Született: 1885. Sátoraljaújhely

Katonai pályája:

egyévi önkéntes Bécsben
1907. tartalékos hadnagy
1911. 7. huszárezred hadnagya
1913. főhadnagy

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Katonai Érdemkereszt hadidíszítménnyel, kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Katonai jubileumi kereszt
1912-1913. évi Mozgósítási Kereszt

Háború után:
Horthy segédtisztje
századosként a HM-ben

+ 1970. január 18. Budapest

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

Az  1. lovashadosztály melyben Ambrózy főhadnagy szolgált  augusztus 16-án lépte át a határt.  Hadtáp részlegét egy zászlóalj biztosítása mellett Skala községben hátra hagyta, zömével pedig Kamienic Podolskie felé előrenyomult. Augusztus 17-én az oroszok által megszállva tartott várost gyalogsága egy részével délről, a lovassággal pedig északról megtámadta és annak ellenére, hogy a harcban a lakosság is részt vett, estére mégis elfoglalta. Másnap gyalogságát itt hagyta, lovasságával pedig tovább vonult. Augusztus 19-én a Zwanczyknál védelemre berendezkedett oroszok ellenállását akarta megtörni. Az 5. hadosztály visszavonulása azonban veszélyes helyzetbe hozta a gorodoki vereségről semmit sem tudó 1. hadosztályt. Fennállt a veszélye, hogy az 5. hadosztály nyomában előre nyomuló orosz csapatok oldalba támadják, vagy bekerítik, és fogságba ejtik őket. Ezért ezt a hadosztályt is sürgősen vissza kellett rendelni.

A Stanislau-ban állomásozó hadsereg-parancsnokság 1914. VIII.18.-án 10.40 –kor távírón utasította az 1. hadosztály Skala községben maradt hadtáp részlegét, hogy továbbítsa a hadosztály harcoló alakulataihoz  a visszavonulási parancsot. Innen három lovasjárőrt küldtek a hadosztály után. A 7. Vilmos-huszárezredben szolgáló Ambrózy György főhadnagy azonban, - aki akkor a hadosztály eleségvonatának (élelemszállító konvoj) parancsnoka volt, nem bízott abban, hogy a járőrök szolgálati lovaikon időben elérik a hadosztályt. Ezért hadosztályát, és bajtársait féltve két huszár kíséretében, de a maga elhatározásából – parancsnokai engedélyével- hadosztálya után lovagolt. Ambrózy VIII.18.-án 11.30 kor indult.

A nehéz terepen, kozák járőrök és ellenséges érzelmű lakosság között gyorsan kellett haladnia. A két kísérő huszár lemaradt, de Ambrózy nem csüggedt és egyedül lovagolt tovább, és megfigyelte, hogy nagy létszámú orosz csapatok közelednek. Sok viszontagság és kb. 100 kilométeres lovaglás után éppen akkor ért a hadosztályhoz, mikor az, támadásra készült. A 4. huszárezred egyik százada épp súlyos harcot vívott az oroszokkal és a hadosztályparancsnok már általános támadásra akart parancsot adni, amikor Ambrózy befutott a visszavonulási paranccsal.
 A lovashadosztály zöme, eltekintve a harcoktól és az állandó készenléttől, 7 nap alatt 500 kilométert, felderítő osztagai és járőrei pedig több mint 600 kilométert lovagoltak.
Ambrózy, parancsőrtiszti lovaglása során tanúsított vitéz magatartásával megmentette az elszigetelten orosz földön küzdő hadosztályt.

Érdemességét a Rend 1929. december 21-én állapította meg.