Kovács István
51. k.gy.e.

A visszavonuló oroszok üldözése közben Kovács István hadapródot 40 gyalogosból és 4 lovasból álló különítményével azon utasítással küldte előre az 51. közös gyalogezred, hogy legyen nyomában az ellenségnek és észleleteiről küldjön pontos jelentéséket ezredének. A felderítő különítmény csapattestétől mintegy húsz kilométer távolságra nyomult előre és elérte a Pilica-folyót, hol az oroszok védelmi vonalaikat készítették elő. A folyón átvezető hidat, melyhez egy hosszú töltésen vezetett az út, az ellenség erős tüzelése miatt megközelíteni nem lehetett.
Kovács hadapród tehát a közelben lévő erdő szélén helyezkedett különítményével figyelő állásba. Éber figyelése közben észrevette, hogy tőle keletre, nagyobb ellenséges lovascsapat kel át a folyón és feléje tart. Különítményét négyszögben állította fel, hogy bármely oldalról jövő esetleges támadás ellen a harcot azonnal felvehesse. Alig helyezkedett el, mikor az orosz lovasok már veszélyes közelségbe értek. A legénységet a túlerő láttára szorongó érzés fogta el.
Kovács hadapród, hogy lelket öntsön beléjük, kiadta a parancsot és személyesen kezdte meg a tüzelést a lovasokra. Eszeveszett tűzförgeteg fogadta az ellenséget, mely eldobálva pikáit, vad futásban keresett menedéket. A kis 51-es csapat ezzel elárulta rejtekhelyét s ettől az időtől fogva heves támadások központjába került. Az ellenséges gyalogság állandóan lőtte őket, a lovasok pedig több ízben indítottak ellene erélyes rohamot. A különítmény azonban Kovács hadapród lelkes és példásan vitéz vezetése alatt kivédett minden támadást. Három napon át állt harcban így kikülönítve ezredétől, mely idő alatt számos érdem teljes harcot vívott meg és értékes jelentéseket küldött ezredének. A negyedik napon töltény hiányában visszavonult ezredéhez, hol nagy örömmel fogadták az elveszettnek hitt bátor különítményt.
 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.