Bach Ferenc
46. k.gy.e.

A 10. isonzói csatában a Fajti-Hrib védelme közben tanúsított kiválóan vitéz magatartása: elismeréséül kapta arany vitézségi érmét. 1917. május első felében megkezdődött az olaszok 10. isonzói csatája. A gyalogság támadását több órán át tartó pergőtűz előzte meg. Bach Ferenc hadapródjelölt már az előkészítő tüzérségi tűz alatt megsebesült, de sebeit bekötözve továbbra is az állásban maradt. Két nappal később srapnelgolyót kapott jobb lábába de akkor sem ment hátra, hanem tovább is hősies önmegtagadással teljesítette kötelességét. Az olasz gyalogság egymásután intézte rohamait, de a 46-osok ellenállásán megtört minden támadó kísérlet. Órákig  tombolt a kézigránát és szuronyharc, mely közben  Bach hadapródjelölt halálmegvető bátorságával buzdította bajtársait kitartásra. Estefelé elcsendesedtek a harcok s a hős hadapródjelölt két derék emberével az állások elé ment ki, hogy tájékozódjon a harcok eredményéről és az olasz erők állásairól. Vakmerő felderítése közben észrevette, hogy mintegy 200 főből álló ellenséges erő közeledik zászlóalja felé. Azonnal tűz alá fogta a közelgő olaszokat és harmadmagával kísérelte meg az ellenség feltartóztatását. Egyik bajtársa az aránytalanul nagy tömeggel vívott halálra szánt harcban elesett s azután csak másodmagával folytatta a küzdelmet. Ellenállása oly sikeres volt, hogy nemcsak feltartóztatta, hanem foglyul is ejtette az olaszok egy részét. Harcközben egy kézigránát közvetlen előtte robbant fel és több szilánk fúródott arcába, minek következtében balszemét elvesztette.