Buchás János
37. k.gy.e.

A 41. honvéd hadosztálynak a Kosztanjevica körül vívott harcai alatt tiszántúli 7. hadosztályunk a tengerpart közelében harcolt, ahol ezen a napon kiváltképpen a volt nagyváradi 37. gyalogezred vitézkedett. Ellentámadással kellett a veszendőbe ment árkainkat visszafoglalnia 1917. május 24-én. Súlyos harcai alatt számosan kitüntették magukat.

Buchás János tartalékos tiszthelyettes, mint szakaszparancsnok, az első rohamlépcső élén hősies lendülettel rontott előre, de ez alatt ő is súlyosan megsebesült. Sebesülése pillanatában az olaszok ellentámadásra törtek előre, amire Buchás tiszthelyettes páratlan elszántsággal, ereje végső megfeszítésével tovább vezette katonáit és maga is harcolt, amíg a támogatására rendelt erősítés mentesítést nem hozott. Csak ezután törődött önmagával, illetve erősen vérző sebének bekötőzésével. Ez volt Buchás tiszthelyettes harmadik sebesülése. Mivel pedig korábban a nagyezüst vitézségi érmet már kiérdemelte, most tanúsított kimagasló magatartását az arany vitézségi éremmel jutalmazták.