Kocsis Antal
13. hv.gy.e.

A 13. honvéd gyalogezred, mely a testet-lelket megviselő kárpáti, téli harcokban mindössze 580 főre olvadt le, 1915. április 8-án Oroszpataktól északra eső 673-as magaslat ellen indult rohamra. Az első támadó vonalban haladó zászlóalj élén Kocsis Antal zászlós vezette szakaszát. A kimerülhetetlen honvédek térdig érő hóban közelítették meg a hegy tetejét, hol jól kiépített háromszoros védővonalaikban várták az oroszok a honvédeket. Mintegy száz lépésnyi távolságig hagyták közeledni az oroszok mieinket, midőn valóságos tűzzáport zúdítottak reájuk. Kocsis zászlós látta kétségbeesett helyzetét, azért határozott fellépéssel vetett véget az áldatlan állapotnak. Bátran, férfiasan szakasza elé ugrott és Harsány hangon rohamot vezényelt. A hős példa hatott. Lelkes honvédek rajta-rajta csatakiáltásától zengett az ég és a következő pillanatokban az ellenség fatorlaszain tűnt fel a hős parancsnok alakja. A honvédek követték; behatoltak az első vonalba és megadásra kényszerítették az oroszokat. De a siker nem volt még teljes. Kocsis zászlós tovább folytatta előrenyomulását a második vonal ellen, melyet csekély ellenállás után szintén hatalmába kerített. Itt azonban egy orosz altiszt golyója szétroncsolta karját és a nagy fájdalom a földre terítette. Magához térve, további előrenyomulásra buzdította legényeit s nem hagyta cl addig dicső győzelmének színhelyét, míg az egész védelmi-vonalrendszer kezeibe nem került. A példásan vitéz zászlós egy szakaszával több mint ezer foglyot ejtett, köztük tízenhat tisztet.