Sályi (Schwarz) Géza
hadnagy
 

A 41. honvéd hadosztálynak a Kosztanjevica körül vívott harcai alatt tiszántúli 7. hadosztályunk a tengerpart közelében harcolt, ahol 1917. május 24-én kiváltképen a volt nagyváradi 37. gyalogezred vitézkedett. Ellentámadással kellett a veszendőbe ment árkainkat visszafoglalnia. Súlyos harcai alatt számosan kitüntették magukat.

Így többek között Sályi Géza hadnagy, aki az ezred 2. segédtisztje volt és arra kapott parancsot, hogy az ezredparancsnokság harcálláspontjáról be nem látott bal-szárnyon levő helyzetet állapítsa meg és jelentse, majd a továbbiak folyamán, mint megfigyelő és összekötőtiszt az ezred eme szárnyánál maradjon.
E parancs teljesítése alatt, illetve még útközben azonban Sályi hadnagy észrevette, hogy az ezred arcvonalában valahogy rés keletkezett, amelybe az olaszok — ha gyorsan ki nem töltik a hézagot — hamarosan beékelődhetnek. Felismerve a nagy veszélyt, mely az arcvonal helyzetét fenyegette, öntevékenyen és készséggel vállalva a reá háruló felelősséget, a közelében levő, tartalékban visszatartott 4. századhoz sietett, amelyet azután az 1. század lemaradt részeivel együtt tüstént a rés kitöltésére, illetve az abba máris beékelődött olaszoknak ellentámadással való visszaveretésére rendelt.
Gyors és kezdeményező beavatkozásának nagy jelentősége volt, mert még csirájában akadályozta meg, hogy a hézagba tömörülő olasz gyalogság felsodorja az arcvonal csatlakozó részeit. Sályi hadnagy kezdeményező harcba avatkozásának tehát a védelem és további harcok szempontjából kimagasló jelentősége volt.
A Mária Terézia Rend káptalanja ezért, méltányolva vitézi tetteinek horderejét, a tiszti arany vitézségi éremmel jutalmazta kimagasló magatartását.

Forrás:
Magyar vitézi tettek gyűjteménye Bp. 1942.