dr. Szabó Sándor
hadnagy
 

Az 5. gyalogezred II. zászlóalj rohamszakaszának parancsnoka 1917. október 24-én a Tolméin-i hídfőből intézett támadás alkalmával önfeláldozó és vitéz magatartást tanúsított.
A Tolmein-i hídfőnél, mint rohamszakasz parancsnok, parancsot kapott, hogy rohamszakaszával a Cemponi nevű hegyháton áttörve, göngyölítse fel az ellenség árkait. Az árokfelgöngyölítés célja az volt, hogy az 5. gyalogezreddel összeköttetésben levő 86. gyalogezred egyik zászlóaljának támadását könnyítsék.

Szabó Sándor hadnagy a parancshoz híven, áttört a Camponí hegyháton és elsőnek jutott az ellenség első vonala mögé. A 86-os zászlóalj támadási szakasza előtt szörnyű rohammal felgöngyölítette az olaszok árkait, majd rátört az ellenség első vonala mögött teljes erővel dolgozó tíz darab 24 cm-es aknavetőre.
Ezek a támadás folyamán, borzalmas tüzükkel valóságos falat vontak a 86-os és 5-ös zászlóaljak mögött. Súlyos veszteségeket okoztak már eddig is, a második támadó hullámnak és az első támadó hullám tartalékainak. Az aknavetők személyzetét, valamint az úttesten elhelyezett, valószínűleg ellentámadásra szánt, századok összesen 550 emberét elfogta parancsnokával együtt. Ezután a 86. zászlóaljjal szemben levő egész ellenséges vonal mögött, az úttestet is megtisztította. Szabó Sándor ezek után észrevette, hogy a hegy derekán négy olasz ágyú és két aknavető teljes erővel dolgozik. Ezek is súlyos veszteséget okoztak az előrevonuló csapatoknak. Bár eredeti támadási parancsa az volt, hogy az első vonalon túl ne menjen, hanem készítse elő az állást az esetleges ellentámadásra, Szabó hadnagy mégis, parancs ellenére gyors elhatározással összeszedte győzelmi mámortól ittas 18 emberét és gyors iramban leereszkedett velük az ágyú- és aknavető-állások alá. Innen rajvonalba fejlődve megtámadta azokat. A harcban 10 olaszt lelőttek és többet megsebesítettek. Két ágyú és két aknavető személyzete erre megadta magát. A másik két ágyú személyzete a hegygerinc jobboldalára menekült.
Szabó Sándor néhány emberével azonnal utánuk nyomult, de az olaszok egy alagútszerű két-kijáratú kavernába menekültek s onnan kezdtek tüzelni. Katonáival akkor kézigránát-támadást intézett a kaverna ellen. Az első kézigránát a kaverna nyílásénál robbant, egy tisztet megölt és több embert megsebesített. Erre a kaverna belsejében levő, ellentámadásra szánt, megijedt tömeg fegyvereit eldobta és 540 olasz "eviva Ausztria" kiáltással megadta magát. Ezeket zászlósával és 10 emberével hátraküldte.
Ezután a vele maradt emberekkel benyomult a hegyoldalban levő Drága nevű faluba, ahol újabb 60 embert fogott el. Ezután ötödmagával leereszkedett a völgybe. Majd fölkapaszkodott a következő hegyláncra, ahol a Srenye-re vezető út kanyarulatánál olasz messzehordó ágyúállások voltak. Itt egy összekötő olasz járőrt fogott el. Átnézte az elmenekült ütegparancsnok fedezékét és az asztalon az iratok között megtalálta a "Tolmetn-i hídfőnek" dandárparancsnokunk által rajzolt vázlatát olasz másolatban. Ennek alapján lőtték az olaszok a "Tolmein-i hídfőt".

Ekkor már beesteledett. Embereivel itt várt éjjel 12 óráig. Miután csapataink még mindig nem jöttek előre, visszavonult s lenn a völgyön túl találta meg zászlóalját, egy volt olasz kötözőhelyen.
Szabó Sándor hadnagyot a felsorolt, szinte csodával határos hőstetteiért tüntették ki a tiszti arany vitézségi éremmel.

Forrás:
Vitézek albuma Bp. 1939.
www.sammlerecke.at