Molnár János
44. k.gy.e.

Lemberg visszafoglalása után a hátráló oroszokat üldöző 44. közös gyalogezred 2. századának parancsnoka, mint hírszerző járőrt, küldte előre Molnár János szakaszvezetőt öt emberével. A legderekabb legényekből álló lelkes járőr állandóan az oroszok nyomában volt és éber figyelemmel kísérte az ellenséges utóvédek minden ténykedését, de nemcsak megfigyelő szolgálatot teljesített, hanem ahol csak tehette, lobogó harci kedvvel nem egyszer rája is csapott az oroszokra. Előrevonulásuk közben egy ízben megakadályoztak egy orosz műszaki járőrt egy híd felrobbantásában és foglyul ejtették minden egyes tagját.
Majd máskor egy a lembergi országúton visszavonuló ellenséges századot vett észre Molnár szakaszvezető. Bár csak négy tagból állott ekkor már járőre, — kettővel a foglyokat kísértette vissza — nem tudott ellenállni harcra lüktető vérének, hanem az oroszok elé kerülve, néhány kiváló bajtársával megtámadta az ellenséges századot. Váratlan megjelenése meglepte az oroszokat, akik rövid ellenállás után megadták magukat. Molnár szakaszvezető lefegyverezte foglyait s aztán átadta őket — szám szerint százat — a hadosztály előcsapatainak. Maga pedig folytatta dicsőséges útját tovább, úgy, ahogy parancsára előírta.