|
dr. Szabó Sándor
hadnagy
Az 5. gyalogezred II. zászlóalj
rohamszakaszának parancsnoka 1917. október 24-én a Tolméin-i hídfőből
intézett támadás alkalmával önfeláldozó és vitéz magatartást tanúsított.
A Tolmein-i hídfőnél, mint rohamszakasz parancsnok, parancsot kapott, hogy
rohamszakaszával a Cemponi nevű hegyháton áttörve, göngyölítse fel az
ellenség árkait. Az árokfelgöngyölítés célja az volt, hogy az 5.
gyalogezreddel összeköttetésben levő 86. gyalogezred egyik zászlóaljának
támadását könnyítsék.
Szabó Sándor hadnagy a parancshoz híven, áttört a Camponí hegyháton és
elsőnek jutott az ellenség első vonala mögé. A 86-os zászlóalj támadási
szakasza előtt szörnyű rohammal felgöngyölítette az olaszok árkait, majd
rátört az ellenség első vonala mögött teljes erővel dolgozó tíz darab 24
cm-es aknavetőre.
Ezek a támadás folyamán, borzalmas tüzükkel valóságos falat vontak a 86-os
és 5-ös zászlóaljak mögött. Súlyos veszteségeket okoztak már eddig is, a
második támadó hullámnak és az első támadó hullám tartalékainak. Az
aknavetők személyzetét, valamint az úttesten elhelyezett, valószínűleg
ellentámadásra szánt, századok összesen 550 emberét elfogta parancsnokával
együtt. Ezután a 86. zászlóaljjal szemben levő egész ellenséges vonal
mögött, az úttestet is megtisztította. Szabó Sándor ezek után észrevette,
hogy a hegy derekán négy olasz ágyú és két aknavető teljes erővel
dolgozik. Ezek is súlyos veszteséget okoztak az előrevonuló csapatoknak.
Bár eredeti támadási parancsa az volt, hogy az első vonalon túl ne menjen,
hanem készítse elő az állást az esetleges ellentámadásra, Szabó hadnagy
mégis, parancs ellenére gyors elhatározással összeszedte győzelmi mámortól
ittas 18 emberét és gyors iramban leereszkedett velük az ágyú- és
aknavető-állások alá. Innen rajvonalba fejlődve megtámadta azokat. A
harcban 10 olaszt lelőttek és többet megsebesítettek. Két ágyú és két
aknavető személyzete erre megadta magát. A másik két ágyú személyzete a
hegygerinc jobboldalára menekült.
Szabó Sándor néhány emberével azonnal utánuk nyomult, de az olaszok egy
alagútszerű két-kijáratú kavernába menekültek s onnan kezdtek tüzelni.
Katonáival akkor kézigránát-támadást intézett a kaverna ellen. Az első
kézigránát a kaverna nyílásénál robbant, egy tisztet megölt és több embert
megsebesített. Erre a kaverna belsejében levő, ellentámadásra szánt,
megijedt tömeg fegyvereit eldobta és 540 olasz "eviva Ausztria" kiáltással
megadta magát. Ezeket zászlósával és 10 emberével hátraküldte.
Ezután a vele maradt emberekkel benyomult a hegyoldalban levő Drága nevű
faluba, ahol újabb 60 embert fogott el. Ezután ötödmagával leereszkedett a
völgybe. Majd fölkapaszkodott a következő hegyláncra, ahol a Srenye-re
vezető út kanyarulatánál olasz messzehordó ágyúállások voltak. Itt egy
összekötő olasz járőrt fogott el. Átnézte az elmenekült ütegparancsnok
fedezékét és az asztalon az iratok között megtalálta a "Tolmetn-i
hídfőnek" dandárparancsnokunk által rajzolt vázlatát olasz másolatban.
Ennek alapján lőtték az olaszok a "Tolmein-i hídfőt".
Ekkor már beesteledett. Embereivel itt várt éjjel 12 óráig. Miután
csapataink még mindig nem jöttek előre, visszavonult s lenn a völgyön túl
találta meg zászlóalját, egy volt olasz kötözőhelyen.
Szabó Sándor hadnagyot a felsorolt, szinte csodával határos hőstetteiért
tüntették ki a tiszti arany vitézségi éremmel.
Forrás:
Vitézek albuma Bp. 1939.
www.sammlerecke.at
|
|