Született: 1892. Budapest

Katonai pályája:

Budapesti hadapródiskola
1911. zászlós a 83. gyalogezredben

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Tiszti Ezüst Vitézségi Érem
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme 1 sávval

Háború után:

Vitézi Rend
Magyar hHáborús Emlékérem siskkal és kardokkal
Magyar Koronás Bronzérem
vezérőrnagy
Magyar Érdemrend lovagkeresztje
Magyar Érdemrend tisztikeresztje hadidíszitménnyel,kardokkal
Magyar Érdemrend középeresztje hadiszalagon kardokkal
Nemzetvédelmi Kereszt
Felvidéki Emlékérem
Erdélyi Emlékérem
Tűzkereszt koszorúval és kardokkal

+ 1975. június 23. Marcali

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

Ungár Károly hadnagynak, a 83. gyalogezred utászosztaga parancsnoka 1914. október 2-án éjjel 11 órakor  azt a parancsot kapta, hogy az utászosztagát másnap reggel a Wislokáig tolja előre, gyűjtessen  faanyagot a folyónak október 4-én leendő áthidalásához, amikor is egy hidászszázad fog oda hídverés céljából beérkezni.
Ungár hadnagy parancs szerint október 3-án reggel fél 6-kor megindult 68 főnyi osztagával a Wisloka felé. Délben érkezett meg a Wisloka előtt egy községbe, a folyótól mintegy óra járásnyira. A hosszú menet után itt megpihentette osztagát és tájékozódott. A községben hamarosan értesült arról, hogy a neki kiutalt helytől északra, két óra járásnyira a Wislokán jó híd vezet át. Ugyanekkor egy huszárőr jelentette neki, hogy éppen most ment nagyobb kozákcsapat a Wisloka felé nyilvánvalóan az említett híd felé. Ungár hadnagy erre elhatározta, hogy nem teljesíti a kapott parancsot, vagyis nem gyűjt a hídveréshez anyagot, hanem ehelyett megkísérli a már említett híd kézre kerítését.

Félbeszakította tehát a pihenőt és fáradt utászaival a hídnak vett irányt. 15 óra tájban, mikor a hídhoz közeledett, onnan erős puskatüzet kapott. A hidat tehát az ellenség védelmezte, Ungár hadnagyot ez a körülmény nem térítette el szándékától. Támadásra fejlődtette csapatát, majd rövid lövöldözés után utászait szuronyrohamra vezette. Az elszánt roham csekély  veszteséggel sikerült. A védekező oroszok egyik része megadta magát, másik része elmenekült. Ungár tehát a hidat sértetlen állapotban szerezte meg.
Most következett azonban a dolog nehezebb része, a híd megtartása.  Csakhamar kozákok bukkantak fel Ungár utászainak hátában. A hadnagy azonban résen volt. Megszállatta a 170 lépés hosszú híd mindkét végét, vagyis arcot fordított úgy nyugatnak, mint keletnek, minthogy mindkét irányból várhatta az ellenség támadását. Majd jelentést küldött tőle 4 és félóra járásra levő ezredének, hogy nincs szükség hídverésre, mert már van jó híd, csak jöjjön gyorsan erősebb csapat előre, ő a hidat addig védelmezni fogja.
Az oroszok természetesen iparkodtak a hidat visszaszerezni. Éjjel két ízben is megtámadták az utászokat, de a híd megmaradt magyar kézen.

Ungár hadnagy tehát azzal, hogy a hidat parancs nélkül, sőt parancs ellenére elfoglalta, a hadtestet üldöző hadműveletének egy teljes napi előnyt szerzett. Ezt elöljáró tábornoka a helyszínen azonnal megállapította.

Érdemességét a Rend 1918. augusztus 17-én állapította meg.