© Haller család

A háború kitörésekor tartalékos zászlósként került ki az orosz frontra, ahol 1915. szeptemberében  megsebesült.
Az összeomlás a román fronton érte, ahol 1917. januárjától szolgált.

1920  után építőmérnökként dolgozott, majd 1934-től felesége birtokán Bodrogkisfaludon gazdálkodott.
1941-ben a település óvodáját adományából építették

1945  után az arisztokrata családokat sújtó  minden kirekesztő, megbélyegző intézkedését megszenvedte, amit méltósággal viselt. Katonai anyakönyvi lapján a "múlt rendszerben gróf volt, kulák" bejegyzés található.
Mérnöki diplomájával a Betonútépítő Vállalatnál dolgozott, ahol megbízható tisztességes munkáját, nyugdíjazásakor a Kiváló dolgozó jelvénnyel ismertek el hivatali főnökei.

((((Az I. világháborús vitézségi érmek, az Aranysarkantyús vitézek jelvénye, a Kormányzó úrtól kapott Signum Laudis mellett virító jelvényen elcsodálkozva, kérdésemre csak annyit mondott: "Nem ezeknek, de a hazámnak a kötelességemet mindig becsülettel teljesítettem."))))

Élete utolsó éveit nyugaton élő családtagjai körében töltötte.