Született: 1869. Brünn

Katonai pályája:

Bécsújhelyi akadémia
1890. hadnagy a 48. közös gyalogezredben
1900. vezérkari százados
1914. alezredes a 4. honvéd gyalogezred parancsnoka

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme

Háború után:

1923. altábornagy

+ 1946. szeptember 19.

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

1917. augusztus 18-án, 70 km széles arcvonalon kezdődött meg az Isonzó mentén eddig még nem tapasztalt erejű pergőtűzzel a 11. Isonzó-csata, az eddig vívottak közül a mi csapatainkra nézve a legveszteségesebb. Az olasz tüzérség közel 3600 mindenféle löveggel és 1700 aknavetővel bombázta állásainkat, teljes 24 órán át.
Az ezt követő támadás  volt eddig az olaszok legnagyobb térnyerése. Csapataink itt igen súlyos veszteségeket is szenvedtek. Cadorna büszkén jelentette, hogy a fennsík birtokáért vívott harcokban 30.000 foglyot ejtett, 145 löveget, 98 aknavetőt és 322 géppuskát zsákmányolt.

Az arcvonal közepén és a déli szárnyán azonban csapataink kivédték az olasz támadást.
Augusztus 29-én adta ki a parancsot Cardona, hogy két szárnya védekezzék, míg közepének a tüzérség maximumától támogatott főtámadása a Monte San Gabriele ellen irányuljon.
A Monte San Gabriele volt minden csapat próbaköve. Amelyik oda feljutott és ott megmaradt, az valóban aranyat ért. Ezt a próbát egy teljes hónapig kiállta a 20. honvéd hadosztálynak szentkereszthegyi Kratochwill Károly ezredes vezérlete alatt álló egyik dandára.

A Monte San Gabriele dicsőséges védelmének vezetését a Mária Terézia-rend káptalanja is elsőrangú haditénynek minősítette és ezért megítélte szentkereszthegyi Kratochwill Károly akkori ezredesnek, a 81. honvéd gyalogdandár ideiglenese parancsnokának a rend lovagkeresztjét, mert a: „11. Isonzó-csatában, 1917. szeptember 16-tól október 16-ig a Monte San Gabriele védelmében bölcs, igen kezdeményező és vitéz magatartásával nagymértékben hozzájárult e fontos, az egész Isonzó-arcvonalra nagyjelentőségű támaszpont megtartásához és ahhoz, hogy ezáltal a 12. Isonzó-csatában a mi támadó hadműveleteink lehetségessé váltak."

Érdemességét a Rend 1929. december 21-én állapította meg.