Horváth József
százados

A Luck-i áttörést követő harcaink alatt 1916. május 6-án Horváth József, volt soproni 18. honvéd gyalogezredbeli százados, látva azt, hogy a saját és a szomszédos század számára elrendelt visszavonulást a teljesen nyílt terepen át csak igen nagy veszteségek árán tudná végrehajtani, nem tett eleget a kapott visszavonulási parancsnak, hanem két századból álló csoportjával továbbra is a védelmi vonalban maradt. A továbbiakban azután az árokrendszer árkainak igen ügyes kihasználásával arra a helyre tömörítette századait, amely felé az oroszok legközelebbi előretörését várta.
A támadás kivédéséhez olyképpen oktatta ki alparancsnokait, hogy nyugodtan várják be az oroszok rohamai, akkor pedig, amikor az ellenség a drótakadályokhoz ér, puskánként 10 lövéses gyorstűzzel vegyék tűz alá a támadókat. Ezután minden ember nyomban két kézigránátot dobjon az oroszok közé, amire valamennyien sebes futással rohanjanak vissza az állás hátában levő úthoz, ahol aztán a századok a további elvonuláshoz sorakozzanak. Parancsát mind a két századnál a legpontosabban hajtották végre. Az eredmény nem is maradt el. Az oroszok — akik nem sokkal a parancs kiadás után máris támadtak — a csapásszerűen rájuk zúduló tűz és kézigránátzápor hatása alatt annyira zavarba jöttek, hogy még az akadályok előtt megtorpantak és nagy sietve beásták magukat.
Ezt a rövid időt használták ki a századok a hátrálás gyors végrehajtására. Veszteségük nem volt. Az elrendelt gyülekezés helyét zavartalanul érték el. így jutottak hátra Horváth százados századai arra a területre, ahová a visszavonulási, parancs azonnali teljesítése esetén bizonyára csak súlyos veszteségek árán jutottak volna el. Az ellenségtől való ügyes és veszteség nélküli meghátrálás, a megelőző súlyos harcok alatt erősen megfogyott állományokra való tekintettel bővebb magyarázatra nem szoruló jelentőséggel bírt. Ezért tehát Horváth századost — aki kereken 3 hónappal később újból kimagasló vitézi tettel tündökölt — sorozatosan tanúsított kimagasló vitéz és bátor magatartásának elismeréseként a tiszti arany vitézségi éremmel tüntették ki.

Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye Bp. 1942.