1904-ben telejsítette egyévi önkéntes szolgálatát. Mint tartalékos kapitány a mozgósítás első napján,
a zágrábi 36. gyaloghadosztály parancsnokságához vonult be, mint lovas parancsőrtiszt.
Végigharcolta az első és a
második szerb offenzívát. 1914 november 10-én Singerosánál az 1047 magaslatnál az
összeköttetés megteremtésére Cziráky József grófot 35 emberrel odarendelik.
A feladat elvégzése közben három lövéstől súlyosan sebesült.
Bátor magatartásáért a bronz Signum Laudist kapta.
1915 januárjában a Czibulka altábornagy hadosztályához osztották be. Részt
vett Bukovina visszafoglalásában, végigküzdötte a kolomea-stanislaui nehéz harcokat. Ott volt Lemberg visszafoglalásánál is.
1915 őszén mint parancsőrtiszt részt vett a hugi és kamionka-strumilowái
harcokban, valamint a z ikvai előnyomulásban is.
1916 januárjában saját kérelmére bevonult ezredéhez.
1917 áprilisában parancsőrtiszti szolgálatra Böhm
Ermolli vezérezredes hadsereg parancsnokságához osztották be , ahol
egészen Sopron megye főispánjának való kinevezéséi g maradt .
1920-bán Nyugat-magyarország kormánybiztosaként és Vas
vármegye főispánjaként működött. Mint ilyen, rendkívül sokat fáradozott Nyugat-magyarország érdekében.
1921. október 20-án Ciráky dénesfai birtokán szállt le IV.
Károly repülőgépe a II. királypuccs kapcsán. (Szolgálatainak elismeréseként Otto 1933-ban az Aranygyapjas rendet adományozta neki.)
Vas vármegye főispánja.
1922-ben a szombathelyi kerület
nemzetgyűlési képviselőjévé választotta pártonkívüli keresztény legitimista
programmal. Mandátumának lejárta után visszavonult a politikai élettől és dénesfai
birtokán gazdálkodott.
Német ellenes beállítottsága, a lengyel menekültek Jugoszláviába juttatásának elősegítése miatt a Gestapo kereste.
1945 után az arisztokrata családok sorsa jutott osztályrészül. 1951
decemberében feleségét élelmiszer rejtegetés "a közellátás
veszélyeztetése" vádjával börtönbüntetésre ítélték.
|