Magyar Győző
1. hv.gy.e.

A világháború borzalmas tűzförgetegében is külön fejezetet érdemelnek azok a rendkívülien véres harcok, melyek a 11. isonzói csatában a Monté St. Gábrielen-folytak le. Akik látták eme, örökösen haragos lángba és füstfelhőbe borult sziklatömb halálosan komor tekintetét, vagy akik arra voltak kárhoztatva, hogy eme halálhegy odúiban teljesítsék nehéz kötelességüket és a sors különös kegye folytán életben maradtak, azokon már nem vesznek erőt a pokol borzalmai.
Ha beszélhetünk isonzói pokolról, akkor Monté St. Gábrielé az isonzói pokol feneke volt, hol legízzóbban sistergett a tűzáradat. 

Lukachich Géza altábornagy 20. honvéd hadosztályának halálra szánt honvédezredei és néhány magyar, közös gyalogezred váltakozva vívták meg emberfeletti küzdelmeiket e hegyen, hová ezredek mentek fel és csak gyenge századok jöttek le.  Meghaltak dicsőséggel, de állásaikat megtartották becsülettel.

Hetek óta tartott már az emberfeletti ádáz küzdelem a Monté St. Gábrielen. Ember ember ellen  küzdve, véres kézitusákban és öldöklésekben tombolt a harc. Csapataink halálmegvető elszántsággal védték állásaikat és kemény daccal álltak ellen a harcba vetett ellenséges túlerőnek. A felvonult olasz ezredek, tüzérségüktől támogatva és műszaki csapatokkal megerősítve, véres harcok árán elfoglalt minden talpalatnyi helyet tüstént megerősítettek és csak lépésről lépésre tudtak előrehaladni. A hegy elfoglalásáért vívott makacs küzdelmüket nem koronázta azonban teljes siker, mert az úgynevezett „Geschütz" kaverna és a hozzá tartozó védművek szilárdan tartották magukat. Az elkeseredetten védelmezett kis szigetnek az első honvéd-gyalogezred katonái voltak a hős védői, akik Mészáros Iván százados megfontolt vezetése és személyes jó példaadásának lelkesítő hatása alatt megakadályozták a Monté St. Gábrielé teljes elfoglalását. Az 1917. október 2-ikán bekövetkezett olasz támadásnál Magyar Győző zászlós 30 honvéddel, két géppuskával és egy rohamjárőrrel védte a II-ik számú támpontot. Az olasz támadások célja a „Geschütz"-kaverna elfoglalása volt. Hajnali öt órakor zuhogó esőben indultak rohamra az olasz tömegek. Szokásuktól eltérően zárt sorokban nyomultak előre az ezer, meg ezer oszlásnak induló hullával borított terepen. Első nekilendülésük mintegy ezer lépésnyire gördítette előre vonalukat. Elfoglalták az első számú támpontot, mely már a második számú támpont mögött volt.
A félelmetes kézigránát- és gyalogsági fegyverharc zűrzavarában úgy látszott, hogy minden elveszett. Egyszer csak a „Geschütz" kaverna hátsó kapujából méltóságteljes ívben egy vörös rakéta röpült fel a magasba. Ez annyit jelentett: ne féljetek kishitűek! Itt még áll a harc! Itt még élnek és verekszenek a honvédek! Eme  jelre felhördültek ágyúink és a legvadabb pergőtűzzel árasztották el a Monté St. Gábrielé hegygerincét. Az olaszok megtorpantak, majd vad futásba kezdtek. Magyar Győző zászlós kis csapata, melyet nem nyelt el az olasz tűz- és emberáradat, heves tűz á vette a visszaözönlő olaszokat és teljessé tette fejetlenséget. A nyomban ellentámadásra induló  gyalogezreddel helyreállította az összeköttetést megmentette azt, ami már elveszett.
Minden dicsőség legényeimé, mondja szerényen Magyar zászlós. Az ő hősiességükre nincsenek meglelő szavak.