Bakay Zsigmond
hadnagy

1914. szeptember 9-én mint hadnagy és a 44. gyalogezred 7. századának parancsnoka, a Horozana Wieikie-nél (Sambortól északkeletre) vívott súlyos ütközetben harcolt.
Az ezred 5. és 7. századának legelső részei képezték a mögöttük előnyomuló II. zászlóalj küzdő csoportját. Az ütközetben a két század teljesen összekeveredett. Az 5. század parancsnoka megsebesült, ezért az 5. század fölött is Bakay Zsigmond hadnagy vette át a parancsnokságot.
A küzdelem során az erdőből kirohanó két század parancsnoka, Bakay hadnagy, tizenkét tüzelő orosz ágyút pillantott meg. Csapatának kb. 70 emberével erre habozás nélkül az ágyúk kezelő legénységére rontott. Jóval csapatai előtt rohant s katonáit szinte magával rántotta. A fergeteges rohamot az orosz tüzérek kartácstűzzel akarták megállítani. Az egyik ágyú Bakay mellett öt lépésnyire lőtt. A lövedék légnyomása földhöz is vágta a hadnagyot A lángoló lelkű vitéz parancsnok példáján felbuzdult magyar legénység azonban nem törődött a pokoli tűzzel. Percek alatt fogták el ez oroszokat és mind a tizenkét ágyút zsákmányul ejtették. Bakay Zsigmond parancsára még meg is fordították az ágyúkat és a menekülő oroszokra tüzeltek. A halálos borzalmat átélt fogoly muzsikok pedig babonás tisztelettel vették körül a hős katonát és lábait csókolták.
A dicsőséges roham után az egész ellenséges arcvonal megkezdte a visszavonulást s a mieink üldözőbe vették az oroszokat.
Bakay Zsigmond hadnagy öntevékenyen és bátran végrehajtott merész rohamával győzelemre vitte a 44. gyalogezred, megakadt támadását.


 

Forrás: Vitézek albuma Bp. 1939.