Tóthvárady-Asbóth István
százados
 

Mint százados és a 9. honvéd huszárezred parancsnoka 1914. december 4-től 6-ig a Durkow-nál (Galícia) vívott harcban, öntevékeny vitéz magatartást tanúsított.
1914. december 4-én Tóthvárady-Asbóth százados azt a parancsot kapta, hogy a parancsnoksága alá helyezett négy századból álló 9. honvéd huszárezreddel, mint önálló különítménnyel, nyomuljon elő Durkow-ra. A különítmény feladata az volt, hogy a visszavonuló ellenség útját akadályozza meg. E célból a Lososina folyón Tropíe-nél és Zakliczyn-nél emelt két ellenséges hadihidat kellett felrobbantania és a Zakliczyn-Tymowa-i utat az ellenség közlekedése elől elzárni.

Tóthvárady-Asbóth százados a parancs vétele után nyomban elindult feladata elvégzésére. A jeges úton nehezen haladhatott lovasaival. Útközben nagyobb ellenséges lovaskülönitmény támadta meg, de vitéz katonáival lendületes harccal verte vissza a támadókat. Később egy cserkesz járőrt fogott el s rendületlenül haladt tovább célja felé. A megparancsolt időben el is érte Durkow-ot, honnan egy-egy kisebb különítményt küldött ki a két hadihíd felrobbantására, egy harmadikkal pedig az említett utat zárta el. A hídőrségekkel vívott rövid, elkeseredett harc után a két kis csoport a hidakat fel is robbantotta. Tóthvárady-Asbóth százados ezzel feladatát sikeresen megoldotta, elvágta az ellenség három visszavonulási útját.
Biztosító járőrei ekkor jelentették, hogy állását nem tarthatja meg, mert a Dunajec túlsó oldalán kelet felől igen erős ellenséges osztagok nyomulnak elő. Ezek tartják állandóan tűz alatt felállítási helyét. Nyugatról is orosz gyalogság előnyomulását jelezték. A jelentésből még azt is megtudta, hogy az őt előreküldő 11. lovashadosztály, mely eddig az ellenséget üldözte, már visszavonulóban van. Parancs szerint neki is a hadosztályhoz kellett volna bevonulni.
A hős huszárszázados azonban nem elégedett meg az elért sikerrel, ezért öntevékenyen cselekedett.
Nem vonult vissza, hanem különítményével megakadályozta, hogy a két oldalról előnyomuló hatalmas ellenséges erők egymással egyesülhessenek. Különítményét az ellenség megtévesztésére nagy kiterjedésben csoportosította s a roppant túlerővel felvette a harcot. Hol a jobbról, hol pedig a balról előretörő oroszokkal kellett megvívnia. Már-már a teljes bekerítés fenyegette, de ő rendületlenül kitartott mindaddig, míg a segítségére küldött csapatokkal sikerült az előnyomuló ellenséget végleg megállítani.
Tóthvárady-Asbóth István százados saját felelősségére végrehajtott döntő kihatású harccselekményével nagy veszélyt hárított el s így az összhelyzetet igen előnyösen befolyásolta.

Forrás:
Vitézek albuma Bp. 1939.