alá vetették. December 11-én azonban hadibeosztást nyert, s mint ilyen a szombathelyi 3. kerületi parancsnoksághoz vezényelték. További sorsa ismeretlen.

Nagyváradon született 1908. február 11-én. Édesanyja: Farkas Erzsébet, édesapja: Középesy Kálmán. Az orvosi egyetemet 1932-ben, Budapesten végezte el, majd tüdőgyógyászként Nagyváradon és Budapesten tevékenykedett. 1941. április 10-én vonult be átképzésre a nagyváradi m. kir. Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred II. osztályához. Az átképző tanfolyamot november 20-án végezte el, majd 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos orvos zászlóssá nevezték ki. 1943. március 6-án a kolozsvári 9. helyőrségi kórház állományába helyezték át. 1944. március 16-án hívták be hadiszolgálatra a marosvásárhelyi 558. hadikórházhoz, majd 27-én beosztották hadműveleti terültre elvonuló 27. székely könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához. Tüdőgyógyászként az egészségügyi oszlop kötelékében 1944. július 28-ig teljesített hadiszolgálatot a galíciai hadszíntéren. Utóbbi dátummal a hátországba került és a háború végéig a budapesti Rókus kórházban, illetve az Országos Tisztviselői és Betegsegélyezői Alap központi rendelőjében tevékenykedett. Hadifogságban nem volt. Gyulán hunyt el 1969. november 14-én.

1912. október 11-én született Ungváron. Édesanyja: Klusák Blanka, édesapja: Kratzl Gyula. 1940. június 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1939. február 1-jével hadnaggyá léptették elő. 1940. október 4. és július 20. között a Ludovika Akadémián alantostiszti tanfolyamot végzett. Az észak-erdélyi bevonulásban az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj géppuskás századának parancsnokaként vett részt. Ezt követően az újonnan megalakult székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz került géppuskás századparancsnoki minőségben. 1941. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A mozgósítást követően a 27/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának parancsnokaként a keleti hadszíntérre került. A kosowi harcok alatt, 1944. május 5. és augusztus 2. között a 27/II. zászlóalj parancsnoki, augusztus 3. és október 5. között pedig segédtiszti beosztásában is szolgált. Ezt követően a Hadiakadémiára vezényelték, amelynek november 5-ig volt hallgatója. Utóbbi dátummal beosztott tisztként a 27. hadosztály-parancsnokság I. a. osztályára került. December 12-én szabadságra ment Budapestre, de csapattestéhez a város körülzárása miatt már nem térhetett vissza. 1945. január 3-án a Várparancsnokság alárendeltségében, mint századparancsnok került bevetésre. Január 4-én szilánksérülést szenvedett. Április 3-ig a 25. tábori kórházban volt kezelés alatt, majd 1946. április 30-ig a HM Személyügyi Csoportfőnökségének segédtisztje volt. A hadműveleti területen mutatott helytállásáért, 1944. december 28-i rendelettel a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. Az NSZK-ban hunyt el.

Fogarason született 1908. április 23-án. Édesanyja: Strasser Mária, édesapja: n.a. 1932-ben végezte el Budapesten a tartalékos tiszti tanfolyamot, melynek eredményeként 1932. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1937-ben Hajmáskéren ütegparancsnoki tanfolyamot végzett. 1940. január 1-jétől hadnagy. 1940. június–október között elsőtiszti beosztásban, a bajai 16. határvadász ütegnél teljesített szolgálatot, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1942. január 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1942 áprilisától a zombori 15. tábori tüzérosztály elsőtisztjeként a doni arcvonalra került, ahol augusztus 20-án légnyomást és szilánksérülést szenvedett. 1942. december 1-jéig a kijevi és a debreceni hadikórházban volt kezelés alatt, majd leszerelték. 1944 júliusában újra behívták és a szolyvai 6. hegyi ütegnek, majd az 1944. november eleji átszervezés után a marosvásárhelyi 27/III. tüzérosztály egyik ütegének a parancsnokaként teljesített szolgálatot, 1945. április 30-ig. Budapesten halt meg 1992. március 19-én.

1919. február 20-án született Kolozsváron. Édesanyja: Soós Anna, édesapja: n.a. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot eddig ismeretlen beosztásban. Norheimban halt meg 1997. november 18-án.

Strassban (Ausztria) született 1899. március 19-én. Édesanyja: Vanka Mária, édesapja: Kregczy Alfréd. 1939. július 30. és 1940. május 10. között a szikszói katonai parancsnokság, majd az abaújszántói 68. kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje volt. A 19. önálló huszárszázad parancsnokaként 1938-ban részt vett a felvidéki bevonulásban. 1941. október 1-jéig a marosvásárhelyi 27. honvéd kiegészítő parancsnokság beosztott tisztje, 1944. október 1-jéig pedig a szinérváraljai 75. kiegészítő kirendeltség parancsnoka volt. 1942. április 1-jén léptették elő alezredessé. 1945. március 22-ig Viden a 3. hadsereg kiképző táborának parancsnoki tisztét töltötte be. Ekkor átállt a szovjet hadsereghez és jelentkezett a népi demokratikus hadseregbe. Del Visóban (Argentina) hunyt el 1963. április 20-án.

A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának aknavető szakaszánál teljesített szolgálatot. Hadműveleti területen az 57. gyalogezred ezredközvetlen aknavetőszázadához volt beosztva. (Bota Gyula-emlékezés)

Marosvásárhelyen született 1920. november 2-án. Édesanyja: Ács Lilla, édesapja: Kulcsár Károly. A 19. székely határőr-zászlóalj szakaszparancsnokaként részt vett a Bélbor–Cserbükk–Jávoros-tető környékén vívott harcokban. Az átszervezések során az 57. gyalogezred kötelékébe került. 1944. október 17-én Nagybányánál szovjet hadifogságba esett. További sorsa ismeretlen.

Marosvásárhelyen született 1922. május 25-én. Édesanyja: Székely Katalin, édesapja: Kolcsár János. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. tábori tüzérezred kötelékében került ki a hadműveleti területre. 1944. április 28-án Szeszoryban vakbélgyulladással kórházba került. Felépülését követően csapatteste kötelékében részt vett az erdélyi és a Tisza menti védelmi harcokban. 1944. november 17-én Egernél gerinclövés következtében hősi halált halt. Egerben, a kisasszonyvölgyi temetőben temették el.

1916-ban született Kolozsváron. Édesanyja: Bodnár Jólán, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti tanfolyam mindkét évfolyamának elvégzését követően, 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Továbbszolgálatot vállalt, melynek eredményeként 1943. január 1-jén hadnaggyá nevezték ki. 1944. április elején a 27/I. tábori tüzérosztály parancsnok-helyetteseként hadműveleti területre vonult. További sorsa ismeretlen.

Marosvásárhelyen született 1920. február 23-án. Édesanyja: Szentkirályi Ilona, édesapja: ozsdolai gróf Kun Zsigmond. 1942. június 18-i hadnagyi kinevezését követően a 27. székely tüzérosztálynál volt beosztott tiszt, majd 1943-tól a marosvásárhelyi székely tüzér kiképzőtábornál ütegparancsnok. Beosztását 1944. április 1-jéig töltötte be, amikor átvette a keleti hadszíntérre elvonuló 27. tüzérezred 1. ütegének a parancsnokságát. Ebben a beosztásban vett részt Galíciában a Kuty–Wyznica környéki harcokban, majd 1944. október 1. és 10. között, a Prislop-tetőn volt védelemben. 1944. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Erdély kiürítését követően a súlyos tiszai és észak-magyarországi hadműveletekben leharcolt ütegét, feltöltés végett a Csallóközbe vonták hátra, majd osztrák területre irányították. A Bécstől 15 km-re lévő Kopfstadt környékén esett 1945. április 7-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. július 22-én tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2005. május 27-én.

Kondoroson született 1917. július 7-én. Édesanyja: Machács Mária, édesapja: n.a. 1942 októberében vonult be tényleges szolgálatra a nyíregyházi 4. huszárezredhez. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1943. január 4. és július 1. között Nagyváradon a 3. huszárezrednél végezte el, majd október 1-jéig a mezőhegyesi állami méneskarnál volt állatorvosi gyakornok. Ekkor címzetes zászlósként Budapestre, állatorvosi tiszti tanfolyamra vezényelték, amelyet 1944. január 2-án fejezett be. Ezt követően február 28-ig a naszódi 2. hegyivadász-zászlóalj, március 31-ig pedig az uzoni (korábban nagybereznai) 26. határvadász-zászlóalj vezető állatorvosa volt. Utóbbi dátummal a keleti hadszíntérre elvonuló 27. felderítő-osztály állatorvosává nevezték ki. Részt vett a Kosow–Kuty–Jaworow környéki védelmi harcokban. Szeptember 5-én a Kramolai-völgyben Krasnoilanál, a felderítő-osztály vonatkörletét ért partizántámadás során súlyosan megsebesült. A kassai és a kalocsai hadikórházban ápolták, majd a szovjet csapatok elől Kaposvárra szállították. Innen Kalocsára, egészségügyi szabadságra távozott, ahol bevárta a szovjet csapatokat. Közben 1944. október 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos állatorvos zászlóssá nevezték ki. Ópusztaszeren halt meg 1976. január 1-jén.

Sáspilisen született 1912. június 4-én. Édesanyja: Korsós Éva, édesapja: Kurdi Pál. 1934. január 1-jétől zászlós, 1939. január 1-jétől pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a tolnai 12. tábori tüzérosztálynál volt alantostiszt, majd 1941. július 1-jétől november 10-ig a munkácsi 24. tábori tüzérosztálynál ütegparancsnok. 1940. november 1-jén, 1939. februári rangsorolással vették át a hivatásos állományba és egyben főhadnaggyá nevezték ki. Ezt követően a doni arcvonalra vezényelték. 1943. január 31-ig a 12. hadosztály-parancsnokság beosztott tisztjeként teljesített szolgálatot. Rövid szabadságolás után, 1943. július 1-jén a Hadiakadémiára került. 1943. augusztus 1-jén századossá léptették elő. A vezérkarba való átvételét követően, 1944. október 15-én hadiszolgálatra osztották be. A tiszai harcok alatt a 9. határvadász hadosztály-parancsnokság, majd november 30-tól a felvidéki és az osztrák hadszíntéren bevetett 27. székely hadosztály-parancsnokság I. a. (hadműveleti) segédtisztjeként tevékenykedett. Alakulata kötelékében 1945. május 9-én Unterhaidnál tette le az amerikai csapatok előtt a fegyvert, majd május 31-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. október 2-án tért haza. Meghalt Szekszárdon, 2001. július 17-én.

Dejtáron született 1919. november 10-én. Édesanyja: Renner Ilona, édesapja: n.a. 1941 októberében vonult be a bánffyhunyadi 60/1. portyázó századparancsnoksághoz. Novemberben átirányították a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. 1942. január–júniusa között végezte el Székelyudvarhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1943-ban Marosvásárhelyen, a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően a 27/II. gyalogzászlóalj géppuskás századánál aknavető szakasz-, illetve századparancsnoki beosztásban szolgált. 1944 márciusától részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. július 1-jén hadnaggyá léptették elő. Alakulatával 1945. május 10-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 19-én került haza.

1911. augusztus 6-án született Csánigon. Édesanyja: Németh Erzsébet, édesapja: Kucsera József. 1932-től zászlós, 1939-től pedig hadnagy. 1940. március 16-tól a nagykanizsai 12. határvadász-zászlóalj kerékpáros szakaszának volt a parancsnoka. 1940. szeptember 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1941. február 1-jével századossá léptették elő. Ebben a beosztásban vett részt az észak-erdélyi bevonulásban, majd 1940 novemberétől az újonnan felállított besztercei 26/III. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1941. február 1-jéig szakaszparancsnokként tevékenykedett. Ekkor Budapestre vezényelték, ahol szeptember 30-ig alantostiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően 1941. december 2-ig a 26. kiegészítő kirendeltségi leventeparancsnokság kolozsborsai járásának, 1944. március 28-ig pedig a 27. kiegészítő kerületi leventeparancsnokság szépvízi járásának volt a leventeparancsnoka, 1943. augusztus 1-jétől századosi rendfokozatban. A mozgósítást követően az 57. gyalogezredhez osztották be. A 7. lövészszázad parancsnokaként 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kuty, 1944 szeptemberétől pedig a Dorna-Vatra–Tihuca–Naszód–Nagybánya–Fehérgyarmat–Tiszalök–Eger környéki védelmi harcokban. A hadosztály kivonását követően Losonc–Zólyom–Nyitrabánya útvonalon a Csallóközbe menetelt. Csapattestével 1945 elején osztrák területre sodródott. Ort–Zistersdorf–Leopoldschlag–Radlon át Freistadtig vonult vissza, ahol május 29-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. május 21-én tért haza.

1908. február 25-én született Felsőszeliben. Édesanyja: Szunyog Anna, édesapja: Labancz Gyula. 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a beregszászi 7. határvadászdandár vezérkaránál próbaszolgálatosként teljesített szolgálatot, századosi rendfokozatban. 1940. december 1-jétől a kassai 23. gyalogdandár, 1941. május 1-jétől pedig az I. hadtest vezérkaránál volt beosztott tiszt. 1941. október 1-jétől a gyergyószentmiklósi 9. határvadászdandár-parancsnokságnál, majd 1944. november–decemberében a marosvásárhelyi 27. gyaloghadosztály-parancsnokságnál látott el vezérkari főnöki teendőket, 1943. május 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. Rutherfordban (AEÁ) halt meg 1984. március 13-án.

1910. április 30-án született Budapesten. Édesanyja: Nátz Emília, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1927 októberében, mint karpaszományos honvéd a kecskeméti 5. tábori tüzérosztálynál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskolát 1928-ban ugyanitt végezte el. Ezt követően a budapesti 1. tábori tüzérosztályhoz vezényelték, ahol fogatostiszti tanfolyamot végzett, majd 1939-ig ebben a beosztásban csapatszolgálatot teljesített, zászlósi rendfokozatban. 1940–41-ben a gyöngyösi 20. tábori tüzérosztálynál látott el fogatostiszti feladatokat. 1942. augusztus 1-jén, január 1-jei ranggal tüzér főhadnaggyá nevezték ki. 1942 folyamán a sepsiszentgyörgyi alispáni hivatalnál volt tűzrendészeti felügyelő. Újabb csapatszolgálatra 1943-ban Marosvásárhelyre, a 27. tábori tüzérosztályhoz hívták be. A tüzérezred mozgósítását követően, 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. A 27/II. tüzérosztály 4. ütegének fogatostisztjeként részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Ütegével 1945 elején osztrák területre vonult vissza, ahol 1945 márciusában szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947-ben tért haza.

1910. május 17-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesanyja: Bodor Ida, édesapja: dr. László Ferenc régész, múzeumi őr. Bevonulása előtt ügyvéd, lapszerkesztő. 1941 tavaszán vonult be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. Innen Marosvásárhelyre, tartalékos tiszti átképző tanfolyamra vezényelték. 1941 áprilisában hadapród őrmesterként Várpalotán volt átképzésen, majd szeptemberben leszerelték. 1942. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943-ban szakaszparancsnoki beosztásban Sepsiszentgyörgyön, majd Szovátán hadgyakorlaton vett részt. 1944 májusában hívták be hadiszolgálatra. Júniusban a 27/1. menetszázad szakaszparancsnokaként a galíciai hadszíntérre került. A menetszázadokból megalakított 27. kiképző zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt a súlyos Kosow, majd 1944. július–augusztusában a Delatin–Mikuliczyn környéki harcokban. Csapattestét 1944. szeptember elején Poiana-Rusca–Visó-völgye útvonalon Beszterce környékére vonták vissza. A Vindánál vívott súlyos elhárító harcokat követően az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként Magyarlápos–Nagybánya–Misztótfalu útvonalon Nagysikárlóig vonult vissza, ahol október 21-én alakulata zömével megadta magát a szovjet csapatoknak. November 6-án a brassói hadifogolylágerbe került, ahonnan decemberben a Szovjetunióba szállították. 1944. december 20-ig a feodosziai, az 1945. november 14-i szabadulásáig pedig a talitzini lágerben raboskodott. Kolozsváron hunyt el 1992. február 10-én.

Madéfalván született 1920. január 26-án. Édesanyja: Szabó Júlia, édesapja: László Gyula. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra Kolozsvárra, a IX. légvédelmi tüzérosztályhoz mint karpaszományos honvéd. Az alapkiképzés elvégzése után 1942. január 10. és június 1. között elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd ezt követően lövegvezetőként, a 27. önálló légvédelmi gépágyús ütegnél teljesített szolgálatot. 1943. január 15-től Kassán, a VIII. légvédelmi tüzérosztálynál végezte el a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és 1944. március 10-ig Marosvásárhelyen félszakaszparancsnok-helyettesi, illetve félszakasz-parancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. A mozgósítást követően, ütege kötelékében, mint szakaszparancsnok, a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben, 1944. október 10-től ütegparancsnoki minőségben. 1945. elején ütegét Felvidékre, majd Csallóközbe vonták hátra. A garami harcok után osztrák területre sodródott ütegével, Unterhaidnál 1945. május 9-én amerikai, majd néhány nappal később szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 11-én tért haza. Szekszárdon halt meg 1996-ban.

1920. február 16-án született Vasalján. Édesanyja: Holecska Katalin, édesapja: n.a. A 27. székely gyalogezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot a galíciai és az erdélyi hadszíntéren. A magyarországi védelmi harcok során Balatonszabadinál 1945. január 30-án szovjet hadifogságba esett és egy szovjet hadifogolytáborban hunyt el. Siófokon temették el.

1922. október 1-jén született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Szabó Julianna, édesapja: László Gyula. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. légvédelmi gépágyús ütegnél teljesített szolgálatot.

1912-ben született Kovásznán. Édesanyja: Szablitky Anna, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, majd 1942-ben Hajmáskéren volt továbbképzésen. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elejétől a 27. tüzérezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1945 és 1948 között szovjet hadifogságban volt.

Lövétén született 1914. október 20-án. Édesanyja: Szőcs Rozália, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1944. július 1-jétől tartalékos hadnagy. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot szakaszparancsnoki beosztásban. 1944. november 11-én a Tiszadorogma környéki harcok során nyoma veszett.

Egerben született 1916. február 23-án. Édesanyja: Kalorida Mária, édesapja: Legányi Rezső. 1940. december 4-én kezdte meg tényleges szolgálatát a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál. 1941. január 5. és június között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., december 1. és 1942. május között a II. évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd 1943. szeptember 28-i leszereléséig szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra, majd április 19-én a 27. gyalogezred géppuskás szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi védelmi harcokban. 1945 januárjában elhagyta csapattestét és április 7-én jelentkezett a népi demokratikus honvédségbe.

1920. június 26-án született Budapesten. Édesanyja: Dunay Magda, édesapja: Lehotay Mihály. 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Szeptember 1-jétől a besztercei 22. határvadász-zászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást. Tisztségét 1943. november 19-ig látta el, amikor századparancsnok-helyettesi beosztásban a nagyilvai 62. székely határvadász portyázó osztály tihucai 33/4. erődszázadához vezényelték. 1943 áprilisában elvégezte a IX. hadtest magashegyi tanfolyamát. 1944. január 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. szeptember 1-jétől a 33/1. erődszázad parancsnokaként a Borgói-hágó környékén állt harcban a betörő szovjet csapatokkal. Nagy veszteségeket szenvedett csapattestét 1944. október 12-én a harcokból kivonták és más erődszázadok maradványaival együtt az újonnan felállított 70. gyalogezredbe olvasztották, amelynél ezred segédtiszti beosztást nyert. Csapattestével Beszterce–Magyarlápos–Nagybánya–Szatmárnémeti–Mátészalka–Tiszalök vonalon állandó visszavonulásban volt, majd november 2. és 7. között Mezőcsát környékén védőállásban. A szovjet csapatok november 7-i tiszai átkelését követő súlyos harcokban érzékeny veszteséget szenvedett alakulatával Miskolcon át Eger környékére vonult vissza, ahol november 16-ig volt védelemben. Ezt követően Söreg–Fülek–Losonc menetvonalon szlovák területre, majd innen a Csallóközbe vonult vissza, ahol alakulata 1945 tavaszáig volt átszervezés és feltöltés alatt. A sorozatos szökések miatt a németek csapattestét lefegyverezték és osztrák területre meneteltették. Freistadtnál 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett, majd röviddel ezután a Szovjetunióba szállították. A Don Lebedian-i és a rjazanyi 454. lágerekben raboskodott, ahonnan 1947. július 14-én tért haza. Budapesten halt meg 2008. január 9-én.

Budapesten született 1912. február 1-jén. Édesanyja: Kiss Ilona, édesapja: Lékó Lajos. 1937. január 1-jétől zászlós. 1939. január 15-től mint próbaszolgálatos továbbszolgáló hadnagy, a lévai 6. határvadász-zászlóalj géppuskásszakaszának volt a parancsnoka. 1940. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Ebben a beosztásban vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 1-jén, 1936. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. November 15-én az újonnan felállított kolozsvári 26/I. gyalogzászlóalj állományába került. Kocsizó géppuskás szakaszparancsnokként 1941. február 15-ig teljesített szolgálatot. Ezt követően szeptember 30-ig a Ludovika Akadémián alantostiszti tanfolyamot végzett. 1941. október 1. és 1942. április 30. között a szilágycsehi járás leventeparancsnoka, majd május 1. és 1944. július 31. között a szinérváraljai 75. bevonulási központ M (mozgósítási) előadója, illetve állománytest parancsnoka volt. 1942. október 1-jétől százados. 1942-ben mozgósítási, 1944-ben pedig gáz-, aknavető és páncéltörő, illetve zászlóaljparancsnoki tanfolyamot végzett. 1944. augusztus 1-jétől október 18-ig a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj parancsnokaként hadműveleti területen szolgált. Ezt követően, 1945. január 15-ig a 16/I. tábori gyalog pótzászlóalj parancsnoki tisztségét töltötte be, melynek kötelékében a visszavonulás alatt Napkornál 1944. október 16-án megsebesült. 1944 októberében a nyíregyházi harcok alatt szerzett érdemeiért, amikor egy sikeres ellentámadással két társzászlóaljat vágott ki a gyűrűből, majd zászlóaljával védelembe menve biztosította hadosztálya visszavonulását, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1945. február 12-én zászlóalj-parancsnoki tanfolyamra a németországi Güstrowba vezényelték. A tanfolyam befejeztével beosztás nélkül Malmössingbe, az 1. páncélgránátos hadosztályhoz került, amellyel 1945. május 7-én amerikai hadifogságba esett. A hadifogolytáborból június 25-én megszökött és hazatért.

Budapesten született 1910. március 19-én. Édesanyja: Barak Janka, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát a jászberényi V. kerékpáros zászlóaljnál töltötte. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1931-32-ben, Jászberényben végezte el. 1934-től tartalékos zászlós, 1940-től pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj, az 1941-es délvidéki bevonulásban pedig a VII. kerékpáros zászlóalj kötelékében vett részt. 1941-ben a Gyorshadtest kötelékébe beosztott V. kerékpáros-zászlóalj tisztjeként a keleti hadszíntéren tevékenykedett. 1941 őszén baleset következtében elszenvedett agyrázkódással többhónapos kórházi kezelésre szorult. Felépülését követően 1942 júliusától kiképzőtiszti minőségben a 27/III. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1943. május 1-jével, 1942. szeptember 1-jei ranggal tartalékos főhadnaggyá nevezték ki. 1944 őszén a 15. kerékpáros zászlóalj szakaszparancsnokaként újra frontszolgálatot teljesített. A hadműveleti területről súlyos tüdőgyulladással előbb a győri, majd a soproni hadikórházba került, ahonnan egészségügyi szabadságra távozott, majd 1945 márciusában az arcvonalon átszökve jelentkezett a budapesti katonai parancsnokságon.

Kisperegen született 1911. december 9-én. Édesanyja: Bereczky Eszter, édesapja: Lengyel József. 1942. május 10-én hívták be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz, majd Székesfehérvárra vezényelték, ahol 1942. július 25-ig tartalékos tiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően október 18-ig a sepsiszentgyörgyi zászlóaljnál látott el szakaszparancsnok-helyettesi feladatokat, hadapród őrmesteri rendfokozatban. 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. július–augusztusában a sepsiszentgyörgyi gyalogzászlóaljnál volt szakaszparancsnokként fegyvergyakorlaton, majd augusztus 1. és szeptember 10. között Szovátán hadgyakorlaton. A könnyű hadosztály mozgósítását követően többször kapott behívót, de jelentkezését követően minden alkalommal leszerelték. 1944 júliusában hívták be újra hadiszolgálatra. A 27/I. gyalog pótzászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást, melynek kötelékében részt vett az erdélyi és az észak-magyarországi harcokban. 1944. október 6-án Debrecenbe, a VI. hadtestparancsnokságra vezényelték, amelynek kötelékében november 1-jéig Hatvan–Léva–Komárom–Kápolnásnyék–Várpalota–Kecskemét–Soltvadkert–Akasztó útvonalon állandó visszavonulásban volt. Utóbbi dátummal Prónafalván egy pécsi zászlóalj 7. századához osztották be. A Fülöpszállás környéki harcokban körülkerítés folytán szovjet hadifogságba esett, de röviddel ezután hazaküldték. Szentesen hunyt el 1968. március 15-én.

1915. szeptember 4-én született Marosszentgyörgyön. Édesanyja: Nagy Jolán, édesapja: Lengyel László. 1944. július 1-jén, július 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos hadnaggyá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot eddig ismeretlen beosztásban. Medgyesfalván halt meg 1948. július 19-én.

Győrben született 1918. február 21-én. Édesanyja: Skerlanitz Anna, édesapja: Lengyel Pál. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj géppuskás századához. 1941. február 4-én Budapestre vezényelték, ahol 1942. április 6-ig elvégezte a tartalékos gazdászati tiszti tanfolyam mindkét évfolyamát. Ezt követően, mint számvivő, a 25/III. gyalogzászlóalj gazdászati hivatalánál nyert beosztást. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és a dési 26/II. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, amelynél élelmezőtiszti minőségben 1943. október 31-ig teljesített szolgálatot, 1943. október 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. November 1-jén a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalának főnökévé nevezték ki. 1944. március 28-tól a 27/I. gyalogzászlóalj, júliustól pedig a 27. gyalogezred gazdasági hivatalának főnökeként, hadműveleti területen tevékenykedett. Csapattestével 1945. május 11-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 11-én tért haza. Győrben hunyt el 1974. december 12-én.

1915-ben született Zalatnán. Édesanyja: Bodnár Sarolta, édesapja: n.a. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot eddig ismeretlen beosztásban.

Magyargorbón született 1914. február 25-én. Édesanyja: Rácz Ilona, édesapja: Lontay Tibor. 1939. február 5-én vonult be tényleges szolgálatra a gyékényesi 13. határvadász üteghez. Tolnán végezte el a tartalékos tiszti iskolát, majd ütege kötelékében, 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően, mint továbbszolgáló zászlós, az újonnan felállított szamosújvári 26. tábori tüzérosztály állományába került. 1941-ben bemérőtiszti tanfolyamot végzett. 1941. március elején, mint oktató- és bemérőtiszt, a 27. tábori tüzérosztálynál nyert beosztást. Tisztségét 1942 szeptemberéig töltötte be. Ezt követően a besztercei 22. határvadász üteghez vezényelték, amelynek kötelékében 1944 szeptemberétől hadműveleti területen tevékenykedett. 1944. december 4-én Lillafürednél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 8-án tért haza.

1922. augusztus 5-én született Debrecenben. Édesanyja: Turi Erzsébet, édesapja: Lőrinc István. 1941. október 10-én vonult be tényleges szolgálatra a berettyóújfalui 10/II. gyalogzászlóaljhoz. A budapesti hadbiztosi tanfolyam-parancsnokságnál végezte el 1942. január 7. és április 30. között a tartalékos tiszti tanfolyam I., október 5. és 1943. március 3. között pedig a II. évfolyamát. Szeptember 25-ig a 10/II. gyalogzászlóaljnál gyakorlati kiképzés alatt volt. Ezt követően próbaszolgálatos élelmező tisztként a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz került. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április 1-jén a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj gazdasági hivatalának vezetésével bízták meg. 1944. augusztus 30-ával átvették a hivatásos állományba és szeptember 1-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. A pótzászlóalj kötelékében vett részt szeptember 7-től a Dicsőszentmárton környéki harcokban, majd október 15-től a 27. törzspótszázad gazdasági hivatalának főnökeként Zalaegerszegre vonult vissza. A törzspótszázad 1945. február 3-án Csempeszkopácson történt felszámolását követően 1945. február 4-től a szombathelyi, február 27-től pedig a soproni személygyűjtő állomás létszámfeletti tisztje volt. Alakulata kötelékében 1945. április 1-jén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 21-én tért haza. Budapesten hunyt el 1976. október 5-én.

Székelykeresztúron született 1914-ben. Édesanyja: Nagy Erzsébet, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Farcádon született 1915-ben. Édesanyja: Nagy Irma, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát, majd 1942-ben Hajmáskéren kéthónapos átképzésen vett részt. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. tábori tüzérosztály kötelékében szolgált.

Marosvásárhelyen született 1908. december 14-én. Édesanyja: Havadtőy Margit, édesapja: Lőrincz Jeromos. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Hadműveleti területen az 57/III. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának volt a parancsnoka.

Székelykeresztúron született 1916-ban. Édesanyja: Benedek Irén, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941-ben a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. március 8-tól április 4-ig fegyvergyakorlatot teljesített. Románia kiugrását követően a 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot az erdélyi hadszíntéren. 1944. október 14-én idegkimerüléssel kórházi kezelésre szorult. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Csekefalván született 1920. június 26-án. Édesanyja: Bándi Rozália, édesapja: Lőrinczy József. 1941. október 13-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszánál. 1942. január 2. és június 6. között végezte el Désen a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd október 1-jéig a székelyudvarhelyi csapattestnél csapatszolgálatot teljesített. Ezt követően, 1943. április 1-jéig a budapesti Híradó-laktanyában hadapród tanfolyamot végzett. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá és egy évi rendkívüli csapatszolgálatra visszatartották. A könnyű hadosztály mozgósítását követően vette át a hadműveleti területre elvonuló 57/II. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának a parancsnokságát. Szakaszával részt vett a Kuty–Kosow, majd a Mikulyczin környéki harcokban. 1944 szeptemberétől az erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. 1944. december 25-én szovjet hadifogságba esett. 1945. március 20-ig a gödöllői, majd a focşani-i táborban tartották fogva, ahol román katonának sorozták be, majd a háború végén hazaengedték.

Illyefalván született 1901-ben. Édesanyja: Szakács Berta, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1969. március 27-én.

1918. január 22-én született Tiszalökön. Édesanyja: Hoffer Margit, édesapja: Luczák András. 1940. december 2-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a kassai VIII. híradó-zászlóaljnál. 1941. március és július 1. között végezte el Budapesten a Károly híradó laktanyában a tartalékos tiszti iskola I., majd október 1. és 1942. május 20. között a II. évfolyamát, majd zászlóaljánál szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban csapatszolgálatot teljesített. 1942. július 22-től, mint hadapród őrmester a kassai 121. híradószázad kötelékében, a megszállt ukrán területre vezényelték, ahol 1943. december 20-ig teljesített hadiszolgálatot. 1942. szeptember 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Újabb behívására 1944. március 22-én került sor. A 27. könnyű hadosztály híradószázadának 1. szakaszparancsnokaként harcolt a galíciai, szeptember 13-tól az erdélyi, majd 1945 márciusától a dunántúli hadszíntéren. 1945. május elején esett szovjet hadifogságba, ahonnan június 18-án betegség miatt hazaengedték. Budapesten hunyt el 1998. május 22-én.

Aradon született 1902-ben. Édesanyja: Vizsinyovszky Eugénia, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

1916. március 25-én született Gyergyóalfaluban. Édesanyja: Ávéd Irén, édesapja: Lukács István. 1941/42-ben végezte el a 27. gyalogezred tartalékos átképző tanfolyamát. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 elején hívták be hadiszolgálatra. A 27. székely könnyű hadosztály gépkocsizó alosztályánál, mint gépkocsizó tiszt teljesített hadiszolgálatot a galíciai, 1944 szeptemberétől az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. A háború vége felé – egy 1945. május 29-én kelt igazolás szerint – a magyar királyi IX. hadtestparancsnokság szállásmesteri alosztályánál is szolgált. 1945. május 9-én osztrák területen esett amerikai hadifogságba. Az amerikaiak Zwitternben tartották fogva, majd innen került a szovjet hadifogságba. A horni, majd a focşani hadifogolytáborban raboskodott, ahonnan szeptember 2-án szabadon engedték. Baróton halt meg 1989. december 3-án.

Borosjenőn született 1913. április 15-én. Édesanyja: Tokai Gizella, édesapja: n.a. 1940. április 22-én végezte el a gazdászati tiszti tanfolyamot, melynek eredményeként április 24-én, 1939. februári rangsorolással átvették a hivatásos állományba és május 1-jei ranggal gazdászati hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulást követően, november 1-jétől a 27. tábori tüzérosztály kötelékébe került, amelynél 1942. április 1-jéig gazdaságihivatal-főnöki beosztásban teljesített szolgálatot. Ezt követően a szászrégeni 81. honvéd kiegészítő parancsnokság, majd 1943. október 1-jétől a 81. bevonulási központ gazdasági hivatalának főnökeként tevékenykedett. 1944. május 1-jétől pedig hadibeosztásban a gyimesfelsőloki 32. határvadász-zászlóalj GH-főnöke volt.

1909-ben született Szobon. Édesanyja: Kliment Mária, édesapja: n.a. Katonai pályafutásáról igen kevés adattal rendelkezünk. 1942. január 1-jétől tartalékos főhadnagy. 1943. január 2-tól az 1. könnyű hadosztály-parancsnokság hadműveleti segédtisztje volt. A háború vége felé a 27. páncélvadászosztály parancsnokaként tevékenykedett, századosi rendfokozatban.

Marosvásárhelyen született 1920. május 8-án. Édesanyja: Barts Margit, édesapja: Lukics János. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a 27. tábori tüzérosztályhoz. 1942/43-ban végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot. 1943. szeptember 9-én hadapród őrmesterré léptették elő. Mivel felmenői között zsidó származásúak is voltak, zászlósi előléptetését nem engedélyezték. 1944 áprilisától 1945. április 13-ig a 27. tábori tüzérezred kötelékében, mint fogatostiszt harctéri szolgálatot teljesített. Utóbbi dátummal amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. március 15-én került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2003. augusztus 10-én.

Hajdúszoboszlón született 1912. november 21-én. Édesanyja: Tóth Ilona, édesapja: Magyar (Buzil) László. 1934. augusztus 20-tól hadnagy, 1939. május 1-jétől pedig főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a miskolci 13/II. gyalogzászlóalj géppuskás századának volt a parancsnoka. Ebben a beosztásban 1942. augusztus 20-án a doni hadszíntérre vonult. Részt vett a súlyos 1942. végi, 1943. eleji harcokban. A visszavonulás alatt a VII. hadtestparancsnokság hadműveleti segédtisztje volt. A harctérről való hazatérését követően a 13/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázad-, illetve a 13/II. tábori pótzászlóalj parancsnoki tisztségét töltötte be. Csapattestével 1944. augusztus 22-től az erdélyi, majd a tiszántúli harcokban került bevetésre. 1944. november 5-én vette át a Sajó-völgyében állomásozó 70/I. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amellyel 1945. január 15-ig a Felvidéken volt visszavonulásban. Utóbbi dátummal a Csallóközben feltöltés alatt lévő 57/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként, majd április 12-től a garami harcokban bevetett 57. gyalogezred segédtisztjeként tevékenykedett. Alakulatával 1945. május 11-én az amerikai csapatok előtt tette le a fegyvert, akik röviddel azután hazaengedték. Visegrádon hunyt el 2001. március 10-én.

Stomfán született 1896. október 1-jén. Édesanyja: Weleba Antónia, édesapja: n.a. 1916. augusztus 18-tól zászlós. Az észak-erdélyi bevonulás idején a hajmáskéri 101. honvéd tüzér parancsnokságnál volt beosztott törzstiszt, őrnagyi rendfokozatban. 1941. augusztus 1-jétől a hajmáskéri honvéd tábori tüzér lőiskola tanáraként tevékenykedett. A tüzérképzés terén elért eredményeiért 1942-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére. 1942. március 3-án alezredessé, 1944. január 1-jén pedig ezredessé léptették elő. 1944. augusztus 23-án vette át a hadműveleti területen lévő 27. tábori tüzérezred parancsnokságát, amelynek élén az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. Átlagon felüli teljesítményéért 1944-ben a MÉR Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Osztrák területre szorult seregtestével 1945. május 11-én esett amerikai hadifogságba, ahonnan néhány nappal később átkerült a szovjetekhez. Az oroszországi lágerekből 1948. július 27-én szabadult. Budapesten hunyt el 1970. június 27-én.

Honctőn született 1912. május 9-én. Édesanyja: Wohlfárt Ilona, nevelőapja: Kara Győző. Orvosi tanulmányait 1938-ban a kolozsvári I. Ferdinánd egyetemen végezte, majd a tanszéken maradva fül-orr-gégészként tevékenykedett. 1940 szeptemberében doktorált és kolozsvári egyetemen gyakornokként, majd 1943-tól szakorvosként tevékenykedett. 1944-től Gyergyay Árpád mellett volt tanársegéd. 1944 áprilisában hívták be hadiszolgálatra. A 27. egészségügyi oszlop kötelékében, mint fül-orr-gégész hadiszolgálatot teljesített a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren. 1944. július 1-jén, június 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos orvos zászlóssá. 1945 elején szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948-ban tért haza. Kolozsváron halt meg 1979. december 13-án.

Dombóváron született 1913. április 6-án. Édesanyja: Lukovits Erzsébet, édesapja: Majoros József. 1939. augusztus 25-én vették át a hivatásos állományba és 1939. február 1-jei rangnappal hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban a villányi 15. határvadász üteg beosztott tisztjeként vett részt. 1940. november 15-től az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály 1. ütegének volt a parancsnoka. 1941. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A tüzérezred mozgósítását követően vette át a keleti hadszíntérre elvonuló 27/II. tüzérosztály 5. ütegének a parancsnokságát. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944 decemberében a soproni 1. kiképző tüzérosztályoz vezényelték, amelynél 1945. május 5-ig látott el ütegparancsnoki feladatokat. Ekkor osztrák területen angol hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 4-én tért haza.

Kisszántón született 1918-ban. Édesanyja: Pénzes Zsuzsanna, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát. 1942-ben Hajmáskéren két hónapos átképzésen vett részt. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Hadműveleti területen a 27/I. tábori tüzérosztály kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Palotailván született 1916. január 11-én. Édesanyja: Fosztó Aranka, édesapja: Makkay Endre. 1941 áprilisában hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27. gyalogezredhez. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után 1941. július 30. és augusztus 20. között Várpalotán volt kiképzésen, majd szeptemberben Szovátán és Parajdon kéthetes hadgyakorlaton vett részt. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. augusztus 1-jétől harcászati kiképzésre az őrkői kiképzőtáborba volt behívva, majd ezt követően a Szovátán megrendezett kéthetes nyári hadgyakorlaton szakaszparancsnoki beosztásban szolgált. 1944. március 22-én hívták be hadiszolgálatra. Előbb a Tekébe települt 27. hadosztály-parancsnokság összekötő futárszolgálatánál tevékenykedett, majd a kivonuló oszlop parancsnokaként a keleti hadszíntérre került. Itt a 27. hadosztály-parancsnokság I. a. (hadműveleti) osztályának segédtiszti feladatait látta el Zabie Slupejkán, majd 1944. szeptember 8-tól visszavonulásban Leordina–Visó-völgye–Beszterce útvonalon. 1944. július 1-jétől hadnagy. Erdély kiürítése után Fehérgyarmat–Mátészalka–Eger–Losonc menetvonalon a parancsnoksággal Gácsig vonult vissza, majd december 10-én innen a Csallóközbe (Bősre) települt. 1944. október 1-jétől hadnaggyá léptették elő. A szovjet csapatok előnyomulása következtében 1944. április 2-án hagyta el az országot és osztrák területre sodródott. 1945. május 9-én Gross-Sieghartsnál tette le a fegyvert az amerikai csapatok előtt, majd hazafelé jövet Hornnál szovjet hadifogságba esett. A horni lágerből július 1-jén Bécs–Sopron útvonalon a focşani-i lágerbe szállították, ahonnan 1945. szeptember 2-án hazaengedték. Marosvásárhelyen hunyt el 2001. február 3-án.

1919. november 9-én született Újdiósgyőrön. Édesanyja: Dadon Paula, édesapja: n.a. 1940 decemberében vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. 1941/42-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát, majd Sepsiszentgyörgyön aknavető tűzvezetői tanfolyamot végzett. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá és az 1943. októberi leszereléséig a sepsiszentgyörgyi csapattest aknavető szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. Ebben a beosztásban 1944. április 1-jétől a keleti, 1944 szeptemberétől pedig az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren harcolt. Alakulatával 1945 áprilisában osztrák területre vonult vissza, ahol szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947 júliusában tért haza.

Tiszakerecsenyen született 1920. augusztus 1-jén. Édesanyja: Bordák Ilona, édesapja: Maláj György. 1939. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a kevermesi 19. határvadász-zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1940. január 1. és június 1. között Gyulán végezte el, majd 1940 szeptemberében csapattestével részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. október 15-től az újonnan megalakult nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj állományába került. Nagyváradon végezte el 1941. február 1. és április 1. között a hadapród tanfolyamot, amelynek eredményeként 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. február 1-jéig a 25/III. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat, miközben 1943. június 1. és július 1. között Budapesten sporttiszti, augusztus 1. és szeptember 15. között Sepsiszentgyörgyön nehézfegyver-, 1943. december 28. és 1944. február 1. között síoktató-képző tanfolyamot végzett. Ezt követően Bajára, a Honvéd központi műszaki iskolára vezényelték, amelyet 1944. június 15-én fejezett be. Ekkor árkászszakasz-parancsnokként a hadműveleti területen tevékenykedő 27. gyalogezrednél nyert beosztást. Ennek kötelékében vett részt a galíciai, az észak-erdélyi harcokban. 1944. október 1-jén hadnaggyá léptették elő. 1944. október 10-én súlyos sebesülés érte. 1944. december 16-ig a komáromi 520. hadikórházban, 1945. február 1-jéig pedig a passaui 524. hadikórházban volt kezelés alatt. Felépülését követően a felső-ausztriai Keplingben működő honvéd gyűjtő- és üdülőállomás kötelékébe osztották be, itt 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1945. szeptember 30-án került haza. Debrecenben hunyt el 2001. március 13-án.

Marosszentkirályon született 1918-ban. Édesanyja: Miriszlai Gabriella, édesapja: dr. Mán Elemér (az I. világháborúban, mint tartalékos főhadnagyot Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki). 1942. április 1-jétől tartalékos zászlós, 1943. január 1-jétől pedig hadnagy. A 27. tábori tüzérezred 3. ütegének fogatos tisztjeként teljesített harctéri szolgálatot.

Malackán született 1906. november 23-án. Édesanyja: Matyasovich Stefánia, édesapja: n.a. 1941. április 1-jén hívták be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. Ezt követően Marosvásárhelyre a tartalékos tiszti iskolára került, amelyet szeptember 30-án fejezett be. 1942. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Többszöri halasztás után, 1944. május 9-én hívták be katonai szolgálatra, Sepsiszentgyörgyre, a 27/I. gyalogzászlóalj pótkeretéhez, amelynél élelmezőtisztként teljesített szolgálatot. Az ellenséges csapatok nyomására, alakulatával szeptember 9-én zárt kötelékben hagyta el a várost. A visszavonulás alatti harcokban két alkalommal – 1944. október 8-án és november 7-én – sebesült. Csapattestével a morvaországi Brno környékéig vonult vissza, ahol 1945. május 6-án szovjet hadifogságba esett. A fogságból 1948. július 12-én térhetett haza.

Balassagyarmaton született 1921. július 9-én. Édesanyja: Pető Ilona, édesapja: n.a. 1939-ben érettségizett Zalaegerszegen, majd az év októberében vonult be önkéntesként a nagykanizsai 9. tábori tüzérosztályhoz. Csapatteste kötelékében, mint karpaszományos tizedes részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 októberében felvételt nyert a Ludovika Akadémiára. 1941 tavaszán egy kihelyezés alkalmával, tehergépkocsival közúti balesetet szenvedett, s mert felgyógyulása után egyensúlyzavarai voltak, tanulmányait nem folytathatta. 1944 augusztusáig Marosvásárhelyen dolgozott. A román kiugrást követően hívták be hadiszolgálatra a 27. tüzér pótosztályhoz, amelynek kötelékében 1944. szeptember elején Dicsőszentmárton környékén került bevetésre, majd csapattestének a harcokból való kivonását követően, vasúti szállítással Pinnyére települt hátra. Innen a pótosztállyal 1944 decemberében Bréma–Hamburg térségébe szállították, ahol 1945 márciusában angol hadifogságba esett. Egy Brüsszel melletti hadifogolytáborban raboskodott, ahonnan 1946 őszén került haza.

Erdőcsokonyán született 1920. szeptember 8-án. Édesanyja: Szabó Mária, édesapja: Markó István. 1942. június 18-án avatták hadnaggyá, 1942. július 1-jei ranggal. Avatását követően a besztercei 22. határvadász-zászlóaljnál nyert szakasz-, majd századparancsnoki beosztást. 1943. május 10-től a székelyudvarhelyi 27/II. zászlóaljnál, november 10-től pedig újra a 22. határvadász-zászlóaljnál látott el szakasz-, illetve századparancsnoki teendőket, miközben 1943. április 1. és július 1. között Árkoson nehézfegyver-tanfolyamot végzett. 1944. március 4-én az árkosi B kiképzőtáborba vezényelték, ahol május 1-jéig géppuskás századparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. Ekkor segédtisztként a sepsiszentgyörgyi 12. székely határőr-zászlóalj kötelékébe került. Részt vett az Úz-völgyi súlyos védelmi harcokban, majd szeptember 22-től az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren a székely hadtápezred II. zászlóalj, november 11-től pedig a székely fakitermelő zászlóalj segédtisztje volt. Alakulatával 1945. május 5-én esett amerikai hadifogságba. A Wels–Maria-Scharten-i fogolytáborból 1945. szeptember 16-án tért haza.

1909. február 21-én született Abonyban. Édesanyja: Liska Jozefin, édesapja: Marosi (Murárik) István. Tényleges katonai szolgálatát a veszprémi 4. gyalogezred III. zászlóaljánál kezdte meg, amelynél 1939. szeptember 1. és 1932. május 30. között a tartalékos tiszti iskolát is elvégezte. 1932. és 1940. között a 10., a 6. gyalogezrednél, illetve a 21. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Utóbbi csapattest kötelékében, mint próbaszolgálatos hadnagy részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Zászlóalját 1940. november 1-jén Gyergyótölgyesre helyezték, ahol alanostiszti beosztásban szolgált. 1941. január 8. és 29. között a IX. hadtest Csíkszentdomokoson megszervezett sítanfolyamát, majd febuár 1. és október 1. között a Ludovika Akadémia alantostiszti tanfolyamát végezte el. 1940. november 1-jén átvették a hivatásos állományba és 1941. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. 1943. május 1-jén Nagyváradra, gáztanfolyamra vezényelték, amelyet 21-én kiváló eredménnyel zárt. Augusztus 1-jén századossá nevezték ki. A román kiugrást követően csapatteste kötelékében, mint századparancsnok az erdélyi harcokban került bevetésre. 1944. szeptember 15-én betegen a 65. egészségügyi oszlophoz került, amellyel október 26-ig állandó visszavonulásban volt. Felépülését követően Túrterebesen a 30/I. gyalogzsázlóalj 2. századának parancsnokságát vette át, amelynek kötelékében Sarud községnél, a Tisza védelemben volt bevetve. November 4-én a zászlóaljat Parádra vonták hátra, ahol átszervezték. Mint létszámfölötti tisztet Balassagyarmatra, zászlóaljparancsnoki tanfolyamra vezényelték, ahonnan november 29-én, a Dobfenéken állomásozó 27. gyaloghadosztály kiképző zászlóaljához helyezték át. A zászlóalj újonckiképző csoportjának és egyben 2. századának parancsnokaként Losoncon és Szlovákián át a Csalloközbe, Nagybudak községbe vonult vissza, ahol 1945. március 24-ig kiképzést folytattak. Ezt követően a hadosztály többi alakulataival Pozsonyon keresztül osztrák területre vonult vissza. Horn területén március 25-én szovjet hadifogságba esett. Július 24-én a ramnicu-sarati gyűjtőlágerbe, majd szeptember 19-én a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágervilágból 1947. szeptember 30-án tért haza.

Marosvásárhelyen született 1920. június 15-én. Édesanyja: Marosi Zsófia, édesapja: Molter Károly író, szerkesztő. 1942 nyarán vonult be a dési 26. tábori tüzérosztályhoz, ahol tábori lelkészi kinevezését követően, 1944 őszétől a 27. tábori tüzérezrednél, mint tartalékos református tábori lelkész főhadnagy, frontszolgálatot teljesített. 1945. május 9-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947-ben jött haza. Kolozsvárott hunyt el 1998. szeptember 13-án.

Budapesten született 1900-ban. Édesanyja: Darigó Anna, édesapja: n.a. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Pótlásként került ki a hadműveleti területre, ahol az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot. 1944. november 15-én – eddig ismeretlen körülmények között – meghalt.

Pápán született 1914-ben. Édesanyja: Ordódy Sarolta, édesapja: n.a. 1941. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 1-jétől a 27. könnyű hadosztály lőszerkezelő tisztjeként vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Szemtanúk elmondása szerint 1945. május 8-án Rosenbergnél, bombarobbanás következtében hősi halált halt.

Nyárádszeredában született 1918. augusztus 3-án. Édesanyja: Moczár Margit, édesapja: dr. futásfalvi Márton István. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a 27. önálló légvédelmi gépágyús üteg szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. A háborút követően az AEÁ-ba emigrált és feltételezhetően ott is halt meg.

1920-ban született Budapesten. Édesanyja: Major Emilia, édesapja: n.a. 27. tüzérezred.

Martonfalvay (Teuber) Hugó Jenő Lajos, vitéz hivatásos gyalogos hadnagy

Székesfehérváron született 1922. november 22-én. Édesanyja: Reé Erzsébet, édesapja: n.a. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Első beosztását szakaszparancsnokként a 3/7. puskásszázadnál kapta, majd 1943. november 15-től a 3/III. gyalogzászlóalj zászlóaljközvetlen páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokságát vette át. 1944. január 10. és május 10. között gépjárművezetői és anyaggondozó tiszti tanfolyamot végzett. Alakulatához bevonulva szakaszparancsnokként az ezredközvetlen páncéltörő ágyús századhoz osztották be. Századával 1944. augusztus 11-én vonult el a keleti hadszíntérre, ahol augusztus 28-án átvette a 3. ezredközvetlen nehéz páncéltörő ágyús század parancsnokságát. Október 10-től a 20. gyaloghadosztály közvetlen alárendeltségében tartozó nehéz páncéltörő ágyús század parancsnokaként az alföldi harcokban került bevetésre, majd 1945. január 16-tól a 27. (székely) gyaloghadosztály páncélvadász-osztályánál volt századparancsnok. Vitéz magatartásával 1945-ban a MÉR Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Osztályával május 9-én az ausztriai Freistadt térségében amerikai, 20 nappal később pedig szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 21-én tért haza. 1948. augusztus 11-én az AEÁ-ba emigrált, ahol a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének aktív tagjaként tevékenykedett. New York-ban hunyt el 2008. szeptember 5-én.

1917-ben született Sóváradon. Édesanyja: Domján Ida, édesapja: n.a. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos kerékpáros zászlóssá. 1944. április 1-jétől hadműveleti területen a 27. felderítő-osztály kerékpáros századának szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot a keleti hadszíntéren.

Budapesten született 1917. április 12-én. Édesanyja: Farkas Katalin, édesapja: Malek A. Károly. 1942-ben vonult be a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. 1943/44-ben végezte a tartalékos tiszti tanfolyamot. A mozgósításkor szakaszparancsnoki beosztásban az 57/II. gyalogzászlóaljhoz került, amellyel 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Miskolcnál, 1944. október 23-án nyak- és hátgerinctájéki szilánksérülést szenvedett, amibe az 546. hadikórházban még aznap belehalt. Ugyanott temették el egy nappal később.

Oklándon született 1913-ban. Édesanyja: Jakab Ilona, édesapja: n.a. 1944. július 1-jével nevezték ki tartalékos hadnaggyá. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál, majd 1945. február 10-től a 27. gyaloghadosztály harcfegyelembiztosító-századánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat.

Brassóban született 1908-ban. Édesanyja: Demeter Anna, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Pótlásként került ki 1944 júniusában a keleti hadszíntérre, ahol előbb a 27. kiképző zászlóalj nehézfegyver-századának volt a parancsnoka, majd az 57/I. gyalogzászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást.

1909. november 9-én született Sárospatakon. Édesanyja: Sinnyei Mária, édesapja: farkasfalvi Mauks György. 1934-től zászlós, 1937-től hadnagy, 1939. január 1-jétől pedig főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a sátoraljaújhelyi 27. határvadász-zászlóalj fogatos tisztjeként vett részt, majd az újonnan felállított nagyváradi 25. tábori tüzérosztály állományába került. Ezt követően leszerelték. 1943. augusztus 2. és október 15. között Hajmáskéren ütegparancsnoki tanfolyamot végzett. 1944. augusztus 14-én hívták be hadiszolgálatra és a nagyváradi 89/II. tábori tüzérosztály összekötő tisztjeként, majd az osztálytörzs, illetve a 6. üteg parancsnokaként vett részt az erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. december 10-én vette át a VII. gépvontatású tüzérosztály 1. ütegének parancsnokságát, amelynek élén 1945. január 1-jéig harcolt. Ekkor a marosvásárhelyi 27/III. tüzérosztálynál nyert segédtiszti beosztást. Csapatteste kötelékében osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 9-én az amerikaiak hadifogságába esett, akik 13-án hazaengedték. Meghalt Sárospatakon, 1995. január 3-án.

Egyházasfaluban született 1906. február 14-én. Édesanyja: Hajós Ilona, édesapja: Mayer János. 1931. november 1-jétől hadnagy, 1935. november 1-jétől pedig főhadnagy. 1931. január 9-től 1940. november 31-ig a hajmáskéri tüzér lőiskola gazdasági hivatalának főnöke és épületkezelő tisztje volt. 1940. december 1-jén került a 27. tábori tüzérosztály állományába, amelynél gazdasági hivatalfőnöki és élelmezőtiszti beosztásban teljesített szolgálatot 1942. március 15-ig, 1941. november 1-jétől századosi rendfokozatban. Ezt követően a 2. páncélos hadosztály légvédelmi tüzérosztályának, majd 1943. október 1-jétől a 3. gépkocsizó lövészzászlóaljnak volt GH-főnöke, 1944 áprilisától hadműveleti területen. Csapatteste kötelékében részt vett a galíciai, majd a súlyos tordai, tiszai, garami és ipolysági védelmi harcokban. Brennbergbánya térségében 1945. április 1-jén szovjet hadifogságba esett, ahonnan néhány nappal később szabadon engedték.

Barcson (másutt Volinya) született 1907. november 16-án. Édesanyja: Varga Ilona, édesapja: Medgyesi Lajos. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. 1943. augusztus 1-jétől százados. 1944 áprilisában a 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. 1944. június 24-én vette át az elvezényelt Weöreös alezredes helyett a zászlóalj parancsnokságát. Egy nappal később a súlyos Kosow környéki harcokban, Krzyworowniánál a maga vezette rohamvállalkozás során haslövés következtében elesett. A hős századost Krzyworownián temették el, a 30324-es sírjelszám alatt. 1944. december 14-i legfelsőbb rendelettel posztumusz a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal, kitüntetésben részesítették.

Budapesten született 1922. július 13-án. Édesanyja: Martiny Klára, édesapja: Medereczky István. 1940. október 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra az esztergomi 2/I. gyalogzászlóaljhoz, mint karpaszományos honvéd. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1941 decembere és 1942 márciusa között Lajosmizsén, megfelelő eredménnyel végezte el. Mint karpaszományos szakaszvezetőt, 1942. október 10-én a Gyergyóbékáson állomásozó 21. határvadász-zászlóalj 1. századához helyezték át. 1943. január 15-én végezte el a 9. határvadász dandár tartalékos tiszti tanfolyamának II. évfolyamát, majd 1943. június 30-án a IX. hadtest harcászati és tűzvezetői tanfolyamát. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően a Szalárdtelepre kihelyezett 21/6. erődszázad szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot, 1944 szeptemberétől az erdélyi harcokban. Az erődszázadok feloszlatását követően az újonnan felállított 70/III. gyalogzászlóaljhoz került, amelynek kötelékében részt vett a súlyos tiszai harcokban. A zászlóalj felbomlását követően az 57/III. gyalogzászlóalj állományába osztották be. 1944. december 23/24-én Salgótarjánnál súlyosan megsebesült. Kórházvonattal osztrák területre szállították, ahol 1945. április 27-én amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1946. április 6-án tért haza.

Csurgón született 1912. június 27-én. Édesanyja: Horváth Erzsébet, édesapja: Molvarecz Jenő. Az 1939. május 1-jei főhadnagyi kinevezését követően 1944. április 30-ig század-, illetve nehézfegyverszázad-parancsnokként, a kaposvári 6/I., valamint a nagyatádi 6/III. gyalogzászlóaljaknál teljesített szolgálatot, 1942. június 1-jétől december 20-ig a doni hadszíntéren. 1941. november 1-jén, 1934. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba, majd 1942. március 30-án századossá léptették elő. 1944. április 25-én a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj állományába került, majd 1944. május 1-jétől a 27. tábori gyalog pótezred 1. ezredsegédtiszti feladatait látta el. Csapattestével 1944 szeptemberétől részt vett az erdélyi és a dunántúli hadműveletekben. 1944. december 1-jétől Szombathelyen, a 27. tábori gyalog pótezred-parancsnokságból megalakult személygyűjtő állomásparancsnokság segédtisztje volt. 1945. március 29-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946. július 28-án szabadult. 1952 februárjában az ÁVH pribékjei pusztaföldvári lakásából elhurcolták és háborús, valamint népellenes bűncselekmény vádjával kötél általi halálra ítélték. 1952. július 28-án az ítéletet végrehajtották.

1920. február 13-án született Budapesten. Édesanyja: Gyuricza Márta, édesapja: dr. Mennyey Géza. 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. A hivatásos állományba való átvételét követően, 1944. május 10-ig szakasz- és századparancsnokként a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot, 1944. január 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ezt követően a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlólajnál nyert beosztást. A Székely Határvédelmi Erők parancsnoksága alárendeltségében működő hegyivezető szakasz parancsnokaként 1944. szeptember 1-jén az Úz-völgyi harcokban tüdőlövést szenvedett. Néhány nappal később a marosvásárhelyi hadikórházban belehalt sérülésébe. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal tüntették ki.

Kispesten született 1918. március 15-én. Édesanyja: Papp Gizella, édesapja: Menyhért Géza. 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. november 15-től a 27. székely tábori tüzérosztály 3. ütegénél alantostiszti, illetve a tüzér tartalékos tiszti iskolánál parancsnok-helyettesi beosztásban szolgált. 1942. április 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1943. június 1-jétől a 2. üteg parancsnoka volt. A mozgósítást követően, a 27. tüzérezred 3. ütegének parancsnokaként 1944. április 21-én a keleti hadszíntérre került. Részt vett a galíciai, majd 1944 szeptemberétől az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1945. március 26-án ütegét osztrák területre vonták hátra, ahol május 9-én tette le a fegyvert. Néhány nappal később Zwettlnél esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. november 1-jén tért haza. Budapesten hunyt el 2000. február 9-én.

1921. december 1-jén született Budapesten. Édesanyja: Koponya Karolina, édesapja: n.a. 1942. október 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a budapesti 101. műszaki gépzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát 1943. január és december között a Károlyi laktanyában végezte el. Ezt követően, mint karpaszományos szakaszvezetőt Borsára, a 66. határvadász portyázóosztály 33/4. erődszázadához helyezték át tisztes iskola előadói minőségben. 1944. március 28-án Tihaházára vezényelték, ahol a 33/4. erődszázad két nagyfeszültségű villamos akadályszakasza parancsnokává nevezték ki. Május 1-jén hadapród őrmesterré nevezték ki, majd Tusnádfürdőn nagyfeszültségű akadályszakasz-parancsnoki tanfolyamot végzett. Erdély feladása után csapattestével állandó visszavonulásban volt, majd az október 8-án történt átszervezések során a 27. gyalogzászlóalj utászszázadához helyezték. 1944. október 1-jén, október 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Szakaszparancsnoki beosztásban vett részt a Tisza-menti, majd az Eger és Losonc környéki harcokban. 1944. november elején a század zászlóaljjá történt átszervezése után, mint zászlóalj segédtiszt teljesített szolgálatot. December 28-án Nyitrabányánál kórházi kezelésre szorult. Trecsénteplicen kezelték, majd felépülését követően, 1945. március 1-jén visszatért az ekkor Dunaszerdahelyen állomásozó alakulatához, ahonnan a mosonmagyaróvári műszaki Kiképző és Felszerelő Központhoz irányították. Március 18-án Szombathelyre helyezték át, ahol 4-5 napi ott tartózkodás után műszaki tisztként, a Szombathely–Vasvár-i harccsoport parancsnoka mellé osztották be. Időközben csapattestét osztrák területre vonták hátra, így Kőszegen élő rokonaihoz távozott, ahol csatlakozott anyaalakulata egyik pótszázadához, amellyel március 29-én Olmod közelében szovjet hadifogságba esett. Április 5-én a székesfehérvári, majd a temesvári és a focşani lágerbe került, ahonnan július első napjaiban a Szverdlovszk melletti kraszna aduji lágerbe irányították. A szovjet lágervilágból 1947. július 19-én tért haza.

Miskolcon született 1916. október 1-jén. Édesanyja: Czagán Klára, édesapja: n.a. 1940. november 16. és 1942. március 15. között a 27. tábori tüzérosztály 1. ütegének beosztott tisztje volt. 1942. március 15-e után a besztercei 33. határvadász ütegnél teljesített szolgálatot. 1943 októberében Marosvásárhelyen próbaszolgálatos vizsgát tett. A 2. hegyi tüzérosztály 33. hegyi ütegének elsőtisztjeként vonult el a keleti hadszíntérre. 1944. április 27-én Pistyn térségében, Mikitiencenél a partizánok fogságába esett és ott nyoma veszett. További sorsa ismeretlen.

1908. április 16-án született Budapesten. Édesanyja: Horacsek Emília, nevelő apja: Kovács Ferenc. 1932. január 1-jétől hadnagy, 1939. január 1-jétől pedig főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a nagybereznai 26. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnoka volt. Leszerelését követően szakasz-, illetve századparancsnoki minőségben 1941. április 1. és augusztus 1. valamint 1943. június 1. és 1944. január 31. között a határvadász-zászlóaljnál csapatszolgálatot teljesített. 1943. június-júliusában Jutason alosztály-parancsnoki tanfolyamot végzett. 1944. október 5-én hívták be hadiszolgálatra. 1945. május 1-jéig, előbb az 1. hegyidandár, majd a 27. rohamzászlóalj századparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. Utóbbi dátummal szovjet hadifogságba esett és a kaukázusi lágervilágból 1947. augusztus 1-jén tért haza.

Budapesten született 1920. május 18-án. Édesanyja: Moczár Ilona, édesapja: Meszlényi Jenő. 1941 októberében vonult be tényleges katonai szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századához. A tartalékos tiszti iskola első évfolyamát 1942-ben Marosvásárhelyen, a másodikat 1943-ban Sepsiszentgyörgyön végezte el. Ezt követően Budapesten gépkocsizó tiszti tanfolyamot végzett. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd nehézfegyverszázad-parancsnoki beosztásban a szovátai székely kiképző táborhoz osztották be. 1944. január 1-jén hadnaggyá léptették elő. A tábor 1944 júniusában történt feloszlatását követően a 27/I. tábori gyalog pótzászlóaljhoz került, ahonnan Pécsre, alosztályparancsnoki tanfolyamra vezényelték. Onnan a Szombathelyen állomásozó 27/I. törzspótszázadhoz vonult be, majd az átszervezés alatt lévő 26. páncélvadász-századhoz vezényelték, de 1944 novemberében visszakerült a 27. gyaloghadosztályhoz. 1945 elején gépkocsizó tiszti minőségben a 27. páncélvadászosztályhoz nyert beosztást, amelynek kötelékében Stockeraunál szovjet hadifogságba esett. 1944 júliusában a râmnicul-sărati táborba szállították, majd szeptemberben a Szovjetunióba, ahonnan 1948. december 16-án tért haza. Budapesten hunyt el 1962. október 25-én.

1913-ban született Tordán. Édesanyja: Szilágyi Anna, édesapja: n.a. 1944. július 1-jén, július 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos állatorvos zászlóssá. A 27. tábori tüzérezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

1917. január 7-én született Zalaegerszegen. Édesanyja: Mánya Margit, édesapja: Mezey András. 1941. április 24. és július 15. között végezte el a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamát. 1941. augusztus 31. és szeptember 28. között Hajmáskéren felderítő tiszti tanfolyamot végzett. 1942. május 1-jén január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően kiképző tisztként a 27. tábori tüzérosztálynál fegyvergyakorlatot teljesített. 1942. szeptember 29-én gyakorlat közben térdkalács-törést szenvedett és hosszú ideig kórházi kezelésre szorult. A tüzérezred mozgósítását követően Marosvásárhelyen, a 27. tábori pótosztálynál maradt, amelynél 1944. december 2-ig teljesített szolgálatot, augusztus 1-jétől hadnagyi rendfokozatban.

Kassán született 1914. augusztus 24-én. Édesanyja: Zemányi Erzsébet, édesapja: vitéz Mezőkeresz-tessy (Schütz) János. Katonai tevékenységéről igen keveset tudunk. 1936. szeptember 5-én kezdte meg tényleges szolgálatát a magyar királyi Honvédségben. Tartalékos tiszti iskolát végzett, majd 1940. február 1-jével vették át a hivatásos állományba. 1940. november 16. és 1942. március 15. között a 27. tábori tüzérosztálynál tüzér műszaki szertiszti beosztásban teljesített szolgálatot.

Miskolcon született 1918. április 6-án. Édesanyja: Csótai Zsuzsanna, édesapja: Müller András. 1940. november 30-án vonult be a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után 1943. szeptember 15-ig rádió- és távbeszélő szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A könnyű hadosztály elvonulásakor, segédtiszti beosztásban a 27. gyalogezred pótkereténél maradt vissza. A román átállást követően a 27/I. tábori gyalog pótzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként vett részt a görgényi harcokban, majd a 27. könnyű hadosztály vonatrészlegénél is tevékenykedett. A visszavonulás alatt, 1944. december 3-án Egerbaktánál alakulatát elhagyta és hazatért. Meghalt Budapesten, 2008. február 17-én.

1919. június 5-én született Marosludason. Édesanyja: Csengeri Emma, édesapja: Mikle Márton. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került ki 1944. április elején a keleti hadszíntérre. Április 29-én a Pistyn környéki harcokat követően izomgyulladással hadikórházba került.

Csíkszeredában született 1914. szeptember 10-én. Édesanyja: Ináncsi Mária, édesapja: Miklós Gyula. 1941. április 1. és június 30. között végezte el a tartalékos tiszti iskolát Tusnádfürdőn, majd augusztus 1. és 28. között a tiszti továbbképző tanfolyamot Várpalotán. Zászlósi kinevezését követően a 32. határvadász-zászlóalj portyázó századánál raj- és szakaszparancsnoki beosztásban, 1942. február 2-ig teljesített szolgálatot. Ekkor Budapestre, a Toldi Miklós Sporttanár és Vívómesterképző Intézet I. évfolyamára vezényelték, ahol március 31-ig körzetparancsnoki tanfolyamot végzett. Április 1-jétől a marosvásárhelyi 27. kiegészítő leventeparancsnokságnál volt körzetparancsnok, hadnagyi rendfokozatban. 1943 januárjában Oláhszentgyörgyön, három hetes síoktatótiszti tanfolyamot végzett. 1943. szeptember 1-jén vették át a hivatásos állományba és egyben főhadnaggyá nevezték ki. 1944. április 1-jén a 27/III. gyalogzászlóalj 8. lövészszázadának parancsnokaként a galíciai hadszíntérre vonult. 1944. június 25-én a Kosow környéki harcokban, mindkét kezén lövedéktől, hasán pedig aknaszilánktól súlyos sebesülést szenvedett. Az egri, a marosvásárhelyi, a csíkszeredai, majd a zalaegerszegi hadikórházakban ápolták. 1945 májusában a menekített hadikórházzal, osztrák területen amerikai hadifogságba esett. Csíkszeredában halt meg 1981-ben.

Apa községben született 1908-ban. Édesanyja: Kóródy Ilona, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 24-től a 27. gyalogezred sepsiszentgyörgyi I. gyalogzászlóaljának szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot.

1910. április 16-án született Apácán. Édesanyja: Borbély Rózália, édesapja: Miklós Sándor. 1941. április 14-én hívták be átképzésre a csíkszeredai 32. határvadász üteghez. Az átképző tanfolyamot július 24-én végezte el, majd ezt követően próbaszolgálatra jelentkezett. Hajmáskérre vezényelték, ahol július 24. és szeptember 28. között bemérő tiszti tanfolyamot végzett. A tanfolyam befejeztével a 27. könnyű hadosztály parancsnoksághoz helyezték át, de hadiállomány táblázaton a 27. tábori tüzérosztály állományába tartozott. 1942. január 1-jén zászlóssá nevezték ki. Április 1-jén 27. könnyű hadosztály levente parancsnokságához vezényelték és kinevezték a gernyeszegi 2. számú körzet levente parancsnokává. Tisztségét 1944. február 2-ig töltötte be, 1943. január 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Közben 1942. augusztus 10-én a 27. könnyű hadosztály parancsnokságnál továbbszolgáló vizsgát tett, kiváló eredménnyel. 1944. február 2. és augusztus 24. között Budapesten és Léván főtiszti tanfolyamot végzett. A tanfolyam elvégzése után a 27/1. pótüteg elsőtisztjeként részt vett Mezőörményes és Oláhsály környéki harcokban. Szeptember 7-én alakulatával Pinnyére helyezték, ahol december 14-ig, mint 2. üteg-, illetve karpaszományos tanfolyamparancsnok tevékenykedett. Szeptember 14-én vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. December 14-én ütegével a 605. munkásdandár 810. munkásezredéhez osztották be, mint 9-27/1. munkásüteg parancsnok. Ütegével Molnaszecsőd–Gerse–Karátföld útvonalon visszavonulóban volt, majd 1945. március 30-án Ondód községnél szovjet hadifogságba esett. Május 25-ig a székesfehérvári, július 10-ig a sorokpolányi, szeptember 6-ig a iaşi hadifogoly táborban tartották fogva, majd a Szovjetunióba szállították. 1946. április 20-ig az obojanyi, majd az oreli 406/14. számú táborban raboskodott, ahonnan 1947. április 19-én tért haza. 1961. december 18-án halt meg Egerben.

Székelyudvarhelyen született 1894. május 18-án. Édesanyja: Turman Anna, édesapja: oroszfái Mikó Árpád. 1943 szeptemberében hívták be átképzésre a 27. gyalogezredhez. 1944 májusában, az ezred mozgósításakor előrehaladott kora miatt leszerelték. 1944 augusztusában hívták be hadiszolgálatra a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóaljhoz. A Székelyföldért (Bélbor és a Cserbükk-tető vonalán) vívott harcokban a határőr-zászlóalj vonatparancsnokaként vett részt, majd az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóalj vonatparancsnokaként teljesített 1945. április 6-ig harctéri szolgálatot. Ekkor szovjet hadifogságba esett. A feodosziai és a talitzini lágerekből 1945. szeptember 6-án (más forrás szerint 1946. augusztus 6-án) került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1985. augusztus 31-én.

1914. november 9-én született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Kőrősy Erzsébet, édesapja: n.a. 1941. április–június között a 27. tábori tüzérosztálynál tartalékos tiszti átképző tanfolyamot végzett, majd ugyanaz év decemberében elsőtiszti és szakaszparancsnoki beosztásban hadgyakorlaton vett részt. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1942. augusztus–szeptemberében Hajmáskéren, elsőtiszti továbbképzésen vett részt. A tüzérezred mozgósításakor hívták be hadiszolgálatra és 1944. április 1-jétől szeptemberig a 27. tüzér pótosztálynál szakaszparancsnokként, illetve karpaszományos oktatóként teljesített szolgálatot. Ekkor a törzspótüteg kötelékében feltételezhetően a mezőörményesi román betörés felszámolásánál vetették be. Ezt követően Sopronig vonult vissza, ahol ütegét a soproni 7. tüzérosztály pótkeretéhez csatolták, amellyel osztrák területre sodródott. Itt esett 1945. március 3-án amerikai hadifogságba, ahonnan október 13-án tért haza.

Brassóban született 1914. június 2-án. Édesanyja: Csinády Aranka, édesapja: Miske Sándor. 1942. május 1. és július 31. között a kolozsvári IX. önálló huszárszázadnál volt átképzésen, majd szeptember 1. és 30., illetve 1943. március 1. és 30. között ugyanott csapatszolgálatot teljesített. 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 26-tól a 27. felderítő-osztály huszárszázadának I. szakaszparancsnokaként a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren harcolt. 1945. május 11-én Leopoldschlagnál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. május 2-án került haza. Budapesten hunyt el 1981. december 20-án.

Alsószil-Felsőlóc helységben született 1913. december 30-án. Édesanyja: Márczi Anna, édesapja: Miskolczy Sándor. 1937. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1939. augusztus 25-én vették át a hivatásos állományba és hadnaggyá nevezték ki. 1940-ben Várpalotán fegyvertiszti tanfolyamot végzett. Az észak-erdélyi bevonulásban a váci 15/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1941. október 1-jétől 1942. szeptember 15-ig Tabon a 10. kiegészítő leventeparancsnokság leventeparancsnoka volt, 1941. november 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ezt követően a hadműveleti területen tevékenykedő kaposvári 6/II. gyalogzászlóaljhoz került századparancsnoki és tartalékos képző iskolaparancsnoki beosztásba. Részt vett az 1943. eleji veszteséges visszavonuló harcokban, majd csapatteste hazaszállítását követően, 1943. június 1-jétől újra a tabi leventeparancsnokság leventeparancsnoki tisztségét vette át. 1943. szeptember 15-től a nagyatádi 6/III. gyalogzászlóaljnál látott el századparancsnoki feladatokat, beosztott tisztként pedig 1944. január 15-től augusztus 29-ig az Enyingre költözött 10. kiegészítő leventeparancsnokságon tevékenykedett. Ezt követően 1944. október 31-én, Kecelen történt súlyos sebesüléséig a 6/III. gyalogzászlóalj századparancsnoka. Felépülése után, 1945. február 1-jétől az 54/I., február 20-tól pedig az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának parancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. Csapatteste kötelékében 1945. május 9-én Zwettlnél amerikai hadifogságba esett, ahonnan május 30-án hazatért. Budapesten hunyt el 2005. október 31-én.

Jászberényben született 1914. december 13-án. Édesanyja: Dalmadi Amália, édesapja: Mizsei Péter. Az észak-erdélyi bevonulás idején a jászberényi 5. kerékpáros zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1941. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1941. június 27. és augusztus 1. között a kassai gépkocsizódandár felderítő-osztályánál szakaszparancsnoki beosztásban, csapatszolgálatot teljesített. 1944. március 25-én a 27. felderítő-osztály kerékpáros századának kötelékében, mint szakaszparancsnok a keleti hadszíntérre vonult. Tudiovnál, 1944. április 26-án megsebesült. Tüdőlövéssel a 27. egészségügyi oszlopnak adták le, majd innen a kalocsai 537. hadikórházba szállították, ahol 1944. augusztus 1-jéig ápolták. Felépülését követően a nagycenkre települt 24. felderítő törzspótszázadnál volt orvosi kezelés alatt. Csapatteste kötelékében 1945. május 14-én amerikai hadifogságba esett. Június 1-jéig az altenfeldi táborban őrizték, majd átadták a szovjeteknek. A szovjet hadifogságból 1947. július 13-án tért haza.

Nagykárolyban született 1913. november 5-én. Édesanyja: Gaál Berta, édesapja: Modor Vidor. 1940. augusztus 1-jén, 1937. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. Az észak-erdélyi bevonulásban az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj vezető orvosaként vett részt, hadnagyi rendfokozatban. 1940. november 11-től az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj vezető orvosa volt. 1941. február 1-jén főhadnaggyá, 1943. május 1-jén pedig századossá léptették elő. A mozgósítást követően nevezték ki az 57. gyalogezred vezető orvosává. Alakulata kötelékében 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. december 21-én szabadságra távozott Budapestre, ahonnan az ostromgyűrű bezárulása miatt már nem tudott kijönni. Az ostrom alatt, a 25. tábori kórház orvosaként teljesített szolgálatot. Ennek kötelékében esett 1945. január 16-án szovjet hadifogságba. A hátratelepítés során fogolycsoportját Cegléd környékén az őrök elhagyták, így került a ceglédi kórházhoz, amelynél a háború végéig dolgozott. Budapesten hunyt el 2001. július 15-én.

Felsőgallán született 1917. június 28-án. Édesanyja: Rippert Gizella, édesapja: Moharos János. 1940. január és májusa között végezte el Sopronban a tartalékos tiszti iskolát, majd 1940 novembere és 1941 márciusa között Budapesten a hadapród tanfolyamot. 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően, 1942. július 1-jéig a 27. könnyű hadosztály-parancsnokság gazdászati tisztje, majd 1942. augusztus 30-i leszereléséig a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlóalj GH főnök-helyettese volt. 1943 januárjában hívták be hadiszolgálatra. Beosztása gyakran változott: 1943 februárjáig a kolozsvári IX. légvédelmi tüzérosztálynál, áprilisig a marosvásárhelyi 80. bevonulási központnál, majd szeptemberig a 27/III. gyalogzászlóaljnál volt beosztott gazdászati tiszt. 1943 októberétől a 2. székely hegyi tüzérosztály, 1944 októberétől pedig a 9. határvadászdandár tüzérparancsnokságának GH-főnökeként tevékenykedett. Közben 1943. június 17-én 1942. november 1-jével átvették a hivatásos állományba és gazdászati hadnaggyá léptették elő. 1944 decemberétől a 27. hadosztály hadbiztosságához beosztott tisztként, illetve a híradó-parancsnokság GH-főnökeként 1945. május 9-ig teljesített hadiszolgálatot. Ekkor szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 13-án tért haza. Tatabányán hunyt el 1996. január 15-én.

1944. június 20-án került ki pótlásként a keleti hadszíntéren tevékenykedő 27. felderítő-osztály huszárszázadához. A galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren harcolt, majd 1945. május elején, osztrák területen amerikai hadifogságba esett.

1921-ben született Erzsébetbányán. Édesanyja: Babula Ilona, édesapja: n.a. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. A 27. tábori tüzérezred kötelékében szolgált eddig ismeretlen beosztásban.

Zsibón született 1920. március 22-én. Édesanyja: Szekér Mária, édesapja: Molnár János. 1944. október 3-án kapta meg Tasnádon a SAS behívót, majd október 5-én vonult be az akkor Besztercén állomásozó 27. székely hadosztály-parancsnoksághoz. Október 9-én osztották be a Borgóprundon lévő 27. gyalogezredhez. Az ezreddel október 11-től Naszód–Felsőbánya–Szinérváralja–Fehérgyarmat–Mátészalka–Nyírbogdány–Tiszalök útvonalon állandó visszavonulásban volt. Részt vett az ezred november 3–6. között Tiszabábolna–Ároktő környékén és november 10-én Mezőkövesdnél lezajlott védelmi harcaiban, majd Pétervására–Fedémes–Füle–Losonc menetvonalon 1944. december 21-én érte el a szlovák határt. Az ezreddel 1945. január 29-én Dunaszerdahely–Bős környékére került, ahol február 1-jén a 16. tábori gyalog pótezredhez osztották be. Csapattestével 1945. április 23-án amerikai hadifogságba esett. A franciaországi Romilly sur Seine és Chalon sur Marne-i hadifogolytáborokból 1945. december 12-én tért haza. Budapesten hunyt el.

Székesfehérváron született 1905-ben. Édesanyja: Gondy Mária, édesapja: n.a. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

1912. július 12-én született Nagykenden. Édesanyja: Papp Ilona, édesapja: Molnár Gábor postamester, szobrász. A m. kir. Honvédség csapatainak bevonulásakor Nagykenden volt tanító. 1941-től a helyi levente csapat parancsnokaként tevékenykedett, majd 1941 júliusában Marosvásárhelyen, a 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál végezte el a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot. 1943-ban Parajdon mint beosztott szakaszparancsnok fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra. A 27. gépkocsizó légvédelmi géppuskás század szakaszparancsnokaként 1944. április 1. és 1945. május 9. között harctéri szolgálatot teljesített a galíciai (Zabie-Slupejka), az erdélyi és magyarországi (Mezőkövesd–Eger) harcokban. Csapattestével osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. május 18-án tért haza. 1993. szeptember 18-án hunyt el Nagykenden.

1940 nyarán aknavető tanfolyamot végzett. 1941 szeptemberében a 27/III. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki és alantostiszti feladatokat.

1921-ben született Joungstownban (AEÁ). Édesanyja: Bányász Erzsébet, édesapja: n.a. 1944. január 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944-ben a keleti hadszíntéren a felsővisói 12. hegyivadász-zászlóalj, majd az 57/III. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszparancsnoka volt. A háború vége felé pedig a 27. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot.

Székelykeresztúron született 1898. február 8-án. Édesanyja: Pethő Róza, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1917. április 1-jén kezdte meg. Tartalékos tiszti iskolát, majd gazdászati tanfolyamot végzett. 1934. november 1-jén november 1-jei ranggal gazdászati századossá nevezték ki. 1939-ben Budapesten központi gazdászati tanfolyamot végzett. 1940. december 1-jétől a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság hadbiztosságának, később pedig az 57. gyalogezred parancsnokságának anyagi tisztje volt. 1944. október 16-án idült ízületi gyulladással kórházi kezelésre egy soproni hadikórházba utalták. December 6-án a várost ért bombatámadás során hősi halált halt.

Turán született 1903. február 19-én. Édesanyja: Bauer Anna, édesapja: Molnár János. 1925. augusztus 20-án avatták a Ludovika Akadémián. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a balassagyarmati 4. határvadász-zászlóalj századparancsnoka volt századosi rendfokozatban. 1940. december 1-jétől az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 5. századának parancsnoka volt. Tisztségét 1942. január 1-jéig töltötte be, amikor a ceglédi 7/II. gyalogzászlóaljhoz helyezték, amelynél 1943. szeptember 20-ig tevékenykedett század-, illetve pótzászlóalj-parancsnoki beosztásban, 1942. szeptember 30-tól őrnagyi rendfokozatban. Ezt követően a zombori 20/III. gyalogzászlóalj pótkeretének, majd a pótzászlóalj parancsnokává nevezték ki, amelynek élén 1944 szeptemberétől hadműveleti területen tevékenykedett. 1943-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 1944. november 1-jén alezredessé léptették elő és átvette a harcban álló sárbogárdi 18/II. gyalogzászlóalj parancsnokságát. 1944. december 10-én betegen a budapesti 11. helyőrségi kórházba került, amellyel 1945. február 6-án szovjet hadifogságba esett. A focşani-i hadifogolytáborba, onnan pedig a Szovjetunióba szállították. A szovjet lágervilágból 1948. július 22-én került haza. Budapesten hunyt el 1969. január 18-án.

1911. július 18-án született Marosillyén. Édesanyja: Höhn Mária, édesapja: Münstermann Ernő. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1939. május 1-jétől főhadnagy. 1939. október 1-jétől az aszódi 1/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának volt a parancsnoka, amelynek élén részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1942. március 30-án századossá nevezték ki. Tisztségét 1942. június 1-jéig töltötte be, amikor Kőszegre, alantostiszti tanfolyamra vezényelték. Szeptember 20-án hadműveleti területre került. 1943. december 5-ig a 32. gyalogezred segédtiszti feladatait látta el. A hátországba visszakerülve 1944. március 31-ig a budapesti 1/II. gyalogzászlóalj géppuskás századának parancsnoki tisztét látta el. Ezt követően kinevezték a nyárádszeredai 27. székely határőr-zászlóalj parancsnokává. Ebben a tisztségben 1944 szeptemberéig tevékenykedett, amikor századparancsnokként előbb a 27. székely határőr-zászlóaljnál, majd október 23-tól század-, illetve zászlóalj parancsnokként a 28. határvadász ezrednél tevékenykedett harcban Borgóprund és Felsővisó környékén. Erdély feladását követően ezredével Fehérgyarmat–Nyíregyháza útvonalon Poroszlóig vonult vissza, ahol a tiszai harcokban volt bevetve. Leharcolt csapattestét Recsk, majd Balassagyarmat környékére vonták hátra, ahol december 10-én a 27. kiképző zászlóaljhoz osztották be. Század és csoportparancsnokként csapatteste kötelékében a Csallóközbe vonult vissza, ahonnan 1945 februárjában tanfolyamra Németországba irányították. A tanfolyam befejeztével visszatért alakulatához, amellyel április elején osztrák területre vonult vissza, ahol május 10-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. június 21-én tért haza.

Budapesten született 1921. július 29-én. Édesanyja: Szergejeva Alexandra, édesapja: Móricz Gyula. 1942. december 1-jén avatták hadnaggyá, majd a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást. 1943 folyamán a zászlóalj tisztes iskolájának oktatójaként, szeptember 30. és 1944. május 30. között pedig a szovátai székely kiképzőtábornál is tevékenykedett. Ezt követően a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj századparancsnokává nevezték ki, amelynek kötelékében szeptember 5-től részt vett a dél-erdélyi előnyomulásban. 1944. szeptember 9-én Dicsőszentmártonnál megsebesült. Az erdélyi harcok alatt mutatott helytállásáért, 1944. december 22-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Felépülését követően 1945. május 8-ig a IX. hadtestparancsnokság kötelékében, mint lehallgató rajparancsnok teljesített szolgálatot. 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett. 1945 októberében, kiszállítás közben a fogolyszállító szerelvényből kiugrott és szerencsésen hazatért. Budapesten hunyt el 1969. augusztus 20-án.

Sepsiszentgyörgyön született 1910. december 24-én. Édesanyja: Miklós Katalin, édesapja: nagyváradi Móricz István. 1942. január 1-jétől tartalékos zászlós. Az 57/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként, 1944. április 21-től a keleti hadszíntérre került. Kutynál április 28-án vállövést szenvedett. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1994-ben.

Jászberényben született 1912. június 27-én. Édesanyja: Nyitó Cecília, édesapja: Mosó Dezső. 1938. szeptember 10-től zászlós, 1939-től pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt próbaszolgálatosként az aknaszlatinai 2. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnoka volt, 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. 1941. február 1. és szeptember 15. között elvégezte az alantostiszti tanfolyamot, majd visszakerült Felsővisóra települt csapattestéhez, ahol előbbi beosztásában 1942. február 1-jéig tevékenykedett. Ezt követően kinevezték a borsai 2/1. erődszázad parancsnokává, amelynél 1943. augusztus 1-jén századossá léptették elő. 1944. szeptember 13-tól a 9. határvadászdandár századparancsnokaként, majd december 2-tól a 27. gyaloghadosztály I. b. (felderítő) osztályánál beosztott tisztként teljesített harctéri szolgálatot. 1945. május 9-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. június 25-én került haza.

Eleken született 1911. január 1-jén. Édesanyja: Schreier Anna, édesapja: Hahler Ádám. 1939-től zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a kevermesi 19. határvadász-zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként vett részt, majd ezt követően az újonnan felállított nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj állományába került. 1941-ben hadnaggyá léptették elő. 1942 februárjától alakulata kötelékében a keleti hadszíntérre vonult, ahol Sznowszkynál vasútbiztosító feladatokat látott el. 1942 októberében főhadnaggyá léptették elő, s mint sokgyerekes apát leszerelték. 1944 márciusában az újonnan felállított 27. felderítő-osztály állományába került és távbeszélő szakaszparancsnokként 1944 áprilisában újra a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kuty–Wisnica, majd a súlyos Ratosnya, illetve Mezőcsát körüli harcokban. 1944. október 8-án (másutt november 7-én) Mezőgelejnél comblövést szenvedett. Az egri, a balassagyarmati és a soproni kórházakban ápolták, majd Budafokra küldték házi kezelésre, ahol december 26-án bevárta a szovjeteket.

Újszékelyen született 1915-ben. Édesanyja: Elekes Eszter, édesapja: n.a. 1942. június 30. és október 1. között végezte el a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamát. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. További sorsa ismeretlen.

1899. január 2-án született. Édesanyja: Podhányi Franciska, édesapja: n.a. Katonai pályafutásáról igen keveset tudunk. 1922. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1939-ben a pécsi IV. hadtest állományában, Szigetváron szolgált. 1941-ben a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj parancsnokhelyetteseként, 1942-től pedig parancsnokaként, illetve Sepsiszentgyörgy városparancsnokaként tevékenykedett. 1944. április elején a sepsiszentgyörgyi csapattest élén vonult el a keleti hadszíntérre, ahol egyes források szerint idegösszeomlást kapott (más források szerint pánikkeltés gyanúja miatt távolították el csapatteste éléről), ezért leszerelték. Az 1. hegyivadász tábori pótzászlóalj parancsnokaként a tordai harcokban, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért (!) 1944. december 15-i legfelsőbb elhatározással a MÉR Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kapta meg. 1945 februárjától Lingenben települt érsekújvári IV. Karpaszományos Kiképző Központ II. zászlóaljának volt a parancsnoka. Zászlóaljával április elején Appeldorf–Molbergen–Bewerbruck–Oldenburg–Altendorf át Wesermündébe vonult vissza, ahol amerikai hadifogságba került. 1946 márciusában internálták. Budapesten hunyt el 1952. április 18-án.

A 27. felderítő-osztály szakaszparancsnokaként, 1944. július 27-én a Kosow környéki harcokban légnyomást szenvedett. (Ocsvszky-napló)

Rétyen született 1900. január 25-én. Édesanyja: Pataki Rozália, édesapja: rétyi Nagy József. 1941. október 20-án vonult be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj 3. századához. 1942-ben a tartalékos tiszti iskolát is itt végezte el, majd 1942. augusztus 3. és szeptember 29., illetve 1943. július 30. és szeptember 16. között az Örkő melletti katonai sátortáborban fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Hadiszolgálatra 1944. szeptember 9-én SAS behívóval, a 27/I. tábori gyalog pótzászlóaljhoz hívták be, ahonnan néhány nap múlva hazaengedték. Hadifogságban nem volt. 1946. január 9-én hunyt el Rétyen.

Hódmezővásárhelyen született 1913. július 1-jén. Édesanyja: Molnár Ilona, édesapja: n.a. A tartalékos gazdászati tiszti tanfolyamot 1932–33-ban végezte el, melynek eredményeként tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1939–1941 között Salgótarjánban, 1941–1943 között pedig Szabadkán tanított, miközben több ízben csapatszolgálatot teljesített. 1943. augusztus 20-án, július 1-jei ranggal tartalékos gazdászati főhadnaggyá nevezték ki. 1943 végén hívták be hadiszolgálatra. Marosvásárhelyen, a 27/III. gyalogzászlóalj törzspótszázadánál teljesített 1944. szeptember 16-ig szolgálatot. Ezt követően csapattestével a Dunántúlra vonult vissza, ahol egységét elhagyta és szülővárosába tért vissza. Kunszentmiklóson halt meg 1978. november 24-én.

Segesváron született 1909-ben. Édesanyja: Csüdör Otília, édesapja: n.a. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál 1942. október 5. és november 28. között fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalogzászlóalj, majd a 27. rohamzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1973. február 18-án.

1943-ban a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományában teljesített szolgálatot. További sorsa ismeretlen.

1913. január 13-án született Székelyabodban. Édesanyja: Kacsó Polixénia, édesapja: Nagy Lajos. 1941. Októberében végezte el Marosvásárhelyen a 27. gyalogezred tartalékos tiszti iskola átképző tanfolyamát, melynek eredményeképpen 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Mint szakaszparancsnok az 57/III. gyalogzászlóalj 8. századának kötelékében teljesített hadiszolgálatot a keleti hadszíntéren. 1944. augusztus 9-én Rosen Velikynél, telepített aknától súlyos végtagsérülést szenvedett. Több hadikórházban ápolták, de ennek ellenére a sebesüléséből adódóan fél lábát elvesztette. A kaposvári hadikórházzal német területre szállították, ahol amerikai hadifogságba esett. 1949-ben térhetett haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1963. augusztus 8-án.

Budapesten született 1920. Január 11-én. Édesanyja: Wilding Eleonóra, édesapja Nagy Elek. 1941 októberében vonult be tényleges katonai szolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát Sepsiszentgyörgyön végezte el, majd aknavető tanfolyamon is részt vett. Mivel testvérbátyja 1942. november 11-én, a keleti hadszíntéren hősi halált halt, mint családfenntartót 1943. június 15-én leszerelték. 1944. március 26-án hadiszolgálatra hívták be, majd szakaszparancsnoki beosztásban hadműveleti területre vonult. Újabb kérését figyelembe véve három hónapi frontszolgálat után, június 28-án újra leszerelték. Szeptember végén újabb behívási parancsnak kellett eleget tennie. Szakaszparancsnokként az aszódi 1/2. gyalog pótzászlóaljhoz osztották be, amellyel zárt kötelékében a német Birodalom területére vonult vissza. München közelében 1945. május 9-én amerikai hadifogságba esett, ahonnan november 24-én tért haza.

Marosvásárhelyen született 1914-ben. Édesanyja: Pál Mária, édesapja: Nagy Endre (a Református Kollégium igazgatója). 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztálynál a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1942-ben Hajmáskéren két hónapos átképzésen vett részt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 23-tól a 27. tüzér pótosztálynál teljesített szolgálatot, majd szeptember 8-tól az újonnan felállított 9. tábori tüzér pótosztály kötelékében a dél-erdélyi harcokban volt bevetve. Osztálya megsemmisülése után a 27. törzspótüteggel Pinnyére települt, majd innen Budapestre távozott, ahol szovjet hadifogságba esett. A gödöllői hadifogolytáborból megszökött, de elfogták és Debrecenbe szállították, ahol jelentkezett a népi demokratikus hadseregbe. A háború végén visszatért Marosvásárhelyre. Középiskolai tanár volt. Németországban hunyt el.

Tiszadadán született 1920. augusztus 27-én. Édesanyja: Lakatos Eszter, édesapja: vitéz Nagy Gábor. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a kassai VIII. honvéd híradó-zászlóaljhoz. 1941-ben elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1942. július 22-től a 201. könnyű hadosztály híradószázadának szakaszparancsnokaként hadműveleti területre került. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. december 20-án a 27. székely könnyű hadosztályhoz vezényelték, ahol, mint gépkocsizó-rádiós szakaszparancsnok teljesített szolgálatot. 1944. április 22-től hadműveleti területen, a 27. híradószázad II. szakaszának parancsnoka volt. Mint aknavető csoport híradó parancsnok 1944. július 11-én, a Kosowhoz közeli 710 magassági pont elleni sikeres támadásnál vívta ki elöljárói elismerését. 1944. szeptember 10-től a budapesti Központi Híradó Iskolánál, majd 1945. márciustól a 16/III. gyalogzászlóalj-parancsnokságnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. Csapattestével Alsó-Bajorországba vonult vissza, ahol 1945 májusában amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1945 szeptemberében szabadult.

1891. október 10-én született Vajdahunyadon. Édesanyja: Grünberger Gizella, édesapja: Nagy Gyula. A tartalékos iskolát 1914-ben végezte el. 1914. október 1-jétől zászlós. 1915-ben géppuskás, 1928-ban pedig lovastiszti tanfolyamot és géppuskás lőiskolát végzett. 1923. szeptember 1-jétől százados. 1932-ben Budapesten a főtiszti tanfolyamot is elvégezte. 1933. november 1-jén őrnaggyá, 1938. május 1-jén pedig alezredessé léptették elő. 1940. január 1-jétől a rahói járás katonai parancsnoka volt, majd november 4-től (másutt 20-tól), mint kiképzési előadót a kolozsvári IX. hadtest levente parancsnokságához osztották be. 1942. április 1-jén ezredessé nevezték ki. Egy évvel később, mint létszámfeletti tiszt a 27. gyalogezred állományába került, ahonnan 1943. október 1-jén újra Kolozsvárra vezényelték, állomástiszti beosztásba. Törzslapja szerint 1944. április 3-tól a 26. tábori gyalog pótezred parancsnokává nevezték ki. Október 9-től 1945. április 1-jéig már Sopronban töltött be állomástiszti feladatokat. Utóbbi dátummal szovjet hadifogságba esett, ahonnan július 30-án szabadon bocsájtották.

Lábodon született 1896-ban. Édesanyja: Lengyel Anna, édesapja: n.a. 1942. szeptember 1-jétől tartalékos hadnagy. A magyar királyi marosvásárhelyi 27. kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot. Magas foghiányosság miatt kórházi kezelésre szorult. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

1920-ban született Győrben. Édesanyja: Balázs Ilona, édesapja: n.a. A 27/III. gyalogzászlóaljnál szolgált.

Marosvásárhelyen született 1913. november 23-án. Édesanyja: Ágh Gabriella, édesapja: debreczeni Nagy Sándor. 1940. november 16. és 1942. március 15. között a 27. tábori tüzérosztály 3. ütegének beosztott tisztje volt. 1941. január 1-jével, 1939. január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá, 1943. augusztus 20-án július 1-jei ranggal pedig hadnaggyá nevezték ki.

Hagymásbodonban született 1912. július 8-án. Édesanyja: Tövisi Karolina, édesapja: Nagy Sándor. 1941. április–júniusa között végezte el a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérezrednél a tartalékos tiszti átképző, majd július–augusztusban Hajmáskéren a felderítő tiszti tanfolyamot. Ugyanaz év szeptember–októberében Dédán, szakaszparancsnoki beosztásban hadgyakorlaton vett részt. 1942-ben tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 22-én hívták be hadiszolgálatra. A 27. tábori tüzérezred kötelékében, mint alosztályparancsnok-helyettes vett részt a Kuty–Kosow, majd 1944. szeptember végén – október elején a Maros-völgyzár környéki és a tiszai védelmi harcokban, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Csapattestével 1944 végén – 1945 elején a Csallóközben volt csapattestével pihenőben és feltöltés alatt, majd ezt követően német felügyelet alatt osztrák területre menetelt. 1945. május 8-án Rosenbergnél esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 13-án tért haza. Debrecenben halt meg a 80-as években.

Nagyercsén született 1911. június 28-án. Édesanyja: Varga Piroska, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A marosvásárhelyi 57/III. gyalogzászlóalj 8. lövésszázadának szakaszparancsnokaként került ki a hadműveleti területre. 1944. április 28-án Tudiov keleti kijáratánál jobb karján géppisztolylövéstől sebesült.

1899. január 17-én született. Honvéd műszaki tisztviselőként 1942. február 9-től próbaszolgálatra, a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály visszamaradó különítményéhez volt beosztva. 1943. április 1-jén vették át a hivatásos állományba.

Szemerján született 1904. április 15-én. Édesanyja: Incze Vilma, édesapja: szotyori Nagy Ferenc. 1941. október 1-jétől szerződéses alapon a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj orvosi teendőit látta el. Szerződése lejárta után Sepsiszentgyörgyön magánorvosként dolgozott. 1944 júliusában hívták be hadiszolgálatra és a 27/I. tábori gyalog pótzászlóalj vezető orvosává nevezték ki. Részt vett az észak-erdélyi harcokban, majd 1944. október 14-én betegen kórházi kezelésre szorult. 1945-ben tért vissza Sepsiszentgyörgyre, ahol elismert orvosként hunyt el 1976. augusztus 2-án.

Marosvásárhelyen született 1911. augusztus 7-én. Édesanyja: Pál Mária, édesapja: Nagy Endre, gimnáziumi igazgató. 1941. április 27-én hívták be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz, majd az év augusztus–szeptemberében Hajmáskéren szakaszparancsnoki tanfolyamot végzett. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. A 27. tábori tüzérosztály mozgósítását követően az ezredtörzs kötelékében, mint összekötő-, illetve felderítőtiszt 1944. április 23-án a keleti hadszíntérre vonult. 1944. július 1-jén hadnaggyá léptették elő. 1944 szeptemberétől alosztályparancsnokként az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren tevékenykedett. A visszavonulás alatt 1945. március 31-én, Bős környékén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. július 12-én szabadult. Budapesten hunyt el 1986. április 2-án.

Abonyban született 1920. szeptember 27-én. Édesanyja: Nagy Julianna, édesapja: Nagy Mihály. 1941. október 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszához. 1942. január 1. és május 30. között végezte el Désen a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd október 1. és 1943. január 31. között a budapesti 101. híradó-zászlóaljnál a hadapród tanfolyamot. Ezt követően 1943. november 1-jéig csapatszolgálatot teljesített, október 1-jétől tartalékos zászlósi rendfokozatban. 1943. november 1. és 1944. augusztus 1. között Marosvásárhelyen a 2/a. osztály beosztott tisztje volt, miközben kémelhárító és rejtjelző tanfolyamot végzett. Ezt követően, mint távbeszélő és rádiós tiszt, a Székely Határvédelmi Parancsnokságon nyert beosztást. Parancsnoksága megszűnésekor a Sopronban állomásozó 27/I. gyalogzászlóalj pótkeretéhez vonult be, majd innen december 23-án Budapestre távozott.

Héjjasfalván született 1910-ben. Édesanyja: Gyarmati Poli, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. gyalogezred tartalékos tiszti átképző tanfolyamát, majd Várpalotán volt egy hónapos átképzésen. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített harctéri szolgálatot.

1919. január 30-án született Hosszúaszón. Édesanyja: Kanabé Vilma, édesapja: Nagy Antal. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Avatását követően a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz került, eddig ismeretlen beosztásban. Távbeszélő és páncéltörő ágyús tanfolyamot is végzett. 1944 márciusától hadműveleti területen teljesített szolgálatot. 1945 júniusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan rövidesen elengedték, hiszen már 1946. január 23-án jelentkezett az új honvédségben.

Maksán született 1919-ben. Édesanyja: Málnási Margit, édesapja: n.a. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 23-tól a 27/II. tüzérosztály 7. ütegének fogatostisztjeként frontszolgálatot teljesített. Részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944. november 11-én a súlyos tiszai harcok alatt Tiszavalknál, szilánksérülés következtében hősi halált halt. A település közelében lévő mezőn megásott közös sírok egyikében nyugszik. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült.

1920. november 4-én született Kispesten. Édesanyja: Hegedűs Anna, édesapja: Nagy Árpád. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után 1943 februárjáig, mint hadapród őrmester az említett zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Ekkor Marosvásárhelyre vezényelték ahol átvette az ezredközvetlen páncéltörő ágyús szakasz parancsnokságát. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Mint páncéltörő ágyús szakaszparancsnok, 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntéren, Worochta térségében került bevetésre. 1944 szeptemberétől az észak-erdélyi hadszíntéren, az újonnan megalakult 27. páncélvadászosztály kötelékében, mint szakaszparancsnok illetve segédtiszt, az észak-erdélyi és a tiszai védelmi harcokban harcolt. Mezőnyárádnál aknaszilánktól sebesült. 1945. március 31-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 17-én került haza. Budapesten hunyt el 1979. január 19-én.

Tarnazsadányban született 1919-ben. Édesanyja: Rum Márta, édesapja: Nagy János. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. A 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került hadműveleti területre. A súlyos Kosow környéki harcokban, 1944. június 25-én fejlövés következtében halt hősi halált. Dr. Börzsei István tábori lelkész temette a horodi hősi temetőben a 26063-as sírjelszám alatt. 1944. június 24-i ranggal posztumusz hadnaggyá nevezték ki.

1909. március 1-jén született Znojmóban (ma Znaim- Szlovákia). Édesanyja: Wollinger Erzsébet, édesapja: Nagyidai Péter. 1940. május 11-től 1941. január 31-ig a balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat, 1940. szeptember 1-jétől továbbszolgáló főhadnagyi rendfokozatban. 1940. november 1-jén, 1937. évi rangszámmal vették át a hivatásos állományba. 1941. február elején alantos tiszti tanfolyamra a Ludovika Akadémiára vezényelték. Szeptember 15-én a losonci járás leventeparancsnokává nevezték ki. Tisztségét 1942. május 10-ig töltötte be. Ekkor a miskolci VII. honvéd kerületi-parancsnokságnál nyert kiképző és előadó beosztást. 1942. augusztus 1-jén századossá nevezték ki, majd 8-án Berdicsevbe, a megszálló feladatokat ellátó 121. könnyű hadosztály törzséhez vezényelték, amelynél 1943. május 10-ig látott el fegyver- és lőszertiszti feladatokat. A továbbiakban a Zwiahelben védelemben lévő 41/III. gyalogzászlóalj századparancsnokaként szolgált. December 20-án tért haza a hadműveleti területről és 1944. június 1-jéig Pétervására járás leventeparancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően újra hadibeosztást nyert. November 1-jéig a 23/II. gyalogzászlóalj, 1945. április 1-jéig pedig a 70/I. gyalogzászlóalj századparancsnoka volt. Utóbbi dátummal vette át a 70. gyalogezred ezredközvetlen páncélromboló századának a parancsnokságát, amellyel a háború végéig harcolt. 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett. A rjazani hadifogolylágerből 1947. július 19-én tért haza.

Gilvácson született 1914-ben. Édesanyja: Kreiter Mária, édesapja: n.a. Mint hadapród őrmester 1941–42-ben a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamán volt kiképző tisztjelölt. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. 1944 áprilisától a 27. tábori tüzérezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Nagyőszön született 1896. szeptember 21-én. Édesanyja: Repnicz Mária, édesapja: Wolf Miklós. 1915. március 15-én zászlóssá, szeptember 1-jén pedig hadnagygyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás idején a Honvédelmi Minisztérium 1/b. osztályának a vezetője volt, alezredesi, majd 1940. szeptember 1-jétől ezredesi rendfokozatban. 1942. május 1-jétől a HM. I. csoportfőnök-helyettese, november 1-jétől főnöke. 1943. február 1-jétől, vezérőrnagyi rendfokozatban a 27. székely könynyű hadosztály parancsnoki tisztét töltötte be. 1943. október 16-tól ismét a HM. I. csoportját vezette. Ezt követően hadibeosztásba került. 1944. október 16-tól a VI., november 20-tól pedig az V. hadtestet irányította. December 7. és 1945. január 14. között beteget jelentett. Felépülését követően a HM. III. csoportfőnöke, illetve a tanni körzet parancsnoka volt. A Magyar Érdemrend Közép- és Tisztikeresztjének a tulajdonosa. A szovjetek elől osztrák területre menekült. Bécsben halt meg 1968. április 3-án.

1919. július 16-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Csath Irén, édesapja: Nátyi Samu Albert. 1942. Október 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a kolozsvári IX. légvédelmi tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1943. január 1. és május 31. között Marosvásárhelyen, a 27. önálló légvédelmi gépágyús ütegnél, a II. évfolyamot pedig 1943. október 1. és december 31. között a miskolci 105. légvédelmi tüzérosztálynál végezte el. A mozgósítást követően hadapród őrmesterként a 27. légvédelmi gépágyús üteg 2. szakaszának parancsnokaként hadműveleti területre vonult. Augusztus 20-ig a Kosow–Stanislaw–Worochta környéki, szeptember 20-tól pedig a Leordina és a Beszterce környéki harcokban vett részt. Ezt követően Dés és Szatmárnémetin át a Tiszáig, majd Egerig vonult vissza. December 31-ig Losonc–Fülek–Zólyom útvonalon a Csallóközbe vonult vissza. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Szakaszával 1945. április 10-ig Királyfiakarcsán volt pihenőben, majd a szovjet előnyomulás miatt Pozsonyig vonult vissza. Május 2-án ütegétől lemaradt és 40 emberével Pozsony alól visszatért Marosvásárhelyre. Szegeden halt meg 1990. szeptember 12-én.

Nagyatádon született 1912. július 10-én. Édesanyja: Ember Ilona, édesapja: n.a. (1917-ben hősi halált halt). 1940. május 1-jétől főhadnagy. A szigetvári 24. határvadász-zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 1-jén, 1936. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1940. november 23-tól az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának a parancsnoka volt. 1942. október 1-jén századossá léptették elő. Tisztségét 1943. június 1-jéig töltötte be, amikor Budapestre, a Vezérkari Főnökség 5. osztályára vezényelték, ahol a filmelőadó iskola parancsnokaként 1944. november 15-ig tevékenykedett. Ezt követően hadibeosztást kapott. A budapesti 1. gyalogezred II. zászlóaljának parancsnokaként vett részt a magyarországi harcokban. 1945. január 3-án újra a Vkf. 5. osztályán nyert beosztást, amelynek kötelékében 1945. május 5-én amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945. november 15-én tért haza.

1945 márciusában Móróckacsán állomásozó 70/II. gyalogzászlóalj 7. századának volt a parancsnoka. (Éltető-napló)

Kóródszentmártonban (más forrás szerint Szövérden) született 1911. november 27-én (október 25-én?). Édesanyja: Falkl Viktória, édesapja: Nemes Ince. Középiskolai tanár. 1941-ben végezte el a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát, majd 1942-ben Hajmáskéren volt átképzésen. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a 27/7. üteg elsőtisztjeként teljesített frontszolgálatot. Marosvásárhelyen hunyt el 1957. május 15-én.

Gyergyószentmiklóson született 1914. szeptember 8-án. Édesanyja: Fischer Jolán, édesapja: Német Elemér. Az észak-erdélyi bevonulás alatt próbaszolgálatos zászlósként a beregszászi járás katonai körzetparancsnoka volt. 1941. február 1-jén a rahói 3. határvadász üteghez vezényelték alantostiszti beosztásba. Ütegével 1941. július 1. és november 11. között a Kárpátcsoport kötelékében a keleti hadszíntéren tevékenykedett, ahonnan lábszártöréssel került a hátországba. 1942. augusztus 1-jén próbaszolgálatos hadnaggyá léptették elő. 1943. január 14-én vették át a hivatásos állományba és 1942. október 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. 1943. június 1-jétől a 2. határvadász üteg parancsnok-helyettese, október 1-jétől pedig a máramarosszigeti 1. hegyi tüzérosztály távbeszélő-, illetve anyagi tisztje volt. 1944. szeptember 1-jétől hadműveleti területen, az 1. hegyi tábori tüzér pótosztály parancsnokaként (?) harcolt. Ütegét 1944 decemberében a 27. tábori tüzérezredbe olvasztották, így december 23-án átvette a 27/II. tüzérosztály anyagi tiszti feladatait. Az osztály kötelékében a Csallóközön át osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 9-én Zwettlnél szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 17-én tért haza.

Szovátán született 1904-ben. Édesanyja: Ranják Terézia, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

Budapesten született 1915. szeptember 14-én. Édesanyja: Diescher Róza, édesapja: Némethy Béla. 1937. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1939 októberétől 1941. október 26-ig a csepeli Repülő Kísérleti Intézetnél repülőgépvezető tiszt. Ezt követően december 23-ig az 1. önálló repülő javítóműhely kötelékében hadműveleti területen teljesített szolgálatot. A Gyorshadtest kivonása után a 4. repülő iskola-századnál volt elsőtiszt, főhadnagyi rendfokozatban. 1942 októberében Budapestre, a Hadiakadémiára vezényelték. Akadémiai hallgatóként 1943. január–májusa között a magyar 2. hadsereg-parancsnokság kötelékében tevékenykedő 1. önálló távolfelderítő-századnál látott el beosztott tiszti feladatokat. 1943. május 1-jén századossá léptették elő. Akadémiai tanulmányait 1944. október 15-én fejezte be. Ezt követően a marosvásárhelyi 27. gyaloghadosztály-parancsnokság, a német 8. hadsereg-parancsnokság mellé beosztott összekötő tisztje volt. A német seregtest kötelékében 1945. május 9-én Zartlersdorfnál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. május 20-án tért haza. Később Németországban telepedett le.

Ney Károly, dr. tartalékos tüzér főhadnagy, később SS-Obersturmbannführer (alezredes)

Bácsszentivánon született 1906. november 6-án. Édesanyja: Pump Paula, édesapja: n.a. 1941-ben került a 27. tábori tüzérosztályhoz, amelynél oktatótisztként tevékenykedett. 1942 júniusától a 27/2. könnyű ágyús üteg fogatostisztjeként teljesített harctéri szolgálatot a doni hadszíntéren. 1942. július 24-én Kolovertnél megsebesült. A frontról hazatérve a szélsőjobboldali Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség első titkáraként tevékenykedett. 1944-ben belépett a Waffen SS-be, ahol Hauptsturmführerré (százados) léptették elő. 1944. október 20-án önkéntesekből létrehozta az ún. Ney-harccsoportot, amelyet a magyarországi harcok alatt előbb ezreddé, majd dandárrá fejlesztett. 1945-ben Obersturmbannführerré (alezredes) lépett elő. A háború végén nyugatra távozott. Bécsben hunyt el 1989. szeptember 29-én.

Vácon született 1914-ben. Édesanyja: Katalovszky Etel, édesapja: n.a. 1939. október 1-jétől hadnagy. 1941 nyarán páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. A 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver századánál volt szakaszparancsnok.

1899-ben született Borgóprundon. Édesanyja: Bátrin Johanna, édesapja: n.a. 1943. október 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos hadnaggyá nevezték ki. Augusztus 23. után a Székelyföldért (Bélbor és a Cserbükk-tető térségében) vívott harcokban a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóalj 2. századának parancsnokaként vett részt. 1944. október végétől a 70/I. gyalogzászlóalj századparancsnokaként, majd parancsnokaként teljesített szolgálatot a Vinda–Magyarlápos–Misztótfalu környéki harcokban. Nagysikárlónál október 21-én, zászlóalja zömével megadta magát a szovjet csapatoknak. 1944 decemberében a brassói hadifogolytáborból a Szovjetunióba került. A feodosziai, majd a talitzini hadifogoly lágerekben raboskodott. Marosvásárhelyen halt meg 1986. július 29-én.

Nagyajtán született 1917. szeptember 5-én. Édesanyja: Bede Mária, édesapja: Nuridsány János. 1942. június 1-jétől tartalékos zászlós. A 27/III. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokaként került 1944. április elején a keleti hadszíntérre. 1944. június 27-én a Kosow–Horod környéki harcokban robbanógolyó okozta, nyílt töréssel járó súlyos alszár-sérülést szenvedett, amellyel előbb a javorowi, majd a worochtai tábori kórházba szállították. Innen később az egri, majd a pécsi 4. helyőrségi kórházba került, ahol 18-szor műtötték. 1944 decemberében a kórházzal a bajorországi Eichstättba települt, ahol 1946. január 1-jéig volt kezelés alatt. 1944 júniusától tartalékos hadnagy. Sebesülése következtében élete végéig rokkant maradt. Marosvásárhelyen hunyt el 1995. december 5-én.

Marosvásárhelyen született 1922. január 22-én. Édesanyja: Virág Julianna, édesapja: Nuridsány József. 1942. október 7-én vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. 1943. március 1. és 1944. március 1. között végezte el a budapesti Mária Terézia laktanyában a tartalékos gazdászati tiszti tanfolyamot. 1944. április elejétől hadapród őrmester. A mozgósítás után, a 27/III. gyalogzászlóalj-parancsnokság gazdasági hivatalának beosztott tisztjelöltjeként került ki a keleti hadszíntérre. A galíciai hadműveletek alatt, sárgasággal a sátoraljaújhelyi hadikórházba került, ahol 1944. augusztus 25. és október 1. között volt kezelés alatt. Felépülését követően vett részt az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1945. május 10-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1949. július 3-án került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2005. november 23-án.

Budapesten született 1920-ban. Édesanyja: Kumarovich Emília, édesapja: n.a. 1942/43-ban végezte el Marosvásárhelyen, illetve Sepsiszentgyörgyön a tartalékos tiszti tanfolyam mindkét évfolyamát. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. június 10-én kelt dokumentum értelmében a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj pótkeretének kötelékében teljesített szolgálatot.

Sarkadon született 1916. január 29-én. Édesanyja: Csurgai Terézia, édesapja: n.a. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a 27/III. gyalogzászlóalj 9. puskásszázadához. 1941 januárja és 1942 júniusa között elvégezte a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát, majd Rettegen fegyvergyakorlatot teljesített. Ezt követően a 9. lövészszázadnál beosztott szakaszparancsnokként, illetve a pótkeret-parancsnokságnál írnokként teljesített szolgálatot. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1944 márciusában hívták be frontszolgálatra. Az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében a keleti hadszíntérre került. Zászlóalj segédtiszti, illetve szakaszparancsnoki beosztásban 1945. május 10-ig teljesített frontszolgálatot a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. Osztrák területen, Karlstiftnél esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. június 24-én került haza.

Budapesten született 1916. június 24-én. Édesanyja: Sipos Ilona, édesapja: Obernyik László. Az észak-erdélyi bevonulásban, illetve az 1941 áprilisi délvidéki hadműveletekben a nyíregyházi 4/II. hoszárosztály 5. lovasszázadának kötelékében vett részt. 1941. október 1-jén tartalékos huszár zászlóssá nevezték ki. Ezt követően végezte el Budapesten a hivatásos gazdászati tiszti tanfolyamot, 1942. október 1-jével hivatásos gazdászati hadnaggyá nevezték ki. Ezt követően mint GH-főnök, előbb a nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóaljnál, majd december 20-tól a margittafürdői tiszti és tiszthelyettesi üdülőnél, 1943. szeptember 20-tól Csíktaplocán, a X. székely vonatosztálynál, október 1-jétől pedig a csíkszeredai 70. bevonulási központnál teljesített szolgálatot. 1944. április 1-jén hasonló beosztásban a 9. határvadász dandárhoz került. Alakulatával 1944 szeptemberétől, majd november 12-től a 28. határvadász ezreddel az erdélyi és magyarországi harctéren teljesített szolgálatot. 1944. december 10-től Losoncon, majd osztrák területen a 27. kiképző zászlóalj élelmezési, 1945. április 6-tól pedig a 27. gyaloghadosztály családgondozó tisztje volt. Május 16-án Freistadtnál amerikai hadifogságba, 31-én pedig szovjet hadifogságba esett. A dnyepropetrovszki lágerből 1947. július 17-én tért haza. Budapesten hunyt el 1999. május 12-én.

Pálházán született 1914. február 25-én. Édesanyja: Pour Emília, édesapja: Ocsovszky Vilmos. 1940. június 1-jén vonult be átképzésre a szegedi 5. honvéd helyőrségi kórházhoz, mint karpaszományos honvéd. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, mint hadapród őrmestert, október 1-jén leszerelték. 1942. október 1-jén újra behívták és a kolozsvári 9. honvéd helyőrségi kórházhoz vezényelték, ahol 1944. április 1-jéig teljesített szolgálatot. Ekkor a mozgósított 27. felderítő-osztály vezető orvosaként a keleti hadszíntérre került. 1944. július 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben, ahol három alkalommal – Tudiownál 1944. április 15-én, Ratosnyánál szeptember 25-én és Alsórépánál október 6-án – sebesült. Ezt követően a Kentelkére települt 10/I. tábori kórházba szállították, majd innen kórházvonattal a pesti 11. helyőrségi kórházba. Műtét után, mint lábadozó beteg egy bécsi kórházba került, ahol újabb műtéten esett át. Felépülését követően november 27-én, a Peresztegen állomásozó 24. felderítő pótosztályhoz vonult be, amellyel 1945 januárjában osztrák területre vonult vissza. Atzesbergben 1945 áprilisában amerikai hadifogságba esett. Hódmezővásárhelyen hunyt el 1993. szeptember 28-án.

1939. október 1-jével a 464/eln. 8. rendelettel nyugállományba helyezték. 1944-ben reaktiválták és augusztus 20-tól a 27. gyalog tábori pótezred századparancsnokaként szolgált.

1920-ban született Balázsfalván. Édesanyja: Dietrich Matild, édesapja: n.a. 1942. október 1-jén nevezték tartalékos zászlóssá a kerékpározó gyalogságnál. 1944 októberétől hadműveleti területen a 27. felderítő-osztály páncélgépkocsi szakaszának parancsnok-helyettese volt.

Kunágotán született 1908. augusztus 13-án. Édesanyja: Tóth Rozália, édesapja: Olasz István. Mint továbbszolgáló próbaszolgálatos hadnagy a kevermesi 19. határvadász-zászlóalj anyagi tisztjeként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. Október 1-jétől ugyanabban a beosztásban az újonnan megalakult nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj állományába került. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. május 1-jei ranggal főhadnaggyá léptették elő. 1941. február 1-jétől a gyergyótölgyesi 21. határvadász-zászlóaljnál látott el századparancsnoki feladatokat. 1942-ben Pécsett főtiszti, 1942. június 1. és szeptember 30. között Budapesten pedig alantostiszti tanfolyamot végzett. 1942. október 1-jén századossá léptették elő. Ezt követően századparancsnokként 1943. december 21-ig a 21. határvadász-zászlóaljnál, 1944. május 10-ig pedig a marosvásárhelyi 27. gyalogezrednél teljesített szolgálatot. Ekkor a 65. határvadász csoport állományába került vissza, amelynél századparancsnoki, anyagi, illetve arcvonal mögötti tiszti feladatokat látott el, 1944. szeptember 10-től hadműveleti területen. 1944. december 7-én, mint századparancsnokot az 5. tartalék hadosztályhoz osztották be, amelynek kötelékében 1945. május 5-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. augusztus 20-án tért haza.

1910. szeptember 18-án született Mezőkovácsházán. Édesanyja: Kovalik Zsófia, édesapja: Olexik Antal. 1938. szeptember 1. és december 1. között teljesített katonai szolgálatot az orosházi tábori tüzérosztálynál. 1940 augusztusában az ipolysági 5. határvadász üteghez vonult be fegyvergyakorlatra, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően, 1941. szeptember 5-ig az újonann felállított marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. június 1. és július 10. között Hajmáskéren ütegparancsnoki tanfolyamot végzett. 1944. március 30-án hívták be frontszolgálatra. 1944. április 1-jétől a 27/II. tábori tüzérosztály segédtisztjeként teljesített harctéri szolgálatot a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Az osztály kötelékében 1945. május 9-én Linz közelében amerikai, majd ezt követően szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 júliusában tért haza. Szegeden hunyt el 1999. április 22-én.

Szalócon született 1910. május 6-án. Édesanyja: Czikus Malvin, édesapja: Osváth Bertalan. 1940. július 1-jén vonult be a rimaszombati 1. határvadász-zászlóaljhoz, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 szeptemberétől az újonnan megalakult marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz került. 1941. február 16. és április 7. között végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot. 1942-ben és 1943-ban az említett zászlóaljnál egy-egy hónap csapatszolgálatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 27-én hívták be frontszolgálatra. A 27/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre került. Részt vett a galíciai, majd az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944. július 24-én Horodnál gránáttól sebesülést szenvedett. Felépülését követően visszatért a hadműveleti területre. November 17-én, a tiszai harcok alatt szakaszával együtt önként megadta magát a szovjeteknek. A hadifogságból 1948. június 15-én került haza.

Kolozsváron született 1916. augusztus 20-án. Édesanyja: Csupán Erzsébet, édesapja: Örvössy Géza. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941-ben a kolozsvári IX. önálló huszárszázadnál végezte el, majd Várpalotán volt két hónapos továbbképzésen. 1942-ben fegyvergyakorlaton vett részt. 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 21-én az 57. gyalogezred ezredközvetlen lovasszakaszának parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. november elején Tokajnál kézigránáttól súlyos hastájéki szilánksérülést szenvedett. Hadikórházba szállították, amellyel 1945 májusában német területen francia hadifogságba esett. A fogságból – állapotára való tekintettel – rövidesen elengedték. A harctéren mutatott átlagon felüli teljesítményével 1945-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Kolozsváron hunyt el 1978. február 13-án.

1916-ban született Borbándon. Édesanyja: Vörös Ida, édesapja: n.a. 1941-ben vonult be átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. A tüzérosztály kötelékében végezte el a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot, majd 1942-ben Hajmáskéren két hónapos fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A kézdivásárhelyi anyakönyvi kerület által 23. tsz. alatt kiadott halotti anyakönyv tanúsága szerint, 1943-ban elhunyt.

1920. június 18-án született Székelybethlenfalván. Édesanyja: Bedő Mária, édesapja: Paál Sándor. 1940 decemberében hívták be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A 27. gyalogezred tartalékos tiszti tanfolyamát 1941-1942-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A keleti hadszíntérre a marosvásárhelyi 57/III. ikerzászlóalj szakaszparancsnokaként került ki 1944. április elején. Május 14-én Rivnánál vállövést szenvedett. Sebesülését követően a marosvásárhelyi kórházban ápolták, majd egészségügyi szabadságát családja körében töltötte. Miután felgyógyult Marosvásárhelyre a 27. gyalog pótezred parancsnokságra rendelték, ahol – a család elmondása szerint – pótzászlóalj parancsnokká (valószínűbb, hogy a pótzászlóaljnál szakaszparancsnokká) nevezték ki. 1944 októberében csapattestével Szászrégen és Beszterce között került bevetésre. Harina község határában vívott harcokban jobb lábát aknagránát szakította el, melynek következtében helyben elvérzett. A község egyik házának kertjében temették el. Holttestét 1946-ban szülei exhumáltatták, és a családi ház kertjében temették el, majd onnan 1972-ben édesanyja holttestével együtt a bethlenfalvi temetőben helyezték végső nyugalomra.

Marosvásárhelyen született 1917. február 10-én. Édesanyja: Jagel Helén, édesapja: hatolykai Pakó Gyula. 1941-ben hívták be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, majd nyolchetes fegyvergyakorlatra, Hajmáskérre vezényelték. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra. A 27/I. tüzérosztály 3. ütegének szakaszparancsnokaként teljesített frontszolgálatot a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. Szovjet hadifogságban volt. 1999. szeptember 15-én hunyt el Marosvásárhelyen.

Homoródkarácsonfalván született 1917. december 7-én. Édesanyja: Kugler Etelka, édesapja: Pálffi Géza. 1941. január 15-én vonult be tényleges szolgálatra a 27. székely tüzérosztályhoz, mint karpaszományos honvéd. 1941. február–június között végezte el Marosvásárhelyen a tiszti iskola I., majd augusztus–december között, Hajmáskéren – csökkentett idővel – a II. évfolyamát. Ezt követően a 27. tüzérosztálynál kiképzőtiszti beosztásban teljesített szolgálatot. 1942. április 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. A mozgósítást követően a 27. tüzérezred 3. ütegének elsőtisztjeként, 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. 1944. április 26-án Tudiovnál, aknaszilánktól fejsérülést szenvedett. Felépülését követően, szeptember 1-jéig a galíciai, majd az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren tevékenykedett, július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Személyes bátorságával az 1944. október 1–4. között lezajlott nyírségi, majd november 11-én a Mezőkövesd környéki harcokban vívta ki elöljárói elismerését. 1944. december 26-tól alakulatával a Csallóközben volt feltöltés alatt, majd 1945. március 1-jétől, a szovjet csapatok előnyomulása következtében osztrák területre vonult vissza. A németek által Münnichstaahlnál lefegyverzett csapattestével Unterhaidnál esett 1945. május 11-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 14-én került haza.

Várfalván született 1903. január 17-én. Édesanyja: Pálffy B. Sára, édesapja: Pálffy É. Barnabás. Gimnáziumi tanár. 1941. augusztus 1. és október 31. illetve 1942. augusztus 1. és szeptember 30. között a 27. tüzérosztálynál volt átképzésen, melynek eredményeként 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően leszerelték. A tüzérezred mozgósításakor, 1944. március 23-án hívták be frontszolgálatra. A 27. tábori tüzérezred 7. ütegének szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1945. január 15-én ütegét pihentetés és feltöltés céljával a Csallóközbe vonták hátra. Innen március 31-én a németországi Randlingba vezényelték, ahol a tüzérezred családgondozó részlegénél nyert beosztást. Itt esett 1945. május 1-jén amerikai hadifogságba. 1945. október 12-ig a randlingi, majd november 6-ig a pockingi hadifogolytáborban raboskodott. A hadifogságból december 29-én tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1973. június 12-én.

1912. október 18-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Papp Rebeka, édesapja: Pálffi Ferenc őrmester. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1942. október 5. és november 28. között a 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Hadműveleti területen az 57/I. gyalogzászlóalj kötelékében szolgált.

Villányban született 1916. január 28-án. Édesanyja: Mohl Katalin, édesapja: Pallai Vilmos. 1939. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a villányi 15. határvadász-zászlóaljhoz, amellyel 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően az újonnan megalakult sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál fejezte be a tartalékos tiszti iskolát, melynek eredményeként 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1942. május 25-i újbóli behívását követően, mint hadigondozó tiszt 1943. május 31-ig teljesített szolgálatot. 1943. augusztus 1-jén a IX. hadtestparancsnoksághoz rendelték, ahol augusztus 10-ig összekötő-, majd november 20-ig a Meghagyási Bizottságnál beosztott tisztként tevékenykedett. Ezt követően a 27/I. gyalogzászlóaljnál nyert szakaszparancsnoki beosztást. A zászlóalj kötelékében került ki 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi védelmi harcokban. 1945. március 18-án Balatonláposnál megsebesült, s az április 25-én bekövetkezett fogságba eséséig kórházi kezelés alatt állt. Az amerikai hadifogságból 1945. november 23-án tért haza.

Déván született 1919. március 25-én. Édesanyja: Kontz Márta, édesapja: dr. Papp István. 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a 27. székely tüzérosztály 1. ütegének elsőtisztje, majd 1942. november 5-től a hajmáskéri tüzér gyakorló és kiképzőtábor oktatótisztje volt. 1943. április 1-jén visszatért Marosvásárhelyre, ahol október 1-jéig a Csaba királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola oktatótisztjeként, október 1-jétől pedig a 27. tábori tüzérosztály 1. ütegének parancsnokaként tevékenykedett. 1944. január 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az osztály mozgósítását követően átvette a 4. üteg parancsnokságát, amelynek élén 1944. április 24-én a keleti hadszíntérre vonult. Ütege a Kosow–Horod–Sokolowka környéki, majd a román átállást követően Észak-Erdélyben a Nagybánya–Aranyosmeggyes–Jánosháza környéki védelmi és halogatóharcokban vett részt. 1944. november 1. és 29. között a Tisza-vonalán Ároktőnél, majd november 7-től Mezőcsát–Mezőkövesd–Bogács területén volt védelemben. Leharcolt ütegét ekkor a harcokból kivonták és Szlovákián át a Csallóközbe gyülekeztették, majd 1945. március 25-től osztrák területre meneteltették. A galíciai harcok alatt nyújtott átlagon felüli teljesítményéért 1945. január 13-án a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1945. május 8-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. december 3-án került haza.

1920. július 10-én született Rákospalotán. Édesanyja: Földi Juliánna, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1941-1942-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elején a 27/II. gyalogzászlóalj 4. századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Részt vett a súlyos Kosow-környéki, majd a Mikuliczyni harcokban. 1944 szeptemberétől az észak-erdélyi hadszíntéren tevékenykedett. 1944. október 22-én Tiszadorogmánál lövéstől hősi halált halt. Ugyanott temették el egy nappal később.

Tokajon született 1912. február 28-án. Édesanyja: Vajda Margit, édesapja: Pásztor István. Mint továbbszolgáló próbaszolgálatos hadnagy a nyíradonyi 33. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1941. január 1-jén a Ludovika Akadémiára vezényelték, ahol október 1-jéig alantostiszti tanfolyamot végzett, majd csapattestéhez visszatérve magashegyi síkiképzésban részesült. 1941 februárjában vették át a hivatásos állományba és 1940. november 1-jei ranggal főhadnaggyá léptették elő. 1941. október 3-tól, az 1940 októberében Tihucára áttelepült zászlóaljánál, szakasz- és századparancsnoki beosztásban 1942. október 2-ig teljesített szolgálatot. Ezt követően a 33. határvadász-zászlóalj, majd a 62. portyázó osztály alárendeltségébe tartozó marosborgói 33/1. erődszázad parancsnokává nevezték ki. 1943-ban erődszázad-parancsnoki tanfolyamot végzett, majd 1943. augusztus 1-jén századossá léptették elő. Tisztségét 1944. augusztus 20-ig töltötte be, amikor hadműveleti területre vezényelték. Anyagi tisztként október 15-ig a borgói csoport parancsnokságnál, november 1-jéig pedig a határvadász csoportok állományából 1944 októberében megalakult 28. határvadász ezrednél teljesített szolgálatot. Részt vett a Borgóprund–Felsővisó környéki harcokban, majd a Borsabánya–Fehérgyarmat–Nyíregyháza útvonalon történt visszavonulásban. A nyíregyházi csatát követően Poroszló községnél a tiszai harcokban volt bevetve. Leharcolt csapattestét Recskre, majd Balassagyarmat környékére vonták hátra. 1944. december 2-án a 27. kiképző zászlóaljhoz osztották be. Mint kiképzőtiszt, majd a 7. század parancsnoka alakulatával Almágy–Losonc–Bajmócon át 1945 januárjában a Csallóközbe került. 1945 márciusáig az alakulat Nemesabony környékén nyert elhelyezést, majd osztrák területre települt át. Itt vette át 1945. április 15-én a 70/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amellyel május 15-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. november 19-én tért haza. 1957. április 30-án halt meg Budapesten.

1910. december 27-én született Hercegfalván. Édesanyja: Bátori Julianna, édesapja: Pataki János. Tényleges katonai szolgálatát a debreceni „Bocskay István” 11. hajdúezrednél kezdte meg és a tartalékos tiszti iskolát 1931-1932-ben ugyanitt végezte el. 1934-től tartalékos zászlós, 1937. január 1-jétől pedig hadnagy. 1938. május 1-jén MÁV tisztté nevezték ki és a szegedi üzletvezetőség I. d. (anyagi és leltárbeszerzési) csoportjánál kapott beosztást, vezető-helyettesi minőségben. 1941. március 23-án hívták be katonai szolgálatra a szegedi 16. kerékpáros zászlóaljhoz, amelynél, mint kerékpáros szakaszparancsnok és gépkocsizó géppuskás századparancsnok december 5-ig tevékenykedett. Csapattestével részt vett a Délvidék megszállásában, majd a Gyorshadtest Szovjetunió elleni hadműveleteiben. 1941. november 1-jén 1937. évi ranggal vették át a hivatásos állományba és 1940. szeptember 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki. December 6-tól 1943. október 30-ig a rétsági 2/I. harckocsi zászlóalj, majd az átszervezések folytán az 1/III. harckocsi zászlóalj távbeszélő szakaszának, illetve törzsszázadának volt a parancsnoka. 1942-ben Budapesten a Bolyai Akadémián hivatásos, majd harckocsizó és csapat távbeszélőtiszti, illetve páncélos tanfolyamot végzett. 1943. augusztus 1-jén századossá nevezték ki. 1943. november 1-jén Kolozsvárra helyezték át, ahol előbb a 60. portyázóosztály pótkeretének, majd 1944. február 1-jétől a 26/I. gyalogzászlóalj 1. századának volt a parancsnoka. Tisztségét 1944. április 3-ig (másutt május 22-ig) töltötte be, amikor a 27. felderítő-osztályhoz vezényelték anyagi, illetve gépkocsizó tiszti minőségben. Osztálya kötelékében részt vett a Tudiov–Jaworow–Kosow–Horod környéki harcokban. Rövid ideig az osztály kerékpáros századának parancsnoki tisztét is betöltötte. 1944 szeptemberétől gépkocsi anyagi tiszti minőségben az erdélyi (Déda–Ratosnya), majd a magyarországi (Mezőcsát–Balassagyarmat-Észak–Lukanénye) hadszíntéren tevékenykedett. Leharcolt alakulatával, mint családgondozó tiszt a Csallóközbe, majd 1945 elején osztrák terültre vonult vissza. 1945. május 6-án Ausschlagnál amerikai, majd Sankt Pöltennél szovjet hadifogságba került. Június 2-án innen Focşaniba, majd a Szovjetunióba szállították. A csernigovi és a kievi lágerekből 1948. május 21-én tért haza.

1912. február 20-án született Énfalván. Édesanyja: Fülöp Karolina, édesapja: n.a. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. október 17-én Szaplonca közelében nyoma veszett. (Egyes források szerint elhagyta alakulatát.)

Szentágotán született 1923. augusztus 30-án. Édesanyja: Galambfalvi Teréz, édesapja: pákosi Paxy Nándor. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a 62. portyázó osztály Tihaházán állomásozó 33/4. erődszázadához nyert szakaszparancsnoki beosztást. 1944. október 10-ig az észak-erdélyi hadszíntéren tevékenykedett. Ezt követően Oláhnémetinél az újonnan felállított 70/II. gyalogzászlóalj 4. századának élére került. Csapatteste élén Felsőbánya–Nagybánya–Szatmárnémeti–Mátészalka–Nyírbogdány–Tiszalök útvonalon Geszthelyre vonult vissza. 1944. november 2-tól a Tisza-vonal védelmében vett részt. Az ezred leváltását követően 1944. november 16. és december 1. között előbb Bogácson, majd Söregen volt pihenőben. December 7-én vette át a 70/II. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszának a parancsnokságát, amelynek élén Szilvásvárad környékén újra bevetésre került. Innen Füleken keresztül a Losonchoz közeli Zalatnapusztára vonult vissza, ahol 1945. január 12-én bekerítés folytán szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 30-án került haza. 1949-ben Kanadába vándorolt és ott telepedett le.

Balatonfüreden született 1916. március 4-én. Édesanyja: Szakáll Julianna, édesapja: Pazsitszky István. 1939. október 1-jétől zászlós. 1940. július 1-jén vették át a hivatásos állományba és hadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulásban a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként vett részt. 1940. november 17. és 1943. november 1. között, a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál távbeszélő szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot, 1943. augusztus 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Ezt követően a budapesti Térképészeti Intézethez vezényelték, amelynek 1944. november 24-ig volt hallgatója. Utóbbi dátummal a garammikolai 4. Kiképző és Felszerelő Központ századparancsnokaként tevékenykedett. December 9-én a dunántúli harcokba bevetett 1. gyalogezred 3. századának parancsnokává nevezték ki. Tisztségét 1945. április 3-ig töltötte be, amikor a Markburg térségében bevetett 25. önálló zászlóalj századparancsnoki beosztását nyerte el. Ezt követően több társával együtt a jugoszláv hadsereg kötelékében tevékenykedő ún. Lackovega-Odreda magyar zászlóaljhoz állt át, majd a harcok befejeztével május 24-én hazatért.

Kassán született 1915. január 9-én. Édesanyja: Jóny Mária, édesapja: vitéz Péchy Gábor nyugállományú ezredes. 1938. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulásban a nyíregyházi 4. huszárezred századparancsnokaként vett részt. 1941-ben az ukrajnai hadműveletekben, a 4/6. lovasszázad arcvonalmögötti tisztje, illetve a Dnyeper menti folyamvédelem egyik alvédőkörletének volt a parancsnoka. 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1942. október 1. és 1944. április 1. között Örkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója. 1944. január 1-jétől százados. 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntérre elvonuló 27. felderítő-osztály huszárszázadának a parancsnoka. 1944. augusztus 1-jén, Oslawy Biale-ra felderítés céljával előreküldött századát Lucky környékén ellenséges támadás érte, amelynek következtében ő is megsebesült. Felépülését követően december 31-ig részt vett az észak-erdélyi és a magyarországi védelmi harcokban. Alakulata maradványával 1945 januárjában Zólyom térségéből a Csallóközbe irányították. A feltöltést követően a kiképző zászlóaljnál nyert beosztást, amellyel 1945. május 11-én az osztrák területen levő Leopoldschlagnál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 16-án tért haza. Ásványrárón hunyt el 1975. augusztus 2-án.

Iglón született 1913. december 29-én. Édesanyja: nemes ócsai Matolcsy Edit, édesapja: Péczely József. 1936. augusztus 20-tól hadnagy, majd 1940. május 1-jétől főhadnagy. 1940. november 15-től a 27. tábori tüzérosztály 3. ütegének a parancsnoka volt. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. Ugyanabban az évben rákos szemidegsorvadás következtében megvakult, majd 1943. február 25-én Kolozsváron elhunyt.

Bábolnapusztán született 1913. június 18-án. Édesanyja: Havas Sarolta, édesapja: Pöcher Gyula bábolnai méneskari ezredes. 1936. augusztus 20-án avatták hadnagygyá. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. október 1-jétől a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 6. századának parancsnoka, főhadnagyi rendfokozatban. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. 1943. augusztus 15-től a pótkeret, 1944. március 3-tól pedig a 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj parancsnoka volt. Az erdélyi hadműveletek alatt, 1944. szeptember 23-án megsebesült. A sátoraljaújhelyi hadikórházban ápolták, majd 1944. november 6. és december 12. között egészségügyi szabadságon volt. Felépülését követően a 27. törzspótszázadnál előbb beosztás nélkül, majd 1945. január 10-től 1. segédtisztként tevékenykedett. 1945. április 15-én a 26/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, ahol a május 10-én bekövetkezett fogságba eséséig századparancsnokként teljesített szolgálatot. A szovjet hadifogságból 1947. július 21-én tért haza. Sárospatakon hunyt el 1995. december 29-én.

Miskolcon született 1919-ben. Édesanyja: Konc Margit, édesapja: n.a. A 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás szakaszának parancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. A Kosow környéki harcokban 1944. június 25-én eltűnt. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

1944 júniusában a 27. könnyű hadosztályhoz irányított menetszázadok egyikének szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Itt az újonnan felállított 27. kiképző-zászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1944. augusztus 18-án Kosownál fején és karján szilánksérülést szenvedett. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Keresztváron született 1920. július 14-én. Édesanyja: Szabó Ilona, édesapja: Péter Gerő. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századához. A tartalékos tiszti iskola elvégzését követően géppuskás szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elején alakulatával hadműveleti területre vonult. Részt vett a székely hadosztály galíciai, észak-erdélyi és magyarországi harcaiban. 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. június 20-án tért haza. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1972-ben.

1915. szeptember 5-én született Csíktaplocán. Édesanyja: Peteres Lakatos Erzsébet, édesapja: Péter József. 1942. augusztus 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 20-tól december 12-ig a 27/4. lőszerszállító kocsioszlop parancsnokaként teljesített hadiszolgálatot, 1944 júniusától hadnagyi rendfokozatban. 1944. december 20-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1950. december 4-én (a család elmondása szerint 1951 augusztusában) tért haza. Csíkcsicsón halt meg 1987. december 30-án.

Csíkpálfalván született 1919. július 2-án. Édesanyja: Mária Irén, édesapja: Péter Sándor. 1942. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századának aknavető szakaszához. 1943. január–júniusa között végezte el Sepsiszentgyörgyön a tartalékos tiszti iskola I., majd 1944. január–márciusa között II. évfolyamát. A mozgósításkor hadapród őrmesteri rendfokozatban az 57/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver-századánál, mint aknavető szakaszparancsnok kapott beosztást. Csapattestével 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult, ahol a Kuty környéki harcokban került bevetésre. 1944. június 5-én (más forrás szerint augusztus 6-án) súlyos tífuszos megbetegedéssel előbb a zabiei, majd a beregszászi hadikórházba szállították. 1944 szeptemberében a menekített kórházzal előbb Sátoraljaújhelyre, majd Salgótarjánba került. Felépülését követően, mint kiképzőt az Erfurtba telepített nagykanizsai 88. újonckiképző ezredhez osztották be. Itt kapta meg zászlósi előléptetését. Az ezred szétverését követően 1945 januárjától Mailingenben, egy páncélököl-szakasz parancsnoka volt. Ennek kötelékében esett 1945. április 10-én amerikai hadifogságba. A franciaországi fogolytáborokból 1946. március 25/30-án került haza.

1945 márciusában Móróckacsán állomásozó 70/II. gyalogzászlóalj 5. századának volt a parancsnoka. (Éltető-napló)

Torockón született 1909-ben. Édesanyja: Vermes Anna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Újvidéken született 1905. április 13-án. Édesanyja: Hofmaister Dóra, édesapja: Petneházy János. 1928. augusztus 1-jétől főhadnagy, 1939. május 1-jétől pedig százados. 1939. december 1. és 1940. október 1. között az ungvári 5. gépkocsizó-zászlóaljnál volt anyagi és sporttiszt. Utóbbi dátummal Budapestre, a hadbiztosi tanfolyam I. évfolyamára vezényelték, amelyet 1941. május 15-én fejezett be. Ezt követően, 1941 szeptemberéig ejtőernyős kiképzésben részesült. 1941 szeptemberében a felesége származása miatt nyugdíjazták. 1943. május 1-jén őrnaggyá léptették elő, majd október 15-én reaktiválták és kinevezték a Megszálló Csoport Parancsnokság alárendeltségébe, a keleti hadszíntéren tevékenykedő 21/I. gyalogzászlóalj parancsnokává. Tisztségét 1944. március 31-ig töltötte be, amikor az 1. ejtőernyős zászlóaljhoz nyert beosztást, amelynek kötelékében, mint beosztott tiszt 1944. július 1-jéig szolgált. Ezt követően 1944 szeptemberéig a 27. kiképző zászlóaljnál beosztott tisztként, majd december 31-ig a 27/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként teljesített frontszolgálatot a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. 1944. december 31-én Güstrow-Mecklenburgban zászlóaljparancsnoki tanfolyamra vezényelték. A tanfolyam befejeztével, 1945. március 1-jétől a 27. gyaloghadosztály-törzs beosztott tisztjeként tevékenykedett. 1945. május 7-én szovjet hadifogságba esett s röviddel ezután betegen a szatmárnémeti kórházba szállították. Budapesten halt meg 1972. szeptember 23-án.

1919-ben született Balassagyarmaton. Édesanyja: Csáky Margit, édesapja: n.a. 27. tüzérezred.

1923-ban született Derecskén. Édesanyja: Zsugovits Erzsébet, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát a losonci 21. tábori tüzérosztálynál végezte el, amelynek eredményeként 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Csapatteste kötelékében részt vett a keleti hadszíntéri hadműveletekben. 1944 decemberében helyezték át a 27. tábori tüzérezredhez, amellyel a felső-magyarországi és ausztriai hadszíntéren harcolt.

1919-ben született Zsámbékon. Édesanyja: Kreisz Teréz, édesapja: n.a. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. felderítő-osztály aknavető szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot.

Nagyszebenben született 1913-ban. Édesanyja: Waninger Emília, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Vácott született 1920. május 16-án. Édesanyja: Diószeghy Julianna, édesapja: vitéz Pintér István. 1941. október 13-án kezdte meg tényleges szolgálatát a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj géppuskás századánál. 1942. január 1. és május 30. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., október 1. és 1943. január 30. között Sepsiszentgyörgyön a II. évfolyamát. Ezt követően, mint hadapród őrmester a géppuskás századnál rajparancsnoki beosztásban csapatszolgálatot teljesített. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 szeptemberéig a pótkeretnél, majd az erdélyi hadszíntéren a 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj géppuskás századánál volt szakaszparancsnok. 1944 októberében betegállományba helyezték és a budapesti hadikórházba internálták, majd innen egészségügyi szabadságra engedték. Budapest elfoglalása után, a fővárost elhagyta és 1945. április 20-án Vácott, a 117. honvéd kerületi központnál szolgálattételre jelentkezett.

Iharoson született 1916. július 15-én. Édesanyja: Poór Rozália, édesapja: n.a. 1939. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát, 1940. január 8. és április 30. között Pécsett végezte el. Az észak-erdélyi bevonulás után a 27. gyalogezred árkászszázadához került. Szolnokon végezte el, 1940. december 1. és 1941. április 30. között a hadapródiskolát, majd alakulatához visszatérve szakaszparancsnoki beosztásban, 1941 októberéig csapatszolgálatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá és leszerelték. 1943. szeptember 15-én hívták be hadiszolgálatra. 1944. április 1-jéig a dési árkásztáborban teljesített szolgálatot, majd 1944. április 24-én az 57. gyalogezredközvetlen árkászszakasz parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. november 19-én Novajtól északra megsebesült. Alakulata töredékével osztrák területen esett 1945. május 14-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 23-án jött haza. 1952. április 16-án hunyt el Iharosberényben.

1920. július 28-án született Budapesten. Édesanyja: Ivánkovits Valéria, édesapja: n.a. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. Az 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében került ki a keleti hadszíntérre, ahol 1944. augusztus 11-én a Mikuliczyn környéki harcokban nyoma veszett. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Kecskeméten született 1892. március 21-én. Édesanyja: Katona Blanka, édesapja: Pócsy György. A nagyváradi honvéd hadapródiskola elvégzése után, 1911. augusztus 18-án a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred szakaszparancsnokaként kezdte meg hivatásos katonai szolgálatát. 1914. augusztus 19-én alakulatával elvonult az orosz hadszíntérre. November 20-án hadifogságba esett, ahonnan 1920. november 20-án tért vissza. Hazatérése után kezdetben a kecskeméti gyalogezred szakaszparancsnokaként, majd 1921. május 1-jétől a karancslapujtői vámőrs parancsnokaként tevékenykedett. 1921. szeptember 1-jétől 1930. augusztus 31-éig a Vallás és Közoktatási Minisztérium 14. osztályának állományában a kecskeméti, nagykőrösi, ceglédi, majd a kiskunfélegyházi testnevelési és népgondozó kirendeltségen szolgált. Ezután Nagykanizsán a 6. gyalogezred zászlóaljparancsnok-helyettese volt, majd 1932. február 1-jétől Kecskeméten a Pest vármegye Dél testnevelési és népgondozó kirendeltséget irányította. Közben elvégezte a törzstiszti tanfolyamot, 1931. november 1-jén őrnaggyá, 1936. november 1-jén pedig alezredessé léptették elő. 1937. augusztus 1-jétől a pétervásári testnevelési és népgondozó kirendeltség (1939. január 23-ától járási katonai parancsnokság) vezetője és sorozó tisztje volt. 1941. július 1-jén a marosvásárhelyi 27. kiegészítő parancsnokságra került, ahol egy hónapig beosztott tisztként, utána parancsnokként teljesített szolgálatot. 1941. november 1-jén ezredessé léptették elő. 1942. augusztus 1-jén kinevezték a 27. könnyű hadosztály leventeparancsnokául. 1944. szeptember 12-én – a harctéri helyzet alakulása miatt – a kiegészítő parancsnoksággal Kaposvárra települt át. November 1-jén Komáromba vezényelték, ahol a megbízták a 816. munkásezred parancsnokságával. Alakulatával osztrák területre sodródva 1945. május 17-én Stockerauban szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. június 27-én tért vissza. 1949. szeptember 1-jével elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1979. október 11-én, Budapesten elhunyt.

Kisdobszán született 1912. január 19-én. Édesanyja: Peti Mária, édesapja: n.a. 1932. október 12. és 1933. július 31. között a pécsi 4. határőrkerületnél teljesített tényleges katonai szolgálatot. 1940-ben végezte el a tartalékos tiszti iskolát, majd ezt követően GH tisztjelöltként 1940. április 1. és május 31. között a szigetvári 14. határvadász-zászlóalj, 1940. július 1. és október 10. között pedig a kaposvári repülőgondnokság gazdasági hivatalánál teljesített szolgálatot. 1940. július 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően leszerelték és rövid időközönként csapatszolgálatot teljesített: 1941. november 17. és 1942. május 16. között a kaposvári 9. ellátóoszlopnál, majd 1943. április 28. és október 28. között a kolozsvári 9. ellátóoszlopnál volt beszerzési osztagparancsnok. 1944. január 1-jével a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték. A mozgósítást követően az 57/I. zászlóalj GH főnökekévé nevezték ki, amelynek kötelékében 1944. szeptember 5-ig a galíciai hadszíntéren tevékenykedett. 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Ekkor a 27/I. tábori gyalog pótzászlóaljhoz vezényelték. 1944. november 28-án szabadságra távozott és időközben a Vörös Hadsereg megérkezett, így katonai szolgálati helyére nem tért vissza.

Bécsben született 1912. szeptember 6-án. Édesanyja: Pach Erzsébet, édesapja: Polgári Ferenc. 1938. január 1-jétől tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulás idején a pécsi 11/III. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot, mint géppuskás századparancsnok. 1941. január 1-jén léptették elő hadnaggyá, majd tartalékos állományba helyezték. 1943. augusztus 1-jén hívták be fegyverszolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz, ahol augusztus 28-ig szakaszparancsnokként tevékenykedett. A 27. könnyű hadosztály mozgósítását követően újból behívták, s az 57/I. gyalogzászlóalj 2. lövészszázadának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Kutynál 1944. április 28-án jobb comblövést szenvedett. Augusztus 20-ig a kalocsai hadikórházban ápolták. Felépülését követően előbb Sepsiszentgyörgyön a pótkeretnél zászlóalj vonat-, a visszavonulás alatt pedig a 2. tábori póthadosztálynál seregvonat-parancsnoki beosztásban tevékenykedett. 1945. április 23-án alakulatával amerikai hadifogságba esett. Franciaországi fogolytáborba szállították, ahonnan október 15-én szabadult.

1902-ben született Sajószentandráson. Édesanyja: Keresztesi Lujza, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Budapesten született 1923. január 27-én. Édesanyja: Harlacher Ilona, édesapja: Porkoláb István. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Szeptember 1-jétől a 27. tábori gyalog pótezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokaként vett részt az Észak-Erdélyben lezajlott védelmi harcokban. Szakaszának felmorzsolódását követően október 18-tól a 16/II. gyalog pótzászlóalj nehézfegyverszakaszának parancsnokaként, november 28-tól pedig a 16/I. gyalog pótzászlóalj századparancsnokaként harcolt Észak-Magyarországon és a Felvidéken. 1945. január 13-án Hárskútnál megsebesült. A rozsnyón állomásozó 24. tábori kórházba szállították, majd egy egészségügyi oszloppal a Nagybicsére települt 111. tábori kórházba. Innen a 102. rögtönzött kórházvonattal Németországba, a gieboldehauseni 547. hadikórházba került, amellyel 1945. április 10-én amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból 1946. október 1-jén tért haza.

Kékbodonyban született 1919. január 7-én. Édesanyja: Szalai (Szalay) Lídia, édesapja: Pozsár István. 1940. június 1-jén avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1940 novemberétől a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj állományába került alantostiszti, majd századparancsnoki beosztásba. Az 57. gyalogezred századparancsnokaként, 1944. április 21-től részt vett a galíciai hadműveletekben. Kutytól észak-nyugatra 1944. augusztus 13-án, mint a 9. lövészszázad parancsnoka, szilánksérülés következtében hősi halált halt. Kőrösmezőn temették el. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült.

Bazinban született 1898. augusztus 4-én. Édesanyja: Brizzi Izabella, édesapja: Prochászka Gyula. 1941. október 1-jétől a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. A magyar 2. hadsereg mozgósításakor vette át a veszprémi 4/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amellyel a keleti hadszíntérre vonult. 1942. július 18-án Urivnál súlyosan megsebesült. Gránátszilánk okozta combroncsolással a budapesti hadikórházba szállították, ahol 1942. szeptember 12-én vérmérgezés következtében elhunyt. Posztumusz ezredessé léptették elő.

Aranyospolyánban született 1921. március 9-én. Édesanyja: Vargyas Ilona, édesapja: Pupp Sándor. 1942. október 12-én vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századához. A kiképzés alatt szerzett betegsége miatt decemberben egy évre felmentették. 1943 decemberében újra behívták, majd 1944 januárjában a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamára vezényelték. 1944. március 20-án hadapród őrmesterré léptették elő. Kiújuló betegsége miatt előbb a jókai úti hadikórházba, majd a kolozsvári, 1944. június 14-től pedig Budakeszire a helyőrségi kórházba utalták. 1945 februárjában jelentkezett a Csempeszkopácson állomásozó 27/III. gyalogzászlóalj törzspótszázadánál. Március 5-től 27-ig frontszolgálatra osztották be, de röviddel ezután felmentették. 1945. május 5-én bekövetkezett fogságba eséséig a törzspótszázad kötelékében tevékenykedett. Klagenfurt közelében esett angol hadifogságba, ahonnan 1946. május 20-án szabadult. Marosszentgyörgyön halt meg 2007. április 7-én.

Devecseren született 1909. november 16-án. Édesanyja: Szatlmayer Matild, édesapja: Paulics János. 1939. november 11-től főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a makói 30. határvadász-zászlóalj századparancsnokaként vett részt. 1940. november 1-jén, 1935. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1940. november 13-tól az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál látott el századparancsnoki teendőket. 1941. január 1. és szeptember 30. között a Ludovika Akadémián alantostiszti tanfolyamot végzett, majd ezt követően két éven át a 25. könnyű hadosztály állományába tartozó besztercei felsőjárás leventeparancsnoka volt, 1942. március 31-től századosi rendfokozatban. 1943. szeptember 6-án vette át a gyergyószentmiklósi 65. határvadászcsoport alárendeltségébe tartozó 1. székely határőr-zászlóalj parancsnokságát, amelynek élén 1944. szeptember 6-ig szolgált. Az észak-erdélyi és a tiszai harcokban a 30. határvadászezred törzsszázadának élén vett részt. 1944. október 2-án a Jód-patak völgyében, az 1184. magassági pont ellen végrehajtott sikeres támadásért, amelynek során légnyomást és szilánksérülést szenvedett, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Az 1944 novemberében történt csapatátszervezések során az újonnan felállított 70. gyalogezred 7. századának élén, Szlovákián át a Csallóközbe vonult vissza, ahol százada 1945. március 21-ig volt átképzés és feltöltés alatt. Ezt követően már a 70. gyalogezred törzsszázadának parancsnokaként 1945. április 20-ig, a Duna–Morva-háromszög környékén volt felvételi állásban. Vitéz magatartását tanúsítja az a tény is, hogy 1945. május 2-án, több közelharcban való részvételért az I. osztályú Közelharc-teljesítmény jelvényt adományozták számára. A németek által lefegyverzett alakulatával osztrák területre vonult vissza, ahol május 9-én az amerikai csapatok előtt tette le a fegyvert, amelyek június 1-jén átadták a szovjeteknek. A szovjet lágerekből 1947. július 13-án tért haza. Budapesten hunyt el 1980. október 27-én.

Miskolcon született 1919. március 13-án. Édesanyja: Mizser Katalin, édesapja: n.a. 1942. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj 2. századához. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1941. február 10. és július 17. között Marosvásárhelyen, a II. évfolyamát pedig 1942. január és március 15. között Sepsiszentgyörgyön végezte el. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. szeptember 28-án bekövetkezett leszereléséig szakaszparancsnoki beosztásban a nehézfegyverszázadnál teljesített szolgálatot. 1943. március 1. és április 1. között a sepsiszentgyörgyi 13. székely határőr-zászlóaljnál volt fegyvergyakorlaton, majd a mozgósított 57/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának aknavető szakaszparancsnokaként, 1944. április 21-én a keleti hadszíntérre került. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944. november 18-től a 27. kiképző zászlóaljnál, majd 1945. márciustól a 57/I. gyalogzászlóaljnál látott el századparancsnoki feladatokat. Utóbbi csapattestével 1945. május 13-án szovjet hadifogságba jutott, ahonnan 1947. július 16-án tért haza.

1915-ben született Csekefalván. Édesanyja: Nagy Elvira, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a székelyudvarhelyi 57/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

1920. szeptember 22-én született Püspökladányban. Édesanyja: Magyar Ágnes, édesapja: n.a. 1941. november 13-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1942-ben Marosvásárhelyen, a II. évfolyamát pedig 1943-ban Sepsiszentgyörgyön végezte el. 1943. november 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. április 1-jén az 57/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként hadműveleti területre került. Részt vett a Kuty–Kosow környéki harcokban. 1944. augusztus 19-én Kutynál aknaszilánk sérülést szenvedett. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi és kelet-magyarországi harcokban. Felsőtárkánynál lövéstől újra megsebesült. Előbb Nyékre, majd Várkonyba szállították, ahonnan a bécsi, majd a landshuti hadikórházba került. Zaitzkofenben volt egészségügyi szabadságon, ahol amerikai hadifogságba került. A regensburgi és a saal an der donaui hadifogolytáborokban raboskodott, ahonnan 1946-ban megszökött és hazatért.

Budapesten született 1914. június 22-én. Édesanyja: Durst Melánia, édesapja: Röschl Mihály. 1939. január 1-jétől tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a mátészalkai 23. határvadász üteg alantos tisztjeként vett részt. 1940. november 2-án leszerelték. 1943. május 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő és júliusig a marosvásárhelyi 23. határvadász ütegnél, alantostiszti beosztásban, csapatszolgálatot teljesített. 1944. március 26-án hívták be hadiszolgálatra. Alantostiszti beosztásban előbb a 23. határvadász ütegnél, majd a marosvásárhelyi 27/III. tüzérosztály 9. ütegénél teljesített frontszolgálatot. 1945. május 1-jén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 13-án tért haza. 1970. június 6-án halt meg Budapesten.

1920. május 20-án született Budapesten. Édesanyja: Száraz Teréz, édesapja: Radnai István. 1941. október 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századához. 1942-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti tanfolyam I., 1943-ban pedig Sepsiszentgyörgyön a II. évfolyamát. Ezt követően Árkoson nehézfegyver tűzvezetői és harcászati tanfolyamot végzett. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és egy évi rendkívüli fegyvergyakorlatra visszatartották. 1944. április elején a 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Alakulatával részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1945. március 8-án osztrák területen amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946 januárjában tért haza.

Dédán született 1925. január 19-én. Édesanyja: Clauder Margit, édesapja: Radnóty Károly. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. A 27. tábori gyalog pótezrednél nyert ezred 2. segédtiszti beosztást. Az észak-erdélyi harcokban 1944. szeptember 20-án Görgénysóakna és Görgényoroszfalu között megsebesült. A dedrádi tábori-, majd a miskolci, illetve a budapesti hadikórházakban ápolták. Felépülését követően, 1944 októberétől beosztott tisztként Zalaegerszegen, a 27/III. gyalogzászlóalj törzspótszázadánál szolgált. December 28-án az ugyancsak Zalaegerszegen állomásozó, még alakulóban lévő Hunyadi páncélgránátos hadosztály-parancsnoksághoz vezényelték, amelynek kötelékében, mint zászlóalj segédtiszt, Neuhammerbe (Németország) került, ahol 1945 februárjáig volt kiképzés alatt. Ekkor a hadosztály részeivel a Sziléziába betört szovjet csapatok ellen került bevetésre, majd a szovjet bekerítésből kitörve részben gyalog, részben pedig vonaton Nürnbergig vonult vissza. Innen az amerikai csapatok nyomására az osztrák területen levő Grünauig sodródott, ahol 1945. május 5-én hadifogságba esett. Röviddel ezután a hadifogolytáborból megszökött és Passauban, a berobbantott dunai hidak kiemelését végző magyar folyamerők búváraihoz csatlakozott. Innen tért haza Felsőgödön lakó szüleihez 1946. október 18-án.

Budapesten született 1920. április 9-én. Édesanyja: Gráczer Ilona, édesapja: Rafai István. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. 1942. január–júniusa között végezte el Budapesten a tartalékos gazdászati tiszti tanfolyam I. évfolyamát, majd gyakornokként a marosvásárhelyi gyalogzászlóalj gazdasági hivatalánál nyert beosztást. 1942 októberében a gazdászati tiszti tanfolyam II. évfolyamára vezényelték, majd annak befejeztével, 1943 márciusában eredeti beosztásába került vissza. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és egyben átvette a szászrégeni kiképzőtábor gazdasági hivatalának vezetését. Tisztségét 1944. március 28-ig töltötte be, amikor kinevezték a hadműveleti területre elvonuló 57. gyalogezred gazdasági hivatalának főnökévé. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az erdélyi, a nyírségi és tiszai harcokban, majd ezt követően Losoncon át a Csallóközbe vonult vissza. 1945 elején csapattestével osztrák területre sodródott, ahol május 9-én szovjet hadifogságba esett. A celldömölki hadifogolytáborba szállították, ahonnan 1945. július 28-án szabadult.

Rákosligeten született 1918. szeptember 11-én. Édesanyja: Kampfinger Margit, édesapja: Rátky Dávid 1919-ben hősi halált halt. Az Államtudományi Jogi Egyetemet 1941-ben végezte el, majd ugyanabban az évben postatiszti tanfolyamot végzett. 1942-ig postatisztviselőként Budapesten dolgozott. 1942. október 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály 1. ütegéhez. A tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát 1942. és 1943. október között Marosvásárhelyen, a II. évfolyamát pedig 1943. október és 1944. március között Hajmáskéren végezte el. A tüzérezred mozgósítása következtében, mint hadapród őrmestert az 5. üteghez osztották be, melynek kötelékében bemérő tiszt minőségben a galíciai hadszíntérre vonult. Ütegével részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 telén osztályát a harcokból kivonták és Szlovákián át a Csallóközbe vonták hátra, majd 1945 elején osztrák területre meneteltették, ahol májusban szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. július 27-én rokkantan tért haza. Budapesten hunyt el 1994. október 27-én.

1916. október 30-án született Grábócon. Édesanyja: Vaszari Rozina, édasapja: Rieger Nándor. 1939. október 10-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljhoz. Itt végezte el 1940. január 6. és május 26. között a tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát, majd május 26. és június 25. között a III. híradózászlóaljnál híradós tanfolyamot végzett. Az észak-erdélyi bevonulás után az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz került, amelynél 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Leszerelését követően, mint irodai segédtiszt tevékenykedett. 1944. február 1. és 28. között a székely csapattestnél rendkívüli fegyvergyakorlaton vett részt. 1944. július 7-én hívták be hadiszolgálatra, majd 16-tól a dél-erdélyi arcvonal-parancsnokság kötelékében, mint távbeszélő szakaszparancsnok hadiszolgálatot teljesített. Szeptember 26-án Székelykeresztúrnál aknától légnyomást szenvedett. A besztercei és a debreceni hadikórházban ápolták, majd négyheti egészségügyi szabadság után az újdörögdi 3. Kiképző és Felszerelő Központhoz vezényelték kiképzőtiszti beosztásban. Innen október 26-án az 54/III. gyalogzászlóalj 7. századához került, amelynek kötelékébe újra hadműveleti területre került. 1945. január 15-én (másutt január 7-én) Alsógallánál megsebesült. Sebesülését követően Tatára, majd innen Mauer-Öhlingbe, az 520. hadikórházba szállították, amellyel előbb Linzbe, majd Landshutba vonult hátra. Kemptemben esett 1945 májusában amerikai hadifogságba, ahonnan augusztus 2-án tért haza. Kaposváron halt meg 1993 júniusában.

Veszprémben született 1921. december 9-én. Édesanyja: Kolossa Mária, édesapja: n.a. 1942 októberében vonult be tényleges szolgálatra a 27. tábori tüzérosztályhoz. 1943-ban Hajmáskérre vezényelték felderítőtiszti tanfolyamra. A mozgósítás miatt Marosvásárhelyre rendelték és hadapród őrmesterként, felderítőtiszti beosztásban, 1944. március 29-én a 27/I. tüzérosztály 1. ütegének kötelékében a keleti hadszíntérre vezényelték. Részt vett a galíciai, majd az észak-erdélyi és magyarországi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1945-ben a garami és az osztrák területen vívott harcokban került bevetésre. Unterhaidnál esett 1945. május 10-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. december 4-én tért haza.

Eperjesen született 1890. április 21-én. Édesanyja: nemes tomkaházi és folkusfalvi Thomka Zsófia, édesapja: Renvers Ferenc cs. és kir. ezredes. 1914. augusztus 1-jétől zászlós, 1915. május 1-jétől pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a HM III. csoportfőnökségén volt előadó, alezredesi rendfokozatban. Tisztségét 1941 márciusáig töltötte be, amikor az ungvári 21. lőszerraktár parancsnokává nevezték ki. Ebből a beosztásból, mint különleges alkalmazású törzstisztet 1941 szeptemberében a munkácsi 24. tábori tüzérosztályhoz vezényelték. 1942. április 30-ig a karpaszományos iskola, majd május 1-jétől a tüzérosztály parancsnokaként tevékenykedett. 1942. szeptember 29-én ezredessé léptették elő. 1943. május 23-án Vkf. 6. osztályára vezényelték, ahol szeptember 30-ig volt mozgósítási előadó. Ezt követő katonai tevékenységéről keveset tudunk. 1944 végétől 1945. februárig a 27. gyaloghadosztály harcfegyelembiztosító-századának parancsnoka volt. 1945 májusában amerikai hadifogságba esett. Erős dohányos volt, ez okozta halálát, ui. a Romilly sur Seine-i fogolytáborban élelemadagját cigarettára cserélte s éhen halt.

1918. szeptember 25-én született Kolozsváron. Édesanyja: Meskó Berta, édesapja: Réthy Károly. Katonai tevékenységéről igen kevés adattal rendelkezünk. 1942-ben végezte el a budapesti Testnevelési Főiskolát. 1942-1943-ban végezte el tartalékos tiszti tanfolyamot. 1944. április 1-jétől, mint hadapród őrmester a 27. gyalogezred szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Szovjet hadifogságban volt. Nagyváradon halt meg 2000. május 25-én.

Ipolybalogon született 1910-ben. Édesanyja: Mihalovics Erzsébet, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát a losonci 21. tábori tüzérosztálynál végezte el. 1941-ben tartalékos tüzér zászlóssá, 1943-ban pedig hadnaggyá nevezték ki. 1944 decemberében került a 27. tábori tüzérezred kötelékébe, amellyel részt vett a felső-magyarországi, majd osztrák területen vívott védelmi harcokban.

Mátyásföldön született 1912. április 26-án. Édesanyja: Pichler Mária, édesapja: Richlik Jenő. 1937. január 8-tól zászlós. 1939. augusztus 25-én vették át a hivatásos állományba és 1939. február 1-jei rangnappal hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban a nagyszőllősi 14. kerékpáros zászlóalj közvetlen kisharckocsizó-szakaszának parancsnokaként vett részt. 1941. július 1-jétől a kolozsvári 14. kerékpáros zászlóalj gépkocsizó tisztjeként, kisharckocsizó szakaszparancsnokaként, illetve műhelytisztjeként vett részt a Gyorshadtest keleti hadszíntéri hadműveleteiben. Tisztségét 1941. szeptember 19-ig töltötte be, amikor átvette a zászlóalj páncéltörő ágyús századának parancsnokságát. 1941. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1942. január 17-től október 5-ig a zászlóalj kisharckocsizó szakaszának parancsnoka volt. Utóbbi dátummal Esztergomba, a páncéltörő lőiskolára vezényelték, amelyet november 28-án végzett el. Ezt követően az 1. lovasdandár ceglédi 52. páncélgépágyús zászlóaljánál volt páncélgépágyús századparancsnok. 1944. április elején, a keleti hadszíntérre elvonuló kolozsvári 25. felderítő-osztály páncélgépkocsi szakaszának parancsnokává nevezték ki. Alakulata élén részt vett a galíciai és a súlyos Torda környéki harcokban. 1944. október 15-én egy páncélgépkocsizó szakasszal a 27. felderítő-osztályhoz vezényelték, amelynek kötelékében a magyarországi hadszíntéren harcolt. Leharcolt szakaszával javítás végett december 20-án Peresztegre, a 24. felderítő-osztály törzspótszázadához vonult be. A hadműveleti területen mutatott vitéz helytállásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésre terjesztették fel, de ügye függőben maradt. 1945 januárjában konzervmérgezéssel kórházba került. Altenfeldben kezelték, majd felépülését követően, mint lábadozót a pótszázadhoz osztották be, amellyel 1945. május 9-én Aigenben amerikai, majd 15-én szovjet hadifogságba esett. A horni lágerből került a Szovjetunióba, ahonnan 1948. május 21-én tért haza.

Máramarosszigeten született 1918. június 11-én. Édesanyja: Persztik Julianna, édesapja: Róna János. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, mint szakaszparancsnok csapatszolgálatot teljesített. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá és egy évre rendkívüli fegyvergyakorlatra visszatartották. 1943. szeptember 30-án leszerelték, majd 1944. február 8-án hívták be frontszolgálatra. A mozgósított 57/II. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokaként, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. A galíciai harcok alatt, 1944. július 1-jén hadnaggyá léptették elő. Századparancsnoki beosztásban vett részt az erdélyi és a magyarországi védelmi harcokban, majd osztrák területre szorult alakulatát elhagyva, 1945. június 10-én hazatért. Debrecenben hunyt el 1985. november 20-án.

1944 márciusában Móróckacsán állomásozó 70/II. gyalogzászlóalj 4. századának volt a parancsnoka. (Éltető-napló)

Komáromban született 1899. április 3-án. Édesanyja: Hubert Vilma, édesapja: Lévai Rózsa István. 1916. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1939-ben Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett. 1939. november 11-én őrnaggyá léptették elő. 1940. november 20-tól a kolozsvári IX. hadtestparancsnokságnál teljesített szolgálatot. 1942. február 1-jétől június 30-ig páncélos tanfolyamot végzett. 1942. április 1-jétől alezredessé léptették elő. Ezt követően a komáromi 52. határvadász portyázóosztálynál nyert beosztást, majd 1941. november 15-től a portyázóosztály parancsnokává nevezték ki. Ebben a beosztásban 1944. július 8-ig szolgált, amikor tisztsége alól felmentették. Röviddel ezután hadibeosztást kapott és a 40/I. gyalogzászlóalj parancsnokaként hadműveleti területre került. Csapatteste élén, a 18. tartalék hadosztály alárendeltségében az erdélyi hadszíntéren harcolt. Ezt követően került az újonnan felállított 70. gyalogezred élére, amellyel nyírségi és a tiszai védelmi harcokban volt bevetve. 1944. november 1-jén ezredessé léptették elő. 1944. december 2-án Németországba, csapatparancsnoki tanfolyamra vezényelték. A tanfolyam befejeztével, 1945. február 10. és március 3. között újra a 70. gyalogezred parancsnoki teendőit látta el, majd a háború végéig Győrben, gyalogsági felügyelőként szolgált. A háború végén szolgálattételre jelentkezett, majd 1946. június 1-jén előzetes letartóztatásba helyezték és a budapesti Népbíróság, háborús bűntett elkövetése miatt (a nyírbogdányi és a szomolyai kivégzésekért) 1947. június 24-én életfogytiglani kényszermunkára, 1949. október 3-án pedig halálra ítélte. Az ítéletet 1949 decemberében végrehajtották.

Kolozsváron született 1924. május 3-án. Édesanyja: nemes kishindi Hindy Matild, édesapja: Rőder Jenő vezérőrnagy. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően hadműveleti területre került. 1944. szeptember 14-től október 15-ig a 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnoka, illetve segédtisztjeként, majd 1945. január 15-ig a 16/I. gyalog tábori pótzászlóalj segédtisztjeként teljesített frontszolgálatot. Az 1944. október 8-i és november 11-i sebesülését követően, 1945. január 15-én Rozsnyó közelében, a szilicei fennsíkon lábát lövés érte. Sebesültszállító vonattal Berlinbe szállították, majd ennek kiürítése után a thüringiai Weidaban lévő 520. hadikórházba került. A harcok során mutatott átlagon felüli teljesítményéért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. Felépülését követően a grafenwöhri kiképzőtábor üdülő századába osztották be, amelynek kötelékében 1945. április 23-án amerikai hadifogságba esett. Franciaországba szállították, ahonnan 1946. március 10-én tért haza. Budapesten hunyt el 1988. június 14-én.

Zomboron született 1910. november 29-én. Édesanyja: Fábián Mária, édesapja: Sajtos Imre. 1940. január 1-jétől hadnagy, 1941. január 1-jétől pedig főhadnagy. 1941. június 28-tól a szolnoki VI. légvédelmi tüzérosztálynál látott el szakaszparancsnoki, első- és bemérőtiszti, majd 1942. szeptember 9-től ütegparancsnoki feladatokat, 1942. március 31-től századosi rendfokozatban. 1943. szeptember 1-jén az eleki járás leventeparancsnokává nevezték ki. 1944. január 1-jén, 1935. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. Beosztását 1944 augusztusáig töltötte be, amikor előbb a 9. határvadászdandár, majd a 27. gyaloghadosztály kötelékében, mint fegyver- és lőszerkezelő tiszt, frontszolgálatot teljesített. 1945. április 5-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. május 21-én tért haza.

Rozsnyón született 1907. november 30-án. Édesanyja: Ledvinszki Júlia, édesapja: n.a. 1932. július 30-án végezte el Hranicén a szlovák Katonai Akadémiát, majd 1935. február 1. és 1938. december 31. között, mint szakaszparancsnok, a kassai 3. repülőezrednél teljesített szolgálatot főhadnagyi rendfokozatban. Mivel a Felvidék visszacsatolása után rendfokozatát nem ismerték el 1941. április 1-jén hívták be átképzésre, Miskolcra a 19. tábori tüzérosztályhoz. A gazdászati tanfolyam elvégzését követően, július 31-én a VII. élelmező raktárhoz osztották be, amelynél 1943. szeptember 27-ig teljesített szolgálatot. Ekkor a hadműveleti területen lévő és megszálló feladatokat ellátó 19. élelmező oszlophoz vezényelték. 1944. január 1-jén tartalékos gazdászati zászlóssá nevezték ki. 1944. július 20-án vette át az időközben felmentett dr. Beier Sándor helyett a Zabién állomásozó 27. felderítő-osztály gazdasági hivatalának a vezetését. Csapattestével részt vett a súlyos Delatyn–Mikulyczin, majd 1944 szeptemberétől a Déda–Ratosnya környéki harcokban. Ezt követően Beszterce–Nagyvárad–Eger–Zólyom–Nyitrabánya útvonalon állandó visszavonulásban volt. Leharcolt alakulatát 1944 decemberében a Csallóközbe vonták hátra. 1945 márciusában őt Dunaszerdahelyről futárként Allenfeldbe vezényelték, de innen osztályához már nem térhetett vissza, így a 27. gyaloghadosztály családgondozó részlegéhez osztották be. A csoporttal 1945 májusában Zwettl mellett esett szovjet hadifogságba. A szimferopoli, harkovi, illetve dnyepropetrovszki lágerekből 1948. augusztus 27-én tért haza.

1913. február 8-án született Pestújhelyen. Édesanyja: d’Orlando Paula, édesapja: Sulic József. Mint továbbszolgáló próbaszolgálatos zászlós, a váci 15/I. gyalogzászlóalj páncéltörő ágyús szakaszparancsnokaként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1939. szeptember 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. 1941. október 1-jén Tekére helyezték, ahol járási leventeparancsnoki tisztséget töltött be. 1942-ben Pécsett főtiszti tanfolyamot végzett, majd 1942. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. február 1-jéig a tekei, április 9-ig pedig a szászrégeni járás leventeparancsnoka volt. Ekkor vette át a hadműveleti területre induló 27. gépkocsizó légvédelmi géppuskás század parancsnokságát. Alakulata élén részt vett a galíciai, az észak-erdélyi, majd a súlyos tiszai és az Eger környéki (Novaj–Ostoros) védelmi harcokban. Alakulatával a Felvidéken át feltöltés és újjászervezés végett a Csallóközbe vonult vissza. Innen német felügyelet alatt Pozsony–Lamacs–Dévényújfalu, majd munkásszázaddá alakított csapattestével osztrák területre telepítették át. Amikor Stockeraunál szovjet hadifogságba esett, a 27. rohamzászlóalj századparancsnoka volt. Röviddel azután szabadon engedték. 1945. május 12/13-án tért vissza váci lakhelyére. Budapesten hunyt el 1993. november 12-én.

Budapesten született 1910. június 27-én. Édesanyja: Farkas Valéria, édesapja: n.a. 1941. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1941 április–májusában a szegedi 9., majd 1943 június–októberében a kolozsvári 26. gyalogezrednél teljesített csapatszolgálatot, 1942. január 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. A várpalotai alantostiszti tanfolyam elvégzése után hadműveleti területre vezényelték. A 27. székely gyalogezred századparancsnokaként 1944. július 17. és 1945. március 23. között frontszolgálatot teljesített. Ekkor szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 23-án került haza.

Baróton született 1915. november 29-én. Édesanyja: Salati Borbála, édesapja: Sass István. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. gyalogezred szakaszparancsnokaként, 1944. szeptember 15. és 1945. március 31. között harctéri szolgálatot teljesített. Utóbbi dátummal szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. augusztus 18-án tért haza. Baróton hunyt el 1976. október 7-én.

Rozsnyón született 1916. június 13-án. Édesanyja: Beitler Janka, édesapja: n.a. A Ludovika Akadémiát 1938. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. A miskolci 7/IV. határbiztosító osztály (később 7. határőrkerületi parancsnokság) kiképző századánál kapott szakaszparancsnoki beosztást. 1939. január 23-án a rozsnyói 29. határvadász-zászlóaljhoz került, ahol nehézfegyver szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot és 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 25-én századparancsnoki minőségben a 27/III. székely gyalogzászlóalj 7. puskásszázadához került, ahonnan 1942. január 26-án a 23. határvadász-portyázó századhoz vezényelték. 1941 nyarán aknavető- és páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. A 3/II. zászlóaljhoz 1942. március 1-jén helyezték át, ahol a géppuskás század parancsnokságát vette át, miközben 1942. május 29-én parancsnoki tájékoztató tanfolyamot is elvégezte. Ebben a beosztásban vonult a keleti hadszíntérre 1942. november 4-én. A veszteségteljes visszavonulás során Nyizsnij Turovo mellett tűnt el 1943. január 28-án.

Jászladányban született 1914. október 29-én. Édesanyja: Fehérvári Gizella, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát 1939-ben Miskolcon végezte el, majd ugyanott bemérő tiszti tanfolyamot is végzett. 1940-ben tartalékos zászlóssá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban a rimaszombati 1. határvadász üteg bemérő tisztjeként vett részt, majd az újonnan felállított marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály állományába került. 1942 májusától a kassai 21. gyalogezrednek alárendelt marosvásárhelyi 27/2. könnyű ágyús üteg bemérőtisztjeként és állatorvosaként teljesített harctéri szolgálatot a doni hadszíntéren. Hazatérését követően, 1943-ban hadnaggyá léptették elő és leszerelték. 1943/44-ben egyetemi gyakornokként tevékenykedett. 1943 októberében hívták be újra frontszolgálatra. A 27. tábori tüzérosztály pótkeretéhez nyert beosztást. Csapatteste kötelékében 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett, de röviddel azután szabadon engedték.

1920. április 26-án született Sepsiszentgyörgyön. Édesanyja: Bozsóki Mária, édesapja: n.a. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. Hadműveleti területen a marosvásárhelyi 27/III. gyalog pótzászlóalj szakaszparancsnoka volt. 1944. szeptember 7-én Oláhsálynál mell-lövést szenvedett. Ezt követően szeptember 19-ig a marosvásárhelyi 558. hadikórházban ápolták. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Budapesten született 1916-ban. Édesanyja: Takács Gizella, édesapja: n.a. 1941. október 1-jén, október 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. 1940. november 16. és 1942. március 15. között a 27. tábori tüzérosztály 2. ütegénél teljesített beosztott tisztként szolgálatot.

Békásmegyeren született 1920-ban. Édesanyja: Koller Katalin, édesapja: n.a. 1942/43-ban végezte el Marosvásárhelyen, illetve Sepsiszentgyörgyön a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát. 1943. október 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Kinevezését követően a 27. gyalogezred III. zászlóalj, 1944. július 13-tól hadműveleti területre vezényelve, az 57/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként (másutt a 11. hegyivadász-zászlóaljnál felderítő szakaszparancsnokként) tevékenykedett. Egyes források szerint hősi halált halt.

Püspöknádasdon született 1920. június 21-én. Édesanyja: Kern Johanna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. 1944. június 26-án a Kosow környéki súlyos harcok során, jobb combján szilánksérülést szenvedett.

Tiszakálmánfalván született 1898. március 22-én. Szüleinek nevét nem ismerjük. 1916. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás idején a szécsényi 61. honvéd kiegészítő parancsnokságnál teljesített szolgálatot, 1940. május 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1940. december 1-jén Nagyváradra vezényelték. A városi és a központi járási katonai parancsnokságon nyert beosztást. 1941. október 1-jétől, egy éven át a nagyváradi 25/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. 1942. október 1-jén alezredessé léptették elő és a marosvásárhelyi 69. határvadász csoportparancsnoksághoz vezényelték. 1943. október 1-jén kinevezték a határvadász csoport alárendeltségébe tartozó 19. székely határőr-zászlóalj parancsnokává, de október 5-én a kinevezést hatálytalanították és ideiglenesen a zilahi 25/II. tábori pótzászlóaljhoz vezényelték. A pótzászlóaljnál 1944. február 12-ig szolgált, amikor feltételezhetően a 69. határvadász csoport állományába került vissza. 1944. november 29-én a 23. tartalék hadosztály zászlóalj-parancsnokaként hadibeosztást nyert. Csapatteste élén 1944 decemberéig a Velencei-tótól nyugatra, majd 1945 elején a Konrád-hadművelet keretében a Dunától északra harcolt. 1945. február 10-én vette át a 70/III. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amelynek élén a garami harcokat követőn osztrák területre vonult vissza, ahol amerikai hadifogságba esett. Kecskeméten halt meg 1993. szeptember 27-én.

1920. április 14-én született Pesthidegkúton. Édesanyja: Kiszely Emília, édesapja: n.a. Az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében harcolt a keleti hadszíntéren. 1944. június 11-én Wizenkánál jobb alkarján és combján szilánksérülés érte. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

1914. június 3-án született Budapesten. Édesanyja: Pitlik Anna, édesapja: Schrecker Ferenc. 1940. január 3. és augusztus 1. között végezte el Budapesten a hadbiztosi tanfolyam I. évfolyamát. Ezt követően a tiszaújlaki 34. határvadász-zászlóalj gazdászati hivatalánál nyert beosztást, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1941. augusztus 1-jén a hadbiztosi tanfolyam II. évfolyamára vezényelték, amelynek elvégzése után, mint beosztott gazdászati hadapród őrmester a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalánál tevékenykedett. 1942. január 1-jétől a marosvásárhelyi 27. könnyű hadosztály parancsnokság gazdasági hivatalának a főnöke, 1942. május 1-jétől tartalékos zászlósi, október 1-jétől pedig hadnagyi rendfokozatban. 1943 és 1945. március 10. között a 27. kiegészítő leventeparancsnokság gazdasági hivatalát vezette. Utóbbi dátummal Beledre, a 204. munkásdandár hadbiztosságára vezényelték, ahol beosztott tisztként április 4-ig teljesített szolgálatot. További sorsa ismeretlen.

Jászfényszarun született 1916. október 23-án. Édesanyja: Simó Anna, édesapja: Sebesi Ferenc. 1941. augusztus 1-jén hívták be átképzésre a 27. székely tábori tüzérosztályhoz. Innen október 25-én Hajmáskérre tüzér felderítőtiszti tanfolyamra vezényelték. A tanfolyam elvégzése után a 27. tüzérosztálynál csapatszolgálatot teljesített. 1942. április 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá, majd leszerelték. A tüzérezred mozgósítását követően, mint osztály felderítőtiszt, 1944. április 23-tól harctéri szolgálatot teljesített, 1944. július 1-jétől tartalékos hadnagyi rendfokozatban.

1914-ben született Budapesten. Édesanyja: Kovács Mária, édesapja: n.a. 1940. november 20-án tartalé-kos zászlóssá nevezték ki. 1941-ben a 27/5. puskásszázad alantostisztjeként teljesített szolgálatot.

Nagybecskereken született 1901. április 9-én. Édesanyja: Tolveth Anna, édesapja: n.a. 1920. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a budapesti 101. légvédelmi tüzérosztálynál teljesített szolgálatot, 1939. május 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1941. május 1-jén alezredessé léptették elő és a budapesti Térképészeti Intézethez vezényelték, amelynél beosztott tisztként október 1-jéig tevékenykedett. Ezt követően a 3. hadsereg-parancsnokságnál Pécsett, majd 1941. november 1-jétől Budapesten szolgált. 1942. november 1-jétől a HM 35. osztályának volt beosztott tisztje, november 15-től pedig parancsnoka. 1943. május 1-jén ezredessé léptették elő és még ebben az esztendőben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Tisztségét 1944. november 20-ig töltötte be, amikor az I. hadtest létszámfeletti állományába került, majd november 25-től a hadműveleti területen lévő 29. határvadászezred parancsnokságával bízták meg. Ebben a beosztásban 1945. február 10-ig szolgált, amikor kinevezték a 27. gyaloghadosztály gyalogsági, 12-től pedig a 70. gyalogezred parancsnokává. (Egyes források szerint gyalogsági parancsnokként már 1944 novemberétől a 27. gyaloghadosztálynál szolgált.)

Nagyváradon született 1919. március 16-án. Édesanyja: Makay Irén, édesapja: Sény Géza. A Ludovika Akadémián 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1943. szeptember 15-től a zentai 1. lovashadosztály harckocsizó zászlóaljánál nyert szakaszparancsnoki beosztást. Tisztségét 1944. május 1-jéig töltötte be, amikor átvette a marosvásárhelyi 27. tábori gyalog pótezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús szakaszának parancsnokságát. Szakaszával az erdélyi hadszíntéren került bevetésre, ahol 1944. augusztus végén megsebesült. 1944. december 20-ig a dési, a kolozsvári, a nagyváradi, majd a budapesti 11. hadikórházban ápolták. Budapest körülzárásakor bent rekedt a gyűrűben, s mint lábadozó beteg 1945. január 14-én szovjet hadifogságba esett. A debreceni fogolytáborba szállították, ahonnan 1945 áprilisában hazaengedték.

Marosvásárhelyen született 1918. augusztus 28-án. Édesanyja: Horváth Mária, édesapja: vitéz zaláni Séra István. 1941 áprilisában vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz, mint karpaszományos honvéd. A tartalékos tiszti átképző tanfolyam elvégzése után, 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 25-től, mint ezredközvetlen aknavető szakaszparancsnok a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. A nyugat-magyarországi harcokban fej- és vállsérülést szenvedett. Csapattestével 1945 áprilisában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. december 30-án tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2002. március 21-én.

Aknasugatagon született 1917. június 19-én. Édesanyja: Kreisz Margit, édesapja: n.a. 1944. április elején a 27/I. gyalogzászlóalj 2. századának kötelékében a keleti hadszíntérre került, ahol 1944. május 18-án aknaszilánktól megsebesült. Október 1-jén, október 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki.

1917. január 4-én született Aranyhidán. Édesanyja: Foczkó Johanna, édesapja: n.a. 1942. január 1-jétől zászlós. 1944. április 21-től az 57/III. gyalogzászlóalj 8. századának kötelékében, mint szakaszparancsnok teljesített harctéri szolgálatot. 1944. augusztus 17-én, a galíciai hadszíntéren aknaszilánk sérülést szenvedett, majd november 3-án, Tiszabábolna és Tiszadorogma között végrehajtott támadás során (más forrás szerint 1945. április 27-én) hősi halált halt.

Kökösön született 1913. szeptember 29-én. Édesanyja: Muntyán Mária, édesapja: Sigmond Sándor. 1942. április 1-jétől zászlós. 1944. április 1-jétől 1945. május 9-ig a 27/I. gyalogzászlóalj 2. századának kötelékében, mint szakaszparancsnok harctéri szolgálatot teljesített. Meghalt Marosvásárhelyen, 1947. augusztus 27-én.

Kolozsvárott született 1920. szeptember 13-án. Édesanyja: Jager Matild, édesapja: dr. Silay István. 1942/43-ban végezte el Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát. 1943. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. gyalogezred kötelékében is teljesített hadiszolgálatot. Székelyudvarhelyen halt meg 1999. szeptember 10-én.

1918-ban született Székelyudvarhelyen. Édesanyja: Jakubovics Johanna, édesapja: n.a. Állományteste a 2. hegyi tüzérosztály volt. 1944 áprilisától hadműveleti területen a 27. tábori tüzérezred állományában teljesített szolgálatot. 1944. október 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos állatorvos zászlóssá. Kemptenben (Németország) halt meg 2001. augusztus 21-én.

Iszlón született 1916. június 2-án. Édesanyja: Iszlay Julianna, édesapja: Simó Albert. 1938-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Kolozsváron, melynek során 1941. év nyarán tábori lelkészi tanfolyamot végzett. 1942-ben végezte el a teológiát és helyettesítő lelkészként Kocsordra kapott kinevezést. 1942 őszén hívták be átképzésre a kolozsvári 9. honvéd helyőrségi kórházhoz, majd ezt követően a IX. hadtestparancsnoksághoz helyezték át, ahol vitéz Huszár Endre tábori főesperes beosztottjaként tevékenykedett. 1943. március 1-jén nevezték ki tartalékos tábori lelkésszé. 1944. április 4-től hadibeosztásban az 57. gyalogezred unitárius tábori lelkészeként teljesített hadiszolgálatot. Részt vett a galíciai, erdélyi és magyarországi hadműveletekben. Csapattestével 1945. május 9-én Freistadtnál esett az amerikaiak fogságába, akik röviddel ezután átadták a szovjeteknek. A focşani-i gyűjtőlágerbe szállították, ahonnan tífuszos megbetegedéssel 1945 őszén hazaengedték. Szászrégenben halt meg, 1995. szeptember 19-én.

Szászrégenben született 1921-ben. Édesanyja: Krausz Erzsébet, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát a 27/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadánál töltötte le. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, melynek eredményeként 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 áprilisától a 27. gyalogezred törzsalosztályának szakaszparancsnokaként harctéri szolgálatot teljesített.

Felcsúton született 1910. október 18-án. Édesanyja: Szőlőssy Mária, édesapja: Simon Károly. 1940. szeptember 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a székesfehérvári 3/I. gyalogzászlóaljnál látott el alantostiszti, szakasz-, majd századparancsnoki feladatokat. 1940. november 1-jén, 1937. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1941. január 1. és 1941. október 1. között alantostiszti tanfolyamot végzett. Utóbbi dátummal a 26. hadkerületi leventeparancsnoksághoz vezényelték, s a nagyilondai járás leventeparancsnokává nevezték ki. 1943. augusztus 1-jén századossá léptették elő. 1943. október 1-jétől a 27. kerületi leventeparancsnokság alárendeltségébe tartozó szászrégeni járás leventeparancsnoka volt. Tisztségét 1944. április 1-jéig töltötte be, amikor átvette a keleti hadszíntérre elvonuló 27. székely könnyű hadosztály IV. d. (személyügyi) osztályának, majd törzsszázadának parancsnokságát. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi védelmi harcokban. 1945 elején a németek által lefegyverzett alakulatával osztrák területre szorult, ahol május 11-én amerikai, június 2-án pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 17-én került haza.

Székelybethlenfalván született 1910-ben. Édesanyja: Sebestyén Eszter, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről igen kevés adat áll rendelkezésre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Budapesten született 1920. június 8-án. Édesanyja: Weiler Margit, édesapja: Simoray Lajos. 1941 decemberében hívták be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszához. A tartalékos tiszti iskola első évfolyamát Marosvásárhelyen, a másodikat Désen és Budapesten végezte el. Apja halála miatt, mint családfenntartót, 1943 őszén hadapród őrmesteri rendfokozatban leszerelték. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 folyamán három ízben hívták be hadiszolgálatra. Első két alkalommal újonckiképzőként, a marosvásárhelyi gyalogzászlóalj pótkereténél tevékenykedett, majd hadibeosztást kapott, de röviddel ezután újból leszerelték. Az erdélyi harcok kezdetekor vissza akart térni csapattestéhez, de a budapesti pályaudvar parancsnoksága nem engedélyezte az Erdélybe való beutazását. Később önként jelentkezett szolgálattételre és Aszódra, az 1/IV. újonckiképző ezredhez nyert beosztást. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt alakulatával Ásványráróra, majd Vértesszőllősre vonult vissza, majd 1944. december végén osztrák területre települt át. Innen vasúti szállítással Németországba, Oldenburg területére került, ahol alakulatát a németek a város védelmére vetették be. 1945. május 2-án angol–kanadai hadifogságba esett. Másfél évig egy belgiumi, majd egy nyugat-németországi hadifogolytáborban raboskodott, ahonnan 1946 őszén tért haza.

Nagysolymoson született 1913. március 4-én. Édesanyja: Balázs Eszter, édesapja: Solymosi (Sorcsán) György. 1943. március 12. és április 8. között a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített, 4-es eredménnyel. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április elején a 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került hadműveleti területre. A súlyos Kosow környéki harcokban, 1944. június 26-án nyaklövés következtében hősi halált halt. Egy nappal később Soós Lajos tábori lelkész temette el a horodi hősi temetőbe, a 26064-es sírjelszám alatt.

Somogyomban született 1910-ben. Édesanyja: Kakasi Anna, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát. 1942-ben Hajmáskéren többhetes átképzésen vett részt. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27. székely tábori tüzérezred kötelékében, mint a lőszerkezelő oszlop parancsnoka hadszíntéri szolgálatot teljesített.

1909-ben született Nagybányán. Édesanyja: Blamenstein Anna, édesapja: n.a. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1941 és 1943 között Marosvásárhelyen leventeparancsnokként tevékenykedett. 1944. május 1-jén hadnaggyá léptették elő. A Székelyföldért (Bélbor–Cserbükk–Jávoros-tető térségében) vívott súlyos védelmi harcokban a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1944. október 9-től az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot szakaszparancsnoki beosztásban a Vinda–Magyarlápos–Misztótfalu környéki harcokban. 1944. október 21-én Nagysikárlónál szovjet hadifogságba esett.

1916. december 28-án született Magyaregregyen. Édesanyja: Arnold Teréz, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát a kaposvári 7. gyalogezrednél kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1939. március-augusztusban Kaposváron végezte el. Ezt követően a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át. Hadapród tanfolyamra 1940. júniusban Pécsre a 8. gyalogezredhez vezényelték. 1940 szeptemberében a határvadász csapattest kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, majd az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került. 1940. november 20-án zászlóssá nevezték ki. Leszerelését követően 1941 és 1944 között a székely zászlóaljnál több ízben fegyvergyakorlatot teljesített. Hadműveleti szolgálatra 1944 augusztusában hívták be. A 2. tábori póthadosztály alárendeltségében tevékenykedő 27/I. tábori gyalog pótzászlóalj aknavető szakaszának parancsnokaként vett részt az erdélyi harcokban. A Tisza-vonal feladását követően Eger környékén harcolt, majd Tokajnál csapattestét elhagyta és dinnyeberki lakására távozott. Később Szombathelyre, majd Csempeszkopácson lévő 27. törzspótszázadhoz vonult be, ahonnan egészségügyi szabadságra távozott és csapattestéhez többet már nem tért vissza. Hadifogságban nem volt.

1910-ben született Budapesten. Édesanyja: Gebhart Ilona, édesapja: n.a. 1943. május 1-jével, 1942. szeptember 1-jei ranggal tartalékos hadnaggyá nevezték ki. 1944. szeptember 1-jétől az 57/III. gyalogzászlóalj 8. lövésszázadának parancsnoki tisztét látta el. Tiszadorogma és Tiszabábolna között az 1944. november 3-án éjjel végrehajtott támadás során halt hősi halált.

1895-ben született. Édesanyja: Kantorek Jósefa, édesapja: n.a. 1942. október 1-jei rendelettel a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály-parancsnokság állományába helyezték át, amelynél beosztott tisztként teljesített szolgálatot. További sorsa ismeretlen.

1911-ben született Baranyalőcsön. Édesanyja: Stocker Erzsébet, édesapja: n.a. Békeidőben a 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. A hadműveleti területen az 57/I. gyalogzászlóalj GH főnöke volt.

Pestszentlőrincen született 1919. augusztus 13-án. Édesanyja: Kruck Róza, édesapja: Pribil Gyula. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a gyergyótölgyesi 21. határvadász-zászlóaljhoz. 1941. február–augusztus között Besztercén karpaszományos tanfolyamot, majd Kolozsváron 1942. április–október között számvivő tiszti iskolát végzett. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. szeptember 28-ig Gyergyószentmiklóson, a 9. határvadászdandárnál gyakornok, majd november 5-től a 65. székely határvadászcsoport parancsnokságánál volt beosztott számvivő, 1944. augusztus 23-tól hadműveleti területen. A csoport feloszlatását követően a 27. székely gyaloghadosztály állományába került, amelynek kötelékében 1945. május 10-én Stockeraunál szovjet hadifogságba esett. A râmnicul-sărati, a focşani-i, majd a konstancai hadifogolytáborban tartották fogva. Az utóbbi táborban lábtörést szenvedett, melynek következtében 1945. december 24-én hazaengedték.

1914. január 30-án született Erdőgyarakon. Édesanyja: Szabó Margit, édesapja: Soós Lajos. Teológiai tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd lelkészképesítő vizsgát 1938-ban, illetve 1940-ben tett. 1939 és 1944 között Szatmárnémetiben volt lelkipásztor. 1941-ben volt a kolozsvári 9. helyőrségi kórháznál átképzésen, 1943. január 1-jétől 1944. március 28-ig Marosvásárhelyen volt tábori lelkész. 1942. január 1-jén nevezték ki tartalékos tábori lelkésszé. Ezt követően került ki a 27. gyalogezred református tábori lelkészeként a keleti hadszíntérre. 1945. május 10-én, osztrák területen szovjet hadifogságba esett. A rjazanyi 7454. lágerből 1947. július 13-án tért haza. A háborút követően több egyházközségben (Tiszafüred, Karcag) is szolgált, 1976-tól esperesként. Maglódon halt meg 1989. március 5-én.

Budapesten született 1917. május 8-án. Édesanyja: Tóth Mária, édesapja: Sordély János. 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. október 30-tól a galántai 16/II. gyalogzászlóalj segédtisztje, majd 1941. április 1-jétől 6. lövészszázadának a parancsnoka volt. Tisztségét október 1-jéig töltötte be, amikor kinevezték a nyárádszeredai 27. székely határőr-zászlóalj parancsnokává. 1942. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Ebben a beosztásban 1943. október 1-jéig tevékenykedett. Ekkor a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, ahol átvette a 7. lövészszázad parancsnokságát. Alakulatával 1944. április elején hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben, 1944. november 23-tól zászlóalj-segédtiszti beosztásban. 1945. március 28-án esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 12-én került haza. Budapesten hunyt el 1982 áprilisában.

Harkácson született 1907-ben. Édesanyja: Alitisz Sarolta, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Balavásáron született 1916. március 23-án. Édesanyja: Ambrus Ilona, édesapja: dr. Strömpel István. 1942. április 30-án hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz, majd ennek befejeztével, október 1-jén leszerelték. 1943. január 26. és március 1., valamint augusztus 9. és szeptember 18. között szakaszparancsnoki beosztásban a fenti zászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 23-án hívták be hadiszolgálatra és a 27/III. gyalogzászlóalj 8. századának szakaszparancsnokaként hadműveleti területre került. A Kosow környéki harcokban, 1944. június 28-án homlokán súlyosan megsebesült. Szeptember 1-jéig az 558. hadikórházban ápolták, majd négy hét egészségügyi szabadság után végleg leszerelték. Marosvásárhelyen hunyt el 1995. augusztus 9-én.

Ratosnyán született 1918. június 18-án. Édesanyja: Bartha Mária, édesapja: Sütő József. Tényleges katonai szolgálatát a román hadsereg 37. tüzérezredében teljesítette. 1941. április 26-tól augusztus 29-ig a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály keretében tartalékos tiszti tanfolyamon vett részt, s mint bemérő tiszt szolgált. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Újabb behívására 1944. október 1-jén került sor, s Nagykanizsán a 26. (másutt a 27.) tábori tüzérezredhez osztották be. Szakaszparancsnok-helyettesként a dunántúli harcokban frontszolgálatot teljesített. 1945. március 28-án Bükön szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 26-án tért vissza.

1911. (másutt 1909) április 3-án született Temesváron. Édesanyja: Lontok (Csutak?) Berta, édesapja: n.a. Az észak-erdélyi bevonulásban a 25. határvadász-zászlóalj kötelékében vett részt. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba. 1941-42-ben a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál volt századparancsnok. Ezt követően a megszálló feladatokat ellátó 36/II. gyalogzászlóaljhoz vezényelték századparancsnoki minőségben. Hősi halált halt Manjukinál 1943. augusztus 14-én, aknarobbanás következtében. Novo Szibkovban temették el a 12900 sírjelszám alatt.

1918. április 19-én született Mosonban. Édesanyja: Stary Ilona, édesapja: n.a. 1940. július 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1939. augusztusi rangsorolással hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulást követően a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál szakasz- és századparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. 1942. október 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Ezt követően a 3. bombázó repülő osztályhoz került, amelynek kötelékében, mint megfigyelőtiszt 1943. április 4-től hadiszolgálatot teljesített. 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették.

1895. június 5-én született Budapesten. Szülei nevét nem ismerjük. 1917. október 1-jétől zászlós. Az észak-erdélyi bevonulás idején a nagyszőllősi járás katonai parancsnoka volt, őrnagyi rendfokozatban. 1941. október 1-jén nevezték ki a rimaszombati járás levente-parancsnokává. 1941. november 1-jén alezredessé léptették elő. 1942. március 1. és 1943. október 1. között a székelykeresztúri 17. székely határőr-zászlóalj parancsnoki tisztét töltötte be, miközben 1944. április 1-jéig járási leventeparancsnoki feladatait is ellátta. Románia átállását követően zászlóaljával hadműveleti területen tevékenykedett. 1945. február 10-én zászlóalját a 70. gyalogezredbe olvasztották, minek következtében átvette a 70/I. gyalogzászlóalj parancsnokságát. A védelmi harcok alatti helytállásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki.

1921. november 9-én született Szabédon. Édesanyja: Káli Nagy Zsuzsánna, édesapja: Szabédi-Nagy Áron. 1941-ben a marosvásárhelyi Magyar Királyi Állami tanítóképzőben végzett, majd tanítóként Nyárádgálfalván helyezkedett el. 1942 augusztusában Budapesten, levente csapatparancsnoki tanfolyamon vett részt. 1942. október 5-én hívták be tényleges katonai szolgálatra a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1943. május 1-jén, Sepsiszentgyörgyön a sugási úti iskolában és az örkői táborban végezte el, majd Debrecenben tartalékos nyilvántartó tisztviselői tanfolyamot végzett. 1944. augusztus 23-ig, nyilvántartó tisztjelöltként a marosvásárhelyi zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Erdély feladását követően a zászlóalj pótkeretével Zalaegerszegre települt. 1944. október 1-jén nevezték ki szakszolgálatos zászlóssá. Osztrák területen 1945. május 17-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946. szeptember 17-én tért haza. Szabédon halt meg 2007. március 6-án.

Sajókazán született 1918. április 21-én. Édesanyja: Vékony Tóth Etel, édesapja: n.a. 1940. december 10-én vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. 1941/42-ben Marosvásárhelyen elvégezte a tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. októberig, mint géppuskás szakaszparancsnok, csapatszolgálatot teljesített. Ezt követően leszerelték. 1944 márciusában hívták be frontszolgálatra és a 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként, 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. A Kosow környéki harcokban, 1944. július 11-én megsebesült. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, amelynek kötelékében részt vett a súlyos Marosvásárhely–Szászrégen közötti, a tiszai, az Eger, illetve a Garam-környéki védelmi harcokban. 1945-ben alakulatával osztrák területre vonult vissza, ahol május 10-én Leopoldschlagnál szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. május 21-én tért haza.

Egerben született 1915. április 8-án. Édesanyja: Böhm Márta, édesapja: Szabó Béla. 1940. szeptember 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a rimaszombati 1. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot őrsparancsnoki, lövész-, géppuskás- és pótszázad-parancsnoki valamint alantos-, illetve segédtiszti beosztásban. 1940. november 1-jén, 1938. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1940. november 18-án került a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 8. századának állományába, ahol előbb alantostiszti, majd zászlóalj-segédtiszti beosztásban tevékenykedett. 1942. október 15. és december 15. között a 32. határvadász-zászlóalj alantostisztje és géppuskás századparancsnoka, 1943. május 1-jéig pedig a 9. határvadászdandár segéd-, állomás- és gépkocsizótisztje volt. Ezt követően visszakerült Marosvásárhelyre, ahol 1943. október 15-ig a 27/III. gyalogzászlóaljnál 9. lövészszázad-parancsnokként, majd 1944. április 7-ig állomástisztként szolgált. A 27. székely könnyű hadosztály mozgósítását követően, az 57/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. 1944. április 28-án a Kuty elfoglalásáért vívott ütközetben véghezvitt fegyvertényéért, amikor zászlóalja zömét a bekerítésből kihozta, 1944. október 5-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést adományozták részére. Május 9-től átvette az 57/II. gyalogzászlóalj 5. lövészszázadának, október 7-től pedig a 27. gyaloghadosztály különleges anyagi törzsének a parancsnokságát, 1944. július 1-jétől századosi rendfokozatban. 1944. október 9-től a 27. gyaloghadosztály harcfegyelem-biztosító századának volt a parancsnoka. Ebben a beosztásban került 1945. május 11-én osztrák területen amerikai hadifogságba, ahonnan 1946. február 10-én tért haza.

Kassán született 1896. november 24-én. Szülei nevét nem ismerjük. 1917. november 1-jétől főhadnagy. 1938. október 17-től Örkénytáborban, a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolánál teljesített szolgálatot, 1937. november 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1941. október 1-jétől a 27. tábori tüzérosztály parancsnok-helyettese, illetve a marosvásárhelyi tüzér tartalékos tiszti iskola parancsnoka volt. 1941. november 1-jén alezredessé léptették elő. 1942. december 1-jétől a marosvásárhelyi 69. határvadász tüzércsoport, 1943. október 1-jétől pedig a 2. székely hegyi tüzéroszály parancsnokaként tevékenykedett, 1943. augusztus 1-jétől ezredesi rendfokozatban. 1942-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Az AEÁ-ban hunyt el 1952. december 11-én.

Kézdivásárhelyen született 1909. október 20-án. Édesanyja: Székely Rozália, édesapja: Szabó Károly. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, majd 1939. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás idején a battonyai 31. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot, ahol 1942. március 30-án századossá léptették elő. 1944. május 1-jén századparancsnoki minőségben a dési 26/II. gyalogzászlólajhoz, 29-én pedig 27. tábori gyalog pótezredhez vezényelték, ahol június 8-ig ugyancsak századparancsnokként tevékenykedett. Ezt követően pótlásként hadműveleti területre került. Június 18-tól a 27. kiképző zászlóaljnál, augusztus 2-tól az 57. gyalogezrednél, majd 1945. április 4-től újra a kiképző zászlóaljnál látott el 1. segédtiszti feladatokat. 1945. május 10-én az osztrák területen levő Karlstift városka előtt esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. június 21-én érkezett haza. Budapesten hunyt el 1970. január 22-én.

Székelybethlenfalván született 1913. november 22-én. Édesanyja: Osváth Ida, édesapja: Szabó Bálint. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1942-ben Marosvásárhelyen végezte el, majd 1943-ban Várpalotán csapatszolgálatot teljesített. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 22-én vonult be hadiszolgálatra. A 27/II. gyalogzászlóalj 4. századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Részt vett a Pistyn körüli harcokban, majd április végén páncélelhárító tanfolyamra vezényelték. Május végén tért vissza csapattestéhez, amelynél június 22-ig teljesített hadiszolgálatot. Innen újra továbbképzésre irányították a Tatárhágó térségébe, majd onnan visszaértve századával, mint harccsoport tartalék, augusztus 20-án Zabie közelébe partizánok ellen került bevetésre. A harc során sebesülés érte, mellyel a worochtai elsősegélyhelyen ápolták, majd kórházvonattal a havasaljai hadikórházba szállították. Felépülését követően visszatért csapattestéhez, de a folyamatos vonalszolgálat miatt idegösszeroppanással újra kórházi kezelésre szorult. Ezt követően már a zászlóalj pótkereténél nyert beosztást, amelynél 1945. április 30-án bekövetkezett fogságba eséséig teljesített szolgálatot. Osztrák területen esett szovjet hadifogságba. Előbb a stockeraui hadifogolytáborban tartották fogva, majd onnan július 24-én a râmnicu-sărati lágerbe, szeptember 20-25-én pedig a Kaukázusba szállították. A 145/5. lágerből 1946. november 17-én tért haza. Székelybethlenfalván halt meg 1995. január 5-én.

Mezőkövesden született 1917. december 26-án. Édesanyja: Kriston Borbála, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1940 decemberében kezdte meg a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 7. századánál. A tartalékos tiszti iskola két évfolyamát 1941/42-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1942. július 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. októberi leszereléséig a marosvásárhelyi gyalogzászlóalj 7. századánál, illetve tisztes iskolájánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1944 januárjában hívták be hadiszolgálatra és 1944. március 1-jétől a 27/III. gyalogzászlóalj 8. lövészszázadának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. A Kolomea–Kosow környéki harcokban harcolt, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Az észak-erdélyi és a Tiszabábolna környéki védelmi harcokban századparancsnoki minőségben vett részt. 1944. november 11-én Mezőkövesdnél csapattestétől elszakadt és hazatért.

Szabadkán született 1917. július 28-án. Édesanyja: Sésztó Julianna, édesapja: Szabó Mihály. 1939. február 1-jén vonult be a mosonmagyaróvári 16/III. gyalogzászlóaljhoz, ahol a tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, 1940. november 20-án zászlóssá nevezték ki. Leszerelését követően két alkalommal, 1942. június 1. és augusztus 20., illetve 1943. július 1. és szeptember 1. között a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített csapatszolgálatot. 1944. március 25-én hívták be frontszolgálatra. A sepsiszentgyörgyi gyalogzászlóalj 2. századának kötelékében, mint szakaszparancsnok, 1944. április 24-én a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a Kosow–Pistyn körüli védelmi harcokban. Szeptember 16-tól alakulatával az észak-erdélyi hadszíntéren került bevetésre. Október 6-án Magyarfülpös határában esett szovjet hadifogságba, ahol elmondása szerint „zászlóalja háromnegyed részét az ukrán csapatok bekerítették”. A hadifogságból 1947. július 26-án került haza.

Námesztón született 1915. október 11-én. Édesanyja: Érsek Etel, édesapja: Szabó Sándor. 1939. december 23-tól a jászberényi 2/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített katonai szolgálatot géppuskás szakaszparancsnoki beosztásban, 1940. november 1-jétől zászlósi rendfokozatban. Ezt követően egy év továbbszolgálatra, majd ennek leteltével próbaszolgálatra jelentkezett. 1942. július 1-jén a 32/III. zászlóalj kötelékében a keleti hadszíntérre vonult. Szakasz- és századparancsnoki, illetve zászlóalj segédtiszti beosztásban vett részt a súlyos 1942/43. évi doni harcokban, illetve a veszteséges visszavonulásban. Mivel 1942. szeptember 20-án a 2. gyalogezredet feloszlatták állományilag az 1/II. harckocsizó zászlóaljhoz osztották be, amelynél harckocsizó szakasz-, illetve századparancsnokként 1942. május 1-jétől 1943. október 1-jéig teljesített szolgálatot. 1942. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1943. május 1-jével, 1941. szeptember 1-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. Ezt követően a gyergyószentmiklósi 65. határvadász csoporthoz vezényelték, amelynél előbb anyagi tiszti és harcászati előadói, majd csoport segédtiszti feladatokat látott el. 1944. február 1. és június 15. között Kőszegen főtiszti tanfolyamot, majd ezt követően géppuskás és páncéltörő ágyús szaktanfolyamot végzett. 1944. július 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. augusztus végétől csapattestével részt vett a Maros-völgyzár védelméért vívott súlyos védelmi harcokban, majd Erdély feladását követően észak-magyarországi területeken harcolt. 1944. december 10-től a 27. kiképző zászlóalj segédtisztje volt. Csapattestével 1945 márciusáig a Csallóközben volt pihenőben, majd osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 14-én Stockeraunál szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. július 17-én került haza.

Aradon született 1918-ban. Édesanyja: Fazekas Anna, édesapja: n.a. 1943. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 26-tól a 27. felderítő-osztály huszárszázadának III. szakaszparancsnokaként, hadműveleti területen tevékenykedett.

Jobbágyfalván született 1919-ben. Édesanyja: Szabó Polixénia, édesapja: n.a. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. Hadműveleti területen a 27/I. tábori tüzérosztály 1. ütegének felderítő tisztje volt.

1922. január 26-án született Egyeken. Édesanyja: Erhardt Mária, édesapja: Szabó Rudolf. 1939. október 1-jén vonult be tényleges szolgálatra az ipolysági 5. határvadász-zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1940. január és május között az Ipolyságban, a II. évfolyamát pedig ugyanaz év május és augusztus között Miskolcon végezte el. Mint rajparancsnok részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Csapatteste megszűnése után, október 1-jétől egy éven át a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának volt a parancsnoka. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Tényleges katonai szolgálatának végén továbbszolgálatot vállalt és szakaszparancsnoki, illetve kiképzőtiszti minőségben tevékenykedett a székelyudvarhelyi zászlóaljnál. 1943 folyamán géppuskás századparancsnoki beosztásban is szolgált. 1944 februárjában Nagyváradon vonattiszti tanfolyamot végzett. 1944. január 1-jével, 1943. október 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. A székelyudvarhelyi 27/II. tábori gyalog pótzászlóalj szakaszparancsnokaként 1944. augusztus végén hadműveleti területre került. Október 2-án Szászrégen térségében géppisztolylövéstől megsebesült. 1945. január 19-ig előbb a budapesti tiszti kórházban, majd Sopronban kezelték. Január 25-től a szombathelyi Kiképző és Felszerelő Központnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. Innen egy menetszázaddal Nitschitsche (Morvaország) községbe vezényelték, majd pedig Slovaca-Lupcsa térségébe, ahol az 52/II. gyalogzászlóalj kötelékében bevetésre került. (Más források szerint az 57/II. gyalog zászlóalj törzspótszázadának kötelékében Zólyom, illetve Besztercebánya térségében harcolt) 1945. március 24-én (másutt március 19-én) Salkovánál szovjet hadifogságba esett. Előbb Szliács-fürdőn lévő orosz katonai üdülőben tartották fogva, majd Brünn, Máramarossziget útvonalon a Szovjetunióba szállították. A Matiapol I. hadifogoly lágerből 1948. november 4-én tért haza.

Fiumében született 1900. július 8-án. Édesanyja: Hóbor Jolán, édesapja: bártfai Szabó Samu. 1920. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a nyíregyházi 4. huszárezrednél szolgált századosi rendfokozatban. 1940. november 20-tól a marosvásárhelyi 27. honvéd kiegészítő parancsnokságon, majd 1941. október 1-jétől a kolozsvári IX. hadtestparancsnokságon teljesített szolgálatot. 1941. november 1-jén őrnaggyá, 1942. október 29-én pedig alezredessé léptették elő. 1943. május 29-től a megszállt ukrán területen a 2. hadsereg-parancsnokság nyilvántartó osztályának parancsnoka volt. Buffalóban (AEÁ) halt meg 1975. október 30-án.

Nagyváradon született 1920. március 27-én. Édesanyja: Benedek Irma, édesapja: Szabó Tibor. Katonai tevékenységéről kevés adat áll rendelkezésünkre. 1943. október 1-jétől tartalékos zászlós. A 27. könnyű (később gyalog-) hadosztály fogatolt vonatának kötelékében, mint gépkocsioszlop-parancsnok teljesített harctéri szolgálatot.

Felsőlövőn született 1907. május 31-én. Édesanyja: Zipser Otília, édesapja: Szabolcs (Szokol) Károly. Tényleges katonai szolgálatát és a tartalékos tiszti iskolát a kecskeméti 5. tábori tüzérosztálynál töltötte le, illetve végezte el. 1934. január 1-jén tartalékos tüzér zászlóssá, 1939. január 1-jén pedig hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulás idején a diósgyőri MÁVAG vasgyárában, mint munkafelügyelő, később pedig mint üzemvezető dolgozott s egyben Diósgyőr katonai parancsnoka is volt. 1944. október 14-én (más forrás szerint november 12-én) hadiszolgálatra hívták be. Előbb Losonc környékén a 21. tábori tüzérosztály pótütegénél volt fogatostiszt, majd beosztott tisztként a Csallóközben állomásozó 27. tábori tüzérezred törzséhez helyezték át, amellyel 1945 márciusában osztrák területre vonult vissza. 1945. május 2-án Unterhaidnál amerikai hadifogságba esett, ahonnan július 20-án tért haza. A háború után, mint háborús bűnöst 6 év és 1 hónap börtönbüntetésre ítélték.

1914. november 22-én született Homoródoklándon. Édesanyja: Györfi Emma, édesapja: n.a. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. március 1. és 28. között fegyvergyakorlatot teljesített. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került ki 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre, ahol augusztus 9-én aknaszilánktól megsérült.

Fiuméban született 1918-ban. Édesanyja: Péntek Irma, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről igen kevés adattal rendelkezünk. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a 27. gyalogezred szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot.

Vértesszőllősön született 1902. október 31-én. Édesanyja: Mladoniczky Julianna, édesapja: Szántó József. 1925. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Az észak-erdélyi bevonulás idején a nagyszőllősi 14. honvéd kerékpáros zászlóalj géppuskás századának volt a parancsnoka századosi, majd 1942. október 1-jétől őrnagyi rendfokozatban. 1941. július 1. és december 18. között géppuskás századparancsnokként a Gyorshadtest kötelékében a galíciai hadszíntéren harcolt. Ezt követően zsidó származása miatt, a HM elrendelte felülvizsgálat útján történő nyugdíjazását, ám a magas tiszthiányra való tekintettel a rendelkezést nem hajtották végre. 1943. január 1. és 1944. augusztus 30. között a IX. hadtesparancsnokságnál volt kiképzési előadó, miközben 1943. március 1. és június 15. között Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően „M.” beosztásban előbb a 14. székely határőr-zászlóaljnál, majd az ebből megalakult 30/II. határvadász-zászlóaljnál szolgált, 1944 szeptemberétől a Gyergyószentmiklós–Kelemen-havasok–Tiszanána környéki harcokban vett részt. 1944. november 5-től a 27. székely tábori gyalog pótezred egyik zászlóaljának parancsnokaként, majd a 27. gyaloghadosztály kötelékében Losonc–Dunaszerdahely körzetében működő ún. Szántó gyűjtőcsoport, ezt követően pedig a kiképző zászlóalj parancsnokaként teljesített frontszolgálatot. A harctéren tanúsított vitéz magatartásával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. 1945. április 26-án Zwettlnél szovjet hadifogságba esett, akik július 31-én a soproni magyar rendőrség politikai osztályának adták át. Budapesten hunyt el 1972. március 7-én.

1908. március 29-én született Csekelakán. Édesanyja: Székely Mária, édesapja: Szántó János. 1942 áprilisában vonult be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századához. Innen szovátai, majd a várpalotai kiképzőtáborokban végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki zászlóssá, ezt követően pedig leszerelték. 1944. június 18-án hívták be fegyvergyakorlatra, amelynek során, mint kiképzőtiszt, a szászrégeni kiképzőtáborban tevékenykedett. A román kiugrást követően vette át a mozgósított 27. tábori gyalog pótezred fogatolt vonatának parancsnokságát, amelynek élén az észak-erdélyi és a tiszai harcokban vett részt. A visszavonulás alatt elszakadt egységétől és Salgótarjánba, majd Budapestre sodródott, ahol rövid ideig a 101. őrzászlóaljnál nyert beosztást. 1945. február 2-án elhagyta Budapestet és néhány katonájával visszatért Erdélybe. 2008. július 4-én halt meg Marosvásárhelyen.

Alsóapsán született 1909. április 8-án. Édesanyja: Újlaky Lenke, édesapja: Szaplonczay Endre. 1933. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, 1938. május 1-jén pedig főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás idején a munkácsi 1. hegyi huszárszázadnál látott el arcvonal mögötti tiszti, visszamaradó különítmény parancsnoki, illetve anyagi tiszti feladatokat. 1941. július 1. és október 30. között a galíciai hadszíntéren bevetett 1. hegyi huszárszázadnak volt a szakaszparancsnoka. 1941. november 1-jén századossá léptették elő. 1944. szeptember 10. és október 20. között a dél-erdélyi hadszíntéren tevékenykedő 1. önálló hegyi pótdandár huszárszázadának parancsnoki tisztét töltötte be, majd ezt követően a 27. gyaloghadosztály-parancsnokság személyi tartaléka volt. Szabadsága alatt 1945. január 28-án Budapesten szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 22-én került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1984. július 27-én.

Atyhán született 1905-ben. Édesanyja: Papp Berta, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről igen kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében szolgált.

Kóródszentmártonban született 1898. augusztus 5-én. Édesanyja: Eichhorn Emma, édesapja: Szász Ferenc. Az észak-erdélyi bevonulás előtt vezérkari alezredesként a Ludovika Akadémián harcászatot tanított. 1941 januárja és 1942 márciusa között a 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokaként teljesített szolgálatot. Ezt követően a VII. hadtest vezérkari főnökének tisztjét töltötte be, 1942 júniusa és 1943 februárja között a Don menti hadszíntéren. Frontszolgálata alatt 1942. augusztus 10. és szeptember 18. között a 19. könnyű hadosztály parancsnoka is volt. 1943. február 1-jétől 1944. július 1-jéig a 9. határvadászdandár (illetve 9. honvéd székely határvadászdandár) parancsnoki teendőit látta el, ezt követően a HM VIII. csoportfőnökség keretében a leventék országos parancsnoka volt. 1942. április 1-jén vezérkari ezredessé, 1944. november 11-én pedig vezérőrnaggyá léptették elő. Harctéren szerzett érdemeiért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. Nyugati hadifogságát követően 1947-ig Németországban élt, majd Ausztráliába vándorolt ki. 1979. augusztus 22-én halt meg Ballaratban.

Magyardécsén született 1906. január 1-jén. Édesanyja: Parádi Gizella, édesapja: Szász Béla. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941. március–szeptember között, Marosvásárhelyen végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően rövid ideig a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnoka volt. Kiváló német nyelvtudásának köszönhetően 27. gyalogezred állománnyal a Sepsiszentgyörgyön székelő, határincidenseket vizsgáló német–olasz tiszti bizottság mellé osztották be, összekötő tiszti minőségben. 1943. október 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos hadnaggyá léptették elő. A Székelyföld 1944. szeptember eleji kiürítésekor elhagyta a várost, de röviddel ezután hazatért. Hadifogságban nem volt. Sepsiszentgyörgyön halt meg 1967. szeptember 9/10-én.

Segesváron született 1906. február 18-án. Édesanyja: Rezler Anna, édesapja: Szász István. 1938. május 1-jétől főhadnagy. 1939. augusztus 1-jén vették át a hivatásos állományba. Az észak-erdélyi bevonulás idején a budapesti 1. honvéd helyőrségi kórház sebészetén volt beosztott orvos. 1940. november 1. és 1941. április 7. között a honvéd alkalmazó iskola hallgatója volt. 1942. április 15-én hadibeosztást kapott. A IV/1. tábori kórház parancsnokaként vett részt a súlyos Don menti harcokban, 1942. november 1-jétől századosi rendfokozatban. 1943. május 15-től az 1. honvéd helyőrségi kórház vezető orvosaként tevékenykedett. 1944. március 29-től újra hadibeosztást nyert. A 65. határvadász csoport egészségügyi oszlopának parancsnokaként hadműveleti területen tevékenykedett. Az erdélyi harcokat követően, leharcolt csapattestét 1944. október 15-én a 27. gyaloghadosztályba olvasztották, így a magyarországi harcok alatt a 27. egészségügyi oszlop kötelékében tevékenykedett. 1944. december 7-én elszakadt alakulatától és Drégelypalánkánál az ún. Géczy Déli vonatrendezőcsoport-parancsnoksághoz került, amellyel a Dunántúlra, majd 1945. március 29-én osztrák területre települt. Itt esett május 10-én angol–amerikai hadifogságba, ahonnan október 30-án tért haza. Budapesten hunyt el 1961. október 24-én.

Szathmáry Kálmán hivatásos hadbiztos százados (1944-ig gyalogos főhadnagy)

1908. október 20-án született Kolozsváron. Szülei nevét nem ismerjük. 1933-ban tartalékos tiszti iskolát végzett. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és egyben főhadnaggyá nevezték ki. 1941. február 1-jétől a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj segédtisztjeként tevékenykedett. 1941 nyarán árkász, 1942. január 7. és április 3. között pedig alantostiszti tanfolyamot végzett. 1943. március 1-jén Budapesten hadbiztosi iskolára jelentkezett, majd annak sikeres elvégzését követően, 1944. március 24-től a HM 2/r. osztályára nyert beosztást. 1944. július 1-jén századossá nevezték ki.

Csíkszépvízen született 1916. július 19-én. Édesanyja: Fejér Ilona, édesapja: Száva Antal. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orvosi karán végezte. 1941 és 1944 között tanársegédként dolgozott a kolozsvári sebészeti klinikán. 1944 márciusában a mozgósított 27. székely könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be sebészi minőségben. 1944. június 1-jén, június 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos orvos zászlóssá. Hadifogságba esését követően öt hónapig volt betegen a focşani hadifogolytábor foglya volt, ahonnan 1946-ban engedték haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2001. július 30-án.

Pancsován született 1920. március 29-én. Édesanyja: Rudinszky Amália, édesapja: Széger József. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a székelyudvarhelyi 34. határvadász-zászlóaljhoz. 1942-ben Budapesten, a Mária Terézia laktanyában, elvégezte a gazdászati tartalékos tiszti tanfolyamot, majd Székelyudvarhelyen, mint beosztott gazdászati tiszt tevékenykedett. 1943-ban tartalékos zászlóssá nevezték ki. A mozgósításkor a 27. könnyű hadosztály II. zászlóaljához került, amelynél gazdászati tiszti beosztásban 1944. márciustól 1945. márciusig teljesített frontszolgálatot. Utóbbi dátummal esett szovjet hadifogságba. A focşani-i táborból 1945 őszén hazaengedték.

1910. február 19-én született Kolozsváron. Édesanyja: Esztegár Berta, édesapja: Székely Géza. 1943. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos orvos zászlóssá. 1944. április 21-étől az 57/I. gyalogzászlóalj vezető orvosaként teljesített harctéri szolgálatot a galíciai, majd az erdélyi hadszíntéren. A Tisza-menti harcokat követően csapattestétől elhelyezték és előbb egy budapesti, majd egy bécsi hadikórházban tevékenykedett. A háború befejeztével hazatért Erdélybe. Halmosdnál a szovjetek elfogták, de a helybéli lakosok kiszabadították, így elkerülte a hadifogságot. Szilágynagyfaluban halt meg, 2000. november 4-én.

1916. január 5-én született Halmágyon. Édesanyja: Márkus Katalin, édesapja: Székely János. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát. 1943. május 1-jén, janár 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 áprilisától a 27. hadosztály-parancsnokság hadipénztárának vezetője volt. Székelyudvarhelyen halt meg.

1911-ben született Maroskeresztúron. Édesanyja: Gáspár Katalin, édesapja: n.a. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti tanfolyamát. 1942-ben pedig két hónapos csapatszolgálatot teljesített. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A 27. tábori tüzérezred kötelékében hadiszolgálatot teljesített.

Vácott született 1912. január 9-én. Édesanyja: Hornek Jolán, édesapja: Székely Károly. 1938-tól hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt az ipolysági 5. határvadász-zászlóaljnál volt kiképzőtiszt. 1940 novemberétől az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki teendőket. 1942 és 1943 nyarán kiképzőtisztként is tevékenykedett, 1942-től főhadnagyi rendfokozatban. 1944. március 4-től 1944. december 9-ig a 27/II. gyalogzászlóalj pótkeretének volt a parancsnoka. Budapesten halt meg 1982. április 8-án.

Székely Zoltán, dr. vitéz primor pávai és rétyi tartalékos tüzér zászlós

Désen született 1912. november 18-án. Édesanyja: Bíró Margit, édesapja: vitéz primor pávai és rétyi Székely Gyula. Régész. 1941-ben a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztálynál végezte el a tartalékos tiszti átképző tanfolyamot, majd 1942-ben Hajmáskéren két hónapos továbbképzésen vett részt. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A 27. tábori tüzérezred kötelékében, illetve egyes adatok szerint – jó nyelvtudásának köszönhetően – a Vkf. 2. osztályán teljesített szolgálatot. Sepsiszentgyörgyön halt meg 2000. szeptember 1-jén.

1912. július 20-án született Székesfehérváron. Édesanyja: Jávor Margit, édesapja: n.a. 1930. július 20-án önként vonult be a 3/I. gyalogzászlóaljhoz, ahol 1931 áprilisában végezte el a tartalékos tiszti iskolát és 1931. július 1-jén szerelt le. 1932-ben és 1933-ban a 3/I. zászlóaljnál több ízben csapatszolgálatot teljesített. 1938. augusztus és 1939. március hónapban a 3/III. gyalogzászlóaljnál volt szakaszparancs-nok. 1939 szeptemberében próbaszolgálatra jelentkezett és szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot a 3/III. zászlóaljnál, majd 1940 áprilisától a 3/II. gyalogzászlóaljnál, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 1-jén vették át a hivatásos állományba, és egyben főhadnaggyá nevezték ki. A 33/8. puskásszázad parancsnokaként 1941. október 25-én a megszállt területekre vonult el, ahol később meg is sebesült. A hadműveleti területről 1942. április 12-én tért haza és a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz nyert géppuskás századparancsnoki beosztást. 1942. október 1-jén századossá nevezték ki. Tisztségét 1943. február 15-ig töltötte be, amikor salgótarjáni 23/III. zászlóaljhoz helyezték át. Időközben, 1943. február 1. és augusztus 1. között Kőszegen főtiszti tanfolyamot végzett. 1944. október 1-jétől a miskolci 7. kerületi parancsnokságnál – október 3-tól a miskolci 13/II. zászlóalj törzspótszázad állományában – a 207. munkásdandárnál hátországi szemrevételező és kitűző tiszti beosztásban szolgált. Csehországban esett szovjet hadifogságba 1945. május 11-én, ahonnan 1948. október 22-én tért haza.

Körtvélyfáján született 1921. augusztus 6-án. Édesanyja: Benedek Rozália, édesapja: Szén Mihály. 1942. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a szászfenesi IX. híradó-zászlóaljhoz. Gyalogsági kiképzést Szamosújváron kapott, majd 1943 januárjától a budapesti Mária Terézia laktanyában elvégezte a gazdászati tiszti tanfolyam mindkét évfolyamát. 1944 augusztusáig, mint beosztott hadapród őrmester a IX. híradó-zászlóalj gazdasági hivatalánál teljesített szolgálatot. A román kiugrást követően vette át a marosvásárhelyi 27/III., majd röviddel ezután a székelyudvarhelyi 27/II. gyalog tábori pótzászlóalj gazdasági hivatalának vezetését. Mivel a visszavonulás során alakulatát elveszítette, előbb Szombathelyre, majd innen Csempeszkopácsra irányították, ahol beosztott gazdászati tisztként tevékenykedett. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1945 januárjában, mint élelmezőtiszt, a Csallóközben állomásozó 27. gyaloghadosztály alárendeltségében, Dunaszerdahely közelében működő Gyűjtő és Felszerelő Központnál nyert beosztást. Alakulatával 1945. március 28-án osztrák területre vonult vissza, ahol május 8-án Metmachnál (Ried mellett) amerikai hadifogságba esett. 1945. szeptember végéig Welsben tartották fogva, majd egy fogolyszállítmánnyal a székesfehérvári szűrőlágerbe irányították, ahonnan 1945. november 1-jén érkezett haza. Körtvélyfáján halt meg 2009. február 28-án.

Pozsonyban született 1915. február 7-én. Édesanyja: Mayer Ilona, édesapja: n.a. (eltűnt az első világháborúban). 1939-ben kezdte meg tényleges szolgálatát a hajmáskéri 102. gépvontatású nehéz tüzérosztálynál. Hajmáskéren végezte el a tartalékos tiszti iskolát, amelynek eredményeként 1940-ben tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1941-ben Budapesten gépkocsizótiszti tanfolyamot végzett. 1942. október és 1943. február között az időközben Margittára költözött gépvontatású tüzérosztálynál gépkocsizó tiszti kiképzőként teljesített szolgálatot. 1943-ban gépkocsizó tisztként a 27. székely könnyű hadosztályhoz került, amelynek kötelékében 1944 áprilisától hadműveleti területen tevékenykedett, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1945 februárjában oszlopa egy részével szovjet hadifogságba esett. Cegléden tartották fogva, majd 1945 júniusában hazaengedték.

Villányban született 1910. január 25-én. Édesanyja: Schmieder Katalin, édesapja: Steibler Antal. 1939. január 1-jétől főhadnagy. 1939-ben, 11 napos gáztiszti tanfolyam elvégzését követően 1940. július 1-jéig a villányi 15. határvadász-zászlóaljnál gáztiszti, november 30-ig pedig századparancsnoki beosztásban tevékenykedett és vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. A zászlóalj megszűnése után az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál, mint próbaszolgálatos 1941. április 1-jéig látott el szakaszparancsnoki és gáztiszti, 1942. május 15-ig pedig századparancsnoki feladatokat. 1942-ben főtiszti tanfolyamot végzett, melynek eredményeként 1943. január 1-jével átvették a hivatásos állományba és 1942. március 31-jei ranggal századossá léptették elő. 1944. augusztus 25-ig anyagi tiszti beosztásban szolgált. Ezt követően a 27/I. gyalog tábori pótzászlóalj századparancsnokaként részt vett az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944. szeptember 7-én Előpataknál karján szilánksérülést szenvedett. Szeptember 9-től a marosvásárhelyi 558. hadikórházban ápolták, majd a város szeptember 12-i kiürítésekor a 155. kórházvonattal Sümegre szállították. Felépülését követően 1944. november 15. és december 10. között a 27. törzspótszázad parancsnoka volt, majd 1945. január 14-ig a szombathelyi Személygyűjtő, Felszerelő és Elosztó Állomás parancsnokság beosztott tisztjeként tevékenykedett. Január 15-től hadibeosztásban előbb a Szent László hadosztály segédtisztjeként, majd február 2-tól május 2-ig a 9. határvadász hadosztály zászlóalj-parancsnokaként teljesített szolgálatot. Utóbbi dátummal amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945. november 5-én tért haza.

Nagysolymoson született 1908. január 3-án. Édesanyja: Debreczy Ágnes, édesapja: Szentgyörgyi Mihály. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként került ki április elején a keleti hadszíntérre. 1944. április 28-án, Kuty elfoglalásáért vívott harcokban bal lábán megsebesült. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

1920. szeptember 7-én született Újpesten. Édesanyja: Nandraszky Rózália, édesapja: Szentirmai Géza. 1942. október 5-én kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztálynál. A tartalékos tiszti tanfolyam I. évfolyamát 1943. január és május között végezte el Marosvásárhelyen, majd 1943. november és 1944. április között Hajmáskéren a hadapród tanfolyamot. Mint tisztjelölt a 27. tüzérezred 6. ütegének kötelékében került ki 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre. Bemérő és felderítőtiszti minőségben vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. Csapatteste kötelékében 1945. május 5-én Unterhaidnál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. június 9-én tért haza.

1916. április 12-én született Budapesten. Édesanyja: Bugarin Horváth Vilma, édesapja: dr. Szenttoronyi Gyula. 1938. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Avatását követően a balassagyarmati 1/II. határbiztosító-osztályhoz nyert beosztást. Az 1939. január végi átszervezések során alakulata a 4. határvadász-zászlóalj nevet vette fel, és júliusban Losoncra települt át. Az új csapattest kötelékében alosztály-parancsnoki és segédtiszti feladatokat látott el. 1939-1940 folyamán roham- és sítanfolyamot végzett, illetve Olaszországban egy 19 napos hegyi kiképzésen vett részt. 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, majd annak megszűnését követően, december 2-tól az újonnan megalakult 27/II. gyalogzászló-alj állományába került. Néhány nap múlva innen a 27. gyalogezred törzséhez helyezték át II. ezred segédtiszti minőségbe. 1942. január 1-jén a marosvásárhelyi 27/III. zászlóalj 7. századához osztották be, amelynél február 28-ig szolgált. Utóbbi dátummal a mozgósított 23/I. zászlóaljhoz vezényelték. Az 1. század parancsnokaként 1942. július 6-án a doni hadszíntérre vonult. Augusztus 12-én vakbélgyulladással kórházi kezelésre szorult, felépülését követően pedig csapattestéhez visszatérve részt vett a súlyos őszi harcokban, illetve az 1943. januári visszavonulásban, amelynek során lágyéksérülést szenvedet. A doni hadszíntérről április 23-án tért haza. Október 1-jétől anyagi tiszti feladatokat látott el, 1944. január 1-jétől századosi rendfokozatban. Augusztus 26-án újabb hadibeosztást nyert: a 23/I. tábori pótzászlóalj parancsnokaként a tordai arcvonalra került, ahol szeptember 22-én légnyomást szenvedett. Felépülését követően a 23/1. törzspótszázad-hoz tért vissza, majd csapattestét elhagyva bekapcsolódott a cseh ellenállási mozgalomba. A háború befejezését követően Losoncra tért vissza, ahol a szlovák rendőrség letartóztatta és átadta a szovjet katonai hatóságoknak. A szovjet lágervilágból 1947 július 23-án tért haza.

1912. január 2-án született Uzonban. Édesanyja: Soós Rozália, édesapja: Szenyes János. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941-ben Marosvásárhelyen végezte el, majd ugyanaz év augusztusában Várpalotán volt átképzésen. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj segédtisztjeként teljesített harctéri szolgálatot a galíciai, az erdélyi, a magyarországi és az osztrák hadszíntéren. Csapattestével 1945. május 10-én Leopoldschlagnál szovjet hadifogságba esett. 1945. június 13-ig a zwettli, július 22-ig az edelbachi, augusztus 4-ig pedig az aknaszlatinai hadifogolytáborban raboskodott. Ezt követően a Szovjetunióba szállították, ahonnan 1947. május 17-én tért haza. Uzonban hunyt el 1977. november 10-én.

1921-ben született Tardon. Édesanyja: Pelyhe Margit, édesapja: n.a. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos szakszolgálatos zászlóssá. Mint nyilvántartó tiszt a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében szolgált.

Marosvásárhelyen született 1912. május 17-én. Édesanyja: Breckner Margit, édesapja: Szigyártó Gábor. 1941 elején vonult be átképzésre a 27. tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, 1941. április–júniusában a tüzérosztály kötelékében segédtiszti tanfolyamot végzett. Ezt követően leszerelték, majd 1942-ben anyagi tiszti beosztásban három hónap csapatszolgálatot teljesített. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 márciusában hívták be hadiszolgálatra. A 27. tábori tüzérezred 2. (anyagi) segédtisztjeként vett részt a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben, 1944 júliusától hadnagyi rendfokozatban. 1945 májusában esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 júliusában tért haza.

Bükkszentkereszten született 1917. február 19-én. Édesanyja: Studzeni Emília, édesapja: Orovecz Antal. 1940. december 6-án kezdte meg tényleges szolgálatát a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál. 1941/42-ben elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot. 1942. május 1-jén zászlóssá nevezték ki és leszerelték. 1943. március 1. és október 1. között a sepsiszentgyörgyi zászlóaljnál, mint híradószakasz-parancsnok csapatszolgálatot teljesített. 1944. február 1-jén újra behívták és az alakulat mozgósítását követően frontszolgálatra visszatartották. 1944 áprilisától híradó szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi harcokban. 1944. november 10-én Szerencsnél alakulatától elszakadt és hazatért.

1917-ben született Újhután. Édesanyja: P. Kovács Mária, édesapja: n.a. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. augusztus 25-től a 27/I. gyalog tábori pótzászlóalj szakaszparancsnokaként az erdélyi hadszíntéren harcolt. Két ízben, 1944. szeptember 9-én Előpataknál és október 31-én sebesült. Felépülését követően a 16. tábori gyalog pótezred szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot.

1898. augusztus 6-án született Hajdúböszörményben. Édesanyja: Csomra Erzsébet, édesapja: n.a. 1917 májusától zászlós, 1918 februárjától pedig hadnagy. Az első világháborúban az 1. tábori ágyús ezrednél szolgált. Az olasz fronton 1918. augusztus 31-én megsebesült. 1930. október 1-jétől a debreceni gyermekkórház főorvosa volt. 1936-ban főhadnaggyá léptették elő. 1940 júniusa és decembere között a 107., 1941. március 21. és április 7. között pedig a 109. kórházvonat parancsnokaként csapatszolgálatot teljesített. 1944. november 16-tól a 27. kiképző zászlóalj, majd a 27. gyaloghadosztály-törzs higiénikusaként hadműveleti területen szolgált. Sopronban, 1945. május 9-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. augusztus 23-án került haza.

Kézdimárkosfalván született 1903. november 1-jén. Édesanyja: Balló Ilona, édesapja: Szinte Vilmos. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot Marosvásárhelyen végezte el, majd az árkosi táborban fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 24-én a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj 1. századának szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Kosownál, 1944. július 11-én súlyos felkar- és láblövést szenvedett. Sebesülését követően hosszas kórházi kezelésre szorult, majd az árkosi tiszti üdülőben volt egészségügyi szabadságon. Mivel jobb karjára nyomorék maradt, hadiszolgálatot többet már nem teljesített. 1961-ben halt meg Székelytamásfalván.

Sepsiszentgyörgyön született 1921. január 21-én. Édesanyja: Karácsony Julianna, édesapja: Szivér Sándor. 1940. december 3. és 1942. december 3. között teljesített tényleges katonai szolgálatot a 27. tábori tüzérosztálynál. 1942. október 1-jén tartalékos számvevőségi gyakornokká (zászlóssá) nevezték ki. 1944 áprilisától a 27. tüzérezred 27/II. tüzérosztályának kötelékében hadiszolgálatot teljesített. 1945. május 9-én esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. április 8-án került haza. Brassóban hunyt el 1988. május 25-én.

Hontnémetiben született 1920. február 22-én. Édesanyja: Marcsek Vilma, édesapja: Szólár István. 1940. július 4-én avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Az észak-erdélyi bevonulás után a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz került, ahol 1943. május 1-jéig teljesített szolgálatot szakasz- és századparancsnoki, illetve anyagi tiszti beosztásban. 1941 nyarán aknavető tanfolyamot végzett. Főhadnaggyá való kinevezését követően a csíkszeredai helyőrség-kommandóhoz vezényelték, amelynek 1944. március 25-ig volt a parancsnoka. A 27. székely hadosztály mozgósításkor a 27. gyalogezred aknavető századának élén, 1944. április 1-jén a galíciai hadszíntérre vonult. Ebben a beosztásban vett részt az észak-erdélyi, majd a magyarországi hadműveletekben. 1945. március 16-án megsebesült. A dunaszerdahelyi hadikórházban ápolták, majd osztrák területre szállították, ahol június 7-én szovjet hadifogságba esett. A hadifogságból 1948. augusztus 19-én tért haza.

1918-ban született Istvánházán. Édesanyja: Sámuel Anna, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1942-ben végezte el a 27. gyalogezred tartalékos tiszti átképző tanfolyamát. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. székely könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Székelyudvarhelyen született 1910. április 3-án. Édesanyja: Lőrinc Anna, édesapja: Szőke Mihály. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Az 57/II. gyalogzászlóalj 6. századának szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre, ahol 1944. június 26-án Rosen Malitól 4 km-re, keletre megsebesült. 1944. július 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő. Székelykeresztúron hunyt el 1979. április 3-án.

24 éves. Édesanyja: Rebek Margit, édesapja: n.a. Az 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. november 11-én Mezőkövesdnél lövéstől hősi halált halt. Ugyanott temették el.

1915. április 16-án született Budafokon. Édesanyja: Zilai Szabó Mária, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 5-én a budapesti 1. gyalogezrednél kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola I. és II. évfolyamát 1937, illetve 1938-ban ugyanott végezte el. 1938. december 15-én karpaszományos címzetes őrmesterként szerelt le. 1939. január 2-án a pénzügyőrséghez került, amelynél 1942. május 15-ig tevékenykedett, miközben 1940. május 15. és július 3. között a budapesti 1/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. A 2. magyar hadsereg mozgósítását követően a 31/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett az 1942 nyár-őszi súlyos urivi és korotojaki hídfőcsatákban. 1943. január 1-jén hadnaggyá nevezték ki. 1943. január 20-án a szovjet áttörést követő súlyos védelmi harcok alatt megsebesült. Felépülését követően június 15-én leszerelték. Újabb beosztását 1944. március 16-án a szolyvai 64. határvadász-zászlóaljnál vette át, ahonnan szakaszparancsnoki beosztásban az ökörmezői 10/30. erődszázad kötelékében helyezték át. Hivatala kérésére június végén leszerelték, de felmentése dacára október 6-án újabb hadiszolgálatra osztották be. Előbb a 13., majd a 27. gyalogezred kötelékében részt vett a Nyíregyháza–Eger (Alsó- és Felsőábrány–Tibolddaróc–Apagy–Levelek) körüli harcokban. Leharcolt csapattestével előbb a Csallóközbe, majd osztrák területre vonták hátra. Unterhaidnál esett 1945. május 9-én szovjet hadifogságba. A don lebediani és rjazani hadifogoly lágerekből 1947. július 14-én tért haza.

Gyulafehérváron született 1908. március 9-én. Édesanyja: Müller Ilona, édesapja: Szrága Ede. 1934-ben végzett Kolozsvárott az Orvosi Egyetem gyógyszerészeti karán. 1941. december 28. és 1942. február 28. (más forrás szerint 1941. szeptember 1. és 1942. január 31.) között a kolozsvári 9. helyőrségi kórháznál, illetve a marosvásárhelyi honvéd csapatkórháznál volt átképzésen és teljesített csapatszolgálatot. 1942. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 1-jén, mint gyógyszerészt hadiszolgálatra, a hadműveleti területre elvonuló 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be, amelynek kötelékében a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren teljesített szolgálatot. Oszlopa kötelékében 1945. április 2-án Pozsony környékén esett szovjet hadifogságba. Szeptember 5-ig a pozsonyi elosztó fogolytáborban raboskodott, majd hazaengedték.

1921-ben született Szatmárnémetiben. Édesanyja: Katona Mária, édesapja: n.a. Előbb a 23. határvadász pótütegnél, majd a 27. tábori tüzérezrednél teljesített hadiszolgálatot.

Pécsett született 1920. április 22-én. Édesanyja: Keresztes Mária, édesapja: n.a. 1939. október 5-én vonult be tényleges szolgálatra a villányi 15. határvadász üteghez, amelynél tartalékos tiszti iskolát végzett. Mint hadapród őrmester vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940 októberében beosztott tisztként, az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály 2. ütegének állományába került. 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1942 márciusában a marosvásárhelyi 2. hegyi tüzérosztályhoz helyezték, amelynél felderítőtiszti beosztásban, 1943 augusztusáig teljesített szolgálatot. Utóbbi dátummal leszerelték. 1944 májusában hívták be hadiszolgálatra és 1944 decemberéig hadműveleti területen, a 2. hegyi tüzérosztálynál, 1945 áprilisáig pedig a 26. aknavető tüzérosztálynál látott el elsőtiszti feladatokat. 1945 áprilisában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 augusztusában tért haza.

Nagykőrösön született 1911. november 12-én. Édesanyja: Molnár Irma, édesapja: Tabajdi György Jenő. 1941. szeptember 5-én hívták be átképzésre a szatmárnémeti csapatkórházhoz, majd gyakorlatra, Kolozsvárra a 9. helyőrségi kórházhoz vezényelték. 1942-ben tartalékos zászlóssá nevezték ki és leszerelték. 1944. március 20-án, mint gyógyszerészt hadiszolgálatra, a hadműveleti területre elvonuló 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be. Oszlopa Worochta–Zabie–Kolomea környékén, majd 1944 szeptemberétől Észak-Erdély területén látott el egészségügyi szolgálatot. 1944. október 30-án Mezőkeresztesen sárgasággal kórházba került. A tiszai és Eger környéki harcokat követően csapattestével Handlovára, majd innen 1945 februárjában Galántán át Dunaszerdahely környékére vonult vissza, miközben 1944. november 14. és december 7. között a marosvásárhelyi 558. hadikórház sebészeti osztályára volt beutalva. Április 2-án az osztrák területek felé tartó 117 fős oszlopát Pozsony környékén a szovjet csapatok beérték és elfogták. A pozsonyi táborból 1945. november 10-én Hajmáskérre irányították, majd 1946. február 20-án hazaengedték.

1920. július 21-én született Budapesten. Édesanyja: Polczer Ilona, édesapja: Tóber János. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos tüzér zászlóssá. A 27. tábori tüzérezred kötelékében hadműveleti szolgált eddig ismeretlen beosztásban.

1917-ben született Tordán. Édesanyja: Kanyaró Ilona, édesapja: Tamás István. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos szakszolgálatos zászlóssá. Mint nyilvántartó tiszt a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében szolgált.

Budapesten született 1913. február 17-én. Édesanyja: Mátyás Mária (Vilma?), édesapja: Tanos Ferenc. 1939. január 15-től hadnagy. 1939. január 15-én avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1939 júniusától 1941 áprilisáig a miskolci 13. gyalogezrednél volt alosztály-parancsnok és alantostiszt. 1940. július 1-jén, 1939. februári rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1941 májusában a marosvásárhelyi 27/III. zászlóaljnál nyert alosztály alantostiszti beosztást. 1941. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. A mozgósítást követően a 27. gyalogezred 1. segédtisztjeként, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Bátor magatartásával az 1944. június 25. és július 11-jei Kosow–Horod környéki harcokban nyerte el elöljárói elismerését, amelyről két kitüntetési javaslat is tanúskodik. 1944 szeptemberétől a 27. páncélvadászosztály századparancsnokaként az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. Százada 1945. január 12-én a német 8. vadászhadosztály alárendeltségében, Pusztagaráb tanya közelébe került bevetésre, ahol „… az oroszok, az állások ellen több ízben tulerejű támadást kíséreltek meg, minden esetben sikertelenül, mivel százada mind a támadó gyalogság, mind az ellenség tűzfegyvereinek soraiban hatalmas pusztítást végzett. A harchelyzetben beállt változás folytán, bátor helytállásával és rendíthetetlen kitartásával lehetővé tette, hogy a német nehéz páncéltörő lövegek kivonhatók legyenek…” A visszavonulás folytán alakulatával osztrák területre sodródott, ahol 1945 májusában szovjet hadifogságba esett. A hadifogságból 1947. október 6-án tért haza. Budapesten hunyt el 1983. március 18-án.

Kölcsén született 1915. június 28-án. Édesanyja: Tarr Jolán, édesapja: n.a. 1940. május 15-én vonult be a debreceni 6. helyőrségi kórházhoz, majd a kolozsvári 9. helyőrségi kórházhoz vezényelték, ahol 1941. december 31-ig teljesített szolgálatot. 1942. január 1-jén nevezték ki tartalékos orvos zászlóssá. 1942. június 1-jétől 30-ig Székelyudvarhelyen a 27. gyalogezred kikülönített századorvosa volt. Ugyanebben a beosztásban 1943 nyarán egy hónapos gyakorlatot teljesített. A 27. könnyű hadosztály mozgósításakor nevezték ki a 27/II. gyalogzászlóalj vezető orvosává. Ebben a beosztásban 1944. április 24-től frontszolgálatot teljesített a galíciai, majd az észak-erdélyi hadszíntéren. 1944. november 16-án Tiszadorogmánál (más forrás szerint Szentistvánnál) a zászlóalj kb. 80 főnyi legénységével együtt megadta magát a szovjeteknek. A debreceni fogolytáborból november 22-én hazaengedték. Budapesten hunyt el 1989. február 5-én.

1907. szeptember 5-én született Székelyudvarhelyen. Édesanyja: Daróczy Mária, édesapja: Tassaly Lajos. 1944. július 1-jén, június 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos számvevőségi gyakornokká. A 27. könnyű hadosztály parancsnokságán teljesített szolgálatot, mint hadipénztár vezető. Székelyudvarhelyen halt meg 1966-ban.

Sopronban született 1920. október 12-én. Édesanyja: Rosner Ilona, édesapja: Téby Mihály. 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Az 1. hegyi pótdandár kötelékében vett részt az észak-erdélyi harcokban, majd az 1944. október 10-i átszervezéseket követően a 27/II. tábori tüzérosztály állományába került. 1944. december 2-án a Mónosbél környéki harcokban fejlövés következtében halt hősi halált. Marosi Péter tábori lelkész december 7-én temette el Bélapátfalván.

1913. október 24-én született Segesváron. Édesanyja: Márkos Ilona, édesapja: dr. Teleki Jenő. Ügyvéd. 1941. augusztus 1-jén hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. Három hónapos alapképzést követően, mint hadapród őrmester leszerelt. 1942/43-ban Hajmáskéren egy-egy hónap általános fegyvergyakorlatot teljesített. 1942. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944 tavaszán hívták be hadiszolgálatra és a 27. tüzérezred összekötő tiszti feladataival bízták meg. Néhány nappal a hadszíntérre való elvonulás előtt azonban leszerelték. A román kiugrást követően újra behívták és az újonnan megalakult 9. tábori tüzér pótosztály 3. ütegének felderítő tisztjeként 1944. szeptember 8-án a tordai hadszíntérre került. Mint ütegparancsnok vett részt a Torda–Apahida–Székelykocsárd környéki harcokban. Október 11-én, ütege megsemmisülését követően a megmaradt részekkel Sopronig vonult vissza. 1945. március 15-én Komáromba egy munkásszázadhoz vezényelték, amelynél március 25-ig látott el segédtiszti feladatokat. A szovjet csapatok előnyomulása következtében osztrák területre sodródott és 1945. május 9-én Linz közelében esett hadifogságba. A Sankt Pölten-i fogolytáborból egy fogolycsoporttal Sopronig jutott vissza, ahol egy szovjet tiszt segítségével szabadon engedték. 1945. június 9-én érkezett haza Marosvásárhelyre.

Szegeden született 1890-ben. Édesanyja: Bujtor Jolán, édesapja: n.a. Élelmezési tisztként a 27. székely könnyű hadosztály felderítő-osztályánál teljesített harctéri szolgálatot. Más források szerint a 27. könnyű hadosztály csendőrosztagának (?) volt a parancsnoka. A háború után nyugaton maradt. Caracasban (Venezuela) halt meg.

Alvincen született 1906-ban. Édesanyja: Barabás Piroska. 1941-ben a 27/II. gyalogzászlóaljhoz vonult be átképzésre. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzését követően 1943. augusztus 20-val, július 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. Az 57/II. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot.

1914. január 6-án született Dobócán. Édesanyja: Ciprusz Anasztázia, édesapja: Telgarecz József. Tényleges katonai szolgálatát 1937-ben a csehszlovák haderőben kezdte meg. A Felvidék visszacsatolását követően a rimaszombati 1. határvadász-zászlóalj állományába került, amelynek kötelékében, mint rajparancsnok részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Leszerelését követően, 1941 januárjától Kápolnás-faluban tanított. 1944. március 1-jén Marosvásárhelyre, a 27/III. gyalogzászlóaljhoz hívták be, ahol június 6-ig tartalékos tiszti iskolát végzett. Hadapród őrmesteri rendfokozatban, mint szakaszparancsnok, október 3-ig csapatszolgálatot teljesített. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1944 júniusában hívták be hadiszolgálatra. A székelyudvarhelyi 27/II. menetszázad szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. A Jamna környéki harcok során, augusztus 4-én, jobb kezén lövéstől sebesült. Beregszászon, majd Székelyudvarhelyen ápolták. Erdély kiürítésekor az udvarhelyi kórházzal Debrecenbe, majd Miskolcra települt. Felépülését követően a Novaj községben állomásozó pótkerethez vonult be, amelyet röviddel azután elhagyott, s 1945. április elején hazatért családjához.

Murakeresztúron született 1912. november 20-án. Édesanyja: Török Katalin, édesapja: vitéz Temesvári Péter. 1936. október 15-től tartalékos zászlós. Az észak-erdélyi bevonulásban a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj századparancsnokaként vett részt. 1940. november 1-jén hadnaggyá léptették elő. November 4-én az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1942. május 1-jéig szakaszparancsnoki, illetve a karpaszományos iskolán előadói beosztásban teljesített szolgálatot. Ezt követően vette át a parajdi 18. székely határőr-zászlóalj parancsnokságát. A főtiszti tanfolyam elvégzését követően átvették a hivatásos állományba és 1941. november 4-vel főhadnaggyá léptették elő. Tisztségét 1944. június 14-ig töltötte be, amikor menetszázad-parancsnokként a keleti hadszíntérre vezényelték. Az 57/III. gyalogzászlóalj 7. századparancsnokaként vett részt a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi harcokban. 1944 végén csapattestével a Felvidéken át a Csallóközbe került, majd 1945 elején a szovjet csapatok nyomására osztrák területre vonult vissza. 1945. május 10-én a 27. rohamzászlóalj századparancsnokaként szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 17-én tért haza.

Hajdúhadházán született 1911. augusztus 11-én. Édesanyja: Kovács Ilona, édesapja: Tenyei Kálmán. Az észak-erdélyi bevonulásban az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj 1. századának parancsnokaként vett részt. A bevonulást követően leszerelték és újabb katonai szolgálatáig Nádudvaron volt főjegyző. 1942. április 1-jétől főhadnagy. 1944 áprilisában hívták be hadiszolgálatra. A székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 4. századának parancsnokaként került ki a galíciai hadszíntérre. 1944. június 18-án Kosownál bal lábán és lágyékán szilánksérülést szenvedett. Sebesülését követően a kaposvári hadikórházban ápolták, majd felépülve 1944 végén visszatért Csempeszkopácson állomásozó 27. törzspótszázadhoz, amellyel 1945 elején, osztrák területen angol hadifogságba esett. Családjával együtt a lausachi fogolytáborból tért haza 1945 őszén. Debrecenben hunyt el 1991. augusztus 18-án.

Kiskunfélegyházán született 1916. december 2-án. Édesanyja: Molnár Anna, édesapja: n.a. Tényleges katonai szolgálatát 1939. október 5-én kezdte meg a kiskunfélegyházi 7/III. gyalogzászlóaljnál. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után, mint hadapród őrmester részt vett az észak-erdélyi mozgósításban és határbiztosításban, illetve később a délvidéki hadműveletekben. 1941 őszén leszerelt. 1942. január 5-én újabb behívásnak tett eleget és június végén a 7/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnokaként vonult el a 2. magyar hadsereg hadműveleti területére. A súlyos 1943. januári visszavonuló harcok során megsebesült. Hazatérését követően, 1943 folyamán, mint szakaszparancsnok és kiképzőtiszt a 7/I. gyalogzászlóaljnál szolgált, zászlósi rendfokozatban. 1944. január 1-jén hadnaggyá nevezték ki. 1944 nyarán alakulatával hegyi kiképzésre Alsóverecke környékére helyezték ki, majd 1944. szeptember 18-tól újra hadiszolgálatot teljesített. Előbb Csongrád körzetparancsnoki tisztét látta el, később a Dunántúlon egy munkásszázad parancsnokaként tevékenykedett. 1945 elején a 27. gyaloghadosztályhoz vezényelték, amelynek kötelékében, mint századparancsnok áprilisig osztrák területen frontszolgálatot teljesített. Stockerau mellett esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. november 20-án tért haza.

Tekén született 1916-ban. Édesanyja: Geff Zsófia, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről igen kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. október végétől a 70. gyalogezred szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot.

Csúzon született 1894. október 26-án. Édesanyja: Ádámka Lídia, édesapja: Tímár Zsigmond. A nagyváradi honvéd gyalogsági hadapródiskola elvégzését követően 1913. augusztus 18-tól az 1. honvéd gyalogezred I. zászlóaljánál kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. 1938. november 1-től alezredes. 1940. február 29-én nevezték ki a losonci 4. határvadász-zászlóalj parancsnokává, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Alakulata átszervezése folytán 1940. december 1-jétől a székelyudvarhelyi 27/II. zászlóalj parancsnoki teendőit látta el. 1941. december 1-jétől a 16. gyalogezred lő- és fegyver törzstisztje volt, majd 1942. március 18. és 1943. március 1. között a megszállt ukrán területen a 46. gyalogezred parancsnokaként harctéri szolgálatot látott el. 1942. április 1-jén ezredessé léptették elő. A keleti hadműveleti területről visszatérve továbbra is a 16. gyalogezred állományába tartozva gyógykezelésen és egészségügyi szabadságon volt. 1944. március 1-jei felülvizsgálatát követően „jelenleg minden szolgálatra alkalmatlannak” minősítették, s március 17-én nem tényleges viszonyba helyezték. 1944. március 18. és 1945. március 31. között a II. honvédkerület parancsnokságán II/a. hüsz. parancsnoki (vagyis a győri Vagon- és Gépgyár katonai parancsnoki) teendőit látta el. Hadifogságban nem volt.

Aradon született 1911. szeptember 19-én. Édesanyja: Sauer Izabella, édesapja: Timkó Lajos. 1938-tól tartalékos zászlós, 1940-től pedig tartalékos hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a budapesti IV. híradó-zászlóalj állatorvosa volt. Ezt követően a nagyváradi 3. huszárezrednél teljesített osztály-állatorvosként szolgálatot. 1941. szeptember 1-jétől főhadnagy. 1943-tól a 27. székely tábori tüzérosztály, majd 1944. augusztus 6-tól (más forrás szerint már április 1-jétől) a hadműveleti területen tevékenykedő tüzérezred vezető állatorvosaként teljesített szolgálatot. Ebben a beosztásban 1945 májusáig tevékenykedett. A háború végét a 27. lóellátó oszlop kötelékében érte meg, amellyel osztrák területen, Zwettlnél szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. július 15-én tért haza.

1911. november 20-án született Székelyudvarhelyen. Édesanyja: Sussmann Bertha, édesapja: Tittel Ferenc. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1941. augusztus 1. és november 25. között végezte el. 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. SAS behívóval 1944. március 23-án vonult be hadiszolgálatra a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz, amelynek szakaszparancsnokaként április 1-jén a keleti hadszíntérre került. A galíciai harcok alatt, 1944. július 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő. Alakulatával 1944 szeptemberétől az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren került bevetésre. 1944 decemberében szabadságra Tatára távozott, majd Balassagyarmaton lévő alakulatánál kellett volna jelentkeznie, de a város szovjet megszállása miatt erre már nem került sor. Így szolgálattételre Budapesten, az Andrássy úti laktanyába vonult be, ahol tartalékba helyezték. Budapest körülzárásakor a gyűrűben rekedt, a nyilas parancsot megtagadta, nem harcolt, a laktanyába visszavonulva 1945. január 5-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947 júliusában tért haza. Marosvásárhelyen hunyt el 1967. november 18-án.

Nagyidán született 1916. december 24-én. Édesanyja: Bacsó Erzsébet, édesapja: n.a. 1940. december 21-én vonult be a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, 1941. szeptember 30-ig szakaszparancsnokként tevékenykedett. 1941. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1942. és 1944. között a 27/III. gyalogzászlóaljnál két-két hónap csapatszolgálatot teljesített. 1944. szeptember 1-jén hívták be frontszolgálatra és a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj géppuskás szakaszának parancsnokaként hadműveleti területre került. Részt vett a dél-erdélyi majd a magyarországi hadműveletekben. A pótzászlóalj feloszlatását követően az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékébe osztották be. Alakulatával 1945-ben osztrák területre vonult vissza, ahol május 10-én, Karlstift közelében szovjet hadifogságba esett. A fogságból 1947. július 14-én került haza.

Korondon született 1898. június 26-án. Édesanyja: Balázs Anna, édesapja: Tófalvi Lajos. 1926. május 1-jétől főhadnagy. Az erdélyi bevonulás idején, mint belgyógyász, a budapesti 10. helyőrségi kórháznál teljesített szolgálatot. 1941 májusában három hónapos törzsorvosi alkalmazó iskolát végzett. Ezt követően, 1941. augusztus 1-jétől, az újonnan megalakult marosvásárhelyi Csaba királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola vezető orvosa lett. 1942. március 30-án őrnaggyá, majd 1943. május 1-jén alezredessé léptették elő. 1944. április 1-jétől a mozgósított 27. székely könnyű hadosztály vezető orvosává nevezték ki. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1944 novemberében alakulatával Losonc környékéről Privigye mellé települt, majd onnan 1945 januárjában a Csallóközbe került. A szovjet csapatok előnyomulása elől osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 9-én Unterhaid mellett amerikai hadifogságba esett. Május végén átadták a szovjeteknek. A vörös lágerekből 1950. december 3-án került haza.

Magyarkanizsán született 1915. október 24-én. Édesanyja: Magyar Ida, édesapja: Tolnai Endre. 1937. október 6-án vonult be tényleges szolgálatra a rétsági 1. vadász-zászlóaljhoz. Itt végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot; 1938. május 1-jén tartalékos zászlóssá léptették elő. 1939 januárjáig a bajai 4. vadász-zászlóaljnál, majd a villányi 15. határvadász-zászlóaljnál teljesített szolgálatot nehézfegyverszakasz-parancsnoki beosztásban. Az észak-erdélyi bevonulást követően az újonnan megalakult sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1943. december 31-ig nehézfegyverszázad-parancsnoki beosztásban szolgált. 1941 nyarán páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. 1941. november 1-jén vették át a hivatásos állományba és 1940. július 1-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. 1943. január 1. és május 31. között Kőszegen elvégezte a hivatásos tiszti tanfolyamot. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944. január 1-jén vette át a gyimesfelsőloki 32/2. erődszázad parancsnokságát. Csapattestével 1944 augusztusától, a 69. határvadász csoport kötelékében részt vett az észak-erdélyi védelmi harcokban. A visszavonulás alatt, 1944. október 5-én megsebesült. 1944 decemberéig Budapesten, az 1. tiszti helyőrségi kórházban ápolták, majd felépülését követően 1945. március 10-ig előbb Zsiván a 70. gyalogezrednél, ezt követően pedig Dunaszerdahelyen és Csornán a 105. személyirányító állomásnál teljesített szolgálatot. Ekkor szovjet hadifogságba esett. Okmánygyűjtőjében található önéletrajza szerint hadifogságban nem volt, viszont ugyanazon okmánygyűjtő egyik kérdőíve 1947. január 15-ét adja meg hadifogsága végének. Tiszaalpáron halt meg 1992. október 13-án.

Marosvásárhelyen született 1911. július 8-án. Édesanyja: Tolvaj Klára, édesapja: Tolvaj Ferenc. 1944. április 1-jén a 27. felderítő-osztály szakaszparancsnokaként került ki a keleti hadszíntérre. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. Marosvásárhelyen hunyt el 1986. november 12-én.

Miskolcon született 1895. január 12-én. Édesanyja: Kittenberger Róza, édesapja: Thom Nándor. 1915. szeptember 1-jétől hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás idején a VII. hadtestparancsnokság személyügyi előadó-helyettese, őrnagyi rendfokozatban. A bevonulást követően, 1940. december 31-ig Székelyudvarhely, 1941. szeptember 31-ig pedig Nagykároly városparancsnoki tisztét látta el. Október 1-jén a nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj parancsnokává nevezték ki és 1941. november 1-jén alezredessé léptették elő. Ebben a beosztásban 1942. augusztus 1-jéig szolgált, amikor átvette a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj parancsnokságát, amelyet egy éven át vezetett. 1942 novemberében hétnapos gáztanfolyamon, 1943 februárjában, illetve április 27–29. között pedig ezredparancsnoki kipróbáláson vett részt. 1943. augusztus 1-jén ezredessé léptették elő és a 27. könnyű hadosztály-parancsnoksághoz osztották be, amelynél 1944. augusztus 15-ig látott el alcsoport-parancsnoki feladatokat, 1944. április 20-tól a galíciai hadszíntéren. Ezt követően október 7-ig Szatmárnémeti katonai parancsnoka volt, majd december 15-ig Csornán és Barbacson újonckiképző-parancsnokként szolgált. Innen Veszprém vármegye katonai parancsnokságára vezényelték és kinevezték a zirci járás katonai parancsnokává. Tisztségét a szovjet csapatok bevonulásáig töltötte be, majd 1945. április 25-én Budapestre utazott és jelentkezett a népi demokratikus hadseregbe. Miskolcon halt meg 1978. december 31-én.

1918. szeptember 24-én született Illyefalván. Édesanyja: Tompa Anna, édesapja: n.a. Gyulafehérváron szentelték pappá 1943. június 6-án. Szentelését követően Ditróban volt káplán, majd Bélafalván lelkipásztor. 1944. október 1-jétől a 27. gyaloghadosztályhoz osztották be hadiszolgálatra. A 70. gyalogezred tábori lelkészeként a háború végéig hadműveleti területen szolgált. 1948-ig szovjet hadifogságban volt. 1993. január 29-én, Illyefalván hunyt el.

Kézdimartonfalván született 1899-ben. Édesanyja: Tompa Teréz, édesapja: n.a. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos hadnaggyá, 1944. május 1-jén pedig főhadnaggyá. A Székelyföldért (Bélbor–Cserbükk-tető–Jávoros-tető térségében) vívott harcokban a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóalj 1. századának parancsnoka. Csapatteste felmorzsolódását követően, az 1944. október elején Beszterce környékén felállított 70/I. gyalogzászlóalj századparancsnokaként a Vinda környéki harcokban volt bevetve. 1944. október 21-én Nagysikárlónál szovjet hadifogságba esett.

Nagyváradon született 1911. augusztus 1-jén. Édesanyja: Jancsik Karolina, édesapja: farkaslaki Tonk Emil. 1941 októberében vonult be átképzésre a kolozsvári 9. helyőrségi kórházhoz. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos orvos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1943. július–augusztusa között csapatszolgálatot teljesített. 1943 decemberében Marosvásárhelyre vezényelték, ahol 1944 márciusáig a 27/III. gyalogzászlóalj vezető orvosa volt. 1944 áprilisában az újonnan felállított 57/III. gyalogzászlóalj vezető orvosaként hadműveleti területre került. 1945 májusáig teljesített harctéri szolgálatot a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren. Kolozsváron hunyt el 1983. szeptember 5-én.

Kézdivásárhelyen született 1907-ben. Édesanyja: Homonnai Laura, édesapja: n.a. Katonai tevékenységéről kevés adattal rendelkezünk. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos gazdászati zászlóssá. A 27. gyalogezred gazdasági hivatalának beosztott gazdászati tisztje volt.

Kecskeméten született 1910. november 10-én. Édesanyja: Pátkay Lídia, édesapja: Tormássy Ferenc. 1939. november 1-jétől főhadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a rimaszombati VII. önálló huszárszázad szakaszparancsnoka volt, majd 1942. április 15-től ugyanott M. (mozgósítási) előadó és anyagi tiszt. 1942. március 31-én századossá léptették elő. November 8-án átvette a doni arcvonalon lévő 19. könnyű hadosztály közvetlen huszárszázadának parancsnokságát, amellyel részt vett a súlyos és veszteségteljes 1943. eleji visszavonuló harcokban. Alakulatának a harcokból való kivonása után, 1943. május 10-én visszakerült előbbi csapattestéhez, ahol október 1-jéig látott el pótkeret-parancsnoki és anyagi tiszti feladatokat. Ezt követően a 20. felderítő-osztályhoz vezényelték, ahol rövid megszakítással – 1944. október 2. és november 28. között Nyíregyházán és Rimaszombaton kiképzőtisztként tevékenykedett – 1945. február 10-ig volt pótosztályparancsnok. A háború utolsó hónapjaiban beosztása gyakran változott: március 24-ig Alsószelin levő huszár kiképzőtábornál menetszázadparancsnok, április 7-ig a „Zsuzsanna”-csoport huszárszakaszának parancsnoka. Ezt követően április 23-ig az „Ujvárossy”-csoportnál, május 11-ig a 27/II. gyalogzászlóaljnál látott el századparancsnoki teendőket az északnyugat-dunántúli védelmi harcokban. Ekkor a teljes 27. gyalogezreddel Leopoldschlagnál szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 14-én került haza. Kecskeméten hunyt el 1993. február 3-án.

1915-ben született Cegléden. Édesanyja: Ocsai Julianna, édesapja: n.a. 1940. november 20-tól tartalékos zászlós. 1944. augusztus 30-tól a 27. gyalogezred kötelékében, mint szakaszparancsnok teljesített harctéri szolgálatot. Két ízben, 1944. október 7-én és november 27-én sebesült. Felépülését követően a 16/I. tábori gyalog pótzászlóalj kötelékébe osztották be. 1945. február 25-én N[ord?] Vepomnál fejlövés következtében hősi halált halt. Sajbán temették el.

Budapesten született 1919. október 23-án. Édesanyja: Nyilas Teréz, édesapja: n.a. 1941. október 13-án vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj 2. századához. 1942. január 7. és június között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1943. január–június között Sepsiszentgyörgyön a II. évfolymát, s mint karpaszományos tizedes 1943 januárjáig csapatszolgálatot teljesített. 1943. október 1-jén hadapród őrmesterré léptették elő és egy év hadiszolgálatra visszatartották. Az 1944. március 20-i mozgósítást követően a 27/I. gyalogzászlóalj 1. századának szakaszparancsnokaként, április elején a keleti hadszíntérre vonult. 1944. július 10/11-én Kosow térségében combtájéki szilánksérülést szenvedett. Előbb a worochtai és a debreceni, majd a szolnoki és a budapesti Jurányi utcai hadikórházban kezelték. 1944. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és hathetes egészségügyi szabadságra engedték. A szabadság lejárta után nem vonult be csapattestéhez, hanem november 19-én hazatért Galgahévizen lakó családjához.

Büdszentmihályon született 1909. október 7-én. Édesanyja: Miklósi Etelka, édesapja: Tóth Zsigmond. A Ludovika Akadémián 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, majd 1934. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulásban az 1. lovasdandár híradószázadának parancsnokaként vett részt. 1940. szeptember 1-jén századossá léptették elő. Ebben a beosztásában 1941. október 2-ig tevékenykedett. Ekkor kinevezték a marosvásárhelyi Csaba királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola híradó előadójává. Feladatát 1944. március 31-ig látta el, amikor behívták a mozgósított 27. székely könnyű hadosztályhoz hadműveleti szolgálatra. A könnyű hadosztály híradó-századának (majd zászlóalj) parancsnokaként 1944. április 1-jétől részt vett a Kuty–Kosow környéki, majd 1944 szeptemberétől a Szatmárnémeti–Mátészalka–Tiszalök–Eger környéki harcokban. Ezt követően alakulatával Salgótarján–Losonc–Zólyom–Baka (Csallóköz)–Felsőkosztolány–Hohenau–Gross-Siegharts útvonalon Freistadtig vonult vissza, ahol 1945. május 8-án szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. június 26-án tért haza. Ezt követően letartóztatták és háborús bűntett vádjával három és fél év börtönre ítélték. Budapesten hunyt el 1988. július 4-én.

Dicsőszentmártonban született 1917. augusztus 5-én. Édesanyja: Schammer Julianna, édesapja: n.a. 1941 áprilisában hívták be tartalékos átképző tanfolyamra a besztercei 33. hegyivadász-zászlóaljhoz. Innen továbbképzésre Tusnádfürdőre, majd Várpalotára vezényelték. A tanfolyam befelyeztével, 1941 októberében leszerelték. 1942. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. augusztus 1-jétől szeptember végéig Csíkszépvízen, majd Borgóprundon a 33. hegyivadász-zászlóaljnál, szakaszparancsnoki beosztásban csapatszolgálatot teljesített. 1944 márciusában vonult be hadiszolgálatra, de csak három hét után került ki csapattestéhez a galíciai hadszíntérre. Lövészszakasz-parancsnoki beosztásban vett részt a Jablonow–Kosmacz–Worochta környéki harcokban. 1944. szeptember 19-én Zabiénál légnyomást szenvedett. Az 1. hegyidandár egészségügyi oszlopával előbb Felső-Magyarországra, majd szlovák területre került. Felépülését követően rossz egészségi állapota miatt anyagvételező tisztként az 1. hegyidandár vonatrészlegéhez osztották be. 1945. március végén kilencedmagával megpróbált Trencséntől Pozsonyon át Sopronba jutni, hogy ott várja be a szovjet csapatokat. Kísérlete kudarcba fulladt, a rendészet elfogta és munkaszolgálatra osztrák területre irányította. Útközben társaival együtt megszökött és két hét bolyongás után a 27. gyaloghadosztályhoz csatlakozott. Jelentkezését követően anyagvételező tisztként, a hadosztály anyagi törzséhez osztották be. Gross-Sieghartsnál érte a fegyverletétel, majd beosztása megszűnését követően 80 társával hazaindult. 1945. május 16-án Stockeraunál szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. szeptember 30-án került haza.

Mocsán született 1923. november 28-án. Édesanyja: Achless Erzsébet, édesapja: nemes Tóth Jenő. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a marosvásárhelyi 23. határvadász ütegnél nyert beosztást. A román kiugrást követően ütegével részt vett az észak-erdélyi hadműveletekben, majd 1944 novemberétől az újonnan megalakult 27/III. tüzérosztály ütegparancsnokaként az észak-magyarországi, illetve az osztrák hadszíntéren harcolt. 1944 májusában osztrák területen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 29-én került haza. Németországban telepedett le.

Zomboron született 1910-ben. Édesanyja: Antal Erzsébet, édesapja: n.a. 1944 áprilisától a 27. felderítő-osztály vonatparancsnokaként a keleti hadszíntérre került. 1944. július 1-jén, január 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. 1944. szeptember 5-én Krasnoila községnél alakulatát partizántámadás érte, amelynek során jobb szem- és lábszárlövés következtében hősi halált halt. Dr. Alpár Jenő tábori lelkész temette el Jasienow Gornyban a görög katolikus kápolna kertjében kialakított hősi temetőbe, a 33967-es sírjelszám alatt.

Pacséron született 1916. augusztus 6-án. Édesanyja: Gábor Katalin, édesapja: Tóth-Pál Mihály rendőr. Tényleges katonai szolgálatát 1939. február 1-jén Szegeden, a 17. határvadász-zászlóaljnál kezdte meg. A tartalékos tiszti iskola mindkét évfolyamát 1939-ben Szegeden végezte el. Leszerelése előtt továbbszolgálatot vállalt s 1940. október 27-től, szakaszparancsnokként a nagyváradi 25/I. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1942. november 1-jén 1941. évi rangsorolással, hadnagyi rendfokozatban hivatásos állományba vették. 1943. április 20. és 1944. február 1. között a 25. gyalogezred kocsizó géppuskás századának parancsnokaként a Nyugati Megszálló Csoport keretében ukrán területen alakulatával megszálló feladatokat látott el. Ezt követően Kőszegen főtiszti tanfolyamot végzett, s 1944. július 1-jén főhadnaggyá nevezték ki. Augusztus 1-jén személyi pótlásként a Kárpátokban küzdő 27. székely könnyű hadosztályhoz vezényelték. A marosvásárhelyi 57/8. lövészszázad parancsnokaként egy hónapig frontszolgálatot teljesített. 1944 szeptemberétől 1945. január 12-ig, mint ápoltat tábori kórházakban gyógykezelték, majd a 25/I. zászlóaljhoz osztották be a balatoni arcvonalra. 1945. március 20-án Balatonvilágosnál megsebesült, s kórházvonattal németországi területre szállították. A 201. Vöröskeresztes hadikórház állományával 1945. április 30-án amerikai hadifogságba esett, s a neuburgi hadifogolytáborból 1945. november 19-én tért vissza. Törökszentmiklóson hunyt el 2008. március 18-án.

Adonyban született 1919. október 27-én. Édesanyja: Kiss Mária, édesapja: n.a. 1940 őszén vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz, mint karpaszományos honvéd. 1941. február 1.–július 18. között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd október 1. és 1942. május 1. között Hajmáskéren a II. évfolyamát. 1942. november 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Az 1944. márciusi mozgósításig 1942-ben alosztály-kiképzőtiszti, 1943-ban pedig alosztályparancsnoki beosztásban csapatszolgálatot teljesített. 1944. április 23-án a 27/II. tüzérosztály kötelékében, mint felderítőtiszt a keleti hadszíntérre vonult. A galíciai harcok alatt, 1944. július 1-jén, hadnaggyá léptették elő. 1944 szeptemberétől távbeszélő és felderítőtiszti minőségben az észak-erdélyi és magyarországi hadszíntéren harcolt. Osztályával 1945. elején Felvidéken át osztrák területre vonult vissza. Unterhaidnál esett 1945. május 9-én angol hadifogságba, ahonnan 1946. szeptember 13-án tért haza.

Málnáson született 1915. február 25-én. Édesanyja: Simon Emma, édesapja: Tőkés József. 1942. október 1-jén hívták be átképzésre a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljhoz. 1943. március 10-től április 6-ig Szovátán, majd Zetelakán egy-egy hónap fegyvergyakorlatot teljesített, 4-es eredménnyel. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. március 20-tól az 57/II. gyalogzászlóalj 4. századának nehézfegyverszakasz-, később századparancsnoka volt. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. 1944. november 21-én az Eger környéki harcokban, Novajtól északra comb- és lágyéklövést szenvedett, amellyel az egri kórházban ápolták. Felépülését követően egy hónapi egészségügyi szabadságra távozott. 1945. elejétől karanténban, a szombathelyi lovassági laktanyában őrzászlóalj-parancsnoki teendőket látott el. 1945 márciusában esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 júliusában került haza. Marosvásárhelyen hunyt el 2008. január 7-én.

Kolozsváron született 1914. március 31-én. Édesanyja: Oláh Róza, édesapja: n.a. 1944. július 1-jén nevezték ki protestáns tábori lelkésszé. 1944. augusztus 31-ig a székelyudvarhelyi bevonulási központnál, majd ezt követően a 27. tábori gyalog pótezred törzsnél teljesített protestáns tábori lelkészként szolgálatot. 1945. március 28-án Szombathely mellett esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. október 23-án tért haza. Később Németországba emigrált.

1914. május 1-jén született Papolcon. Édesanyja: Csorja Rozália, édesapja: Török Bálint. 1941-ben hívták be átképzésre a magyar királyi Honvédségbe. Tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, majd 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944 márciusától 1945 májusáig a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál szakaszparancsnoki beosztásban teljesített harctéri szolgálatot. Osztrák területen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. december 29-én tért haza. Rétyen hunyt el 1982. november 11-én.

Budapest született 1916. november 23-án. Édesanyja: Göller Ilona, édesapja: Török Kálmán. 1939. október 6-án a 3. gyalogezredhez vonult be tényleges katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskola I.-II. évfolyamát Székesfehérvárott, a fogatolt tiszti tanfolyamot Komáromban, a II. fogatolt vonatosztálynál végezte el. Miután 1941. május 30-án leszerelt, rövidesen hadibeosztást kapott, s október 27-től a 33/III. zászlóalj 7. puskásszázadának szakaszparancsnokaként a megszállt ukrán területen hadiszolgálatot látott el. A hadműveleti területről 1942 augusztusában visszatérve előbb a II. gépkocsizó vonatosztály századparancsnokaként teljesített szolgálatot, majd 1943 októberében Csíkszeredára, a X. székely vegyes vonatosztályhoz helyezték. 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá, 1943. január 1-jével pedig tartalékos hadnaggyá nevezték ki. 1944 áprilisától a 27. könnyű hadosztály gépkocsioszlopának parancsnokaként részt vett a galíciai, majd a történelmi határokon belül vívott hadműveletekben. 1945. április 1-jén a csallóközi Szencnél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 5-én tért vissza.

Zernyesten született 1921. január 5-én. Édesanyja: Molnár Júlia, édesapja: Török Albert. 1942. október 20-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a nagyváradi 101/1. rádiófelderítő-századnál. December 1-jén áthelyezték a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz, ahol 1943 januárjától elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. Ezt követően Marosvásárhelyre a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamára került. 1944. április elején, mint hadapród őrmester, a 27/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Románia háborúból történő kiugrását követően csapattestével részt vett az észak-erdélyi, a tiszai és a garami védelmi harcokban. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1945 márciusában Párkánynána községnél megsebesült. Kórházvonattal Németországba, a donaui 1. helyőrségi kórházba szállították, amelynek kötelékében röviddel ezután amerikai hadifogságba esett. Az ingolstadti hadifogolytáborból 1946. április 9-én tért haza.

1910. február 10-én született Ercsin. Édesanyja: Törzsök Teréz, édesapja: n.a. 1943. május 1-jétől, január 1-jei ranggal tartalékos főhadnagy. A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj századparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot a galíciai hadszíntéren. 1944. szeptember 13-án bélhuruttal Krzyworownián kórházi kezelésre szorult. További sorsáról nincsenek adataink.

Bétán született 1915. január 24-én. Édesanyja: Gyontár Mária, édesapja: Tőzsér József. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Az 57/III. gyalogzászlóalj 9. századának szakaszparancsnokaként vonult el 1944 áprilisában a keleti hadszíntérre. 1944. április 28-án, a Kutyért vívott harcokban, medencelövés következtében hősi halált halt. Dobri János tábori lelkész temette el a tudiovi hősi temetőben, 1944. április 29-én. 1944. április 28-i ranggal posztumusz hadnaggyá nevezték ki.

Marosugrán született 1907. február 4-én. Édesanyja: Páll Katalin, édesapja: Trombitás János. 1942-ben hívták be átképzésre a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzését követően, 1943. augusztus 20-val, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki és korára való tekintettel leszerelték. Az 1944. augusztus 23-i román kiugrást követően hívták be hadiszolgálatra. A 27. tábori tüzér pótosztály orvosaként teljesített hadiszolgálatot az erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. Csapattestével osztrák területre sodródott, ahol 1945 májusában amerikai hadifogságba esett. 1945. szeptember 26-i szabadulásáig a braunaui magyar kórházban dolgozott. Marosvásárhelyen hunyt el 1992. december 18-án.

1921. szeptember 6-án született Pécsett. Édesanyja: Derbák Vilma, édesapja: Turcsányi Pál. 1941. október 3-án vonult be ténylegesként a budapesti 51. páncélvadász-zászlóaljhoz, amelynél 1942-ben elvégezte a tartalékos tiszti, majd 1942. június 10. és 25. között a nehézfegyverszázad-parancsnoki tanfolyamot. 1942. szeptember 20-tól a Ludovika Akadémia hallgatója. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Avatását követően a 11. hegyivadász-zászlóaljhoz nyert szakasz-, illetve századparancsnoki beosztást. Tisztségét 1944. december 3-ig töltötte be, amikor a Sajó-völgyében állomásozó 70/I. gyalogzászlóaljhoz osztották be. A zászlóalj 1. századának parancsnokaként vett részt a Sajókeresztúr–Losonc–Putnok–Privigye környéki védelmi harcokban. Dunaszerdahely térségében vette át az 57/I. gyalogzászlóalj 1. századának a parancsnokságát, amellyel 1945. március 21-től a Felvidéken át a Csallóközbe vonult vissza. A garami harcokat követően alakulatával osztrák területre sodródott, ahol 1945. május 9-én, Freistadt közelében amerikai, majd röviddel ezután szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. szeptember 16-án tért haza. Meghalt Budapesten, 1992. augusztus 18-án.

1919. február 5-én született Lajosmizsén. Édesanyja: Csizmadia Rozál, édesapja: Ubornyák János. 1941 októberében vonult be tényleges szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj aknavető szakaszához. 1942. január és júniusa között végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskola I., majd 1942 októbere és 1943 januárja között Sepsiszentgyörgyön, a II. évfolyamát. Ezt követően Árkoson, négy hónapos aknavető kiképzésen vett részt. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és Marosvásárhelyre helyezték, ahol átvette a 27. gyalogezred ezredközvetlen aknavető szakaszának a parancsnokságát. Tisztségét 1944. április elejéig töltötte be, ekkor a mozgósított 57. gyalogezred ezredközvetlen aknavetőszázadának szakaszparancsnokaként hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, a Beszterce környéki, a tiszai és az Eger környéki védelmi harcokban. 1945 áprilisában a Pozsony melletti Récsén fél szakaszával lemaradt és szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947 júliusában került haza. Budapesten hunyt el 1982. február 21-én.

1912. augusztus 12-én született Kovásznán. Édesanyja: Csüdör Matild, édesapja: ábránfalvi Ugron Géza. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 12-től az 57. gyalogezred 2. lövészszázadánál szakaszparancsnoki beosztásban teljesített harctéri szolgálatot a galíciai és 1944 szeptemberétől az erdélyi hadszíntéren. (Más forrás szerint 1944. május 23-án hívták be hadiszolgálatra és június 8-án pótlásként került ki a hadműveleti területre.) A Nagybánya körüli védelmi harcok alatt, 1944. október 17-én Szakállasdombónál szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. október 10-én tért haza. Nyujtódon hunyt el 1986. június 21-én.

Saroltaváron született 1905-ben. Édesanyja: Irtel Istvánka (Stefánia), édesapja: n.a. Katonai tevékenységét illetően kevés adattal rendelkezünk. 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. A 27. könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Esztergomban született 1912. január 21-én. Édesanyja: Pálmai Johanna, édesapja: Vajkónyi Péter. 1939. január 15-én avatták hadnaggyá, majd 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulásban a nagyszőllősi 14. kerékpáros zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt, majd a Gyorshadtest kötelékében 1941 júliusától a keleti hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. 1942. november 1-jén, 1938. évi rangsorolással vették át a hivatásos állományba. 1943. augusztus 1-jén a 25. felderítő-osztályhoz vezényelték, ahol 1944. január 10-ig századparancsnoki, március 23-ig pedig osztálysegédtiszti beosztásban tevékenykedett. 1944. április 1-jétől a 27. felderítő-osztály kötelékében, mint osztály segédtiszt újra hadműveleti területre vonult. Július 1-jén századossá léptették elő. Ezt követően – július 26-án – vette át a felderítő-osztály kerékpáros századának parancsnokságát, amellyel részt vett a súlyos 1944. végi észak-erdélyi és magyarországi védelmi harcokban. 1944. december 30-tól tisztségét – századának teljes mértékű felmorzsolódása miatt –, csak névlegesen töltötte be. Az osztály megmaradt állományával osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 13-án Freistadt közelében szovjet hadifogságba esett. A konstancai fogolytáborba került, ahonnan 1945 augusztusában visszahozták Magyarországra és szabadon bocsátották. 1986. augusztus 18-án halt meg Dorogon.

1910. december 8-án született Kovásznán. Édesanyja: Kovács Róza, édesapja: n.a. 1944. január 1-jén, 1943. január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A keleti hadszíntérre a sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalogzászlóalj kötelékében vonult el 1944 áprilisában. Tudiovnál 1944. július 2-án szívhártya-gyulladással kórházi kezelésre szorult.

Déván született 1902. december 1-jén. Édesanyja: Németh Ilona, édesapja: nemes csalticzi és váli Vály Ferenc. 1924. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a szegedi 9. gyalogezred századparancsnoka volt, századosi rendfokozatban. 1940. december 1-jén nevezték ki a szászrégeni járás katonai parancsnokává. Tisztségét 1941. április 20-ig töltötte be, amikor átvette a 27. gyalogezred tartalékos tiszti iskolájának parancsnokságát. 1941. szeptember 30-án a besztercei 26/III. gyalogzászlóaljhoz vezényelték, amelynél 1943. január 31-ig látott el századparancsnoki feladatokat, 1942. szeptember 29-től őrnagyi rendfokozatban. Ezt követően, mint beosztott tiszt a koronaőrséghez került, ahol 1944. július 1-jén alezredessé léptették elő. 1945. május 3-án amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. február 28-án tért haza. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa. Budapesten hunyt el 1984. szeptember 10-én.

Barakonyban született 1893. július 24-én. Édesanyja: Benedicty Gizella, édesapja: nemes váli és csalticzi Vály László. 1914. július 28-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. Tartalékos tiszti iskolát végzett, s utána rövidesen a hivatásos állományba vették át. Az első világháborút a cs. és kir. 46. gyalogezred kötelékében harcolta végig. 1938. május 1-jétől alezredes. 1938. november 1-jén pedig a villányi 15. határvadász-zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Az utóbbi alakulat élén részt vett az erdélyi bevonulásban, s alakulata átszervezése folytán 1940. november 15-től a sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóalj parancsnoki teendőit látta el. 1941. október 1-től a 10. gyalogezred lő- és fegyver törzstisztje volt, 1942. május 1-jétől ezredesi rendfokozatban. 1942. május 12. és 1943. augusztus 10. között a megszállt ukrán területen a 40. gyalogezred parancsnokaként frontszolgálatot látott el. Hazatérését követően a szolnoki 10. gyalogezred parancsnoka lett, mely beosztásában 1944. április végétől részt vett az 1. hadsereg galíciai, kárpátoki, majd felvidéki területen vívott hadműveleteiben. Harctéri szolgálata elismeréseképpen 1942-ben és 1944-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Alakulatainak Utolsó beosztását a II. hadtest harcfegyelem-biztosító parancsnokaként 1945. február 20-tól látta el. 1974 szeptemberében halt meg az AEÁ-beli Seattleben.

1917-ben született Budapesten. Édesanyja: Világi Erzsébet, édesapja: n.a. 1943. május 16-val címzetes orvos zászlóssá nevezték ki. 1944. április elején az 57/II. gyalogzászlóalj vezető orvosaként a keleti hadszíntérre vonult.

Pécsett született 1917. november 7-én. Édesanyja: Uglár Katalin, édesapja: Wágner Lajos. 1939-ben vonult be tényleges szolgálatra a villányi 15. határvadász-zászlóaljhoz. Szekszárdon végezte el a tartalékos tiszti iskolát. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki és röviddel ezután a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték. 1941 és 1942-ben szakaszparancsnokként, 1943-ban pedig zászlóalj segédtisztként teljesített csapatszolgálatot. 1944 márciusában, a mozgósított 57/I. gyalogzászlóalj segédtisztjeként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Alakulatával 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 júniusában került haza. Budapesten hunyt el 2003. február 17-én.

1892. augusztus 14-én született Székelyudvarhelyen. Édesanyja: Krausz Wilhelmine, édesapja: Vánky Kálmán Ferdinánd. Az első világháború olasz hadszínterére karpaszományos orvostanhallgatóként vonult be. 1917. január 1-jén tartalékos hadnaggyá nevezték ki. 1944 májusában a keleti hadszíntérre vonult, ahol a szabadságra távozott 27. gyalogezred vezető orvosát helyettesítette. Rövid frontszolgálat után hazatért, majd Észak-Erdély kiürítését követően családjával Csempeszkopácsra, a 27. gyalogezred törzspótszázadához vonult be, amellyel 1945 áprilisában osztrák területre sodródott. Reichramingban amerikai, röviddel ezután pedig szovjet hadifogságba esett. A soproni hadifogolytáborban raboskodott, majd családjával együtt hazatért Erdélybe. Székelyudvarhelyen halt meg 1975-ben.

Marosvásárhelyen született 1918. április 21-én. Édesanyja: Nagy Zelma Amália, édesapja: Várady Árpád. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Ezt követően a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál nyert századparancsnoki beosztást. Szeptember 19-én vette át a 27. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának a parancsnokságát, amelyet 1944. március 10-ig irányított. A 27. könnyű hadosztály mozgósításakor visszakerült Székelyudvarhelyre, s 1944. április 1-jén a 27/II. gyalogzászlóalj századparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1944. december 13-án Óbást községben állomásozó alakulatától szabadságra ment Pomázra és csapattestéhez már nem tért vissza. Pomázon halt meg 1970-ben. [Bár testvére Várady Árpádnak, Márton következetesen i-vel írta a nevét!]

1915. január 6-án született Budapesten. Édesanyja: Zábó Rozália, édesapja: n.a. Az észak-erdélyi bevonulás után, mint próbaszolgálatos zászlós a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 6. századánál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1941 nyarán árkász tanfolyamot végzett. 1943. április 1. és május 26. között a 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1944. január 1-jétől hadnagy. 1944. április 1-jétől az 57/II. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként harctéri szolgálatot teljesített. Augusztus 9-én Makowicánál bal karján megsebesült.

Marosvásárhelyen született 1911. október 17-én. Édesanyja: Nagy Zelma Amália, édesapja: Várady Árpád. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a keleti hadszíntéren, az 57/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. Marosvásárhelyen halt meg 1993. szeptember 17-én.

Sátoraljaújhelyen született 1913. október 10-én. Édesanyja: Ihnát Anna, édesapja: Várfalvi (Valykó) János. 1937. január 16-tól zászlós, 1939. augusztus 25-én vették át a hivatásos állományba és egyben hadnaggyá nevezték ki. Az észak-erdélyi bevonulásban a rozsnyói 29. határvadász-zászlóalj géppuskás századának parancsnokaként vett részt. A zászlóalj megszűnését követően, 1940. november 15-től az újonnan megalakult marosvásárhelyi 27. gyalogezred 2. segédtisztjeként tevékenykedett. 1941. október 1-jén a dési árkásztáborba vezényelték, ahol átvette a 27. árkászszázad parancsnokságát, 1941. november 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. Az átszervezések folytán, 1943. október 1-jétől az 59. utászzászlóalj 1. századának parancsnoka volt. Tisztségét 1944. március 24-ig töltötte be, amikor a hadműveleti területre elvonuló 27. székely könnyű hadosztály-parancsnokság műszaki-, illetve utászszázadának parancsnokává nevezték ki. Ebben a beosztásban vett részt a galíciai hadműveletekben, majd augusztus 31-től az újonnan felállított 27. utászzászlóalj 1. századának parancsnokaként harcolt az észak-erdélyi és a magyarországi hadszíntéren. Alakulatával 1945 márciusában osztrák területre vonult vissza, ahol 1945. május 20-án szovjet hadifogságba esett. A focşani-i lágerbe szállították, majd szeptember 4-én hazaengedték.

1920. január 11-én született Budapesten. 1941. október 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a besztercei 33. határvadász üteghez. A tartalékos tiszti tanfolyamát 1941 januárjában végezte el, majd ezt követően, mint karpaszományos őrvezető rajparancsnoki, bemér- és felderítő tisztesi beosztásban szolgált. 1942. augusztus 6. és szeptember 5. között Csíkmenaságon hegyitüzér lőiskolát végzett. A tartalékos tüzér (bemérő) tiszti tanfolyam II. évfolyamát 1942. november 14. és 1943. március 30. között Hajmáskéren végezte el. Mint hadapród őrmester a továbbiakban oktatótisztként tevékenykedett, majd 1943. július 9-21. között Csíkcsekefalván hegyitüzér lőiskolát végzett, majd október 5-től újjonckiképzőként tevékenykedett. 1943. november 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944. február 5-ig Besztercén volt állomástiszt, majd március 13-án a 2. hegyi üteghez osztották be bemérőtiszti minőségbe. Ütegével március 23-án hadműveleti területre vonult. Április 30-án Jablonownál megsebesült. A kórházi kezelés után május 31-én került vissza alakulatához. Ütegének feloszlatása után november 1-jétől a Deutsche Verbidungsstabnál (Német összekötő törzs) forgalomszbájzó tisztként, majd 1945. április 30-tól a 27. székely gyaloghadosztály-parancsnokság I. b. osztályán beosztott tisztként teljesített szolgálatot. Május 10-én szovjet hadifogságba esett. A zaporozsjei 7100/3. számú lágerből 1947. szeptember 30-án tért haza.

1919-ben született Magyardombegyházán. Édesanyja: Szekerka Lídia, édesapja: n.a. 1941. október 1-jével nevezték ki tartalékos zászlóssá. Elesett. Leordinán temették el a 35881. sírjelszám alatt.

1905-ben született Nagyenyeden. Édesanyja: Jancsó Erzsébet, édesapja: n.a. 1942. október 5. és november 28. között a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített fegyvergyakorlatot. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől hadműveleti területen a 27. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának II. szakaszparancsnokaként, majd az újonnan felállított 27. páncélvadászosztály szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot.

Taranyban született 1916. február 4-én. Édesanyja: Fuisz Katalin, édesapja: n.a. 1940. január 1-jén vonult be tényleges szolgálatra a szekszárdi 18/I. zászlóaljhoz, ahol elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. 1941. január 10-én a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz vezényelték. Marosvásárhelyen végezte el a tartalékos tiszti iskola II. évfolyamát, amelynek eredményeként 1941. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Október 18. és 1944. március 1. között csapatszolgálatot teljesített. A 27. könnyű hadosztály mozgósítása után csapattestével hadműveleti területre vonult, ahol 1944. május 24. és 1945. május 1. között századparancsnoki beosztásban tevékenykedett. Osztrák területen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 5-én került haza.

Kismaconkán született 1914. november 6-án. Édesanyja: Janger Stefánia, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti iskolát 1939/40-ben az Ipolyságban és Miskolcon végezte el. 1942. március 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. március 28-án a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 7. századának szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult, ahol július 28-án, a Kosow környéki harcokban Szokolowkánál légnyomást szenvedett. Felépülését követően, 1944 novemberétől a zászlóalj anyagi tisztjeként teljesített szolgálatot.

Várterész Aladár László továbbszolgáló próbaszolgálatos tüzér hadnagy

Brassóban született 1909. május 21-én. Édesanyja: Szentpétery Irma, édesapja: n.a. A tartalékos tüzértiszti átképző tanfolyamot 1942-ben Marosvásárhelyen, a 27. tábori tüzérosztálynál végezte el. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos tüzér zászlóssá nevezték ki. 1943-tól 1944-ig a marosvásárhelyi 23. határvadász ütegnél teljesített szolgálatot oktatótiszti beosztásban. 1943. január 1-jén tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1944-ben Léván főtiszti tanfolyamot végzett. 1944 szeptemberében hadműveleti területre vezényelték. A Máramaros térségében visszavonulásban lévő 27. tábori tüzérezred 3. ütegéhez osztották be, amelynél december 5-ig teljesített szolgálatot az erdélyi és magyarországi hadszíntéren. Ezt követően elsőtiszti minőségben, a 25. aknavető tüzérosztály 3. ütegéhez helyezték át. December 20-án a Tác–Fövénypuszta környéki harcokban súlyosan megsebesült. Sebesülését követően a fertőtlenítésre előkészített ruhái között megtalálták a szociáldemokrata párttagsági és szakszervezeti könyvét, ezért letartóztatták és hadbíróság elé akarták állítani. Sebesüléséből adódó rokkantsága miatt az eljárást megszüntették és a Friedrichsbrunn-i katonai internáló táborba szállították, ahol 1945. január 4-én angol hadifogságba esett, ahonnan 1946. szeptember 11-én tért haza.

1916-ban született Szabadszentkirályon. Édesanyja: Poszer Aranka: édesapja: n.a. A 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1940. november 20-án tartalékos zászlóssá nevezték ki.

Budapesten született 1914. augusztus 31-én. Édesanyja: Tarr Vilma, édesapja: Vass Sándor. 1939. február 1-jén vonult be katonai szolgálatra a villányi 15. határvadász üteghez. Tolnán végezte el 1939. április–júniusában a tartalékos tiszti iskola I., majd szeptember-októberében a II. évfolyamát. Ezt követően Hajmáskéren 1940. március–áprilisában felderítőtiszti tanfolyamot végzett. Mint beosztott hadapród őrmester vett részt ütege kötelékében az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően az újonnan felállított marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály állományába került, ahol 1940. november 20-án tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd leszerelték. 1941. május–júniusában és augusztus–szeptemberében a 27. tábori tüzérosztálynál, mint kiképzőtiszt, csapatszolgálatot teljesített. 1942. április 24-én hívták be hadiszolgálatra. Az osztályon kívül felállított marosvásárhelyi 27/2. könnyű ágyús üteg felderítőtisztjeként a doni hadszíntérre vonult. Részt vett a súlyos 1942. végi, 1943. eleji hadműveletekben. 1943. május 1-jén hadnaggyá léptették elő. Ütege feloszlatását követően, 1943. július 14-én végleg leszerelték és a háború végéig katonai szolgálatot már nem teljesített. Budapesten hunyt el 1963. május 21-én.

Debrecenben született 1910. szeptember 7-én. Édesanyja: Bánóczi Róza, édesapja: Vass László. A tartalékos tiszti iskolát 1928/29-ben végezte el a debreceni 11. hajdúezrednél. 1934. június 16-tól zászlós, 1940-től pedig hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a debreceni 22. határvadász-zászlóalj kötelékében vett részt. 1942. június 1. és 1943. március 3. között Besztercén, a 22. határvadász-zászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1944. április 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1944 júliusában hívták be hadiszolgálatra. A 22. határvadász-zászlóalj pótszázadának segédtisztjeként vett részt a Borsabánya–Felsővisó környéki harcokban. Csapattestének feloszlatását követően beosztott tisztként, az 57. gyalogezred-parancsnokság állományába került, amellyel részt vett a súlyos tiszai védelmi harcokban, majd csapattestével Salgótarjánon át a Felvidékre, majd a Csallóközbe vonult vissza. 1945 elején osztrák területre sodródott. Freistadtnál tette le a fegyvert az amerikai csapatok előtt, majd május 12-én hazatért Debrecenbe.

Miskolcon született 1906. november 3-án. Édesanyja: Repánszky Ilona, édesapja: dr. csernátoni Veégh Árpád. 1929-től tartalékos hadnagy, 1939-től pedig főhadnagy. A 21. gyalogdandár huszárszázadának szakaszparancsnokaként vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1943 augusztusáig a további katonai szolgálat alól mentesítést nyert. 1943 szeptembere és decembere között a kolozsvári 25. felderítő-osztály huszárszázadának kiképző szakaszparancsnoka. 1944. március 19-én, mint arcvonalmögötti tisztet a Gernyeszegen megalakult marosvásárhelyi 27. felderítő-osztály huszárszázadához hívták be, amelynek kötelékében április elején a kosowi arcvonalra került. 1944 májusában légnyomást szenvedett. Bár nagyjából felépült, féloldali időleges bénulása miatt élelmező tisztként a VI. hadtest rohamiskolájához osztották be. 1944. július végén visszakerült századához, s a vonat, illetve a sérült lovak parancsnokaként vett részt az erdélyi és a tiszai harcokban. Eger környékén ismét légnyomást s ebből kifolyólag gyomorvérzést szenvedett. A putnoki, a komáromi, majd a soproni hadikórházban ápolták. A Sopront ért 1944. december 6-i légitámadás során koponyasérülés érte. Mint korlátolt cselekvőképességű lábadozó, a 24. felderítő-osztály törzspótszázadához került, amellyel osztrák területre vonult vissza. A fegyverletételt követően hazaindult, de Hornnál 1945. május 15-én szovjet fogságba esett és a valgai (Észtország) üdülő kórházlágerből, illetve a tallinni hazaindító lágerből 1948. július 22-én tért haza. Budapesten hunyt el 1982. március 23-án.

Beregszászon született 1897. június 16-án. Édesanyja: Nádaskay Mária, édesapja: n.a. 1927. november 1-jétől százados, 1939. május 1-jétől pedig őrnagy. 1939. szeptember 1-jétől a tiszaújlaki, az észak-erdélyi bevonulást követően pedig az 1940. december 1-jétől Székelyudvarhelyre települt 34. határvadász-zászlóalj viszszamaradó különítményének volt a parancsnoka. 1942. április 1-jén alezredessé léptették elő. Tisztségét 1942. december 1-jéig töltötte be, amikor átvette a baróti 13. székely határőr-zászlóalj parancsnokságát. Ebben a beosztásban 1943. október 26-ig szolgált. Ekkor tisztsége alól felmentették és 1944. május 20-ig Debrecenben, majd Beregszászon beteg-, illetve felülvizsgálati (egészségügyi) szabadságon volt. Utóbbi dátummal a 27. könnyű hadosztály leventeparancsnokságának alárendeltségébe tartozó baróti járás leventeparancsnokává nevezték ki. Erdély kiürítésekor a HM parancsára Zalaszentgrótra, majd Kaposvárra áttelepült 27. könnyű (1944 novemberétől gyalog) hadosztály leventeparancsnokságánál nyert beosztást. Érdemeiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1944. november 26-án a pécsi kerületi honvéd leventeparancsnoktól azt a parancsot kapta, hogy hevenyészett csapatokkal Kaposvárt a szovjetektől megvédje. A várost december 2-án feladta, ezért hadbírósági eljárást indítottak ellene. Utóbb a 3. honvéd kerületi parancsnoksághoz osztották be, amelynek kötelékében 1945. április 1-jén szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1948. július 18-án tért haza. Debrecenben halt meg 1959. május 26-án.

1901-ben született Nagysinken. Édesanyja: Petersberger Lujza, édesapja: n.a. 1943. augusztus 20-án, július 1-jei ranggal tartalékos gazdászati zászlóssá nevezték ki. A 70/II. gyalogzászlóalj GH főnöke volt.

Aradon született 1916. augusztus 23-án. Édesanyja: Sulik Magdolna, édesapja: Vendely Dezső. 1941-ben hívták be átképzésre a zilahi 25/II. gyalogzászlóaljhoz. Zilahon végezte el 1941. május 2. és szeptember 15. között a tartalékos tiszti tanfolyamot, tartalékos zászlóssá nevezték ki, majd október 1. és november 15. között Várpalotán továbbképzésen vett részt. 1941. november 15-től 1942. március 15-ig a 25. járási katonai parancsnokság kápolnok-monostori leventekörzetének parancsnoka volt. Ekkor Marosvásárhelyre vezényelték és 1944. május 15-ig a 27. könnyű hadosztály-parancsnokság városi és járási leventeparancsnokságánál levente-körzetparancsnoki tisztséget töltött be, 1943. január 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Ezt követően az ákosfalvi 21. székely határőr-zászlóaljnál nyert rohamszakasz-parancsnoki beosztást. Csapattestével 1944 júniusában a Gyergyótölgyes környékén húzódó román határra vonult fel, ahol augusztus végétől súlyos elhárító harcokat vívott a szovjet cspatokkal. A visszavonulás során Szalárd-patakánál október 6-án (más forrás szerint szeptember 19-én Palotailvánál) aknaszilánk-sérülést szenvedett. Előbb a miskolci 229. vöröskeresztes hadikórházban, 1944. október 22-től a budapesti tiszti kórházban, november 3-tól december 1-jéig pedig a szentgotthárdi 558. vöröskeresztes hadikórházban ápolták. Felépülését követően a 21. székely határőr-zászlóalj törzspótszázadához, majd 1944. december 10-től a 4. újonckiképző ezredhez volt beosztva, amellyel Németország területére vonult vissza. Beeskow környékén esett 1945. április 25-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. június 26-án tért haza.

Szigetváron született 1914. szeptember 26-án. Édesanyja: Szalai Janka, édesapja: n.a. 1939 októberében vonult be a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljhoz, amellyel 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Ezt követően az újonnan alakult sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került, ahonnan novemberben hadapród őrmesteri rangban leszerelt. 1941-ben csapattesténél szakaszparancsnoki beosztásban három hónapi csapatszolgálatot teljesített, 1941. december 1-jén szolgálati érdemei elismeréséül tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1944-ben hívták be hadiszolgálatra és a 27/I. tábori gyalog pótzászlóalj kötelékében, mint szakaszparancsnok az észak-erdélyi hadszíntéren harcolt. Ezt követően a Szombathelyre visszavonult 27. tábori gyalog pótezred törzsénél nyert beosztást. 1944 decemberétől szakaszparancsnoki beosztásban, a 86. újonckiképző ezred kötelékében harcolt. 1945. április 15-én a Nürnberg melletti Auerbach falunál esett szovjet hadifogságba. A focşani-i gyűjtőlágerbe szállították, ahonnan 1946. április 3-án szabadult. Szigetváron halt meg 1976-ban.

Szigetváron született 1911. március 18-án. Édesanyja: Szalai Janka, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos főhadnaggyá. Mint oktatótiszt, 1941–1942-ben szolgált első ízben a 27. tábori tüzérosztálynál. 1944. április 1-jétől a 27. tüzérezred 7. ütegénél teljesített harctéri szolgálatot. 1944. augusztus 2-án a galíciai hadszíntéren megsebesült. Felépülését követően részt vett az erdélyi és magyarországi hadműveletekben, majd csapattestével osztrák területre vonult vissza. 1945. április 25-én hunyt el Reichenbachban, szívgyengeség következtében.

1945 márciusában a Csallóközbe állomásozó 27. gyaloghadosztály egyik beosztott tisztje volt.

Aranyosgyéresen született 1913. október 18-án. Édesanyja: Szabó Berta, édesapja: Veres Zoltán. 1941-ben vonult be átképzésre a miskolci VII. fogatolt vonatosztályhoz, ahol elvégezte a tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát. 1942. január 1-jén hadapród tanfolyamra, a nagyváradi IX. fogatolt vonatosztályhoz vezényelték, amelynek eredményeként 1942. április 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. Ezt követően a IX. hadtesparancsnokság hadigondozási felügyelőségére került, amelynél segédtiszti beosztásban 1944. augusztus 1-jéig teljesített szolgálatot, 1943. május 10-től hadnagyi rendfokozatban. Ekkor, személyi pótlásként a hadműveleti területen lévő 27. könnyű hadosztályhoz vezényelték. A 27/2. gépkocsioszlop parancsnokaként részt vett az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1945. április 1-jén a Csallóközben esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. december 21-én tért haza.

Cegléden született 1914. január 6-án. Édesanyja: Tóth Erzsébet, édesapja: n.a. Az észak-erdélyi bevonulásban az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1940. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. December 15-től az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot szakasz-, 1943-tól századparancsnoki beosztásban. 1942. október 1-jén hadnaggyá léptették elő. A zászlóalj mozgósítását követően az 57/II. gyalogzászlóalj 6. lövészszázadának parancsnokaként, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Ebben a beosztásban részt vett a galíciai, észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. 1945 januárjában századparancsnoki tanfolyamot végzett. Ezt követően a 27. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként harcolt. 1945. május 14-én Stockeraunál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. október 10-én tért haza. Cegléden hunyt el 1968. január 12-én.

Mosonban született 1912. február 9-én. Édesanyja: Geleta Jolán, édesapja: Veress Béla. Az észak-erdélyi bevonulásban az aszódi 1. tábori tüzérosztály 1. ütegének tisztjeként vett részt, zászlósi rendfokozatban. Hajmáskéren, a Tüzér Lőiskolánál bemérőtiszti tanfolyamot végzett, majd 1940. november 1-jén átvették a hivatásos állományba és 1939. február 1-jei ranggal hadnaggyá léptették elő. 1941. június 1-jétől a debreceni 17. tábori tüzérosztály-törzs távbeszélő szakaszának parancsnoka volt. 1941. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1941/42-ben a budapesti Híradó Központi iskolánál távbeszélőtiszti, majd 1943-ban Hajmáskéren főtiszti tanfolyamot végzett. 1943. november 20-tól a csíkszeredai 1. székely hegyi tüzérosztály távbeszélő szakaszának, majd pótosztályának, 1944. július 1-jétől pedig a 44. fogatolt hegyiágyús üteg parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1945. március 28-tól május 10-ig a Gönserndorf–Raabs–Grünbach–Unterhaid vonalon visszavonulásban lévő marosvásárhelyi 27/III. tábori tüzérosztály összekötő tiszti feladatait látta el. Unterhaidnál szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. július 4-én került haza.

Marosvásárhelyen született 1921. május 12-én. Édesanyja: László Mária, édesapja: dr. Veress Jenő. 1942. október 10-én kezdte meg tényleges szolgálatát a 27. tábori tüzérosztálynál. 1943/44-ben végezte el a tartalékos tiszti iskolát, s mint hadapród őrmester a 27. tüzérezred 2. ütegének kötelékében 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Előbb szakaszparancsnoki, majd felderítőtiszti beosztásban teljesített harctéri szolgálatot. 1944. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Unterhaidnál esett 1945. május 10-én szovjet hadifogságba, ahonnan 1948. május 5-én tért haza. Budapesten halt meg 2002. július 6-án.

Bánffyhunyadon született 1896. február 2-án. Édesanyja: Balázs Mária, édesapja: Veress Árpád. 1915. augusztus 18-án avatták hadnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulás idején a Honvédelmi Minisztérium kiképző osztályának volt tüzér-előadója, 1940. május 1-jétől alezredesi rendfokozatban. Tisztségét 1942. április 1-jéig töltötte be, amikor átvette a keleti hadszíntérre elvonuló munkácsi 24/II. fogatolt közepes tarackos tüzérosztály parancsnokságát, amellyel részt vett a veszteségteljes 1942/43-as doni harcokban. 1942. október 29-én ezredessé léptették elő. 1943. február 26-án III. fokú fagyással a marosvásárhelyi kórházba szállították, ahol 1943. október 1-jéig ápolták. A Don menti harcokban mutatott helytállásával a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal érdemelte ki. Felépülését követően kinevezték a 27. tábori tüzérosztály parancsnokává. Ebben a beosztásban 1944. augusztus 1-jéig tevékenykedett. Ezt követőn szeptember 15-ig a Székely Határvédelmi Erők, december 20-ig a IX. hadtest, 1945. február 23-ig a 27. székely hadosztály, április 25-ig pedig a VIII. hadtest tüzérparancsnoka volt. Utóbbi dátummal a felső-ausztriai katonai és polgári személygyűjtő állomások parancsnoki tisztségét töltötte be, majd amerikai megbízás alapján, 1945. május 4. és november 30. között a grieskircheni magyar járást vezette. A harctéren tanúsított vitéz magatartásáért 1944. december 28-i rendelettel a MÉR Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozták részére. Budapesten hunyt el 1985. január 6-án.

Hódmezővásárhelyen született 1916. november 25-én. Édesanyja: Mikolai Erzsébet, édesapja: Vida Ferenc. 1939. január 15-től hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt a kalocsai, 1942. február 20-tól pedig a kiskunhalasi, illetve zombori 20/II. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot puskás-, géppuskás, nehézfegyverszázad-parancsnoki, illetve zászlóalj segédtiszti beosztásban. 1941. november 1-jétől főhadnagy. 1942. augusztus 3. és december 19. között Esztergomban páncélos átképző tanfolyamot végzett. Ezt követően 1943. január 1-jétől a kiskunhalasi 4/I., október 1-jétől 3/III. harckocsizó-zászlóaljnál nyert beosztást, mindvégig tartalékos tiszti iskola segédtiszti minőségben. 1943. november 10-től a Székely Határvédelmi parancsnokság tudósító-osztályának szakaszparancsnoka, 1944. április 14-től pedig a marosvásárhelyi 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj törzsszázadának parancsnoka volt. 1944. július 27-én vette át a hadműveleti területen tevékenykedő 25. felderítő-osztály (másutt 9. tábori felderítő-pótosztály) kerékpáros századának parancsnokságát, amelynek élén részt vett a súlyos tordai és dunántúli harcokban. 1944. november 1-jén századossá léptették elő. Alakulata kötelékében lépte át Radkersburgnál a határt, majd 1945. május 8-án angol hadifogságba esett. A hadifogságból 1945. október 18-án tért haza.

Selypen született 1914. november 17-én. Édesanyja: Rózsa Rozina, édesapja: Vidos Gyula. 1937. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. 1940. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulást követően, 1940. december 1-jétől Székelyudvarhelyre, a 27/II. gyalogzászlóaljhoz került. A zászlóalj 3. századának parancsnokaként 1942. december 20-ig teljesített szolgálatot. Ezt követően a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlóaljhoz vezényelték. Beosztásáról nincs adat. 1943. május 1-jén századossá léptették elő. 1944. augusztus 23-tól a 27/III. gyalog tábori pótzászlóalj századparancsnokaként a dél-erdélyi hadszíntéren került bevetésre. 1944. szeptember 8-án Dicsőszentmártonnál gránát okozta hasroncsolás következtében halt hősi halált. Dicsőszentmártontól északra temették el, mindeddig ismeretlen helyen. Posztumusz a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesítették.

Komáromban született 1901. augusztus 5-én. Szüleinek neve eddig ismeretlen. A pécsi gyalogsági hadapródiskolát végezte el, majd 1921. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Ezt követően a 12. gyalogezrednél nyert szakaszparancsnoki, illetve később a III. és az I. zászlóaljaknál zászlóalj-segédtiszti beosztást. 1926. október 1-jétől szakasz-, majd századparancsnok a 4. (később 16.) gyalogezrednél. Közben 1929-ben kiváló eredménnyel a Hadiakadémiát is elvégezte. 1940-ben és 1941-ben vezérkari törzstiszti vizsgát tett kiváló eredménnyel. 1940. november 15-től különleges alkalmazású törzstiszt (1941-ben tartalékos tiszti iskola parancsnok is) volt a 27. gyalogezrednél. 1942. április 30-ával vezérkari őrnagy. Május 1-jétől a 25. könnyű hadosztály vezérkari főnöke, majd október 1-jétől beosztott vezérkari tiszt a VIII. hadtestnél. 1942. november 1-jétől vezérkari alezredes. November 15-én (beosztását december 6-án vette át) a Donnál harcban álló 13. könnyű hadosztály vezérkari főnökévé nevezték ki. 1943. május végéig látta el feladatát, majd június 15-től a 8. honvédkerület vezérkari főnökeként tevékenykedett. 1944. december 15-től újra hadibeosztásban a Kárpátokban harcoló 1. hadsereg I. b. (hírszerző és kémelhárító) osztályának volt a vezetője. Július 10-én az 5. gyalogezred parancsnokság beosztott tisztje, december 15-től (?) pedig az 5/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt (?). 1945. május 5-én amerikai hadifogságba esett, ahonnan november 10-én hazaengedték. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének a tulajdonosa. (1947. február 6-án a közszolgálatból elbocsátották.)

Feleden született 1914. december 13-án. Édesanyja: Lakatos Margit, édesapja: Vincze József. 1937. október 6-án vonult be tényleges szolgálatra a tolnai 12. tábori tüzérosztályhoz, ahol 1938-ban tartalékos tiszti iskolát, illetve testnevelő parancsnoki tanfolyamot végzett. 1939. január 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki, 1940. július 1-jével pedig hadnaggyá léptették elő. Ütege kötelékében, mint alantos tiszt vett részt az 1940. szeptemberi észak-erdélyi bevonulásban. 1941 júliusától került a 27. tábori tüzérosztály állományába, amelynél alantostiszti, illetve ütegparancsnoki beosztásban szolgált. 1943. február–decemberében Hajmáskéren alantostiszti tanfolyamot végzett. 1943. november 10-től tényfelderítő eljárást indítottak ellene. Emiatt 1944-től a pótkeret állományába került, majd röviddel ezután a szolgálat szabotálása miatt hat hónapi börtönnel sújtották.

Pápán született 1907. június 23-án. Édesanyja: Simon Teréz, édesapja: Vincze József. 1941. szeptember 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően a 101/I., illetve 101/II. híradó-zászlóalj kötelékében a keleti hadszíntérre került, ahol 1941. november 19. és 1942. augusztus 20. között Kievben mint hírközpont-vezető teljesített szolgálatot. 1942. szeptember elején leszerelték. 1944. április 1-jén újra behívták és a 27. székely könnyű hadosztály híradószázadához – később híradó-zászlóalj – irányították, amelynek kötelékében, mint hírközpont-vezető részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. Alakulatával 1945. április 1-jén Erzsébetkápolnánál szovjet hadifogságba esett. A focşani-i lágerbe került, ahonnan 1945. szeptember 9-én hazaengedték.

Budapesten született 1919-ben. Édesanyja: Hollósy Ilona, édesapja: n.a. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra, Budapestre a VII. híradó-zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, mint zászlóalj-segédtiszt, illetve szakaszparancsnok teljesített szolgálatot. 1942. szeptember 25-én a miskolci VII. hadtestparancsnokságra került, ahol október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943. szeptember 28-án leszerelt. 1944. február 1-jén Szászfenesre, híradós tanfolyamra vezényelték, ahonnan a mozgósított 27. székely hadosztály híradószázadához – később zászlóalj – került, amelynek kötelékében, mint a VI., nehézvezetékes híradószakasz parancsnoka, 1944. április 22-én hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. Unterhaidnál, 1945. március 25-én az angolok hadifogságába esett, akik május 9-én átadták a szovjeteknek. A szovjet hadifogságból 1948. szeptember 15-én tért haza.

1919. február 24-én született Jászladányon. Édesanyja: Turi Francziska, édesapja: Vincze F. Károly. Tényleges katonai szolgálatra a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszához 1941. október 18-án vonult be. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1942-ben Désen, a II. évfolyamot pedig 1943-ban Budapesten, a Károlyi-laktanyában végezte el. 1943. október 1-jén tartalékos zászlóssá nevezték ki. A hadosztály mozgósításakor a 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokságával bízták meg, amelynek élén a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a székely seregtest galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az erdélyi és magyarországi hadműveleteiben. 1945 tavaszán, a Dunántúlon alakulatától elszakadt és civilbe öltözve hazatért. 1994-ben halt meg Jászladányon.

1910-ben született Maroskeresztúron. Édesanyja: Mesz Etelka, édesapja: n.a. 1944. június 1-jén, június 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos számvevőségi gyakornokká. Számvevőségi tisztként a 27. könnyű hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot.

Désen született 1911-ben. Édesanyja: Wellw Olga, édesapja: Balázs (Balás) Sándor. 1943. május 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A Székelyföldért (Bélbor–Cserbükk-tető térségében) vívott harcokban a marosvásárhelyi 19. székely határőr-zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt. 1944. október elejétől az újonnan felállított 70/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a Vinda környéki harcokban volt bevetve. 1944. október 21-én Nagysikárló mellett zászlóalja zömével megadta magát a szovjet csapatoknak. Előbb a brassói hadifogolylágerben raboskodott, majd innen 1944 decemberében a Szovjetunióba szállították. A talitzini lágerben halt meg (bajtársak visszaemlékezése szerint sárgaságban) 1945 nyarán. Más források szerint a kameskovói 2989. számú kórházban hunyt el 1946. február 3-án. Az itt lévő 39. temetői parcella 19. sírjában nyugszik.

Déván született 1903. november 30-án. Édesanyja: Kósa Julianna, édesapja: Vitális Sándor. 1940-ben hívták be átképzésre a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. 1943-ban szakaszparancsnokként csapatszolgálatot teljesített, majd 1944. április 21-étől az 57/I. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az észak-erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. 1945 elején a 27. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként is harcolt. 1945. május 14-én csapattestével szovjet hadifogságba esett, és novemberben hazaengedték. Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1976. február 2-án.

1902. szeptember 2-án született Algyógyon. Édesanyja: Batiz Emília, édesapja: Vitályos György. 1942. április 1-jén vonult be átképzésre a magyar királyi marosvásárhelyi honvéd csapatkórházhoz. Április 29-től a 27. tábori tüzérosztály vezető orvosaként csapatszolgálatot teljesített. Június 2-től 22-ig tartalékos orvosi tanfolyamot végzett. Ezt követően leszerelték, majd 1942. október 1-jétől a marosvásárhelyi csapatkórháznál hat hónapos szolgálati gyakorlaton volt. 1943. május 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. május 6-án hadiszolgálatra hívták be, s mint beosztott orvos, hadműveleti területen, előbb az 558. hadikórháznál, majd 1944. szeptember 4-től a 9/2. egészségügyi szakasznál szolgált. 1944. október 31-én hátországi hadiszolgálatra, a székesfehérvári 2. honvédkerület-parancsnokság 516. hadikórházához osztották be.

Budapesten született 1912. október 14-én. Édesanyja: Pinyitzer Erzsébet, édesapja: Vízi Makkai István. 1934. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, 1938. november 10-én pedig főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás előtt és alatt az 1. határvadász-zászlóalj segédtisztje volt. 1940. november 26-tól a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljnál nyert beosztást, 1943. február 28-ig segédtiszti, 1944. május 23-ig pedig géppuskás századparancsnoki minőségben. 1941 nyarán aknavető- és páncéltörő ágyús tanfolyamot végzett. 1942. március 30-tól százados. Ezt követően rövid ideig a 27. tábori gyalog pótezred ezred segédtisztjeként, majd 1944. június 28-tól a 9. székely határvadászdandár I. a. (hadműveleti) osztályának segédtisztjeként tevékenykedett. Ebben a beosztásban vett részt az észak-erdélyi és magyarországi hadműveletekben. November 28-án segédtisztként a IX. hadtestparancsnokság hadműveleti osztályára került. Ennek kötelékében 1945. május 10-én amerikai, 22-én pedig szovjet hadifogságba esett, ahonnan szeptember 30-án hazaengedték.

Katonai tevékenységéről igen keveset tudunk. Hadműveleti területen a 27. gyalogezred kötelékében felállított különleges felderítő-szakasz parancsnoka volt.

Budapesten született 1897. augusztus 17-én. Édesanyja: Ébner Emília, édesapja: n.a. 1917. szeptember 1-jétől zászlós. Az erdélyi bevonulás „előestéjén”, 1940. szeptember 1-jén nevezték ki őrnaggyá. Az észak-erdélyi bevonulást követően, december 2-tól a 27. székely könnyű hadosztály járás katonai parancsnoka volt. Beosztását 1941. szeptember 1-jéig töltötte be, amikor pótkeret parancsnokként a 27/III. gyalogzászlóaljhoz került. 1942. szeptember 30-án alezredessé léptették elő. Ezt követően 1943. szeptember 15-től 1944. március 24-ig a 27. gyalogezrednél beosztott tisztként tevékenykedett. 1944. március 25-én a 27/III. gyalogzászlóalj parancsnokaként a keleti hadszíntérre vonult, ahol június 24-ig szolgált. Ekkor a hátországba vezényelték, ahol október 2-ig a 27. tábori gyalog pótezred beosztott-, illetve segédtisztje volt. Október 3-tól a 13/III. tábori gyalog pótzászlóalj parancsnokaként, november 1-jétől pedig a 3. gyalogezred gyűjtőtáborának beosztott tisztjeként teljesített szolgálatot. 1945. március 28-án a németek őrizetbe vették, röviddel ezután pedig amerikai hadifogságba került. Egy franciaországi fogolytáborból 1946. február 28-án szabadult.

Budapesten született 1919. október 15-én. Édesanyja: Indra Anna, édesapja: Wiesner Frigyes. 1940. december 2-án vonult be tényleges szolgálatra a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz. 1941-ben végezte el Marosvásárhelyen a karpaszományos iskolát, majd 1942-ben Hajmáskéren a bemérőtiszti tanfolyamot. 1942. október 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1943. szeptember 28-án bekövetkezett leszereléséig a székely tüzérosztály kötelékében csapatszolgálatot teljesített. 1944. március 28-án hívták be frontszolgálatra és a 27/I. tüzérosztály 2. ütegének bemérőtisztjeként április 23-án a keleti hadszíntérre vonult. A galíciai harcok alatt elsőtiszti beosztásban is tevékenykedett. 1944 szeptemberében ütegével az észak-erdélyi arcvonalra került, majd innen november elején a Tisza-vonalra vonult vissza. 1944. november 19-én Mezőkövesdnél megsebesült. Az esztergomi hadikórházba szállították, ahonnan 1945 márciusában tért vissza a Csallóközben feltöltés alatt lévő alakulatához. A következő hónapokban ütegével osztrák területre sodródott, ahol 1945. május 10-én szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágerekből 1947. december 4-én tért haza. Budapesten halt meg 2005. november 8-án.

Budapesten született 1922. március 21-én. Édesanyja: Kunszt Terézia, édesapja: Wighart Ferenc. A 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében vett részt a galíciai és a magyarországi hadműveletekben. 1945. február 6-án Dadnál, tüdőlövés következtében hősi halált halt. Kozár Gyula tábori lelkész temette el Dadon a 11. számú sírba.

1907-ben született Szászmagyaroson. Édesanyja: Baki Anna, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Hadműveleti területen a sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalogzászlóalj vonatparancsnoka volt.

Baján született 1916. március 7-én. Édesanyja: Devich Irén, édesapja: dr. Zákányi András. 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Avatását követően mint önálló árkász szakaszparancsnok, a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljnál nyert beosztást, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jétől az újonnan felállított marosvásárhelyi 27. gyalogezred árkászszázadánál látott el újonc szakaszparancsnoki teendőket. Ezt követően beosztása gyakran változott: 1941. április 1-jétől a IX. hadtest egyesített árkász tisztes iskolájának parancsnoka volt, augusztus 1-jétől a 27. árkászszázadnál alantostiszt, szeptember 30-tól pedig oktatótiszt az 1. hadsereg-parancsnokság árkász tartalékos tiszti iskoláján. 1942. július 30-tól a 27. árkászszázad parancsnoka, míg szeptember 30-tól újra oktatótiszt a tartalékos tiszti iskolán, 1942. október 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban. 1943. január 5-én a repülő megfigyelőtiszti iskolára vezényelték, amelynek október 10-ig volt hallgatója. Ezt követően, mint beosztott hajózótiszt, az 1. távolfelderítő repülő osztály kiképző századánál nyert beosztást. 1944. szeptember 10-én hadműveleti területre vezényelték, ahol november 20-ig a 102. távolfelderítő repülőszázadnál volt földi részparancsnok; 1945. május 9-ig az 1. repülőtér-építő zászlóalj 2. századának a parancsnoka, illetve zászlóalj segédtisztje. 1945. május 9-én Klagenfurtnál angol hadifogságba esett, ahonnan 1946. február 13-án tért haza.

Mezőzáhon született 1906-ban. Édesanyja: Moldován Etel, édesapja: n.a. 1942. április 1-jével, január 1-jei ranggal tartalékos honvéd gyógyszerész gyakornokká nevezték ki. 1944 áprilisától az 57. gyalogezred egészségügyi oszlopánál teljesített harctéri szolgálatot.

A 27/II. gyalogzászlóalj 4. századának szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot.

Brassóban született 1898. március 23-án. Édesanyja: Sterlitz Erzsébet, édesapja: reszneki Zakó Jenő. 1916. augusztus 18-án zászlóssá, 1917. november 1-jén hadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás után a Hadiakadémiára került, ahol a hadműveleti vezérkari szolgálat tanára volt. 1942. április 1-jétől ezredes. Május 1-jétől kinevezték a VI. hadtest vezérkari főnökévé, majd 1943. október 1-jétől a 27. székely könnyű hadosztály parancsnokává. Alakulata élén részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944. október 16-án a Vezérkar főnöke 2. osztályának (hírszerzés és kémelhárítás) parancsnokává és az Államvédelmi Központ vezetőjévé nevezték ki. 1944. november 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. November 15-én utóbbi beosztása alól felmentették. 1945 májusában amerikai hadifogságba esett. Szolgálataiért és érdemeiért a Magyar Érdemrend Középkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, illetve a MÉR Tiszti- és Lovagkeresztjét adományozták részére. Nyugaton maradt és tevékenykedett 1968. március 13-án, Münchenben bekövetkezett haláláig.

Szada községben született 1914. december 14-én. Édesanyja: Stetina Izabella, édesapja: Zalay Sándor. 1936. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1940. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás idején a soproni 7. tüzérosztálynál teljesített szolgálatot ütegparancsnoki beosztásban. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. A 7/4. üteg parancsnokaként 1942 áprilisától a doni hadszíntéren harcolt. Az 1943. januári harcok alatti helytállásáért 1943. február 6-ával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1942. augusztus 10. és 1944. április 6. között a Hadiakadémia hallgatója volt. 1942. március 30-i ranggal, 1944-ben vették át a vezérkari tisztek állományába. Tanulmányai befejeztével vették át a vezérkarba és a hadműveleti területre elvonuló 27. székely könnyű hadosztályhoz vezényelték, amelynél 1944. november 5-ig mint hadműveleti-, 1945. május 9-i fogságba eséséig pedig mint anyagi osztályvezető, illetve vezérkari főnök teljesített harctéri szolgálatot. A szovjet hadifogságból 1947. október 5-én tért haza. Budapesten halt meg 2006. április 6-án.

Székelyudvarhelyen született 1907-ben. Édesanyja: Bodrogi Vilma, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941–42-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot szakaszparancsnoki és kiképzőtiszti beosztásban. Csapattestének frontra való elvonulását követően a pótkeretnél maradt, majd Románia átállását követően, szakaszparancsnoki minőségben a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlóaljhoz osztották be. Zászlóalja kötelékében az erdélyi hadszíntéren került bevetésre. 1944. szeptember 21-én Görgényüvegcsűrnél aknaszilánktól hősi halált halt.

1919-ben született Stettinben (Szczeczyn). Édesanyja: Vaják Anna, édesapja: n.a. A tartalékos tüzértiszti tanfolyamot Marosvásárhelyen, illetve Hajmáskéren végezte el. 1942. október 1-jétől tartalékos zászlós. Ezt követően a 27. tábori tüzérosztály 2. ütegénél látott el fogatostiszti feladatokat. Később a német hadsereg állományába került.

Miskolcon született 1916-ban. Édesanyja: Harshági Helén, édesapja: n.a. 1943. február 4-től március 31-ig a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál fegyvergyakorlatot teljesített. 1944. július 1-jétől tartalékos hadnagy. A székelyudvarhelyi 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot.

Nagyszántón született 1910. október 23-án. Édesanyja: Pethő Etelka, édesapja: n.a. 1934-ben végezte el Debrecenben a tartalékos tiszti iskolát. 1938-tól tartalékos zászlós, 1940-től tartalékos hadnagy. Az észak-erdélyi bevonulásban a 21. határvadász-zászlóalj kötelékében vett részt. Ezt követően zászlóaljával Gyergyótölgyesre települt, ahol 1943. szeptember 30-i leszereléséig őrsparancsnoki beosztásban szolgált. 1944 januárjában főhadnaggyá léptették elő. 1944. március 1. és április 30. között Szovátán, majd Ditróban a 3. székely határőr-zászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki feladatokat. 1944. szeptember 8-tól hadibeosztásban a 3. székely határőr-zászlóalj, majd ennek megszűnése után a 27. székely könnyű hadosztály szakaszparancsnoka volt. 1945. május 13-án esett Stockeraunál szovjet hadifogságba, ahonnan 1946. december 16-án tért haza.

Marosvásárhelyen született 1908-ban. Édesanyja: Deák Margit, édesapja: dr. Ziegler Károly. 1942. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1944. április 23-tól a 27. tábori tüzérezred kötelékében, mint felderítőtiszt teljesített harctéri szolgálatot, 1944. július 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Marosvásárhelyen halt meg 1990. augusztus 24-én.

1903-ban született Apatinban. Édesanyja: Biber Anna, édesapja: n.a. 1941. január 1-jével, 1939. január 1-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. A 27/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot.

1919. május 11-én született Miskolcon. Édesanyja: Neuwirth Aranka, édesapja: Zombory Géza. 1943. június 15-én, 1942. április 1-jei ranggal, 1939. augusztusi sorolással felvették a magyar királyi honvéd orvosi tisztikar hivatásos állományába és egyben főhadnaggyá nevezték ki. 1943. szeptember 1. és november 1. között a budapesti 1. helyőrségi kórháznál teljesített szolgálatot. Ezt követően a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály, 1944. április elejétől hadibeosztásban pedig a 27. tábori tüzérezred vezető orvosa volt. 1944. november 1-jétől Pinnyén, a tüzérezred pótkereténél tevékenykedett. A veresicai hadifogolytáborban füstmérgezésből adódó tüdőgyulladásban meghalt.

Budapesten született 1897. február 19-én. Szüleinek nevét nem ismerjük. 1915. augusztus 18-án avatták hadnaggyá. 1940. május 1-jén alezredessé léptették elő. Az észak-erdélyi bevonulás alatt a magyaróvári 16/III. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. 1941. február 1. és június 30. között vezető páncélos tanfolyamot végzett. 1941. október 1-jén vette át a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj parancsnokságát. Ebben a beosztásban 1942. augusztus 1-jéig tevékenykedett. Ekkor a nagykárolyi 25/III. gyalogzászlóalj parancsnokává nevezték ki. 1942. október 30-án ezredessé léptették elő. 1943. február 25-től a 27. könnyű hadosztály parancsnokságán teljesített szolgálatot. 1944. május 1-jén a debreceni VI. hadtestparancsnokságára, július 1-jén pedig a Hadiakadémiára helyezték. 1939-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére.

Marosvásárhelyen született 1915. június 15-én. Édesanyja: Móricz Zsuzsa, édesapja: Zöldi Sándor. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot Marosvásárhelyen végezte el. 1943. augusztus 20-val, július 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj aknavető szakaszának parancsnokaként került 1944. április elejétől hadműveleti területre. A súlyos Kosow környéki harcokban, a horodi hídnál, 1944. június 26-án aknaszilánktól sebesült a nyakán. Felépülését követő beosztásáról nem rendelkezünk adatokkal. Marosvásárhelyen hunyt el 1952. augusztus 27-én.

1909. május 10-én született Marosvásárhelyen. Édesanyja: Bálint Ágnes, édesapja: Zsakó Kálmán. 1941-ben vonult be átképzésre a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóaljhoz. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1941/42-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. Mint szakaszparancsnok az 57/III. gyalogzászlóalj 9. lövészszázadának kötelékében teljesített harctéri szolgálatot, 1944. június 1-jétől hadnagyi rendfokozatban. Vitéz magatartásával az 1944. június 25–29. között lezajlott súlyos Kosow környéki harcokban tűnt ki. Július 14-én bal felső karján szilánksérülést szenvedett. 1944 szeptemberétől az erdélyi hadszíntéren harcolt. 1944 novemberében az Eger környéki harcokban nyoma veszett. 1957-ben, 1944. december 31-ei hatállyal holttá nyilvánították.

1914. június 7-én született Zsibón. Édesanyja: Németh Teréz, édesapja: n.a. 1943. augusztus 20-val, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. A marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot.

Zabolán született 1915. február 15-én. Édesanyja: Fehér Ilona, édesapja: Zsidó Lajos. 1943. május 1-jével, január 1-jei ranggal nevezték ki tartalékos zászlóssá. 1944. április 1-jétől a 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnokaként a keleti hadszíntéren került bevetésre, ahol július 13-án aknaszilánktól megsebesült. 1945. március 29. és 1947. október 8. között szovjet hadifogságban volt. Kovásznán hunyt el 1993. november 8-án.

Kalocsán született 1910. április 4-én. Édesanyja: Farkas Mária, édesapja: Zsubori Károly. Tényleges katonai szolgálatát a 3. gyalogezrednél kezdte meg. A tartalékos tiszti tanfolyamot 1932-33-ban Székesfehérváron végezte el. 1938-1939-ben a határőrségnél szolgálat, majd 1939-1940-ben az 5. határvadász-zászlóaljnál öt-öt hónapos fegyvergyakorlatot teljesített. Csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, zászlósi rendfokozatban. 1941, 1942 és 1943 folyamán kiképzőtisztként a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot, 1942. október 1-jétől hadnagyi, 1943. január 1-jétől pedig főhadnagyi rendfokozatban. További sorsa ismeretlen.

Brassóban született 1921. október 21-én. Édesanyja: Deák Júlia, édesapja: Zsuffa Jenő. 1941-ben vonult be tényleges szolgálatra a 27. tábori tüzérosztályhoz, mint karpaszományos honvéd. Röviddel ezután a Ludovika Akadémiára nyert felvételt, ahol 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a csíkszeredai 1. székely hegyi tüzérosztályhoz osztották be. Az észak-erdélyi harcok alatt, 1944 októberében került a 27. tábori tüzérezredhez. Az újonnan felállított 27/III. tüzérosztály tisztjeként teljesített 1945. május 9-ig harctéri szolgálatot. Ekkor szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. szeptember 17-én tért haza. Kovásznán hunyt el 2000. március 2-án.

Különböző dokumentumokban talált tisztek, akikről további adatot nem sikerült összegyűjteni:

1943-ban a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj pótkeretének parancsnok-helyettese volt.

1920 Karcag B Pető Erzsébet. 1944. október 1-jével hadnagy. A Mezőcsát környéki súlyos védelmi harcokban, 1944. november 6-án haslövés következtében hősi halált halt.

1944. április elejétől a 27. tüzérezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1945 és 1948 között szovjet hadifogságban volt.

1944. november 4-én, az ároktői szovjet áttörést követő harcokban esett el.

A 27. gyaloghadosztály-parancsnokság gazdasági hivatalánál teljesített hadiszolgálatot.

A magyarországi hadszíntéren a 70. gyalogezred szakasz-, majd századparancsnoka volt.

1941/42-ben végezte el Marosvásárhelyen a tartalékos tiszti iskolát, majd a 27. gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot.

1944. április 1-jétől a keleti hadszíntéren tevékenykedő marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnoka volt.

1941-ben a 27. tábori tüzérosztály tartalékos tiszti átképző tanfolyamának oktatótisztjeként szolgált.

Kitüntetései: Magyar Bronz Vitézségi Érem (1944), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem.

1930 áprilisában jó eredménnyel tisztesképző iskolát végzett. 1938 és 1941 között a 9. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot, amelynek kötelékében részt vett a délvidéki hadműveletekben. A harcok során tanúsított vitéz magatartásáért a szegedi 14. gyalogdandár-parancsnokság dandárparancsnoki dicséretbe részesítette. 1941-ben a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 9. századához helyezték át, szakaszparancsnoki minőségbe. Az év folyamán próbaszolgálatra jelentkezett és jó eredménnyel a képességi vizsgát is elvégezte.1942-ben Jutasra vezényelték, ahol egyéves csapattiszthelyettesi tanfolyamot végzett, miközben július 1-jén felvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. Kiváló képességeinek elismeréseként 1942. december 6-án csapat altisztképző iskola parancsnoki dicséretben részesült. Alakulatához visszatérve kiképző altisztként tevékenykedett. A csapatkiképzés terén kifejtett kiváló és eredményes teljesítményéért 1943. július 26-án a IX. hadtestparancsnokság, hadtestparancsnoki dicséretbe részesítette. 1944. április 1-jétől az 57/III. gyalogzászlóalj 9. lövésszázadának szolgálatvezetője és szakaszparancsnokaként hadműveleti területen tevékenykedett.

Kitüntetései: Magyar Bronz Vitézségi Érem (1943. 10. 03.), Tűzkereszt I. fokozta két sebesülési pánttal, Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya (1941), Felvidéki Emlékérem (1939), Erdélyi Emlékérem (1941), Délvidéki Emlékére (1941. 12. 06.), Háborús Emlékérem.

1928. szeptember 15-én kezdte meg tanulmányait a jutasi M. kir. „Kinizsi Pál” honvéd altisztképző és nevelő intézetnél, amelynek elvégzését követően 1932. július 31-én felvették a hivatásos állományba és tényleges katonai szolgáltra az esztergomi M. kir. „Vak Bottyán” 3. honvéd kerékpáros-zászlóaljhoz vezényelték. Kerékpáros szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban 1933. január 26-ig, árkászszakasz parancsnok-helyettesi beosztásban pedig 1939. február 15-ig szolgált. Ez idő alatt 1933. április 1. és július 31. között Piliscsabán kiváló eredménnyel gázvédelmi tanfolyamot végzett, augusztus 1. és szeptember 30. között Kisbodakon jó eredménnyel sebesvízi, 1936. június 1. és július 31. között pedig Hárosszigeten kovács, illetve motorkezelési és szerelési kiképzésen vett részt. Az 1937-ben sikeresen elvégzett sí tanfolyamot követően, 1939-ben a csapatkiképzés terén elért kiváló eredményeiért osztályparancsnoki dicséretben részesült. 1939. március 15-től részt vett a kárpátaljai hadműveletekben. Ugyanazon év novemberében csapattestét, amelynek száma 14.-re változott Nagyszőlősre helyezték át. Ennek kötelékében 1940. szeptember elején részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, 1941. április 11. és május 9. között pedig a délvidéki hadműveletekben. A Kolozsvárra áthelyezett zászlóalját 1941-ben újra mozgósították és a Gyorshadtest alárendeltségében 1941. július 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. A zászlóalj szolgálatvezetőjeként vitéz magatartásával a július 26-i sewerinowkai, az augusztus 15-i christoforowkai, illetve a szeptember 4–28-i Dnyeper-menti harcokban tűnt ki, amelyet Honvéd Vezérkar főnöki és gyorshadtest-parancsnoki dicsérő okirattal jutalmaztak. A hadműveleti területről hazatérve 1942–43 folyamán az 1. kerékpáros századnál látott el szakasz-, illetve nehézpuskás szakaszparancsnoki feladatokat. 1942-ben, hadtest lőverseny előkészítő csapatkiképzésért, amelyen csapata II. helyezést ért el, hadtest-, illetve osztályparancsnoki dicséretben részesült. A kerékpáros-zászlóalj megszűnését követően az újonnan megalakított 25., a mozgósítás után pedig a 27. felderítő-osztály kerékpáros századának állományába került, amelynek szolgálatvezetőjeként 1944. március 26-án a galíciai hadszíntérre vonult. 1944. július 11-én Horodtól északra bal karján és hátán szilánksérülést szenvedett. Felépülését követően visszatért az arcvonalba, ahol szeptember 17-én újra megsebesült. Október 15-ig kórházi kezelés alatt állt, majd a Peresztegen állomásozó pótosztályához vonult be, ahonnan november 15-én tért vissza századához. A Balassagyarmat környéki harcokba került újra bevetésre, ahonnan leharcolt alakulatát a Csallóközbe vonták hátra. Amadékarcsáról 1945. március 29-én osztrák területre vonult vissza. Gross Gerungs térségében szovjet hadifogságba esett, akik szabadon engedték. Az esztergomi 15. honvédkerületi parancsnokságnál október 18-án igazolták, majd 1946. szeptember 1-jével a honvédség kötelékéből elbocsájtották és nyugállományba helyezték.

A 27/4. kocsioszlop szolgálatvezetőjeként 1944. december 20-án szovjet hadifogságba esett.

A hadműveleti területre az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében vonult el. 1944. április 27-én Tudiovnál jobb bokáján szilánksérülést szenvedett. A nagyváradi 559. honvéd hadikórházba kezelték.

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem kétszeri adományozás (1944. 07. 20. és 08. 17.), Tűzkereszt I. fokozata egy sebesülési pánttal (1944. 06. 18.), Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya (1943. 10.), Erdélyi Emlékérem (1941. 06. 18.).

Tényleges katonai szolgálatát a 1936. október 5-én a 15/II. határbiztosító osztálynál kezdte meg, amelynek megnevezése az 1939. évi átszervezések során 15. határvadász-zászlóaljra változott. 1939. május 1. és 13. között Várpalotán páncéltörő ágyús tájékoztat tanfolyamot végzett, illetve később aknavető kiképzésben részesült. A zászlóalj kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. november 11-én, Erdély megszállásával kapcsolatban kifejtett kiváló szolgálataiért határvadász dandárparancsnoki dicséretben részesítették. A zászlóalj megszűnését követően, december 1-jével az újonnan megalakult sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadához osztották be páncéltörő ágyús rajparancsnoki minőségben. 1941-ben gépkocsivezetői tanfolyamon vett részt, majd 1942. január 8-tól december 6-ig Jutason a csapatképző tiszthelyettesi tanfolyam hallgatója volt. Közben július 1-jén felvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. 1943. február 1-jén, mint páncéltörő ágyús szakaszparancsnok-helyettest a 27. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának állományába helyezték át. Június 30-tól Sepsiszentgyörgyön, kiváló eredménnyel nehézfegyver tűzvezető és irányzó tanfolyamot végzett. Az ezred mozgósítását követően, mint páncéltörő ágyús rajparancsnok, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban, ahol vitéz magatartásával, több alkalommal is kivívta elöljárói elismerését. 1944. november 17-én Gömbösfalvától délre jobb lapockáján aknaszilánktól megsebesült. Előbb a miskolci, illetve a pozsonyi hadikórházban ápolták, majd 1945 márciusában a horni kórházba szállították hátra. A kórház teljes állományával 1945. április 7-én amerikai hadifogságba esett, ahonnan augusztus 23-án, szabadon engedték.

27/III. gyalogzászlóalj. Észak-Erdély visszacsatolása során szerzett érdemeiért a honvéd Vezérkar Főnöke 1940 novemberében, okirat dicsérő elismerésbe részesítette. (HK 36. 445.)

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (1945) Magyar Bronz Érdemérem sötét-smaragdzöld szalagon, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem (1940), Erdélyi Emlékérem (1941).

1934. augusztus 20-án végezte el a jutasi altisztképző és nevelő iskolát, ahol R/3 rádiós, vonat és anyagkezelői képzésben részesült. Ezt követően, mint fogatos tiszthelyettes, a miskolci Szondi György 7. honvéd tábori tüzérosztályhoz nyert beosztást, amelynél 1939-ig teljesített szolgálatot. A felvidéki bevonulásban a VII. hadtest mérőszázadának fogatos tiszthelyetteseként vett részt. 1940. február 3-án, a rimaszombati 1. határvadász üteghez helyezték át, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Ütegének megszüntetését követően, az újonnan felállított marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály állományába került. 1941 és 1944 között az osztálytörzs anyagkezelő tiszthelyetteseként teljesített szolgálatot. A katonai közigazgatás terén kifejtett kiváló és eredményes teljesítményéért 1943-ban hadtestparancsnoki dicséretbe részesült. 1943. január 18-án, a IX. hadtestparancsnokság rendelete értelmében a Nagy Sportügyességi Jelvényt is odaítélték neki. A tüzérezred mozgósítását követően a pótütegnél maradt, majd ennek megszűnését követően, az 1944. augusztus 15-én felállított 9/1. tábori pótüteg kötelékébe került. Az üteg fogatos tiszthelyetteseként részt vett az erdélyi és a magyarországi védelmi harcokban. 1945. január 10-én a 9. határvadász hadosztály tüzérparancsnokságához helyezték át, amelynél távbeszélő szakaszparancsnok-helyettesi feladatokat látott el. A leharcolt seregtestétől április 10-én, a 805/1. munkászászlóaljhoz irányították. A zászlóaljtörzs szolgálatvezetőjeként május 5-én amerikai hadifogságba jutott, ahonnan október 16-án tért haza. 1946. március 11-én igazolták, augusztus 24-én pedig elbocsájtották a honvédség kötelékéből.

27/II. gyalogzászlóalj. Az 1940/41. kiképzési évben szerzett kimagasló érdemeiért pénz és könyvjutalomba részesült.

1934. 05. 01. tűzmester, 1941. 12. 31. főtűzmester, 1943. 05. 01. főtörzsőrmester.

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1924. november 14-én, a Magyar királyi Szondi György 7. honvéd tüzérosztálynál kezdte meg. Az 1930-as évek elején, Hajmáskéren egyéves tüzér altisztképző tanfolyamot végzett, melynek eredményeként 1934. május 1-jével átvették a hivatásos állományba. Ezt követően a gyöngyösi osztály kötelékében gáz- és kezelő altisztként, illetve szolgálatvezetőként teljesített szolgálatot. Csapatteste kötelékében részt vett a Felvidék visszafoglalásában. 1940. január 1-jén az ipolysági 5. határvadász üteg állományába helyezték át, amelynek szolgálatvezető altisztjeként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Az üteg megszűnését követően, 1940. október 1-jével, az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztály 2. ütegéhez osztották be, amelynél békeidőben fogatos altisztként tevékenykedett. A kiképzés terén elért eredményes és hasznos teljesítményéért 1941. november 28-án a Honvéd Vezérkar főnökének részéről Okirat dicsérő elismerésben részesült. A szolgálatteljesítés során felmerült hanyagságért viszont, 1942. január 17-én három nap magány-, augusztus 26-án és 1943. január 23-án pedig 30 napig terjedő szigorított fogságot róttak ki rá. A hadosztály mozgósítását követően, 1944. március 31-én, a 27. tábori tüzérezred-törzs fogatos altisztjeként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi, majd a magyarországi harcokban. Leharcolt ezredét 1945. február 28-án a Csallóközbe irányították, ahonnan március 18-án osztrák területre vonták hátra. A törzs kötelékében, május 8-án Unterhallban angol hadifogságba esett. A fogságból 127 katonájával együtt, május 11-én Magyarországra tért vissza. Június 25-én a miskolci 2. kerületi parancsnokság, igazoló bizottsága igazolta.

Hadműveleti területen, az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadának szolgálatvezetője volt.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Felvidéki Emlékérem (1939. 12. 08.), Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1936-ban a miskolci 7/IV. határbiztosító osztálynál kezdte meg. 1937. április 27-én tisztesképző iskolát, 1938. december 22-én pedig csapatcsendőr tanfolyamot végzett. A határőrségnél történt átszervezések során 1939. január 23-án a rozsnyói 25. határvadász-zászlóalj állományába került, amelynél rajparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. Csapatteste kötelékében, mint továbbszolgáló tisztes, részt vett a felvidéki, majd az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jével az újonnan felállított 27/III. gyalogzászlóalj 8. puskásszázadához helyezték át, amelynél szakaszparancsnok-helyettesi, majd szakaszparancsnoki beosztást nyert. 1941. május 1-jével átvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. 1942 folyamán újonckiképző altisztként és nehézpuska-oktatóként is tevékenykedett, 1943. január 1. és december 10. között pedig elvégezte a jutasi altisztképző iskola egyéves tanfolyamát. A székely seregtest mozgósításakor hadibeosztást nyert és a 27/8. lövésszázad kötelékében, mint szakaszparancsnok-helyettes és szolgálatvezető, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. A Szőrősdomért folytatott súlyos harcok alatt, július 26-án, egész alsótestén szilánktól sebesült. Október 15-ig kórházi kezelésen és egészségügyi szabadságon volt. Ekkor a Zalaegerszegen állomásozó 27/III. gyalogzászlóalj törzspótszázadához vonult be, amelynél pótkeret kisegítő írnokként december 31-ig tevékenykedett. Ezt követően szolgálatvezetői minőségben Szentgotthárdra, a 17/II. műszaki zászlóaljhoz helyezték át, amelynek kötelékében 1945. április 1-jén hadifogságba esett. A hadifogságból szeptember 8-án szabadon engedték.

Berkesdi (1935. 05. 04-ig Czugfil) Antal hivatásos főtörzsőrmester[10]

1933. 11. 01. őrmester. 1937. 05. 01. törzsőrmester. 1942. 11. 01. főtörzsőrmester.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1922. július 10-én a pécsi 8/II. gyalogzászlóaljnál kezdte meg. A tisztesképző iskolát 1924-ben, az altiszti iskolát pedig 1924-ben jó eredménnyel végezte el. 1933 márciusától Siklóson, Pécsen, majd Sellyén teljesített szolgálatot szakaszparancsnoki és szolgálatvezetői beosztásban. 1933. november 1-jén átvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába, majd 1939. január. 1-jén a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Csapatteste megszűnését követően, 1940. december 1-jén az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának állományába került. 1941-ben az erdélyi átszervezésekkel kapcsolatos kiváló szolgálataiért dandárparancsnoki, 1943. május 10-én, a IX. hadtest megalakulásával kapcsolatos teljesítményéért hadtestparancsnoki, 1943 decemberében a csapatoszolgálatért pedig honvéd Vezérkar Főnöki dicsérő elismerésben részesült. 1944. április 9-én a sepsiszentgyörgyi csapattest szolgálatvezetőjeként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. Századával 1945. január 1-jén Lipnikbe, majd február 15-én pedig Padányba települt hátra, ahonnan április 10-15-én osztrák területre vonult. Május 10-én szovjet hadifogságba esett. A stockeraui hadifogolytáborból szeptember 3-án szabadult. A soproni kivizsgáló táborban eltöltött néhány nap után a pécsi 42. kiegészítő parancsnokságon jelentkezett.

A 27. gyalogezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot a keleti hadszíntéren. 1944. október 10-én Borgóprundnál alakulatától megszökött.

A 27. gyaloghadosztály törzsszázadának kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1945. 01. 20-án egy gépkocsi elgázolta, majd 02. 03.-án Bősön gyomorfekéllyel kórházi kezelésre szorult.

27/I. gyalogzászlóalj. A katonai közigazgatás terén elért kiváló eredményeiért 1943-ban hadtestparancsnoki dicséretbe részesítették.

(1914. 03. 21., Vajdácska, Lazarik Mária, Csajkovszki József – 1944. 06. 27., Krzyworownia).

Tényleges katonai szolgálatát 1939-ben a 24/II. gyalogzászlóaljnál, ahol a tisztesképző iskolát is elvégezte. Ugyanebben az évben a 34. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. október 1-jén négyéves továbbszolgálatot vállalt. November 1-jén szakaszvezetővé léptették elő és a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj állományába helyezték át, amelynél étkezési felügyelő tisztesként teljesített szolgálatot. November 20-tól egészségügyi tisztesképző iskolát, majd 1942. április 29-től számvivő tiszthelyettesi tanfolyamot végzett. A tanfolyam sikeres elvégzését követően, október 1-jén a 27. székely könnyű hadosztály leventeparancsnokságának gazdasági hivatalához osztották be. 1943. július 1-jén felvették a hivatásos számvivő szakszolgálatos tiszthelyettesek csoportjába. A mozgósításkor a székelyudvarhelyi gyalogzászlóaljhoz osztották be, amelynek kötelékében április elején a keleti hadszíntérre vonult. 1944. június 27-én, a Horod-i harcok alatt, gépkocsi baleset következtében vízbe fulladt.

1945. február 21. és május 9. között a 70. gyalogezred önálló lovasszakaszának parancsnok-helyettese volt.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya.

Tényleges katonai szolgálatát 1934. október 1-jén kezdte meg a komáromi 2/II. határőr osztály 1. századánál. Újonc idejének letöltése után 1936. október 1-től Budapesten kiváló eredménnyel három hónapos patkoló tisztesképző tanfolyamot végzett. 1939. május 6-tól a galántai 8. határvadász-, augusztus 1-jétől pedig a magyaróvári 16/III. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot, patkolókovács minőségben. Október 4-én Budapestre vezényelték, ahol 1941. április 9-ig kiváló eredménnyel patkolószaki tiszthelyettes képző tanfolyamot végzett. Közben 1940. november 1-jével átvették a hivatásos állományba, majd 1941. május 1-jével a 27/I. gyalogzászlóaljhoz helyezték át. A székely zászlóalj patkolómestereként 1945. május 7-i fogságba eséséig teljesített szolgálatot, 1944. április 1-jétől hadműveleti területen. A 27. gyalogezred kötelékében Leopoldschlagnál esett szovjet hadifogságba. A máramarosi hadifogolytáborba szállították, ahonnan 1945. szeptember 12-én, szabadon engedték. Igazolása után, 1946. augusztus 31-én a honvédség kötelékéből elbocsájtották és szeptember 1-jével nyugállományba helyezték.

Dombovári (1940. 06. 24-ig Dobis) János, vitéz hivatásos őrmester[17]

Kitüntetései: Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érem (1941. 08. 14.), Magyar Bronz Vitézségi Érem (1944. 09. 15.), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Német Vaskereszt II. fokozata.

1937. október 5-én kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a M. kir. „Vak Bottyán” 3. honvéd kerékpáros-zászlóalj 1. századánál. 1938. május 1-jétől század írnoki minőségben a kerékpáros csapattest géppuskás századához osztották be. A tisztesképző iskola elvégzését követően továbbszolgálatra jelentkezett, majd, mint géppuskás szakaszparancsnok-helyettes 1939 márciusától részt vett a kárpátaljai hadműveletekben, majd az időközben 14.-re átszámozott nagyszőlősi csapattesttel, 1940 szeptemberében az észak-erdélyi bevonulásban. 1941. április 11-től május 9-ig a délvidéki hadszíntéren harcolt. Kolozsvárra áthelyezett csapattestét 1941-ben újra mozgósították és 1941. június 26-án a Gyorshadtest kötelékében a keleti hadszíntérre irányították. Mint nehézpuskás szakaszparancsnok vitéz magatartásával a június 26-i lettkowkai és az augusztus 14–15-i christoforowkai ütközetekben tűnt ki. Utóbbinál légnyomást szenvedett, melynek eredményeként kórházi kezelésre szorult. Felépülését követően, 1942. január 20-án Jutasra vezényelték, ahol elvégezte a csapat altisztképtő iskola egyéves tanfolyamát. November 22-én vitézzé avatták, majd 1943. január 1-jével felvették a hivatásos tisztesek és altisztek csoportjába. Január 11. és 22. között Szatmárnémetiben gáz tiszthelyettesi tanfolyamot végzett. Időközben a megszűnt kerékpáros-zászlóaljtól az újonnan felállított 25. felderítő-osztály állományába, majd a mozgósítás követően a 27. felderítő-osztály aknavető szakaszához osztották be. Az osztály kötelékében, 1944. április 20-án a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig az erdélyi harcokban. Szeptember 25-én Ratosnyánál megsebesült. A 27. egészségügyi oszlopnál, majd Budapesten volt kórházi kezelés alatt. December 28-án tért vissza a Zólyom környékén állomásozó, már teljesen leharcolt csapattestéhez, amelynél élelmezési tiszthelyettesi feladatokat látott el. Január végén osztálya maradványával Dunaszerdahely környékére vonult vissza, majd innen egy pár hetes pihenőt követően osztrák területre menetelt. Leopoldschlagnál esett 1945. május 14-én szovjet hadifogságba. A horni lágerből szeptember 12-én, szabadon engedték.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem hadiszalagon (1944. 08. 02.), Tűzkereszt I. fokozata, Felvidéki Emlékérem (1939), Erdélyi Emlékérem.

Katonai szolgálatot 1936 és 1939 között a 6/I. tábori tüzérosztálynál, 1939 és 1941 között pedig a 24. határvadász ütegnél teljesített. 1941-ben lövegkezelői jelvényt adományoztak számára. Ugyanakkor a 27. tábori tüzérosztályhoz helyezték át és július 1-jével átvették a hivatásos altisztek és tisztesek csoportjába. A 27. tábori tüzérezred 1. ütegének kezelő tiszthelyetteseként 1944-től harctéri szolgálatot teljesített.

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (1944), Tűzkereszt I. fokozata.

A hadműveleti területre az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében vonult el. 1944. július 14-én Wiznitznél szilánksérülést szenvedett. 1944 végén szovjet hadifogságban esett, ahonnan 1948-ban tért haza.

Észak-Erdély megszállása alatt mutatott átlagon felüli teljesítményéért 1940. november 5-án kelt legfelsőbb kormányzói elhatározás alapján a Magyar Bronz Érdemérmet adományozták számára. (HK 36. 428.)

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (1945), Magyar Bronz Vitézségi Érem (1945), Tűzkereszt I. fokozata.

Hadműveleti területen előbb a 23. határvadász pótütegnél, majd a 27/III. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot.

1921. 05. 01. őrmester. 1937. 05. 01. törzsőrmester. 1942. 07. 01. főtörzsőrmester.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem sötét-smaragdzöld szalagon (1943. 12. 02.), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel I. osztálya, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1922. február 9-én kezdte meg a pécsi M. kir. „Béla király” 8. honvéd gyalogezred II. zászlóaljánál. A tisztesképző iskola elvégzését követően 1926. június 1-jéig raj- és szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban teljesített szolgálatot. Utóbbi dátummal a M. kir. testőrség állományába helyezték át, amelynél, mint darabonttestőr 1932. december 1-jéig szolgált. Ez idő alatt géppuskás és közelharctanfolyamon vett részt, 1927-ben pedig a testőrség keretén belül a csapat tiszthelyettesi tanfolyamot is elvégezte. 1929. március 16-án megfelelő eredménnyel letette az őrmesteri vizsgát. A testőrség keretén belül mutatott teljesítményéért a Kormányzói Katonai irodafőnöke dicsérő elismerésébe részesítette. A testőrségi szolgálat után visszahelyezték a 8. gyalogezred 4. századának állományába. Innen 1933. november 7-én szolgálatvezetői minőségbe, a távbeszélő századhoz került. A csapatkiképzés terén elért kiválóan eredményes és különösen hasznos eredményeiért 1935-ben csapatparancsnoki dicséretben részesült. 1936. június 1-jén az 1. századhoz helyezték át, október 5-én pedig, mint szolgálatvezetőt az Eml. tiszti iskolára vezényelték. Az iskola keretén belül 1937. május 28-ig tevékenykedett és időközben – 1937. március 12-én – a törzsőrmesteri vizsgát is letette. Ezt követően egy hónapon át századánál szakaszparancsnoki feladatokat látott el, majd június 30. és július 31. között Hajmáskéren gépkocsizó és csapatvonat-tanfolyamot végzett. Augusztus 1-jétől egy hónapon át az alosztálytiszti tanfolyamon látott el szolgálatvezetői feladatokat. 1937. október 1-jén a bajai 4. vadászzászlóalj távbeszélő szakaszának, 1939. január 15-én pedig a szigetvári 14. határvadász-zászlóalj állományába helyezték át. Érdemeiért 1938-ban honvéd főparancsnoki dicsérő elismerésben részesült. A határvadász-zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. A visszacsatolt területek megszállása alkalmával teljesített kiváló szolgálataiért, 1940. november 5-én csapatparancsnoki dicséretben részesült. Csapatteste megszűnését követően, december 1-jével az újonnan megalakult 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának állományába helyezték át. Az 1944 évi mozgósításig szakaszparancsnok-helyettesi, illetve távbeszélő műszaki anyagkezelő tiszthelyettesi beosztásban szolgált, miközben 1941-ben háromhetes keskenyfilmvetítői tanfolyamot végzett. 1944. április 1-jén a 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnok-helyetteseként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, majd 1944 szeptemberétől az erdélyi harcokban. Nagybánya feladása után ezrede kötelékében Mezőkövesd, Eger, majd Losonc környéki harcokban volt bevetve, ahonnan leharcolt csapattestét a Csallóközbe vonták hátra. 1945 márciusában a 104. német hadosztály alárendeltségében, a garami harcokban, Párkánynál került újra bevetésre, majd április 7-től a németek által lefegyverzett alakulatával Ludweis környékére vonult vissza. Május 8-án bajtársaival hazaindult, de Leopoldschlagnál szovjet hadifogságba esett. A Zwettl-i hadifogoly lágerbe szállították, ahonnan augusztus 1-jén Aknaszlatinára, végül szeptember 8-án Máramarosszigetre került. Néhány nap múlva innen szabadon engedték. 1945. szeptember 13-án a 42. honvéd kiegészítő parancsnokságnál jelentkezett. November 2-i igazolását követően, 1946. április 20-án a szolgálat teljesítése alól felmentették és szeptember 1-jével nyugállományba helyezték.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata (1944), Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem (1939), Erdélyi Emlékérem (1941).

Tényleges katonai szolgálatát 1937-ben, a 7/9. hütinél kezdte meg. 1938-ban jó eredménnyel végezte el a tisztes iskolát, majd tizedessé előlépve, egy évvel később az 1. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át. 1939. október 13-tól 1941. február 10-ig fegyverszaki tanfolyamot végzett. A villányi csapattest kötelékében, melynél négy éves továbbszolgálatot vállalt részt vett a felvidéki, majd 1940-ben, az erdélyi bevonulásban. A zászlóalj megszűnését követően, az újonnan felállított 27/III. gyalogzászlóalj állományába került. 1941-ben elvégezte a tanfolyam II. évfolyamát, melynek eredményeként 1942. január 1-jével felvették a hivatásos fegyverszaki szakszolgálatos tisztesek csoportjába. Ezt követően a 27. gyalogezred aknavető szakaszának, amelynél 1944-ig teljesített szolgálatot. A hadosztály mozgósítását követően, 1944. április 1-jén, mint zászlóalj fegyvermester, a galíciai hadszíntérre vonult. 1944. szeptember 26-ig hadműveleti területen szolgált. 1945 júliusában a 7. honvéd kerületi parancsnokság igazolta, majd a 2. határvadász-zászlóalj állományába osztották be. 1946. június 10-vel nemtényleges viszonyba helyezték.

A 70/I. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. december 10-én, Losoncon hastífusz következtében elhunyt. Ugyanott temették el.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata (1944), Kis Sportügyességi Jelvény (1942).

1943. május 7-én, a csapatkiképzés terén elért eredményeiért, hadtestparancsnoki dicséretben részesült. Az 57/I. gyalogzászlóalj kötelékében került ki a hadműveleti területre. 1944. 07. 28-án Kutynál bal lábszárán szilánksérülést szenvedett. A 21. sz. segélyhelyen ápolták.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1936. október 5-én a kaposvári 10. tábori tüzérosztálynál kezdte meg. 1938-ban négy éves továbbszolgálatra jelentkezett. Csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban és a délvidéki hadműveletekben. 1941. június 1-jével felvették a hivatásos csapat altiszti és tisztesi csoportba és egyben a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz helyezték át, amelynél fogatos tiszthelyettesként, illetve osztály trombitásként teljesített szolgálatot. 1943-ban elvégezte a jutasi altisztképző iskola egyéves tanfolyamát, majd ugyanabban az évben távbeszélő továbbképzésen is részt vett. 1943. július 6-án gondatlanság miatt 10 napi egyszerű fogságra ítélték. 1944 májusában a 27. tábori tüzérezred kötelékében hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1945. március 16-án Pozsonynál szovjet hadifogságba esett. A konstancai hadifogolytáborból 1945. szeptember 4-én szabadult. 1948-ban igazolták és nyugállományba helyezték.

A 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében vonult el a hadműveleti területre. Tiszadorogmánál 1944. november 14-én comb és ágyéklövést szenvedett. Ápolás végett a 27. egészségügyi oszlopnak adták le.

(1921. 05. 10., Nagyernye, Nemes Antónia, Hajdú Dénes – 1986. 11. 14., Nagyernye).

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (1945), Tűzkereszt I. fokozata (1944).

Hadműveleti területen a 27. tábori tüzérezrednél teljesített szolgálatot.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Háborús Emlékérem, Osztrák Háborús Emlékérem, Bolgár Háborús Emlékérem.

1929. szeptember 1-jén kezdte meg tanulmányait a jutasi „Kinizsi Pál” altisztképző és nevelő intézet keretén belül. Az anyagkezelés terén kifejtett eredményes tevékenységéért intézetparancsnoki dicséretben részesítették. 1933. július 30-i avatását követően a budapesti 1. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot kezelő tiszthelyettesi beosztásban. 1936-ban gáz, féléves egészségügyi, 1937-ben pedig hathetes géppuskás tanfolyamon vett részt. 1938. január 1-jén az ipolysági 5. határvadász üteghez helyezték át, amelynek kötelékében, mint lövegkezelő és szolgálatvezető, részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jével az újonnan felállított marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztály 2. ütegéhez osztották be. 1941-42-ben, a csapatkiképzés terén elért kimagasló eredményeiért 1943-ban 65 pengős könyvjutalomba, az augusztus 17-én megtartott tüzér harcszerű lőversenyen, kezelő tiszthelyettesként elért első helyezéséért pedig hadtestparancsnoki dicsérő elismerésben részesült. 1942-ben, kiváló eredménnyel hathetes kidolgozó tanfolyamot végzett. Ugyanakkor 1941-ben és 1943-ban gondatlanság vétségéért ütegparancsnoka két ízben is megfenyítette. A mozgósítást követően, a 27/3. üteg lövegkezelő és szolgálatvezető altisztjeként, 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi harcokban. A tiszai védelemi vonal feladás után ütegével Losonc felé vonult vissza, ahol 1945. január 14-én szovjet hadifogságba esett. A miskolci hadifogolytáborba kísérték, ahonnan Jászberénybe szállították és március 28-án átadták az 1. gyaloghadosztály-parancsnokságnak. A hadosztály kötelékében 1946. június 12-ig, mint írnok, illetve fogatolt kocsioszlop-parancsnok szolgálatot teljesített. Ezt követően a hadsereg kötelékéből elbocsájtották.

(1909. 09. 10., Drávatamási, Jankovics Anna, Halász József – 1944. 10. 01. Görgénysóakna).

1941. augusztus 1-jétől a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1943. december 1-jén vették át a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. A székely csapattest kötelékében 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, majd az erdélyi harcokban. A Görgénysóakna körüli védelmi vonalban kialakult közelharc során halt géppisztolysorozattól hősi halált. Ugyanott temették el. Sírja az ortodox templom melletti kultúrotthon alatt található.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem sötét-smaragdzöld szalagon, Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Olasz Bronz Érem.

Tényleges katonai szolgálatát 1926. június 22-én a „József Nádor” 2. honvéd gyalogezred III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál kezdte meg. A tisztesképző iskola elvégzését követően, 1930-34. között kiképzőtisztesként tevékenykedett. 1934-ben a Jutasra vezényelték, ahol elvégezte az egy éves csapattiszthelyettesi tanfolyamot. Alakulatához visszatérve, amely az átszervezések során az I. zászlóaljra változott, szolgálatvezetői beosztást nyert. A zászlóalj kötelékében 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, majd a délvidéki hadműveletekben. 1941. április 1-jén a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századához helyezték át, amelynél május 15-től szakaszparancsnoki beosztást nyert. A csapatszolgálat terén elért kiváló eredményeiért, 1942. augusztus 10-én hadosztályparancsnoki dicséretben részesítették. 1943. január 10. és 20. között Kolozsváron 50 mm-es páncéltörő ágyús szakaszparancsnoki, február folyamán pedig gáz tiszthelyettesi tanfolyamot végzett. A könnyű hadosztály mozgósítását követően, 1944. április 11-én, az 57/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának szolgálatvezetőjeként a keleti hadszíntérre vonult. Április 25-én Zabienál súlyos lábsérülést szenvedett. Nyílt lábszártöréssel május 3-ig a máramarosszigeti tábori, május 7-ig a debreceni KEV, szeptember 25-ig pedig a kalocsai 537. hadikórházban ápolták. Október 26-ig egészségügyi szabadságon volt, majd november 9-ig a margitszigeti ortopédkórházban kezelték. Mivel állapota továbbra is súlyos maradt a szombathelyi 523. hadikórházba újratörték a lábát, és mint fekvőbeteget további gyógykezelés miatt kórházvonattal, a Német Birodalom területére szállították. 1945. május 14-ig különböző hadikórházakban kezelték. A Costantisbadba települt magyar hadikórház betegeként amerikai hadifogságba esett. A Stift-Tepli-i hadifogolytáborból június 18-án elengedték.

A 27/II. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. október 30-án megsérült.

Kitüntetései: Tűzkereszt II. fokozata (1944), Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya (1942. 10. 05.), Felvidéki Emlékérem (1940), Erdélyi Emlékérem (1941).

Tényleges katonai szolgálatát az egri 14/I. gyalogzászlóaljnál 1932. október 5-én kezdte meg. A hároméves kiképzést követően, 1935. október 5-én Jutasra, a Kinizsi Pál honvéd csapat altisztképző iskolára vezényelték, amelynek tanfolyamát 1937. augusztus 19-én jó eredménnyel végezte el. Augusztus 21-én átvették a hivatásos állományba, majd kiképző altisztként 1940 áprilisáig, az egri zászlóaljnál tevékenykedett. Csapatteste kötelékében részt vett a felvidéki bevonulásban. Utóbbi dátummal az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj 5. őrséhez helyezték át. Az őrs parancsnokaként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. október 5-én, a csapatkiképzés terén elért eredményeiért csapatparancsnoki dicséretben részesült. Csapatteste megszűnését követően, 1940. december 1-jével az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 6. századához nyert beosztást. A székely csapattest kötelékében 1940 és 1944 között szolgálatvezetőként, illetve szakaszparancsnokként tevékenykedett. Ez idő alatt, 1942. augusztus 10. és 30. között Szatmárnémetiben gáztanfolyamot végzett. A székely zászlóalj mozgósítását követően, mint szolgálatvezető, hadműveleti területre vonult. A felvonulási területen lezajlott harcszerű lövészet során, bal kézfején súlyosan megsebesült. Felépülését követően a 27/II. gyalogzászlóalj pótkereténél nyert kiképző altiszti beosztást. A kiképzés és anyagkezelés terén elért kiváló eredményeiért, 1944. július 20-án dandárparancsnoki dicsérő elismerésben részesült. Erdély kiürítésekor, a 27/II. törzspótszázad anyagkezelőjeként október 15-én Vörösberénybe, majd december 6-án Rábakovácsiba települt hátra. A törzspótszázad december 22-i feloszlatását követően a szombathelyi Kiképző és Felszerelő Központ parancsnoksága, 1945. március 12-én a 950. munkászászlóaljhoz osztotta be. A zászlóalj kötelékében előbb Nagynardárra, majd német alárendeltségben a Birodalom területére menetelt, ahol 29-én angol hadifogságba esett. A fogságból szeptember 19-én tért vissza Magyarországra. A miskolci 7. kerületi parancsnokság november 3-án igazolta, majd 1946. szeptember 1-jétől nyugállományba helyezték. Két évvel később a nyugállományból visszahívták és személyi tartalékba helyezték.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem sötét-smaragdzöld szalagon (1940. 11. 05), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Erdélyi Emlékérem.

1933. július 30-án avatták a magyar királyi jutasi „Kinizsi Pál” altisztképző és nevelő intézetben. Ezt követően a tolnai M. kir. „Béla király” 8. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának géppuskás századához nyert beosztást rajparancsnoki, illetve szakaszparancsnok helyettesi minőségbe. 1934. január 15. és február 1. között sí tanfolyamot végzett. 1935. április 2-tól szolgálatvezető altiszti beosztásban teljesített szolgálatot. Ez év folyamán a 4/III. határőr osztályhoz helyezték át. Az átszervezések folytán csapatteste megnevezése előbb 4/II. határbiztosító osztályra, majd 15. határvadász-zászlóaljra változott. Az 1937/38-as kiképzési évben, mint kiváló tiszthelyettest oklevéllel és 70 pengő pénzjutalommal jutalmazták. Csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jével az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj géppuskás századának állományába került. 1943. június 1-jétől 12 hónapra szabadságolták, majd 1944. március 22-én hadiszolgálatra hívták be. A sepsiszentgyörgyi csapattest kötelékében hadműveleti területen tevékenykedett. A háború végén a 27. törzspótszázad állományában volt. 1945. szeptember 25-én jelentkezett az új honvédségbe, ahol igazolás után 1946. június 1-jével nyugállományba helyezték.

(1919, Sepsiszentgyörgy, Varga Éva, Incze Barabás – 1999. 04., Sepsiszentgyörgy).

Hadműveleti területen a 27. tábori tüzérezred kötelékébent teljesített szolgálatot.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1925. december 7-én kezdte meg a miskolci „Szondy György” 7. tábori tüzérosztálynál. 1931. július 20. és december 20. között Budapesten, a központi híradó iskolában rádió és távbeszélő tanfolyamot végzett. 1932. október 1-jén szolgálaton kívüli viszonyba helyezték. 1940. április 29-én hívták be tényleges katonai szolgálatra a 19. tábori tüzérosztályhoz. 1940. május 7-én tizedes címzetes tűzmesterből szakaszvezető címzetes tűzmesterré nevezték ki. Osztálya kötelékében, mint szolgálatvezető és távbeszélő tiszthelyettes részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Október 1-jén felvették a hivatásos altisztek csoportjába, majd november 15-én a 27. székely tábori tüzérosztály állományába helyezték át. 1944. augusztus 19-től 1945. május 9-ig a 27. tábori tüzérezred törzsénél hadműveleti területen távbeszélő tiszthelyettesi és szolgálatvezetői beosztásban tevékenykedett. Utóbbi dátummal szovjet hadifogságba esett. A máramarosszigeti hadifogolytáborból szeptember 10-én, szabadon engedték. 1946. szeptember 26-án a tényleges szolgálatból végleg elbocsájtották.

(1914. 02. 07., Lábatlan, Kaldon Teréz, Kerle Ferenc – 1984. 01. 25., Üröm).

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (x3), Tűzkereszt I. fokozata, I. fokozatú (Arany) Közelharc Jelvény (1945. 04. 12.)

Tényleges katonai szolgálatát a nagyszőlősi m. kir. „Vak Bottyán” 14. kerékpáros-zászlóaljnál kezdte meg, amelynek kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kolozsvárra áthelyezett csapattestét 1941-ben újra mozgósították és a Gyorshadtest kötelékében a szovjet hadszíntéren vetették be. 1943-ban a kerékpáros-zászlóalj megszűnését követően az újonnan létrehozott 25. felderítő-osztály állományába került. 1944. április 1-jétől a 27. felderítő-osztály kötelékében a galíciai hadszíntérre vonult. Vitéz magatartásával, több alkalommal is kivívta elöljárói elismerését. 1944. 09. 26-án Ratosnyánál nyaklövést és bal lábán szilánksérülést szenvedett. Felépülését követően, 1945. április 30-án csapatteste kötelékében szovjet hadifogságba esett. A máramarosi hadifogolytáborból 1945. szeptember elején szabadult. Előbb Szegeden, majd a budapesti 12. honvéd kiegészítő parancsnokságon jelentkezett, ahol szeptember 14-én leszerelték. Civilként Esztergomban cipésznek tanult, majd a kazánfűtő-gépész szakmát elsajátította. Ez utóbbi beosztásban a solymári téglagyárban dolgozott.

Tényleges katonai szolgálatát 1934. október 1-jén a pécsi IV. tábori tüzérosztály 1/1. ütegénél kezdte meg. A tényleges szolgálati idő után továbbszolgálatot vállalt, s mint szolgálatvezető 1938. október 1-jén az ugyancsak pécsi nehézgépvontatású tüzérosztálynál nyert beosztást, szakaszvezetői rendfokozatban. 1939. január 17-én, mint műmester jelöltet a vilánnyi 15. határvadász üteghez helyezték át. Innen október 17-én a budapesti tüzérszertárhoz vezényelték, ahol 1941. február 9-ig tüzér műszaki tanfolyamot végzett. A tanfolyam elvégzését követően a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz helyezték át. Mint osztály műmester 1944. április 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. 1945. február 15-én Somorjáról a HM rendeletére, Nagykanizsára rendelték egy új fegyver bemutatása céljából. Március 20-án bolgár hadifogságba esett. A Szigetvár melletti csertői hadifogolytáborból június 2-án szabadult. Június 13-án, a Magyarbólyon állomásozó 10. határvadász-zászlóaljnál szolgálatra jelentkezett. Igazolását követően 1946. július 20-án, szolgálaton kívüli viszonyba helyezték. Kérésére 1949. elején reaktiválták és 1953. augusztus 21-ig a demokratikus honvédségben szolgálatot teljesített, főtörzsőrmesteri rendfokozatban. Utóbbi dátummal nemtényleges viszonyba helyezték.

Kitüntetései: Magyar Bronz Vitézségi Érem (1944), Tűzkereszt I. fokozata, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatra 1939. február 1-jén, az ipolysági 5. határvadász üteghez vonult be, amelynél rádió és távbeszélő tanfolyamot végzett. Az üteg kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, majd annak megszűnését követően a 27. tábori tüzérosztály kötelékébe került. 1941-ben Jutasra, a tiszthelyettes képző iskolára vezényelték, amelynek egyéves tanfolyamát 1942. január 1-jén jó eredménnyel végezte el. A tanfolyamot követően, az 1944. évi mozgósításig a marosvásárhelyi tüzérosztály-törzsénél távbeszélő tiszthelyettesként teljesített szolgálatot. 1943. május 1-jén vették át a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. 1944. május 1-jétől, a 27. tábori tüzérezred törzsénél, mint távbeszélő szakaszparancsnok-helyettes harctéri szolgálatot teljesített. Részt vett a galíciai, 1944. szeptember 24-től pedig az erdélyi és magyarországi védelmi harcokban. 1945. március 15-én Diószeg közelében csapattestét elhagyva a szovjet csapatok fogságába került. A Szumiban kialakított lágerből 1948. május 25-én tért haza. Az 5. kiegészítő parancsnokságnál igazolták, majd augusztus 24-én elbocsájtották a honvédség kötelékéből.

27. gyalogezred parancsnokság. Az 1940/41. év folyamán, a csapatkiképzés terén elért eredményeiért pénz és könyvjutalomba részesült.

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1933. október 5. és 1939. augusztus 1. között, a m. kir. Görgey Arthur 13. honvéd gyalogezred II. zászlóaljánál töltötte. 1934-ben tisztesiskolát, 1938-ban pedig nehézpuskás szakaszparancsnok-helyettesi tanfolyamot végzett. A gyalogzászlóaljtól a 60. kerületi parancsnokság állományába került, amelynél 1939. december 1-jéig írnoki feladatokat látott el, miközben október 30-án a 7. kerületi parancsnokság bizottsága előtt sikeres írnoki vizsgát tett. 1939 végén a 29. határvadász-zászlóalj állományába helyezték át, amelynek kötelékében 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Csapatteste megszűnését követően, 1940. október 1-jén az újonnan felállított 27/III. gyalogzászlóalj 9. századához osztották be, amelynél 1942. április 16-ig szolgálatvezetői beosztásban tevékenykedett. 1941. január 1-jével átvették a hivatásos állományba, majd 1942. április 16-án az írnok szakszolgálatos tiszthelyettesek csoportjába. Ezt követően, az 1944. évi mozgósításig a 27/III. gyalogzászlóalj törzsénél írnoki feladatokat látott el. 1942-ben a szakszolgálat terén elért eredményeiért ezredparancsnoki dicséretben részesült. A hadosztály mozgósításakor, mint állományvezető a pótkeretnél maradt. Marosvásárhely kiürítését követően, a 27/III. pótszázad kötelékében zárt szállítmánnyal Zalaegerszegre települt át. A pótszázad december 20-i megszűntetése után, a Csepeszkopácson állomásozó 27/I. pótszázad állományába került, majd onnan 1945. január 1-jén Szombathelyre a 27. gyűjtőszázadhoz helyezték át. A szovjet csapatok elől, csapattestével osztrák területre vonult vissza, s 1945. május 5-én, Linz környékén amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból október 1-jén tért haza Magyarországra. A 7. honvéd kerületi parancsnokság november 7-én igazolta, majd 1946. augusztus 30-án nyugállományba helyezték.

A mozgósítás elrendelése után ő és a felesége is közbe akart járni annak érdekébe, hogy ne a kivonuló alakulathoz, hanem a póttesthez nyerjen beosztást. Ezért az 57. gyalogezred parancsnokság 1944. március 28-án, 60 nap letöltendő laktanyafogságra ítélte. A 27/III. gyalogzászlóalj szakaszparancsnok-helyetteseként a hadműveleti területre végül mégis elvonult. A súlyos horodi harcokban 1944. június 26-án, a bal karján szilánksérülést szenvedett.

Tényleges katonai szolgálatát 1938. február 1-jén, az egri 14. gyalogezred I. zászlóaljánál kezdte meg. 1939. szeptember 20-án tovább szolgálatot vállalt. Csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban és a délvidéki hadműveletekben. 1942. május 16-án hadiszolgálatra hívták be, de egészségügyi felmentést kapott és október 15-ig a pótkeretnél maradva fegyvergyakorlatot teljesített. 1943. február 10. és október 20. között kiképző tisztesként szolgált. A 44. gyalogezred kötelékében, 1944. január 2-án a keleti hadszíntérre vonult. Aknavető tüzelőállás tiszthelyettesként, 1944 végén az 57/II. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadához helyezték át. Csapatteste kötelékében osztrák területen esett szovjet hadifogságba, 1945. április 30-án. Az Alsópatyban kialakított fogolytáborból augusztus 23-án szabadult.

A hadműveleti területre az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében vonult el. 1944. április 27-én Kutytól délre bal karján és a szemén aknaszilánk sérülést szenvedett.

Lánszki (másutt Lánczki) István hivatásos fegyverszaki címzetes főtörzsőrmester[44]

1936. 11. 01. őrmester, 1942. 04. 01. törzsőrmester, 1944. 01. 01 c. főtörzsőrmester

Kitüntetései: Magyar Bronz Vitézségi Érem (1945), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

A magyar királyi honvédség kötelékébe toborzás útján, 1928. március 21-én lépett be. Mint önkéntest a 3. Szent István gyalogezred III. zászlóaljának 8. századába osztották be. 1929-ben, csapatteste kötelékében tisztesiskolát, 1930-tól pedig a budapesti fegyverszertárnál kétéves fegyvermesteri tanfolyamot végzett. Ezt követően 1936. október 1-jéig csapattesténél zászlóalj fegyvermesterként szolgált. 1935. december 1-jével felvették a hivatásos fegyverszaki szakszolgálatosok állománycsoportjába. 1936 októberében a hajmáskéri honvéd gépkocsicsoport-parancsnoksághoz helyezték át. 1938. június 25-től állománytestének elnevezése 2. gépkocsizó dandár felderítő-zászlóaljra változott, s ő Rétságra, a 11. kerékpáros-zászlóalj kisharckocsi-századához került. Innen helyezték át 1940. január 1-jén Rimaszombatra, az 1. határvadász-zászlóaljhoz. A fent említett csapattestek kötelékében részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. A határvadász-zászlóalj megszűnését követően a 27/III. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1944. április 1-jéig tevékenykedett. A szak- és a csapatszolgálat terén elért kiváló eredményeiért többek között 1941. július 1-jén és 1942-ben csapat-, 1943. április 1-jén pedig hadtestparancsnoki dicséretben részesült. A hadműveleti területre az 57/III. gyalogzászlóalj fegyvermestereként vonult el. 1944 augusztusától a 27. páncélvadász-osztálynál szolgált, amelynek kötelékében szeptembertől Kőrösmező - Borgóprund - Beszterce - Nyíregyháza útvonalon volt visszavonulásban. 1944 októberében osztálya kötelékében részt vett a Mezőkeresztes - Egerbakta - Bükkszenterzsébet környéki harcokban. Leharcolt csapattestét 1944 decemberében a harcokból kivonták és 1945 februárjáig Privigye környékén pihentették, majd osztrák területre vonták hátra, ahol a németek, mint megbízhatatlan alakulatot leszerelték és Unterhaidig kísérték. Itt esett csapatteste töredékével szovjet hadifogságba. 1944 júniusában kiszállították a Szovjetunióba, ahonnan 1947. július 2-án tért haza. 1948. április 30-án szolgálaton kívül helyezték.

Kitüntetései: Erdélyi Emlékérem (1941. 06. 18), Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya (1943. 02. 01)

Tényleges katonai szolgálatát 1937. február 1-jén a M. kir. Mária Terézia 1. honvéd gyalogezred 7. századánál kezdte meg. 1937. november 8-án az 1936/37. kiképzési évben elért eredményei alapján lövésszé nevezték ki. Tényleges szolgálatát követően négyéves továbbszolgálatra kötelezte magát. 1939. január 24-én átszervezés folytán a 23/II. gyalogzászlóalj 4. századához helyezték át. A zászlóalj visszamaradó különítményének állományvezetőjeként, 1940. augusztus 16-án sikeres írnoki szakvizsgát tett. Szeptember 1-jén átvették az írnok szakszolgálatosok csoportjába, 1941. március 1-jén pedig a hivatásos altisztek csoportjába. Augusztus 15-től a Gróf Károlyi István honvédtiszti fiúnevelő intézetnél látott el állományvezetői feladatokat. Innen 1942. május 1-jén a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj pótkeretéhez helyezték. Írnoki beosztásban az 1944. március 23-i mozgósításig szolgált. A közigazgatási szolgálatban elért kiváló eredményeiért 1943-ban hadosztály-, 1944-ben pedig hadtestparancsnoki dicsérő elismerésben részesült. A mozgósítást követően a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj törzséhez osztották be, ahonnan a 27/III. törzspótszázad állományába helyezték át. A század kötelékében a háború végéig hadiszolgálatot teljesített. 1944. május 8. és november 1. között amerikai hadifogságban volt.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata egy sebesülési pánttal, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

1934-ben kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a 2/VIII. határőr kerületnél. A tisztesképző iskolát 1935-ben Zólyomban végezte el, majd raj-, illetve szakaszparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. Csapattestének megnevezése az 1937-38-as átszervezések során előbb 2. határbiztosító osztályra, majd 1. határvadász-zászlóaljra változott. 1939. április 3. és 5. között jeles eredménnyel, mint továbbszolgáló szakaszvezető Szombathelyen rendőrképesítő vizsgát tett. 1940 elején próbaszolgálatra jelentkezett és április 29-én, Miskolcon igen jó eredménnyel a képességi vizsgát is letette. A határvadász-zászlóalj 1. századának szolgálatvezetőjeként részt vett az felvidéki, majd az észak-erdélyi bevonulásban. Az erdélyi területek visszafoglalása érdekében tett kiváló szolgálatiért 1940. november 14-én csapatparancsnoki dicséretben részesítették. Zászlóaljának megszűnését követően, 1940. december 1-jén a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 7. századához osztották be és egyben felvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. 1941. június 7-ig anyagi tiszthelyettesi, szeptember 30-ig szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban teljesített szolgálatot, miközben június 1. és 31. között Várpalotán gránátvető tanfolyamot végzett. Az 1944. márciusi mozgósításig a 7. század szolgálatvezetője volt. Az anyagi tiszthelyettesi szolgálataiért 1942. május 28-án, míg a csapatszolgálat, illetve a csapatkiképzés terén elért eredményeiért 1942. szeptember 18-án csapatparancsnoki dicsérő elismerésben részesült. 1943. január 1-jén Jutasra vezényelték, ahol elvégezte az altisztképző iskola egyéves tanfolyamát, majd tanulmányai befejezését követően, csapattestéhez visszatérve hadibeosztást nyert. A 27/8. lövésszázad szolgálatvezetőjeként 1944. április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. 1944. augusztus 1-jén Sokolowkánál szilánktól combsérülést szenvedett. Felépülését követően visszatért századához, amellyel 1944 szeptemberétől részt vett az erdélyi harcokban. Október 20-tól a 27. kiképző csoport szolgálatvezetője volt, amelynek kötelékében 1945. május 10-én, osztrák területen amerikai hadifogságba esett. A hadifogságból szeptember 10-én, szabadon bocsájtották.

A 27/3. utászszázad kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. november 14-én Balaton községnél bal kézfejének bénulása miatt az egészségügyi oszlopnak adták le.

1935. 11. 01. őrmester. 1941. 05. 01. törzsőrmester. 1944. 01. 01. főtörzsőrmester.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1925. október 28-án, Nyíregyházán a 12/II. gyalogzászlóaljnál kezdte meg. Az újonc kiképzést követően, 1926. szeptember 1. és 1933. március 31-ig a „Rákóczi Ferenc” 12. honvéd gyalogezred távbeszélő századánál látott el távbeszélő és rádióállomás csoportparancsnoki feladatokat. Ez idő alatt elvégezte a tisztesképző iskolát, 1932-ben letette az őrmesteri vizsgát, 1933-ban pedig a debreceni 6. híradó-osztálynál állandó vonalépítő tanfolyamon vett részt. Április 1-jén a 6. határőr kerület 6/II. osztályának távbeszélő szárnyához helyezték át, távbeszélő szakaszparancsnoki beosztásba. 1934-ben tábori távbeszélő jelvényt adományoztak számára. Ugyanebben az évben Budapesten, a M. kir. központi híradó iskola tanosztagánál a járőrrádiós, majd 1935-ben az R-1, R-2, R-3 rádió átképző tanfolyamot is elvégezte. 1934. november 1-jével felvették a hivatásos tisztesek és altisztek csoportjába. A csapatszolgálat terén elért eredményeit 1936-ban ezredparancsnoki dicsérettel jutalmazták. A határőrség állományából 1937 júliusában a 20/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának állományába helyezték át. Mint távbeszélő szakaszparancsnok a csapatkiképzés terén elért eredményeiért 1939-ben hadtestparancsnoki elismerésben részesült. Csapatteste kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban és a délvidéki hadműveletekben. 1940. május 20-án a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 5. századának, 1942-ben pedig a távbeszélő szakaszának állományába helyezték át. 1942. december 20-án a sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj egyesített távbeszélő szakaszához került. Csapattiszti erényei mellett 1943-ban a Hotis versenyek alkalmával is kiváló eredményeket ért el: három első helyezése volt. Alakulat mozgósítását követően, 1944. április 1-jén az 57/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnok-helyetteseként a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, október 11-től 21-ig pedig a 70/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnokaként az erdélyi harcokban. Utóbbi dátummal valószínűleg csapattestét elhagyva 1945. február 17-ig a polgári életben tevékenykedett, majd a 65. kiegészítő parancsnokságnál jelentkezett szolgálattételre. Mint sorozótiszt, 1946. január 1-jéig szolgált, amikor felülvizsgálat folytán alkalmatlannak minősítették és nyugállományba helyezték.

A sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóaljnál szolgált. A kitűnő állományvezetői munkakörben szerzett érdemeiért egy 1943-ban megtartott szemle alkalmával a Honvédelmi Miniszter Úr okirat dicsérő elismerés odaítélésre hozta javaslatba.

(1914. 08. 17., Berneczbaráti, Kapa Mária, Móricz József – 1943. 04. 10., Marosvásárhely).

Katonai pályafutásának kezdeti periódusáról kevés adat áll rendelkezésünkre. 1940. december 1-jéig az 5. határvadász-zászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot. Nagy valószínűséggel ez idő alatt végezte el a jutasi csapattiszthelyettesi iskola I. évfolyamát, majd csapatteste kötelékében részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. június 18-án a kiképzés terén elért eredményes munkájáért a határvadász-zászlóalj parancsnoksága dicsérő elismerésbe részesítette. 1940. december 1-jén az újonnan megalakult 27/II. gyalogzászlóalj állományába helyezték át és egyben felvették a hivatásos tisztesek és tiszthelyettesek csoportjába. 1941. június 28-án igen jó eredménnyel a csapattiszthelyettesi iskola II. évfolyamát is elvégezte, melyet követően aknavető rajparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot. 1941. október 1-jén Marosvásárhelyre, a 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver századához helyezték át, ahol 1942-43 folyamán aknavető szakaszparancsnok-helyettesként tevékenykedett és közben gáztiszthelyettesi tanfolyamot végzett. 1942-ben a csapatkiképzés és csapatszolgálat terén elért eredményes munkájáért két ízben is csapatparancsnoki dicséretben részesült. A kiváló tiszthelyettes agyvérzés következtében hunyt el.

Az 57. gyalogezred kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. 08. 19-én Kutynál jobb felsőkarján szilánksérülést szenvedett.

Hadműveleti területen a 27. tábori tüzérezred kötelékében teljesített szolgálatot.

Békeidőben a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóaljnál látott el szakaszparancsnoki és iroda altiszti fealadatokat. A kiképzés terén elért eredményeiért, 1944. július 26-án hadtestparancsnoki dicséretbe részesítették. A székelyudvarhelyi 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében került ki a hadműveleti területre. Kutynál szerzett hörghuruttal 1944. július 2. és augusztus 8. között kórházi kezelés alatt volt.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem sötét-smaragdzöld szalagon, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1934. október 1-jén a M. kir. „Görgey Arthur” 13. honvéd gyalogezred távbeszélő századánál kezdte meg. Két év tényleges szolgálat után 1936. október 1-jén jelentkezett a jutasi csapat altisztképző iskolára, amelyet 1938. augusztus 21-én igen jó eredménnyel végzett el. Ezt követően a 13/I. gyalogzászlóaljhoz osztották be, ahonnan 1939. március 20-án a rimaszombati 1. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át. Mint távbeszélő szakaszparancsnok-helyettes részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jével az újonnan megalakult marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj állományába került. A csapatszolgálat terén elért kiváló eredményeiért a 27. gyalogezred parancsnoka 1942. szeptember 18-án ezredparancsnoki okirati dicséretbe részesítette. 1943-ban a IX. utászzászlóaljnál gáztiszt-helyettesi tanfolyamot végzett. Az 1944. márciusi mozgósításkor a pótkeretnél maradt, majd 1944. szeptember 10-től a 27/III. tábori gyalog pótzászlóalj kötelékében vett rész az erdélyi harcokban. Október 10-én az 57/I. gyalogzászlóaljhoz osztották be. 1945. március 8-án Pozsony mellett szilánksérülést szenvedett, amellyel Klattauban (ma Klatovy – Csehország) kezelték. Itt esett 1945. május 5-én amerikai hadifogságba, ahonnan 1946. január 24-én tért haza. Április 12-én igazolták, majd augusztus 22-én nyugállományba helyezték.

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (1944), Tűzkereszt I. fokozata.

Hadműveleti területen az 57/III. gyalogzászlóalj kötelékében teljesített szolgálatot.

Kitüntetései: Háborús Emlékérem kard és sisak nélkül (1937), Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya (1942), Felvidéki Emlékérem (1939), Erdélyi Emlékérem (1941).

1932. október 5-én vonult be tényleges katonai szolgálatra, az egri 14/II. gyalogzászlóalj géppuskás századához. A csapattest kötelékében, 1936. január 6-ig géppuskás rajparancsnoki és szolgálatvezetői beosztásban, illetve fegyvermester tanoncként teljesített szolgálatot, miközben 1933. január 7 és június 30. között elvégezte a géppuskás tisztesiskolát. 1936. január 7-én Budapestre, a m. kir. 1. sz. Egyesített Javító Műhely 2. szakaszához vezényelték, ahol egyéves hivatásos fegyvermesteri tanfolyamot végzett. Ennek eredményeként 1937. augusztus 1-jével átvették a hivatásos fegyverszaki tiszthelyettesek csoportjába. 1937. október 1. és 1938. október 1. között a 14/II. gyalogzászlóalj fegyvermestere volt. Kiváló szolgálataiért 1938-ban ezredparancsnoki dicséretben részesült. Egyéves szolgálatát követően raktárkezelői minőségben, a budapesti Központi Fegyverszertárhoz vezényelték, ahonnan 1939. május 1-jével az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj állományába került. A csapattest kötelékében részt vett a felvidéki, 1940 szeptemberében pedig az észak-erdélyi bevonulásban. A zászlóalj feloszlatását követően 1940. december 1-jével az újonnan felállított 27/II. gyalogzászlóalj állományába helyezték át, amelynél 1944-ig zászlóalj fegyvermesteri beosztásban teljesített szolgálatot. A szakszolgálat terén elért kiváló eredményeiért 1941-ben zászlóalj-, 1942-ben ezred-, 1943-ban pedig hadosztály-parancsnoki dicsérő elismerésben részesült. A könnyű hadosztály mozgósítását követően, 1944. április 14-én, a 27/II. gyalogzászlóalj fegyvermestereként a keleti hadszíntérre vonult. Július 1-jétől a székely seregtest fegyverjavító műhelyéhez, december 1-jétől pedig a 27. vonatparancsnokság műhelyszázadához volt beosztva. A magyarországi védelmi harcokat követően százada kötelékében Szlovákián át a Csallóközbe menetelt, majd 1945 elején Unterhaid környékére vonult vissza. Május 9-én amerikai, június 1-jén pedig szovjet hadifogságba jutott. A máramarosszigeti hadifogoly lágerből 1945. szeptember 10-én szabadon engedték. A szegedi 5. kerületi parancsnokságon igazolták, majd 15-én a HM hadiipari felszámoló osztály irodavezetőjévé nevezték ki. 1946 februárjában, mint nyugatost a HM kötelékéből elbocsájtották, így a továbbiakban lakatos munkásként dolgozott.

Kitüntetései: Tűzkereszt I. fokozata, Katonai Szolgálati Jel III. osztálya, Erdélyi Emlékérem.

Katonai szolgálatra, 1937. október 5-én, a pécsi 4/II. határbiztosító osztályhoz vonult be. Az alapkiképzést követően, 1938. január 8. és május 3. között számvivő tisztesi tanfolyamot végzett. A tanfolyamot követően, 1939. január 10-ig a határbiztosító osztálynál, 1940. január 7-ig pedig a villányi 15. határvadász-zászlóalj gazdasági hivatalánál látott el számvivő tisztesi feladatokat. A négyhónapos hivatásos számvivő tiszthelyettesi tanfolyamot, január 8. és május 1. között Pécsett végezte el. A közigazgatási szolgálat terén elért kiváló eredményeiért 1940. augusztus 18-án okirat dicsérő elismerésben részesült. Csapatteste kötelékében, 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban, majd a zászlóalj megszűnését követően, november 15-től az újonnan felállított sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került. A zászlóalj gazdasági hivatalának számvivő és élelmező tiszthelyetteseként, kiváló szolgálataiért 1941. július 1-jén zászlóalj-parancsnoki dicséretben részesült, majd november 1-jével átvették a hivatásos számvivő tiszthelyettesek csoportjába. A kiváló szolgálatai mellett 1942. december 31-én, szolgálati mulasztásért megrovásban részesült. A könnyű hadosztály mozgósítását követően az 57/I. gyalogzászlóalj gazdasági hivatalának élelmező tiszthelyetteseként, 1944. április 10-én a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől pedig a magyarországi védelmi harcokban. Leharcolt csapattestét 1944 végén, Szlovákián át a Csallóközbe vonták hátra, majd 1945 elején osztrák terültre meneteltették. A harcok befejezését követő napokban Bécs környékén a szovjet csapatok fogságába került. Az alsópatyi fogolytáborból Tecuciba szállították, ahonnan néhány nap múlva Debrecenbe hozták vissza, majd 1945. augusztus 31-én szabadon bocsájtották. A 26. bevonulási központnál jelentkezett, majd november 15-én a 415. bevonulási központ gazdasági hivatalához osztották be, amelynél 1946. február 10-ig számvivői beosztásban szolgált. Utóbbi dátummal szolgálata alól felmentették, 1948-ban pedig elbocsájtották a hadsereg kötelékéből.

Kitüntetési: Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatra – eddig ismeretlen alakulathoz – 1936. október 5-én vonult be. 1939-ben részt vett a felvidéki bevonulásban. 1940. január 1-jén a szigetvári 14. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át. Csapatteste kötelékében részt vett az 1940. szeptemberi észak-erdélyi bevonulásban. A zászlóalj feloszlatását követően, október 1-jétől az újonnan felállított 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyver századához nyert beosztást. Az 1940/41. kiképzési évben elért kimagasló eredményeiért pénz és könyvjutalomba részesült. 1940–1944 között elvégezte a jutasi csapattiszthelyettes képző iskola egyéves tanfolyamát, majd aknavető, sport és úszómesteri tanfolyamot is végzett. 1944. január 1-jén átvették a hivatásos állományba, majd százada kötelékében, május 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai és az észak-erdélyi hadműveletekben. 1944 szeptemberétől Szászrégen és Görgényszentimre között harcolt, ahol október 20-án megsebesült. November 27-ig kórházi kezelés alatt volt, majd a Zalaegerszegen állomásozó 27/I. törzspótszázadhoz vonult be. Innen 29-én Szentgotthárdra, a 88/4. újonczászlóaljhoz vezényelték, amelynek szolgálatvezetőjeként 1945. január 16-án német területre vonult. Rövid kórházi kezelés után, csapattestéhez visszatérve Friedberg mellett, március 28-án amerikai hadifogságba esett. A Marseilles-i 404. hadifogolytáborból október 15-én szabadult. Hazatérését követően a szigetvári 415. bevonulási központnál jelentkezett, majd létszámfelettiként 1946. március 7-től próbarendőrként szolgált. 1946 augusztusában a tényleges szolgálatból elbocsájtották, 1948-ban pedig fogyatéki csoportba helyezték.

(1917. 05. 31., Jászfényszaru, Pál Ilona, Rusai Sándor – 1979. 02., Csíkszereda)

Hadműveleti területre első alkalommal, az 1. híradószázad szakaszvezetőjeként került ki. 1942. szeptember 5-én torokgyulladással az I/1. tábori kórházba került. 1944 szeptemberétől előbb a 67. határvadász csoport híradó századánál, majd a 27. híradó-zászlóalj vezetékes rajánál teljesített szolgálatot.

(1914. 07. 28., Budapest, Varga Mária, Sárkány Antal – 1971. 01. 15., Eger).

Kitüntetései: Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érem (1942), Magyar Bronz Vitézségi Érem (1943), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1936-ban az 1. honvéd tüzérosztálynál kezdte meg, majd annak befejeztével 1938-ban négyévi továbbszolgálatra kötelezte magát. 1939-ben az 5. határvadász üteg állományába került, melynek kötelékében részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. Az üteg megszűnését követően, mint szakaszvezető 1940 decemberétől az újonnan felállított 27. tábori tüzérosztálynál teljesített szolgálatot. 1941. március 12-én Hajmáskérre, csapat altisztképző tanfolyamra vezényelték, ahol előbb hallgatóként, majd szeptembertől oktató tiszthelyettesként december 10-ig tevékenykedett. A tanfolyam alatt felvették a hivatásos csapat altisztek csoportjába. Osztályához visszatérve, mint szolgálatvezetőt a mozgósított osztályon kívüli 27/2. könnyű ágyús üteghez osztották be, amelynek kötelékében 1942. június 29-én a doni hadszíntérre vonult. Vitéz magatartásával több esetben kivívta elöljárói elismerését. A doni pokolból 1943. június 10-én tért vissza, s ezt követően a 27/3. ütegnél nyert beosztást. 1944. április elején újra hadműveleti területre vonult. Hadifogságban volt, ahonnan 1945. október 9-én szabadult. 1946. február 28-án saját kérelmére nemtényleges viszonyba helyezték. A háború után gombatenyésztéssel foglalkozott, majd halála előtt az Egervinnél dolgozott.

A 27. gyalogezred ezredközvetlen lovas szakaszának parancsnok-helyetteseként vonult el a hadműveleti területre. 1944. július 2-án Kosownál légnyomást szenvedett.

(1902. 04. 20., Kemenespálfa, Sebestyén Róza – eltűnt/1944. 10. 15.-i dátummal holttá nyilvánították).

Tényleges katonai szolgálatát 1936. május 1-jén kezdte meg. 1941. április 16-án helyezték át a 27/I. gyalogzászlóalj állományába. 1944. április elején a fenti alakulat kötelékében került ki a hadműveleti területre, ahol eddig ismeretlen körülmények között – feltételezhetően a Vinda környéki harcokban – nyoma veszett.

Kitüntetései: Magyar Bronz Vitézségi Érem (1944), Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya.

Tényleges katonai szolgálatát 1928. október 15-én, a 2/II. gyalogzászlóaljnál kezdte meg. 1933-ban jó eredménnyel kürtös tanfolyamot végzett. 1935. január 1-jén a Ludovika Akadémia II. Főcsoportjának vegyes különítményéhez helyezték át, ahol 1936. szeptember 28-ig teljesített szolgálatot. Ezt követően nemtényleges viszonyba helyezték. 1940. május 1-jén hadműveleti szolgálatra hívták be, majd július 15-én felvették a hivatásos állományba. A villányi 4. határvadász-zászlóalj kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. A csapatteste megszűnését követően az újonnan felállított marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj nehézfegyverszázadának állományába került. 1944-ben jó eredménnyel nehézpáncéltörő tanfolyamot végzett. A hadosztály mozgósítását követően, 1944. április 1-jén, az 57. gyalogezred nehézpáncéltörő ágyús századának kötelékében a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és a magyarországi hadműveletekben. A 27. páncélvadász-osztály szakaszparancsnok-helyetteseként 1945. május 9-én, osztrák területen amerikai, 30-án pedig szovjet hadifogságba esett. A szovjet lágervilágból 1947. június 27-én tért haza. Július 16-án igazolták, majd rövid mellőzését követően, 1948. július 1-jén a szekszárdi 1. önálló lövészzászlóalj 3. századához osztották be.

27. tábori tüzérosztály. Az 1940/41. kiképzési évben elért kimagasló eredményeiért könyv és pénzjutalomba részesítették. 1943. május 7-én a csapatkiképzés terén elért eredményeiért hadtesparancsnoki dicséretben részesült.

A 27. sütőoszlop kötelékében teljesített szolgálatot. 1944. október 16-án alakulatától elmaradt.

A 27/III. gyalogzászlóalj kötelékében vonult el a hadműveleti területre. 1944. június 28-án, a Horod-környéki harcokban szilánksérülést szenvedett.

Tényleges katonai szolgálatát 1928-ban kezdte meg. A 27/III. pótzászlóalj parancsnokság 1944. május 23-án kelt büntetési jegyzőkönyvi kivonata szerint, 1943. április 23-án a M. kir. kolozsvári honvéd törvényszék jogtalan elsajátítás vétségéért egyhavi fogházra ítélte. A 27. gyalogezred ezredzenéjénél teljesített szolgálatot, 1944 májusától hadműveleti területen. A német területen hadifogságban volt. 1945. november 16-án igazolták.

(1919. 10. 11., Szőkéd, Sárosácz/Sárosetz Katalin, Szrimácz József – ).

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Erdélyi Emlékérem.

1939. február 1-jén kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a 15. határvadász-zászlóalj kerékpáros szakaszánál. 1939. július 1-jén végezte el a tisztesképző iskolát kiváló eredménnyel. Ezt követően írnoki beosztásban teljesített szolgálatot és vett részt az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jével az újonnan megalakult sepsiszentgyörgyi 27/I. gyalogzászlóalj állományába került. 1941. január 1-jétől március 30-ig rajparancsnoki, majd ezt követően zászlóalj írnoki beosztásban teljesített szolgálatot. 1941. szeptember 4-én megfelelő eredménnyel nyilvántartó írnoki szakvizsgát tett. Ugyanebben az évben a csapatszolgálat terén elért eredményeiért csapatparancsnoki, 1943-ban pedig hadtestparancsnoki dicsérő elismerésben részesült. 1943. július 1-jén, mint állományvezetőt felvették az írnok szakszolgálatos tiszthelyettesek csoportjába. 1944. szeptember 1-jén a 27/I. gyalogzászlóalj pótkeretével Csempeszkopácsra települt át, majd annak megszűnését követően a 27. törzspótszázaddal osztrák területre vonult. Weissensteinben 1945. május 8-án angol hadifogságba esett. Szeptember 17-ei szabadulását követően december 20-tól 1946. január 5-ig a 18/III. gyalogzászlóaljnál tevékenykedett. 1948. december 22-én a hadsereg kötelékéből végleg elbocsájtották.

Kitüntetései: Nagy Ezüst Vitézségi Érem, Kis Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát Rétságon, az 1/II. határbiztosító osztálynál 1937. október 5-én kezdte meg. 1938-ben nehézpuskás tisztes iskolát végzett. 1939. január 1-jétől rajparancsnoki beosztásban a 4. határvadász-zászlóalj állományába került. Csapatteste kötelékében részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban. 1940 decemberétől az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 5. lövészszázadához osztották be. 1941. január 1. és február 1. között sí, majd ugyanebben az évben gránátvető tanfolyamot is végzett. A kiképzés terén elért kiváló eredményeiért 1941 októberében ezred-, 1942 novemberében hadosztályparancsnoki dicsérő okirat elismerésben részesült. 1943. január 1-jén a jutasi csapat tiszthelyettes képző iskolára vezényleték, amelynek egy éves tanfolyamát 1944. január 1-jén végezte el kiváló eredménnyel. Közben 1943. július 1-jével felvették a hivatásos csapat tiszthelyettesek csoportjába és címzetes őrmesterré léptették elő. 1944. április 1-jén az 57/II. gyalogzászlóalj kötelékében hadműveleti területre vonult. Raj és szakaszparancsnoki beosztásban vett részt a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadműveletekben. Vitéz magatartásával, számos alkalommal kivívta elöljárói elismerését. Osztrák területen 1945. május 14-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan szeptember 1-jén tért haza. 1945. november 15-én igazolták, majd 1946. november 24-én a tényleges szolgálatból elbocsájtották.

Takács (1931. 01. 23-ig Szegleti) János hivatásos híradó szakszolgálatos őrmester[71]

Tényleges katonai szolgálatát 1938. február 1-jén a M. kir. „Béla király” 8. honvéd gyalogezrednél kezdte meg. 1939 folyamán a 14. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át, amelynél továbbszolgálatot vállalt, s mint szakaszvezető részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. A zászlóalj megszűnését követően, 1940. december 1-jével a 27/I. gyalogzászlóalj távbeszélő szakaszához osztották be. A csapatkiképzés terén elért eredményeiért 1941. július 1-jén ezredparancsnoki dicséretben részesítették. Október 9-én a IX. hadtestparancsnokság által szervezett híradó műszaki tiszthelyettesi kiképzésre vezényelték, melynek elvégzését követően, 1942. január 1-jén felvették a hivatásos tisztesek és tiszthelyettesek csoportjába. Augusztus 13-tól elvégezte a műszaki tiszthelyettesi tanfolyam I., 1943 elején pedig a II. évfolyamát, augusztus 23-tól pedig a távbeszélő műszerész tanfolyamot, jó eredménnyel. A mozgósítást előestéjén, 1944. március 4-én a 27/III. gyalogzászlóalj állományába helyezték át, ahol röviddel ezután hadibeosztást nyert. Az 57. gyalogezred kötelékében április 1-jén a keleti hadszíntérre vonult. 1944. augusztus 4-én megfázás következtében Rózennél egészségügyi ellátásban részesült. További sorsa ismeretlen.

27. tábori pótezred. A csapatkiképzés terén elért kiváló eredményeiért 1944 augusztusában hadtestparancsnoki dicsérő elismerésben részesült.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem sötét-smaragdzöld szalagon, Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1934. október 1-jén a miskolci „Szondi György” 7. tábori tüzérosztály 2. ütegénél kezdte meg. Tényleges szolgálata alatt három hónapos patkoló mesterképző tanfolyamot végzett. 1938. március 1-jén a sátoraljaújhelyi 7. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át. Október 1-jén Budapestre, a magyar királyi központi patkolómester tanfolyamra vezényelték, amelyet kiváló eredménnyel 1940. április 1-jén végezett el. Július 1-jén felvették a hivatásos tisztesek csoportjába. Patkolómesteri beosztásban az észak-erdélyi bevonulásban, a rimaszombati 1. határvadász-zászlóalj kötelékében vett részt. December 1-jével az újonnan megalakult 27/III. gyalogzászlóalj állományába helyezték át. 1940. november 30-án, 1941. július 1-jén és 1942-ben szakszolgálatáért, csapatparancsnoki dicséretben részesült. 1944. április 1-jén az 57. gyalogezred patkolómestereként hadműveleti területre vonult. Részt vett a galíciai, az erdélyi és magyarországi harcokban. Csapatteste kötelékében Sankt Pöltennél, 1945. május 13-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. május 19-én tért haza. 1948. október 1-jével a honvédség kötelékéből elbocsájtották és nyugállományba helyezték.

A 27. gépkocsioszlop kötelékében teljesített hadiszolgálatot. 1944. december 18-án szovjet hadifogságba esett.

1942. 04. 01. őrmester, 1943. 08. 01. törzsőrmester, 1944. 08. 01. főtörzsőrmester.

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem (1944), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát önként jelentkezés folytán 1927. december 5-én a debreceni 6. vámőrparancsnokság sarkadi I. vámőrszakaszánál. 1929. január 30. és július 24. között Mándokon tisztesképző iskolát és robbantó tanfolyamot végzett, majd október 1-jén Örkénytáborba vezényelték, ahol november 31-ig géppuskás tanfolyamon vett részt. Az 1928/29. és az 1929/30. kiképzési évben elért eredményei alapján két ízben mesterlövésszé nevezték ki. 1931 folyamán, további tanfolyamokon vett részt. Előbb Mándokon távbeszélő, majd május 1. és július 30. között Sarkadon kutyaidomító kiképzésben részesült. A határőrség szervezetében történt átszervezések következtében, mint határőr tizedes 1932. október 1-jétől a 6/1. határőr őrs, 1933. október 1-jétől pedig a 6/12. határügyi keret kötelékében teljesített szolgálatot. Szolgálati idejének kitöltését követően 1935. augusztus 1-jétől tartós szabadságra távozott és 1941. április 1-jéig a kiskunhalasi postahivatalnál mozgóposta-kezelőként tevékenykedett. Ez idő alatt három alkalommal hívták be fegyvergyakorlatra a 7/II., illetve a 20/I. gyalogzászlóaljhoz. Utóbbi kötelékében részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban, illetve a délvidéki hadműveletekben. 1941-ben a marosvásárhelyi 27/III. gyalogzászlóalj 8. századához osztották be kiképző altiszti minőségben. Július 16-án próbaszolgálatra jelentkezett, s röviddel ezután Budapestre vezényleték, ahol szeptember 15-ig igen jó eredménnyel sport tanfolyamot végzett. 1942 elején szolgálatvezetőként a 9. századhoz osztották be, majd augusztus 28-tól szeptember 30-ig Szatmárnémetiben részesült gáz kiképzésben. A kiváló úszó, lovagló és motorkerékpározó altiszt 1942. december 17-én a Nagy Sportügyességi Jelvényt is elnyerte. 1943. január 6-tól szeptember 30-ig a jutasi csapattiszthelyettes képző iskola hallgatója volt, melynek eredményeként felvették a hivatásos csapattiszthelyettesek csoportjába. Ezt követően a 27/III. gyalogzászlóalj géppuskás századánál teljesített szolgálatot, majd a mozgósítás előestéjén, Budapesten kéthetes keskenyfilm vetítői tanfolyamot végzett. 1944. április 1-jén az 57/III. gyalogzászlóalj géppuskás századának szolgálatvezető altisztjeként a keleti hadszíntérre vonult. A galíciai, az erdélyi és a magyarországi harcokban szakaszparancsnoki feladatokat is ellátott. 1945. elején csapattestével osztrák területre vonult vissza, ahol április 7-én 85 emberével, 36 országos járművel, egy mozgókonyhával, 74 vonat hámos és négy hátas lóval szovjet hadifogságba esett. A fogságból augusztus 25-én betegség miatt szabadon engedték. Szeptember 10-én a 6. kerületi parancsnokságnál jelentkezett, ahol igazolása után a kerület büntetőintézetéhez osztották be foglári minőségben. 1946. február 10-től a 13/46. határvadász századnál létszámfeletti állományba került.

(1908. 10. 05., Esztergom, Szigeti Borbála, Újvári Mihály – 1979. 06., Esztergom).

Kitüntetései: Magyar Arany Vitézségi Érem (1944). Magyar Bronz Vitézségi Érem (1944), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel II. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Német Vaskereszt II. osztálya, Közelharc és az Erődleküzdési jelvény I. fokozata. 14971/1945. 03 sorolási számmal a Vitézi Rend tagja.

Tényleges katonai szolgálatát 1930. január 31-én kezdte meg. Elvégezte a jutasi tiszthelyettes képző iskola egy éves tanfolyamát, majd a várpalotai fegyver és lőiskolát. 1937. augusztus 21-én átvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. 1938-ban az ipolysági 5. határvadász-zászlóalj állományába került, amelynek szolgálatvezetőjeként részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. A zászlóalj megszűnését követően, 1940. december 1-jén az újonnan felállított székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj géppuskás századához osztották be, amelynél gáztanfolyamot is végzett. Kiváló szolgálataiért 1943. július 26-án hadtestparancsnoki dicséretben részesítették. A 27/II. gyalogzászlóalj nehézfegyver századának szolgálatvezetőjeként 1944. április elején a keleti hadszíntérre vonult. Az augusztus 3-i, 8-i és 11-i harcokban mutatott átlagon felüli vitéz magatartásáért a Honvédség 37. tagjaként a Magyar Arany Vitézségi Érmet adományozták számára. A visszavonulás során lábzsugorodást szenvedett, amellyel október 10-től gőzfürdő kezelésre szorult. A kezelésről visszatérve a 27. kiképző zászlóaljhoz osztották be, ahol többnyire orvosi kezelés alatt állt. 1945. május 11-én, osztrák területen szovjet hadifogságba esett. A máramarosi hadifogolytáborból szeptember 6-án tért haza.

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 5-én Rétságon, az 1/II. határbiztosító osztálynál kezdte meg. Az osztály az 1939. évi átszervezések folytán a 4. határvadász-zászlóaljjá alakult át. Csapatteste kötelékében részt vett a felvidéki, majd az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jétől az újonnan megalakult székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj állományába került, amelynél 1942. október 1-jéig szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban szolgált. Utóbbi dátummal, mint írnok állományvezetőt a zászlóalj pótkeretéhez helyezték át. 1943-ban elvégezte a IX. hadtestparancsnokság által szervezett írnoki tanfolyamot, melynek eredményeként május 7-én „megfelelő” eredménnyel szakvizsgát tett. 1943. október 1-jén továbbszolgáló címzetes, 1944. júniusban pedig hivatásos írnok őrmesterré nevezték ki. Észak-Erdély kiürítését követően a 27/2., majd a 27. gyalog törzspótszázad kötelékében magyar és osztrák területre vonult hátra. Weissensteiben 1945. május 10-én angol hadifogságba esett. A hadifogságból október 2-án ért haza. 1946. január 5-én igazolták, majd november 13-tól végelbánás alá vonták.

Kitüntetései: Magyar Bronz Érdemérem hadiszalagon (1942), Tűzkereszt I. fokozata, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem.

1939. január 23-án a nagyszőlősi 14. kerékpáros-zászlóaljhoz helyezték át. 1940. december 1-jével felvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. A zászlóalj kötelékében 1941. július 1-jén hadműveleti területre vonult. Részt vett a Letkowka, augusztus 15-16-i Christoforowka környéki, illetve szeptember 5. és 24. között a Dnyeper menti harcokban. December 18-ánt tért vissza béke állomáshelyére. Az 1943. Évi átszervezések során a 25. felderítő-osztály páncélos gépágyús szakaszához osztották be, ahonnan a jutasi csapattiszthelyettes képző iskolára vezényelték. 1943. szeptember 30-án felelőtlenség miatt tíznapi szobafogságra ítélték. A tanulmányai befejezését követően a mozgósított 27. felderítő-osztály páncéltörő ágyús századához osztották be, amelynek kötelékében a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai és az erdélyi harcokban. 1944. november 7-én Mezőcsátnál súlyos sebesülést szenvedett, melynek eredményeként a jobb karját amputálni kellett.

Hadműveleti területen a 27. tábori tüzérezrednél teljesített szolgálatot.

(1919. 08. 09., Ragály, Újpál Erzsébet, Veres József – 2007. 05. 29., Ragály).

Kitüntetései: Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem, Magyar Bronz Vitézségi Érem, Tűzkereszt I. fokozata, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1939. október 5-én, a rozsnyói 1. határvadász-zászlóaljnál kezdte meg, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Csapattest megszűnését követően, mint rajparancsnok az újonnan felállított 27/III. gyalogzászlóalj 8. századánál nyert beosztást. 1941-ben Várpalotán gránátvető tanfolyamot végzett, majd október 1-jétől négyéves továbbszolgálatra jelentkezett. 1942. október 1. és 1943. január 6. között szakaszparancsnoki-helyettesként teljesített szolgálatot. A csapatszolgálat és a csapatkiképzés terén elért eredményeiért 1942-ben ezredparancsnoki dicséretben részesítették. 1943. január 1-jén Jutasra vezényelték, ahol elvégezte az egyéves altisztképző tanfolyamot, melynek eredményeként 1944. január 1-jén felvették a hivatásos tiszthelyettesek csoportjába. 1944. március 1-jétől az 57/8. lövésszázad szakaszparancsnok-helyetteseként hadműveleti területen tevékenykedett. Első ízben április 28-án Kutynál sebesült meg, majd augusztus 7-én Mikuliczynnél robbanás következtében bal karját elveszítette. A 25. tábori kórházban végrehajtott amputációt követően, október 15-ig kórházi kezelés alatt állt, majd a háború végéig egészségügyi szabadságon volt. A háború befejezése után a miskolci 7. kerületi parancsnokságnál jelentkezett.

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem (1939), Erdélyi Emlékérem (1941).

Tényleges katonai szolgálatot 1935. október 1. és 1939. április 1. között a határvédelem, illetve a 4. határvadász-zászlóalj kötelékében teljesített. 1936-ban, kiváló eredménnyel tisztes iskolát végzett, ahol mesterlövésszé lépett elő. Csapatteste kötelékében, mint továbbszolgáló szakaszvezető, részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. október 1-jén a jutasi csapataltiszt képző iskolára vezényelték, amelynek 1941. június 28-ig hallgatója, szeptember 30-ig pedig oktató tiszthelyettese volt. Időközben, 1940. december 1-jével a székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj 5. századához helyezték át, 1941. július 1-jével pedig felvették a hivatásos altisztek csoportjába. Csapattestéhez visszatérve 1942 és 1944 között szakaszparancsnoki és szolgálatvezetői minőségben teljesített szolgálatot. A csapatkiképzés terén elért kiváló eredményeiért 1941. december 6-án csapataltiszt képző iskolaparancsnoki, 1943. július 1-jén pedig hadosztályparancsnoki dicséretben részesítették. A hadosztály mozgósítását követően, 1944. március 1-jén az 5. század kötelékében, mint szolgálatvezető tiszthelyettes a keleti hadszíntérre vonult. Részt vett a galíciai, 1944 szeptemberétől a magyarországi védelmi harcokban. A zászlóalja kötelékében december elején a Csallóközbe vonult vissza, majd onnan 1945 elején osztrák területre menetelt. A visszavonulás során, március 11-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan szeptember 5-én tért haza. A balassagyarmati 14. kiegészítő parancsnokság igazolta, majd 1946. január 1. és november 1. között a határrendőrségnél látott el őrsparancsnoki feladatokat. 1947-ben elbocsájtották a honvédség kötelékéből.

27/I. gyalogzászlóalj. 1943-ban, a katonai közigazgatás terén elért kiváló teljesítményéért hadtesparancsnoki dicséretbe részesült.

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

1939. február 1-jén kezdte meg tényleges katonai szolgálatát a losonci 4. határvadász-zászlóalj kerékpáros szakaszánál. Mint szakasz írnok részt vett a felvidéki és az észak-erdélyi bevonulásban. 1940. december 1-jével az újonnan megalakult székelyudvarhelyi 27/II. gyalogzászlóalj állományába került. 1941 októberében sikkasztás gyanújával 29 napi szobafogságra ítélték. 1942. február 1. és július 4. között elvégezte a IX. hadtest számvivő tiszthelyettesi tanfolyamát igen jó eredménnyel. Ezt követően a 27/II. gyalogzászlóalj törzspótszázadánál látott el számvivői feladatokat. 1943. július 1-jén felvették a hivatásos szakszolgálatos számvivő tiszthelyettesek csoportjába. 1944. szeptember 9-én a törzspótszázaddal elhagyta a várost és előbb Vörösberénybe, majd 1944. december végétől Csempeszkopácsra települt hátra. 1945. április 18-án, a Pornóapátin állomásozó 942. munkásszázadhoz osztották be, amellyel Tobelbald területére menetelt, majd onnan a Grazba, az ún. griszkai lágerbe került, ahonnan május 4-én megszökött. Igazolását követően, 1946. szeptember 26-án a tényleges szolgálatból elbocsájtották. A továbbiakban kereskedőként dolgozott.

Az észak-erdélyi bevonulás után katonai szolgálatra önkéntesen jelentkezett. A 27. tábori tüzérezred kötelékében teljesített szolgálatot.

Kitüntetései: Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem.

Tényleges katonai szolgálatát 1936. október 3-án kezdte meg a 1/I. huszár osztálynál. Alakulata kötelékében részt vett a felvidéki bevonulásban. 1939. szeptember 1-jén a Munkácson állomásozó 1. önálló hegyi huszárszázadhoz helyezték át. Röviddel ezután a budapesti vonatszertárhoz vezényelték, ahol 1939. október 1. és 1941. szeptember 17. között elvégezte a vonatszaki tiszthelyettes képző tanfolyamot, megfelelő eredménnyel. 1942. január 1-jén felvették a hivatásos vonatszaki szakszolgálatos tisztesek csoportjába. Február 28-ig a közben Nagybányára települt önálló huszárszázad vonatszaki tiszteseként teljesített szolgálatot. Utóbbi dátummal a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztályhoz helyezték át. A 27. tábori tüzérezred vonatszaki tiszthelyetteseként 1944. március 21-től 1945. május 10-ig hadiszolgálatot teljesített. Utóbbi dátummal szovjet hadifogságba esett, ahonnan szeptember 13-án, szabadon engedték. November 23-án igazolták, de a további szolgálattól mellőzték.

Márk Károly alti., 27. ho., Zabola 1920. 06. 28, Balogh Zsuzsanna, aknatalálat, Legyesbéne, 1944. 11. 27

A 27. székely könnyű hadosztály történetére és tisztiállományára vonatkozóan kevés és ellentmondásos levéltári, illetve személyi forrással rendelkezünk. Ezúton kérem, hogy a székely hadosztály történetére, az adattár kiegészítésére, illetve a már meglévő adatok helyesbítésére vonatkozó forrásokat (korabeli jelentések, hadinaplók, visszaemlékezések, fényképek), kiegészítéseket és megjegyzéseket a szerző alábbi címére juttassa el:

Berekméri Árpád-Róbert