Halmos Gergely
23. hv.gy.e.

Csapataink, hogy kitérjenek az oroszok nyomása elől, 1916. augusztus közepe táján a Strypa-vonal elhagyására kaptak utasítást. A 23. honvéd gyalogezred egyes részei a visszavonulási parancs vételekor a folyó keleti partján voltak állásban s az átvonulásra csak egy híd állott rendelkezésükre. Az oroszok sejtvén visszavonulási szándékukat, a 23-as honvédek vonala elé gyülekeztek és közvetlen az akadályöv előtt ásták be magukat, hogy alkalmas pillanatban kitörésükkel zavarják meg a folyón való átkelést. A helyzet kritikus volt. Parancs jött tehát, hogy az ellenséget minden áron vissza kell szorítani, mert különben válságos helyzetbe kerül az ezred.
Halmos Gergely zászlós 80 emberével önként vállalkozott a parancs végrehajtására. A délutáni órákban tüzérségi zárótüzünkkel egyidőben kirohant rettenthetetlen honvédéivel állásából és halálmegvető kézigránát és szuronytámadással áttörte a szívósan ellenálló oroszok vonalát. Azután ádáz kézitusában mindkét oldalt kivetette az ellenséget állásából és a nyomban megindult ellenséges ágyútűz ellenére saját vonalaikig űzte vissza az oroszokat. Az ellenség nagy vérveszteséget szenvedett, mert a bősz honvédek mindössze csak hat foglyot hoztak magukkal. A felsőbb parancsnokság aggodalma alaposnak bizonyult; a két állás közti mélyedésben már előretörésre váró lovas osztag helyezkedett el, melyet Halmos zászlós kis csapata szintén szétugrasztott. A 23-as honvédek időközben veszteség nélkül átvonultak a Strypán s az ellenség csak a híd felrobbantása után merészkedett előbújni. Molnár Dezső tábornok, hadosztályparancsnok meleg hangú levél kíséretében küldte el a hős zászlósnak a jól megérdemelt arany vitézségi érmet.
Levelében többek között ezeket mondja: „Aki a magyar honvédnévnek annyi dicsőséget szerzett, mint Ön, az biztos lehet, hogy Isten áldása kíséri egész életén át. Ez a kiváltságos előjog azonban súlyos kötelezettségéket ró Önre. Továbbra is ragyogó mintaképe kell, hogy maradjon társainak, ami Önnek — tudom — nem esik nehezére s azért jövendő jó szolgálataira továbbra is teljes bizalommal számitok . . . Végtelen az én örömöm és büszkeségem és szívem egész melegével küldöm Önnek bajtársi szerencse kivánataimat az egész vitéz hadosztály nevében is."