Nagy István
46. k.gy.e.

1916. március 19-én, a hajnali szürkületben a 46. közös gyalogezred III. zászlóalja kilopódzott állásaiból s miután önként jelentkezőkből álló vakmerő járőrök az ellenség erős drótakadályait elvagdosták, nekitámadott az olaszoknak Tolmeintől északra emelkedő egyik magaslaton húzódó állásainak. A derék szegedi legények lelkes hurrá kiáltással meglepetésszerűen törtek rá az olaszokra és irgalmatlan szuronyharcban megtisztították az állást az ellenségtől, A hátrábbi állásban lévő olasz tartalékerők azonban tüstént ellentámadásra indultak elvesztett pozíciójuk visszaszerzéséért és többszörös erélyes rohammal igyekeztek leszorítani a hősiesen harcoló 46-osokat a magaslatról. Több ízben került elszánt kézitusára a sor, mely közben a félistenek módjára verekedő szegediek alapos leckét adtak az olaszoknak a szurony és kézigránát kezelésből. Az olaszok — bár legjobb katonáikat, — a berzagliereket dobták harcba, hat elszánt erejű rohamuk árán sem tudtak eredményt elérni. A 46-osok III. zászlóalja végérvényesen megtartotta az elfoglalt állást, melynek fontosságát a későbbi harcok eléggé indokolták. Ezen véres harcok közben tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásával szerzett feledhetetlen érdemeket. Nagy István tiszthelyettes. Szakaszával halálmegvető bátorsággal védte az elfoglalt árkok legjelentősebb és legveszélyesebb részét és megingathatatlanul kitartott mindaddig, míg az elfoglalt magaslat teljesen biztosítva nem volt.