Született: 1875. Miskolc

Katonai pályája:
Ludovika Akadémia
1894.
1914. százados zászlóalj pk.a 30. honvéd gyalogezredben

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje PH
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt ?
Sebesültek Érme ?

Háború után:

ph Vitézi Rend

+1916.  január 11.  Rovrance/Bukovina

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

1914 szeptember 8-án kezdődött Potiorek táborszernagy két hadseregének második offenzívája a Drina mentéről Szerbia ellen.
A szerb állás kulcspontjait a Zworniktól északkeletre fekvő Gucevo hegyhát és ennek Kuliste nevű 700 méter magas csúcsa, valamint a Zworniktól keleti irányban kiemelkedő 1000 méteres Jagodina-hegytömb alkották.
A Gucevo ellen szeptember 13-án Braun honvédaltábornagy parancsnoksága alatt egy honvéd-dandár, egy közös dandár (a pécsi 52-es ezreddel és egy horvát ezreddel), valamint egy hegyi dandárnak, két magyar és egy osztrák zászlóalj indult támadásra. Nehéz volt a harc. Csapataink a sötétség beálltáig még nem tudtak a szerb állásokba hatolni. Csak a másnap reggel folytatott támadás hozta meg a sikert. Délelőtt 11 órára az egész Gucevo-hát, a Kuliste-tetővel együtt csapataink kezébe került.

A harc után Braun altábornagy  parancsot kapott, hogy az elfoglalt Kuliste tetőt csak a legszükségesebb erővel tartsa, az ott lévő csapatot pedig rendelje a jobbról szomszédos hadosztály segítségére.
A Kulistén csak egy 52-es zászlóaljat hagyott, a többi zászlóaljat elindította –16 óra 30 perc tájban- délkeletnek. Az elvonuló csapatoszlop végén menetelt négyesi Szepessy András honvédszázados parancsnoksága alatt egy 30-as honvédzászlóalj és ez előtt egy 29-ees honvédzászlóalj.
A Kulistén visszahagyott 52-esek lerakták fegyvereiket és szerelvényeiket, ásót vettek kezükbe, hogy a tetőt védelemre rendezzék be, ekkor hirtelen szerb csapatok törtek előre. Rövid kézigránátharc után a meglepett, fegyvertelen 52-esek elhagyták a tetőt. Rohantak lefelé. E nehéz harc árán megszerzett Kuliste tehát hirtelen szerb kézre került.
Ekkor avatkozott a harcba, minden parancs nélkül, Szepessy százados. Hallotta a háta mögött feléledt harci zajt, majd a rohamozó szerbek „zsivio” kiáltásait. Hirtelen szembefordította zászlóalját az ellenséggel, annak élére állt és egyszerűen csak ennyit vezényelt. „Roham!”
Véres harc keletkezett a Kuliste-n. Szepessy százados kard nélkül, pisztollyal a kezében mindenütt ott volt, ahol személyes példaadásra volt szükség.
A honvédek felbuzdulva parancsnokaik elszántságán, feljutottak a tetőre, visszahódították az 52-esek fegyvergúláit és szerelvényeit, mire Szepessy összegyűjtött számos 52-es bakát, felfegyverezte azokat és csatasorba állította. A szerbek sokáig kitartottak. A honvédek támadása nem seperhette el egyszerre a háromszoros szerb túlerőt.
A honvédek végül is kénytelenek voltak a tűzharcban előre dolgozni magukat, hogy a befészkelődött szerbeket rohamtávolságra megközelíthessék.
Ebben nagy segítségükre volt az, hogy visszafordult és megjelent a küzdőtéren a másik (29-es) honvédzászlóalj két százada Gyulai százados vezetése alatt, de még így is legalább kétszeres volt a szerb túlerő. A honvédek vezetése azonban a legjobb kezekben volt. Szepessy sorra járta századait, hogy azokat rohamra buzdítsa.
Este 20 óráig tartott a harc, míg sikerült a honvédek megismételt szuronyrohamainak a szerbeket  kivetni és azokat hátrálásra bírni.

Így került a Kuliste véglegesen magyar kézre.

Érdemességét a Rend 1918. augusztus 17-én állapította meg.