Auspitz Jakab
Cs. és kir. 15. vad. zlj

Auspitz Jakab tiszthelyettes, tulajdonosa az arany, a nagy ezüst, a két kis ezüst vitézségi éremnek.
 A háború kitörésekor mint őrmester vonult be a 65-ik gy.-ezredhez, melynél az orosz fronton az első ütközetekben már kitűnt bátorságával és az első vitézségi érmet kapta. 1915. közepén át lett helyezve a 15-ös kassai vadászzászlóaljhoz, honnan a legelső menetszázaddal a déli harctérre ment. 1914. okt. 7-én Szerbiába történt behatolásunkkor az elsők egyike volt Belgrád bevételénél. Auspitz, akkor még törzsfővadász, szakaszávái a Dunán átkelt első pontonon foglalt helyet. Harcba vonult a derék 15-ös vadászok félszázadával, melynek parancsnoka volt és nem rettenve vissza az óriási tüzérségi és gépfegyver tűztől, a szerb gyalogság makacs ellenállása és gyilkos tüzelésétől, végre sikerült az ellenségnek óriási károkat okozva, az állást elfoglalni.
Derék és vitéz magatartásáért az I. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. Végig harcolva egész Szerbián, részt vett az összes ütközetekben, mindenütt ott harcolt, hol legnagyobb volt a veszély. Mitrovíca bevételénél, hol a 15-ös vadászoknak jelentős részük volt és amely nehéz harcokban Auspitz rohamról-rohamra menve, az elsőnek ért be Mitrovicára, Vilmos német császár őfelségétől elismeréséül a „Deutsche Kriegsverdienst" vitézségi érmet kapta.
Szerbián végig jutott zászlóaljuk Montenegróba. Alantasai tiszteltékk a pontos, lelkiismeretes és kötelességtudó parancsnokukat, ki mindig atyai jósággal gondoskodott az ő derék fiairól, szinte legendás lett alakja. Montenegróban a 15-ös vadászok többször kitüntették magukat. Berán bevételénél, hol Auspitz szakaszával 4 ágyút és sok foglyot elfogott, újból a II. oszt ezüst vitézségi érmet kapta. 1916. tavaszán, mikor Szerbia letiporva, Montenegró meghódítva, lábainknál feküdt, a 15-ös vadászzászlóalj új frontra ment.
1916. május 15-én megkezdődött a nagy olasz offenzíva, Auspitz csapatával ekkor benyomult Tirolnál Olaszországba. Auspitz ezekben az ádáz harcokban, az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért tiszthelyettesnek lett előléptetve, mely rang a legmagasabb, amit legénységi állományba tartozó katona kaphat Auspitz tiszthelyettesnek az olasz harctéren végrehajtott fegyverténye valóban a legszebb háborús bravúrok közül való. Hőstette, melynek jutalma lett az arany vitézségi érem, a következő:
Június hó elején, mint fél század parancsnoka a Paszatoian cote 1224 foglalt állást, mint a 18. Gebirgsbrigád balszárnya, szakaszával. Az ö állása és az olasz állás között csupán egy völgy volt, a brigád balszárnyának nem volt összeköttetése a szomszéd brigáddal és az olasz erősítés ezen a szárnyon erősebb és erősebb lett. A 18. brigád elvágása által nagyon kritikus helyzetbe jutott, az ellenség áttöri a balszárnyat és akkor a 18. brigád menthetetlenül veszve van. Csak egy út maradt, egy szerpentin ösvény, amely az olasz állásból vezetett. Az olaszok frontáttörésre készültek. Azonban Auspitz észrevette a veszedelmet és bár már a helyzet nagyon kritikus volt, a völgybe sűrűbben és sűrűbben ereszkedtek le az olasz csapatok, nem vesztette el hidegvérét, Istenben és szeretett hazánkba vetett erős bizalma nem hagyta itt sem cserben. Vakmerőt gondolt. Jobbra avizálta, hogy az utakon gépfegyverek legyenek készen, ö maga szakaszával az ellenség oldalába fordult és emberei egy részével leszállt a völgybe s míg hátul az utat. lezárta, megvárta, míg a völgy tele lett ellenséggel, ekkor 60 lépésre húzódott az ellenséghez és mindennel leszámolva, gyilkos tüzet nyitott rájuk. A hatás iszonyú volt. Az ellenség kezdett jobbra menekülni, itt aztán várták őket a mi gépfegyvereink. Aki élve maradt közülük, az fogságba jutott. Auspitz fegyverténye sikerült, az olasz kísérletet véres fejjel vertük vissza. A brigádunk meg volt mentve. Auspitz mindezt parancs nélkül tette.
Ezért a bravúrjáért kapta Auspitz az arany vitézségi érmet.