Farkas László
5. k.gy.e.

Monté - Asolone hóborította csúcsán önként vállalkozott az ellenséges állások felderítésére és egy olasz tábori őrs elfogására. Miután nyolc tagból álló járőrének minden egyes emberét alaposan kioktatta teendőjére, 1918. február 21-én éjjel hozzáfogott vállalkozásának megvalósításához. Könnyű járőrfelszereléssel ellátott, hóköpenybe burkolt emberei a sötétség leple alatt, veszedelmes sziklahasadékok jégmezőin keresztül, óvatosan az ellenséges tábori őrs mögé vezette s úgy tüntette fel a dolgot, mintha felváltó olasz őrs közelednék. Eme cselfogással sikerült az ellenséges őrs egy őrszemét lefognia, aki azonban kiabálással felhívta bajtársai figyelmét az ellenség támadására. Nagy riadalom keletkezett. Nemcsak az őrs lépett rögtön fegyverbe, hanem az olasz vonal is heves tüzelést kezdett.
Farkas László az 5. közös gyalogezred zászlósa két tűz közé szorult járőrével. Veszedelmes helyzetében halálmegvető elszántsággal vetette rá magát az olasz tábori őrsre. Néhány kézigránát kidobása után heves kézitusára került a sor, melyben a hős zászlós maga is két sebet kapott. De a küzdelem hevében nem törődve sebeivel lankadatlan erővel küszködött a túlerőben lévő s makacsul védekező olaszokkal. Kettőt lelőtt, egyet leszúrt közülük és lelkes szavakkal, valamint példás hősiességével feltüzelt embereivel lefegyverezte az olasz tábori őrsöt. Azután foglyaival együtt ügyes vezetéssel vitte vissza járőrét ezredéhez.
Az 5. közös gyalogezred második zászlóalj parancsnoksága 1918. március 1-én kelt 21. számú parancsában külön szavakkal méltatta Farkas László zászlós járőrének hős magatartását s követendő példának állította a zászlóalj elé.