Szilárd Béla
főhadnagy
 

Kosztanjevica visszafoglalása céljából a 31. h. gy. e. tartalékában volt zászlóalja 1917. május 23-án ellentámadást hajtott végre, amellyel nemcsak Kosztanjevicát, hanem az összes veszendőbe ment állásainkat maradéktalanul visszafoglalta.

E példás lendülettel végrehajtott előretörés alatt kiváltképen Szilárd Béla főhadnagy tüntette ki magát, aki az 5. századot vezette. Röviddel a megindulás után a század nyomban az olaszokra bukkant, akik részben sűrű vonalakban, részben tömegekbe zsúfoltan nyomultak előre. Az alig 80 főből álló század tehát hirtelenül hatalmas túlerővel került szembe, aminek láttára a század legénysége érthetően megtorpant. Ámde Szilárd főhadnagy pillanatnyi késedelem nélkül, merészen és eltökélten cselekedett.

Ahogy csak torkából kifért, hatalmas „Rajta-Rajta" kiáltással ugrott katonái elé, akikkel fergeteges iramban az olaszok legsűrűbb tömegének rontott. Gyújtó szavai, kimagaslóan vitéz személyes példája és előretörésének hatalmas lendülete, de nem kevésbé akaratának kisugárzó ereje, amellyel mindenkoron cselekvésre ragadta katonáit, felszabadította, felrázta a század legénységét. Egetverő kiáltással követte vitéz parancsnokát!

A gyors és merész cselekvés meg is hozta gyümölcsét A olaszok megtorpantak. Közel 300 emberük, a meglepődés bomlasztó hatása alatt, lényegesen nagyobb erőink támadására gondolva, megadta magát. A többiek hátrálni kezdtek. Ezzel Szilárd főhadnagy az ellentámadás sorsát már el is döntötte.

Az első siker után a század, az élen haladó hős parancsnokát követve, a győztes fél fölényének serkentő tudatában folytatta a támadást, amellyel a minden oldalról csapkodó tüzérségi tűzzel nem törődve, lendületesen előre is jutott. Kosztanjevica közelébe érve, újból számos foglyot ejtett, majd a zászlóalj többi részeinek támadását oldalazó olasz harccsoport elűzése után behatolt Kosztanjevicába.
A helységben folytatott harc alatt kiszabadította a kezdet kezdetén fogságba jutott, de még el nem szállított honvédeinket, akikkel együtt azután addig folytatta a harcot, amíg az összes veszendőbe ment árkainkat vissza nem foglalta. E hősi harc alatt azonban Szilárd főhadnagy súlyos haslövést kapott. Ámde még ekkor is a helyén maradt. Intézkedett az árok felsodrására, a szomszédos csapatokkal való érintkezés fölvételére és csak akkor, amikor mindenről gondoskodott és minden rendelkezésének megnyugtató módon eleget is lettek, adta át a parancsnokságot és vitette magát hátra.
Kimagaslóan vitéz magatartásával, valamint századának kimagaslóan példás és eredményes vezetésével igen nagy jelentőségű sikert ért el és ezt értékelték nagyra elöljárói, amikor a Lipót rend lovagkeresztjével, majd később a tiszti arany vitézségi érem odaítélésével tüntették ki. A Lipót rend lovagkeresztjét királyunk, Őfelsége táviratilag adományozta.

Forrás:
Magyar vitézi tettek gyűjteménye Bp. 1942.