Molnár József
7. k.hu.e.

A 7. közös huszárezred a gorlicei áttörést követő üldöző előrenyomulása közben vívott dicsőségteljes harcai után elérkezett a Bialy Pótok mellé, hol a lembergi csatában csillogtatta ismét kivételes harci erényeit.
Bobrkától délre Dziewietniki falucska mellett húzódó árkaikban néztek farkasszemet az oroszokkal a vitéz 7-es huszárok s harcra felkészülten várták támadásuk megindulását. 1915. július 25-én meg is kezdődött csapataink előrenyomulása az orosz állások elfoglalásáért. Véres küzdelmek és elkeseredett tusák egész sorozata követte támadó fellépésüket, melyet – bár nagy veszteségek árán – de fényes győzelemre vitt csapataink lelkes lendülete. A 7-es huszárok hős tisztjeik vezetésével erőteljes iramban nyomultak előre és dicső múltjukhoz híven erőteljes támadásban vették fel a küzdelmet az oroszokkal. Két órája álltak már harcban. Midőn a 2. lövészszázad parancsnoka a rettenthetetlen bátorságáról híres s dicső emlékű gróf Eszterházy Pál főhadnagy hősiesen küzdő huszárjai szemeláttára hősi halált halt, a századnál lévő másik tiszt pedig megsebesült. Ekkor Molnár József őrmester telefonon azt a parancsot kapta, hogy a tisztek nélkül maradt század felett vegye át a parancsnokságot és ássa be magát századával az ellenség előtt. Csapataink támadásának egyenlőre csak annyi eredménye volt, hogy közvetlen az oroszok állásai elé vették be magukat s ezáltal kedvező rohamállást teremtettek a támadás sikeres folytatására. Éjfél után ki is keltek csapataink földodúikból s vészes csataordítások közben nekirontottak az ellenséges állásoknak. A huszárok vetekedtek a hősiességben. Hősi halált halt parancsnokukért bosszút lihegve, halálmegvető elszántsággal törtek rá az oroszokra, kik közül élve egy el nem menekült, de ott sem maradt. Elfoglalták az ellenséges állásokat, aztán tovább folytatták dicső harcok közben győzelmes előrenyomulásukat.