Moskovszky (Maróti) László
31. hv.gy.e.

A lezajlott második isonzói csata után, az olaszok a birtokukba jutott gradískai hídfő megerősítésén és biztosításán fáradoztak, hogy további támadásaikhoz támpontot nyerjenek. E hídfő biztosításának elengedhetetlen feltétele a Monté San Michele elfoglalása volt, mely magaslat a Karszt fennsíkot uralta. Minthogy e hegy szembetámadása a lehetetlenséggel volt határos, az olaszok a San Martino del Carso ellen indították támadásaikat, hogy az ettől nyugatra lévő terep meghódítása után, délről karolhassák át és vágják el hátsó összeköttetéseitől a Monté San Michelet. Hogy mily nagy fontosságot tulajdonítottak az olaszok a San Martinó del Carso elleni hadműveleteknek, bizonyítják a kezeinkbe került olasz hadsereg főparancsnokság iratai, melyek a 3. és 4. isonzói csatának elnevezett harcokat, mint a San Martíno del Carso ellen irányuló csatákat jelölték meg. A technikailag kitűnően felszerelt olasz gyalogság homokzsáktorlaszok fokozatos előretolásával igyekezett megközelíteni állásainkat, mit az e tekintetben tanúsított páratlan ügyességével és fáradhatatlan, kitartó munkájával el is ért. Műszaki felszerelés hiányában szenvedő csapataink az olasz támadásokkal szemben nagyon kedvezőtlen helyzetben voltak. Állásuk primitív volt, az erősen létszám alatt levő újoncszázadok nehezen bírták az időjárási viszonyokat, a víz és étkezés hiányosságát. Tartalékok alig állottak rendelkezésre, az éjjel-nappal folyó munka pedig alaposan kimerítette az első vonalban küzdőket.
Ily erőviszonyok közt várták csapataink az olaszok készülő támadásait. Ezen időben a 3. honvéd gyalogezred egyik százada a San Martíno del Carsoról Straussina felé vezető úttól közvetlen északra volt védelmi állásban.
1915. november 17-én reggel Moskovszky László törzsőrmester, a század szolgálatvezetője, a drótakadályok előtt már jó idő óta mozgást tapasztalt. Alapos megfigyelés után egy olasz katonát vett észre, akire rálőtt, de úgy, hogy élve hozhassa be. Lövés után az állás elé kúszott, honnan négy olaszt hozott be. A foglyok kézzel-lábbal magyarázták, hogy a honvédek meneküljenek el, mert az állások nemsokára a levegőbe fognak repülni. Moskovszky törzsőrmester Császi nevű őrvezetővel az olaszok élénk tüzében az akadályvonalhoz ment ki, hol azt tapasztalta, hogy az akadályokra három méter hosszú, ekrazittal töltött vascsövek vannak felszerelve. Azonnal hozzálátott a robbantócsövek leszereléséhez, nehogy a sikerült robbantás után az olaszok betörjenek a különben is gyengén megszállott állásba. Vakmerő vállalkozásával sikerült leszerelnie a gyújtásra bekapcsolt ekrazitcsöveket s ezzel megakadályozni a drótakadályok és az állások felrobbantását.