Kiss Zsigmond
67. k.gy.e.

1918. június 15-én azt a parancsot kapta, hogy szakaszával foglalja el a Monte-Asolone-n húzódó első olasz állást s azt az ellenségtől megtisztítva addig tartsa, amíg a rohamzászlóalj odaérkezik. A vitéz szakaszvezető 36 főből álló rohamszakaszát két részre osztotta és a két félszakasszal jobbról is, balról is megtámadta az ellenséget, erős kézigránátharccal hatalmába kerítette az első olasz védelmi vonal egy részét. Azután pedig, tüzes lendülettel előretört és elfoglalta a második állást is. Itt egy olasz ezredest, 3 főtisztet és 200 katonát ejtett foglyul; a többiek sok halottat és sebesültet hagyva hátra elmenekültek.
Kiss szakaszának ugyanakkor két halottja és 5 sebesültje volt. A győzelemtől sarkalva tovább nyomult előre a vitéz szakaszvezető. Egy órán át tartó kemény kézigránátharc árán több ellenséges árkot foglalt el s nagy veszteséget okozott az ellenségnek. Az ádáz harc a bátor szakasznak is 13 emberébe került. Ennek ellenére megingathatatlanul védte elért sikereit s reggeltől késő délutánig kitartott az olaszok heves ellentámadásaival szemben. Már-már a Monte-Grappa felé lendült támadásra, amikor az olaszok három oldalról támadtak reá, ekkor lőszer hiányában és minden erősítés nélkül kénytelen volt visszavonulni az első olasz állásba. De ezt az állást rendületlenül védte mindaddig, amíg a losonczi 25. gyalogezred le nem váltotta. Kötelességén túlmenő vitézségért és hősiességéért tűzték mellére az arany vitézségi érmet.