Vági Zoltán
főhadnagy
 

1918. október 27-én és 28-án mint főhadnagy és a 68. (132.) gyalogezred századparancsnoka a Piave mellett Zandonadi-nál (San Míchele) vívott súlyos ütközetben merész öntevékeny magatartásával tűnt ki.
Az angol 7. hadosztály áttörte a mi 7. hadosztályunknak a Piave partján levő Zandonadi-tól Vendrame, Sant Michele, Cimadoírn-ig terjedő frontszakaszát. Az angol előnyomulás megakadályozására Vági Zoltán, a parancsnoksága alá helyezett, tartalékokból alakult, öt századból álló rohamcsoporttal, ellentámadásra készült. Az előtte harcoló csapataink, teljesen felbomolva, fegyver nélkül özönlöttek vissza állásaikból.
A visszaözönlés az éppen csoportosuló tartalékokra olyan hatással volt, hogy Vági főhadnagy kénytelen volt a legszigorúbb rendszabályokat igénybe venni. Ebben a teljesen reménytelen helyzetben Vági Zoltán főhadnagy saját elhatározáséból, felsőbb parancs bevárása nélkül, az ellentámadás megindítására mégis parancsot adott. A 8. századot azonnal el is indította

A parancsnok higgadt és nyugodt magatartása, melyet az előkészítő tüzérségi tűzben tanúsított, visszaadta százada önbizalmát és elismert fegyelmezettségét. A század gyors és elszánt előnyomulása magával ragadta a többi négy századot is. Ezeknél azonban esetenként újból a legnagyobb eréllyel tudta csak Vági a legénységet a zárótűz vonalán keresztülvezetni. Minthogy akkor már az angol csapatok áttörése következtében felettes csoportparancsnokságával az összeköttetés megszűnt, az ellentámadást továbbra is egyedül Vági főhadnagy irányította.

Az ellentámadás végrehajtása folyamán a vitéz főhadnagy a 38. gyalogezred egy századát a „Lemberg" támpont átkarolásához rendelte. Maga vezette az átkaroló századot is. Ujabb angol tartalékok harcbavetése azonban a helyzetet végzetessé tette. Az előnyomulás és az angolok által már elfoglalt állásokba való betörés, különösen az- ellentámadó csoport közepén nem tudott sikerre vezetni. Vági Zoltán látta a mindinkább súlyosodó helyzetet. A nagy veszteségeket és a legénység ingadozó magatartását. Helyenként a teljes összeomlást, sőt az elért vonal elhagyását is. Mindezekért merész elhatározással az angol támpont rohammal való elfoglalására szánta el magát. Mivel a legénységnél már az összeomlás és harckedvtelenség jelei mutatkoztak s a legszigorúbb eszközök sem használtak, kibontotta a 8. század birtokában levő magyar nemzetiszínű zászlót. A zászlót kezébe vette és az ellentámadó csoport elé ugrott. A kürtös rohamjelet fujt. Vági főhadnagy hősies rohamra vezette ellentámadó csoportját.

A vad roham láttára megtorpant az angol védelem és helyenként sikerült is az ellenség vonalát betörni.

A hős parancsnok azonban az angol állás előtt súlyosan megsebesült. Egy gyalogsági golyó bal könyökén találta és kilőtte a lobogó zászlót kezéből. Egyedüli tiszt lévén az ellentámadó csoportnál, nem hagyta magát bekötöztetni. Tovább irányította a beérkezett erősítésekkel felfrissített angol támadások elhárításét. Az angolok az ellentámadásnak és az ezt követő védelemnek tulajdonítják, hogy a 7. hadosztályuk az aznapi támadási célt, a Tezze-Rai-i országutat nem érhette el.

Az ellentámadó csoport a harc folyamán teljesen megsemmisült. Vági főhadnagy maga is hadifogságba került. Az ellentámadás mégis azt eredményezte, hogy a hadosztály- és hadtesttartalékainkat az ellenség nem lephette meg gyülekezési helyeiken és így azok a további harc folyamán mint érintetlen egységek jöhettek számításba.

Forrás:
Vitézek albuma  Bp. 1939.