Lőrincz  Lajos
39. k.gy.e.

A Piavei csatában a 39. közös gyalogezred egyik zászlóaljára az a nehéz feladat hárult, hogy a Piave folyón keljen át és Nerveza községtől délre húzódó trevios-i vasútvonal egy részét szállja meg és azt tartsa. Lőrincz Lajos, ki egyik századnál volt szolgálatvezető, az ellenség földrengető pergőtüzében rettenthetetlen bátorsággal segédkezett abban, hogy elöljárói a századot a Piave folyón átvigyék és a kitűzött célt elérjék. A hősiesen . küzdő század lelkiismeretes és vitéz tisztikara a pokoli küzdelemben részint elesett, részint megsebesült.
Lőrincz szakaszvezető a vezetők nélkül maradt század felett habozás nélkül átvette a parancsnokságot és lelkesedésével, példásan vitéz magtartásával új erőt öntött embereibe. Előre vitte lelkes kis csapatát a kitűzött célig és megszállta a vasútvonalat. Az ellenség irtózatos pergőtüzek után 14 ízben kísérelte meg az előretörést, de a hős 39-esek helyükön maradtak és oroszlánokként küzdöttek a vasúti töltésért, mindaddig míg utolsó patronukat ki nem lőtték, utolsó kézigránátjukat ki nem dobták. Sőt még ezután is. Midőn minden lőszerük elfogyott, összegyűjtötték az ellenség hátrahagyott gránátjait és  48 órán át tartották hősi küzdelem árán megszerzett állásaikat. A kis csapat Lőrincz Lajos vezetésével lehetővé tette, hogy midőn már további előrehaladásra reménye nem volt, a mögöttes csapatok és anyagkészletek a Piave északi részére visszakerüljenek és hogy további ember és anyag veszteséget ne szenvedjünk. Ezen feladat betöltése után Lőrincz szakaszvezető századát csekély veszteséggel visszavitte, sőt három ellenséges ágyúval  és egyéb hadizsákmánnyal is szaporította anyagkészletünket. Hős magatartásáért arany vitézségi érem és őrmesteri. előléptetés volt a jutalma. Legnagyobb jutalmat , azonban a hadak Istenétől kapta, ki megengedte neki, hogy eme tűzförgetegből sértetlenül térjen vissza a békés életbe.