|
A kolozsvári Tudományegyetemen szerzett jogi
doktorátust. 1910-től a magyar parlamentben a magyarigeni választókerület
országgyűlési képviselője volt, Tisza István legközvetlenebb munkatársi
köréhez tartozott.
Az első világháború kitörése után önként vonult be katonának.
Az Aranysarkantyús vitézek avatásakor a 47 avatott közül egyedül ő volt
díszmagyarban.Az 1920-as évektől az erdélyi magyar
kisebbségpolitikai élet szereplője: az Országos Magyar Párt Alsó-Fehér
megyei tagozatának elnöke, 1933-45 között a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium főgondnoka.
A királyi diktatúra bevezetése után 1938-ban létrehozott Nemzeti
Újjászületési Front magyar alosztályának vezető testületében Bánffy Miklós
munkatársa, a Romániai Magyar Népközösség gazdasági osztályának vezetője.
A második bécsi döntés után ő szervezte meg az EMGE dél-erdélyi központját,
s ennek vezetőjeként, valamint a dél-erdélyi református egyházkerület
főgondnokaként jelentős szerepet játszott a Romániában maradt kisebbségi
magyarság érdekvédelme terén.
1946 áprilisában aláírója volt annak a Márton Áron kezdeményezte
nyilatkozatnak, amely a küszöbön álló béketárgyalások előtt az erdélyi
magyarság álláspontját fogalmazta meg.
1947 nyarán lemondott az EMGE elnöki tisztéről. 1951 nyarán letartóztatták,
és a Márton Áron-perben 8 évi börtönre ítélték. Az Ocnele Mari-i börtönben
éhen halt.
|
