Bentzik Sándor
44. k.gy.e.

A sors különös kegye folytán közel ötven hónapot töltött a fronton s ezen idő alatt ezredének minden harcából, bujából-bajából és sikerének minden dicsőségéből kivette a részét. A háború első évének mozgalmas hónapjai után a Kárpátokba került ezrede, hol feledhetetlen érdemeket szerzett a magyar határ hősies védelme közben.
1915. április 7-én a 44. közös gyalogezred Malom rét községbe érkezett, hogy a Szurmay-csoport hónapokon át tartó heroikus küzdelmekben kimerült erőit felfrissítse és ellenállását végleges sikerre vigye. Másnap el is indultak a vitéz 44-esek, hogy a 37. ezredet felváltsák a Ceremcha-hegyen, melyen emberfeletti küzdelmek között annyi daliás magyar ezred vérzett már el. Alig helyezkedtek el árkaikban, már is megindultak az oroszok, szinte soha ki nem fogyó tömegtámadásai, melyek éjjel-nappal szüntelenül tartottak egészen április 13-ig, mikor is a a nagy veszteségeket szenvedett ezredet leváltották. Ezen több napon át tartó elkeseredett küzdelmekben Bentzik Sándor zászlós ezrede balszárnyát védte, melynek helyzetét felette súlyossá tették a terepviszonyok, melyek kínálkozó alkalmat adtak az oroszoknak a szárny megkerülésére és támadására. A hős zászlós azonban súlyos felelősségének tudatában emberfeletti erőmegfeszítések árán is kitartott helyén és sikerrel vert vissza minden támadást.