szentkirályi és krasznahorkai
gróf Andrássy Géza
őrnagy

Mint őrnagy a 2. hadsereg Gallowitz hadtest parancsőrtisztje, 1914. december 20-án, Andrássy gróf vitéz haditettével kitűnt, reggel kilenc óra tájban a 27. gyaloghadosztály parancsnokság vezetése alatt álló ezredek Potok, Ludwinow falvaktól közvetlenül délre rajvonalba fejlődve várták a támadás megkezdésére szóló parancsot. Gallwitz hadtestparancsnok és szűkebb törzse köztük Andrássy Géza gróf is, Zajonczkow falu mellett foglaltak állást, a 27, gyaloghadosztály vezérkara pedig a Zajonckowtol körülbelül két es fél kilométernyi távolságra fekvő Potok falutól délre. Mindkét álláspont úgyszólván közvetlenül a már felfejlődött rajvonalhoz tapadt, mert a parancsnokok üldözési harcra számítottak. Kilenc óra után a 25-ös és 34-es gyalogezredek támadásra indultak. Alig nyertek azonban némileg tért, már is igen heves orosz tüzérségi ás gyalogsági tűz fogadta őket Sienno és Olszoniec falvak irányából. Különösen a Zajonckow es fotók falva közötti téren előnyomuló 25. gyalogezred szenvedett nagy veszteségeket, a tüzérségi tűztől, és az ezred közepe es jobbszárnya nemsokára hátrálni kezdett.
Ekkor kapta Andrássy Géza gróf Gallwitz tábornoktól azt a parancsot, hogy lovagoljon át rögtön a 27. gyaloghadosztályparancsnokhoz Potokba, s jelentse ott, hogy amennyiben a támadás nem volna tovább folytatható, az elért hadállásokat okvetlenül tartani kall. Andrássy Géza gróf egyik huszárját maga mellé véve, vágtában indult Zajonckowtól Pótok falu irányába, Az ütközet akkor már javában dúlt és Andrássynak közvetlenül a tűzharcban álló gyalogság mellett kellett lovagolnia, hogy a legrövidebb úton jusson el Potokba. Röviddel útjának megkezdése után a 25-ös gyalogezred több száz főből álló hátráló csoportjával találkozott. Tisztek az 1914-es esztendő végén nemcsak ennél az ezrednél, de általában is nagyon gyéren voltak a harcoló csapatoknál. Legnagyobb részük az első négy hónap folyamán elesett, megsebesült, fogságba jutott, vagy megbetegedett s az utánpótlás még nem volt rendszeres. Így a 25-osök e hátráló nagyobb csoportjánál is hiányoztak a tisztek. Andrássy Géza gróf felismerve a fenyegető nagy veszélyt, rögtön átlátta, hogy útjának folytatása előtt itt mindenáron meg kell fordítani a harc menetét. - Feltartóztatta tehát a hátráló legénységet és ismét az ellenség felé fordította azt. Erős ellenséges tüzérségi és gyalogsági tűzbe lóháton maradva a terepnek megfelelő állásokba irányította a katonákat, közben buzdította és bátorította őket; kiosztotta a terep megvédésére szükséges részletes parancsokat, s az egyik közelben levő tüzérüteg két ágyúját megfelelő állásba vitette és tüzelésre utasította.
Jelentékeny részben ezeknek az intézkedéseknek és Andrássy Géza gróf halált megvető bátor magatartásának volt köszönhető, hogy a 25-os gyalogezrednél beállott részleges harci krízis nem harapózott tovább és az oroszok üldöző előnyomulása megakadt. Az orosz előnyomulás esetleges folytatása könnyen éket verhetett volna a 27, gyaloghadosztály két elszigetelten küzdő nagy csoportja közé, s így az összhelyzetét is válságossá tehette volna. E teljesítmények után Andrássy Géza gróf továbbra is erős golyózáporban és tüzérségi tűzben lóháton folytatta útját a 27-es gyalog hadosztályparancsnoksághoz, s onnan ugyanezen az úton tért vissza Zajonckewba Gallwitz tábornokhoz.
Ez volt az a haditett, amelyért Andrássy Géza gróf a személyes vitézségért kijáró legmagasabb katonai kitüntetést megkapta. Andrássy Géza gróf abban az időben a hadkötelezettségi koron mar túl volt es frontszolgálatra önként jelentkezett.

 

Forrás: Sőregi Zoltán levéltári kutatása alapján