dr. Szoboszlay István
39. k.gy.e.

Monte St. Michelétől délre St. Martíno község mellett volt állásban szakaszával a 3. isonzói, csata idején. Az olasz gyalogság az első nekirohanások kudarcai után néhány napig szünetet tartott és 1915. október hó vége felé ismételte meg újra fokozott erővel támadásait. Amint akkor már a fejlett haditechnika folytán szokásos volt, hatalmas ágyú és akna pergőtűz bontotta vonalainkat, melyet csak akkor követett az, olasz gyalogság támadása, amikor már élő lelket nem sejtett állásainkban. Csapataink azonban a lehetőséghez képest ügyesen használták ki a sziklás terepet s a tüzérségi tűz idején dolinákban, kőodúkban bújtak meg s ott várták a gyalogsági támadásokat.
Szoboszlay István, 39. közös gyalogezredbeli zászlós az október hó végén bekövetkezett támadás idején ezrede védővonalának egyik legveszélyesebb szakaszán volt,  ügyes vezetésének köszönhető, hogy szakasza csak néha szenvedett súlyosabb veszteséget. A vele szomszédos, másfélszázadnyi kiterjedésű lövészárokban azonban halotti síri csend honolt, amikor az olasz gyalogság támadása ezen árokrész ellen megindult. Szoboszlay zászlós tisztában volt az esetleges betörés következményeivel, azért szakasza egy részével arcvonalat változtatott a fenyegetett árokrész félé és mielőtt még benyomulhattak volna, heves tüzeléssel szétszórta az ellenséges századokat. Tüzérségünk hathatósan támogatta hősi munkájában, melynek eredményeként az olaszok száz-meg száz halottjuk és sebesültjük visszahagyásával fejvesztetten menekültek el. Ezen lélekjelenlétre valló, gyors beavatkozásával nemcsak emberéletben okozott nagy károkat az ellenségnek Szoboszlay zászlós, hanem az állások megvédése által súlyos következményeknek is elejét vette.