Tamássy László
34. k.gy.e.

Válogatott emberekből álló rohamjárőrével arra kapott parancsot, hogy ezredének, a 34. közös gyalogezrednek, 1918. június közepén megindult támadása alkalmával hárítson el a Brenta-völgyben álló II-ik zászlóalj előtt minden akadályt és akadályozza meg, hogy a rivaltai hegytorkolatnál lévő beton hidat az olaszok felrobbantsák. Midőn a támadásunkat előkészítő tüzérségi tűz kissé szűnni kezdett, leereszkedett járőrével a Breata folyó partjára s megkezdte előrenyomulását. A völgy felett emelkedő magaslatokon elhelyezett géppuskák heves tüzelése közben lépésről-lépésre haladt előre s egész napon át ernyedetlen kitartással s akadályt nem ismerő hősi erőmegfeszítéssel küzdött azért, hogy zászlóaljának előretörését megkönnyítse. Az előrehaladását akadályozó olasz géppuskák megsemmisítése után a negyedik ellenséges védővonalig nyomult előre, mely egy falucskán vonult keresztül. Tamássy őrmester megtámadta a falut, melyben sok foglyot ejtett és nagymennyiségű hadiszert és élelmet zsákmányolt. A falu mögött, egy vasúti alagútról, azonban heves ágyútűz fogadta, a hegy oldaláról pedig egy ellenséges géppuskaszázad ereszkedett alá. A vakmerő módon előretört rohamjárőrt a bekerítés veszélye fenyegette. Erre Tamássy őrmester elszánt támadást intézett az olasz géppuskaszázad ellen, mely a meglepő roham elől egy kavernába menekült. A. járőr legényei kézigránátokkal szórták tele a kavernát, mire az olaszok megadták magukat. 270 foglyot, 4 géppuskát és rengeteg lőszert szállított be a vakmerő járőr a hadosztályparancsnoksághoz, mely a járőr minden egyes tagját méltó kitüntetésre terjesztette föl.