Az érettségi vizsga után vonult be önkéntes katonai szolgálatra, és került ki a frontra.
A 11. honvéd lovashadosztály kitüntetési javaslata az Arany vitézségi éremre:
„Bibó zászlós 1916. március 8-án 35 emberével önként jelentkezett a 11. honvéd-lovashadosztály vadászkülönítményének egy vállalkozásához, melynek rendkívüli sikerében azáltal vett részt, hogy a vadászkülönítményt, mely az ellenség túlereje következtében válságos helyzetbe került, saját kezdeményezésére megindított és lendülettel véghezvitt szárnytámadásával megmentette és feladata véghezvitelében eredményesen támogatta.
Bibó Dénes zászlós személyes bátorságának úgy a saját legénysége, mint a foglyok állítása szerint döntő fontosságú volt. Á kézitusában több ellenfelét leütötte, vagy megsebesítette. Magatartásával ragyogó példát adott legénységének és nagyrészt neki köszönhető a vadászkülönítmény sikere e napon."

1919 végén a különböző különítmények megtorló akcióiban, majd a Rongyos Gárda Nyugat magyarországi   tevékenységében  vett részt.
Gépészmérnöki diplomával a polgári rádióamatőr szervezetek munkájának irányításában és az 1930-as évek elejétől a m.kir. honvédség híradó tevékenységében aktív szerepet vitt.

A II. világháború után nyugaton maradt. 1949-ben kivándorolt az  USA-ba. Szervezője volt a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének, rádióamatőr tevékenységét folytatta. A rádiótechnikával kapcsolatban több szabadalmat nyújtott be.

1948, augusztus 24-én a Budapesti Népbíróság Olti Vilmos elnökletével az 1919-es tevékenysége miatt "a szökésben lévő Bibó Dénest, háborús büntettek miatt halálra ítélte".