A  háború kitörésekor vonult be önkéntesként a kassai 5. honvéd huszárezredhez. Bátyja 1914 októberében Kraszniknál hősi halált halt.

1916.07.03-án  Brokés ezredes az arcvonal előtti helyzet kikémlelésére  Farkas Zoltán hadnagy parancsnoksága alatt egy szakasz-erejű felderítőjárőrt küldött ki, mely a tábori őrsök vonalát elhagyva, több irányból  rendkívül heves puskatüzet kapott. Farkas hadnagy erre keleti irányba rohamra vezette szakaszát, mire az oroszok elmenekültek. Egy muszka holtan, egy sebesülten, kettő pedig fogolyként maradt a helyszínen.

1916-ban ténylegesítették.
1918. júniusában hosszabb időn keresztül szolgált a montellói front szakasz első vonalában a leghevesebb ellenséges tűzben 9-én a több hullámba érkező olasz támadást kivédte, majd az ellentámadás során három olasz támpontot elfoglalt golyószórókat és géppuskát zsákmányolt. A küzdelem során mindkét lábán megsebesült. A tiszti Arany vitézségi éremre terjesztették fel, azonban ez  már nem nyert elintézést.