Született: 1865. Kassa

Katonai pályája:
Temesvár hadapródiskola
1883. zászlós a 62. gyalogezredben
vezérkar
Bécsújhely tanár
1911. ezredes, a 38. gyalogezred parancsnoka
vezérőrnagy
1914. az 1. hegyidandár parancsnoka
1915. 20. hunvédhadosztály parancsnoka
1918. altábornagy, Budapest katonai parancsnoka

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje ph
Lipót Rend középkereszt hadidíszítménnyel
Katonai Érdemkereszt II.oszt. hadidíszítménnyel
Vaskorona Rend II. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Lipót Rend lovagkereszt hadidíszítménnyel
Tiszti Arany Vitézségi Érem
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Katonai Érdemkereszt III.oszt.
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Katonai Jubileumi Kereszt
Jubileumi Érem a fegyveres erők számára
1912-1913. Mozgósítási Kereszt

Háború után:
Magyar Koronás Nagy Aranyérem
Nyukosz elenöke

+1943. december 25. Budapest

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

Az 1914. szeptemberében vívott Drinamenti csatában két magaslat: a Kuliste és a Jagodina birtoka játszotta a döntő szerepet
Szeptember 18-án vette át Lukachich Géza, a kecskeméti 38-as bakák ezredese a dandárparancsnokságot. Már a következő nap  előrendelték a dandárt, hadtesttartalékul a Jagodina mögé. Ezen a napon este a Jagodina elveszett.
Minthogy a Jagodina volt a XVI. hadtest állásának kulcspontja,  annak birtokától függött, hogy a hadtest megmaradhat a Drina jobbpartján, Lukachichnak azt a parancsot adták, hogy a szóban forgó magaslatot három zászlóaljjal szeptember 20-án hajnalban foglalja vissza.
Lukachich zászlóaljai hajnali 2 órakor kezdték meg észak felől a támadást.
Az első nap nem hozta meg a várt eredményt. Lukachich támadása ugyanis hamarosan nagy szerb túlerőbe ütközött. A szerbek a Jagodiná-ról és annak környékéről a Duna I. és II. hadosztállyal szintén támadásba mentek át. Lukachich, aki az erősítéstől kapott 2 magyar zászlóalj egyikét személyesen vezette előre, egész napon át megállította a szerb tömegeket, de a sötétség beálltakor kénytelen volt csapatait a túlerő elől visszavenni.
Szeptember 21-én reggel a harc kiújult. Lukachich, miután újabb zászlóaljnyi megerősítést kapott, délelőtt fél 10-kor megrohanta a Jagodiná-t és azt elfoglalta. A siker azonban nem volt tartós. A szerbek óriási erőfeszítéseket tettek a magaslat visszaszerzésére. Öldöklő küzdelem keletkezett 10 óra utána szerbek kezében volt a Jagodina teteje. Fél óra múlva újból a mi csapataink, majd délben megint a szerbek voltak a vértől áztatott magaslaton. A hullámzó harcban csapataink elfoglalták a szerb rajvonalban előrement üteget. Nem tudták ugyan az ágyúkat elvontatni, de heves tüzelésükkel megakadályozták, hogy a szerbek azokat visszavonszolják. Délután Lukachich megújította a támadást. A Jagodina 13 óra és 14 óra 30 perc között kétszer cserélt gazdát.
A harc tehát szeptember 21-én még nem hozott döntő eredményt. Mindkét fél a Jagodina-tetőn volt, pár száz lépésnyire egymástól. Köztük volt a szerb üteg. Egész éjjel folyt a lövöldözés. Lukachich egészen közel a rajvonalhoz két üteget helyezett el erősen megtizedelt gyalogsága támogatására.
Szeptember 22-én hajnalban erős szerb támadás leszorította csapatainkat a Jagodina-ról. Lukachich azonban hamarosan kiköszörülte a csorbát. Egy erősítésül beérkezett zászlóaljjal reggel 7 órakor intézett újabb rohama véglegesen a Jagodina birtokában juttatta. A tetőn délelőtt még három szerb ellentámadást védett ki, majd kora délután a szerbeket véglegesen hátrálásra késztette.
 

Érdemességét a Rend 1918. augusztus 17-én állapította meg.