Fejes István
51. rep.szd.
 

Csernovitz felett 1915. év elején látta az első  légi harcot (akkor még a 31. honvéd gyalogezred kötelékében), mely oly hatással volt reá, hogy a repülőcsapatokhoz való felvételét kérte. 1916. májusában teljesült kívánsága, a repülőkiképző iskolába vezényelték. Nyugtalan vére és szertelen természete szenvedélyes repülővé tette. 1917. év elején került az olasz harctérre, mint repülő. Már a második légi útján sikerült egy olasz gépet lelőnie, amiért nagyezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Első légi győzelme további sikerekre sarkalta. Ettől az időtől lelkesedéssel és elfojthatatlan vággyal repült. Kereste az alkalmat, hogy izgalmas légi csatákat vívhasson. Első győzelmét hamarosan öt új győzelem követte. Ekkor az 51. vadászrepülő századhoz került, hol különösen bő alkalma nyílott szenvedélyes dicsőségvágyának kielégítésére.

Újabb három ellenséges gép es egy kötött léggömb lelövése után 1917. december elején táviratilag kapta meg első arany vitézségi érmét.  Újból és újból a harcot kereste a vérfagyasztó veszedelmet, a dicsőséget. A háború vége felé már 17-re szaporította légi győzelmei számát és a repülőcsapatok egyik legjelesebb és legtüneményesebb érdemű pilótájává küzdötte fel magát. Rettenthetetlen bátorságánál, szívós kitartásánál és ügyességénél fogva fogalommá vált neve a repülők körében. Ötször lőtték le légi harcban, de mindannyiszor szerencsésen ért földet s megmenekült. Többször megkapta mind az arany, mint az ezüst vitézségi érmeket.