Született: 1876. Sopron

Katonai pályája:
Bécsi hadapródiskola
1893. hadapród az 50. gyalogezrednél
1897. Bécs hadiiskola
1899. főhadnagy a vezérkarnál
1902. százados/őrnagy a komáromi 83. gyalogezredben
1913 őrnagy
1914. pozsonyi 13. népfelkelő ezred zászlóalj parancsnok
1917. 150. önálló népfelkelő zászlóalj parancsnoka
1918. ezredes, a 106. gyalogezred parancsnoka

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Tiszti Arany Vitézségi Érem
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Bronz Katonai érdemérem
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal

Jubileumi Érem a fegyveres erők számára
Jubileumi Érdemkereszt

Háború után:

2. királypuccs idején IV. Károly tábornokká nevezi ki

+1962. november 12. Bécs

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:
 

Az 1914. augusztus 23-25-én vívott Krasnik-i csatában az osztrák-magyar erők támadása nem járt sikerrel.
A dandár ezután parancsot kapott arra, hogy a Chodel-pataktól északra vonuló magaslatokon foglaljon állást. Ez megtörtént.
Szeptember 2-án meg indult az ujabb orosz támadás.
Másfél orosz hadosztály –12 üteg támogatásával- zúdult a népfelkelő-dandárra, hogy annak állásait kézre kerítse. A harc rövidesen olyan hevesség vált, hogy a dandárnok Lehár őrnagy zászlóalját előrerendelte. Orosz ágyútűzben vonult a zászlóalj előre, mikor Lehár megfigyelte, hogy orosz gyalogság támad a dandár baloldalában is.
Erre fordult tehát és messze visszavetette az oroszt. Nem  maradt itt sokáig, ugyanis kilátópontjáról áttekinthette a dandár egész csataterét. Látta, hogy hatalmas orosz támadás van kifejlődőben a dandár jobbszárnya ellen is.

Nem várt parancsra, hanem kivonta zászlóját az arcvonalból az e mögött elterülő erdőbe, majd rövid rendelkezés után a zászlóalját az erdőn keresztül a jobbszárny felé tolta el.
Mikor kiért az erdőből, az orosz támadás már eredményt ért el. Elragadta azokat a magaslati állásokat, amelyekben a dandár jobbszárnya védekezett. Csapataink onnan meghátráltak. Lehár őrnagy ekkor ellentámadást intézett az előnyomuló orosz tömegek oldalába. Nehéz harcra került a sor.
Elesett a népfölkelő-zászlóalj 7 tisztje és 300 embere, de a küzdelem az orosz tömegek visszaözönlésével végződött.

A harc azonban még nem ért véget. Az orosz a délután folyamán még egy támadással próbálkozott, de Lehár népfölkelői ezt is kivédték.

A szeptember 2-i csata tehát a népfölkelő-dandár győzelmével zárult. Ezt a népfölkelők hősiessége mellett Lehár igen ügyes vezetésének köszönhette. A dandárnok ezt teljes mértékben elismerte, mikor a csata estéjén kijelentette, hogy Lehár a legválságosabb pillanatban jelent meg a döntő helyen és megmentette a dandárt.

Érdemességét a Rend 1918. augusztus 17-én állapította meg.