báró Lehár Antal
ezredes
 

Montellótól délre a piavei arcvonal egyik szakaszán báró Lehár Antal ezredes vezette csapatát, a 106-ik közös gyalogezredet, illetve a nevéről elnevezett támadó harccsoportot 1918. június 15-én rohamra a folyón túl lévő állások ellen. Tomboló ágyútűzben Maserada községgel szemben keltek át a vitéz 106-osok a Piave megdagadt árján és hős parancsnokuk vezetésével legázolták az eléjük tornyosuló akadályokat. Az elért fényes siker nagy részben Lehár ezredes kiválóan vitéz magatartásának volt az érdeme. Mint igazi férfi és talpig katona nem dirigálta, hanem személyesen vezette katonáit. Ott küzdött közöttük az elsők között s jelenléte, valamint példás viselkedése buzdítóan hatott embereire.

Midőn az ezred a Piave nyugati oldalán fölényben lévő ellenséggel nehéz harcban állott, tettel és szóval buzdította embereit, hogy az utolsó patronig és utolsó kézigránátig tartsák meg a már elért eredményt. Midőn pedig az erősen megfogyott ezred az újabban előrehozott ellenséges erőknek ellenállni már nem tudott és kénytelen volt a visszavonulást megkezdeni, Lehár ezredes, dacára a közelében lévő tisztek unszolásának, mindaddig nem hagyta el az ellenséges partot, míg az utolsó csoportok is el nem érték a folyó másik oldalát.

A személyes bátorság és az igaz ügyért tanúsított önfeláldozó harckészség és példaadás ezen fényes bizonyítványa alapján megkapta  a tiszti arany vitézségi érmet, ésa személyes bátorság másik legnagyobb kitüntetését, a Mária Terézia-Rend lovagkeresztjét is kiérdemelte.

Forrás:
A magyar nemzet aranykönyve Bp. 1921.