Szombati Pál
46. k.gy.e.
 

A 6. isonzói csatában minden eddigi méretet fölülmúló technikai felkészültséggel és erővel támadták meg az olaszok a Monté St. Michelén levő állásainkat. Az ádáz harcokban kipróbált és emberfeletti erővel küzdő hős csapataink ellenállását végre is megtörte az ellenséges túlerő fölénye és kénytelenek voltak a megmérhetetlen magyar vérrel megszentelt, gyászosan dicső emlékű magaslatot elhagyni. A több, mint egy éven át, hat csatában kíméletlenül, de eredmény nélkül támadott Monté St. Michele százezrek hősi halála árán végre is az olaszok kezére került. A példátlanul, véres küzdelmek 1916. augusztus első napjaiban kezdődtek és nagy veszteségekkel jártak. A végső erőmegfeszítésig önfeláldozó elszántsággal küzdő 46. közös gyalogezred volt az utolsó, aki a hegyet elhagyta. Az ellenség előretörése azonban oly gyors: iramú volt, hogy a hegy mögött egy kavernába gyűjtött 46-os súlyos sebesülteket a sebesültvivők nem tudták már elszállítani. Az olaszok már a sebesültekkel megtelt kavernát fenyegették, amikor Szombati Pál káplár, Gyenes József és Szűcs Sándor bajtársaival együtt az olaszok elé vetette magát és elszánt kézigránát harcban mindaddig feltartóztatta az ellenséget, míg a sebesülteket egytől-egyig el nem szállították. A három hős 46-os ez alkalommal századparancsnokukat, valamint több mint 50 bajtársát és két géppuskát szabadított ki az olaszok kezéből.