Molnár Károly
6. hv.gy.e.

35 hónapig állta a sarat kemény daccal a becsület mezején, melyet tizenkét sebéből patakzott vére áztatott s tett az örök emlékezés szent kegyhelyévé. Géppuskás volt, irgalmatlanul osztotta a halált, habár az örök elmúlás kaszája suhogott állandóan feje felett. A kirlibabai magaslatokon számos magyar honvéd alussza álmát s nyert örök kibékülést egy sírban nyugvó ellenséges bajtársával.
E helyhez fűződik Molnár Károly tiszthelyettes legfényesebb hőstette is. 1917. év július hó 26-án áttörő támadás készült a kirlibabai orosz állások el!en. Molnár László tiszthelyettesre, — ki az előző harcokban a 1406-os magaslaton védte két géppuskájával a 30. és a 6. honvéd gyalogezredek szárnyait, — az a feladat hárult, hogy könnyítse meg fegyvereivel a harcba induló rohamszázadok előretörését. Az erősen kiépített orosz vonalak 150 lépés hosszúságú részét oly hatásos gépfegyvertűz alatt tartotta, hogy rohamszázadaink- e helyen minden különösebb ellenállás nélkül. törhettek be az ellenség állásába. Molnár tiszthelyettes tudta, hogy nem elég az ellenséges állást elfoglalni, hanem tartani is kell azt, azért két géppuskájával és 30 emberével elhagyta helyét és az elfoglalt orosz vonalba helyezkedett tűzelőállásba, hogy a visszafoglalási kísérletekkel szemben meg is védje azt. Számításában nem is csalódott. Összepontosított tüzérségi előkészítés után, hatszoros rajvonalú tömegtámadással, öt ízben kísérelte meg az ellenség elvesztett vonalrészének visszaszerzését. Molnár tiszthelyettes azonban helyén volt.
Nemcsak összeomlottak az orosz támadások, hanem sikereiken felbuzdulva még tovább törtek előre a hős honvédek. Elfoglalták az oroszok négy vonalból álló védőállását s mintegy 80 kilométer mélységben, egészen Radautzig tolták előre állásaikat. 9 gépfegyver, 13 darab aknavető és 7000 orosz volt a zsákmány, miben nem kis része volt a hős tiszthelyettesnek,