Majthényi Károly

10. hv.gy.e.

Ífjan száguldott be a halhatatlanság birodalmába  a hősiesség kapuján. Ifjúságát a halhatatlansággal cserélte fel  honvédő önfeláldozása árán. Alig végezte el középiskolai tanulmányait, fegyverbe szólította sok ezer társával együtt a szorongatott haza. Alig járta ki a katonai kiképzés iskoláját, véres harcterekre ragadta a dühöngő világtűz vihara.
A 10. honvédgyalogezreddel diadalmasan viaskodott a 21 éves zászlós az erdős-völgyes szép Erdélyben a románok ellen. Már az Uz-völgyében dúltak a véres csaták, amikor 1916. október 22-e ködös hajnalán 25 főből álló szakaszával az előző napon visszavert ellenség földerítésére küldték ki az ifjú zászlóst. A sűrű ködben előrenyomuló honvédek egyszerre csak azt vették észre, hogy egy körülbelül kétszáz főnyi ellenséges erő rohan ellenük. Azonnal földre vetették magukat s heves puskatűzzel egy pillanatra megállították az ellenséget. Azonban a románok hamarosan rájöttek, hogy csak egy kis csapattal állnak szemben s új rohamra indultak.
Ebben a pillanatban Majthényi alig húsz emberét vakmerő szuronyrohamra vezette és rövid, véres tusával megverte és megfutamította a túlnyomó erejű ellenséget, mely csupán halottakban 46 embert vesztett.
A következő napokon az őserdős terepen egymást érték a románok támadásai. Október 24— 26-án számtalan dühös támadást vert vissza vitéz szakaszával Majthényi zászlós.
Két napon át éjjel-nappal, étlen-szomjan rendíthetetlenül harcoltak a nyirkos, ködös időben a hős honvédek. De végre lőszerük elfogyott. Ekkor újból rájuk támadtak a románok. Puskatűz híányában veszteség nélkül közelítették meg a lőszerükből kifogyott honvédeket. Az utolsó percben, a végső kétségbeesésben magával ragadó bátorsággal ugrott ki árkából a vitéz parancsnok, honvédéi utána s vad csatakiáltás közben szuronnyal és kézigránátokkal vetették rá magukat a tízszerte erősebb ellenségre. A hősregékbe illő roham megint sikerült, a véresen megvert ellenség megfutamodott, de a diadalmas szakasz hős parancsnoka holtan maradt dicsősége vér öntözte színhelyén.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.