Született: 1868

Katonai pályája:
1884 Budapest hadapródiskola
1888 kadett fővadász a 29. vadászzászlóajlnál

1914 őrnagy a 7. vadászzászlóajlnál


Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Vaskorona Rend 2. osztálya hadiékítménnyel, kardokkal
Lipót Rend lovagkeresztje hadidísziménnyel, kardokkal
Vaskorona Rend 3. osztálya hadiékítménnyel, kardokkal
1. osztályú Ezüst Vitézségi Érem
Katonai Érdemkereszt 3. osztálya koszorúval, kardokkal
Katonai Érdemkereszt 3. osztálya
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal 2x
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme
Nemzetvédelmi Kereszt
Katonai Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya
Jubileumi Emlékérem  a fegyveres erők számára
Katonai Jubileumi Kereszt
1912-1913. Mozgósítási Kereszt

Háború után:

1920. 5. gyalogezred Szombathely
1923. vezérőrnagy

II. o. Magyar Érdemkereszt 
Magyar Koronás Bronzérem
Magyar Háborús Emlékérem
Nemzetvédelmi kereszt

+ 1945. július 29. Zebegény

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

Cadorna olasz fővezér 1917. júniusában 10 hadosztállyal –angol és francia tüzérség közreműködése mellett- nagyarányú támadást intézett Dél-Tirolt védelmező arcvonalunk keleti része ellen.
Dél-Tirol keleti arcvonalát, az Assa és a Brenta völgye között elterülő 2000m fölé emelkedő magas hegygerincet, abban az időben a grazi hadtest, balszárnyán a 6. hadosztállyal és annak a csapatai között Seydl vadászzászlóaljával is védelmezte. Ez a vadászzászlóalj a Monte Campigoletto-n, tőle balra császárvadászok az Ortigara sziklatömbön építették ki védőállásaikat.
1917. június 10-én az olasz támadást többórás pergőtűz vezette be, és ezután az olasz gyalogság válogatott hegyi csapatai rohamra indultak a 6. hadosztály ellen. A főlökés a Monde Campigoletto és az Ortigara ellen irányult. A roham azonban nem sikerült. Az újabb pergőtűz után megismételt rohamot hasonló sors érte, pedig ekkor már az ellenséges bombázás védőállásainkat szétlőtte és Seydl vadászait a szó számtani értelmében is megtizedelte.
A vadászok azonban nem csüggedtek. Iparkodtak a tűzszünetekben elrombolt állásaikat kijavítani.
Szomszédságukban az Ortigará-n levő császárlövészeknél, ahol a két fél közvetlen közelben állt egymással szemben, a mieink június 15-én megkísérelték elvesztett állásrészeik visszaszerzését, de többszöri ellentámadással sem sikerült azokból az alpiniket kiverni. A hadi helyzet tehát állandóan feszült maradt.
Június 18-ra elállt az eső, kisütött a nap. Erre vártak az olaszok, hogy a támadást folytassák. 30 órai bombázás után, ami a vitéz védőket az éjjeli nyugalomtól is megfosztotta, az olaszok június 19-én újból megrohanták az állásaink helyén maradt romokat. Seydl vadászai még ezt a támadást is visszautasították, de tőlük balra az alpinik ledobták a császárlövészeket az Ortigará-ról, majd rövidesen Seydl vadászainak oldala és háta ellen nyomultak. Ebben a helyzetben a 6. hadosztály parancsnoka jogosan tartott attól, hogy az olaszok a vadászokat bekerítik és el is fogják.
Írásbeli utasítást küldött tehát Seydlnek, hogy adja fel a Monte Campigoletto-t és még idejében vonuljon hátra a következő hegygerincre.
Seydl alezredes a kapott parancs ellenére sem volt hajlandó az eddig annyi véráldozattal megvédelmezett Campigoletto-t kiüríteni. Bízott vadászainak eddig tanúsított hősiességében. Arcvonalából tehát csak kisebb csapatrészeket vont ki és ezekkel fedezete állásainak oldalát és hátát. Három oldalról körülfogva tartott ki 7 napig és szívós védekezésével elérte azt is, hogy az olaszok támadóerejét teljesen elhasználta.
Seydl kitartása végeredményben biztosította az időt arra, hogy grazi hadtest a maga erejéből gyűjtsön tartalékokat az Ortigara visszafoglalására.

Érdemességét a Rend 1921. március 10-én állapította meg.