Született: 1854. Temesvár

Katonai pályája:
1865. Hainburg hadapródiskola
Bécs katonai műszaki akadémia
1872. hadnagy a 2. műszaki ezredben
1875. főhadnagy
vezérkari iskola
1879. százados
1890. őrnagy a 26. gyalogezredben
1894. alezredes
1896. ezredes az 52. gyalogezredben
1892. vezérőrnagy, a 15. gyalogdandár parancsnoka
1907. altábornagy
1911. XII. hadtest parancsnoka
1915. 3. hadsereg parancsnoka
1916. 7. hadsereg parancsnoka
gyalogsági tábornok
1916. vezérezredes
1917.tábornagy
1918. fegyveres erők főparancsnoka

Kitüntetései:

MTKR középkeresztje
Szent István Rend nagykeresztje
Katonai Érdemkereszt I.oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Lipót rend nagykeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal
Vaskorona Rend I. osztálya
Nagy Katonai Érdemérem hadiszalagon
Vöröskereszt Érdemcsillaga hadidíszítménnyel
Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszitménnyel
Vaskorona Rend III. osztálya
Ezüst  Katonai Érdemérem hadiszalagon
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon
Jubileumi Emlékérem a fegyveres erők számára
Katonai Jubileumi Kereszt

Háború után:



+1924. szeptember 22. Bécs

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyvertényei:

Kövess tábornok 1915 szeptember végén vette  át a Szerbia ellen rendelt hadsereg vezérletét. 
A magyar és egyben az osztrák haditörténelem legkimagaslóbb eseményei közé tartozik Belgrád-nak Duna-átkeléssel kapcsolatos megrohanása és elfoglalása (1915 október 7-9).

Hat magyar és négy osztrák zászlóaljból állt ez a kis hadosztály, amely ezt a dicsőséges munkát a védelemre felkészült szerbekkel szemben elvégezte. A monarchia utászcsapatai és dunai flottillája is osztozkodnak ebben a nagy sikerben.

A hadjárat folyamán Kövessnek nem volt könnyű dolga. Hadseregének igen jelentékeny részét magyar népfölkelő és hadtápcsapatok tették ki, amelyeket elszánt ellenséggel szemben kellett hallatlan élelmezési nehézségek között támadásra vezetni. Kövess a nehéz feladatot – a német és a bolgár hadsereggel együtt- a legszebb eredménnyel oldotta meg, amit legjobban bizonyít az, hogy a szerbek végül is hazájuk elhagyására kényszerültek.

Az osztrák-magyar fővezérség ezután Montenegró elfoglalását bízta Kövessre.
A magyar hadvezér igen szép haditervvel fogott a dologhoz, 1916 január elején indította meg a Rigómező és a novibazár-i szandzsák, valamint a cattaró-i öböl felől a támadást Montenegró ellen. A mintaszerűen megtervezett és elvégzett támadás teljes sikerrel járt. Kétnapi harc árán a cattarói-i öbölből 1800 méter magasra kiemelkedő, bevehetetlennek tartott Lovcsen hegytömb csapataink kezére került, majd pár nap múlva a főváros, Cetinje is a mién volt. Montenegró ezzel kilépett a hadviselő felek sorából.

Kövess ezután azt a feladatot kapta, hogy Albánia északi részét szállja meg. Ez is megtörtént az ő tervei szerint.

1917. augusztus 17-én feldíszítették a rend középkeresztjével, az alábbi indoklással:
 „1915. augusztus havában minta XII. hadtest parancsnoka Ivangorod várának elfoglalásáért, továbbá mint hadseregparancsnok 1915. októbertől 1916. februárig Szerbia és Montenegró meghódításánál és Észak-Albánia megszállásánál tanúsított győzelmes vezetéséért”